Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-06 / 80. szám
1983. április 6. • PETŐFI N£PE • 5 IFJÚSÁGI ÉS KULTURÁLIS KÖZPONT Baján bejött A KISZ Központi Bizottsága tavaly áprilisi határozatában, javasolta a rétegpolitikai célkitűzéseknek megfelelően, olyan diákcentrumok létrehozását, amelyek a tizenéves korosztálynak kevésbé kötött, az életkori sajátosságoknak megfelelő szórakozási, művelődési lehetőséget kínálnak. Az ötlet életre való, a megvalósulás után viszont nem mindig bizonyult annak. Bács-Kiskun megyében is próbálkoztak — például Kecskeméten — kevés sikerrel. Az egyetlen „élő” példa: a bajai. Hogy, hogy nem, nekik bejött ... Persze, nem a véletlen műve volt. Akik a diákcentrum születésénél bábáskodtak: Bánáti Tibor, a József Attila Művelődési Központ igazgatója, Szabó István és Kiss Tamás, a KISZ városi-járási bizottságának titkára, illetve munkatársa. A klub huszonéves vezetői: Szlatnyik Ist- vés és Fang István. A velük való beszélgetés során kerekedett ki a diákcentrum patinás múlttal még nem rendelkező, de annál több tanulsággal szolgáló története. A diákvárosba diákcentrumot! Tavaly nyáron kezdődött. Baja nemigen bővelkedik olyan he- lyekben, ahol az Ifjúság kedvére szórakozhatna, igy először a Duna étteremben rendezett zenés- táncos összejövetelekkel csábítgatták őket. Létszámban nem volt hiány, de többszöri kísérletezés után sem alakult ki a szervezők által elképzelt „centrum- jelleg”. Márpedig a városnak tízezer általános és háromezer-ötszáz középiskolás diákja van, nem beszélve a főiskolásokról. Diákcentrumra tehát szükség volt. A KISZ-nek erre a célra külön pén. ze nem volt, de tartalék energiája, ötlete és kedve annál több. Az év elején remek együttműködő félre találtak a József Attila Művelődési Központ igazgatójában: február 1-én, közös szervezésben, végre megnyílt az igazi diákcentrum, a művelődési ház ifjúsági klubjának két helyiségében. Bérleti díjat, fűtést, takarítást nem kell fizetni — és persze tagsági díjat sem. A centrum vezetője és helyettese mellett négy középiskolás munkálkodik a társadalmi vezetőségben. A felnőttek látják el felváltva a napi felügyeletet: nemcsak a látogatók magatartásáért felelősek (rendbontás elvétve is alig fordul elő), hanem a klub berendezéséért is, ami nem csekély értékű. Két-két sztereó magnetofon és lemezjátszó, fekete-fehér és színes televízió, tévéés asztalitoci, valamint a legújabb szerzemény, a .pingpong- asztal tartozik a felszereléshez. Aki olvasgatni akar, tizenhárom- féle politikai, kulturális és ifjúsági napilap vagy folyóirat közül választhat. Nyaralás, birtokvita, kutyasétáltatás A címbeli fogalmak felölelnek kettőt azokból a tevékenységi körökből. amelyeket a diákcentrum magára vállalt. Minden hétfőn az ifjúsági klubban igénybe lehet venni az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Iroda szolgáltatását: szakavatott képviselőjüktől kaphatnak eligazítást a tétova ifjú utazók, vagy akik hét végi sportolási, kirándulási alkalmat keresnek. A fiataloknak kacifántos jogi ügyleteik ugyan még nincsenek, de a munkavállalással, bérszabályozással, ajándékozással kapcsolatos kérdéseikkel bátran felkereshetik a jogsegélyszolgálatot, csütörtökönként az MSZMP-székház harmadik emeletén. Tizenkét fiatal jogtanácsos és ügyvéd vállalta, hogy eligazítja a tanácstalan ifjakat a paragrafusok útvesztőjében. Élelmes végzős gimnazisták már más természetű ügyben — a jogi kar felvételi követelményei felől — is érdeklődtek. A szolgáltatást egyelőre még nem sokan veszik igénybe, de talán a legtöbben nem tudják, hogy ilyen is van Baján. Munkaerő-közvetítéssel is foglalkoznak a klubhelyiségben. Akiknek még nem volt elég az őszi munka, vagy egy kis zsebpénzre van szükségük, pótszüretre, almaszedésre jelentkezhetnek a tanács képviselőjénél. Ennél nagyobb igény lenne az egyéni, alkalmi munkákra, mint amilyen a címben említett kutyasétáltatás vagy kertásás, gyermekfelügyelet, de sajnos a szolgálat még ilyesmivel nem szolgálhat. Szerdán muzsika Szórakozás, sport, művelődés — ez az, amiben a diákcentrum jóformán minden igényt kielégít, „Kihelyezett tagozat” a vasárnapi társastánc és a hétfői jazz- balett tanfolyam. A művelődési ház jóvoltából az érdeklődők használhatják az intézmény hang- technikai stúdióját egyedi hang- felvételek, másolatok, filmhangosítások készítésére. A szerda a zenéé! Kéthetenként felváltva tartja foglalkozásait a popzene- kedvelők és az ifjú (komoly) zenebarátok köre. Az előbbin általában telt ház van, az utóbbira már kitartóbb munkába telik a hallgatóság csalogatása. Az Uránia Mozi széksorait pénteken a diákfilmklub bérletesei töltik meg. A nézőket nem a pedagógusokon, hanem a KISZ-en keresztül szervezik és inkább könnyed, szórakoztató filmeket kínálnak (a legutóbbi egy sci-fi sorozat volt), majd pedig új magyar filmek bemutatását tervezik. A legnépesebb közönséget még mindig a vasárnapi diszkó vonzza. Ilyenkor — és jelentősebb hétköznapi események alkalmából — kinyit a szeszmentes büfé is, két kereskedelmis kislány vezetésével. Tavasszal rendbehozzák a művelődési ház udvarát, így nyáron a diszkót afféle mini ifiparkban élvezhetik a bajai fiatalok. A diszkó bevételéből új kazettákat és játékokat vesznek. Az ifjúsági centrum népszerű sportrendezvénye — minden hónap második szombatján — a diákolimpia. Ezeken a játékos, ügyességi versenyeken Baja és a járás kilenc középiskolájának egy-egy csapata vesz részt, mindig növekvő létszámban. A szervezők nem titkolt szándéka, úgy megkedvelteim a sportvetélkedőket, hogy hasonlókat saját iskolájukban is rendezzenek a játékosok. Tapogatóznak, kísérleteznek A kötetlen, szórakoztató programok csábítják a fiatalokat. Baráti társaságok alakultak ki. Ha a Bajai Műsor vagy a diákcentrum jellegzetes, kitölthető plakátja aznapra épp nem kínál semmi érdekeset, akkor is harmincán, negyvenen betérnek a klubhelyiségekbe néhány órára. Már szülői ellenőrzés is előfordult: a középiskolás leány papája végül elégedetten távozott a helyszínről — egyedül. A látogatók többsége szakmunkástanuló és szakközépiskolás. Közülük jó néhányon, akik eddig az utcán céltalanul csellengve, unatkozva ütötték agyon szabad órájukat, rendszeresen a diákcentrum vendégei. A KISZ-esek és a művelődési ház mindössze kéthónapos tapasztalata még korántsem nevezhető gazdagnak. Egyelőre tapogatóznak, kísérleteznek. Óvakodniuk kell a kötöttség látszatától — ez manapság riasztja a fiatalokat. A programok is ideiglenesek, havonta változnak, amelyeknek nincs létjogosultsága, attól megszabadulnak, és helyettük újakkal próbálkoznak. Az állandó látogatók már felvetettek egy „eredetinek” éppen nem mondható javaslatot: legyen klubtagsági! Talán a régi ifjúsági klubok utóda van alakulóban...? Kormos Emese MILYEN LEHET A KEMENCE? Gyűjtés, kutatás, közművelődés Kitüntetett muzeológus Történelem—népművelés szakon végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, 1977-ben, és néhány évvel később néprajzból is diplomát szerzett. Hat esztendeje dolgozik muzeológusként a kecskeméti Katona József Múzeumban. Fáradhatatlanul járja Bács-Kiskun. falvait, tanyavilágát, a letűnt évszázadok „beszélő tárgyai" után kutatva. Több etnográfiai tanulmány, tudományos értekezés szerzője. Néhány hete vette át a művelődési miniszter által adományozott Szocialista Kultúráért kitüntetést. Szúkóstolta szoknyák, blúzok, fejkötők kupacaival, elsárgult paksaméták, fényképek kötegei- vel és egyéb régi holmikkal telezsúfolt .irodájában beszélgettem Székelyné Körösi Ilonával, a huszonéves, kitüntetett muzeológussal. — Magyar, német, szlovák, bu- nyevác és más nemzetiségiek hajdani népviselete — mutatott körbe a zsúfolt helyiségen. — Legutóbbi gyűjtőkörútjaimról hoztam ezeket a ruhadarabokat, ugyanis terveim között szerepel a Duna—Tisza-közi népviselet történetének feldolgozása is. — is? — Igen, más kutatási témákkal párhuzamosan. A kecskeméti tanyavilág múltja például, már egyetemista korom óta foglalkoztat. Különösen a XVIII. század végi, XIX. század eleji gazdálkodás, a tanyavilág , mindennapi élete és a mezővárossal való kapcsolata érdekel. — Miért éppen ez a kor érdekli? — Mert lényegében ekkor, II. József uralkodása idején kezdtek „sarjadozni” a tanyák e homokvidéken. Eleinte csak szolgálók, cselédek lakták, ugyanis a korabeli íratlan törvények szerint, a gazdának a városi házában „illett” élnie; lenézték azt, aki a pusztába költözött. így a tanyák, a gazdaságok úgynevezett tartozék településeinek számítottak. A XIX. század elején igen elszapo- rodak e pusztai építmények, s a század közepén már a gazdák nagy része is kint élt családostól, ami a tanyák minőségi javulását eredményezte... De ne bonyolódjunk bele; napestig lehetne beszélni róla. — Gyüjtőútjai során pénzért vásárolja a régi holmikat? — Igen jó részükért fizet a múzeum, de nagyon sokat kapunk ajándékba is. Egyébként nemcsak „élő anyaggal”, „beszélő tárgyakkal" lehet faggatni a múltat. A levéltár paksamétál között is rengeteg fontos adatra bukkanhat az ember, különösen, ha tud olvasni a sorok mögött. A régi bírósági okmányok, hagyatéki leltárak, végrendeletek kitűnő etnográfiai források lehetnek a muzeológusok számára. Egészen 1655-ig visszamenőleg találtam például olyah adatokat a levéltárban, amelyekből kirajzolódik a korabeli Kecskemét polgárainak családi életformája, vagyontárgyaik, használati eszközeik sokfélesége, kiházasítási szokásaik, sorsuk, gondolkodásmódjuk... Különösen a végrendeletek érdekesek, amelyek között találtam egészen megrázó hangvételűeket is. Ezeket, szinte teljesen hiteles dokumentumoknak könyvelhetjük el, hiszen halála előtt a legőszintébb az ember... — Melyik korból maradt fenn legtöbb végrendelet? — Egy-egy tragikus esemény járulékai voltak ezek az' irományok. Például az 1739-es kecskeméti pestisjárvány idején, nagyon sokan végrendelkeztek, ami ugyebár teljesen logikus, hiszen senki sem tudhatta, mikor kapja meg a halálos kórt. De említhetném az 1848-as, csatába induló honvédek végrendelkezéseit is, amelyekből szintén sokat őriz a levéltár. — Az említetteken kívül, milyen néprajzi kutatások foglalkoztatják jelenleg? — Régi terveim egyike, a reformkori Kecskemét életmódtörténetének feldolgozása, amelyhez szorgosan gyűjtögetem az adatokat, forrásanyagokat. Egy olyan tanulmánykötetet szeretnék írni, amely olvasmányos formában mesélné el a korabeli életet; igy a különböző osztályok és rétegek kapcsolatát, a társadalmi együttélés formáit, a hajdani közigazga. tás és közbiztonság furcsaságait, de az olyan hétköznapi dolgokat is, hogy hová jártak bálba, milyen öltözékben, melyik boltban mit lehetett akkoriban kapói, és így tovább. — A múzeumok sokrétű feladatai közül, hármat szokás kiemelni: a gyűjtést (és tárolást), a tudományos kutatómunkát és a közművelést. Ez utóbbit illetően, milyen lehetőségek kínálkoznak a muzeológus számára Kecskeméten? — Évente általában háromnégy kiállítás anyagának összeállításában, szervezési munkáiban veszek részt. Ilyen volt legutóbb a Kecskemétiek a századfordulón című tárlat, amit januárban láthattak az érdeklődök, a helyi művelődési központban. Április végen bemutatjuk múzeumunkban, a Duna—Tisza-közi népviselet gyűjteményanyagából a legszebb, élegérdekesebb darabokat', s emellett egy ’48-as vándorkiállítás tervezetén is dolgozom. Októberben, a múzeumi hónapban nyílik meg Kecskemét régi élete címmel egy kiállítás, régészeti és HANGLEMEZ, ELŐADÁSSOROZAT, EMLÉKKÖTET Ismeretlen Juhász Gyula-vers Péter László az évfordulóról A november 3-án új palotába költöző Somogyi Könyvtár tudományos tanácsadójára, Péter Lászlóra gondolunk először a szegedi helytörténet emlegetésekor. A jánoshalmi születésű tudóst joggal sorolják Móra Ferenc irodalmi ' alkotásainak legtájékozot- tabb ismerői' közé. A jelenkori magyar könyvészet egyik legtermékenyebb művelője. Sokirányú munkásságának mégis Juhász Gyula életművének kutatása legfontosabb vonulata. A filológus pontosságával, a lokálpatrióta ügyszeretetével, a nyelvész alaposságával, a várostörténész helyismeretével és a könyvtáros távlatosságával elemezte a tragikus sorsú költő műveit, tárta fel a versek, a hírlapi tárcák, vezércikkek indítékait. Tőle joggal várhatóan — mint ez a lapunknak adott interjújából kiderült — sokat ' tett a száz esztendeje született költő centenáriumának méltó megünneplésére. — A Szépirodalmi Könyvkiadó adja ki gondozásomban Juhász Gyula válogatott verseinek gyűjteményét. A Móra Könyvkiadó második kiadásban jelenteti meg így élt Juhász Gyula című könyvemet. Válogatásomban, bevezető tanulmányommal kerül az olvasókhoz a Szakolcai emlék című kötet. Az Európa Könyvkiadói és a pozsonyi Madách Kiadó kérésére gyűjtöttem csokorba Juhász szakolcai tárgyú verseit, prózáit a kétnyelvű kiadás számára. A Hanglemezgyártó Vállalat a költő verseit tartalmazó nagylemez ösz- szeállítására kért fel. A szép költeményeket Avar István, Bács Ferenc és Molnár Piroska tolmácsolja. Az Annák, szerelmek című könyvecskémből kitűnik, hogy Sárvári Annán kívül Eörsi Júlia, Zöldi Vilma, Tamás Anna és még sokan mások is ihlették szerelmi költemények írására. — Az előzetes rádióműsorból tudok, Juhász Gyula életéről és költészetéről készített 'előadás- sorozatáról. — Áprilisban sugározza, a hatszor húszperces sorozatot a Kos- suth-adó. — Nyilván több /emlékkötet szerkesztésében is köz/remükö- dik. — A Somogyi-könyvtári műhely 1983. évi első számának kecskeméti vonatkozású szenzációja is van. Téglásy Imre egy eldugott iratcsomóban talált, eddig ismeretlen olyan Juhász Gyula-verset közöl, amely Mezei Pálnak — a színésznő édesapjának — kérésére keletkezett. A szegénysorsú családból származó jogász a népi tehetségek felkarolására egyesületet szervezett. Nekik, róluk írta 1925. március 21-én, a társadalmi haladással elkötelezett költő a Prológ a Magyar Tehetségek Országos Védőegyesületének nagykőrösi alakulási ünnepére című szonettet. Mondandóját, hangulatát jól jellemzi második szakasza: Hány büszke szárny indult a kék magasba, S a szürke sárba hullott hasztalan, Hány eszme, szándék maradt itten abba, S a porban hányszor rejtőzött Arany. Szerkesztem Juhász Gyula jegyzetlapjainak, versei és cikkei ötletjegyzékének Themata címmel, könyvtárunk kiadásában, Ilia Mihály magyarázataival megjelenő hasonmás kiadását. Lektoráltam Borbély Sándornak, a Gondolat Könyvkiadó Nagy magyar írók sorozatában megjelenő Juhászkismonográfiáját; P. Macht Ilonának és Tasi Józsefnek, a Petőfi Irodalmi Múzeum Fototéka sorozatában készülő Juhász-ikonográfiáját. — Milyen kiállításra készül a Somogyi Könyvtár az évfordulóra? — Intézményünkben őrizzük Kilényi Irmának, a költő „önkéntes titoknokának” gyűjteményét; a háborús károktól megtizedelt Juhász Gyula Múzeumból megmaradt kéziratokat, fényképeket, újságkívágásokat, levelezést. Ebből „Kilényi, á kedves titkár” címmel munkatársaimmal a könyvtár folyósóin rendeztünk kiállítást. Szólhatnánk még Péter Lászlónak az évfordulóval kapcsolatos cikkeiről, az illetékesekhez évekkel ezelőtt beadott és válasz nélkül maradt tervezetéről. Ennyiből is kiviláglik, hogy ügybuzgó, a valódi értékekre fogékony tudósok, népművelők sokat tehetnek évfordulók méltó megünnepléséért. Heltai Nándor Rock és nyakkendő Szombat délután, négy és öt között. Zuhog. Ám a la- josmizsei emberek mit sem törődnek a nyakukba szem- - telenkedő ésőcseppehkete Hamarosan megtelik az Odry Árpád- Művelődési Otthon nagyterme. Családiasán, asztaloknál ülnek, legalább háromszázan. Ki-ki a saját szűkebb társaságával. Nagymamák és unokák, testvérek és jóbarátok, óvatos udvar- lók és önfeledt szerelmesek. Hangulatos muzsika mellett várják a számukra nagy eseményt. Szorgoskodnak a kedvesen komoly rendezők, munkában a fehérköpenyes pincén. A másik teremben hangszerük fölé hajolnak a helybeli zenekar tagjai. Az immár állandó vendég, rendszeres segítő, Pócsik Dezső citeraművész irányításával „csinálják” a hangulatos muzsikát: készülnek a szereplésre, nyilvános fellépésre. Egy másik helyen a társastánctanfolyam záróvizsgájának szereplői várakoznak izgatottan. Gyorsan telik az idő... Kezdetét veszi a „nagy attrakció”: bemutatják tudásukat, ügyességüket a kezdő, haladó és felsőfokon tanult táncosok. S közben megtudom: ebben a nagyközségben a tánciskola roppant népszerűségnek örvend. A fiatalok lelkesednek érte, a szülők meg örülnek, hogy a bemutatókon gyönyörködhetnek a csemetéikben. Felvetődhet a kérdés: miért tartjuk fontosnak, hogy erről a témáról bővebben szóljunk. Egyszerű a válasz. Nem csupán a tangó vagy rock and roll meg a csárdás stb. megtanulásáról van szó, hanem sokkal többről. Saját szememmel láttam a fiatalok ■ helyes» viselkedését, tetsze- ■A-tős, íz-léses -öltözködését. Közülük jó néhánnyal beszélgetek. Örömöm telik benne. Moesár András, a művelődési otthon igazgatója elmondja, hogy a tánciskola jó lehetőséget nyújt a nevelésre, a közösségi tudat erősítésére. S még valamire. A családok és az intézmények kapcsolatának erősítésére. Ezt húzza alá Bíró Lajos is, az áfész elnöke, aki ugyancsak jelen van. Itt jegyzem meg, hogy ebben a nagyközségben nagyszerű összefogással igyekeznek terjeszteni a kultúrát. Jellemző, hogy jelen van az iskola igazgatója, és a tanácselnök örömmel vállalta, hogy megnyitja az ünnepnek számító, látványos rendezvényt. Mert igenis ünnepi esemény ez a mostani. Kellemes légkörű, családias, forró han- ‘ gulatú, kikapcsolódásra, önfeledt szórakozásra alkalmas. Miközben rámragad a szereplőkről, táncosokról és a közönségről a jókedv, az öröm, azt gondolom, hogy lám, ilyenek lehettek régen az emlékezetes falusi együbL létek. Igen, mintha fonóban vagy óriási disznótorban vagy tengerifosztáson lennék. Így kelnek életre a múltbéli szokások. Hogy a hajdani csendes éneklés helyett a felerősödött gépi zene növeli a hangulatot? Nem baj; fontos a közös öröm, a test- és lélekközeli együttlét. V. M. Környezetvédelmi tábor A tavaszi tanítási szünetre, április 5—töl 9-ig — kísérletképpen — környezetvédelmi nevelést segítő és kiegészítő diáktábort szervezett a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága. A színhely: az a volt tanyai iskola, amely az 52-es főút mentén áll, és jelenleg a KNP kutatószállása. Tavasz néprajzi anyagokból, amelyek válogatását, összeállítását már elkezdtük. — Évek óta működik az Erdei Ferenc Művelődési Központ keretein belül egy honismereti szakkör, amelynek munkájában örömmel veszek részt. A tagjai általános iskolás gyerekek, s az az elsődleges cél, hogy megismerjék a régi népszokásokat, gazdagodjon történelmi 'tudásuk. Találkoztam közöttük nem egy olyan nebulóval, aki még soha nem, látott például kemencét, sőt el sem tudta • képzelni, milyen is lehet az ... Évente több iskola ellátogat hozzánk a megye különböző részeiről, s igy gyakran nyílik lehetőség, hogy mesélhetek a diákoknak egy-egy történelmi karról, bemutatva a múzeum régészeti, néprajzi anyagait. Hamarosan megjelenik Kecel népoktatásának története címmel egy kötet, amelynek szerzői között ugyancsak megtalálhatjuk Székelyné. Körösi Ilona nevét. A könyv a XVIII. század első felétől a felszabadulást követő évekig taglalja a község iskolatörténetét. Koloh Elek Ez alkalommal' csak kecskeméti, hunyiadivárosi felső tagozatosok — akik egyébként természetvédelmi szakkörösök is — kapcsolódnak be a homokbuckákon folytatandó geomorfológiai és-üledékföldtani megfigyelésekbe, mérésekbe és vizsgálai- tokba. Ugyanakkor megismerkednek a gyerekek a madárvilággal, végeznek tereprendezést, néprajzi programként pedig kosárkötést és játékkészítést tanulnak. A földrajz és a környezetismeret tantárgyakhoz szorosan kötődő, gyakorlati foglalkozásokat a nyáron is megismétlik, sőt a jövő évtől rendszeressé kívánják tenni, mégpedig nem csupán a megyeszékhely általános iskolásai részére.
