Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-07 / 81. szám

1983. áprilisa 1f 9 PETŐFI KÉPE © S Például a Győri Balett Nem tudta fogadni a megyei művelődési központ Ruszt József zalaegerszegi társulatát, vagyis az ottani állandó színház művészeit, akik külön felkérésre szánták rá magukat, hogy elhozzák Kecske­métre két sikeres produkciójukat: a külföldön is díjakat szerzett Csodálátos mandarin újszerű fel­dolgozását, s az iskolaszínház-so- rozatban Rómeó és Júlia — élő színpadon csak ritkán látható — shakespeare-i történetét. Megírta ezt az újság, közölve a magyarázatot is, a sikertelen szer. vezés okait, a gyér érdeklődés in­dokait. Bizony nehéz elhinni, de tény, hogy a százezer lakosú, diák­városnak mondható megyeszékhe­lyen csak százkét jegy kelt el ar­ra az előadásra, amely számos dí­jat szerzett az Arezzo ’82 fesztivá­lon. De fogadjuk el, hogy sok vé­letlen egybeesés okozta a szerve­zési kudarcot. S a tanulságot, ami úgy szólt, hogy továbbra is szük­ség van hasonló nívós előadások bemutatására, legfeljebb az aján­lás színvonalát, hatékonyságát kell megjavítani. Volt egy mondata a fentiekkel kapcsolatos nyilatkozatnak, amely így hangzott: „Azt azonban ez az eset is bizonyítja, hogy a megnö­vekedett szabad időt az emberek nem a kultúrára szánják”. Nem tudom, hogy a nyilatkozó szavai voltak-e ezek, vagy összegező megjegyzésnek íródott, de úgy tű­nik, kissé egyoldalú megállapítás, amely továbbgondolást igényel. Ami az emberek távolmaradását illeti, azt hiszem, hogy bonyolul­tabb, összetettebb a magyarázata. Ne tagadjuk, ebben az anyagi okok is szerepet játszanak. Hatvan vagy száz forintot elkérnek ma már egy-egy valóban színvonalas előadásra szóló jegyért, s ez még nem is fedezi az intézmény kiadá­sait. Az egyéni költségvetésben azonban — különösen népesebb család esetében — ez már súlyos tételt jelenthet. Nem csoda tehát, ha válogatnak emberek, s meg­gondolják, hova menjenek: mozi­ba, színházba, alkalmi rendez­vényre vagy válasszák az olcsóbb — gyakran időtöltésnek is gyenge — televíziós műsort. Éppen ezért a népműveléssel és az erre szánt pénzekkel megbízott személyek felelőssége igen nagy. Nem mindegy, hogy mit ajánla­nak és hogyan, kiket hívnak meg, és mikor, s milyen arányokat ala­kítanak ki a könnyebb fajsúlyú és a valóban színvonalas előadások között az éves programjukban. Talán £&t lehetne mondani az egészre, vonatkozóan, hogy inkább kevesebbet, de jobbat! S erre nem szabad sajnálni az áldozatot sem az előkészítésben, sem az anya­giakban. Olyan produkciókat kell keresni, amelyek élményt jelente­nek, országosan is fémjelzettek, s közönséget is vonzanak. Ne mond­ja senki, hogy nincsenek ilyenek! A mostani művészeti díjakkal ki­tüntetettek névsorát olvasva is érezhető, milyen sok értéket lehet­ne még a közönség elé vinni nem­csak a fővárosban, de másutt is, ahol igény van rá. Itt van például a Kossuth-díj- jal kitüntetett Markó Iván balett­művész, koreográfus és kiemelke­dő szintű szólótáncos, a győri Kis­faludy Színház balett-tagozatának igazgatója, aki a balettkar ered­ményes művészi ‘ irányításáért, a magyar színházi élet és táncmű­vészet megújításában végzett ma­gas színvonalú munkásságáért ré­szesült ebben a rangot jelentő el­ismerésben. Tegyük hozzá, hogy mielőtt átvette a végzős osztállyal induló Győri Balett együttest, hét évig volt a világhírű francia Mau­rice Béjárt társulatának nagyra becsült szólistája. A győriekkel is már bejárta a világot, s tevékeny­ségük iránt mindenütt kivételes nemzetközi érdeklődés nyilvánult meg. Hogy miért mondom mindezt? Mert az ilyen rendkívüli élményt jelentő és látványosságával is vonzó művészeti értéket, mint a győriek játéka megnyerni egy-egy előadásra, nyilván nem könnyű, de nem is lehetetlen. (Hiszen itt van Magyarországon, s legutóbb Budapesten arattak osztatlan si­kert ...) A Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik vezetője mondotta nemrég, hogy m'a már a nagy művészi programok előkészítéséi egy évvel is korábban kell kezdeni, mert a tervek ennyire előre íródnak a,ki­váló együtteseknél, sőt még ko­rábban a valóban tervszerűen dolgozó művelődési intézmények­nél. Kevesebbet, de jobbat! Csak is­mételhetjük a közönség nevében is ezt az óhajunkat. S talán akkor elfér majd a művelődési otthonok színpadán a megfelelő sorrendben az Omega együttes és Ruszt Jó- zsef színháza, s a rock-koncert mellett biztosan lenne közönsége Markó Iván csapatának, amelyre kíváncsi volt Milánó és Moszk­va ... Mert a kultúra sokba van ma már, de a tartalmatlan szórako­zás sem olcsó. Az értékét ennek is, annak is az ember dönti el. De, ki segítsen neki az érték felisme­résében és a választásban? Erre kell felelnie napjainkban minden népművelőnek. F. Tóth Pál Trencsén vára újjászületik A Kárpátok övezte Trencsén várából csodálatos a kilátás a Vág völgyére. A soha be nem vett kö­zépkori erőd két évszázada a tűz martaléka lett. Az 1790. évi tűzvész után nem akadt, aki kitatarozta volna. A gyönyörű műemlék az elmúlt évtizedekben született újjá. Trencsén már a római korban a történelem szín­padára lépett. A Duna-menti provinciában 179 kö­rül, amikor a legyőzött, germán eredetű kvádok in­kább elköltöztek erről a vidékről, semhogy tűrjék a római elnyomást, Marcus Aurélius császár, ezt megakadályozandó 1 megparancsolta, hogy a római helyőrségek szánjanak meg minden hegyszorost. Így kerültek a Laugaritium, a mai Trencsén nevű tele­ülésre a római légiók. Itt-tartózkodásuk tényét a ársziklában örökítették meg, ami ma is tjsztán látható. Az általános felújító munkálatokat, amit sokrétű régészeti kutatás kísér, 1952-ben kezdték meg, mi­után a várat műemlékké nyilvánították. Igen sok tárgyi leletre bukkantak, amelyek az épülettel kap­csolatos, régebben is ismert történelmi tényeket bi­zonyítják. A fennmaradt részek tanúsága szerint a vár (a nagytorony és a védőfal)’ az 1260—1270-es években épült. Csák Máté idejében átépítették és várpalotával, valamint kis kápolnával egészítették ki. Ez az oligarcha, akinek szinte fejedelmi hatalma volt, udvari karrierjét 1293-ban kezdte, mint pozso­nyi ispán, s az 1296—1299-es években a palatinusi tisztet viselte. Akkoriban foglalta el Trencsén és Nyitra megyéket, s több más területet. Az ezt kö­vető évszázadokban a vár gyakran változtatta gaz­dáit. A felújítási munkálatok során fokozatosan fel­épült a XIV. század végéről származó Lajos-palota, amelynek egykori kincstárát a régészeti leletek mú­zeumává alakították át. A szakemberek felújították az úgynevezett Ágyú-bástyát, amely ma kiállítási terem. Újjáépítették az egykori lőporszárítót és a mellette levő gótikus kápolnái is. Igen nehez mun­ka volt a vár híres kútjának felújítása. Ehhez eg.v megindító legenda fűződik: a sziklába vésett kutat Omár pasa építtette, hogy kiválthassa a vár akkori tulajdonosa, Szapolyai István fogságában sínylődő, Fatimé nevű szerelmét. A kút 79,2 méter mély, vízoszlopának szintje 10—15 méter között ingado­zik. ; í> Az újjáépített Ágyú-bástya. 0 A sziklára épült trencséni vár. A váregyüttes legerősebb része az 1430-ból szár­mazó Borbála-palota. Kőből épült, kétemeletes épü­let, keleti részén lovagteremmel. A Szapolyai csa­lád XVI. századból származó palotájának újjáépült második emelete kilátóként szolgál. Legutoljára a Máté-torony épületét konzerválják. Az újjáépült vár termei kiválóan alkalmasak Trencsén és környéke történelmi dokumentumainak elhelyezésére, ezért rendeznek be múzeumot a vár­ban. Dr. Josef Dósa 9 A vártermekben képzőművészeti kiállításokat is bemutatnak. MEGHATÁROZÓ A SZOCIOGRÁFIA A Forrás a hetvenes években A Forrás magára Vállalta a valóságkutató szociográfia gon­dozását, amihez hagyományok is tartoznak’. De másképpen kell végeznie feladatát, mint a ko­rábbi példákból következne. Er­re utad Romany Pálnak á Tár­sadalmi Szemle 1983. januári számában megjelent tanulmánya is, emlékeztetve a Kecskeméten rendezett falukonferencia tanul­ságaira és Galgóczi Erzsébet Nád­tetős szocializmus című munkájá­ra: „Teljesen érthető, hogy a mai elemzéseik, vizsgálatok nem a hajdani falukutatást élesztik újjá Magyarországon. Ha volna ilyen kutatás, akkor sem az vol­na már a tángya, mint Erdei Ferenc, Darvas József, Nagy Hajós és kortársaik írásainak”. Átalakult tehát az élet, oldó­dott a falu, a parasztcsaládck zártsága, más lett a feldolgo­zások tárgya, új témák várnak Visszhangra. Változtak a meg­közelítési és anyaggyűjtési, kö­vetkeztetésekre vezető módsze­rek, S nem utolsósorban a pub­likálási lehetőségek. Talán a hogyan tovább kérdése is biz­tosabban megválaszolható az el­múlt, sokban különleges évti­zedre való visszapillantással'. Változott a címlap Az előjelek nem voltak a leg­kedvezőbbek: „1971-ben és 1972- ben néhány hibásan általánosí­tó, megalapozatlan cikket is kö­zölt a Forrás. A szerkesztési hi­bák súlyosan ártottak a folyó­irat növekvő jóhírének, nép­szerűségének és a társadalom elmélyült kutatásában. szerzett érdemeknek” — írta a Petőfi Népe. Az évenkénti hatról tíz meg­jelenésre való, átállás egybe­esett a folyóirat helyzetének, s nem kevésbé szerkesztésének stabilizálásával. Minden erőt a kéziratszerzésre, a munka-tár-: sak megnyerésére, főleg a szo­ciográfiai és szépirodalmi mű-., vekkel jelentkező szerzői „törzs­gárda” megteremtésére kellett összpontosítani. Újabb feladatok rajzolódtak ki az évtized közepére. Hosz- szabb távú program, ölt testet abban, hogy korszerűsödött a címlap. Azóta hirdeti a felirat vállalt tematikaként: — szépiro-' dalom, szociográfia, művészet. Rövidesen politikai és kulturá­lis szakemberekből álló értekez­let vitatta meg a folyóirat mun­káját és javaslatokkal szolgált a későbbiekre. Az összegezés szerint a Forrás mozgékonyán fejlődő, színvonalas folyóirat. Sikerült sajátos profilt kialakí­tani, s megvalósítani a szocio­gráfiai központú szerkesztést. Ugyanakkor a hiányosságokra is utalva elhangzott a javaslat: a szerkesztőség — helyi és or­szágos erőket egyaránt bevonva — foglalkozzon többet az élet­forma-váltással, a városiasodás problémáival, az ipari munkás- ■s ággal. Vajon mit mutatnak ugyan­ebben az esztendőben maguk a lapszámok? Csupán a „direkt- termő műfaj” helyzetéről szóló és a történeti tárgyú tanulmá­nyokkal együtt kapott nagyobb helyet a szociográfia, mint az­előtt, ami összesen több mint kétszáz oldalnyi terjedelmet je­lentett. A művek közül Fehéri Tamás—Hatvani Dániel: Vad­kertiek egészsége, a magnós ok­tatás vitája, Zám Tibor konok tanya világ-föltérképezése emel­kedett . ki. Pályázat, eszmecserék A Forrás törekvéseinek poli­tikai fogadtatására jellemző egy interjú, amely az Élet és Iroda­lom című hetilapban jelent meg, A párt Bács-Kiskun megyei bi­zottságának titkára, Katanics Sándor mondta a társadalmi jellegű felfedezések és döntések felelősségéről, a politika és szo­ciográfia találkozási pontjairól szólva: Hiszek a szociográifusok politikai érzékenységében, sok­szor, még az-indulataikban is..,. A folyóirat szerkesztésében fő jellegzetességként jelentkező szociográfiai program megvaló­sítása, az „adósságtörlesztés” jelei az évtized végére váltak érzékelhetőbbé. A Való Világ című rovatban összesen 22 mű látott napvilágot 1979-be'n, ■ 249 oldalnyi terjedelemben. Bár nem kicsi ez a szám, a szociog­ráfiai- elkötelezettséget sokkal több mindén mutatja a Forrás­nál. Ezt jelenti az is, hogy in­kább a valóságközeli prózát és költészetet művelek jutn.sk szó­hoz, nyilvánosságot kaptak a fiatal írók lakiteleki találkozó­járól szóló és más dokumentu­mok, műhelybeszélgetések pász­tázzák be a valóságirodalmi fel­dolgozás lehetőségeit, a kritikák és recenziók mind többször fi­gyelnek fel a társadalomelemző könyvekre. Ez az év, az 1979-es esztendő volt az első, amikor a Forrás kivétel nélkül minden hónapban eljutott az Olvasók­hoz: az évenkénti tíz helyett ki­vívta magának a havonkénti megjelenés rangját. A szerkesztőség szociográfiai felhívást tett közzé Fülöpszál- lás föltérképezésére és a fiatal írókkal való kapcsolat erősíté­sére a KISZ Bács-Kiskun me­gyei Bizottságával együtt, öt fiatal író.egy hónapon át vég­zett kutatásokat ebben a köz­ségben. A tényirodalom jelenlé­tét erősítették a Forrás és a Duna—Tisza közi Irócsoport szervezésében két-három éven­te életrehívott szociográfiai ta­lálkozók is. Kilenc kötet is A tájegység mai irodalmát — holnapi irodalomtörténetét — az itt élő és valamiképpen a For­rás vonzáskörébe tartozó írók, költők, szociográfusok formál­ják. Annál is inkább, mert út­jára indult a Forrás Könyvek sorozata — összefogott jelent­kezés! alkalmat nyújtva a fo­lyóirat köré csoportosuló írók­nak immár 1973-tól. Azóta kör vetik egymást a Bács-Kiskun székhelyén megjelenő Forrás­kötetek. A zsehre-szabott, kar­csú kiadványok létező igényt elégítenek ki: céljuk szerint_ a Duna—Tisza közéhez kötődő műveknek teremtenek megje­lenési alkalmat. Némi ellent­mondásosság jelentkezett vi­szont az indulásnál a tematikai meghatározatlanságot és a kri­tikai vállalást tek-t^yep-jpgf'vífipil kozta a könyvterjesztés nehéz­kessége: a vidéki kiadványok csak vontatottan és elenyésző mennyiségben jutottak az orszá­gos hálózat árusítási pályáira. Mégis, a hetvenes években összesen 53 ezer 500 példányban jelent meg kilenc kötet. És na­gyon jó, hogy így történhetett. Ezt a periódust zárta le a ju­bileumi alkalomra időzített For- ráis-antológia 1979-ben. és az 1980-as fülöpszállási szociográ­fia-gyűjtemény. valamint Sze­kér Endre később napvilágot lá­tott Érték és írás című esszé­kötete. Az irodalom — ezen belül megkülönböztetett módon a szo­ciográfia — művelése és a róla való gondolkodás egyaránt jel­lemzi a szerkesztőségi munkát. Az utóbbira utal a szociográfia jeleseivel készített interjúsoro­zat, tanulmányok és esszék, kritikák, recenziók közreadása. Leszámolt több korábbi esetle­gességével a Szemle rovat is. A munka gerincét a magyar nyelvű, .határainkon innen és túl kiadott szociográfiai, vala­mint néprajzi tárgyú könyvek ismertetése, méltatása, illetve bírálata tetté ki. A valóságiro­dalmi műveket általában két­havonta szemléző Tüskés Tibor három esztendő alatt mintegy félszáz alkotásra irányította a figyelmet. Közművelődési súlyukat te­kintve sem lebecsülendők az úgynevezett tematikus számok és a sorozatok. A meghatáro­zott célzatú összeállítások képe­sek fölerősíteni a hatást: nap­világot látott például paródia- és néprajzi útikalauz-sorozat, néprajzi-népművészeti lapszám, Móricz Zsigmondra és Móra Fe- rancre emlékező összeállítás, Németh Lászlótól hagyatéki írá­sok, róla (tanulmányok láttak sorra napvilágot, külön folyó­iratszám szólt a nemzeti önis­meretről, egy éven belül mon­gol összeállítás jelent meg, majd válogatás mutatta be a Szovjet­unió kisebb népeinek irodalmát. Tovább folytatta és mélyítette kialakított hagyományait a mű­vészeti rovat. Több ízben foglal­koztak Tóth Menyhért életmű­vével és képzőművészeti hagya­tékával, Diószegi Balázs festé­szeti és Kátai Mihály zománc-, művészeti eredményeivel. A ko­rábbinál is hangsúlyosabbá vált a szociofotó jelenléte. A fil­mek közül a dokumentarisla ábrázolás kísérleten® és jelleg­zetességeire irányult a figyelem. Ugyanakkor visszaesett a 73-es évek végéi e az a közművelődé­si lendület, amely a színházzal való együttműködésben jutott kifejezésre- például a közös pu- lyázathirdetésben. Több helyei Részlet az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Oktatási Igaz­gatóságának — a szocialista kultu­rális forradalom tapasztalataival, eredményeivel és feladataival foglalkozó — tudományos ülésén elhangzott korreferátumból. és- méltóbb törődést igényel a szocialista irodalom, művészet hagyományainak ápolása is, ami többek között- Nagy Lajos, Dar­vas József, Lakatos Vince, Ko- necsni György és mások mun- . kásságához kötődik e tájon. írástól a rendeletig Miré jutott tíz esztendő alatt a folyóirat-vállalkozás? Anya­gi és erkölcsi támogatást kapott, voltak könyvkiadói, pályázati és díjazási lehetőségei. A három-1 ezer körüli példányszámmal, s' főleg a lap iránt időnként fel-| szökő kereslettel talán még a jó1 szerencséhez apelláló Veres Pé-: tér is elégedett lehetne, aki le­vélben üdvözölte a folyóirat-: indulást. A ménlagkészítő Forrás-anto­lógia tükréből is kiderül: a szo­ciográfiai írások tárgyköre jócs­kán bővült tíz év alatt. Néhány cím: Sorsok a homokon, Cigá­nyok között, Lakóhelyek, me- Lyebbe hálni jár a lélek, Vád­irat az abortusz ellen, Törvé­nyen kívül, Szekták a Duna— Tisza közén... A tényirodalom egyik erőssége, hogy visszaránt­ja a földre azokat, akiket kell, és akik -olvasnak is szociográ­fiát — azzal a nyílt szándékkal, hogy ne távolodjanak el a kör­nyezetüktől, amelyben élnek és. döntenek. Ezért épülhet „a tár­sadalomkutatás, a társadalom­ábrázolás a tervezési és az irá­nyítási tevékenységbe” — mint Székelyhídi Ágoston írja. Sőt, helye --van; . amtársa diaimi ellen- őrzésbem ds: -Az írói érzékenység gyakran olyan gócokra bukkan, amelyeknek föltárására- nem is csak a toll emberé volna hiva­tott. Nem utolsósorban ez a 'ta­pasztalat is a Forrás létét iga­zolja. Havonkénti jelentkezésével az országos folyóirat-struktúra szerves részévé vált a kecske­méti alkotóműhely lapja. Alig­ha lehet elvitatni a szépiro­dalmi, szociográfiai és művé­szeti kiadvány fejlődését — még akkor sem, ha a feldolgozott valóságirodalmi témák időnkén­ti szűkebb metszete vagy a szükséges elvi-tisztázó"* viták hiánya a hibák közé sorolható. De ki tud igazán tárgyilagos lenni a megítélésben? A tény­szerű fogódzókat egy vaskos kö- te't teremtette meg a Katona József -megyei könyvtár kiadá­sában: A Kiskunság és a Forrás repertóriuma, 1955—1978. A legtöbb szócikk szociográ­fiai és néprajzi művekre vonat­kozik. Bács-Kiskuin megyei te­repek — Ballószög, Fülöpszai- lás, Madaras, Fetőfiszállás — ugyanúgy megjelennek a hasá­bokon, .mint a dunaújvárosi, vagy Budapest környékén meg­figyelt , problémák. A tudomá-1 nyos igényű szociológia vizsgá­latai pedig ifjúsági rétegekre, iskolákra, lakáshelyzetre, olva­sási felmérésekre és település- fejlesztésre irányultak. A leg­nagyobb írói termést Zám Ti-' bor mutatja fel a falusi és váro­si életformába való beilleszke­dés vizsgálatéitól a pálinkafőzés mellékútjainak követésétől, a Bormeliéki zsiványságok 8. ré­szét kitevő zárójelentésig. Kü­lön elemzés tárgya lenne annak kimutatása, hogy milyen hatá­sok' összegeződtek az intézke- • désben: a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa 1982. november 26-i ülésén -módosította az élelmi­szerekről szóló 1976. évi törvény egyes rendelkezéseit az enge­dély nélküli pálinkafőzések megakadályozása és a szeszfő­zés ellenőrzésének hatékonyab­bá tétele végett. Végeredményben kialakult a társadalmi valóságfeltárást válla­ló szociográfia művelése a For­rásban is.1 Ezt a különböző ér­dekek felszínre hozása, megfo- galtnazása és ütköztetése ugyan­úgy fémjelzi,' akárcsak a koc­kázatvállaló, sikeres vagy épp „nehéz emberek” portrésoraza- t-a. A. célt mindenképp a társa­dalmi érdekegyensúly elsőbbsé­gének elősegítése kell, hogy je­lén tse. Ehhez naponta alakuló es tovább épülő, út vezet. Akik a Forrást írják vagy olvassák, egyaránt ezit. az utat járják a magúik módján. Halász .Ferenc V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents