Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 19« 1. április 39.

KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA

' (Folytatás az 1. oldalról.)

utóbbi időszakiban bizonyos mér ■ tékig éleződött. Mi, mint kommu nisták és mint a szocialista rendszer hívei, a legjobb lelkiismereti tel is csak azt mondhatjuk: az éleződésnek az az oka, hogy a NATO vezető köreiben döntő szóhoz jutó imperialista és mili- 1 tarista tényezők a maguk javára akarják megváltoztatni az erőviszonyokat. Ennek érdekében új fegyverkezési hullámot próbálnak elindítani. Ismert, hogy többek között az amerikai középhatótávolságú rakéták európai telepítésére is készülnek. Ez nagyon bonyolult és nehéz helyzetet • teremt, amely önmagában is fokozott veszélyeket jelent az emberiség számára.

Úgy ítélem meg: nem arról van. szó, hogy az imperialisták ma programba vették egy új világháború kirobbantását, hiszen ez esztelenság volna részükről. De katonai téren mindenképpen erőfölényre törekszenek, amit politikai diktátumokra akarnak fel- használni. Az imperialistáknak ez a hibás, rossz terve az emberiség érdekei ellen irányul. A fegyverkezési hullám újabb veszélyt jelent a népek biztonságára és óriási terheket ró az egész emberiségre. Ami bennünket, á Magyar Népköztársaságot és szövetségeseinket, a Varsói Szerződés országait illeti, természetesen folyámatosan értékeljük a helyzetet ás elhatározásunk szilárd: nem engedjük megvalósítani az imperialista-militarista körök azon tervét, hogy a fegyverzet terén fölényhez jussanak, mert akkor az emberiség halálos veszélybe kerül.

Ez az első következtetés. A második pedig: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzunk egy új, kiszámíthatatlan távlatú fegyverkezési hullámot, megőrizzük az enyhülés vívmányait, megóvjuk a népek biztonságát és i\ világbékét. Mély meggyőződésünk — és ezt a Központi Bizottság ismét leszögezte és hangsúlyozta —, hogy az imperializmus tervei kivihetetle- nek, mert megváltoztak azok a hajdanvolt viszonyok, amikor az imperializmus a világ egyedüli ura volt és minden akadályt egyetlen megoldással, a háború eszközével távolíthatott el útjá- ból. Ez a világ egyszer és mindenkorra elmúlt. Az imperialista tervek valóra váltását megakadályozzák a szocialista országok, amelyek rendelkeznek az önvédelemhez szükséges politikai, anyagi és katonai erővel,' meg tudják védelmezni népeik szocialista vívmányait és békéjét.

A másik nagy erőnk, hogy álláspontunk igazságos. Olyan tények mutatják ezt, mint a Szovjetunió nyilatkozata arról, hogy nem fog elsőként atomfegyvert alkalmazni. Az európai telepítésű középhatótávolságú rakéták kérdésében Andropov elvtárs legutóbb a Spiegelnek adott interjújában ismét pontosan körvonalazta a Szovjetunió állásfoglalását: kész saját fegyverzetét arra a szintre csökkenteni, amellyel jelenleg e fegyvernemben a két NATO-tagország, Anglia és Franciaország rendelkezik. A szocialista országoknak számtalan más időszerű javaslatuk is van. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó .Testületé legutóbbi prágai ülésének határozatában és nyilvános felhívásában azt ajánlottuk a NATO-országoknak: kössünk megállapodást arról, hogy a két szövetségi rendszer egymás ellen nem alkalmaz katonai eszközöket.

A fokozott veszélyt, a népekre nehezedő súlyos terheket nemcsak mi tesszük szóvá. A kapitalista országokban, Nyugat-'Euró- pában, magában az Egyesült Államokban is hatalmas békemozgalmak bontakoztak ki, amelyekre bizonyos NATO-propagandis- ták azt mondták: ezek szovjet hajtogatásra, kommunista bujto- gatásra keletkeztek. Szerintem ez a résztvevőkre bizonyos értelemben talán sértő is lehet, mert ebbe a béke mozgalomba világnézetre, politikai pártállásra való tekintet nélkül bekapcsolódnak a legkülönbözőbb hivatásé emberek: tudósok, orvosok, művészek, egyszerű dolgozók, akik megértik ennek az útnak a veszélyességét és rájuk nehezedő súlyos terheit.

Ha azt mondják, hogy ez a nyugati békemozgalom valamiféle kommunista agitáció nyomán születik, azt hiszem, elég arra utalni, hogy soraiban felléptek volt NATO-tábornokok, felelős nyugati leszefelési és felderítő' szakértők, a legkülönbözőbb egyházak vezető lelkészei, hivatkoz- hatom itt az Amerikai Egyesült Államok katolikus püspökeire is. Éh az ő nevükben nem akarok nyilatkozni, de nem hiszem, hogy ők valamiféle kommunista ügynökök hatására léptek Volria föl. Felébredt a lelkiismeretűk, az önmagukkal, családjaikkal, népeikkel szembeni kötelességérzetük, s ez a föllépés részükről önvédelem.

Amikor azt mondom, hogy álláspontunk igazságos, akkor ezt

mély meggyőződéssel állíthatom, mert a kimondott tételek teljesen világosak. Mi azt képviseljük, hogy a nemzetközi helyzet minden vitás kérdését tárgyalások útján, a mindkét fél érdekeit figyelembe vevő - megállapodásokkal kell megoldani. Ez vonatkozik még a fegyverzet kérdéseire is, amelyben a mi álláspontunk úgy szól, hogy egyenlő biztonságot — a fegyverzet alacsonyabb szintjén. Ez tisztességés és képviselhető álláspont.

Felvetődnek olyan kérdések is a lakosság különböző rétegeiben, hogy mi magúink mit tehetünk a béke védelmében. Erre azt mondhatjuk: támogassák pártunk, kormányzatunk és szocialista szövetségeseink igazságos álláspontját. Mindenki a maga lehetőségei között emelje fel a szavát a béke védelmében. Akiknek módjuk van rá, minden nemzetközi fórumot használjanak fel arra, hogy felhívják a figyelmet a helyzet veszélyességére, arra, hogy mi készek vagyunk minden jó- akaratú emberrel egyetértésben fellépni a béke védelmében, amely minden népnek érdeke.

Ha azt kérdezik, hogy itthon mit lehet tenni a béke érdekében, azt tudom mondani, hogy .politikánk és a nép erőfeszítéseinek eredményeként van bizonyos nemzetközi tekintélye a Ivlagyar Népköztársaságnak. Kis ország vagyunk, de most van súlya a magyar szónak, a magyar szavazatnak. A döntő az, hogyan intézzük dolgainkat itthon. Ha a fciazai feladatokat még jobban megoldjuk, akkor a mi kis országunk szavának a nemzetközi k érdésekben is még nagyobb súlya lesz. Ami az általános perspektívát illeti, nekem az a meggyőződésem, hogy ha az emberisig józan erői összefognak, a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hatásosan fel lehet lépni a háború megakadályozása érdekében.

Országunk vezető tényezői mindent meg fognak tenni, hogy nipünk biztonsága fölött őrködjenek. A magyar nép eddig'elért szocialista vívmányait minden körülmények közt megvédjük, az.okat nem veheti el tőlünk senki sem.

KÉRDÉS: ■— Következő kérdésem a világgazdasággal kapcsolatos. Hogyan látja a tőkés világ gazdasági válságát?

VÁLASZ: Az Objektív tények alapján úgy látjuk, hogy a kapitalista világ mély gazdasági, politikai válságban van. Ennek tüneteit népünk is ismeri, akik pedig jönnek-mennek a világban, közvetlenül is tapasztalhatják, hogy még a legfejlettebb kapitalista országokban is jelentkezik az infláció, a munkanélküliség. a gazdasági fejlődés megtorpanása, a pénzügyi krízis. Ezek a jelenségek a kapitalista világrendszerben politikai válságokkal járnak.

Országunk adottságai olyanok, hogy bizonyos mértékben a nemzetközi környezettől is függünk. Ez a nemzetközi környezet azonban kétféle. Külkereskedelmünk részben szocialista, részben nem szocialista országokkal bonyolódik. Exportunk értéke csaknem eléri a nemzeti jövedelmünk felét. Nemzetközi kapcsolataink így alakultak, ezért bizonyos értelemben hátrányosan érint minket a kapitalista gazdasági válság. Valahány évig azt hittük, hogy ezt nem kell annyira figyelembe venni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a külkereskedelem megtorpanása számunkra is értékesítési nehézségeket jelent, és más vonatkozásban is érezzük a kapitalista válság hátrányait.

iNekem olyan a beosztásom és kötelezettségem, hogy találkozom többek között a kapitalista világ néhány vezető politikai, gazdasági, pénzügyi tényezőjével is. Mindnyájan ezen a földön élünk és ezért a békés egymás mellett élés jegyében tárgyalnunk kell. Volt szerencsém a múlt esztendőben találkozni az úgynevezett harmincak klubjával, a nemzetközi pénzvilág korifeusaival, akik akkor Budapesten tartották ülésüket, s most Tokióban tanácskoznak. Arról beszélgettem velük, hogy nem nézhetjük leegyszerűsítve különböző világszférák problémáit. A szocialista országoknak vannak fejlődési nehézségeik. A kapitalizmus kibékíthetetlen belső ellentmondásai miatt súlyos problémákkal küzd. Az úgynevezett harmadik világban, több fejlődő országban pedig a nép, amely évszázadok után most nyerte el ismét függetlenségét, elmaradott viszonyok között él. Ha tetszik nekünk, ha ' nem. egyiknek a gondja a másiké is, és hogyha az emberiség nem akarja önmagát elpusztítani, a civilizációt, megsemmisíteni, akkor meg kell ‘árulnunk együtt élnünk. És akkor a világ közös problémáit, vagyis a világgazdaság és a világkereskedelem problémáit is valamiképpen összehangoltan kellene rendezni, s megoldást. találni arra, hogy az

emberiség békében élhessen és dolgozhasson.

Mert ennek egyetlen elképzelhető formája a békés egymás mellett élés, ami nem egyszerűen a háború hiánya, hanem azt is jelenti, hogy a különböző társadalmi rendszerű országoknak kölcsönösen előnyös diplomáciai, politikai és gazdasági kapcsolatokat kell tartaniuk egymással, és a kulturális érintkezést is meg kell őrizni.

A tőkés gazdasági válságról mint kommunista, talán mondhatnám, hogy ez a tőkések baja. de más részről bizonyos, mértékig ez minket is érint. Az emberiségnek vannak közös gondjai, a gazdaságban éppúgy, mint a természeti környezet védelmében. Hogyha nem fegyverkezéssel foglalkozna az emberiség, s a kormányok a békés egyfnás mellett élés elvét valósítanák meg, akkor itt lenne az ideje, hogy együttesen vegyék kézbe a természeti környezet védelmét is, hogy ne pusztítsuk el az emberiség létalapjait, a tiszta levegőt, a tiszta vizet. Sok tekintetben ez a gazdaságra is vonatkozik.

KÉRDÉS: Az elmúlt három évben feszültebbé vált a nemzetközi helyzet és gondjaink is szaporodtak. A közvéleményben ezzel kapcsolatban bizonyos fokú aggodalom jelenik meg. A Központi Bizottság ebben a helyzetben hogyan Ítéli meg az ország belpolitikai helyzetét?

VÁLASZ: A Központi Bizottság nagyon gondos és lelkiismeretes vizsgálat alapján a valóságnak megfelelően úgy ítéli meg az ország belpolitikai helyzetét, hogy az szilárd, olyan, amilyennek egy szocialista országban lennie kell. A párt, mint a társadalom vezetője és a tömegek között a kapcsolat egészséges, szoros. őszintén és nyíltan beszélünk minden nap és minden kérdésről. A párt nyílt politikája — amelyhez a továbbiakban is tartjuk magunkat — nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az emberek sokat fejlődtek az országos gondok megértésében is. Az egység, az összefoirrottság társadalmunk fő ereje. Ez szilárd politikai helyzetet jelent, amit mindenütt számon tartanak, figyelnek és nagyra értékelnek, még azok is. akik nem nagyon szeretnek minket.

Az alapvető pozitív és jó tényezők mellett figyelembe kell vennünk a közhangulat hullámzásait, változásait is. Féltik a békét, a gazdasági nehézségek nyomán pedig az elért termelési és életszínvonalat. Mindez sokfelé okoz bizonyos aggodalmat. •Mindig akadnak olyanok is, akik megzavarodva, felelőtlenül ösz- sze-vissza beszélnek, és ebből szükségszerűen bizonytalanság is keletkezik. Mi itt a teendő? Folytatni kell a nyílt, a tisztességes politikát, feltétlenül ragaszkodni kell a párt és a tömegek közötti, •vagy ha úgy tetszik, a dolgozók és a vezetőik közötti kölcsönös bizalomhoz, és itt nem kizárólag a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok. Ha ez a kölcsönös bi,zalom megvan, akkor ■nem kell félnünk a feladatoktól és a problémáktól.

Az értelmes és gondolkodó ember szembenéz a nehézségekkel és keresi a megoldásokat. Az aggodalmaskodók a szubjektív adottságaiknak megfelelően reagálnak a nehézségekre, megijednek, lebénulnak. Társadalmunk fő pozitív erőinek rájuk is hatniok kell és meg kell győzniük őket arról, hogy minden körülmények között lehet és kell dolgozni, és az erőfeszítésnek van eredménye. A mostani központi bizottsági ülés számvetése, a mögöttünk lévő három év mérlege is éppen azt mutatja, hogy a céltudatos erőfeszítés nagyon nagy nehézségek közepette is meghozza gyümölcseit, eredményeit. Mi minden problémára, ami a belpolitikában az országban adódik, a céltudatos cselekvést, az értelmes emberi munkát tartjuk a megoldásnak.

KÉRDÉS: Mi a véleménye Kádár elvtársnak arról, hogy egyes nyugati elemzők azt hangsúlyozzák: ebben a nagyon nehéz és bonyolult világgazdasági helyzetben Magyarország azért tud eredményeket elérni, mert gazdasági módszerei egyre jobban hasonlítanak a tőkés gazddság módszereihez?

VÁLASZ: —Vannak ilyen nézetek és ennek okait sokféleképpen lehet megközelíteni. El lehet indulni onnan is, ahogyan /a kapitalista világ közvéleménye 1956-ban találkozott Magyarországgal közvetlen közelről. Sajnos olyan időpontban, amikor az ország egy súlyos és mély válságot élt át: a hibák óriási halmaza gyűlt össze a szocializmus építésében, s ellenforradalmi törekvések jelentkeztek. Utána, amikor — egy kicsit á világ csodálkozására — Magyarország kezdett magához térni és kikapaszkodni ebből a gödörből, a kapitalista propagandistáknak is valami magyarázatot kellett erre találniuk. Nem akarták kimondani, hogy a konszolidáció a szocializmus ereje és vívmánya, a szocialista céljához ragaszkodó nép erőfeszítésének az eredménye. Ezt a bizonyítványt nem akarták kiállítani, ehelyett — jobb híján — kitalálták, hogy mi kapitalista módszereket alkalmazunk. Az igazsághoz tartozik: az ilyenfajta hírverést elősegítette, hogy a szocialista gyakorlatban . újítottunk, újítanunk kellett bizonyos dolgokban.

Ezeknek a változtatásoknak a lényege az, hogy a rendszer alapvető szocialista jellegét megőriztük és tovább építettük — a mezőgazdaság szocialista átszervezésével tulajdonképpen a konszolidáció időszakában fejeződött be a szocializmus alapjainak a •lerakása —, de bizonyos dolgokkal szakítanunk kellett. Arra kellett törekednünk, hogy a felelősséget és a gondokat is megosszuk a dolgozó milliókkal, s bevonjuk őket a cselekvésbe. A szocialista rendszer működését egy kicsit rugalmasabbá, és hozzátehetem, demokratikusabbá is tettük. Ez decentrálizálással járt, az emberek vállalkozókészségét, a vállalatok önálló és hatékony működését kellett serkentenünk, és ez új módszereket, új megoldásokat is jelentett. De hogy ezeknek semmi közük a kapitalizmushoz, azt százféle módon lehet bizonyít ara.

Ez egyébként a központi bizottsági ülésen is szóba került. Az előadói beszédben is rámutattam, hogy annak idején milyen elemi, egyszerű kérdésekről is vitatkozni kellett. Fel kellett oldani például a munkás munkahelyhez kötöttségét, éppen a jobb, szocialista munka érdekében. Meg kellett szüntetni a begyűjtési rendszert és át kellett térnünk a mezőgazdasági termékek szerződéses rendszerű felvásárlására. Megtörtént a mezőgazdaság szocialista átszervezése — megkezdődött a vita a háztáji gazdaság körül. De nem akarom a végtelenségig sőrolni, a fontossága miatt még csak ezt említem: korszerűsítenünk kellett gazdaságirányítási rendszerünket is.

Ezek nem kapitalista módszerek, ezek a szocialista társadalom szocialista módszerei, amelyeknek a fő célja az, hogy a felelősség, a kezdeményezőiképesség, az alkotókészség növelésével felszabadítsuk, és megfelelő, rugalmas módszerekkel segítsük a szocializmus építését, a szocialista társadalom alapjainak további szilárdítását.

A Központi Bizottság 'ülésén is megemlítettem, bár közismert tény, hogy Magyarországon a termelőeszközök 98 százaléka köztulajdonban van. Megnéztük, hogyan oszlott meg a különböző szektorok között az 1982-es évi termelés. Kiderült, hogy az ipari termelés több mint 93 százalékát az állami szektor termelte, 5,6 százalékát a szövetkezetek, tehát az ipari termelésnek csak 1,3 százalékát adta a magánszektor.

A mezőgazdaságban hasonló a helyzet. 1982-ben a mezőgazda- sági termékeknek az állami gazdaságok 16,5 százalékát, a szövetkezetek több mint 68 százalékát, a kisegítő gazdaságok pedig több mint 14 százalékát állították elő. Ez mind a szocialista mezőgazdaság integráns része. A hajdanvolt magángazdaságok, amelyek szórványosan, szinte múzeumi darabként, egyes vidékeken még léteznék nálunk, a mezőgazdasági termékeknek mindössze 1,1 százalékát termelték meg.

A kereskedelmi forgalmat nézve kiderül, hogy a múlt évi teljes forgalomnak mintegy 63 százalékát az állami, több mint 36 százalékát a szövetkezeti kereskedelem bonyolította, a maradványt pedig a magánkereskedelem. Mi serkentjük, ösztökéljük a kisipari tevékenységet, azt akarjuk, hogy éljen és működjék a kiskereskedelem ott, ahol helye van és működnie kell. Ugyanígy vagyunk minden egyéb olyan vállalkozási formával, mint amilyen újabban a kisvállalkozás. A cél az alkotókészség kibontakoztatása, a szocialista gazdaság jobb működése, a lakosság számára pedig az, hogy az eddiginél jobbak legyenek a szolgáltatások. Szerintem ezek nem kapitalista módszerek.

Vagy nézzük a kérdés másik oldalát, amit úgy hívnak, hogy hatékony vagy nyereséges gazdálkodás. Megmondom őszintén, számomra ez elvi kérdés is. Ha egy gazdasági egység a tők£s kezében bizonyos nyereséget ér el, • akkor megkövetelhetjük, hogy szocialista köztulajdonba véve még nyereségesebben működjék. Vajon miért kapitalista módszer az, ha arra törekszünk, hogy a munka magasabb termelékenységével, a ráfordított' munkaidő csökkentésével kevesebb anyaggal, kevesebb energia felhasználásával jobb minőségű árut termeljünk ?

KÉRDÉS: — Kádár elvtárs gz imént utalást tett a gazdaságirányítás rendszerére, amit 1968-ban vezettünk be. Milyennek ítéli meg a jelenleg működő gazdaság- irányítási rendszert és milyen további teendőket lát f

VÁLASZ: — Jó, hogy ez is szóba kerül, mert a gazdaságirányítási rendszer reformjáról, amit kidolgoztunk, és 1968. janüár 1-én bevezettünk, itthbn is, nemzetközileg is vita folyt. Ennek a gazdaságirányítási reformnak az a lényege, hogy a törvénybe iktatott szocialista népgazdasági tervet a piaci viszonyok figyelembevételével, a közvetlen termelő gazdasági egységek nagyfokú önállóságává! valósítjuk meg. Az irányítás nem a központi' terv részletes és tételes fölbontásával, az egyes vállalatok feladatainak kijelölésével, hanem közgazdasági szabályozókkal történik.

Ez bonyolultabb, áttételesebb, de a gyakorlatban jól működő, hatékony szocialista irányítási rendszer. Legalábbis mi meg vagyunk erről győződve, bár soha senkinek sem ajánljuk a módszereinket, mint valami egyedüli üdvözítőt. Korábban, amikor a központi tervet felbontottuk minden gazdasági egységre, az össztermelés mintegy 8 százaléka került a raktárakba úgy, hogy sem itthon, sem külföldön nem kellett senkinek. Ezt is megszüntettük az új irányítási rendszerrel, amelynek hatására az üzemek a piaci igényeket jobban figyelembe veszik. Bár sajnos, nem olyan mértékben, mint szeretnénk, de mindinkább azt termeljük, amire valódi szükséglet van itthon vagy amit nemzetközileg értékesíteni lehet. Ez a mi irányítási rendszerünk.

Vannak persze olyanok is, akik valamilyen okból kiindulva, mindig valamit újítani akarnak. Hallottunk olyan véleményeket, hogy most a reformot is meg kellene reformálni. Ez eszünk ágában sincs. Mi - szocialista irányítási . rendszert valósítunk meg, amely a gyakorlatban bevált. Ezzel kapcsolatban az a feladatunk, hogy a tapasztalatokat figyelemmel kövessük, és ha az intézményeken, • módszereken igazítani és fejleszteni kell, ezt meg fogjuk tenni. De ezt az irányítási rendszert valami gyökeresen másra felcserélni nem fogjuk.

KÉRDÉS: — Az emberek számára egyre világosabb, hogy az életszínvonal megőrzése nem ígéret, hanem közös társadalmi feladat. Mégis tény az, hogy az emberekben él egyfajta aggodalom, vajon ez ia program tartható-e, £ megvalósítható-e?

VÁLASZ: — Statisztikai mutatóink az országos átlagot' fejezik ki, amitől természetesen az egyének és az egyes családok helyzete eltérő. De hát nincs más tudományos mérőeszköz, mint az országos átlag. A kongresszuson három évvel ezelőtti a párt úgy ítélte meg a helyzetet, és arra vállalt kötelezettséget, hogy figyelembe véve a hazai lehetőségeinket és a nemzetközi körülményeket, az eddig elért élet- színvonalat országos átlagban számolva megtartjuk. Most nagyon gondosan megvizsgáltuk ezt és megállapítottuk, hogy ezt a kötelezettséget, a rendkívüli és akkor még nem látott nehézségeket leküzdve, betartottuk.

Az adatok bizonyítják, hogy az első két esztendőben, 1981-ben és 1982-ben a reáljövedelem valamivel több, mint három százalékkal, a lakossági fogyasztás pedig majdnem négy százalékkal növekedett. A múlt év végen, az 1983-aS terv jóváhagyásánál megmondtuk, hogy a reális számvetés szerint az idén bizonyos megtorpanással kell számolnunk.

Most úgy ítéljük meg, hogy ha az előző két évben elért lendületet megőrizzük és munkánkat továbbra is javítjuk, akkor teljesíteni tudjuk a kongresszuson, vállalt kötelezettséget: az elért életszínvonalat megőrizzük.

Egyébként az emberek nagyon jól tudják, hogy nem alacsony szint az, amelynek a megőrzésére vállalkoztunk. Van mit becsülnünk, és van mit féltenünk, megszilárdítanunk, sőt majd a jövőben továbbfejlesztenünk.

Népünk a párt irányításával, kormányzatunk vezetésével tisztességes életszínvonalat teremtett önmagának. Nagyon bízom abban, hogy ezt az eredményt megtartjuk és megszilárdítjuk, és jön majd olyan idő, amikor továbbfejlesztjük . és magasabb szintre emeljük. A Központi Bizottság utalt rá: ezt a célt csak jobb munkával tudjuk elérni. Népünk ezt vállalja. Az angyalföldi látogatáskor is százféle formában tapasztalhattam ezt a készséget. Kerületi vezetőkkel, ifjúsági vezetőkkel, gyári ■ munkásokkal beszélgetve., a műhely- röpgyűléseken is kifejeződött, hogy az emberek értik ennek a

határozatnak a lényegét, s azt reálisnak tartják. A lelkemre kötötték, mondjam meg a Központi Bizottságnak, hogy készek vállalni a feladatot, hogy elérhessük mindazt, > amit a központi bizottsági ’ határozatban célként magunk elé tűztünk.

KÉRDÉS: 1— Az utóbbi években élesedett a két világ- rendszer közötti eszmei harc. Ellenfeleink nagy elő- szeretetettel beszélnek a szocializmus válságáról. Hogyan látja ia magyar párt vezetése a szocializmus helyzetét és lehetőségeit?

VÁLASZ: —i A társadalmi rendszerek harca régóta folyik. Idén világszerte megemlékeztek Marx Károly születésének 165. és elhunyténak 100. évfordulójáról. Marx kimagasló történelmi személyiség, zseniális ember volt. Tanításait kezdettől fogva támadják, de az élet ezzel semmit nenr. törődött, és Marx eszméi világszerte elterjedtek. Az emberiség szerencséjére Marx és Engels után feltűnt századunk kimagasló teoretikusa és forradalmára Lenin, aki továbbfejlesztette ezt az elméletet. Létrejött a világ első szocialista országa, a Szovjetunió. Azóta a szocializmus — nem könnyű feltételek között — világrendszerré vált. Lenin zseniális megállapítása, hogy ott lehet az Imperializmus láncát átszakítani, ahol az a leggyengébb. Az első szocialista államok valóban nem a legfejlettebb kapitalista országokban jöttek létre, s emiatt nagyon nagy történelmi hátrányt kellett leküzdenünk.

Itt van például hazánk, a'.Magyar Népköztársaság. Amikor 38 éve felszabadult, tulajdonképpen félfeudális iparilag elmaradott ország volt, a lakosság döntő többsége a mezőgazdaságban dolgozott. Nagy utat tett meg ez az ország 38 év alatt. Számítsuk ki, hány nyugodt évünk volt az építőmunkára, és ezekben az években mit ért el népünk a szocializmus útját járva, hány évszázados elmaradottságot hozott be. A szocialista fejlődés olyan színvonalát érte el, hogy bárki elé büszkén oda állhat minden magyar és elmondhatja: igen, én magyar vagyok, a szocializmust építő magyar nép fia vagy leánya.

Az élet az eszmék vitáját már eldöntötte. Amióta ez az eszme megszületett, azóta temetik, de azóta előretör. A szocializmus világrendszerré vált. A világ számos térségében rendkívül súlyos körülmények között élő országok törnek ki a gyarmati igából és haladnak a szocialista célok felé. Én, mint kommunista, meg vagyok győződve arról, hogy az emberiség jövője csak az ember ember általi kizsákmányolásának megszüntetése, a szocialista társadalmi fejlődés lehet. Hogy erre milyen rugalmas formákat találnak az országok, az a jövő dolga. Erre nincs sablon.

Mi, a szocializmus képviselői az emberiségnek alikótó munkát és békességet akarunk teremte, ni. Mit tud meghirdetni a kapitalizmus? Korlátozott európai atomháborút, vigaszként? Nem kell félnünk semmiféle összecsapástól a világnézetek harcában. A Központi- Bizottság jól tette, hogy felhívta a figyelmet: nagyobb súlyt kell helyezni az Ideológiai harcra, ás a szocializmus lényegéről szóló ismeretek terjesztésére.

KÉRDÉS: — Szeretném szóba

I hozni a fiatalok mai megítélését. Ugyanis vannak, akik nagyon elégedetlenek a mai ifjúsággal.

VÁLASZ: — Ha ezt a kérdést, mint társadalmi kérdést közelítjük meg, akkor kitűnik, hogy ez minden korban ismétlődő probléma. Mióta az emberiség létezik, mindig voltak hasonló megállapítások a fiatalokról. Akár a római időkből is idézhetnénk. Sokszor mondják, hogy a fiatalok cinikusak, de ez természetesen nem így van. A társadalom, az emberiség fejlődik és nemzedékről nemzedékre változik az ifjúság is.

Van egy másik, egyfajta szubjektív megközelítése is a dolognak: ki-ki a maga elgondolása vagy tapasztalata szerint szól az ifjúságról. Ilyenkor nagyon sokat segítene, ha mindenki emlékezne arra, milyen volt ő maga, mint fiatal, s milyen volt akkor az ifjúság. Hamar rájönne, hogy akkoriban is hasonlókat mondtak ifjúságra. Persze én azokra a viszonyokra emlékezem, amikor fiatal voltam, de már kicsit érdeklődtem a társadalmi kérdések iránt. A fiatalok többsége tanult, dolgozott, és item volt vele semmi problémája sem a szülőknek, sem másnak. A fiatalok egy része pedig abban az időben is — akkoriban ezt a kifejezést 'használták — v^gánykodott. Van itt egy optikai csalódás: a szolid, a rendes, a jóravaló, á szorgalmasan tanuló és dolgozó fiatalok — 1 állítom, ez a többség — nem tűnnek az emberek szemébe. A randalírozó, a huligánkodó, az ordibáló viszont mindig szémbe-