Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-14 / 87. szám
1983. április 14. • PETŐFI NÉPE 9 5 IGÉNYES MONOGRÁFIA BEFEJEZŐ RÉSZE Jánoshalmáról, mindenkinek Nagyon kedvező a derűs és napfényes órák száma, négyszáz- negyvennyolcán jutottak földhöz a felszabadul ás j után, 14 taggal alakult meg a Bácska Kisipari Termelőszövetkezet, tudtam meg Jánoshalma negyedszázada 1945—1970 című, a felszabadulás negyedszázados évfordulójára kiadott kötetből. Ortutay Gyula előszava szerint Glied Károly „műve példa a jó helyismereti munkára. Szintén a nagyközségi tanács adta 'ki négy esztendő múlva dr. Karsai Ferenc Jánoshalma története az őskortól 1849-ig és most a szabadságharc leverésétől az újjáépítés kezdetéig tartó időszakot elemző köteteit. Ritkán olvasható olyan kitűnő falutörténet, mint a bácskai nagyközség monográfiája különösen legutóbbi kötete. Örülök, hogy ismét méltathatom a szerző évtizedek óta becsült alaposságát, ismereteinek bőségét, elemzőkészségét. A lakosság demográfiai és 'egészségügyi viszonyainak taglalásával, vagy ahogyan ma mondjuk, népességmegtakarító képességének áttekintésével kezdi vizsgálódásait dr. Karsai Ferenc. A természetes szaporodás ellenére a századfordulóig lassan növekedett a lakosság létszáma. Sokan elvándoroltak, mert kevés volt a munkaalkalom. A múlt században letelepült orvosoknak, a bábaszolgálatnak köszönhetően erőteljesen csökkent á halálozási arány, nőtt az átlagéletkor. Az önkényuralom és a dualizmus kora fejezét további részében a község fejlődését ábrázolja érzékletesen. Űj utcák épültek, megváltozott a falukép. 1900-tól az első világháborúig 1200 házat építettek, köztük sok utcafrontos, 2—3 szabás, üveges gangú, fedett bejáratú urizáló nagyparaszti otthont. A szegények a falu szélén ügyeskedtek kis házat a fejük fölé. A szerző jóvoltából pontos képet kapunk a lényegében ma is érvényes dűlőrendszer kialakulásáról, az 1857-es tagosításáról. 9 Népviselet 1890-ben. A Nagy- pál-fiúk fényképe. Adatokkal bizonyítja: a millennium körüli évtizedekben az életképtelen törpebirtokokat nem a nagygazdák szerezték meg, hanem azok a ,,ragasztó parasztok akik szinte borozdáról bo- rozdára növelték földjüket. Néhány család fölemelkedésén, hanyatlásán érzékletesen mutatta be a gazdasági törvényszerűségek hatását, az életforma változását. Így érthetőbb, hogy kik és hogyan vagyonosodhattak selyemparaszttá. („ök vettek először asszonyaiknak, leányaiknak selyemruhát, maguknak se- lyemlajbit.” A tagosítás utáni másfél évtizedes búzakonjunktúra okos használói, a munka termelékenységét emelő vaseszközök első vásárlói, akik később összefogva, nagyobb vállalkozásokba fektették pénzüket.) Arra is választ keres a Jánoshalma története 1849—1945 író- 'ja hogy a viszonylag jó adottságú községben miért sínylődött >1 lakosság egyharmada agrár- proletárként. Pontosan, árnyaltan elemzi az okokat: az illan- csi parcellázáskor sok család ■ugyan följebb lépett a napszámos sorból, de az 1906-tól bekövetkező mezőgazdasági áremelkedés révén több gazda számára vált kifizetővé napszámosok alkalmazása, mint korábban. A kereslettel valamelyest följebb srófolt bér pedig a nincstelenek családtagjait is időszaki munkaév áj taía ,ufc$s zfelíe.‘ 1 c' 4 3 ^ ^ , r ‘ -§Í09* ■ízelítőt adhattam dr. Karsai Ferenc korszerű szemléletű, sokféle forrásból összegyűjtött adatokat összevető módszeréről. Eriről a kötetről is megállapíthatta ■volna a néhány esztendeje elhunyt néprajzkutató akadémikus, országgyűlési képviselőnk: „Az ilyen történeti művek révén ismerjük meg a helyi társadalmi erők összefüggését az egész nemzetet irányító, meghatározó eseményekkel". ■ Szép művében nyoma sincs a ■még egy —, másfél évtizede hasonló kiadványokban hemzsegő szólamoknak, bombasztikus általánosságoknak, a tények jószándékúnak vélt. ámde a valóságos történelmi folyamatokkal, tényekkel feleselő csoportosításának, manipulálásának. Érzésem szerint jól elegyíti a politikai-, gazdasági- és művelődéstörténeti szempontokat, vizsgálja ezek kölcsönhatását, a lét- és tudati viszonyok kapcsolatát. Aligha tévedek, ha megkockáztatom azt a kijelentést, hogy szakértő sem találna hibát néprajzi leírásaiban. Egy pillanatra se felejti el, hogy nem Jánoshalma a világ közepe, de számukra ■mégis a legkedvesebb, a legfontosabb. Dicséretes következetességgel figyeli a társadalmi rétegek mozgását, kis családtörténetei szociográfiai hitelesságűek. Az ideológiai, politikai jellegű leírások között már találni majd- majd sematikus, néha elnagyolt, itt-ott vitatható megállapításokat. Sajnos a szerző is. átvette az elmúlt évtizedekben elterjedt hivatali zsargont. Függő viszonyokat létesít, ha kell, ha nem. Ki gondolná, hogy a községnek van szórakoztató zenéje, első meccse, gyümölcsszállítmánya, a környéknek gőzmalma a tőkés gazdálkodás korának meg „nagyarányú szőlőtelepítése”. Bántó pongyolaságok rontják a tartalmas kiadvány értékét. Miként fokozódhatnak végsőkig a kedélyek? ■Kétszer-lháromszor az alany és taz állítmány egyeztetése is gondot okoz. Három mártír fölakasz- itásáról így ír: „Ezek az események délután három órakor játszódtak le.” Néhány társuk dur- iva bántalmazását, , .megyeregét” erős testi fenyítésnek” minősíti. •Eldönthetetlen, hogy tartalmilag vagy stilárisan hibásabb a •világgazdasági válságról tudósító mondat. „Bethlenék politikai diktatúrája, a kormánypárti iMarschall egyhangú megválasztása, Szabovlyevics Dusán alispán és Kuluncsics Viktor főszolgabíró egyeduralma, továbbá a sok-sok egyesület mind ke- •vés volt ahhoz, hogy megakadályozza az 1929. végén ránktörő ■gazdasági válságot.” ' A sajtóhibáktól eltekintve a jó kiállítású kötethez a község szülötte Lakó György akadémikus írt kedvcsináló, a kiadványt okkal ajánló előszót. Trillsam ■Márton, Imre János, Török Lász- •ló és ismeretlen fényképészek (fotói dokumentumértékűek. Heltai Nándor FŐLEG A FIATALOK OLVASNAK Könyvtárak a kecskeméti járásban A Katona József megyei könyvtár a közelmúltban elkészítette az intézményhálózat tavalyi munkájának mérlegét. Ennek alapján ezúttal a kecskeméti járás könyvtárainak eredményeiről és gondjairól számolunk be. A szakemberek szerint az igények teljes kielégítésének legfőbb akadálya az intézmények zsúfoltsága. A szabadpolcos kölcsönzési rendszerű könyvtáraikban négyzetméterenként ötven— száz kötetnek kell helyet adniuk. Tiszakécskén, Nyárlőrincen, Lakiteleken és Szabadszálláson, Fü- löpházán az átlagosnál is rosz- szabb a helyzet. Nehezíti az olvasói szolgálatot az is, hogy. a fiókkönyvtárak többségében alig van miből választani, egyes helyeken százon alul van a könyvek száma. Más jellegű gond, hogy sok emberhez el sem jutnák: jelentős számú külterületi lakos ellátatlan Fü- löpházán, Ladánybenén, Lakiteleken és Lászlófalván.’ A megyei tanács ás az SZMT kulturális osztálya közötti megállapodás értelmében a munkahelyeken a községi könyvtárak kölcsönöznek. Akadályozza az eredményesebb munkát, a nagyobi? állomány kialakítását, hogy több üzemben nincs megfelelő helyiség erre a célra, örvendetes, hogy a könyvbeszerzésre fordítható pénz az utóbbi három évben mintegy egyharmadá- val nőtt, bár ez nem fedi az' áremeléseket. Biztató a további munkára nézve, hogy a főfoglalkozású könyvtárosok szakképzettsége jó. Tudásukat munkahelyükön kívül is méltányolják: többen tagjai a helyi pártbizottságnak, a tanácsnak, a pártszervezet vezetőségének, az áfász elnökségének, s jónáhányuk aktívan dolgozik a művelődési házak társadalmi vezetőségében. Az említett megyei értékelés szerint ifs választott funkciók azt igazolják, hogy könyvtárosaink többsége szakmai és társadalmi munkájával egyaránt részt vesz a település életében, és a közösség alkalmasnak minősíti őket arra, hogy képviseljék érdekeiket”. Az elmúlt esztendő munkájának értékeléséből az is kiderül, hogy a beiratkozott olvasók többsége .fiatal, azon belük is 14 éven aluli. A fiatalok megkülönböztetett érdeklődését bizonyítja, hogy az intézmények által szervezett kétszázharminchat tavalyi rendezvényből kétszázat a gyermekek részvételével bonyolítottak le. Ezek között voltak meseórák. dia- ás keskenyfilmvetítések. környezetismereti és könyvtár- használati órák, játékos vetélkedőik stb. A legszínvonalasabb foglalkozásokat — így ítélték meg az összefoglaló szerzői — Kun- szentmiklóson, Lajosmizsán és Tiszakécskén rendezték. V, M. Ősi szibériai szobrok Mammutagyarból faragott, legalább 24 ezer éves szobrokat fedeztek fel Szibériában, az Angara partján, Uszty-Kova község közelében. A két. szobor közül az egyik madarat, a másik pedig mammutot ábrázol. Ezek a farag vány ok a Szibériában fellelt legrégibb ilyen jellegű tárgyak. Az ásatások során számos egyéb dísz- és használati tárgyat is napvilágra hoztak a régészek. Figyelemre méltóak azok a különlegesen megmunkált kétélű kések is, amilyenekhez hasonlókat már Kelet-Szibériában, a Jakutföldén és Cszak-Ame- rikában is találtak. E leletek hasonlósága újfent megerősíti azt a tételt, amely szerint az írott történelem előtti korban Kelet-Szibéria a mai Bering-szoroson keresztül szárazföldi összeköttetésben állt Észak- Amerikával, SZÉPEN MAGTÁRUL — SZÉPEN EMBERÜL Fontoskodó pontoskodás Vendégvárás i „Én még aludtam kemencesutban!’’; emlékezett egy látogató a balotaszállási Kossuth Tsz Kiskun tanyá'- jában kiállított búbos kemence, favilla, fateknő, kanapé, klumpa (facipő), lókaparó, tökgyalu, lopótök és egyéb, hajdani falusi ■munkaeszköz és berendezési tárgy láttán. Sokan azonban már nem ismerhették ezeket a gondos kezek alkotta paraszti eszközöket: ezeknek szolgál látnivalóul ez az érdekes gyűjtemény. S hogy ettől a válogatástól a vendégforgalom élénkülését várják Balotaszállá- son, errk utal, hogy a községi Tanács 1984-re elvezeti a vizet Kiskun tanyához. (Somos László felvétele.) Sokan úgy vélik, hogy a nyelvre nem teljes mértékben érvényesek a logika szabályai. Különösen az összetett szavak látszanak logikátlannak egyesek nyelv- érzékében. Többek között ilyen kérdéseket tesznek fel: Miért nevezik víztoronynak, amikor nem vízből építették? Pékből sütik a péksüteményt? A halászlevet löreg halászból főziik, vagy fiatalból? A kenyér akkor is madárlátta, amikor a madár nem látta? Az iskolatejet az iskola melyik sarkából fejik? És még sorolhatnánk tovább a rosszmájú naiv kérdéseket. Nemrég valaki felháborodva tiltakozott a következő szó ellen: betontalpfa — mondván, hogy a vasúti sínek talpazata vagy fából van vagy betonból, de semmi esetre sem betonfából. Az igaz, hogy hetonfa nincs, viszont az összetételt — egyéni meggondolás alapján — nem ítélhetjük el. Kezdetben talpfa volt a neve az aljazatnak (és fából is készült), később már beton lett az alapanyag, s nyelvünk ezt jelölte az előtaggal. Eléggé kevés ilyen szó van a magyarban, jobbára népi kifejezések (rézvasfazék, vaskarfa, kőfejfa stb.), de ez még nem indok arra, hogy irtsuk is őket. Érdekes viszont az, hogy a műanyag-orvosságosüveg szóval kapcsolatban már jóval kevesebb kifogást hallhatunk. Pedig ugyanabba a típusba tartozik! Vannak olyanok, akik egyes szavainkat, kifejezéseinket a szó legszorosabb értelmében veszik, tehát szerintük az ember lép vagy leugrik, és nem leszáll a vonatról (elvégre nem vagyunk madarak — hangzik a „bölcs” magyarázat). Egy újságolvasó felháborodva jelentette ki, hogy az egyik bűnügyi hírben szereplő, agyonszúrta szó nem jó, mivel a cikkből az is kiderül, hogy az áldozat szívét érte szúrás, nem pedig az agyát. Az efféle fontoskodó pontoskodás a szólásokat sem kímélte. Ismerek olyan embert, aki sértőnek érzi a következő szólást: a lónak négy lába van, mégis megbotlik, így indokolta: nem vagyok ló, nincs négy lábam. Ez a magyarázat már nem naiv, hanem együgyű. Talán a kutyák számára találták ki őseink az alábbi szólást: ebcsont beforr? Eddig azt láttuk, hogy a fon- toskodók, vagy mondjuk meg magyarán: a hamis próféták a jó és helyes magyar szavak egy részét elítélik. Feltűnik azonban az, hogy az idegen szavakkal szemben jóval engedékenyebbek. Arra hivatkoznak, hogy a magyar nyelv nem képes a fogalmat megjelölni. így jártunk például a tantárgyak neveivel. Én még mennyiségtant és vegytant tanultam, a mai diákok pedig matematikát és kémiát. Elég fellapozni az etimológiai szótárt, s meggyőződhetünk arról, hogy a matematika szó jelentése: a megtanulandó, a kémiáé pedig: az aranycsinálás mestersége. A hangalak és a jelentés között óriási különbség van már. Az történt ugyanis, hogy az idegen szóra mi ruháztuk rá az új tartalmat. Kérdés persze, hogy egyáltalán szükség volt-e rá? Mizser Lajos FÉL ÉVIG LÁTHATÓ A MOSTANI ÖSSZEÁLLÍTÁS Ujjárendezett Csontváry-múzeum Pécsett “Tfécsi ■’Csontváry-müzeum április -Közepétől megszé^ pitve és kibővítve fogadja látogatóit. A nagyközönség számára sohasem volt együtt akkora anyag Csontváry-Koszt- ka Tivadar műveiből, mint most Pécsett, a Janus Pannonius utcában. Kalandos sorsú életmű Sok magyar várostól eltérően Pécsett a múlt század hazafias felbuzdulásai idején nem épült központi múzeum: egy-egy lakóházat vettek igénybe és alakítottak át múzeum céljára. Már a század első felében is így történt — és lényegében azóta is egy-egy átalakított épületben kaptak helyet a város gazdag múltjának emlékeit őrző vagy az új hagyományokat megteremtő múzeumok, gyűjtemények. így született meg a Modern Magyar Képtár, így lett a Káptalan utcából a nevezetes „múzeumi utca” a Zsolnai-múzeummal, Vasarely, Uitz Béla, Martyn Ferenc gyűjteményével. A közeli Janus Pannonius utca 11. szám alatt nyílt meg 1973-’ ban a Csontváry műveit bemutató múzeum is. Csontváry műveinek sorsa nem kevésbé kalandos és titokzatos, mint a festőé. Csontvárynak életében négy kiállítása volt (egy Párizsban, három Budapesten), majd 1930-ban és 36-ban ismét Budapesten, - 1948-ban ismét Párizsban. Az 1949-es brüsszeli tárlat után elvesztek a képek, de 1956-ban arról értesítették Gerlóczy Gedeon építészt, a Csontváry-ha- gyaték tulajdonosát, hogy a képek mégis megvannak. Az 1958-as brüsszeli világkiállításon tíz mű került a közönség elé: a Sétalovaglás egy-egy Van Gogh- és Gauguin-kép között függött. Itthon Székesfehérváron majd Budapesten rendezték meg az első nagy bemutatót Csontváry műveiből 1963-ban. A modern magyar művészet értékeit megőrző törekvések folytatásaként Pécsnek sikerült megszereznie a hagyaték legnagyobb részét, és tíz évvel ezelőtt megnyitni az említett állandó kiállítást. Ez a tárlat 1980 óta "volt zárva és most új művekkel gazdagodva nyílott meg ismét. Képek rejtekhelyen A legjelentősebb Csontváry-alkotások a pécsi múzeum tulajdonában vannak. Gerlóczy Gedeon annak idején a birtokában lévő festmények kétharmadát adta át a Pécsi Janus Pannonius Múzeumnak bemutatásra. Az újabb képek részben a Kanadában élő Gerlóczy-örököstől vásárlás útján kerültek a magyar állam tulajdonába. A Magyar Nemzeti Galéria mellett számos magángyűjtő is kölcsönözte féltett kincsét hosszabb-rövidebb időre Pécsnek. Az elmúlt néhány évben a múzeum létének köszönhetően igen sok kép került elő hagyatékból, padlásról, pincéből, gyakran szinte a. szemétből. A művészettörténészek feladata volt az ismeretlen képeket felderíteni, a valódi műveket elválasztani a szép számú hamisítványtól, restaurálni, megtisztítani a festményeket, grafikákat. Sok éves felelősségteljes munkát jelentett ez. Közben folyt a múzeum átalakítása: a belül hófehérre festett eklektikus stílusú épülét egész első emeletét a múzeum kapta meg. Az elrendezés terveit dr. Romváry Ferenc művészettörténész, a Csontváry-életmű kitűnő ismerője készítette, akinek nagy szerepe van a múzeum létrejöttében: számos festményt kutatott fel és szerzett meg Pécs számára. Pécsiek a múzeumot tervező belsőépítészek, a restaurátorok, a technikai berendezők. A nagyobb képeket olyan keretre teszik fel, amilyeneket hazánkban eddig még nem alkalmaztak: Ma- darassy Walter művészettörténész tervezte a különleges alumínium vakkereteket, ezekre állítható rugók feszítik fel egyenletesen a hatalmas vásznakat. A világítás mesterséges, a légkondicionálás 55 százalékos páratartalom mellett 20 Celsius fokos 9 A múzeum rendezés idején. hőmérsékletet garantál: a berendezés gyártója a svájci Sulzer cég. Először a közönség előtt A múzeumba belépő látogatót Csontváryra vonatkozó fényképek, dokumentumok fogadják; magyar, német, angol és szerb-horvát nyelven olvasható az 1908-as kiállítási katalógusban megjelent úgynevezett kis önéletrajz. A falon bronztábla és büszt Gerlóczy Gedeon emlékére. Az első szobába az úgynevezett iskola előtti tanulmányok kerültek és kettő kivételével valamennyi müncheni tanulmányrajz itt van. A második szobában az 1900-as évek elejéről a Fohászkodó üdvözítő, a Római híd Mostarban és a Baracknyílás Mostarban, a Castellamare di Stabia, a Vihar a Nagy Hortobágyon és a két jajcei festmény. Ezek a JPM .tulajdonai illetve a Gerlóczy- hagyaték részei, de ide került fél .évre a más gyűjtőktől és múzeumoktól származó képek egy része is, mint például a Schaffhauseni vízesés. A harmadik, a nagyteremben láthatók a legna- . gyobb, legismertebb művek: a Magányos cédrus, a Nagy tarpataki vízesés a Tátrában, a Mária kútja Názáretben és a Marokkói tanító — ezek Pécsett maradnak —, a Zarándoklás a cédrushoz a Magyar Nemzeti Galériába kerül majd. A negyedik szobában egyebek között A Panaszfal bejáratánál, a Templomtéri kilátás a Holt tengerre, az Olajfák hegye Jeruzsálemben, a Kocsizás újholdnál Athénben és a Sétalovaglás a tengerparton látható. Az ötödik szobában késői művek, a 10-es években készült grafikák kerültek, köztük olyanok, amelyek még sohasem voltak kiállítva, például az Allegorikus jelenet, de itt van például az ismert önarckép rigóval is. A kiállítást és az életművet bemutató színes prospektus készül, az előcsarnokban poszterek, képeslapok vásárolhatók. Szerda kivételével naponta 10-től 18 óráig látogatható Pécsett a Csontváry-múzeum. Q, 9 Lakóputri mancsban az 1930-as évek közepén.
