Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-29 / 126. szám

Szocialista brigádvezetők országos tanácskozása

GÁSPÁR SÁNDOR:

Nagyobb önállósággal — többet tenni “

— A szocialista brigádmozgalom nagy értéke, hogy hatással volt hazánk fejlődésére, a munkahelyeken a közszellemnek, a közösségi gondolkodásnak és a mozgalomban résztvevők egyéni életútjának alakulására — mondotta Gáspár Sándor. — Ezekről az értékekről hallottunk az üzemekben most lezajlott szocialista brigádvezetői tanácskozásokon, amelyek tanúsítják, hogy a dolgozók értik az ország, a munkahelyek gondjait, akarják, hogy rend, fegyelem legyen; legyen nagyobb becsülete a munkának; akarják és kérik, hogy nagyobb önállósággal, bizalommal többet tehessenek. Több, szabadabb mozgásteret kémek. Helyt kell adni ezeknek az igényeknek, hisz bennük egyesülnek központi céljaink és a munkahelyi törekvések.

Gáspár Sándor ezután arról szólt, hogy a párt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén is kiemelték a munkaverseny fontos szerepét társadalmunk fejlődésében. Az építőmunka külső és belső feltételei megváltoztak, s csak akkor számíthatunk eredményre, ha jobb, hatékonyabb munkát végzünk.

— A brigádmozgalomnak is fel kell emelkednie a hazánk előtt álló feladatokhoz — folytatta az előadó —, hogy a mai igényeknek megfelelően, rugalmasan, hatékonyan és magasabb színvonalon segítse gazdasági és társadalmi céljaink megvalósítását. A megújuláshoz szükséges, hogy az eredmények elismerése mellett beszéljünk a mozgalom gyengeségeiről is.

A gyakran formális megoldások egy nagyon fontos elvet háttérbe szorítottak, azt, hogy a tömegeknek saját belső meggyőződésükből kell cselekedniük. Ez pedig szorosan összefügg a szocialista demokráciának a munkahelyeken megfigyelhető jelenlegi helyzetével. A szocialista hrigádmozgalom létének, megújulásának elemi érdeke a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése. Ha a dolgozók nem látják a maguk cselekvési lehetőségeit, akkor nem lehet megfelelő kezdeményezőkészséget várni tőlük a végrehajtásban. Ezért belső mozgatóerőt, belső akaratot és kezdeményezőkészséget keresünk a kollektívákban, hatékony mozgatóerőt. A dolgozók tudomásul veszik, sőt megértik az anyagi javak korlátozottságát és az előforduló kisebb-nagyobb nehézségeket. Ezeket nem is írják a szocializmus rovására. De azt elvárják, hogy a szocializmust építő társadalomban állandóan erősödjék részvételük saját sorsuk alakításában. Semmiféle elképzelés nem viszi előre dolgainkat, ha hiányzik a tömegek egyetértő cselekvést kiváltó támogatása. A dolgozókban erősíteni kell kötelezettségeik helyes megértését, ' a tulajdonosi érzést, hogy mélyen érdekeltek a társadalom fejlődésében, hogy ismerjék a fejlődésért viselt felelősségüket, és fejlesszék aktivitásukat.

— Jelentős gyakorlati tapasztalata életünknek, hogy az emberek nemcsak „öntudatból” építik a szocializmust — hangsúlyozta a SZOT főtitkára és rámutatott: Jelenleg az anyagi érdekeltség alkalmazásában bizonyos 'zavarokkal küszködünk. Gondot okoz, hogy az egyes rétegek és szakmák közötti bérarányok gyakran nem fejezik ki a valóságos értékeket.' Mindezeken a gondokon társadalmi méretekben nem tudunk egyszerre változtatni, de a munkahelyeken igen.

A továbbiakban Gáspár Sándor arról beszélt, hogy a szocialista brigádmozgalom kezdetén az üzemi dolgozók legaktívabb része kapcsolódott a közösségekhez. Amint átfogó mozgalommá terebélyesedtek, változott a helyzet, s ekkor a gyárakban, üzemekben sem tudtak reális célokat kitűzni, s a gazdasági vezetők egy része saját szervezési problémáinak áthidalására „segédcsapatként” kezelte a brigádokat, a munkaversenyt. Ez oda vezetett, hogy a,mozgalom elvesztette lendületét és puszta formává vált.

— A szocialista brigádmozgalmat változatlanul á dolgozók társadalmi aktivitása nagyon fontos formájának tekintjük. — jelentette ki Gáspár Sándor. — A mozgalom a termelésbe való beleszólás, a termelési folyamatok irányításában, végrehajtásában, ellenőrzésében való részvétel fontos eszköze.

Ugyanakkor azt se feledjük, hogy a brigádmozgalom, a szocialista munkaverseny üzemi ka. tegória, üzemi hatáskör. Ez azt jelenti, hogy a munkahelyeken, a brigádokon belül kell foglalkozni a kötelességek jó minőségű és hatékony elvégzésével, a szocialista munkaiversenyiben tett vállalások szervezésével, értékelésével, jutalmazásával, a címek odaítélésével országos elvek alap. ján, de a helyi lehetőségeknek, követelményeknek és a brigádvezetőik véleményének meg. felelően.

Nagyobb teret kell adni a dolgozók, a brigádok vállalásában, és munkájában az egyéni lehetőség, az egyéni arculat és képesség megjelenésének. A dolgozók korban, képességben, érdeklődésben, családi háttérben különbözők, s ezzel számolni kell.

A szocialista brigádok minden munkahelyen vizsgálják meg, tagjaik hogyan tudnak külön- külön és együttesen a mainál, többet tenni. Gondolják meg,’ hogy a jobb munka érdekében kitől mit lehet és mit kell elvárni. Ennek alapján alakuljon ki és fogalmazódjék meg a bri. gád kpzös vállalása. Ügyelni kell arra, hogy a közösségek mögött ne tűnjenek el az egyes emberek. A szocialista munkaverseny, a szocialista brigádmozgalom olyan feltételeket teremtsen, hogy egyetlen hasznos kezdeményezés se vesszen érdektelenségbe, közömbösségbe. Ne sikkadjon el egyetlen jó gondolat, előrevivő javaslat sem.

A gazdasági vezetőknek, a pártszervézeteknek, valamint a szakszervezeteknek és a KISZ- nek nagy a felelőssége abban, hogy a brigádok zavar tálain munkájához minden feltétel meglegyen. Bátorítani, népszerűsíteni kell a jól dolgozó, a kezdeményező embereket. Nem szabad, hogy a kezdeményező dolgozók megpróbáltatásokon menjenek keresztül, ha újítani, ésszerűsíteni akarnak, ha felelősséget éreznek a munkahelyen történtekért.

Ne legyenek formálisak a vállalások, mert ebből származik a formális végrehajtás, a formális értékelés és formális elismerés.

Nemcsak azA anyagiakban kell érdekeltséget teremteni, hanem a magatartás, a gondolko. ~ dás formálásában és a műveltség emelésében is. Főleg hárorq területen kell növelni a lehetősé, geket és az igényeket is: a politikai művelődésben és a politikai ismeretterjesztésben, az állam- polgári és munkavállalói kötelességekre és jogokra való nevelésben, valamint abban, hogy a dől. gozók szélesíthessék általános műszaki és gazdasági ismeretei, két. Nagyon fontos, hogy egészen a munkapadokig sikerüljön olyan helyzetet és légkört teremteni, amelyben a kultúra és a művelődés valóságosan is elfoglalja elméletileg már tisztázott és szükséges helyét társadalmunkban.

Azt akarjuk — összegezett a SZOT főtitkára —, hogy a tisz- : tességes, jó^ munkát :•.! becsüljék, | ismerjék el£.erkölcsi!eg,, jezt ,á 1 lítr i sák követelménynek milliók elé. Az ilyen dolgozók előtt nyíljék meg az előremenetel, a még magasabb képzettség lehetősége. Az ilyen dolgozókból legyen a politikai, a gazdasági és mozgalmi vezetőik utánpótlása. Ilyen dolgozókra kell elsősorban támaszkodni. Velük kell tanácskozni, és a döntések előtt tanácsukat kérni.

Azt a követelményt, hogy mindenkinek többet kell nyújtania, a szakszervezetek önmagukra fokozottan értik. Ezután is minden segítséget megadnak a szocialista brigádmozgalom fejlesztéséhez — fejezte be beszédét a SZOT főtitkára.

Gáspár Sándor előadói beszédét széles körű vita követte.

Vita, hozzászólások

A szocialista brigád- és munkaverseny mozgalom eredményeit értékelve sokan rámutattak: a mozgalom negyedszázados sikerei bizonyítják, hogy a. brigádközösségek mozgató rugói, motorjai a társadalmi és gazdasági fejlődésnek. Egyetértve a mozgalom hármas jelszavának változatlan időszerűségével többen kifejtették, hogy az új követelményekhez való alkalmazkodás a korábbiaktól eltérő módszereket, feltételeket igényel. A felszólalók utaltak azokra a szélsőséges véleményekre is, "amelyek szerint a szocialista brigádmozgalom megtorpant, visszaesett. Mint mondták, visszaesés csak ott tapasztalható, ahol a gazdasági vezetés nem támogatja kellőképpen a mozgalmat, ahol a különböző feladatok kijelölésekor nem veszik számba a szocialista brigádok segítőkészségét, tenni- akarását. Csente Jenő, a Tatabányai Szénbányák brigádvezetője is azt tette szóvá, hogy a brigádokat nem mindenütt vonják be kellőképpen a vállalati tervező munkába. Mások rámutattak, hogy nem elég a terveket formálisan megszavaztatni a brigád- tanácskozásokon, a feladatokat mindenütt beszéljék meg a dolgozókkal. A brigádok csak az információk birtokában, tudnak felajánlásaikkal, munkájukkal a változó igényekhez alkalmazkodni. Vörös Istvánná, a Szegedi Szalámigyár brigádvezetője ezt így fejezte ki: ha a vállalat gazdasági vezetése csak nehézkesen és késlekedve reagál« akkor a brigádok kezdeményezéseinek értéke is erősen csökken.

Több felszólaló kifogásolta a brigádimuaka jelenlegi értékelési . rendszerének hiányosságait. Egyöntetűi a vélemény, hogy ha csudán az j éves eredményt i értékelik, az nem eléggé ösztönöz a xjobb munkára. Kitűnt, hogy számos helyen tapasztalható kedvező változás, a brigádmunkát gyakrabban, •*— többnyire negyedévenként — bírálják el. A Zrínyi Nyomdában például jól bevált a „hónap brigádja” háziverseny.

Többen javasolták, hogy a szocialista brigádok számára is szélesebb körben teremtsék meg a vállalkozás valamilyen formájának lehetőségét. Ezzel a kérdéssel foglalkozott Kiss Ferenc, a Központi Statisztikai Hivatal brigádvezetője is. Hangsúlyozva, hogy a brigádok rendkívül alkalmasak a kezdeményezésekre, s a mozgalomnak ezt az értékes elemét jobban kellene hasznosítani.

(A felszólalók sürgették a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom irányításának, ' érdekeltségi rendszerének konsze- rűsítését. Nyitrai István, a KISZ Központi Bizottságának titkára elmondta: szükséges, hogy a verseny szervezése, értékelése, elismerési rendszere egyszerűbbé, demokratikusabbá váljék. A helyi körülményekhez jobban igazodó formákat kell kialakítani, mert ez segítheti legeredményesebben a verseny megújulását.

A vita résztvevői jónéhány példát említettek, amelyek igazolják hogy a vállalati vezetők és a brigádok szoros együttműkcTdése valóban jó eredménnyel jár. Orbán János, a Volán I. számú vállalat brigádvezetője például elmondta, hogy a vállalat szocialista brigádjai számára a vezetés garan-. tálta a szállítási feladatokhoz szükséges valamennyi fontos feltétel megteremtését. A brigádok különösen áz energiatakarékosságban érnek el figyelemreméltó sikereket, a felhasználható üzemanyagnak legalább 5 százalékát megtakarítják. Az ifjúsági brigádok a ZIL-teherautók dizele- sítésének védnökségét, valamint az autógumik újrafutózásának megszervezését vállalták. Sokan kifejtették, hogy a mai 'gazdasági

feladatoknak csakis megfelelően képzett emberek felelhetnek meg. A mozgalom megújítása során, tehát fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a brigádtagok tanulhassanak, művelődjenek. Bíró Gyiuláné^a Zrínyi Nyomda szocialista bngádvezetője hangsúlyozta, hogy a művelődés a közösség összeforrottságát, a közös munka eredményességét ’ is növeli. Mindenképpen kerülni kell , azonban a formalizmust — erre hívta fel a figyelmet Kupcssik László, a Nitrokémia Ipartelepek brigádvezetője. Mint mondotta nem elegendő, hogy a brigádok vállalják egy-egy, tanfolyam elvégzését, vagy á közös színház- látogatást. A művelődés Iránti igényt kell felkelteni a brigádtagokban, hogy valóban érdeklődjenek a kultúra alkotásai, a művészetek, a szakmai és politikai ismeretek iránt. Ma ez könnyebb feladat, mint korábban, hiszen, lényegesen magasabb a dolgozók iskolázottsága, mint két-három évtizede. A Tatabányai Szénbányáknál például 25 évvel ezelőtt a dolgozók 75 százaléka még nem fejezte be az’ általános iskolát. Arányuk ma már elenyésző, viszont csaknem 2000-en rendelkeznek középiskolai, 750-en főiskolai, illetve egyetemi végzettséggel. Az egyik felszólalásban elhangzott, hogy Gsongrád megyében évente 2500—3000 brigádtag vesz részt szakmai és politikai továbbképzésben.

Nemes Gyula a Veszprém- megyei Állami Építőipari Vállalat brigádvezetője arról szólt, hogy a megyében sikeresen működnek a brigádvezetők klubjai. A legnagyobb érdeklődést azok a rendezvények váltják ki, amelyeken a brigádvezetők, brigádtagok állami és politikai vezetőkkel találkoznak.

A tanácskozáson felszólalt Lázár György is.

0 A Magyar Népköztársaság kiváló brigádja kitüntetést érdemelte ki a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzemének Forradalmi olajbányász kollektívája.

LÁZÁR GYÖRGY:

Szükség van példamutatásukra

Tisztelt tanácskozás, kedves elvtársnők, kedves elvtársak!

Megtisztelő és szívesen vállalt kötelezettségnek teszek eleget, amikor átadom a tanácskozás résztvevőinek a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi-' zottsága, személy szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét és a Minisztertanács jókívánságait. Kérem önöket, hogy mun_ kahelyüfcre visszatérve, a szocia. lista brigádok tagjainak tolmácsolják az üdvözleteket és a jókívánságokat.

Kedves elvtársak! Tanácskozásukat, politikai életünk e fontos eseményét, közvéleményünk megkülönböztetett figyelme kíséri. Ez teljesen- érthető. Ä szocialista bri. gádmozgalom, amely a munkás- osztály legjobbjainak kezdeményezéséből született és negyed százada indult útjára, tiszteletet, tekintélyt és elismerést szerzett magának. Nagy hatású, közel másfél millió tagot számláló tömegmozgalommá vált, amely megszületése óta állandóan megújuló, fontos tényezője társadalmunknak, és már hosszú idő óta szocialista rendszerünk alapvető értékei, közé tartozik.

Á25,évvel ezelőtt született okos ék:;ifezéfJaft(=ft';íhaá'jelszó: a „szocialista módon dolgozni, tanulni, élni” semmit sem vesztett időszerűségéből, mert azt fejezi ki, aminek mindinkább általános magatartás-normává kell válnia.

A tanácskozáson fölszólalók tehát olyan kollektívákat képviselnek, mozgalmuk helyzetéről, közös dolgainkról olyan emberként mondják el véleményüket, akiknek szavát példamutató tettek hitelesítik. Erről a szocialista brigádokat övező tiszteleten kívül kitüntetések sokasága, köztük 37 ÁlLami-díj és a tegnapi nap óta 20 Munka Vörös Zászló Érdemrend is tanús, kodik.

Kedves Elvtársak! Mint 25 évvel ezelőtt, s azóta eltelt időben sokszor, most is elmondhatjuk, bonyolult világban élünk, és nap mint nap .nehéz feladatok megoldása vár ránk. A Központi Bizottság áprilisban megtartott ülése, amikor megvonta a XII. kongresszus óta végzett' munka mérlegét, az eredményeket méltatva, de azokat nem szépítve, kendőzetlen nyíltsággal szólt gondjainkról is.

Megbecsülést érdemlő eredmény, hogy hazánkban teljes a létbiztonság alapját adó foglalkoztatás, és amint ígértük, társadalmi méretekben megőrizzük az életszínvonalat. 1982-ben a reál- jövedelmek több mint 3 százalékkal haladták meg az 1980. évit. Biztosítottuk az elfogadható árukínálatot, és ’ha szerény mértékben is, de fejlődtek az életkörülmények. Ennek egyik bizonysága, hogy 1981—82-ben 152 ezer lakás épült fel. Eközben javítani tudtuk a népgazdaság egyensúlyát, a külkereskedelmi mérlegben 1982-ben mintegy félmilliárd dollár aktívumot értünk el, s folyamatosan eleget tettünk és teszünk fizetési kötelezettségeinknek.

A kérdés most az, mikor járunk el helyesen. Akkor-e, hia a nehézségek és a problémák láttán céljaink egy részét föladjuk, vagy akkor, ha számot vetve a reális helyzettel, gyorsabban igazodunk a magasabb követelményekhez. Népünk érdeke azt kívánja, s az élenjáró és az átlagnál eredményesebben gazdálkodó vállalatok példái, a tényleges, de. eddig kellően ki nem használt lehetőségék egyaránt azt mutatják, hogy az utóbbi utat kell választani. A Központi Bizottság többek között ezért foglalt úgy állást, ho,gy gazdasági munkánk számára továbbra is a VI. ötéves terv az irányadó.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy vannak, akik üdvözölnek, vannak akik kétkedve vagy éppen ellenérzéssel fogadnak egy-egy új megoldást. Olykor arra is hajlamosak vagyunk,

hogy régről ismert jelenségeket is az új megoldások rovására írjunk. Erre ad példát az a vita, amely az úgynevezett kisvállalkozások körül bontakozott ki és máig sem csitult még el. Sokan úgy vélik, hogy ezek, különösen pedig a vállalaton belül alakítható gazdasági munkaközösségek valamiféle engedményt jelentenek szocialista normáinkból, tápot adnak az anyagiasság elburjánzásának, keresztezik a brigádmozgalom és a munkaverseny fejlődésének útját, csökkentik az önzetlen társadalmi munkára való hajlandóságot. Olyan vélemények is vannak, hogy elvonják a szabad időt a művelődéstől.

A versenymozgalmakat és a művelődést féltő aggodalmakat is bizonyos értelemben túlzottnak tartom. Az előbbieket azért, mert — mint arról többen szóltak —, azokat az értékeket, ame- " lyeket a szocialista brigádok és a munkaverseny-mozgalom hordoznak, eddig sem volt képes és a jövőben sem lesz képes helyettesíteni semmilyen vállalkozási alapon végzett munka, bármilyen hasznos legyen is. Az utóbbiakat azért,' mert az értelmes munka, még ha «többletmunkáról van iá szó, nem csökkenti, éllénkézőleg, minden tapasztalat szerint inkább felkelti az új ismeretek megszerzése iránti igényt.

Ami pedig a vállalaton belüli munkaközösségek ügyét illeti: a kormánynak is az a véleménye — egyetértve az érdekvédelmi szervekkel —, hogy érvényt kell szerezni a törvényes előírásoknak, és nem szabad megengedni semmilyen elnéző magatartást, vagy jogtalan előnyszerzést.

Olyan időszakban élünk és dolgozunk, amikor sok, korábban jó szolgálatot tett megoldáson változtatnunk, vagy legalábbis módosítanunk kell; esetleg a megszokottnál gyakrabban. Reformunk bevált alapelveire építve előre keli lépnünk irányítási rendszerünk minden fő elemének

— a népgazdasági tervezésnek, a közgazdasági szabályozásnak, az irányítási szervezetnek — a fejlesztésében, és erősítenünk kell az intenzív szakaszra való áttérés társadalmi-tudati feltételeit. Mindez csak akkor és csak úgy lehetséges, ha van bátorságunk és kellő elhatározottságunk, hogy változtassunk azon, amin az élet már túllépett.

A mai tanácskozásnak is az egyik központi kérdése éppen az

— erről sokan szóltak —, hogy mit kell tenni azért, hogy a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny a mai viszonyok között ugyanúgy előrevivője legyen fejlődésünknek, mint volt megszületésekor, vagy abban a korábbi szakaszban, amikor a célokat még egyszerűbben fogalmazhattuk meg, mint ma.

E kérdésről szólva az elmúlt hónapok előkészítő tanácskozásain és itt is sok és okos, megszívlelendő vélemény, javaslat hangzott el. Magam is egyetértek azokkal, akik szerint meg kell szüntetni a brigádmozgalom és a verseny túlzottan centralizált irányítását, mert ez a formalizmus egyik melegágya. Azokkal is egyetértek, akik felelősebb és színvonalabb támogatást igényelnek a gazdasági vezetéstől, akik sürgetik az értékelési módszerek, az erkölcsi és anyagi elismerés ma alkalmazott formáinak korszerűsítését. Ugyancsak egyetértek azokkal, akik a brigádmozgalom és a munkaverseny megúju- ■ lásához is nélkülözhetetlennek tartják a jól működő munkahelyi, üzemi demokráciát.

A vélemények !és javaslatok között bizonyára vannak, vagy lesznek olyanok, amelyek vitát váltanak ki. Az azonban nem lehet vita tárgya, hogy amikor előrehaladásunk egyre fontosabb tényezője az emberi tényező, akkor nem mondhatunk le a szocialista brigádok tudatformáló, példamutató és a munkaverseny

semmi mással nem pótolható szerepéről.

A vita — a mozgalom hírnevéhez méltóan — számomra meggyőzően tanúskodik, arról, hogy a párt és á kormány a jövőben is simíthat a szocialista brigádmozgalom folyamatosan megújuló, előrevivő erőire. Jól esett hallani, hogy a szocialista brigádok értik a helyzetüket, becsülik vívmányainkat és vállalják .azok megőrzését, vállalják a több és jobb munkát a jövő fejlődéséért. Megígérhetem, hogy az itt és a vállalati tanácskozásokon elhangzott javaslatokat, észrevételeket a SZOT vezetőivel és a többi társadalmi szervezettel együtt gondosan megvizsgáljuk és azon leszünk, hogy azokat a lehető legnagyobb mértékben hasznosítsuk.

Amikor még egyszer tolmácsolom pártunk és kormányunk jókívánságait, felhasználom az al-, kaimat, hogy külön is köszöntsem azokat a brigádokat, elvtársainkat és barátainkat, akik példamutató munkájukért kitüntetésben részesültek; önöknek pedig személy szerint is sok sikert és jó egészséget kívánok. Köszönöm figyelmüket.

***

A vitában még hatan szólaltak fel.

Az elhangzottakra Gáspár Sándor válaszolt.

Reálisnak mondotta azokat a javaslatokat, amelyek szerint időszerűvé vált, hogy újra hangolják a Minisztertanács, a SZOT és a KISZ határozatát, amely a brigádmozgalomról, a szocialista munkaversenyről szól. Mint mondotta, ez a jogszabály egy konkrét időszakban jót segítette a munkamozgalmakat, a fejlődés azonban itt is módosításokat igényel. A mostani tanácskozáson is egyértelműen kifejezésre jutott, hogy helyes, ha a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom üzemi hatáskörbe tartozik, így válhat a mozgalom rugalmasabbá. A SZOT főtitkára figyelmeztetett azonban arra, hogy ha nem vigyáznak, a munkahelyen is elbürokratizálódhat a verseny irányítása. A gazdasági vezetésnek, a párt, a szakszervezeti és a KISZ-szervezeteknek jelentős feladatuk, hogy jó feltételeket teremtsenek az értelmes és hasznos brigádmunkához, a szocialista muhkaversenyhez. Határozzák meg a célokat, karolják fel a kezdeményezéseket, de sohase vállaljanak át olyan feladatokat, amelyek magára a brigádra tartoznak. A munkaverseny csak akkor szolgálhatja valóban jól a vállalati feladatok teljesítését, ha szoros kapcsolat épül ki a munkahelyi vezetők és a brigádok között. Az emberek akkor tudnak eredményesen dolgozni, ha mindenkor tudják mit várnak tőlük, ha megfelelő tájékoztatást kapnak arról, hogy milyen feladatra készüljenek fel. Magát a munkaversenyt, a brigádmozgalmat is helyesen kell értelmezni ahhoz, hogy megfeleljen céljának. Az még nem ntunkamozga- lom, nem szocialista munkaverseny, ha valaki azért megy a munkahelyére, hogy ellássa azt, amiért megfizetik. Ez egyszerűen- a munkaviszonyból adódó kötelezettség, amelynek teljesítése mindenkitől jogosan várható el.

A szocialista munka verseny és brigádmozgalom ennél- több: önként vállalt kötelezettség, és ezért óriási az erkölcsi és anyagi ereje. EzéYt fontos számunkra, hogy a mozgalom az új követelményekhez igazodjék és ezzel segítse nehézségeink áthidalását, szélesítse továbbhaladásunk útját —mondotta a S£OT főtitkára.. , i

Gáspár Sándor válaszbeszéde után állásfoglalás-tervezetet fogadott el a tanácskozás, úgy határoztak, hogy az állásfoglalást a tanácskozáson elhangzott javaslatokkal kiegészítik, majd nyilvánosságra hozzák. Ezzel befejeződött a szocialista brigádvezetők országos tanácskozása.

x