Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-26 / 123. szám

4 • PETŐFI NfiPE • 1983. május 26. Állatgyógyászati cikkek exportra Beszélgetés a Phylaxia Vállalat igazgatójával A Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő Vállalat az ál­latgyógyászatban használatos készítmények, gyógyszer- és segédanyagok, fertőtlenítőszerek előállításával, forgalomba hozatalával foglalkozik. Az elmúlt két esztendőben 17 ter­méket vezettek be. Már ebben az évben is több új készít­ményük kapott forgalombahozatali engedélyt. Néhány össze­hasonlító vizsgálatot végeztek import oltóanyagokkal és azt tapasztalták, hogy saját készítményeik minősége nem marad el a külföldi vakcinákétól. Az értékmérést nemzetközi szab­ványok szerint végzik és ennek alapján megállapítható, hogy termékeik a külpiacokon versenyképesek. A vonatkozó mi­niszteri rendelet alapján két évvel ezelőtt, 1981. március 31- én átszervezték a vállalatot, akkor kapta jelenlegi nevét. Azóta sokat haladt előre a kutatás és a termelés. Az igazga­tóval, dr. Nagy Gáborral munkájukról, terveikről beszél­getünk. — Értesüléseink szerint ‘termékeik választékának bővítésével, kapcsolataik céltudatos fejlesztésével te­vékenységük jelentősen ja­vult Hallhatnánk-e erről részletesebben? — Azzal kezdeném, hogy több mint százharmincféle állatgyó­gyászati készítményt állítunk elő és elsőrangú feladatunk a két- százmilliárd forint értékű állat- állomány egészségvédelme. Je­lenleg négy kontinens harminckét országával állunk kereskedelmi kapcsolatban. A szocialista orszá­gok közül legnagyobb forgalmat a Szovjetunióival bonyolítjuk le. de összeköttetésben állunk szinte ■minden KGST-orszá,ggaL Szocia­lista partnereink Kuba és Viet­nam is. Termékeink eljutnak a legigényesebb piacokra az NSZK­ba, Franciaországba, az USA-ba, Angliába és Svájcba. Bőivültek kapcsolataink Dél-Amerikával, exportálunk Távol-Keletre is. Készítményeinket külföldön a MEDIMPEX Gyógyszer-külkeres­kedelmi Vállalat értékesíti. — Van-e lehetőség to­vábbi külpiacok szerzésére? — Tárgyalásokat folytatunk az angol Wellcome céggel, mely­nek értelmében hajlandók har­madik piacon termékeinket ér­tékesíteni. E célból Távol-Keleten piackutatást végeztek, s a sertés- pestis elleni oltóanyagra bejelen­tették vásárlási igényüket. Ha­sonló kapcsolat kialakítására van lehetőség a francia Iífa-Merieux- céggel, mely a beruházáshoz szük­séges technológiai szállítása fe­jében terméket vásárol vállala­tunktól. A'Giba-Geigy svájci cég­gel változatlanul konstruktívan együttműködünk, ennek alaipján számos új gyógyszert készítünk. A Szovjetunió Mikrobiológiai Főigazgatóságával megállapodást költöttünk gyártástechnológiák vásárlására és adaptálására. Egyébként a Szovjetunióba és Csehszlovákiába jelentős expor­tunk is van. Vietnamban oltó­anyagtermelő intézet rekonstruk­ciójában, az NDK-ban egy kísér­leti állattelep építésében segítünk. Szakmai támogatást nyújtunk a mongóliai biokombinátnak. — Milyen további terve­ket szeretnének megvaló­sítani? — Az oltóanyagtenmelés egé­szét érintő ötéves beruházási .programot dolgoztunk ki. Az eh­hez szükséges beruházásokat 250 millió forint értékben, állami hi­tel nélkül meg tudjuk oldani. Csak néhányat az elképzelések közül: új plazmafeldolgozó üzem, a száj- és körömfájások elleni vakcinát termelő részleg rekon­strukciója, új kisállatház' építése. — Hogyan alakul az együttműködés itthon az állategészségügyi intézmé­nyekkel és az állatorvosok­kal? — A kutatásban és a fejlesztés­ben sokat segít az Állat-orvostu­dományi Egyetem, a Magyar Tu­dományos Akadémia Állator­vostudományi Kutató Intézete, az Országos Állategészségügyi Intézet, az Állatgyógyászati Ol­tóanyagellenőrző Intézet, vala­mint a megyei állategészségügyi és élelmiszerellenőrző állomá­sok. Még ezeknél is nagyobb je­lentőséget tulajdonítunk a gya-' korló állatorvosokkal kialakult közvetlen kapcsolatoknak. Szí­vesen részt veszünk megyei ér­tekezleteken, így legútóbb éppen Kecskeméten tartottunk ilyet, hogy terveinket, eredményeinket gondjainkat elmondjuk. Fonto­sabb új gyártmányaink forgalom­ba hozataláról kerekasztal-meg- beszéléseken informáljuk kolle­gáinkat. Kérjük a gyakorló ál­latorvosokat, hogy készítménye­ink alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataikról tájékoztassanak bennünket. — Mit kíván még elmon­dani beszélgetésünk Befe­jezéseképpen? NÉHA CSAK A NÖVÉNY SZERETETE SEGÍT Nyár elején a kiskőrösi pincékben A kiskőrösi bor nemcsak a város környékén hí. rés, ismerik távolabb, országhatáron belül, s kí­vül. Ahhoz, hogy nem a legkedvezőbb adottságú vidéken ilyen sikereket érjenek el1, bizony több kell, mint az egyéni érdekeltség vagy anyagi ha­szon megteremtése. Szeretni kell a szőlőt, a mun­kát. Az alföldi kisvárosban aligha lehet olyan csa. ládot találni, hogy ne lenne kapcsolatuk a szőlő­vel. Ezért, ha valamilyen gond, probléma van a forgalmazással, mindenkit egyformán érint. Leg­többen a helyi Kossuth Szakszövetkezet szervezte keretében gazdálkodnak. Olyan esztendőben, mint a tavalyi volt, 250 ezer hektoliter bort adó szőlő termett a közös és a tagsági parcellákon. Ennek el­helyezése, feldolgozása, forgalmazása főként a sző. vetkezet gondja. Az, hogy nincs a környéken par-'’ lagföld egy négyszögöl sem, bizonyltja: a- gazda­ság vezetői jól sáfárkodnak a tagság bizalmával. Ottijártunkkor a szövetkezet központjában hiába kerestük a termelést irányító szakembere­ket. — Értekezleten vannak — mondták. Végül Volák János, el­nökhelyettes irodájában találtunk rájuk. — Jöjjenek csak — invitált beljebb az asztalfőn ülő. — Mindjárt végzünk. Az ágazatok vezetői a követ­kező heti gépelosztást beszélték meg. Egy-egy ilyen tárgyalás so­ha nem mentes a vitától, hiszen a tevékenységi körzet átmérője 40 kilométer. Nem mindegy te­hát, hogy melyik traktor, hova indul. Emellett hiába szervezett az alkatrész-gazdálkodás, réggé, lente jó néhány gép — a hiány­zó cserealkatrész miatt — moz­dulatlan marad! Gyulai András, a gépészek ágazatvezetője kész­ségesen magyarázta. — Általában 10 millió forin­tunk van anyagban. Ez sok — tudom —, de például, ha kapunk IFA teherautóhoz fékrásegítőt, akkor nem egyet-kettőt, hanem tízet veszünk. Említhetném az adagolót is, javításához alkatrész nincs, egy komplett berendezés 12 ezer forint. A gépnek viszont menni kell, mi mást tehetnénk, veszünk egy újat. A tagságnak a gépi munkák elvégzésére évente 30 ezer úgy­nevezett üzemórát biztosítanak. Ebből futja a dűlőutak javításá­ra is... A határt járva hamar megbízó. nyosoditunk arról: ilyenkor sokan dolgoznak a szőlőiben, telepíte­nek, pótolnak, mások kötöznek, arrébb a reggeli permetezést ép­pen befejezték. A parcellák vé­gében autóik, motorkerékpárok, biciklik. Távolabb a kocsi elől kifogott ló legelte a zsenge füvet. Bodoglár felé a szőlőben az egyik közös táblában egy egész brigád dolgozott. Kötözték az éppen akkor fakadásnak induló szőlőt. Mint tőlüik megtudtuk, vé. geztek a hiánypótlással, ezért fogtak a következő munkához. — Az értekezleten is hallotta, a legnagyobb gond a táblák ta­goltsága — említette Szűcs Gyu­la, fiatal ágazatvezető. — Ha az embereket átbuszoztatnánk egy másik táblához, folytatni a pót­lást, amit itt már befejeztek, 1— 1,5 órát veszítenénk a napból. Inkább maradnak, egyszerűbb, ha a brigádvezető pattan a motorra és hoz kötözőanyagot. A brigád tagjai Kaskantyún és Kisbócsán laknak. Fáradtaik, ahogy nevükben mondta egy mo­solygós asszony. — Dolgozunk itt is, utána ott­hon, amíg látunk. Ott is siettet a szőlő... Egy présház mellett pótkocsi állt, rajta hordók. A pincékből, ahonnan vastag gumicső kígyó­zott a platóra, benzinmotoros szí. vattyú berregése hallatszott. Sza­bó József és fia bort készültek leadni. Jövetelünk célját megtud­va, mondta a fiatalabbik Szabó. • A brigád délelőtt a tőke­hiányokat pótolta, később pedig kötözött. — Tavaly még 18 forintot .kap­tunk egy literért, az idén csak 12-t. A bort általában január­ban, februárban szoktuk leadni, most először április elején me­hettünk, ugyanis előbb a tágokét veszik át, utána jöhetünk mi egyéniek. Édesapja a leállított szivattyú mellől vette át a szót. — Láttuk mi ősszel, hogy sok a szőlő, de azt mégsem hittük, hogy ilyen alacsony lesz a bor ára. Idén, ha a család munkáját is számolom, biztos, ráfizetünk. Amúgy, éppencsak a pénzünk­nél vagyunk. Opauszki János a szövetkezet tagja. Ő is pótkocsira, tartályba szivattyúzta a szőlő nedvét. — Fényképezhetünk-e a pin­céjében? — kérdeztem. — Ne itt — javasolta, ugyanis ez a lányáé. Autójába ülve mu­tatta az utat tanyája felé. A dű- lőutakon kanyarogva megnmeg- állt egy-egy szomszédnál, szak­kor már ebédelő családoknál. Változik a világ. A legtöbb he­lyen a teríték kempingasztalon, az agyagkorsó helyett termosz­ban, autászifónban hül a szom- jat csillapító folyadék. Az egy­kori szőlőmunkás traktája bizony már más. Most kint fő a kis gáz. tűzhelyen... Opauszki János szabadkozott a rendetlenség miatt, ugyanis ta­nyája udvarán éppen most ala­kítanak át egy pótkocsit. — Látja, ez is baj. Kénytele­nek vagyunk magunknak büty­kölni. Az olyan gép, ami hasz­nálható lenne 2—5 holdón, olyan drága, hogy 10—15 év kellene, aimikor kigazdálkodhatnánk. Mi mást tehetünk, mint ócskavasból készítjük. Nem jó ez nekünk, de . az államnak sem, hiszen ezek a „jószágok” isszák az üzemanya­got, törnek az alkatrészei. . Házigazdánk egy istállóból át­alakított „pificébe” kalauzolt. Itt folytattuk beszélgetésünket. A hordók minden talpalatnyi he­lyet elfoglaltak. — Nemcsak dolgozunk — szólt az egyik hordó mögül, ahol gumi­csövet” keresett. — Jut idő az ol­vasásra is. A Heti Világgazda­ságból tudjuk meg, hogy Nyuga­ton is jól termett a szőlő. Mit tehetünk? A piacon a kereslet— kínálat törvénye érvényesül. Be kell- tehát érnünk ennyivel, amennyit érte kapunk. Kényte­lenek vagyunk ilyenkor bagóért eladni, mert szeptemberben az idei mustot nem tudjuk hová ön­teni. Mi már láttuk ősszel, hogy baj készül, ezért szőlőt is ad­tunk le. • Opauszki János családjának minden tagja érdekelt a szőlőter­melésben. (Somos 'László felvételei) Még sokáig beszélgettünk le­hetőségeikről, elképzeléseikről. Summázva az itt hallottakat: az ágazat jövedelmezőségét vizsgál­va, soha nem egy-két esztendő eredménye alapján kell a határ­vonalat meghúzni. Visszatérve a szövetkezet köz­pontjába, az elnök, Szőnyi János tájékoztatott a gazdaság fejlesz­tési lehetőségeiről. Ezek bizony szűkösek. — Az elmúlt időszak bizonyí­totta, hogy -a szakszövetkezeti mozgalom életrehíivásával olyan eszközöket és vagyon.t sikerült a szervezett termelésbe bevonni, aminek a szőlőtermesztés a hasznát látja. Ez itt Kiskőrösön a Lakosság és a város gyarapo­dását szolgálja. A jövőiben ezt a szintet tarta­ni kellene, de ez .csak követke­zetes árpolitikával lesz megvaló­sítható. Mi teljesítetitek a válla­lásainkat, az elmúlt években több mint ötszáz hektáron tele­pítettünk korszerű és biztosan' termő fajtákat. — Ha a gondokat kérdezi, van az is bőven. A mon,opol'helyzet- ben-levő boripar árban nem ösz­tönzi a minőségi szőlő- és borter­melőket. A különböző kategóriák között literenként alig 10—20 fil­lér az árkülönbség. Azt hiszem, mondanom s^m kell, hogy emiatt , csak a szakma szerelmesei vál­lalkoznak, már csak presztízsből is a jó bor előállítására. Ameny- nyiség növekedésével is számol­ni kell, hiszen az új ültetvények már nem 6—8 tonnát, hanem ennek akár a kétszeresét ismeg- tenmifc. Hasonló a helyzet a gépesítés­sel is. Nincs olyan tanácskozás, hogy szóvá nem tennék, hiába. Mégiscsak abszurdum, hogy a be­szerezhető gépek mérete és nem a szőlő biológiai igénye határoz­za meg a kis. és a nagyüzemben is a termesztés technológiáját. A borászati fejlesztés adóterheiről csak annyit: a szövetkezet szinte minden erejét leköti a tárolótér bővítése miatt. Mégis lépnünk kell, mert a szőlő szerencsére t erem... CBanner Pétét Brányjelző Korszerű forgalomirányító berendezések (I.) — A két évvel ezelőtt átszer­vezett Phylaxia mélypontról in­dult el. Ügy vélem, azóta nem­csak jó gazdasági eredményeket értünk el, hanem kiegyensúlyozot­tá vált az oltóanyagtermelés ds. . Készíitményeink'ből nincs hiány. Továbbra is arra törekszünk, hogy kifogástalan minőségben és ele­gendő mennyiségben elégítsük ki a gyakorlati igényeket. Vállala­tunk hét évtized óta meghatározó szerepet tölt be az állatbetegsé­gek elleni védekezésben. Hazánk mentes a jelentős gazdasági kárt okozó fertőző gócoktól. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha megjegyzem, hogy ebben vállala­tunk kollektívájának is része van. Nagy erőfeszítéseket teszünk töb­bek között az import csökkenté­sére. Üj termékek bevezetésével mintegy háromnegyed millió dollár megtakarítást értünk el. Igyekszünk nagy elődeink példá­jához híven a magyar állategész­ségügy szilárd intézménye ma­radni. K. S. A közúti forgalom növekedésé­vel az úthálózat kritikus pontjain, az útkereszteződésekben a torló­dások elkerülése és a forgalom biztonságos levezetése érdekében be kell avatkozni, a forgalmat, „irányítani” kell. Ennek legelter­jedtebb formája a forgalomirá­nyító automata. Az alkalmazott berendezések legtöbbje — az elő­zetesen mért forgalmi adatok alapján megtervezett — állandó időtervek szerint működik. Ez azt jelenti, hogy a tervező által meg­határozott ideig mutat a jelzőlám­pa az egyes irányoknak zöld, pi­ros, piros-sárga, illetve sárga jel­zést. Tehát a forgalmat az előze­tesen beépített program alapján — függetlenül a pillanatnyi for­galmi igénytől — irányítja. Ezért fordul elő, hogy egyes esetekben fölöslegesen hosszú a zöld jelzés ' időtartama, míg más .esetekben rövidnek tűnik; vagy forgalom­mentes időszakban egy, a sárga jelzésre megálló járműnek hosz- szabb ideig kell várakozni a sza­bad jelzésre, holott a csomópon­ton a várakozási ideje alatt eset­leg egyetlen jármű sem -halad át. A közlekedési szakemberek régi igénye olyan automata berende­zés előállítása, amely a minden­kori forgalmi helyzethez igazodva a lehető legkedvezőbb feltételeket biztosítja a forgalom számára. Te­hát a berendezésnek a forgalom jellemzőit állandóan „figyelnie” kell, és a jelzőlámpákon megjele­nő jelzésképeket úgy kell válto­gatnia, hogy a beavatkozás révén a forgalom jellemzői, a forgalmi körülmények a lehető legkedve­zőbbek legyenek. Mit várhatunk el egy korszerű automatától? Az autós szeretné, ha a jelzőlámpás csomóponton megállás, vagy féke­zés nélkül, a korábbi haladási se­bességgel tudna áthaladni. A kor­szerű forgalomirányító automaták, ha ezt az igényt minden körül­mények között nem is tudják ki­elégíteni, „törekednek” arr-a, hogy a legkisebb akadályoztatással le­hessen a csomóponton áthaladni:' lehetőleg megállás nélkül, illetve a legkevesebb várakozással. El­várható, hogy éjszaka teljesen forgalommentes úton „vegye ész­re” a berendezés a közeledő jár­művet, és úgy adjon szabad jel- zésf, hogy ne kelljen fékezni, esetleg megállni a csomópont előtt. Nagyobb forgalomnál termé­szetesen elképzelhetetlen, hogy minden jármű és minden irányú forgalom teljesen akadálytalanul haladjon át a csomóponton. Ezért a berendezésnek úgy kell irányí­tania a forgalmat, hogy a csomó­ponton áthaladó valamennyi jár­műre együttesen vonatkoztatva adjon optimális forgalomjefolyást. Sokféle optimum állítható fel: le­gyen a csomóponton való tartóz­kodási idő az összes gépjárműre vonatkoztatva minimális, vagy le­gyen a megállások száma — a cso­mópontba érkező összes járműre vonatkoztatva —* a legkevesebb. A vázolt feladatokat korszerű technikai eszközök felhasználásá­val ma már viszonylag egyszerűen és olcsón meg lehet oldani. A Vil­lamos Automatika Intézet az el­múlt években fejlesztett ki egy világszínvonalon álló mikropro­cesszoros vezérlésű forgalomirá­nyító berendezést. A mini-számí­tógép az útburkolatba épített ér­zékelőkön keresztül információkat gyűrt a forgalomról, annak jel­lemzőiről. Méri a csomóponthoz közeledő járművek sebességét, kö­vetési időközét, a szabad jelzésre várakozó járművek számát, azt, hogy mennyi ideje várakoznak az egyes járművek stb. Az informá­ciókat a mikroprocesszor értékeli, feldolgozza és előállítja az aktuá­lis jelzésképeket a" jelzőlámpákon. A berendezés teljesen rugalmas működést biztosít. Csak az az irány kap szabad jelzést, amelyik irányból jármű érkezik. A gyalo­gosok is csak abban • az esetben kaphatnak szabad jelzést, ha elő­zetesen az átkelőhelynél elhelye­zett nyomógombbal jelzik áthala­dási szándékukat, szakkifejezéssel élve „bejelentkeznek”. A beje­lentkezéseket a gép a memóriá­jába tárolja, és az összforgalom szempontjából a legkedvezőbb időpontban elégíti ki az igényeket. A berendezés figyeli az egyes forgalmi sávokban az érkező jár­művek számát és a szabad jelzés időtartamát addig nyújtja, míg valamennyi jármű át nem halad a csomóponton, vagy a zöld jelzés időtartama el nem éri az előre beállított maximális zöld idő ér­tékét. Az automata különleges szolgáltatásokat is nyújt: ha egy balra kanyarodó sávban a sor ele­jén álló kocsi nem indul el a sza­bad jelzés kezdetétől számított rövid időn belül (pl.: elromlott a gépkocsi, figyelmetlen a . vezető stb.), a berendezés „visszavonja” a szabad jelzést, és olyan, irány­nak ad szabad utat, ahonnan át­haladni szándékozó jármű érke­zik. Kis idő elteltével ismételten „megkísérli” a „bedugult” forgal­mi sáv járműveit kiszolgálni. A berendezés rugalmas műkö­déséből következik, hogy a közle­kedők a keresztező vagy mellék- irányok forgalomszabályozásának megfigyeléséből nem következtet­hetnek saját irányuk jelzésképé­nek váltási idejére. A rutinból való közlekedés nem alkalmazha­tó, kizárólag a saját irányjelző­lámpája ad tájékoztatást, illetve utasítást. Nagy László Sem ittasan, sem másnaposán A reggeli órákban történő köz­úti közlekedési balesetek jelentős része egy végzetesnek nevezhető tévedésre vezethető vissza: az autós abban a hiszemben ül a vo­lán mögé, hogy az előző este el­fogyasztott alkohol káros hatása akár rövid ideig tartó alvás után is teljesen megszűnik. Pedig er­ről szó sincs, az alkohol csak lassanként tűnik el a szervezet­ből. Tudományos kutatásokkal bi­zonyították, hogy az emberi test óránként átlagosan 0.1—0.15 ezre­lék véralkoholt „épít le”. Ha azi autós egy kiadós ivás után taxi­val megy haza, helyesen teszi. Ha ezt' követően — néhány órai al­vás után — kocsijával indul munkába, akkor már rosszul cse­lekszik, ugyanis számolnia kelle­ne ilyenkor azzal, hogy szerveze­tében még mindig hat az éjszaka elfogyasztott alkohol maradványa. Könnyen kiszámítható, hogy amennyiben lefekvéskor 2 ezrelék volt az autós véralkoholszintje, úgy ánnak leépítése kb.: 24 órát igényel. Hiba lenne csupán az ez- relékszámítás alapján dönteni, mert az alkoholnak utóhatása is van,, amely alatt nemcsak a „más­naposságot” kell /érteni, hanem a lappangó alváshiányt is. Egy ita­lozással eltöltött éjszakát követő 15—20 óra múlva is a reakció- és a koncentrálóképesség jelentős csökkenését, valamint a kifára­dásra váló erős hajlamot állapítot­tak meg a tudósok. Etében az a legveszélyesebb, hogy az érintett autós a teljesítmény csökkenését szinte nem is észleli, sőt egy jó­ízű, felüdítő alvás után hamis biztonságtudatba ringatja magát. A közhiedelemben az él, hogy az ember fiatalabb korában nyu­godtan mulatozhat,, a fiatalabb szervezet az alkoholt jobban elvi­seli és másnap sokkal pihentebb, mint az éltesebb nemzedék tag­jai. Ez téves felfogás, amit ma már tudományos alapon) cáfolnak. Az „energoteszt” nevű műszer se­gítségével megállapították, hogy a fiatalok esetében az alkoholfo­gyasztás következtében előálló teljesítménycsökkenés sokkal erő­teljesebb, mint az idősebbeknél! Az olyan autóvezetők ellen in­dított eljárások, akiknek a véré­ben a legcsekélyebb mennyiségű alkohol is kimutatható, az elmúlt egy-két évben — nemcsak hazánk­ban, hanem általában világszerte -r jelentősen megszigorodtak. Ha a véralkoholszint 0.8 ezrelék alatt van, az ittas vezetőt nem a bíró- - ság, hanem a rendőrhatóság von­ja felelősségre, mert \ez általában még nem számít közlekedési bűft- cselekménynek, csajc szabálysér­tésnek. Ám a vezetői engedélyt — rövidebb-hosszabb időre — ilyen esetben is- bevonhatják. (A jogo­sítvány bevonása hivatásos gép- járművezetőknél különösen súlyos büntetés, hiszen foglalkozásuk gyakorlásától tiltja el őket.) IMindezeket előrebocsátva csak egy józan tanácsot adhatunk; aki zúgó fejjel, lappangó alkoholezre­lékekkel a vérében ébred, semmi­képpen se üljön a volán mögé!

Next

/
Thumbnails
Contents