Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-31 / 127. szám

1933. május 31. • PETŐFI NÉPE • 5 egyik cikkében: „Ha egyrészt igaz is, hogy fejlett .karéneklés csak nagymértékben szolidáris társadalomban lehetséges, más. részt kétségtelen, hogy a kar- éneklés fejleszti a társadalmi szo­lidaritást.” Valóban, a húszas évektől kezdve, egyre több fő­városi és vidéki munkáskórus vállalt politikai agitációs szere­pet. József Attila, Várnai Zseni, Kassák Lajos és Szakosíts Árpád műveit zenésítették meg. A munkásindulók helyet kap­tak a rádió műsorában ' is, és egyre népszerűbbek lettek a vi­déken megrendezett nagy dalos- ünnepélyek. Először 1926-ban Szegeden rendeztek találkozót. Később rendszeresen egy-egy na. gyobb vidéki város adott helyet az ország minden részéből érke­zett munkásdalárdáknak. Deb­recenben és Győrött már orszá­gos találkozót rendeztek, 1934- ben a kórusok Miskolc város, két évvel később pedig Pécs vendé­gei voltak. A Komintern VII. kongresszusa nyomán kibontako­zó nópfrontpolitika jelentősen éreztette hatását. Egyre több kö­zös rendezvényt szerveztek me. zőgazdasági munkásdalárdákkal. 1937-ben baloldali munkásfiata­lok önálló dalárdát alapítottak Vándor Sándor vezetéséivel. Bar­tók Béla és Kodály Zoltán művé­szeti tanácsadóként segítette a kórusok munkáját. 1938-ban Szombathelyen előadták Kodály Fölszállott a páva című kórus­művét." Ugyanebben az éviben a mun­kásdalárdák önálló Bartók- és Kodály-estet terveztek a Zene­akadémián, erre azonban nem kerülhetett sor. A hatóságok két évvel később az orosházi dalos­találkozót sem engedélyezték. A munkáskórus-mozgalomiban egy­re határozottabban jelentkeztek az antifasiszta törekvések, s a kórusok köré haladó magyar elő­adóművészek csoportjai szerve­ződtek. A háború közeledtével egyre inkább hallgatásra kény­szerültek a dalárdák. A német megszállás után pedig a szövet­séget feloszlatták, s minden va­gyonát elkobozták. A fegyverek parancsolta né. Zúgjon dalunk... A Magyarországi Munkásdalegyletek Szövetségének jubileumi kiállítása- „Zúgjon dalunk, akár a fergeteg” — énekelték, s éneklik ma is azt a dalt, amelynek első sora a munkáskórusok jelmon­datává vált. Az ismert kórusmű most a Magyarországi Munkás­dalegyletek Szövetségének 75 éves jubileumát köszönti. Szerte (az országban megemlékezéseket tartanak, kórustalálkozókat, ün­nepi hangversenyeket rendeznek. A megalakulást megelőző s az azt követő idgszak történetét dolgozta fel a Miagyar Munkás- mozgalmi Múzeumban rendezett kiállítás, korabeli képek, doku­mentumok, tárgyi • emlékek fel- használásával. Magyarországon az 1870-es évektől számos polgári, iparos és munkás dalegylet alakult. Eb­ben az időszakban a kórusok zömmel idegen nyelvű mozgalmi dalokat, néhány év múlva azon­ban már magyarul, magyar mű­veket énekeltek. A szerzők kö­zött ott van Liszt Ferenc és Er­kel Ferenc is, akit később, az 1867-ben alakult Országos Ma­gyar Dalárdaegyesület vezető karnagyának és örökös díszelnö­kének választanak. 1908-ban megalakult a Magyar- országi Munkás Daíegyletek Szö­vetsége a Magyarországi Szociál­Jjg- ráj • 'tó .....:—B í froletdrok egyesüljetek! r.ileitor Jff.Svnvr • Az Üjpesti Szíjgyártók Szakegyesületének dalkara, az Ébredés 1910- ben készült tablójának részlete. • A vasasok Vigalmi Gárdája egy kiránduláson a századelőn. demokrata Párt irányításával. Pályázatot hirdettek mozgalmi dalok írására és népdalfeldolgo­zásokra. A munkások számára hangjegy-olvasó tanfolyamokat szerveztek. A szövetséghez csat­lakoztak a jelentősebb vidéki munkáskórusok is. A Tanácsköztársaság megala­kulása hatalmas lendületet adott a munkáskórusok további fejlő­désének, számtalan rendezvé­nyen, megmozduláson szerepel­tek. Ám 1919 szeptemberétől, a Tanácsköztársaság bukása után némaságra ítélték a dalegylete­ket. És mégis: Somogyi Béla és Bacsó Béla temetésén száztagú munkásikórus énekelt. A dalárdák minden tiltó rendelkezés ellenére együttmaradtak. A húszas évek elején újjászervezték a dalárdá­kat, és 1922-ben monstre hang­versenyt szerveztek. Az ifjú Kodály Zoltán így ír mmmm klilll NUÍKMAl • Az első nemzetközi munkás­kórusverseny plakátja. maság után, a felszabadulás első évében már harminchat mun- kásikórust tartottak számon. Új erőre kapott a munkáskórus- mozgalom. A dalárdákban régi és új tagok énekeltek együtt. Egyre több fiatal. Az öröm forrása ugyanaz: az összekovácsoló közös művészi munka, az együtténeklés élménye. Napjaink munkáskó- rus-művészetét a nemzetközileg is rangos Debreceni Kórustalál­kozók és Vándor Sándor-feszti­válok reprezentálják. „Zúgjon dalunk, akár a fer­geteg.” A munkáskórusok himnu­sza május 25-én, délelőtt 11 óra­kor a jubileumi kiállítás meg­nyitását köszöntötte a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. A megnyitó beszédet, a köszöntő és az emlékező szavakat a felsza­badulás után újjáalakult .dalos- szövetség egykori elnöke, Maro­sán György mondta. Május 29-től július 10-ig néhány alkalommal vezető munkáskórusok / adnak hangversenyt a múzeufn föld­szinti csarnokában. N. Sz. Barangolás a személyi igazolványomban Valami személyi igazolvány, mint olyan, a Darvin szerinti fá- ról-lemászásunk óta mindig is Volt. Neandervölgyi eleink bun­kóikkal igazolták magukat. Min­denkinek más méretű és faragású bunkója volt, amit az ennivaló­nak kiszemelt állat leütésén kí­vül arra is használtak, hogy a szemtelen szomszédot agyonver­jék. Kultúránk kialakulásával megváltoztak a dolgok. Az egyiptomi, babilóni, görög, római és a többi uralkodók összeírat­ták a népet abból a célból, hogy kitől milyen címen mennyi adót lehet kicsikarni. Minden meg­számlált alattvaló kapott az ösz- szeíróktól egy rovátlkás ''fapáloi- kát, amit köteles volt szigorúan megőrizni. A középkorban a ruházat volt az igazolás. No. meg a kard. Az idők múlása azonban kezdte meg. követelni a papiruszon, vagy ál- latibőrön igazolt földi jelenlétet. Odáig fajult a dolog, hogy már a XVII.. században is kérték a ha­tóságok egyesektől a papírdarab, ka felmutatását, amelyik igazol­ta az illető kilétét. Névkártya is megfelelt. A kisnép adóbefizetési elismervényével! igazolta magát. A leggyakoribb igazolás a szemé­lyesen adott szó volt. Mostani századunk elején a la. kásbejelentő szelvény is megfe­lelt az igazolási körülményeknek. A bürokrácia később nem elége­dett meg ezzel. Minden állampol. gár kapott egy kártyanaptárnyi kartonlapocskát, amivel igazol­hatta nevét, születési idejét, he­lyét és foglalkozását — ha volt. Egyszeresek beütött a ma hasz. nálatos személyi igazolvány köny­vecske. Minek is lehetne nevezni ezt a sokak által még külön tok­ban is tartott olvasmánylkát? Mi­kor is van erre szükség? Hát, ha valami illetékes hatósági személy kíváncsi rá, vagy OTP-ihitel fcu- nyerbálása esetén. Ez a leggya­koribb. Gondolván, hogy kevés polgártársam böngészte még át amúgy istenigazából személyi iga­zolványát, hát én rászántam ma­gam a saját igazolványomban va_ ló barangolásra. Borítólapja gusztusos. Bele van préselve népköztársaságunk cí­mere, alatta meg az olvasható, hogy személyi igazolvány. Leg­alul Magyar Népköztársaság. Ki­nyitom a könyvecskét. Legfelül egy fényképet látok. Jézusmá- riám, ki ez a pasas? Ezt már rég fel kellett volna akasztani, fel­négyelni, karóba húzni, esetleg kegyelemből életfogy.tiglanra ítél­ni! Szerencsére nem volt tanúja elsápadásomnak, amikor a fény­kép alatt saját aláírásomat talál, tam. Így vissza az egész. A len­tebb levők maradhatnak. Családi nevem, utónevem (ezt valamikor keresztnévnek titulálták), szüle­tésem helye és ideje. Ezek az ada­tok stimmelnek. Legalul van még egy betűiekéi előzött számsor. Hát persze, ez az igazolványom szá­ma. Rátérek a jobb oldali lapra, amelyik hármas oldalt jelez. Vi­szont akkor hol van az első ket­tő? Mindegy, megnézzük, mi is van itten. Érvényességi idő, fog­lalkozás, szakképzettség, katonai igazolvány száma, állampolgár­sága. Itt megakadtam. Miért ír­ták be nekem oda, hogy magyar? Hát mi lennék? Hisz a 28-ik ol­dalon a második bekezdésben ki. fejezetten az áll, hogy ilyen sze­mélyi igazolványt csak magyár állampolgárok kaphatnak. Kö­vetkezik anyám és apám neve, valamint a kiállítás alapja (már* minthogy ennek az igazolvány­nak), és a kiállító hatóság meg­nevezése, dátum, ki nem bogoz­ható köriratú bélyegző, aláírás. Állandó lakásváltozások felirat fogad a 4. oldalon. Érdekesnek találtam az itteni és a másik ol­dalra is átmászó bejegyzések tü­zetes tanulmányozását, mert így legalább megtudtam, hogy mikor hol is laktam. A következő ol­dalakon még mindig az állandó lakásváltbzásra kíváncsiak a kérdések. Ezek az oldalak nekem üresek, hisz ha beteltek volna, talán már nem is laknék sehol. A 8. oldaltól különleges bejegy­zések lennének, ha lennének. El­nézést kérek, mert a 11. oldalon ott díszeleg egy halványzöld be­jegyzés odaragasztott fecni for­májában. Jobbról van -rajta egy csinos kis bélyegzés, alul pedig tizenegy szám. Ezekből az első férfinak nyilvánít. A következő hat szám nem vi­gasztaló. Azt juttatják eszembe,' hogy uramisten, mennyire elment fölöttem az idő. Egy betűnyi ki­hagyással négy bűvös szám kö­vetkezik. Utánaérdeklődvén meg. tudtam, hogy ez a számcsoport végeredményiben egy karton szá­mát jelzi. Ezen a karionon rajta van apai-anyai, épp úgy nyilván vagyok tartva, mint némelyek a rendőrségi dossziékban. Vala. hogy viszolygok az ilyen számok­tól. Általában négyjegyű számot kénytelenek viselni sapkájukon azok a fegyencek is, akik nem is csináltak semmit, legfeljebb ki­csinyke haszonszerzés reményé­ben elvágták a torkát valakinek. Tovább lapozgatva személyi ' igazolványomat, nyugodt lélekkel állapíthattam meg, hogy a 12. ol. daltól a 17-ig üres az egész. Ideiglenesen ugyanis csak akkor hagyom el lakásomat, ha dolgoz­ni megyek, hia sorba állok friss kenyérért a boltban, vagy éppen megkívánok egy pohár sört A 18. oldal megtekintése örömmel töl­tött el. Az itteni anyakönyvi rész ugyanis azt bizonygatja, hogy nős vagyok, elárulja feleségem nevét is, bizonyos szemszögből nézve azért találok itt egy zsebürítő adatot is, olyat, ami a házassági évfordulóra figyelmeztet. Egy-két oldal megint üres. A 23-tól 27-ig terjedő oldalakon a munkahelyváltozások szerepel­nek. Könyvecskémben nem sok változást találtam, de azért fur­csa érzés — ma divatosan nosz­talgiának nevezzük az ilyesmit — visszaidézni azokat az időket, amelyeket a különböző vállalatok cégbélyegzői igazolnak. Már csak az utolsó oldalak ma­radtak hátra ilyetén barangolá­som befejezésére. A 28-tól 30-ig számozott oldalak sok értékes el­igazítást adnak a személyi iga­zolvány használatára vonatkozó­lag, és a vele történhető külön­böző visszaélések törvényes meg­torlását illetően. Ezért hát min­denki hordja magával ezt a kis könyvecskét és vigyázzon rá. Bár mielőbb eljönne az az idő, ami­kor ismét elég lenne egy kis kar­tonlapocska, amire épp úgy ráfér minden fontos személyi adat, mint a mai igazolványokra. Nem a bunkóihoz való visszatérésről van szó, hanem arról, hogy min­den becsületesen élő magyar ál­lampolgárnak adott szava leg­alább annyit érjen, mint bármi igazoló papíros. Almás! János ÜNNEPI KÖNYVHÉT Rivalda: kilenc magyar színmű Ismétlésre kényszerülök: A kö­tet sem színművészetünk, sem drámairodalmunk állapotáról nem adhat hiteles képet. (Legke­vésbé az 1981—82-es évadról!) A szöveg ugyanis csak egyik al­kotóeleme a színpadi produkció­nak! Gyakorlott szem is nehezen látja meg a papírszínházban rej­tőző drámai erővonalakat, hatás­motívumokat. Ki ne tudná: egyik­másik színdarabot évekig vándo. roltatják, fektetik, amíg pódium­ra kerül. Természetesen várva-vártaim a könyvnapi Rivaldát, mert min. dig találok két-három színdara­bot, amelyekért érdemes e kötet­tel tovább zsúfolni könyvszekré­nyemet. Közvetve tájékoztat a színházak és drámairodalmunk kapcsolatáról — kiktől, máit ját­szottak? —, az összkép — ismét áttételesen — a társadalmi köz­tudatról. („A színház — tükör!”) Vitathatatlanul objektív állí­tással kezdem: Ilyen testes könyvheti Rivaldát nem produ­kált könyvkiadásunk. Százötven nyomtatott oldallal fölözi a ta­valyi kötetet! Rekordnak is mi­nősíthetném, ha hajszolnám a szenzációt. „Kilenc magyar szín­mű” hirdeti büszkén az alcím. Eddig általában nyolc dráma ke­rült a gyűjteménybe; az 1977— 78-asban csak hat.- írói szorga­lom, bőséges termés, jó klímavi­szonyok, színházaink honi drá­mát tápláló buzgalma, netán a szerkesztők vajszívűsége duzzasz­totta a terjedelmet? A szerkesztési szempontok vál. toztak! Még az előző kötet is csupa ős­bemutatót tartalmazott. Csurka István LSD című vígjátékát ab­ban az évadban láthatta először a közönség, csakúgy, mint az antológia többi darabját. Hason­ló megállapítást tehetünk bárme­lyik korábbi Rivaildát lapozgat­va. Elképzelhetetlen lenne, hogy — például — a rokonjellegű Szép versek régóta ismert költeményt publikálna. Milyen meggondolás­ból válogatták az 1981—82-es évadot áttekintő kötetbe Füst Milán Boldogtalanok című drá­máját? Már négy színház műso­rán szerepelt. Néhány esztendeje Szolnokon játszották, de akkor nem kapott helyet a Rivaldában. Felújítás a Pesti emberek is. (Ép* pen negyedszázada tűzte műsor­ra a Magyar Néphadsereg Szín­háza.) Ilyen meggondolásból az Uborkafa vagy a Bánk bán is helyet követelhetne a kötetben. Kár volt megváltoztatni a koráb­bi válogatási elveket. Hinnem kell Székely Jánosnak: nem láttam Vak Bélájának egyik előadását sem és nagy élvezettel olvastam a legújabb Rivaldában. „Az én műveim tényleg könyv­drámák. Menetüket, kibontako­zásukat az eszmék konfliktusa és küzdelme (az' érvelés) adja, nem pedig a cselekvésé. Hiányzik be­lőlük (mégpedig mindenestől) az a nehéz, bár azt hiszem, megta­nulható tudomány, amely jelene­tekben, poénokban, várható színi hatásokban gondolkodik: a szín­műírás mestersége.” Lehet, hogy igaza van a szerzőnek. A. hagyo­mányos dramaturgia kérdőjelek­kel csúfítaná a veretes szöveget. Székely tisztában van azzal, hogy sokszor nem az igazság, az érvek döntötték el a vitákat, könnyű szívvel pusztítottak el milliókat szerte a világon a ha­talomféltők korunkban is. (Gon­doljunk csak a gázkamrákra, vagy Kambodzsára.) A sajnos ál­landósult időszerűség izzítja a Vak Béla király című drámát. Jobban egyénített szereplőkkel talán több színház érdeklődését is felkeltené. Csurka István és Szabó Magda nevét drámairodalmunkban nem a Reciprok komédia, illetve A csata őrzi. Örkény csak vázlato. san hagyta ránk Forgatókönyv című „viliódzó ötletekkel teli” groteszkjét. A Rivalda 81—82. közli Fejes Endre Az Angyalar­cú, Maróti Lajos Egy válás tör­ténete, Balogh Elemér—Kerényi Imre Csiksomlyói passió című művét is. Heltai Nándor VIRÁGZIK A HANGARÓZSA • A jeli és ká- moni arborétu­mokban virág­zik — a nyu­gat-dunántúli talajt különö­sen kedvelő — rododendron, a hangarózsa. Az egzotikus növény sok tu­ristát csábít ilyenkor Vas megyébe. (MTI-fotó: Czika László felvétele — KS) SÍIÉI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents