Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-05 / 105. szám

1983. május 5. • PETŐFI NÉPE ® 5 Kilencvenöt éves a kecskeméti Kodály Kórus A mull század végén, a polgáro­sodó hírős városban élő jó néhány lelkes lokálpatrióta jóvoltából pezsgésnek indult Kecskemét kulturális élete. Mutatja ezt utó­lag is a Katona József Kör meg­születése, amely — több-keve­sebb kihagyásokkal — éreztette hatását mindenkor, egészen a mai napig. Aj század utolsó két-három év­tizedében több, figyelmet érdem­lő kezdeményezés történt a szel­lemi élet felvirágoztatása érde­kében. Ezek közé sorolható az a törekvés, amelynek eredménye­ként Nemesszeghy István zene­tanár vezetésével létrejött az ipa­ros dalárda. Az 1888->ban alakult kórus első elnöke Böszörményi Mihály, aki ezt megelőzően a Ma­gyar Tanítók Országos Szövetsé­gének a^ elnöke volt. Többnyire iparosokból, kétke­zi munkásokból verbuválódott az énekkar. Miután elkészítették az alapszabályzatot, megkezdték a rendszeres működést. S ami ab­ban az időben igazán ritkaság­számba ment: hamarosan a szé­pet kedvelő közönség kedvence lett az együttes. A kórus ne­ve akkoriban így hangzott: Kecs­keméti Polgári Dalkör. Legfőbb céljukat abban látták, hogy gaz­dagítsák az énekkultúrát, vala­mint kirándulásokkal, zeneesték­kel, baráti összejövetelekkel szor­galmazzák a közösségi élet javí­tását. A további, esztendőkben rend­szeresen közönség elé léptek. Ott voltak a legjelentősebb országos kói ústalálkozókon, a legkülönfé­lébb ünnepi rendezvényeken. Ki­emelkedő esemény volt számuk­ra, amikor 1909-<ben a mindenfe­lől összesereglő énekesekkel együtt szerepeltek Kecskeméten. Ezen mintegy ötven dalegylet hallatta hangját' az érdeklődő közönség előtt. Énekeltek ezt megelőzően a görögkatolikus templom felavatásakor is. Nagy lelkesedéssel, heti két- három próbával készültek a sze­replésekre. Később a kórus a ki­váló képességű, lelkes Kremán Sámuel karnagy vezetésével mű­ködött, sikert sikerre halmozva. Egyre-másra léptek fel Sopron­ban, Debrecenben. Szófiában. Cegléden és másutt. Az ország nyilvánossága hallhatta őket, nemegyszer a rádió jóvoltából is. Ez annak idején különösen nagy elismerésnek számított. Hozzájárult a tekintélyük növe­léséhez az az időszak, amikor — a kórust is vezényelve — a nagy tekintélyű Vásárhelyi ’ Zoltán Kecskeméten fejtette ki áldásos tevékenységét,. a harmincas évek­ben. A kitűnő karnagy ekkor már Kodály és Bartók műveit népszerűsítette, sikerrel. A kórus növekvő tekintélyéhez nem kisebb zenei személyiségek járultak hozzá, mint Basilides Mária, Kacsáh Pongrác és Bar­tók Béla. A világhírű zeneszerző jelen volt az egyik színházi sze­replésükön. § A felszabadulás utáni időszak­ban újra és újra nekilelkesedve végezték munkájukat. Sok-sok kudarc, mellőzés és meg-nem-ér- tés ellenére is tudtak eredményt felmutatni. Amikor Tóth László, az egykori polgármester és vi­lághírű sakk-szakember lett az énekkar elnöke, s az örökké lo­bogó, végtelenül lelkes Bartha Mihály a titkár, ’az immár Ko­dály nevével fémjelzett együttes újabb sikerekre tört. Nevet többször is cseréltek. Hív­ták őket a későbbiek során Kecs­keméti Polgári és Munkás Dal­körnek, Kecskeméti Dolgozók Ko­dály Zoltán Énekkarának stb. A halhatatlan művész nevét viselő együttes ma vegyeskar. És bizo­nyítja Zsiga László és Zsiga Lász- lóné szakmai vezetésével, hogy újra és újra megújulásra* képes. Az énekkart, amely több rangos díjat, kitüntetést érdemelt ki ed­dig. s amelynek élén régóta „a" mindig aktív, lelkes, fáradhatatlan Galamb Lajos elnök tevékenyke­dik, a KISZÖV támogatja; an­nak a régi hagyománynak és gya­korlatnak a 'szellemében, amely a szépre éhes, zenét kedvelő kis­iparosokat e művészi törekvésű csoportban egy táborba hozta. Ez a sok vihart és még több si­kert megért együttes lassan-las- san megalakulásának a századik évfordulójához közeledik. S így felmerül a kérdés: hogyan, merre tovább? A felelet erre nem lehet más, mint a biztatás. Az elődök lelkesedésének, ügyszeretetének szellemében ismételten megifjul- ni, megújulni. Ismét és megint újrakezdeni. Kodály Zoltán ta­nításának szellemében. Varga Mihály Szöveg­gyűjtemény az információs munkáról VENDÉGÜNK VOLT Jurij Bogatyikov Tucatnyi nagylemez, megszámlálhatatlan kislemez, több mint 700 rádiófelvétel, ez Jurij Bogatyikov munkásságának egyfajta mérlege. 45 éves, vezetője a Bogatyikov-együttes- nék. Jalta, Krím, s egyúttal a Szovjetunió négy legsikere­sebb zenekara egyikének. Magyarországon többször járt, most — együttesével — Bács-Kiskun vendége volt. Mint testünket az ideg­szálak, úgy hálózzák be a társadalmat az információs csatornák. S rendeltetésük is hasonló: biztosítani az információk áramlását a rendszer alkotóelemei kö­zött. Céljuk valamilyen tar­talmú üzenet, jelzés továb­bítása. Milyen információk áramlanak a csatornákban? Sokfélék, ezért osztályozá­suk is ennek megfelelő. Tartalmuk szerint beszélhe­tünk például mindennapi, átlagos információkról, po­litikai. gazdásági, tudomá­nyos, esztétikai, kulturális információkról. A politikai információk­nak —, s a Szó legáltaláno­sabb értelmében véve ide sorolhatunk minden infor­mációt, amely a társadalom vezetésével kapcsolatos —• döntő szerepük van egy kö­zösség életében. A társada­lom tagjai csak akkor ve­hetnek részt tudatosan sa­ját sorsuk alakításában, ha jól informáltak, ha értik, hogy a közösség — falu, vá­ros, ország — vezetői mi­lyen intézkedéseket hoznak, ezeknek mi a célja, melyek a várható eredményei, mi­lyen módszerek, eszközök szükségesek - végrehajtá­sukhoz. Az információknak ilyen szempontból roppant nagy mozgósító erejük is van. Persze csak akkor, ha igazak és a tényeken ala­pulnak. Ugyanakkor az is fontos, hogy az információk ne csak „felülről lefelé”, hanen> „alulról felfelé” is áramol­janak, jelezzenek, mert ez biztosítja a közösség tagjai­nak részvételét a döntések meghozatalában, á politika alakításában. A politika ugyanis csak akkor gyako­rolhat jótékony hatást a társadalmi folyamatokra, ha a valósághű információk alkotta jelzőrendszer is ' megfelelően működik. A Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelent kö­tet a szakszerűbb informá­ciós munkához ad elméleti és módszertani segítséget. (tábori) — Mit kell tudni a Bogatyikov- együttesről? — 1974-ben alakítottam meg. tizenhárom taggal. Ez — a babo­nák ellenére — cseppet sem volt balszerencsés, sőt! Felállásunk — persze kicsiben- — a klasszikus ..big band”-et formázza: három fúvósunk, hegedűszólistánk, or­gonistánk, szintetizátorosunk van, s persze gitáros, aki. ha úgy alakul, nem ijed meg a bala- lajkától sem. Velem együtt hár­man énekelünk. — Mit? — Majdnem mindent — együt­tesünk az összes műfajban ott­hon van. Klasszikus zene éppúgy műsorunkon szerepel, mint a pop. a beat, a rock, sőt. a diszkó. Alapvetően — természetesen — a szovjet dalokra támaszkodunk. — Operaária és táncdal — nem különös igy együtt? — Általában meglepjük a kö­zönséget, mert mindenki hagyo­mányos zenére számít. De nem azt kap. A komolyzené: mi fel­dolgozzuk. Ügy gondolom ugyan­is hi gy a klasszikus és a popze­ne összeegyeztethető, egyik épít­kezhet és gazdagodhat a másik­ból. a másiktól. Véleményem sze­rint nem is a műfaj a minőség kritériuma, hanem az, hogy jól vagy rosszul játsszák-e. Lehet jól muzsikálni 'egy beatszámot és csapnivalóan interpretálni Mo- zart-darabot. — Mindezt ráadásul elektroni­kus eszközökkel, nem? . — Igen. s ez az,, ami a modern zene komoly problémája. Nagyon népszerű ugyan a szintetizátor — nálunk, a Szovjetunióban is — de meggyőződésem, hogy pusz­tán múló divat. — Hogy érti ezt? — Ügy. hogy elmúlik. A jövő ismét a természetes hangzásé, s legföljebb annyi szerepe lesz az elektronikának, hogy -‘jó- mikro-. fonok erősítik a hangot — ha kell. — Ügy érzem a hangsúlyából: ezt nemcsak szeretné, de talán már pieg is valósítja ... — A mi állandó fellépti he­lyünk a jaltai régi luteránus templom, ahonnan nemrég elköl­tözött a múzeum. Képzeljen ma­ga elé egy templomot, ahol nya­ranként gyertyafényes koncerte­ket adunk. — Hangulatos ilehet... — Hát még ha látná ... — Az együttesről már volt szó. Névadó vezetőjéről annyit tu­dok, hogy a Komszomol nagydí- jának birtokosa.. — Negyvenöt éves vagyok. s aprócska termetem ellenére szó­lót énekelek — a közhiedelem szerint a szólisták 1 méter 80 centi és 80 kiló fölött kezdődnek. Nem voltam mindig énekes, a katonaságnál forrt ki bennem a gondolat. Tengeralattjárón szol­gáltam, s leszerelésem után vé­geztem el a konzervatóriumot, majd színházban énekeltem, utóbb két együttesem is volt. Rendszeresen szerepelünk a tele­vízióban, most például a Dal ’83 című könnyűzenei sorozat állan­dó résztvevői vagyunk — de fel­léptünk a Szovjetunió 60. évfor­dulójára rendezett gálaesten is. . Jáftepri imajdnem negyven or­szágban .. esziMüijgárországon többször is... — Igen, már harmádszorra va­gyok itt. Úgy veszem észre, a magyar közönség is- kedveli ze­nénket. □ □ □ Jurij Bogatyikov együttese több alkalommal is fellépett Bács- Kiskunban. Mindannyiszor: nagy-nagy sikert aratott. B. J. v 1 .O, MKiä . bJiP?1. I I i ff;! lak ií V) ifi V <9* • Munkácsy Mihály Honfoglalás című festményének egyik első vázlata az Ernst-gyűjteményből. ÉRDEMES MEGNÉZNI Üjra nyílik az Ernst Múzeum A közeli hetekben ismét meg­nyílik Budapesten az Ernst Mú­zeum, a főváros kiállítóhelyisé­geinek egyik leghíresebbike. Hogy a képzőművészek és a műbarátok mióta kénytelenek nélkülözni ezt a Nagymező utcai teremsort, hadd ne firtassuk. A méltatlankodás helyett ismerked­jünk meg inkább a múzeum tör­ténetével, amely — joggal mond­hatni — újabb kori művészettör­ténetünknek fontos fejezete. Elöljáróban a Nemzeti Szalon nevű művészeti egyesületről kell néhány szót szólni. Ez a csoporto­sulás 1894-ben alakult, és a hazai festők, szobrászok bemutatása mellett arra is kísérletet tett, hogy a kor újabb művészeti irány­zatait megismertesse a hazai kö­zönséggel. A szalont Hock János országgyűlési képviselő ügyesen vezette, ám amikor Művészi re­form címmel könyvet írt, annak túlságosan is szókimondó tartal­máért sokan megorroltak rá, és kiléptek az egyesületből. Hockot aztán leváltották, és helyébe — ügyvezető igazgatóként — Ernst Lajost nevezték ki. Ki volt ez a férfiú, akinek ne­vét a szóban forgó múzeum vise­li? Nos, Ernst Lajos egy módos lisztkereskedő fiaként 1872. ápri­lis 20-án, Budapesten született. Már kamaszkorában megjárta Itá­liát, és az ottani benyomásai ösz­tönözték a műgyűjtésre. Tanult, utazott és vásárolt, vásárolt. 1894- ben tehát alig huszonkét éves ko­rában már olyan gyűjtemény volt a birtokában, amelyet a Történel­mi Emlékcsarnok katalógusa 59 tételben sorolt fel. Rengeteg festményt, grafikát, szobrot gyűjtött: arcképek, törté­nelmi tárgyú ábrázolások, karika­túrák, plasztikák egész garmadá­ját mondhatta magáénak. E temérdek műtárgy gazdája a Nemzeti Szalont is ügyesen ve­zette. 1907-ben az egykori Erzsé­bet (a mai Engels) téren saját ott­honhoz jutott az egyesület. Ebben az öt felső világítású teremben a legmodernebb felfogásban dolgozó magyar képzőművészek alkotásai­ból rendezett tárlatokat. 1909-ig állt Ernst a Szalon élén. Akkor ugyanis — azzal a váddal, hogy a hagyományos stílusok kö­vetőit meliőzi — kibuktatták tisz­téből. Ekkor döntött úgy, hogy sa­ját bemutatóhelyet létesít. Örökségéből négyemeletes palo­tát építtetett a Nagymező utcá­ban, és annak első emeletét mú­zeumnak rendezte be. Intézménye 1912. május 12-én nyílt meg. A látogatók, akiket az új ház bejá­ratánál a Lechner Ödön tervezte padok fogadtak, és akikre a fél­emeleti lépcsőfordulóban Rippl- Rónai József színes üvegablaka szórta a tarka fényt, a korabeli híradások szerint valósággal el- ámultak az eléjük táruló kincsek­től, amelyek a jobb oldali terem­sorban kaptak helyet. És ugyanígy óriási sikert aratott a bal oldali helyiségekben kiállított festmény­együttes is: Szinyei Merse Pál ké­peinek válogatása. Szinyei mun­káit aztán Kernstok üvegfestmé­nyei, a francia impresszionisták vásznai, majd Ferenczy Károly, Csók István, Beck 0. Fülöp alko­tásai követték. 1914-ben pedig Ernst megrendezte Munkácsy Mi­hály jubileumi kiállítását. 1917-től — Lázár Béla társasá­gában — Ernst Lajos művészi aukciókat is rendezett. Ezeken ta­láltak gazdára Rákosi Jenő, Ne­mes Marcell, báró Kohner gyűjte­ményeinek értékes darabjai. 1935 táján azonban gondok mu­tatkoztak: a múzeum gazdája anyagi csődbe jutott. Hogy nehéz helyzetéből kilábaljon, műtárgyait — köztük Tintoretto, Székely Ber­talan, Madarász Viktor festmé- .nyeit — fölajánlotta az államnak. Sajnos hiába — a vétel elmaradt. Ernst pedig elkeseredésében 1937. márciusában önkezével vetett vé­get életének. Az általa alapított múzeum azonban továbbra is élte a maga eleven életét. Irányítását Petro- vics Elek, a kitűnő művészettör­ténész vette át, és 'ő adott teret többek között^Vaszary János, Ivá- nyi Grünwald Béla, Egry József, Domanovszky1 Endre, Dési Huber István, Kerényi Jenő munkáinak. Ernst Lajos egykori háza nem sérült meg a második világhábo­rúban. így 1945. augusztus 11-én ott nyílhatott meg a Nemzeti Sportbizottság és a Magyar Kép­zőművészek Szabad Szervezetének közös tárlata. © Kiállítótér az Ernst Múzeumban. 1948 után a Központi Zálogház vette kezelésbe, de 1952-től ismét a képzőművészeké lett a múzeum. 1954-től a Műcsarnok felügyeli. Most, amikor végre-végre ismét elhaladhatunk a Lechner-féle ,márványpadok mellett, és elgyö­nyörködhetünk Rippl-Rónai üveg­ablakának tarka szépségében, szintén ez az intézmény, viseli gondját, s rendez majd egyéni és csoportos kiállításokat a Nagyme­ző utcai palota termeiben. A. L.

Next

/
Thumbnails
Contents