Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-28 / 99. szám

IMS. április 38. • PETŐFI N8PE • t MITŐL DUPLA A DUPLA? Kilenc óra előtt! TAKARÉKPÉNZTÁR — 1982 Töretlen fejlődés — másodszor is kiváló cím — Fél deci szllvapálln'kát és rumot kérek! Az üvegek kéznél. A kiszolgáló a szatmárit és a Puerto Ricót rendesen, a poharak Öt centilite­res jelzéséig tölti. Kéri az árát, — s átnyújtja az italt. Poharat az utcára kivinni tilos! Ezután • az üzlet menete eltér a szokásostól. A két erőshöz hoz­zá se nyúlunk Kecskés Gergely próbavásárló társammal, aki most már bemutatkozik: — Kereskedelmi felügyelő va­gyok. Szabálysértésért feljelen­tem, mert megszegte a 9 óra előt­ti szeszárusítás tilalmát —mond­ja Kovács Zoltán eladónak. Az nem szabadkozik. Belátja, hogy a két féldecivel, reggel há­romnegyed 7-ikor megsértette a belkereskedelmi miniszter utasí­tását. Jegyzőkönyvezés, bélyegzés, majd aláírások következnek a kecskeméti, Kurucz körúti 379. számú italboltban. Míg tart az eljárás, körülnézek. A pult mögötti polcokon 30 üveg rövidital a fő kínálat. Du- gaszolva, és címkézve, akár az ABC-ben. Ezek és a két fél­deci láttán nevetségesnek hat a figyelmeztetés, amely a falon ol­vasható: „Poharakat az utcára ki­vinni, hatóságilag szigorúan ti­los!" i De ki akarja kivinni a pohara­kat? .. . . A kereskedelmi felügyelőség és a rendőrség közös ellenőrzése megbolygatta az italbolt reggeli nyugalmát. Hat vendég, látva, hogy „meleg" a helyzet, szó nél­kül sarkon fordul. Kimegy. Van, aki csak benéz az ajtón — és „Majd! Most nem érek rá ...” kijelentéssel, tovább ballag. Má­sok kólát vesznek. Kávét kérnek. Vagy cigarettáért fizetnek. Míg a Kurucz körúti üzletben jobbára zsibpiaci árusokkal és vevőkkel találkoztunk, a Kecs­keméti Konzervgyárhoz közeli, úgynevezett Szívós-féle kocsmá­ban kék munkaruhás emberek kóláznak és cigarettáznak. Jöt- tünkre, mintha csak számítottak volna ránk (!), minden a legsza­bályosabb. Nincs féldeci. Hiába „innánk”, a csapos hajthatatlan. — Csak 9 óra után, kérem! Árulkodó jelek Az üzletben rend van. A pult és a poharak tiszták. A vendégek — gyanakvóan pillantva ránk — üdítőiket isszák. A látvány esz­ményi. Semmi kivetnivaló nincs. Amitől tartottunk: a „drótot” — telefon erre, telefon arra — ellenőrzéseinkről innen is, onnan is elküldték. Több helyen csak az árulkodó jeleket hagyták elöl. Ba- raokpálinkás üveg, az alján ujj­nyi maradékkal. Mellette zöld, Vilmos körtés palack. Látszik, hogy nem dísz! A presszók törzs- közönsége elfoglalta asztalait. Mintha 9 óráig a duplát sokan duplán innák, annyira fenn van a kávé (?) szintje a poharakban. Kiderült: nemcsak borízű almát ismer a magyar ember, de borízű hangot is, ha reggel egyik-má­sik presszóba váratlanul betér. Eltiltás a szakmától Az UNIVÉR ÁFÉSZ Ceglédi úti, szerződéses kezelésbe adott italboltjában Hernek Ferencet — a tettenérés ellenére — az ellen­őrök jelenléte sem zavarja a to­vábbi szeszesital-árusításban. Az első, nyilvánvaló rendeletszegést másikkal: egy fél deciliter ve­gyespálinka és egy láda sör ki­szolgálásával tetézi. Arra gondo­lok: „Mire lehet itt számítani máskor, azokban a hetekben és .hónapokban, amikor a rendőrök és a kereskedelmi felügyelők nincsenek jelen?" A Halasi út mellett, ahol há­rom kocsma van, szinte egy ra­káson, Bende Imréné megtetézi a kínálatot: jóllehet, italmérő­engedélye nincs, Kassai utca 1. szám alatti magánkereskedésében pálinkaárusításon érik tetten. A rendelet kijátszásáért feljelentik, így a következménnyel számol­nia kell. — Nagy a kockázata a 9 óra előtti italmérésnek — tudom meg az ellenőrzési csoport egyik tag­jától. — Két év alatt három ilyen szabálysértés: és az elkövetőt két évre el kell tiltani a vendéglátó­ipari szakmától. Az ital ürügyén egyéb mulasz­tások is napvilágra kerülnek. A Bem utcai cukrászdában Szombat István kereskedelmi felügyelőnek feltűnik, hogy nyolcféle cukrász­9 Ivás után. Kábulatban. • süteményt egyedi árjelzés nélkül árusítanak. S a 81 forint 40 fil­léres próbavásárlásról a kiszol­gálótól nem kap számlát, noha 10 forintoh felül kötelező a szám­laadás ! Hányszor telik meg? Az Aranyhomok bisztrójában a süteményárakat megintcsak nem tudják tisztázni az ellen­őrök az eladókkal. Nem találják a kalkulációt. Ezért az ellenőrök még visszatérnek hozzájuk. Kilenc óra. Az üzemekben jár­nák a gépek. Az építkezéseken második órája dolgoznak. Ütőn a szállítók. Gépkocsivezetők a kor­mánynál. A mozdonyvezetők a pályát kémlelik. A földeken, a gépeknél, az asztaloknál, s a pul­toknál ki-ki teszi a dolgát. He­lyén a vendéglős és az italboltos is. Tölthetnek most már rumot, pálinkát, sört, bort, vaigy ami tetszik, szabadon a poharakba. Ha ugyan ezekbal palackozva, az élelmiszerüzletekben, már nyi­táskor, aki akart, nem vett vol­na elegendőt. Hasztalanul próbálom kiszá­molni : reggel 6 órától idáig Kecs­keméten, a megyében és az or­szágban hányán és hányszor töl­tötték tele a fél decis poharakat? Megközelítőleg sem tudom! Kohl Antal A kiváló cím átadása alkalmá­ból rendezett ünnepségen tavaly így ugratták a meghívott vendé­gek az OTP megyei igazgatóságá­nak vezetőit: „Ezt a pálmát nem is nektek, hanem az időjárásnak, a mezőgazdaságnak meg a kister­melőknek kellett volna odaadni! Hiszen rekordtermés után köny- nyű emelni a takarékbetét-állo­mányt, s ha van pénz, abból köny- nyü gazdálkodni. De kíváncsiak leszünk, jövőre hol álltok a ver­senyben ?!” Nos, már nem titok. Amire az OTP történetében eddig még nem volt példa, a Bács-Kiskun me­gyei Igazgatóság az idén is (azaz két egymás után következő esz­tendőben) elnyerte a kiváló cí­met. Minek köszönhető ez a si­ker? Erről beszélgetünk dr. Szűcs Sándorral, az OTP megyei igaz­gatóságának igazgatóhelyettesé­vel. — Előrebocsátom — kezdi dr. Szűcs Sándor —, nehogy azt higgye, én is tréfálkozom; első­sorban a lakosságnak, mert való­ban csak az általuk megtakarított pénzből lehet gazdálkodni. És úgy gondolom, erről feltétlenül szólni kell: a betétállomány múlt évi 892 millió forintos növekedé­se a lakosság politikai érettsé­gét tanúsítja. Nem hinném, hogy van még egy * olyan ország, ahol a párt és a kormány vezetői nyíl­tan beszélnek nehézségeikről, bi­zonyos inflációs jelenségekről, s ennek ellenére emelkedik a be­tét. mint ahogy nálunk. — A versenyben azonban bi­zonyára más szempontokat is ér­tékelnek, nemcsak a betétnöveke­dést. Arany-díjas könyvkötő Második szülővárosának. Vác- nak ajánlotta fel gyűjteményét, szerszámait a megyénkből el­származott -Váci György Arany­díjas könyvkötő mester. Hazai főhatóságok, világhírű külföldi személyiségek tartoznak meg­rendelői közé. — A könyvkötő mesterség történetét is bemu­tatja saját remekei mellett azon a vándorkiállításon, amely me­gyénkben is többször megfordult. — Valóban, például az előző három esztendő eredményeit, a hitelgazdálkodást és a lakásépí­tést is. Ez utóbbi kategóriában Igazgatóságunk országosan első lett, s ez már meg is magyaráz­za, miért nyertük el ismét a ki­váló címet. Tavaly háromezer- hétszáz lakás épült fel megyénk­ben az OTP közreműködésével, ebből több mint ezernyolcszáz saját beruházásban. — Nemrégiben alkalmam volt részt venni egy olyan értekezle­ten, ahol az OTP képviselői a szó szoros értelmében majdnem haj­ba kaptak a kivitelezővel az indo­kolatlan költségek felszámolása miatt. Miért harcol az OTP ez ellen, hiszen az ember azt gon­dolná, ha drágább a lakás, a ke­zelési költség, a hasznos is na­gyobb. —- Csakhogy ki harcoljon a vá­sárlók. az otthonra vágyók érde­keiért. ha nem mi?! Márcsak sa­ját érdekünkben is, ugyanis sok­kal többet veszítenénk a vámon, mint amennyit nyernénk a réven. Kinek jó, ha drága pénzen fel­épülnek a lakások, s üresen áll­nak, mert nincs aki megvegye. S ha már itt tarjunk, még azt is részletesen elmagyarázzák dol­gozóink mindenkinek, a havi tör­lesztése mellett még milyen ki­adásokra — rézsire — számíthat. Emberi, ha úgy tetszik, hivatalos kötelességünk ez a felvilágosítás, mert az sem érdekünk, hogy a lakásvásárlók olyan terheket vállaljanak magukra, amiket ké­sőbb képtelenek viselni. — Apropó, hivatali kötelesség. Világért sem akarok egyetlen in­A regény szerzőjének neve, a főhős személye, a választott tárgy, a forgatókönyvíró szakmai rang­ja többet ígért, mint amennyit kaptunk. A túlságos egyszerűsí­tések szippantották ki a korból, a helyzetekből adódó feszültsége­ket. Egyik kollégám sajnálkozott: bejövésekből, kimenetelekből és hosszú beszélgetésekből áll ez a sorozat. Jó, jó, tudom magam is, hogy az ügyekből kiszorított emigránsok tehetetlenségükben mindig, mindenhol töméntelen sokat tanácskoznak, vitatkoznak, elvieskednek. Dráma magja le­hetne az ilyen le- és beszorított- ság, a tettvágy és a lehetőségek feleselése. Révész György" rende­ző sem tudta fölpergetni a cse­lekményt, markánsabban jelle­mezni a hazájukból elüldözöttek, elmenekültek sokszínű táborát. Tisztázatlan maradt mindvégig az alkotói szándék és a rendezői fölfogás. Mégis örültünk, hogy bugyuta, kritikán aluli bűnügyi történetek helyett nemzeti múltunk fontos korszakában játszódó sorozatot láthattunk. A rendező óvakodott az ízléstelen túlzásoktól, szépen .megkomponált képsorokat élvez­hettünk, ami időnként feledtette a cammogó tempót, a sablonos vagy éppen elnagyolt színészi ala­kításokat. Szakács Eszter, Men- sáros lászló. Kállai Ferenc, Cserhalmi György és néhány társuk élettel töltötte meg a váz­latos figurákat. . Nyelvrongáló, anyanyelvűnket züllesztő riportok, közlemények miatti mérgemhen gyakran a po­kolba kívántam a televíziót. Fel­háborító az a gondatlanság, ami­vel eltűrik a nagyüzemi kárte­vést. Vasárnap este mégis örven­deztem, hogy a modern technika és A hét" szerkesztőségének jó­voltából hallhattam Sütcl And­rás Illyés-búcsúztatóját. Az erdé­lyi író tudatában van felelőssé­günknek: „anyánk nyelvét ránk bízták á századok”. A gyász iszo­nyú perceit is átragyogták nyel­vünk gyönyörűségei. A televízió hetilapja ezúttal is átgondolt, céltudatos volt. Érző­dik, hogy nem ilyen-olyan okból odakerült, összeverődött csapattal .dolgozik Hajdú János, hanem tu­datosan kiválogatott, kiszemelt, a .közös stílust egyéniségüket meg­őrizve vállaló kollégákkal. Ritka öröm: jól egyénithető, jól meg­különböztető arculata van A hét­nek. Ha a nyomtatott sajtóhoz hasonlóan több lap közül válo­gathatnánk, én erre fizetnék elő. Mindig tudom, hogy mit kapok, de ráadásként a megírás, a meg- csinálás gondosságával is megör­vendeztetnek. A Dokumentumosztály helyé­ben én odatettem volna a mik­tézményt sem megbántani, de némely helyre bizony szorongva, a bürokratikus tortúráról előre rettegve lépünk be. Ne vegye puszta udvariaskodásnak az el­ismerést, de az OTP fiókjaiban eszünkbe sem jut, hogy hivatal­ban vagyunk. — Méghozzá házon belül szigo­rú pénzügyi rendet,’ fegyelmet megkövetelőben! Ám nagy baj lenne, ha az állampolgárok ebből bármi olyasmit észlelnének, ami nyomasztóan hat rájuk! Beszélge­tésünk elején azt mondtam, a lakosság politikai érettségét ta­núsítja a növekvő betétállomány. De dolgozóink is, kivétel nélkül, tisztában vannak azzal, hogy fi­ókjainkban nap mint nap a poli­tikai közhangulatot jelentősen befolyásoló munka folyik. Gon­doljon csak a kölcsön,gazdálkodás­ra, a vásárlóerő irányított lekö­tésére, a magánerős lakásépítke­zés segítésére főként ilyen hely­zetben, amikor az állami beruhá­zású lakások száma csökken. S hadd tegyem hozzá: örülünk a kiváló címnek. Annák is, hogy kiskunhalasi és jánoshalmi fió­kunk is elnyerte e kitüntetést va­lamint 26 szocialista brigádunk közül 3 arany-. 4 ezüst-. 4 bronz­érmet szerzett, a kalocsai Fáy András brigád pedig elnyerte A vállalat kiváló brigádja elisme­rést. Hiszen ezeket a kitünteté­seket elsősorban objektív tények, eredmények alapján kapták, illet­ve kapták a kollektívák. Azon­ban valamennyi dolgozónk tud­ja, hogy a mi munkánkat min­denekelőtt a lakosság minősíti. K. K. • Kovács Titusz, a film fősze­replője. rofont dr. Gajdócsi István me­gyei tanácselnök elé, megkértem volna az operatőrt, hogy fotogra- fálja munka közben. Szép, kerek, igaz portréfilm kerekedett volna a népszerű vezetőről. Az ilyen nagyformátumú egyéniség mel­lett mindig nehéz helyzetben le­vő riporter olykor fölösleges, oly­kor a riportalany egyéniségétől, stílusától idegen kérdései sem zökkentették ki a Bajáról Kecs­kemétre került politikust, sokol­dalú közigazgatási — igenis — szakembert. A televízióban kedd este sugárzott műsorból így is több százezren láthatták, hogy azok közé a vezetők közé tarto­zik képesség, alkat és némi helyi hagyományok okán dr. Gajdócsi István, aki számára a gyarapodás a legfőbb mérce. Ha nem vagyunk jobbak mint tegnap, ha nem ad többet ez a táj az embereknek, mint korábban, akkor fabatkát sem ér a munkánk. Ebből az alap­állásból, következően — mint ez a filmből is nyilvánvalóvá vált — a megyei tanácselnök munká- ’jában helyükre kerültek a dol­gok. Alig-alig hallottunk határoza­tokról, tanácskozásokról, elhatá­rozásokról: mindig azt vizsgálta konokul, hogy mire jutottunk, mit igazolt vissza az élet. Talán nagyobb hangsúlyt kaphatott vol­na a tény, hogy ma már boldo­gulhatnak, ha úgy tetszik, létez­hetnek az ilyen alkotó-típusú ta­nácsi vezetők, mert ez országos politika alapelveivel összhang­ban, annak lényegét megvalósít­va dolgozik. Több szót érdemelt volna az is, hogy részben példája nyomán, részben védőszárnyai alatt — ahogyan mondani szokás — jó néhány településen dolgoz­nak hasonló felfogású tanácsi, gazdasági, kulturális vezetők. A filmet Schatz Aranka ren­dezte. Egyetemisták között I Gödöllőn Hagyományfolytató rendezvényt szerveztek a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kollégiumában a Bács-Kiskun megyei gazdász és gépész klubok diákjai, együttesen a megye élelmiszergazdasági üzenteivel, politikai, táTsadal- mi intézményeivel. Bács megyei napokat tartanak, amely­nek keretében kiállításon mutatták be a reprezentatív élelmiszeripari termékeket. Az egyetemen tanuló megyei diákokon kívül sokan már az első napon megcsodálták a Kalocsai Sütőipari Vállalat, a Kecskeméti Konzervgyár, a Kecskemét-szikrai, a Kiskőrösi Állami Gazdaságok, a KAGE, az UNIVER és a Középmagyarországi Pincegaz­daság sokféle termékét, valamint a naiv múzeum anyagá­ból válogatott festményeket. A kiállításra nemcsak az egyetemi hallgátók, hanem ta­náraik is eljöttek, s ott voltak Bács-Kiskun politikai, tár­sadalmi vezetői, a vállalatok, intézmények, gazdaságok képviselői is. Az elismerést kiváltó sikeres rendezvényről Tóth Sándor képriportjával adunk ízelítőt. <9 Százhuszonkét külföldi hallgató — 27 ország képviselője — tanul az egyetemen. Elsősorban a Kecskeméti Konzervgyár ter­mékei iránt érdeklődtek... W Dr. Malos László, a megyei tanács elnökhe­lyettese beszélt megyénkről. Mellette Szvétek Attila a gazdász klub titkára. 8 Az egyetemen tanuló Bács-Kiskun megyei fiatalok a klubesten. KÉPERNYŐ Mint oldott kéve Heltai Nándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents