Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-09 / 83. szám

1983. április 9. 9 PETŐFI N2PE • 3 Pali bácsi! így emlegették országszerte. Bács-Kiskunban is. A felszabadulás utáni negyed­század legnépszerűbb prózaíró­ja mikor írta vaskos köteteit? Fölfedezője, Móricz utazott csak annyit, mint az Űj föld, az Isten malmai, a Talpalatnyi föld szerző­je. Mennyivel kevesebbet tud­nánk nélküle az újat, a változást szomjazó, az életformaváltást megkínlódó, a szövetkezetben szá­mításait mind bőségesebben meg­találó parasztságról, ti falu átala­kulásáról. Példaképét, a Gyalogolni jó író­ját lelkesítették annyira a nép javát szolgáló ügyek, mint a ki­lencven esztendeje született népi írót. Sokszor csalódott, de mindig föltáplálta reménnyel a kétkeziek élniakarása. Tiszántúli útnak in­dítójához hasonlóan ő is itt, a Duna és a Tisza között „töltött olajat mécsesébe". Megszerették ezt a „semmiből valamit" produ­káló tájat, a belterjes minőséget hirdető szőlő- és gyümölcsorszá­got. Már 1934-ben, a permetelö holdfényben hegyeket képzelt a csipkés kecskeméti városháza mö­gé. Magam is ott voltam azon a nemzetközi irodalmi esten, amikor oly közvetlen-kedvességgel idéz­te Baján odakötődő emlékeit. Kol­légám riportsorozatban számolt be Szabó Pál megyei körútjáról. Megírta kunszentmiklósi meg­próbáltatásait, örvendezett a szikrai szőlőtáblák dús termése láttán. Jött, ha hívták. Regényt akart írni a szarkási iskolaigazgató nő­ről, író—olvasó találkozón ismer­kedett a lakitelekiekkel. Amit itt látott, hallott, megfigyelt, gon­dolt, mind-mind belekerült írá­saiba. A sajnos csak tízéves ké­séssel megjelent Szépülő szegény­ség, a nagyüzemi homoki szőlő- és gyümölcstermelés kibontakoz­tatásának, /az önmagukkal, az ilyen-olyan helyi viszonyokkal, a vad szelekkel, növénysápasztó szárazságokkal küszködő homoki embereknek gyönyörű eposza. Pali bácsi, így szólították a re­gény modelljei, ihletői, amíg élt. Jött, ha vállalt ügyei szólították, ha a keceli új óvoda ügyében kel­lett képviselőként segítenie, ha a csőkutas öntözés népszerűsítését érezte írói, politikusi kötelessé­gének. Ezrek és ezrek személyes emlékként őrzik a sohase közö­nyös. a „mindenhez van közöm" indulatú, a legkisebb ügyekben is egész lényével illetékes Szabó Pált, azt a színes egyéniségű gon­dolkodót, akinek születési évfor­dulóján szívesen közöljük Pász­tor Zoltán portrétanulmányait. H. N. Népfront a lakókörzetekben TEKINTÉLYES múltra tekin­tenek vissza a Hazafias Népfront lakókörzeti bizottságai. A külön­böző hivatalos fórumokon gya­korta téma e szervezetek tevé­kenysége. Jót is, rosszat is mon­danak róluk. Talán ezért is van az. hogy sokakban (sokunkban) felmerül a kérdés: Valójában mi­lyen szerepük van e bizottságok­nak a települések életében? A válasz természetesen nem - lehet egyértelmű. Mert vannak rend- Ikívül szorgos, kitűnően munkál­kodó lakókörzeti bizottságok, és vannak olyanok is ma .még, ame­lyek nem egészen felelnek meg annak a funkciónak, melynek a gyakorlására létrehozták őket. A mindennapi tapasztalatok alapján állíthatjuk: e szerveze­tek jelentős társadalompolitikai szerepet töltenek be gazdasági és politikai céljaink megvalósításá­ban. Bács-Kiskun megyében kü­lönösen így van ez. A lakókörze­tek népfrontbizottságainak nagy érdemük van abban, bogy a me­gye hosszú idő óta országosan élen jár a társadalmi munka­végzésben. S ebben a városkerü­leti, a nagyközségi és a tanyai bizottságok szervező tevékeny­sége egyaránt benne van. Más kérdés, hogy e téren még nem használnak ki minden lehetősé­get. A legtöbb népfrontsejt kez­dettől szerepet vállalt — vállal ma is — az időszerű bel- és kül­politikai kérdések ismertetésé­ben. E helyütt természetesen nem vállalkozhatunk arra — nem ds célunk —, hogy felsoroljuk a legjobb lakókörzeti népfrontbi­zottságokat. iNagyon sok ilyen van. Példaként és rangsorolás nélkül azonban mégis megemlí­tünk néhányat azok közül, me­lyek hosszú idő óta a legaktívab­bak minden tekintetben. Ilyen Baján az alsóvárosi nemzetiségi, Kecskeméten az árpádvárosi, a műkertvárosi, a tounyadivárosi, Tiszaalpáron az árpádtelepi és a vasút menti, Hajóson az érsek­halmi, Bugacon a külterületi, Kalocsán pedig valamennyi la­kókörzeti népfrontbizottság. E társadalmi alakulatok nem ismernek úgyszólván semmiféle akadályt. Ha a szükség úgy kí­vánja, bármikor társadalmi munkákat szerveznek, ha kell, politikai tájékoztatókra és egyéb ismeretterjesztő előadásokra mozgósítják a területek lakóit. Sok. egyéb érdemiük is van. Ezek ’közül is kiemelkedik a tanácsta­gi csoportok létrehozása. Ezzel újabb demokratikus fórumokat teremtettek a tanácsok és a la­kosság kapcsolatainak a bővíté­sére annak érdekében, hogy az államhatalom helyi szervei ala­posabban megismerjék a válasz­tópolgárok gondjait-bajait. A közélet kitűnő előiskoláinak bizonyultak ezek a népfrontszer- vek. Alkalmasak arra, hogy ki­neveljék a jövő tanácstagjait, képviselőit. Igazi szocialista kol­lektívák, melyekben munkás- és parasztemberek, értelmiségiek egymással vitatkozva és egy­mást megértve munkálkodnak a népfrontpolitika megvalósítá­sáért, fejlesztési céljaink „apró­pénzre váltásáért”. Az utóbbi időben egyébként tovább bővült a megyében e népfrontszervek köre. Legutóbb Bácsalmáson két új körzeti népfrontbizottság ala­kult egyidejűleg, hogy segítse a városiasodé nagyközség előre­haladását. Említettük, hogy e bizottságok tevékenysége helyenként még kí­vánnivalókat hogy maga után. S nemcsak a társadalmi munka­végzések körültekintőbb szer­vezéséről van szó. Ennél 60kkal többről. Arról például, hogy nem jutnak még el munkájuk során a társadalom minden rétegéhez. Nem veszik még kellően figye­lembe mindenütt a lakosság igé­nyeit, hogy azoknak hiteles köz­vetítői lehessenek. Nem lépnek fel eléggé kezdeményezően a he­lyi tanácsoknál, a városi, közsé­gi népfrontbizottságoknál, a pártszerveknéL Egyszóval: a köz­vetítői szerepüket kell még fo­kozniuk a köz javára. Rapi Miklós Kisvállalkozások az iparban AZ IDŐ SÜRGET! Mi lesz a kunszállási Szűcs-iskolával? Alkatrészgyártás és karbantar­tás, software-készítés és gazda­ságszervezés, munkaruha-javí­tás és hulladékhasznosítás — az iparban mind szélesebb azoknak a tevékenységekhek a köre, ame­lyekben tért hódítanak a kisvál­lalkozások. Ez is mutatja, van vállalkozói kedv, különösen, ha ja saját munkahelyen kínálkozik ■lehetőség a többletmunkára, a , többletkeresetre. A múlt év vé­gén több mint tízezer új kisszer­vezetet tartottak számon, ame­lyeknek legnagyobb része az iparban, állami vállalatokon és a szövetkezeteken belül jött lét­re. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a kisvállalkozások többsége — kiegészítő tevékenységeivel — jól illeszkedik az ipari nagy- vállalatok munkájához — erről tájékoztatták az Ipari Miniszté­riumban Osváth Saroltát, az MTI munkatársát. Vezet a GMK J Az iparban a különböző , kis­vállalkozási formák közül eddig a gazdasági munkaközösségek bi­zonyultak a legnépszerűbbek­nek, Kezdetben elsősorban szel­lemi területeken, az utóbbi idő­ben viszont a termelésben és a szolgáltatásban szaporodott szá­muk, A múlt év végén, s az idén 'jis volt olyan hónap, amikor 500 •—600 munkaközösség jött létre. A legelterjedtebbek a vállalati GMK-k, ennek feltehetően az az •oka, hogy é formában viszonylag kisebb kockázattal és jelentősebb saját befektetés nélkül, a sza­bad idő terhére vállalhatják a tagok a többletmunkát. A válla­lati GMK-k többsége a kohászat­ban, a gépiparban és a könnyű­iparban tevékenykedik. A legelső és egyúttal a legtöbb gazdasági munkaközösség á Dunai Vasmű-' ben működik. Az Országos Érc­es Ásványbányák Vállalatnál , saját termékeik kéfeskedelmi forgalmazására vállalkoznak, a bányászatban a tűzvédelmi eszkö­zöket javítják, ellenőrzik mun­kaközösségben. A könnyűipar­ban a kellékhiányt enyhítik a vállalati gazdasági munkaközös­ségek, amelyek közül több hulla­dékfeldolgozással foglalkozik. Sokan munkaiközösségi formában •látnak fantáziát a gazdaságszer­vező, ügynöki tevékenységben. Túlóra helyett Az Ipari Minisztérium illeté­kesei szerint a tapasztalatok összességében kedvezőek, ám vi­tathatatlan, hogy a kisvállalko­zások e formája okozza a leg­több feszültséget. Eddig főleg azok az iparvállalatok hoztak létre kisvállalkozásokat, amelyek gazdasági nehézséggel és mun­kaerőgondokkal küzdenek. En- jnek egyik következménye az, hogy a vállalati gazdasági munkakö­zösségek többsége a túlórázást helyettesíti, a hiányzó munka­erőt pótolja, sőt a nekik adott megbízás a bérszabályozás kö­töttségeinek „áthidalására” is al­kalmazható. Ugyanazzal a mun­kával a munkaközösségben lugyanis a túlóránál is lényegesen többet lehet keresni. Tény vi­szont az is, hogy a kisvállalkozá­sok magasabb "termelékenységgel dolgoznak, és jobb a szervezett­ségük. Ráirányítják így a figyel­met a termelési, szervezési laza­ságokra, és segítik a tartalékok ■feltárását. Kilépni a vállalati kapun A hátrányok ellenére szükség van az ilyen jellegű vállalati gazdasági munkaközösségekre, de erősíteni kell a jövőben azo­kat, amelyek a termelést kiegé­szítő területeken működnek; al­katrészt, részegységet állítanak elő, hulladékot hasznosítanak, karbantartást végeznek. Több olyan vállalati munkaközösségre lenne szükség, amely kilépne sa­ját vállalata kapuján, és közüle- ■teknek. partnervállalatoknak,' sőt a lakosságnak is termelne, szol­gáltatna. Ilyen típusú vállalati gazdasági munkaközösségre je­lenleg még kevés példa akad. Kevésbé népszerűek az egyéb vállalkozási formák. A központi döntésre szétválasztott Gélka és Aftt új vállalatain kívül eddig el­enyészően ketfés kis- és leány- vállalat jött létre. A kereskede­lemhez, vendéglátáshoz hason­ló szerződéses üzemeltetési, bér­beadási forma az Iparban még nem terjedt el. Az ok: hiányzik az alapításhoz szükséges pénz. félelem a nagyobb kockázattól, továbbá egyes vállalati vezetők tartózkodó magatartása, A kis­vállalkozási formák bővülését, a feltételek javítását az Ipari Mi­nisztérium hamarosan pályázat­tal ösztönzi. Megújul az ifjúmunkások verseny mozgalma A KISZ Központi Bizottsága kezdeményezésére a minisztériu­mok, országos főhatóságok, az Állami Ifjúsági Bizottság és a Szakszervezetek Országos Taná­csa kidolgozták a munkásfiatalok szakmai-politikai versenyeinek egységes rendszerét, s azt új ele­mekkel is gazdagították. Lényeges újítás: a jövőben a segéd- és betanított munkások számára is rendeznek ilyen ver­senyeket. Így lehetőségük nyílik arra, hogy alaposabban elsajátít-,, sák a szakképesítés megszerzésé­hez szükséges ismereteket. A má­sik fontos módosítás: a szakmun­kások mesterszakmunkás-képesí- tést szerezhetnek, illetve a rokon­vagy társszakmában való jártas­ságukról is kaphatnak bizonyít­ványt. Az ifjúmunkások szakmai-poli­tikai versenyei gyakorlatilag meg­felelnek a diákok tantárgyi ve­télkedőinek. A versenyeket eddig a helyi vállalati, üzemi KISZ- szervezetek rendezték meg, és ők értékeltek a teljesítményeket is. E munkába csak néhol vonták be a vállalat gazdasági vezetőit. Ezeken a versenyeken inkább a mesterségre és a politikai tájéko­zottságra vonatkozó, lexikális is­mereteket kérték számon. Éppen ezért a jövőben nagyobb hangsúlyt kapnak a gyakorlati feladatok, amelyek elvégzésekor a munkásfiatalok bizonyíthatják: mennyire sajátították el mester­ségük műhelytitkait. A versenyek meghirdetésekor különös figyelmet fordítanak a népgazdasági igényekre, a vál­lalatok időszerű feladataira. Az eddig eltérő, különféle ju­talmazásokat is egységes erköl­csi és anyagi érdekeltségig rend­szerré alakították át. Így — a vizs­gabizottság döntése alapján — azon betanított és segédmunká­sok. részére, akik a vállalati ver­seny döntőjében eredményesen helytálltak és szakmunkás-vizs­gát akarnak tenni, a gyakorlati időt jelentősen csökkentik. A pályakezdő és gyakorlott fia­tal szakmunkások legkiválóbbjai a vállalatoknál a Szakma Ifjú Mestere vagy a Kiváló Dolgozó kitüntetést nyerhetik el. Akik az ágazati vagy országos döntőkben sikeresen veszik az akadályokat, helyezésüktől függetlenül kap­ják meg a mesterszakmunkás- bizonyítványt. 1979-től, mióta többé itt nem tanítanak, csak korhad, málik a kunszállási volt Szűcs-iskola. Az idő pusztítása félelmetes az elnéptelenedett tanyasi iskolánál. Az udvar csupa dudva. Lépten- nyomon tüskés akácgallyakba botlunk. Kiálló facsonkok; alig­hanem hívatlan fűrészelők hagy­ták maguk után-, a vadonná vált iskolaudvarban. Beljebb megyünk, az épületbe. A látvány még lehangolóbb. A folyosói mennyezet napról nap­ra, óráról órára omlik. A „szer- tár’-ban limlom. Az ajtó kilin­csét leszerelték. Papírral végig­szórva egy másik helyiség. A sa­rokban vaskályha. Hamuzója rozsdállik. S mindeme összevisz- szaságban, a tanterem falán egy Arany János-i idézet épen ma­radt sora: „Ember lenni mindig, minden körülményben.” Az elvadult környezet azonban egyelőre felesel a költői gondo­lattal ! De vajon meddig? n A „szertár” ma már csak a szél átjáróháza. (Méhesi Éva fel­vételei) A 1979—1983. Az enyészet évszámai. Az átalakuló kunszállási tanya­világban, idejövet bármerről is közelítettünk e régi iskolához, azt láttuk: a romos udvar elüt a környék gondozott "házaitól, udva­raitól, amelyeket naponta fölse­pernek. Amelyekben zöldre, pi­rosra festett kis, kerti gépek, ré­gi és új személygépkocsik, Ame­lyek az élet továbbfolyásáról ad­nak hirt. Sokáig nem maradhat így ez a — ma már — elátkozott kas­télyra, semmint művelődési, ok­tatási intézményre emlékeztető kiszolgált iskola — ez a vélemé­nyünk.-^ • — Mi lesz tehát a kitört abla- kú helyiségekkel és a gyomos udvarral? — kerestük meg So­mogyi Tibornét, a kunszállási Községi Tanács vb-titkárát. — Semmiképp sem nyugszunk bele ebbe a helyzetbe — vála­szolta Somogyiné. — Azt tervez­zük, hogy lebontatjuk az iskolát, a területét pedig átengedjük a termelőszövetkezetnek', hogy nzt mezőgazdasági műveléssel hasz­nosítsa. Cserében viszont a tsz­- töl megkapnánk olyan belterületi községrészeket, amelyeket építé­si telkekké alakíthatnánk. Az idő sürget! A községben évente 16— 20 új családi házba költöznek be. Az 1980-ban kisajátított 52 telekből 49-en már dolgoztak, il­letve még dolgoznak áz építők. — Az építkezési kedv megvan. Az viszont természetes, hogy a .legtöbben Iközelebb szeretnének kerülni a faluhoz. Itt vásárolnak telket. Üjabb 33 házhely kimé­résénél a tanácsi tulajdonú két- hektáros iskolaudvarral és a szö­vetkezet közelebbi — rendezésre váró — ingatlanaival tehát úgy kell gazdálkodnunk, hogy a köz­ség, a szövetkezet, és persze az építtetők is megtalálják a szá­mításukat — mondta a vb-titkár. Az idő sürget — tegyük hozzá rögtön mi‘ is. A Mária Terézia-korabeli, enyésző iskola — még haszna­vehető — tégláiért és kéthektá- ros parlagja termővé tételéért most már ideje lenne cselekedni! K—1

Next

/
Thumbnails
Contents