Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

S e PETŐFI NGPE • 1983. április 3. Hiszünk munkánk értelmében, jövőnkben (Folytatás az 1. oldalról.) üzemi, mind pedig a háztáji és kisegítő gazdaságok megértették és vállalták a rájuk háruló na­gyobb feladatokat, volt erejük azok megvalósításához. A nehe­zedő körülmények ellenére sem vdtt erőt rajtuk a pesszimizmus, a letörtség hangulata. Inkább az —újait keresés, az ésszerű takaré­kosság, a gazdaságosabb megol­dások alkalmazása, a pótlólagos bevételek megszerzése került előtérbe. A termelési tanácskozások, zárszámadási közgyűlések ta­pasztalatait összegezve elmond­hatjuk: helyzetünk dicsekvés nélküli, valós értékelése, a hi. bákkal való szembenézés, azok megszüntetése lehet a további fejlődés alapja. Különösen ér­vényes ez most, amikor a terme­lés magas szintjéről kell tovább­lépnünk. A régi módon, csak több munkával, ez már nem le­hetséges. Új utakra, megoldá­sokra, a szorgalom és a tehet­ség együttes megbecsülésére, a kezdeményezés, az okos módsze­rek támogatására van szükség. bban, hogy a me­A | gyében az élei mi- I szerellátás mennyi- ■ ségben és minőség- I ben, választékában * is kiegyensúlyozott, kiemelkedő szerepe van a nagy- és kisüzemi termelőik és az élel­miszeripari vállalatok együtt­működésének. E gondolatok kap­csán azonban azt is el kell mon­dani — kár lenne tagadni —, hogy az élelmiszeripari vállala­tok egy része legnagyobb erő­feszítései ellenére (túlmunkák, vasárnapi műszakok szervezése) nem tudta abban az ütemben és mennyiségben feldolgozni és ér­tékesíteni a nyersanyagokat, ahogy azt a mezőgazdaság pro­dukálta. A szerződéses fegyelem sem példás mindig. Voltak és vannak is feszültsé­gek a mezőgazdasági termelés és az'élelmisizeripari feldolgozás között. A feszültségeken sokat csökkentett, s néhányat meg is szüntetett az a tény, hölgy a ko­rábbi elhatározások, fejlesztések gyümölcse beérett. Arról van szó, hogy a megyében több, iparági méretekben is jelentős élelmiszeripari egységet sikerült átadni a közelmúltban, a na­pokban .is az ünnep tiszteletére, illetve átadásukra sör wRérüi a közeljövőben. Termelésbe lépett a mezőgaz­dasági üzemeik és a húsipar kö­zös beruházásban kialakított Bácskai Húsipari Közös Válla­lat, kétszeresre nőtt kapacitás­sal termel Baján a Magyar Hű­tőipari Vállalat, megkezdte üzemszerű termelését a Kecs­keméti Takarmány Koncentrá- tum Gyár. A sütő- és édesipari vállalatok közül a kalocsai és a kecskeméti jelentős termékszer­kezet-átalakítással, új termé­kekkel jelentkezett. A regionális húsüzemek jól szolgáltaik a helyi húsellátást. A közelmúltban adták át az .Izsá­ki Állami Gazdaság sertésvágó- hídját, amely évente húszezer sertés vágására alkalmas. Ugyancsak jó hír, hogy az év végére megkezdheti működését a felújított és bővített Bácsbo- kodi Tejüzem és a Kalocsa-'kör­nyéki Agráripari Egyesülés Tej­üzeme. Kiskunfélegyházi központtal működik a Bács-Kiskun megyei ÁUatfar.galmi és Húsipari Vál­lalat, melynek tevékenysége a megye nagyobbik felét átfogja. A vállalat tennivalóit érdekelt­ségi területén, a hús és húské­szítmények forgalmazásában jó színvonalon látja el. Ahhoz, hogy dolgozóinak jobb munka- körülményeket biztosíthasson, s a lakosságnak ízletesebb áruvá­lasztékkal álljon rendelkezésé­re, jobb exportja legyen, szük­ségesnek tartjuk a vágóhíd re­konstrukcióját. Az ünnepi gyűlés szónoka ez­után a lakosság ellátásában el­ért eredményeket elemezte. ■■HHj ársadalmi és gazda- f"T"l,I sági adottságaik I függvényében az or- ■ szágok különböző ■ szinten képesek a lakásellátást meg­valósítani. Egyes népék a lakás­ínség legelemibb problémáival küzdenek, mások szilárdabb hát­térrel rendelkezve állandóan fo­kozzák erőfeszítéseiket a lakás­hiány mielőbbi felszámolásáért, vagy a minőségi színvonal eme­léséért. 'Hazánk a Lakásépítés szám­szerű arányait tekintve nemzet­iközi összehasonlításban is kiáll­ja a próbát, s jelentősen javult a lakások felszereltsége. A kom­fortos lakások aránya ma már meghaladja a lakásállomány 50 százalékát, s mintegy kéthar­madában van vízvezeték és für­dőszoba. .Bács-Kiiskunban .a második 15 éves lakásépítési terv keretében 65 ezer lakás felépítésével szá­molunk, amiből 1982 végéig, hét munkatempónktól ’és módsze­rünktől. É6 aki irígyili egyik, vagy másik ország életszínvona­lát, technikai fejlettségét, tiszta­ságát, vagy rendjét,’ annak nem árt megismernie a körülménye­ket, amelyekkel azt megterem­tik. Ajánlatos erre figyelni, mi­előtt a szabályzókban, a tőkés világot sújtó válságban, röviden: mielőtt másban, a magunk kö­rein kívül keresnénk a magya­rázatot. Kétségtelen, hogy ezek hatnak ránk, s a mi kedvünkért, előnyeinkre aligha , változnak meg. Következésképpen: csak imli Változtathatunk ,rajtuk az­zal, hla a kihívásra kezdeménye­ző magatartással, jobb, gondo­sabb munkáva'l, jól értékesíthe­tő termékekkel válaszolunk.. 'Nem könnyű ez a .válaszadás, hiszen ehhez nemcsak szellem­ben, hanem anyagiakban — mű­szaki fejlesztésben is;— meg kell újulnia termelőágazatainknak. Ennek pedig korlátki vannak, ezt jól tudjuk, de tudjuk azt is, hogy iparunk, mezőgazdaságunk a jelenlegi anyagi-műszaki ellá­tottság mellett is 'többré képes, ha mindütt jobban építenek az emberek ambícióira, tenhiakará- sára. Ha ennek szolgálatába ál­lítják a differenciált ariyagi ösz­tönzést, s az egyéni ésia társa­dalmi érdekazonosságot a mun­kahelyeiken úgy teremtik meg, hogy az egyidejűleg az egész ország javát is szolgálja. A követelmények, melyeket ,ma a továbbfejlődés szükségle­tei állítanak elénk, egybehang­zóan az .emberi tény-^Q meg nö­vekedett szerepét tanúsítják. Ez egyben legnagyobb erőforrásunk is. A szocialista társadalom célja az, hogy ^z egyes ember, min­den ember kibontakoztathassa 'képességeit, minél teljesebb, mi­nél emberibb életet élhessen. A munka arra hivatott) hogy e kiteljesedés feltételei társadal­mi szinten is megvalósulhassa­nak. Mindenki a maga munka­helyén — legyen vezető, vagy beosztott — együtt keressen vá­laszt airra, hogy a munkás, a szövetkezeti tag, az értelmiségi, tehát az egyén, az ember ho­gyan tehet többet és jobban, hogy tevékenysége egy maga­sabb értéket, képviselő anyagi, vagy szellemi termékben jelen­hessen meg. anapság bárhol is' esik szó társadalmi- I gazdasági haladás­ai ról, nem kerülhet- Ha|s™^_g jük el a reformok kérdését. A reform: változás. A változás: jobb illesz­kedés a követelményekhez. A gazdasági struktúra átalakítását szolgáló1 intézkedésekről | szinte naponta értesülhetünk. Viszony­lag kevesebb szó esik azonban arról, hogy bizonyos társadalmi, igazgatási intézmények reform­ja is szükségessé .vált. A párt ezeket is kezdeményezte, napi­rendre tűzte, s a XII. kongres­szus határozatainak szellemében folyamatosan megoldja. Vannak az életnek olyan te­rületei is, melyek elmaradottsá-, ga nem politikai döntések hiá­nyából fakad. Inkább azt mond­hatjuk, hogy az adott határoza­tok, törvények végrehajtásuk során a mindennapi élet gya­korlatában nem telnek meg mél­tó szocialista tartalommal. Ezen változtatni szintén a Mi közös feladatunk. Amikor április 4-ét ünnepel­jük, s hazánk felszabadulására emlékezünk, meggyőződéssel hi­vatkozhatunk arra, amit a há­ború utáni talpraáílás és az új társadalom építésében a magyar nép már bizonyított. Er,re a'z is­mert cselekvőképességre, tenni- akarásra, nemzeti összefogásra és egységre most is folyamato­san szükségünk van. ■Ezután sem; áll előttünk kilta- posott út. A változó világ nap­ról napra új kérdésekéit vet fel, új problémákét teremjt. Hogy e kérdésekre megfelelő választ tudjunk adni, hogy a feladatokat — bármilyen űjszerűek is —' eredményesen tudjuk megolda­ni, félül kell vizsgálnunk bsr.ög- ződöitt, reflexszerű, döntéseinket. Ügy is fogalmjazKatúnk, hogy év alatt 33 ezer otthont vehettek birtokba az űj lakók. Nyilván­valóvá vált azonban: a lakás- kérdést a szociális jellegű tár­sadalmi juttatások részeként nem lehet megoldani. Ehhez annyi bérlakást kellene építeni, ami hosszabb távon is meghaladja a népgazdaság anyagi erőit. Központi Bizottságunk széles körű társadalmi vita után hatá-, rozott úgy, hogy lakáspolitikán­kat átfogóan meg kell reformál­ni. Minden lakásépítőt megillet a szociálpolitikai támogatás, s hogy mást| ne említsek: a lakás- építési hitelek összege a család- nagyság függvényében jelentő­sen enyelkedett. Az előzetes szá­mítások szerint az állami és munkáltatói támogatások, hite­lek, szociálpolitikai kedvezmé­nyek összege az új feltételeknek megfelelően éves szinten töhb mint félmilliárd forinttal nö­vekszik a megyében. A sajáterő nagyobb bevonásá­nak programja a politikai, állami és gazdálkodó szervezetekkel szemben egyaránt magasabb kö­vetelményeket támaszt. A ha­gyományos családi házak — a lakástermelés fele — kisiparo­sok bevonásával, családi mun­kával, munkahelyi és baráti se­gítséggel, sok leleménnyel és takarékossággal épülnek. Eddig szokatlan és újszerű intézkedé­seket kellett, és a jövőben is kell még tenni azért, hogy a lakás­építés ne csak az OTP és az építtető közötti hitelügyletben merüljön ki. Minden lehetséges és törvényes eszközzel támogat­ni kell az otthonteremtőket. A megyei tanács telek kialakítá­sára. adott esetben a telekárak mérséklésére külön pénzügyi alapot hozott létre. A szervezett gyártó és kivite­lező építőipar felkészültségét il­letően is a fejlődés kedvező adottságaival találkozunk. A tö­meges lakásépítés szolgálatában álló termelőbázisok mind elvi­leg, mind gyakorlatilag alkal­masak a magasabb minőségi igények kielégítésére, alacso­nyabb szintszámú lakóépületek és kertes, zöldövezeti épület- együttesek építésére is. jövőnket formáló /V M egyéb fejlesztési munkákat nem le- * JÉ becsülve, még az ál- .y talános iskolai okta­tás feltételeinek javítására tett közös, erőfeszítések eredményét éméléin ki. ’ Örömmel mondha­tom, hogy a megyében társadal­mi programmá emelkedett tan- teramépítési tervet az elmúlt két éviben sikerült túlteljesíteni. A terv 1981—85 között 320 új ál­talános iskolai tanteremmel számolt, amiből eddig két év alatt 216-ot építettek fel közsé­geink és városaink. Minden jel ama mutat, hogy az 1985 86-os oktatási év kezdetére a tervezet­tel szemhen csaknem 400 új tantermet tölthet meg élettel a gyermekzsivaj. Legalább , ennyi­re szükség is van, mert .a ba­nyai beköltözés üteme a vártnál nagyobb. Bárhol járva az országban, a megyében, megszokott képpel tá­rul elénk a szép kirakat, a gaz­dag áruválaszték. Még az idő­sebb korosztályok képviselői kö­zül is kevesen emlékeznek visz- sza arra, hogy milyen is volt a kereskedelem a régi Magyaror­szágon. Nemcsak a vásárlási körülmé­nyek változtak, jelentősen át­alakult a fogyasztás szerkezete is. 1960-bian például még az ösz- szes fogyasztásból 40 százalékot iaz élelmiszeripar tett ki, ma ez az arány 29—30 százalék. Nőtt viszont az élvezeti cikkek fo­gyasztása: jóval több kávét, ci­garettát és — sajnos lényegesen, az egészségesnél több — alko­holt fogyaszt az1 ország, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Az egy főre jutó évi húsfogyasztá­sunk 74 kilogramm, több mint kétszerese az 1938. évi fcigyasz­tek. Ebben szerepet játszik a nagyobb szőlőtermés, a háztáji zöldségtermesztés, a baromfitar- tás és a felvásárlás gerincét képező sertéseladás. Érdemes megjegyezni: a felvásárolt sertés mintegy kétharmada a kisterme­lőktől származott. Jelentős volt a takarékbetét képződése, amely egy év alatt megközelítette az egymilliárd forintot, így a megyében ’10 milliárd forintot tartanak taka­rékbetétben. Ez 17 700 forintnak felel meg egy személyre szá­mítva. Gazdagok vagyunk-e, vagy szegények? — tehetnénk fel a kérdést, de erre nincs egymon­datos válasz. Ha mégis így kel­lene válaszolni, akkor az lenne, hogy gazdaságunkat (gazdagsá­gunkat) szegényesen működtet­jük. Másképpen úgy is mond­hatnám, hogy jobban élünk, de rosszabbul bánunk javainkkal, mint ahogyan azt a rendelkezés­re álló anyagi és szellemi erő­forrásaink alapján tehetnénk. A kedvezőbb, könnyebb meg­oldások elérésére való törekvés természetes jelenség mind a gazdálkodás, az irányítás min­den szintjén fel kell készülni a külső feltételek számunkra sem kedvező változásaira, a belső feltételek ehhez igazodó szigo­rodására. Hangsúlyozta a testü­let, hogy a külgazdasági körül- .mények romlása miatti gondok elhárításában a központi intéz­kedések mellett mind nagyobb szerepe vám a Helyi, vállalati, munkahelyi közvetlen intézke­déseknek, (valamint a gondos családi költségvetésnek. Az életszínvonal megőrzésé­nek, az életkörülmények javítá­sának feltételeit csak jobb, eredményesebb gazdálkodással, közös összefogással teremthetjük meg azáltal, hogy ki-ki a maga munkaterületén személy szerint is többet tesz a közösségért és saját életszínvonaláért. Munkánk eredményessége nyilvánvalóan sok . mindentől függ. A piac értékítéletétől, a rendelkezésre álló eszközöktől éppúgy, mint a szakmai felké­szültségtől, vagy a nemzetközi piac elzárkózásától, de semmitől sem függ’ annyira, mint magunk­tól, országunk teljesítményétől, tásnak. Csökkent az önellátás szerepe, nőtt a vásárolt* élelmi­szer aránya. A nők tömeges munkábaállá- sával elengedhetetlenné vált a háztartások gépesítése. Ma már természetesnek tűnik, hogy szin­te valamennyi háztartásban van hűtőszekrény, porszívó, mosó­gép, televízió, és minden tizedik imhgyar állampolgár, illetve har­madik család gépkocsitulajdo- nos. Kevés olyan kérdés van gaz* dasági és társadalmi életünkben, amire az emberek akkora fi­gyelmet fordítanának, mint az életszínvonal alakulására. A la­kosság többnyire az életszínvo­nalból következtet gazdasági és társadalmi céljaink, terveink realitására, megvalósulására. El­sősorban saját helyzetén érté­keli a megtett utat, a fejlődést. Sokan hajlamosak arra, hogy az. életszínvonal alakulására. A la- szerzett anyagi javak alapján értékeljék. Napjainkban — a nehezedő gazdasági körülmé­nyek között — jobban ki kell használnunk, meg kell becsül­nünk azokat a lehetőségeket, amelyek az életkörülmények, a közérzet javítását szolgálhatják, beleértve az egészségügyi ellá­tást, a kulturális szolgáltatást és sok más területet. A tanácsok­nak, az arra hivatott intézmé­nyeknek elsőrendű feladata minderről gondoskodni. Az 1982. évi lakossági bevé­telek megyénkben 9 százalékkal haladták meg az 1981. évi't. Ez a .növekedés a népgazdasági elő­irányzatnál dinamikusabb volt. A bevételek mintegy kétharma­dat a munkából származó bér- jövedelem képezi, de jelentős az egyéb, így a szociális juttatás is. A megyénk jövedelmi helyze­tét meghatározó mezőgazdasági termelés — a melléküzemági tevékenység, valamint az állat- tenyésztés bővülésével — nö­vekvő tendenciájú. A termékér­tékesítésből származó bevétetek 10 százalékot meghaladóan nőt­közösségek, mind az egyének ré­széről. Nem az iránnyal, hanem a mértékkel van baj. S főleg az­zal, hogy nemcsak a társadalom egy-egy csoportja, de a felelős irányító, szervező is elnézi a munkarend és a fegyelem hiá­nyát, a szabadosságot, vagy a nemtörődöm, mának élő gon-j dolkodást. Aki nem igényes sa­ját munkájával, önmagával szem­ben, hogyan igényel több és jobb ellenszolgáltatást a társa­dalomtól, embertársaitól? em ünneprontásnak ■ I szántam ezt, haneVn ■ őszinte szónak. Afr- 8 hoz, hogy szót ért- ‘ sünk, hogy a világ- i}an végbement vál­tozásokat, s azok gazdaságunk­ra, népünkre, életszínvonalunk­ra gyakorolt hatását megérthes­sük, hogy cselekvésre mozgósít­hassunk, s az illúziókat kiiktas­suk, őszinte, érvelő, meggyőző szóra van szükség. Mindnyájan tudjuk, hogy a gazdasági növekedés, az előállí­tott javak mennyiségét, értékét kifejező nemzeti jövedelem és életszínvonal-emelkedés Szeré­nyebb, mint a hetvenes években volt Hazánkban. A párt —f első­sorban a külső körülrpények rosszabbodása miatt — csak las­sú gazdasági növekedést,’ 6 az életszínvonalban a szinten/tar- tást, az életkörülmények bizo­nyos javulását fogalmazhatta meg legutóbbi kongresszusán, bízva, hogy a nagyobb követel­ményeknek az ország Megfelel. Bács-Kiskun megyében áz el­múlt év decemberében) pártbi­zottsági ülésen tekintettük át az 1980-as pártértekezlet 'óta vég­zett munkát. E testűiét felelős­séggel állapította meg, hogy a tervek időarányosan teljesültek, a lakosság életszínvonalát a ne­hezedő körülmények (ellenére is sikerült megőrizni, néhány te­rületen javítani. Pártbizottságunk ugyanakkor azt is megállapítottá, hogy a (Pásztor Zoltán felvételei) sokkal következetesebben kell elismernünk és támogatnunk minden olyan régi és új értéket, mely a társadalmi célokkal össz­hangban áll. Nagyobb rangot és becsületet kell adnunk minden, társadalmilag hasznos cselek­vésnek, vállalva az átmeneti meg nem értést, vállalva a fo­lyamatos érvelést, politikai pár­beszédet. Úgy gondolom, akkor ünnep­iünk méltó módon, ha a gondok visszaszorításához a nehézségek legyőzéséhez múltunkból, hala­dó hagyományainkból, saját munkánk jegyeit magán viselő jelenünk értékeiből merítünk erőt, bizakodást. Van alapunk a bizakodásra! A szónok ezután a nagy múl­tú és 200 éve városi rangot vi­selő Kiskunfélegyháza hagyo­mányaira, jelenére, az elmúlt évtizedekben elért sikerére utalt, melyre — mint mond ót ta — minden lakosa büszke lehet. Az egykori parasztváros, az őt kö­rülvevő hatalmas tanyavilág, a földmunkás-kubikos zsellérek, a 19-es harcosok, forradalmárok hagyatéka mellett Petőfi Sándor, Móra Ferenc, Darvas József és a festő Holló László szellemi-mű­vészi örökségét egy modern, iparosodott város hivatott és képes is őrizni. ■■■■■■■ szocializmus építé- A !■ s^ne'*í feltételei Ma­1 £\ 'Wí gyarországon is rend- b 3 kívül sokat változ­mtf tak. Időnként' vál­itoztlaik politikai ''.idő­szakaink is. E — történelmi lép­tékkel. mérve,—. rövid időszakot saját történelmünkben is több korszakra szoktuk osztani. Vol­tak olyan évek, évtizedek, me­lyek könnyű és gyors haladást hoztak, vagy ígértek, s nem hi­ányzott a csaknem nemzeti ka­tasztrófához . vezető tévedések szakasza sem. Ahhoz, hogy a bizalomra, bi­zakodásra hivatkozhattam, az adott okot és lehetőséget, ami a párt politikájának is sarkköve és alapja: egy olyan nemzeti program megvalósításán dolgo­zunk, mely magá mögött tud­hatja társadalmunk különböző rétegeit), a dolgozó tömegeket. A belpolitikai szilárdság meg­őrzése, a társadalmi egység fej­lődése mellett, a mai ünnepen sem feledkezhetünk meg arról, hogy a békés építőimunkához külső feltételek is szükségesek. A béke megőrzése, a biztonság, a leszerelés kérdései a mi népünk számára, is igazi sorskérdések, Hazánk külpolitikájában és a nemzetközi párt- és állami kap­csolatokban kifejezésre jut vala­mennyiünk őszinte óhaja. A né­pek közötti megértés, a, bizalom fokozása, a kölcsönös előnyökön alapuló sokoldalú gazdasági és kulturális kapcsolatok fejleszté­se, tárgyalások és ismét tárgya­lások segíthetik hozzá a világot ahhoz, hqgy elkerülhessen egy minden eddiginél esztelenebb és romlóbb háborút, hogy fennma­radjon a béke. Az ország felszabadulásának évfordulóján, 38 év eredménye­it megbecsülve Hiszünk abban, hogy a jelenlegi helyzetben is Van mód a héke meg őrzésére. A Szovjetunióval szövetségeseink­kel, az antiimperialista erőikkel együttműködve, megvédhetjük magunkat a hidegháborús poli­tikára, a gazdasági nyomásra épülő imperialista támadásokkal szemben. Beszédét e szavakkal zárta az ünnepi' gyűlés szónoka: Hiszünk munkánk értelmé­ben, jövőnkben, melyet vala­mennyiünk, családunk, aiz elkö­vetkező nemzedékek számára is építünk. S ezért akikor teszünk legtöbbet, ha mindenki a maga helyén legjobb tudása szerint helytáll, és ellátja feladatát Éhhez kívánok önöknek, csa­ládtagjaiknak jó erőit és egész­séget, munkahelyi kollektívá­juknak, a gyárak, a szövetkeze­tek, az intézmények dolgozói­nak eredményes és sikerekben' gazdáig munkás napokat, szép,' ígéretes üniiepet!

Next

/
Thumbnails
Contents