Petőfi Népe, 1983. május (38. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-01 / 102. szám
Boldogulni csak így lehet f F an anyanyelvűnknek egy régi, népies, kedvesen csipkelődő és humorizáló, fura szófordulata: megfogni a munka boldogabbik végit. Azaz nem a könnyebbiket (mert ilyen is van), hanem a boldogabbikat: a nehezebbet. Ami pedig tudvalevőleg — sok évezredes emberi tapasztalás szerint — nem csupa gyönyör és boldogság. De az az ősi tapasztalat is ott mosolyog e szólás mélyén, hogy boldogulni csak így lehet. Ki tudja, kiknek, mely eleinknek ajkán termett s vált szállóigévé. Részesaratók, napszámosok, patkolókovácsok, bányászok, az első hengermalmok zsákolói vagy az első vashámorok proletárjai találták-e ki, akik még nem szenteltek külön ünnepet a munkának, vagy akiket már megcsapott a szerveződő munkásmozgalom ■korai szele... — ki tudja; az ember csak találgathat. A munka hatékonyságának fogalmáról még semmit sem hallhattak, de a lényegét érezték és ki tudták szépen fejezni. Kifejezésüket azóta is olyan nehéz helyzetekben használjuk, amikor valóban és végképp nincs más kigázolás; amikor már nincs helye tétova- ságnak és halogatásnak; amikor nem tehetünk mást. mint megfogni a munka boldogabbik végit. Most, immár évek óta, ilyen helyzetben vagyunk. Régi nyelvi kövület soha időszerűbb, maibb bölcsességet nem közvetített számunkra. Csak a Munka, a jó és még jobb, a hatékony munka segíthet rajtunk. Világszerte a munkát, az élet anyját, az életet adó, teremtő munkát ünnepli ma a' négymilliárdos emberiség munkából élő nagy többsége. Állami rangra emelt ünnepként a munkások államaiban, a szocialista országokban; másutt szolidabb kerefek között, de féltve őrzött hagyományként; ismét másutt pedig, a földkerekség sötétebb zugaiban, csak betiltva, titokban, vagy harcos demonstrációként. Ám akár így, akár úgy, május elseje a világ munkásainak, dolgozóinak hatalmas, nemzetközi méretű összefogását fejezi ki; ösz- szetartozásunkat tekintet nélkül bőrszínre és politikai színárnyalatra, világnézetre vagy műszaki-gazdasági fejlettség színvonalára. Sokszínű, egész bolygónkat behálózó jelképes felvonulás ez a mai .ünnep: szimbolikus kézfogás; szövetkezés a munka becsületének kivívására vagy erősítésére, s ami ettől elválaszthatatlan, mert legfőbb elemi feltétele: a béke megvédése. ~w~ ~w~ ol a helyünk nekünk, magyar f W dolgozóknak — munkásoknak, § m mezőgazdasági szövetkezetieknek, értelmiségieknek — ebben a világot átfogó jelképes felvonulásban? Hová sorolhatunk be; mit tudunk felmutatni? Mivel tudunk hozzájárulni a közös ügyhöz; milyen sajátos színárnyalatokkal gazdagíthatjuk e májusi színpompát? Egyáltalán: van-e jogosultságunk ünnepelni a munkát, amikor hétköznapjainkon folyvást azzal a gonddal kell küszködnünk, hogy munkánk — legalábbis a lehetőségekhez és kívánalmakhoz, a világ és a magunk szabta követelményekhez képest — nem elég jó, hatékony, eredményes? Nos, mindennek ellenére azért van mit felmutatnunk. Történelmi távlatokban gondolkodva, persze. Hivalkodás nélkül, szerényen, de önérzettel mutathatjuk meg a világnak, hogy ez a valaha gazdaságilag-társadalmilag oly elmaradott ország, mióta sorsának irányítását maga a munkásosztály, maga a dolgozó nép vette kezébe, gazdaságilag is, legalábbis jó közepesen fejlett országgá verekedte fel magát. Mindenesetre magasabb szintre, mint a vele azonos mélypontról, azonos történelmi elmaradottság tehertételével induló, de tőkés társadalmai viszonyok keretei közt megmaradt, kapitalista úton járó országok többsége. Munkánkkal — csak a munkánkkal — évtizedünk küszöbéig olyan életszínvonalat sikerült elérnünk, amely a leg. gazdagabb, a gazdaságilag legfejlettebb tőkés társadalmak mércéjéval mérve sem lebecsülendő; beleértve ebbe az életszínvonalba természetesen nemcsak. a fogyasztást, hanem a létbiztonságot, s az élet minőségének más meghatározó tényezőit is.-r% oppaht gondjainkat elismerve kJ sem kell szégyellnünk, sőt, § % igen \nagy eredményként mu- “■ tathatjuk fel, hogy szocialista népgazdaságunk talpon tudott maradni az utóbbi négy év világgazdasági viharaiban is, amikor pedig gyengén vagy közepesen fejlett, sőt, nálunk fejlettebb nemzetgazdaságok rendültek meg. Egy olyan világban, amelyben államok sora kénytelen csődöt, fizetés- képtelenséget jelenteni; amelyben a népesség nagyobb részének életnívója romlott le zuhanásszerűen; amelyben munkanélküliek tízmilliói érzik bőrükön — a munka megbecsülése helyett — a munka értékének megalázó devalválódását; egy ilyen világban mi tiszta lelkiismerettel nézhetünk szembe magunkkal a munka ünnepén. Tiszta lelkiismerettel — de a legkevésbé sem önelégültséggel, megnyugvással. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép marxista—leninista pártja, társadalmunk vezető ereje látszatra szerény, valójában csak nagyon kemény munkával elérhető célt tűzött ki évtizedünk küszöbén, XII. kongresszusán: az elért eredmények megvédésének és a későbbi továbblépés megalapozásának programját. Ezt az irányvonalat erősítette meg a pírt Központi Bizottságának — a két kongresszus közötti „félidős” — határozata. Imponáló erőt és magabiztosságot sugárzó tény, hogy az eddigi tapasztalatok nem kényszerítenek bennünket az irány, a határozatok módosítására, a VI. ötéves terv megváltoztatására. Ugyanakkor hallatlan erőfeszítésekre van szükség, az eddiginél is komolyabb munkára ahhoz, hogy ezt az egész népünk által egyetértéssel elfogadott irányt tartani, feladatainkat — kivált az ideieket —* teljesíteni képesek legyünk. A munka ünneplésére csak hétköznapi szívós cselekedetek eredménye, munkánk hatékonyabbá tétele jogosíthat fel bennünket. A kor, amelyben élünk, s amely /a apáink—nagyapáink nemzedé- kének a májusi zászlók alá sorakoztatásával kezdődött: a munkásmozgalommal — az emberi történelem legnagyobb változásainak kora. S a legvégletesebb válaszutak, alternatívák elé állítja az emberiséget. A tőke uralma — vagy a munka uralkodása? Ez a két társadalmi rendszer fő kérdése. Amihez rögtön a második, nem kevésbé sorsdöntő járul. A munkában — a munka hatékonyságának, termelékenységének, eredményességének versenypályáján — dől el, bármily hosszú távon is, a küzdelem? Vagy pedig Földünknek a világűrre is kiterjesztett termonukleáris csataterein, egy olyan összecsapásban, amely az emberi civilizáció és kultúra, a tudomány és technika, minden eddigi emberi munka összes gyümölcsét hamuvá égeti? Az értelmes válasz csak egy lehet a kérdésre; a békének nincs ésszerű alternatívája. Jó, a munka versenypályáján tehát; de reménytelenül behozhatatlan hátrányokkal? Eleve az „aki szegény, az a legszegényebb” esélytelenségével? Tudva azt, hogy a munka hatékonyabbá, termelékenyebbé, versenyképesebbé tétele nemcsak jószándéktól és akarattól, hanem műszaki színvonaltól, meg jól húzó anyagi érdekeltségtől — csupa-csupa anyagi erőforrástól — is függ, amit viszont ismét csak . hatékonyabb munkával lehet előteremteni? Számolva az ilyen és hasonló ördögi körökkel? És megterhelve a nemzetközi feszültségből, a szocialista világra rákényszerített fegyverkezési versenyből, az ellenünk szegezett gazdasági szankciókból származó minden tehertétellel? Igen, ilyen iszonyúan nehéz körülmények között sincs más választási lehetőségünk, nem lehet más válaszunk: csak a munka. M indennapi aprómunkával — valójában óriási küzdelemben — megvédeni elért eredményeinket; gyarapítani a világban szerény lehetőségeinkez képest a munka társadalmának vonzerejét; szót érteni a munkából élő emberek kö-' zös nyelvén, a munka nyelvén; a gazda, sági fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen, kölcsönösen előnyös kapcsolatok által egyúttal enyhíteni a feszültséget; hozzájárulni a béke legfőbb biztosítékának, a szocialista világrendszer erősítéséhez — csak ez lehet az egyetlen értelmes válaszunk korunk kihívásaira. Hogy iszonyúan nehéz ez a munka? Igen. De éppen ezért — valóban! — ez a boldogabbik vége. K. I. SSmm VM MAI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: © Dobák Lászlódét a brigádvezetők országos tanácskozása küldöttévé választották. lói, valamint egy részletet Darvas József: A legnagyobb magyar falu című regényéből, Viharsarki május címmel. A 8. OLDALON a nemzeti zászlós Kiskunmajsáról, a kiskunhalasi szociális otthon lakóiról és a költözködés előtt álló tiszakécskei könyvtárról készült riportok olvashatók. A 9—10. OLDAL ezúttal javarészt- a sportrovaté. A tematikus összeállítás, egy egész oldalon, a Budapesten lezajlott Birkózó EB színeit igyekszik visszaadni képekben, rövid, frappáns írásokban. . sokban. A szanki országépítőknél járt, s egy brigádot mutat be munkatársunk. A címek is önmagukért beszélnek: Egy munkásnő harminckét éve; Parasztember a Parlamentben; A cipőgyáriak küldötte; A kőműves, a pap és társaik ... A 6. OLDALON ezúttal a Magazin található, a témája a színes, változatos írásoknak és fotóknak az utazás, a turisztika. A 7. OLDALON a Művelő- dés-Irodalom-Művészet összeállításában Nagy László, Szabó Lőrinc, Weöres Sáridor verselt találhatják a líra kedvet-> A Kőolaj- és Földgáz, bányászati Vállalat szanki földgázüzemében tisztítják, szállításra előkészítik a légnemű szénhidrogént. Ezt szolgálja a csövek kiismerhetetlen rendszere a Forradalmi brigád munkahelyén. A 3. OLDALON: a Szakszervezetek Megyei Tanácsának tagjaival folytatott beszélgetést munkatársunk, az erről készült írás címe Célok, remények. — A KISZ Megyei Bizottsága, az SZMT és a Petőfi Népe által meghirdetett A munka szépsége című pályázat díjnyertes képeiből közlünk néhányat. — Munkások falun — ez a oírne a riportnak, amely arra a kérdésre keres választ, munkás vagy paraszt a mindkét területen otthonos ember. A 4—5. OLDALON hagyományosan érdekes emberi sorsokat villant fel az itt közölt íráKádár János válasza hat európai ország felhívására Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára válaszolt arra a felhívásra, amelyet Ausztria, Ciprus, Finnország, San Marino, Svédország és Jugoszlávia állam- és kormányfői a madridi találkozó mielőbbi sikeres befejezése érdekében intéztek a helsinki záróokmány aláíróihoz. A Központi Bizottság első titkára válaszában nagyra értékeli és a madridi találkozó mielőbbi eredményes befejezésére, az európai biztonsági és együttműködési folyamat egészével kapcsolatban, s pozitív lépésként üdvözli a semleges és el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek kezdeményezését. A Magyar Népköztársaság politikájában, nemzet_ közi tevékenységében a helsinki záróokmány elveit és ajánlásait követi, . A Magyar Népköztársaság szövetségeseivel és Európa több más államával együtt, kezdettől fogva tanúj elét adta a konstruktív munkára irányuló politikai készségnek. Most arra van szükség, hogy azok a kormányok, amelyek eddig vonakodtak ettől, ugyanígy járjanak el, és építő szellemben segítsék elő a konszenzus elérését. A magyar küldöttség a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a madridi találkozó tartalmas ési ki egyensúlyozott fzáródokumenitum elfogadásával mielőbb befejeződjék. A hat állam- és kormányfő felhívása újabb értékes bátorítást ad küldöttségünknek e tevékenységében. Változatlanul az a véleményünk, hogy a semleges és el nem kötelezett országok záródokumentum-tervezete jó alap a madridi tanácskozás eredményes befejezéséhez — hangsúlyozza a Központi Bizottság első titkára. „Köszöntjük a kitüntetett körzeti üzemfőnökség, szertárfőnökség dolgozóit és kedves vendégeinket!” — olvashattuk a feliratot a Kecskeméti Konzervgyár ebédlőjében. Itt tartottak ünnepséget a MÁV- körzet dolgozói abból az alkalomból, hogy elnyerték a kiváló címet. . E vasúti körzet dolgozói kemény munkával érték el, hogy ünnepelhettek ezen a napon. Erről beszélt Petrák Mihály, az üzemfőnökség vezetője. Elmondta, hogy az 1982. évi szállítási terv eredményes teljesítésével érdemelték ki a magas szintű elismerést. Vonatkozik ez a személyszállításra, a teherfuvarra csakúgy, mint az export- és tranzitforgalomra. Ugyanakkor nagy gondot fordítottak a vasúti dolgozók munkakörülményeinek, szociális ellátásának a javítására. Ezután Pullai Árpád közlekedési és posta ügyi miniszter az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében mondott köszönetét a jó munkáért a körzeti üzemfőnökség ezerkétszáz dolgozójának, a szocialista brigádoknak, az ünnepségen részt vett, kitüntetett dolgozóknak. Hangsúlyozta: mindazok, akik odaítélték a kiváló címet, nyugodt lelkiismerettel tették ezt, mert meggyőződtek arról, hogy érdemes kezekbe került .az elismerés. Az átlagosnál töhb és jobb munkát végzett a kecskeméti üzemfőnökség. A továbbiakban elsődleges feladatként jelölte meg a gazdálkodás színvonalának a növelését, amely, mint mondotta, elsősorban a szolgáltatások, szállítások következetes javításával érhető el. Pullai Árpád ezt követően dr. Veres Lászlóval, a Vasutasok Szakszervezetek Központi Vezetőségének íagjá\ul együtt nyújtotta át a Kiváló Körzeti Üzemfőnökség kitüntetés adományozását dokumen- (Folytatás a 2. oldalon.) Elismerés a legjobbaknak
