Petőfi Népe, 1983. június (38. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-17 / 142. szám
/ 4 f» PETŐFI NEPE • 1983. június 17. HÁZUNK TÁJA SZOCIALISTA BRIGÁDOK ÍRJÁK VESZÉLY A KERTEKBEN Pontosság = hatékonyság, biztonság Régebben a növényt nevelő kertészeknek, gaz. dálkodóknak elegendő volt a vetőmag, a szőlő-, gyümölcsfaoltvány. A több száz négyszögöles kertekben, több holdas táblákon a munkaeszköz, a kapa, a horoló, esetleg a lóvontatta szerszám volt. A növényvédelem vegyszere a bordói, a mészkénlé, az állhatatosabb rovarok ellen pedig elegendőnek bizonyult a dalmát virágpor. Napjainkban mindez már a múlté. Egy gazdaboltba belépve, igazodjon el az amatőr kertészkedő ha tud a gombák, a rovarok ellen használható készítmények között. Ez még a kisebbik baj lenne, hiszen jól-rosszul használható segédanyagokkal, prospektusokkal, gyártmányismertetőkkel igyekeznek a termelőknek tanácsot adni. A nagyobbik baj az, hogy a vegyszerek döntő többsége veszélyes méreg. Ezzel pedig tudni kell bánni! Az időnként akadozó vegyszerellátással viszont óhatatlanul kényszerítik a kertbarátokat, hogy szerszámos kamrájukat, pincéjüket méregraktárrá alakítsák. A gyerekek pedig jönnek-mennek, a tetszetős színes dobozok szinte mágnesként vonzzák kezüket, a bennük lévő bizarr illatú folyadék kóstolásra csábító. A gyakran szomorúan végződő eseteknél már hiába hivatkozunk a józan emberi értelemre. Több ez mint felelőtlenség, hanyagság ... Ugyanilyen veszélyeiket rejt a nem szabályszerűen végrehajtott permetezés. Elegendő, ha szeles időben kezdünk hozzá néhány fa vegyszerezéséhez, máris „védett” lesz a szomszéd paradicsomja. Az megint más kérdés, hogy ő másnap hajnalban szedi a pirosló termést, s a család — mit sem sejtve — boldogan reggelizik a saját termelésű paradicsomból. így történt ez néhány napja, amikor kora délután egy ismerősöm kétségbeesetten kért tanácsot telefonon: mit tegyen? Az orvos, no és az idejében elvégzett alapos gyomormosás szerencsére segített. A megoldás egyszerű lenne: 1. Szeles időben ne permetezzünk! 2. Legalább a telekszomszédok tudassák egymással a védekezés időpontját, illetve a felhasznált vegyszer nevét. 3. Hangolják össze a permetezést (a közös munkához együtt vásárolta Most már az iparra sem háríthatjuk a felelősséget, hiszen az üzletekben megyeszerte kapható az egyszerű és olcsó vegyszermérleg. hatják a szereket, így jobban megoldható a raktározás és a sza'vatossági időn belüli felhasználás is.) Egyébként nemcsak a kistermelők okoznak kellemetlenséget egymásnak. A minap a Récéiről Solt- vadkert felé vezető út mentén a Jóreménység Szakszövetkezet vegyszerezett. Olyan „sikerrel", hogy az út mellett leégették az akácfasort, sőt még egy tanyára is jutott a készítményből. A nagyüzemeket fokozott felelősség terheli, hiszen különleges szerekkel „profik" dolgoznak. Nekik pedig ismerniük kellene (!) a vegyszer-sodródás fogalmát és gyakorlatát. Főleg kistermelői gond a túlzott adagolás. Ugyanis azt tapaszt a lják, hogy az előírt dózis szinte hizlalja a rovarokat, illetve táplálja a gombákat. A gyártók nem tréfából, illetve a termelők bosszantására adják meg a keverési arányt. Ettől eltérni veszélyes! A megoldás a váltott vegyszerhaszná- lat. Ezt képtelenek megszokni a rovarok. Ugyanis, ha csak egyféle vegyszert használunk, akkor immunisakká válnak. MÉHEKRŐL-MÉHÉSZEKNEK A második akác után Akik győzik erővel és idővel, a második akác után még letelepedhetnek egy kései nyílású, általában északi, vagy vasi erdő dandárjára. Ez ma már a néha irigyelt, nagyobb állománnyal rendelkező élelmesebb méhészek ésszerű, gazdaságos termelési fogása. , A harmadik akácon már teljesen szabadon petézzenek az anyák. Tűzdelni csak 2—2 mű- lépet szabad! A kaptár berendezése fészekszerű legyen. Dandár előtt és -végi pergetésnél legyünk körültekintőek! Fi as keretet ne szedjünk el. Nem jut mindenkinek harmadik vándoroltatás, hiszen sokan még a másodikra sem mernek „menni", csak ha megbizonyosodnak annak hasznáról. A mai táblás gazdálkodás viszont sok helyen jó legelőkkel várja a tanyáról hordástalanság, elvirágzás miatt elköltöző méhdket. Mindenesetre pergessünk ki annyi akácmézet, amennyit lehet, mert az új tanyán már keveredik a vegyessel, ez pedig forintban is értékcsökkenést jelentene. Végezetül nézzük, milyen neFELEJTÉSRE ÍTÉLVE A véka „... kétszáz véka búzát is rakjatok a kocsira — szólt a király.” Napjaink városi, de falun élő gyermekei is inkább csak így a meséből ismerik a vékát, ezt az egyszerű szemes terménytérfogatmérö eszközt. Földműves elődeink pedig évszázadokon át ezzel mérték jussukat, a búzát, a kölest, a kukoricát, amiért napszámba elszegődtek. A véka általában fából készült, vagy vesszőből fonták, két füllel látták el. Ha a tetejét a kereszt vas mentén „elsimázták”, akkor a képen láthatóba huszonnégy liter fért. 30 literesre méretezték. Összeállította: ' Czauner Péter hősegek gátolják a többszörös vándorlást: Sok méhészünk idős már, nehezen mozdul, ereje is fogytán. Gyakran az állomány sem szállítható könnyen, mert a gazdával együtt elöregedtek a kaptá- rak is. A csoporttagok segítsenek nekik legalább egy akácra vándorolni! Megfáradt itársaik viszonzásul bölcs tanácsaikkal, tapasztalataikkal, vándortanyai őrködésükkel lehetnek társaik hasznára. Nem kis gond a szállító járművek biztosítása sem. A szokásos kedvezmény is csökkent. Érdemes próbálkoznunk a helyi, vagy közeli gazdaságok, szövetkezetek járműveivel, még ha námcs is meg az a 10—20 százalék kedvezmény. Az a lényeg, hogy a tervezett szállítás estéjén ott álljon az üzemképes gépkocsi a kaptáraknái. A kedvezmény, a költségtérítés elmaradása kisebb tényező, minit a tanyáról való egynapos késés. A közös vándorlásnál könnyebben kaphatunk, vagy alakíthatunk rakodóbrigádot. A mai autós világban már kényelmesebben utaztathatjuk a rakodókat. Szervezésük is könnyebb az erdőhöz közeli falvakból. A teljesen megrakott autóknál az egy kaptárra eső rakodási költségeik is mérsékeltebbek, tehát több kisebb méhész szállítson egy autón. GYÜMÖLCSRITKÍTÁS Az Alföldön — így Bács-Kis- kun megyében is — az idén a virágzáskor a fagy nem csipkedte a gyümölcsfákat. Ezért a jelenlegi látvány alapján szinte minden fajnál bőséges termésre számíthatunk. A túl jó gyümölcs- kötés és a csapadék hiánya azonban a termés elaprózódását okozza. A gyümölcsök nagyságát, darabosságát növelhetjük, ha idejében és szakszerűen ritkítunk. Ennek a munkának az egyik célja a fa túlterhelésének a megakadályozása. A beteg, apró, satnya gyümölcsök eltávolításával a meghagyottak jobban, szebbé fejlődnek. Kapassuk rá fiatal családtagjainkat a viszonylag nem nehéz munkára, hiszen egy éjszakai vándorlás az illatos erdőbe, zsongó méhekkel — romantikus élmény. Csak a gépkocsi vezetőjével ne rakodtassunk soha, mert megsérülhet, kifáradhat, vezetése bizonytalan lehet. A kannahiány is akadályozni szokta a vándorlásit. Ez mostanában már enyhül, mert a szerződött méz mennyiségének felére előre kaptáik kannát a termelők. Ha i vándórtán.yá'nkon pergetünk, ne cipeljük tanyáról tanyára a teli kannákat, hanem lehetőleg adjuk át a közeli áfésznek. Végére maradt a legnagyobb gond: félelem a vegyszeres gyomirtástól. Igaz, hogy az akácról akácra vándoroltatott méhek ritkán hagyják ott az erdőt a környező, vegyszerezertt legelőkért, mégis előfordul, hogy a közelben légi járműről vegyszerezik a vetéseket. A szél és a szakszerűtlen munka következtében az akácos széleit könnyen éri a méreg. Sajnos, ennek az elhárítása az ellenőrzés nehézséged miatt még nem tökéletes. Mindenesetre jelentsük a helyi tanácsoknál és gazdaságoknál, hogy jelen vagyunk kaptárainkkal, kérjük a feltétlen kiértesítést, valamint hívjuk fel a figyelmet az esetleges szeles Időre, a szóródásra. . Zs. B. Az almás termésűeket minden esztendőben ritkítani kell. Ezt célszerű most, a nyár eleji természetes hullás után elvégezni. A csonthéjasok közül ugyanígy kell az őszibarackkal is eljárni. Ritkábban kell a kajszi termését — ha egyáltalán terem — csökkenteni. Nem feledhetjük azonban, hogy a fokozott igénybevétel,' a nagy mennyiségű gyümölcs érlelése az érzékeny fa „kifáradását” segíti elő, s hajlamossá teszi a gutaütésre. A ritkítás során az legyen a mérvadó, hogy a bokrétában termők két meghagyott gyümölcse között térben elférjen egy harmadik. • A csapadék hiányzik a most érő meggynek. Ahol tehetik, öntözzék a fákat, ezzel még növelhető a termés. Felvételünk Dávodon, az apró meggyektől pirosló Dózsa György utcában készült. Véleményünk a szakszervezetről A Szakszervezetek Bács-Kis- kun megyei Tanácsa, a KISZ megyebizottsága. a megyei tanács, a MTESZ és a TIT megyei szervezete 1982 őszén Munka és művelődés címmel szellemi vetélke. dőt hirdetett meg közösségek számára. A választható felada- ' tok között volt egy, amelynek ezt a nevet adták: „Véleményünk a szakszervezet munkahelyi tevékenységéről”. A jelentkező brigádoknak arról kellett — írásban — nyilatkozniuk, milyennek látják vállalatuknál a ' szakszervezeti tevékenységet. A vetélkedő szervezői elemző, kritikus hangvételű, javaslatokat is tartalma, zó „dolgozatokat” vártak a szocialista közösségektől, s nem is hiába. íme három kiskunfélegyházi brigád a következőképpen vélekedik: Mit és miért? A Bács-Kiskun megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Tyereskova szocialista brigádjának tagjai valamennyien bolti eladók. Szerintük a szakszervezeti bizalmi rátermettségén, tevékenységén nagyon sok múlik. „Tyereskováék” úgy gon. dolják, bogy a bizalminak a legjobb szakmunkások közül kell kikerülnie, hiszen csak így lehet kellő tekintélye. Ám nehéz a kor igényeinek megfelelő felkészült, ség megszerzése. iA gyakorta változó gazdasági szabályozók fi. gyelemmel kísérése, tanulmányozása a vezetők számára sem köny- nyű feladat. A brigád ezt követően árról ír, hogy vállalatuknak legfontosabb feladata a folyamatos és színvonalas áruellátás megvalósítása. A dolgozók, a szocialista brigádok ennek érdekében többletmunkát is vállalnak. Csakhogy nem mindegy, ' mikor közük az eladókkal, hogy munkaidőn túl is számítanak rájuk. A kereskedelemben foglalkoztatottak 80 százalék, ban nők és családanyák: vária őket odahaza a csatád, a „második műszak”. így hát azt sze. retnék, ha időben tájékoztatnák őket arról, hogy túlórázniuk kell az üzletben. jé , . BÉK-nél ., egyébként több olyám- h-atárözátriatott napvilágói;, amely méginkább lehetővé tette a dolgozók számára a vállalat ügyeibe való beleszólást, a vezetésben való részvételt. Min. den városban megszervezték a bizalmiak oktatását és továbbképzését, nőtt a vállalat önállósága és ezzel együtt bővültek a demokratikus fórumok jogai. A Tyereskova brigád még több nyíltságot és őszinteséget kér a vezetőktől. Nem elég a feladatokat ismertetni, a dolgozóknak azt is tudniuk kell, „mit miért csinálunk és miért úgy csináljuk?” Egy fecske nem csinál nyarat Az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyáregységében dől. gozik a Szabó Ervin brigád. Ök nem csupán a saját véleményük, re támaszkodtak, hanem — mint írják — több brigádot, munkahelyi közösséget meginterjúvoltak. így kerekedett ki a közös vélemény. A bizalmit ők is kulcsfigurának tekintik. Ám mit sem ér a bizalmi jogköre, ha az esetleges következményektől való félelmében nem meri kimondani a véleményét. Sajnos, akad olyan vezető — panaszolja a Szabó Ervin brigád —, aki felháborodik azon, ha a bizalmi, akinek egyébként nem főnöke, ellentmond neki. A munkahelyi légkör a fél- egyházi üzemben általában jó, de fel-felüti fejét a közömbösség. A bizalmi csak akkor tud segíteni, ha nem ütközik a közöny betonfalába. S egy fecske a cipőgyárban sem csinál nyarat. Ami pedig a bizalmiak kiválasztását illeti, olyan embert kell jelölni erre a posztra, aki tekinté. lyes, rátermett, egyes problémákat önállóan is meg tud oldani. A szabad idő hasznos eltöltéséről “is ’szól’ a Szabó Ervin brigád.'Gyakran hallunk — írják — ilyesféle kifakadásokat: „Törődjenek többet a brigádokkal, szer. vezzenek több szabadidős programot!” Szeretnénk tudni, hol vannak a reklamálók olyankor, ha mégis megszervez a szakszer, vezet valamit? A rendezvényeken ugyanis soha nem látjuk őket. A cipőgyári brigád pályamunkájában egy fejőstehenet ábrázoló rajz is található. Állítják, hogy sokak. tudatában csupán így jelenik meg a szakszervezet. A mi főnökünk igényli a bírálatot Figyelemre méltó dolgozatot írt a MÁV kiskunfélegyházi állomásának Kossuth szocialista brigádja is. Amikor 1980-ban jelentős átszervezések folytak a vasútnál, ők sem voltak különbek — vallják be —j mint az átlagos állampolgár, aki fél az újtól, méltatlankodik miatta, talán tiltakozik is ellene, de egy idő múlva megszokja, sőt lelkesen támogatja is azt. A kiskunfélegyházi állomást I kecskeméti üzemfőnökséghez csatolták s az új gazdasági, társadalmi vezetők a félegyházi dolgozók számára idegennek tűntek. Ugyanakkor megnőtt a bizalmiak feladatköre, felelőssége. A szakszervezet újra. a mi szervezetünk lett — mondják a Kos. suth brigád tagjai. beismerve., hogy a kecskeméti szb-t egy ideig nem tekintették igazi érdekképviseleti szervüknek. Ma már megvalósul az érdekvédelem, a bizalmiakat ..megnevelték", azaz vitaképesebbé, harcosabbá formálták, és ebben se. gített az állomásfőnök is. A mi főnökünk elfogadja, sőt el is várja a bírálatot — írják a félegyházi vasutasak, s hozzáteszik: ami, azt hisszük, főnökben ritkaság. Kevésbé elégedettek a felsőbb szintű szakszervezeti tevékenységgel. A dolgozók véleményét ugyan meghallgatják, de mire a felvetések a , közbeiktatott lépcsőfokokat megjárva eljutnak a Vasutasok- Szakszervezetének központjába, már talán maga az észrevételező sem ismerne rájuk. Nem értjük — tűnődnek a Kossuth brigád tagjai —, hogy miért kell a mi véleményünket kozmetikázni ! A jövőbe tekintve beszámolnak arról, hogy nemrégen kapták meg azt a tervezetet, amely a munkával és a szakszervezeti tevékenységgel kapcsolatos várható módosításokat tartalmazza. S történik majd mindez az üzemi demokrácia kibontakoztatása érdekében. Mi bizakodunk — szögezik le a félegyházi vasutasok. Bitkel BCI« Összetartó közösség élén Beke Béla építésztechnikus, a kiiskunmajsai költségvetési üzem vezetője mindössze tíz éve él a nagyközségben, de megharagudna érte, ha valaki kétségbe vonná „majsaiságát”. Igaza is van, hiszen a hovatartozást nem a születés helyszíne, sokkal inkább a mindenkori lakóhelyért végzett munka bizonyítja. S Beke Béla sokat tett ez alatt az egyetlen évtized alatt választott települése felvirágozatásáért. Középületeket tervezett társadalmi munkában, a község sportéletének egyik irányítója, s a kulturális események elmaradhatatlan részese. Közösségi megmozdulásokról ő nem. hiányozhat. Rokonszenves szerénységgel a község pezsgő szellemikulturális életét „okolja” ezért: — Sok város megirigyelhetné azokat a színvonalas író—olvasó találkozókat, kiállításokat, egyéb kulturális rendezvényeket, melyeken mi Majsán részt vehetünk. Egy-egy összejövetelt követő beszélgetésen nemcsak a látottak, hallottak kerülnek szóba, hanem a közösségi és magánéleti problémák, örömök is. Néha ilyenkor vitatunk meg olyan dolgokat, melyeket a hivatalban nem tudunk, miért nem jut rá idő. Ez érvényes' a vasárnapi futballmecs- csekre is. Egyébként ahol verseny van, ahol egy belső indítékból választott „csapatért” izgulni lehet, ott én jól érzem magam. A vezetése alatt álló költség- vetési üzem dolgozóival beszélgetve kiderül, hogy nem változtatnának állást pár száz forintért • sem, mert ennek a munkahelynek a légiköre, az. itt nap mint nap érzékelhető emberség forintokra átszámíthatatlan. A száz főt alig meghaladó létszám hetven százaléka törzsgárdatag. A községi és szakszervezeti sport- rendezvényeken évek óta az ő csapataik végeznék az élen, s ami ugyancsak jellemző: az ő szurkolótáboruk mindig a leghangosabb. Az izgalmas sportcsatákban összekovácsolódotf kollektíva a munkában is jobban összetart, egymásért, munkahelyért több áldozatra képes. A sportból iá erőt merítő üzemi közösség vezetőjéért tűzbe mennének beosztottjai. Amikor ennek okairól kérdezem Beke Bélát, töprengve fogalmazza meg válaszát: — Talán azért van ez, mert akik itt dolgoznak, ugyanazt akarják, amit én. Ha valaki becsületesen dolgozik, az kapja Is meg a munkájáért járó tisztességes bért. Jó volna az eddig elért életszínvonalat tartani, még ha ez egyre nehezebb is. A kollektíva tagjait illetően ezért ml, az üzem vezetői vagyunk felelősek. Ez a kötelességünk, ezért vagyunk vezetők. Kedvezően hat a szellemre, hogy nálunk a dolgozók beleszólhatnak a feladattervbe, javasolhatnak jobb megoldásokat.-Valamikor kőművesként kezdtem dolgozni, ismerem a munkások gondolkodásmódját, s igyekszem az ő érdekeiket képviselni. Célom a rám bízott emberek életének jobbátétele, anyagi és szellemi gyarapítása. Ha munkaidő után kőművesként dolgoznék, lehet, hogy most milliomos lennék, de akkor nem tudnék a közösségért ennyit tenni. Elneveti magát. — A szakmától azért nem szakadtam el. Építkező munkatársaim gondoskodnak róla, hogy ébren tartsam ismereteimet. Egyiküknek például egy kerékpárdinamóért felfalaztam a házát. Ha mindenki, akinek eddig segítettem, visszaadná a nála kalákában végzett munkát, legalább három házat építhetnék magamnak. Jelenleg egy sincs, tanácsi bérlakásban élek. — Eddigi munkáik közül melyikre a legbüszkébb? — Statikailag minden eddig befejezett épület túl fog élni bennünket. Büszke vagyok, amikor a gyönyörű sporttelepet látom, annak lelátóit én terveztem társadalmi munkában és a sportcsarnokot is. Talán ezért Is szeretek annyira meccsre járni. De az átalakított általános iskolát, az óvodát, a most épülő egészségházat és a járási szociális otthont sem kell szégyellnünk. — És a szemmel nem érzékelhető eredmények közül? — Legbüszkébb az üzemen belüli légkörre vagyok, arra, hogy a nálunk dolgozó emberek képesek egyéni érdekeiket alárendelni a közösségieknek. Rövidebben: a jó közösségre. Kozma Huba
