Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

I TUDOMÁNY • TECHNIKA [ A HAZAI KUTATÁS KÉT ÉVTIZEDE Einsteintől az első magyar lézerig Napjainkban egyre többet hall­hatunk a lézerekről, a különböző lézeres módszerekről. Az elmúlt éMk során világszerte — és ha­zádéban is — igen jelentős fejlő­dés ment végbe a lézerek fej­lesztésében és alkalmazásában. A lézerekkel való kiemelt fog­lalkozásnak ezúttal az ad aktua­litást, hogy az első magyar lé­zert a Központi Fizikai Kutató Intézetben 1963-ban, húsz évvel ezelőtt helyezték üzembe. A ku­tatások eredményeit foglalta ösz- sze az akadémiai közgyűlés ide­jén tartbtt közös rendezvény, a matematikai-fizikai, műszaki osz­tályok által szervezett félnapos akadémiai ülésszak, amelyen a szakterület két évtizedes fejlődé­sét és az elért eredményeit is­mertette Kroó Norbert, a fizikai, tudományok doktora, a Szilárd­test-fizikai Kutató Intézet igazga­tója, majd az Egyesült Izzó, a szegedi József Attila Tudomány- egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem és a KFKI fiatal kutatói tartottak előadásokat. A lézer különleges fényforrás, a lézerberendezésből kibocsátott lézersugár pedig rendezett, nagy teljesítményű, kényszersugárzás révén felerősödött, párhuzamos nyalábban terjedő fénysugár. A lézerek fizikája' és technikája, va­lamint a lézerek tudományos és ipari alkalmazásai a kvantum- elektronika tudományterületéhez tartoznak. E tekintetben a szálak Albert Einsteinhez vezetnek, aki már a század elején elméletileg megjósolta a kényszerített fény­sugárzás létezését. Ezután azon­ban még több évtizedet kellett várni a lézer megvalósulásáig. Az első lézert Maiman amerikai fi­zikus készítette 1960-ban. Három évvel később pedig működni kez­dett a:; első magyar lézer. — Mi jellemezte a kezdeti idő­szakot, az 1960-as éveket? — kér­deztük Kroó Norbert igazgatót. — A kutatásiban nem marad­tunk el a nemzetközi élvonaltól, hiszen három év volt a követés. Ezt elsősorban Jánossy Lajosnak, a KFKI akkori igazgatójának munkássága tette lehetővé. Kivá­ló munkatársai — akiket örököl­tem —, a szellemi tőkét, korsze­rű berendezései a kísérleti alapot biztosították. A magyarországi fej­lődést a kezdeti időszakban első­sorban az jellemezte, hogy az alapkutatások céljaira kifejlesz­tett lézeres technikák csak foko­zatosan kezdték megtalálni a gya­korlat felé vezető utat. Számos olyan lézertípust hoztunk létre, amelyeket világszerte széles kör­ben alkalmaznak a gyakorlati életben. Az alkalmazások hazánk­ban is megindultak. Ezen felül számos kutatóintézet, illetve üzem vásárolt külföldről lézereket és lézeres berendezéseket. — Napjainkban különösen, de az elmúlt években is igen szép eredményeket értünk el a lézer­kutatás területén. Minek köszön­hető ez? — Felmértük a világszerte ta­pasztalható főbb fejlődési irá­nyokat. megvizsgáltuk, hogy med­dig jutottunk el, és az informá­ciók birtokában kijelöltük a jö­vőben követendő utat. Válaszút előtt álltunk: vagy megpróbáljuk követni a világot valamennyi te­rületen, vagy kiemelünk egy-egy részterületet, és ott próbálunk ki­emelkedő eredményéket elérni. Ez • A KFKI-ban kifejlesztett mini szilárdtest-impulzuslézer. utóbbit választottuk. Helyes vá­lasztásunkat a gyakorlati eredmé­nyek igazolják. Sokat köszönhe­tünk az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottságnak, amely idejében felismerte a téma jelentőségét. Több kutatóintézetben és válla­latnál támogatta a kutatásokat. Megfelelő koordinálással lehető­vé tette az egyetemi, kutatóinté­zeti és vállalati laboratóriumok összefogását. Ez a magyarázata annak, hogy Magyarországon e területen nincs párhuzamos kuta­tás, sőt egymáshoz kapcsolódnak a témák. — Hallhatnánk röviden a léze~ rek jelenlegi és jövőbeni alkal­mazásáról? — A lézerek a tudományos ku­tatásnak szinte minden területére betörtek. A szilárdtest-fizika, fo­lyadékfizika, plazmafizika, kémia és a biológia kutatásai szinte el­képzelhetetlenek lézerek nélkül. A számtalan gyakorlati alkalma­zási terület közül megemlíthető a lézeres megmunkálás (fúrás, vá­gás, hegesztés, hőkezelés stb.), a nagy pontosságú méréstechnika, az optikai képrögzítés és Informá­cióátvitel, valamint az orvosi al­kalmazások (szemészet, sebészet stb.). A KFKIhan a világon el­sőként fejlesztettek ki egy hélium —kripton gázkeverékben mű­ködő, kék színben sugárzó folya­matos lézert. E viszonylag olcsó lézer kísérleti stádiumban van. Minden olyan területen alkalmaz­ható, ahol a rögzítő anyagok kékben érzékenyebbek, mint pi­rosban (például nyomdatechnika, mérés teohnika). Ugyancsak kiemelkedő ered­ményként említhetjük meg, hogy Szegeden a szakemberek egy olyan festéklézert fejlesztettek ki, ami igen rövid impulzusokat ad, és a sugárzás színét változtatni lehet. Végül, de nem utolsósorban említhetjük azt az utóbbi hóna­pokban- kifejlesztett, viszonylag olcsó mini szilárdtest-impulzus- lézert, amely paramétereiben túl­haladja a világon ismerteket. Há­rom műszaki szakember és három fizikus hat hét alatt készítette el. Az áprilisban megrendezett genfi, lézerekkel és alkalmazásaival foglalkozó konferenciát mutattuk be, s nagy érdeklődés kísérte. A szemészeti, mikroteohnológiai és kozmetikai célra használható lé­zert a MOM fogja gyártani. A szemészetben retinaleválást gyó­gyítanak majd vele, és zöldhá- lyog-műtétnél használják; Bizo­nyára sokakat érdekéi az az in­formáció is, hogy a kozmetikában a lézerrel megszüntethető a teto­válás, és szőrtelenítésre is alkal­mazható. De az orvosi alkalma­zásra még jobban oda kellene fi­gyelni. Igaz, hogy a fővárosban már kezd kiterjedni a lézerek alkalmazása a gégeműtéteknél, szernműtéteknél, s igen szép ered­ményeket érnek el a lézerrel be­sugárzott sebek gyógyításánál is. kívánatos azonban, hogy mindez az egész ország számára elérhető legyen. Dr. Mérő Éva A lézerlemezről... 0 A néhány éve ismertté vált lézeres, digitális hangrögzítési, -visszaadási elv gyakorlati kivitelezője a nagyhírű Dual cég. E hónapban forgalomba kerülő „fiókos” lemezjátszója 12 centimé­ter átmérőjű lemezen 15 milliárd információ minden eddiginél pontosabb visszaadására képes, ha a hanglánc többi tagja sem rosszabb... A legnagyobb is beadta derekát Az autófóku- szos fényképe­zőgép-őrület terjedése alól a Nikon sem tud­ta kivonni ma­gát. A tavaszi prágai fotó­cikk-világki­állításon be­mutatta az L35 AF nevű új ka­meráját. A gép mindazt tudja mint az eddigi infravörös táv­méréssel mű­ködő gépecs- kék; egyetlen többletszolgál­tatása az automatikus kezdésű és befejezésű film-visszatekercselés. összesen 9-féle funkciót képes ön­találkozója A műszaki hónap keretében rendezte meg a Gépipari Tudo­mányos Egyesület és a kecskeméti MEZŐGÉP Vállalat május 4-én azt a szerszámbemutatót, amely­nek céljáról és tapasztalatairól Bakró Sándor NC-üz. mvezetőt kérdeztük. — Vállalatunk szerszámrend­szerének egyik tagja a nyugatné­met WOHLHAUPTER cég MUL- TIBORE szerszámcsaládja. Ezek a nagy teljesítményű forgácsoló szerszámok elsősorban acélok megmunkálására alkalmasak, és speciális kivitelben a számjegy­vezérlésű gépeken is használha­tók. A szerszámcsalád tagjai fu­ratmegmunkáló eszközök és sík- esztergáló fejek; megbízhatóak és gazdaságosak. — Magyarországnak ezen a vi­dékén még nem volt hasonló szimpózium — folytatta az üzem­vezető —, így nagy érdeklődéssel fogadták a bemutatót a szakem­berek. Vállalatunk NC-üzemében működés közben tekintették meg a szerszámokat, amelyeket külön is kiállítottunk. A helyszínen fel­vetődött műszaki problémákat megbeszéltük, majd a Tudomány és Technika Házában a Szerszám­Szakemberek, szerszámok gépipari Művek esztergagép-gyára és a Ganz-MÁVAG munkatársai számoltak be a felhasználás s>rán szerzett tapasztalataikról. Az elő­adásokat diafilmmel illusztrálták, ezt követően pedig szakmai vitát rendeztünk. A kérdésekre a WOHLHAUPTER képviselője vá­laszolt. S. B. Új sebességellenőr Egyelőre csak az NSZK-ban Antenne mii Schul zha« be 6UNN'Ov.«|lai or, Sender mii 12-Voll» Nicdc» Spannung eingebautem Ftlui, feitet Kt#i impulse Aneiogwandki b*»«let das em pf tmpntc fhr den Kedmcr *uf das Mcö-Sigml betaut Kisméretű, az eddiginél ponto­sabb radart állított rendszerbe a nyugat-németországi közlekedési rendőrség. Canon gyártmányú ka­merája rögzíti a nálunk is szoká­sos adatokat. A radarmérő-készü- lék 9410 MHz-en dolgozik, ez kö­rülbelül százszor nagyobb mint az URH-rádióadások rezgésszáma. A radarsugárzás szöge minden irány­ba állítható, éppúgy, mint a mé­rés foka. Mozgathatósága követ­keztében nemcsak az úttest szint­jén, hanem például hidakon, köz­lekedési lámpákon is elhelyezhe­tő. összeállította: Straszer András TÓTH ISTVÁN: A béke olyan egyszerű A pokol szabadult el ezen az éjszakán. Ágyú hőmből, akna sivít, „Katyusa” üvölt. Közel kétszázan vagyunk — magyarok ebben a dél-ausztriai hegyi faluban. Megadással várjuk sor­sunk beteljesedését. Magyarország felől az orosz vonal, nyugatra a németeké. A kettő közt szűkö­lünk mi. Katonaruhában, fegyvertelenül. Munka­szolgálatosok vagyunk. Nap mint nap SS-katonák kísértek bennünket tankcsapdát, lövészárkokat ásni — le a völgybe, és este vissza. Többé nem kerül erre sor. Csiaik ezt az éjszakát- ússzuk meg élve. Vad, őrjítő izzásban az egész vi­lág. Vinnyogunk, .reszketünk a szénapajtában. Reng a föld, recseg, dübörög az erdő. iLövedékek vicsor­gó szikrasorozatai száguldoznak a piszkosvörös égen. Meleg léglökések ringatják rajtunk az illatos szénát. Ebbe bújtunk, itt várjuk a tűzzé vált acél- vihar elvonulását. Remegünk, remegünk — csak már ,túl lenne rajtunk a front. Tízőnket szállásoltak el ebben a házban. A gaz­da — fekete ruhás, hallgatag osztrák parasztasz. szony — egészen feléledt este óta. Akikor ért ide a front. Amikor nem bírjuk már idegekkel a széna alatt, vállalva a kockázatot, átvágtatunk a zárt ud­varon. Be, hozzá a konyhába. Három gyermekével maga körül — maga az anyaság ősi nyugalma. Ül, őrködik a vászonterítős asztalnál. Fenség, erő su­gárzik róla. A kicsikre i» ráragadt az asszony biz­tonságtudata.' Inkább érdeklődve, mint félve •— hall­gatják a gigászi fegyverek tombolását. | — Ha tovább verik innen az SS-eket — tolmácsol- tatja velem, s nekünk „katonáknak” derűs vigasz­talásként az anya —, holnap levágunk egy disznót. Megvendégelem magukat. Férjét már három éve elveszítette. Nagyon há­lás volt minden segítségért, amit kis gazdaságában tőlünk kapott. Pitymallik... A lövések ritkulnak odakint. Az ágyúsző is nyugatabbra mormog már. Kimerész­kedünk. Ezt csinálják más házaknál is. Fától fáig lopakodunk, majd nekibátorodva csoportba verő­dünk egy kis tisztáson. A házak mintha halálból élednének, sápadtan világítanak a sötét erdő al­ján. Mi a helyzet? — senki se tudja... Csak a tá­voli morgás a támpont. Egyszercsak rikoltja valaki — „Kaput! Kaput!’ — és már fel is tűnik egy hadonászó vénémber a völgyből jövő úton. Nehezen kapkodja inas, sovány lábát, de szalad. Rövid bőrnadrágja csak úgy csat­tog, amint jókedvében ráver. Tőle tudjuk meg, hogy átment rajtunk a front. A völgyben békés orosz alakulat szállta meg az ud­varokat. Örömében mindenki kurjongat, szónokol, ideszalad, odafut. Lassan kint van az egész falu a gyepes, erdős lankán. Számunkra vége a háború* nak. Nem lesz több tehetetlen kushadás — bom­bázás, ágyúzás, aknatűz alatt, nem tépi, bénítja ez­után idegeinket szirénák vésztjósló vonítása. Leg­közelebbi célunk most már: jóllakni — jó falatok­kal. Előkerül a hátizsákokból a második váltás alsónemű, pokróc; elcseréljük sonkáért, szalonnáért, tojásért. De milyen fukarok ezek az osztrák pa­rasztok. Egy jégeralsóért tíz dekányi szalonnát ad­nak csak; egy pokróc — hároméves sonka. Házi-, asszonyunk nem is emlegeti már a disznóvágást. Csupán hajábafőtt krumplival kedveskedik, mikor megtudja, hogy egy óra múlva indulunk — haza! Ámbár ez sem olyan egyszerű. A tisztek nagy vitában vannak. Egy részük nem hajlandó jelentkezni az oroszoknál odalent. In­kább — hegyemvölgyön át bujkálva — nyugatra megy. Több közkatona is velük tart. Maradunk vagy százhúszan, akik rendezett menetben megin­dulunk lefelé. Minél közelebb jutunk a völgyhöz, annál bizony­talanabbul érezzük .magunkat az erdős bevágásban. Csendben vagyunk, csak lépteink nyomán zizeg az avar. Vajon hogyan fogadnak? Fogságba kerülünk? Az ám! Nem csördítenek-e közénk, ha a megfi­gyelőjük észrevesz bennünket ezen a lopakodós úton? — ,,'Féhér zászlót! Fehér zászlót!” — hangzik egyre többször, s végül meg is állunk. Kivágunk egy fiatal, vékony törzsű fát. Legaly- lyaljuk, a hegyébe két összekötött törülközőt tű­zünk. Most már bátrabban folytatjuk az utat, de mindenre elkészülve, inkább csak lábunknak, mint akaratunknak engedelmeskedve fordulunk rá a Mura. lapályán futó betonsztrádára. Messzire ellá­tunk. Párás a napsütötte völgy, alig van felhő az égen. Kilőtt tankok, terepjárók, ágyúk az útfélen, lövedékbecsapódások fekete sebhelyei a betonon. De mintha a némaság völgyében járnánk. Sehol egy szál szovjet katona. „Állj! Fedezékbe!” — harsan hirtelen a kétségbe­esett vezényszó, s anélkül, hogy tudnánk az okát, ösztönösen — egyimás hegyére-'hátára — bevágó, dunk a műút menti mélyedésibe”. A tank, a tank! — mutogat előre az általános dermedtségben az imént vezénylő tisztes — Ránk céloz az ágyúja!” — S csakugyan, ahogy a halálos némaság felsza­kadtéval megreszkírozunk egy-egy kipiliantást, lát. hatjuk a bennünket kereső tankágyúcső kegyetlen lassú mozgását. S várjuk a halált. Éppen most, a szabadság küszöbén! Ám, hogy a tüzelés késik, eszünkbe jut a fehér lobogónk. — A zászlót! Feltartani a fehér zászlót!” — Megtörténik, mire a tankágyú sé moccan tovább, megelégszik „farkasszemmel”. Tíz perc se telt el, vagy volt az fél óra is? — ket- ten-hárman kimerészkedünk a teknőből. A tank „hallgat”, a csapat többi része is felkecmereg. El­indulunk. Lassan közeledünk, és a marcona harci gép hirtelen nyikordulására már-már megint az anyaiföldre hasalnánk, amikor megkönnyebbülé­sünkre, szégyenkezésünkre, örömünkre — egy, ket_ tő, három, négy suttyó gyerek mászik ki a tank­ból ... „Jó játék,volt, mi’” — kiabál a vezér a töb­biek egyetértő nevetésétől kísérve, és mi — mit te­hetnénk mást? — kínosan visszaintegetünk... Te groteszk jóisten! Ezek a,kölykök azt hiszik, hogy „vettük a lapot” — játékukhoz... Vagy ez már igazán béke? Tovább! A legközelebbi faluiban találkozunk elő­ször szovjet katonákkal. Olyan magától értetődő egyszerűseggel, baráti közvetlenséggel integetnek ki egy-egy udvarról, mintha szénakaszálásból jön­nének a mezőről. — „Kaput! Vojna kaput! Gitler kaput!” — halljuk most már tőlük is. Egyikük a levegőbe ugrik örömében, és eközben is pamacsot- ja képét a borotválkozó ecsettel. A .parancsnokságon fél óra leforgása alatt papírt adnak a menetünket vezető, szerbül tudó tisztnek. Százhúsz ember mehet haza! Olyan határtalanul „mélységes-magasságban” öm­lött ránk a szabadság, hogy alig tudjuk elviselni. Napfénnyel, éggel, barna hegyekkel, margarétás, gyenmeklá-ncfüves mezőkkel, zümmögő folyóval eggyé válva örülünk a végtelen könnyű létnek. És visz a lábunk haza! Haza! De mikor egy repülő zúg el fölöttünk, megint húz­zuk a nyakunkat, sőt akadnak, akik újfent az árok. ban kötnek ki. Az alacsonyan szálló gépmadár szin­te méltatlankodva billegeti imagát: „Ejnye, ejnye!” Először néhány, majd mind töhb fehér pehely leng a fényben vibráló levegőben. Röplapok. Kilé­pünk a sorból, felka-pkodunk belőlük. Aki elsőnek „fejti meg” á német szövöget, felüvölt. — Fiúk! Vége a háborúnak. A németek létették a fegyvert... Ezután eget verő örömmel nyomjuk meg menete­lésünk iramát. Hátha még ma'hazaérünk Magyar- országra ... Fürstenfeldben már erősen ránk alko- nyodik. Lábunk alig bírja a bakancsot. Itt éjsza­kázunk. Egy -nap már igazán nem a világ. Egy is­kolában a szállás. Szétszéledünk a helységben, kettesével-hármasá- val járjuk az utcákat. Amint sötétedik, egyre félel­metesebb a község. Kihalt minden, egy emberi hang nem jön sehonnan, de még kutyaugatás sincs. Csak egy falat kenyeret szerezhetnénk valahol. Bemerészkedünk egy-két házba. Minden a helyén, néhol úgy áll vetetlen az ágy, ahogy felkeltek be­lőle. De mindenütt a halál csendje. Ketten vagyunk. Meglepetten kapunk egymás karjához egy vaskerítéses, virágos kertes, boros­tyánnal befuttatott villánál. Emberi szó? Mégse menekült-bújt el mindenki? Vagy csak hallüciná- lunk? Nyitjuk a .kaput. Ijesztően csikordul. A ház egyik ajtaja nyitva, a küszöbön belül két szovjet katona diskurá-1. Egyikük lábát mossa lavórban, a másik a csizmájával bajlódik. Mikor meglátnak bennünket, elhallgatnak. Megállunk, mi ketten egymáshoz húzódunk, farkasszemet nézünk velük. Aztán a lábát mosó katona felpattan. Míg for­golódik, minden csörömpöl körülötte. Ügy látjuk, valami villan. -Elhűlünk. Biztosan géppisztoly! Sö­tét van, ellenséges helység, két magyar katona... Bénultan várjuk a lövést. Ehelyett a katona biztatását halljuk. i— Kusaj! Kusaj! Nu, kusaj! Egy szép barna veknit nyújt felénk, a bicskát is adja hozzá... Mi lehet otthon ? — találgatjuk mo­hó falás közben, és csak mosolyogva bólogatunk vendéglátóinknak, mikor ők is beszélnek hozzánk. Biztosan jót mondanak. Mert a béke olyan, de olyan egyszerű ... állóan rendszerbe foglaltan — a kifogástalan felvétel érdekében — ellátni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents