Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

1983. április fcä. «•> PETŐFI NEPE • 3 SZÁMVETÉS A VÁROSFEJLESZTÉSRŐL Bízunk a halasiak cselekvő közreműködésében Amikor Kiskunhalas idei költségvetését és a fejlesztési alap felhasználásának tervét vitatta meg a város tanácsa, a testületi ülés hangulatát nyilvánvalóan meghatározta a tény: az intézmények működtetésére fordít­ható (az előző évinél magasabb összegek) az ellátás színvonalának megtartására elegen­dőek. Az sem volt titok, hogy az egyes be­ruházások megvalósításának üteme lassúb- bodik, szinte minden forintnak kétszer né­zik meg a helyét, hogy mire is költsék. Az év első negyedének eltelte után bizako- dóbb-e Tánczos Sándor tanácselnök, mint volt az 1983-as tanácsi gazdálkodási terv készítésének idején? — Az elmúlt esztendő nagyobb arányú feladata a Kossuth II. la­kótelep és a Kossuth utcai több­célú iskola építési területének előkészítése volt. Befejeződtek a kertvárosi szennyvízcsatorna épí­tési munkálatai, megkezdődött a 2. számú csapadékgyűjtő építése, folytatódott a Sóstó rekonstruk­ciója. Mindezek mellett átutaltuk a tanácsi támogatást a Csipke Hotel építésére. A lakásépítések­hez (a célcsoportoshoz és a ma­gánerőshöz egyaránt) fel kellett gyorsítani a területelőkészítést, melynek „közművonzatai” sem csekélyek. Ugyanakkor — a lakos­ság sürgetésére — a gázhálózatot a terven felül is bővítettük. — Kiskunhalas fejlődésének is érzékeny pontja a lakásépítés. Az elmúlt tíz évben 2800 új lakásba költözhettek családok, de az igénylők száma ma is ezer körüli. Hogyan alakulnak a lakáshoz ju­tás feltételei? — A középtávú tervidőszakban 1400 lakás elkészülésével számo­lunk, de a lakásépítés erőtelje­sen a magánépítkezések felé to­lódik. A VI. ötéves tervben csak 141 állami lakás építésére van lehetőség, s ebből is 45-öt már 1981-ben birtokba vettek a la­kók. Az OTP 800 lakást épít fel ez idő alatt (157-et már átadtak), tehát nagy várakozás előzi meg a DUTÉP mielőbbi felvonulását, annál is inkább, mert a Kossuth utcai terület szinte készen áll a fogadásra. — A magánerős lakásépítési kedv növekedéséhez mivel járul hozzá a tanács? — Elsősorban a telek kialakí­tásával. A kertvárosban most 200 új családi ház építésére van hely. Hamarosan árusítani kezesük a portákat 220—240 forintos négy­zetméterenkénti áron. Már eddig 160 előjegyzés gyűlt össze a mű­szaki osztályon, de a városi-járá­si KISZ-bizottság is szervezi a fiatalok lakáéihoz jutását. Nem várjuk meg, hogy a telkek el­fogyjanak, már tervezik a kert­város beépítésének harmadik üte­mét. A telekárakba végül is a ráfordítás költségeinek egy ré­szét nem kalkuláljuk bele, pél­dául a kisfeszültségű villanyháló­zat 2,1 millió forintos költségét sem. Ha sikerül megnyernünk a pályázatot, melyet a magánerős lakásépítés területelőkészítésé­nek megyei tanácsi támogatására nyújtottunk be, akkor a gázt is vezethetjük a Kertvárosba. — Halas utcáin (az 53-as út át­kelési szakaszát kivéve) nem könnyű közlekedni. Az úthálózat korszerűsítése látványos része le­hetne a város újjávarázslásának. — Nemcsak az a baj, hogy ke­vés a szilárd burkolatú út, de még azok állapota sem megfele­lő. A tavaly megkezdett Kossuth utcai rekonstrukció az év végére fejeződik be. A munkálatokhoz (világítás, csapadékelvezetés stb.) 11 milliót adott a tanács az út kezelőjének, a KPM-nek. Az Át­lós út újabb szakasza is elkészül az idén, valamint a Tó utcában szilárd burkolatot kap az úttest. — A demográfiai hullámhegy tetején milyen gondokkal küzd az oktatásügy? — Az V. ötéves tervidőszak nagyarányú tanteremfejlesztése ellenére szükségtantermekben is folyik oktatás, ismét váltakozó tanításra kényszerülnek az isko­lák. s meglehetősen nagy a zsú­foltság a tantermekben. A Kos­suth utcában 8 tantermes (elő­adókkal. klub- és könyvtárhelyi­ségekkel kiegészülő) több hasznú iskola építésébe vágtunk bele. Reményünk szerint a következő tanévnyitásra az oktatási szárny már fogadhatja a diákokat. A távlatokban pedig (ha a demog­ráfiai hullám levonul) középfokú oktatási célokat szolgálhat az épület, és természetesen a több- célúságban a közművelődés is benne foglaltatik. — A város építésének, csinosí­tásának munkájához kiktől vár­hat segítséget a tanács? — Tavaly összességében 37 mil­liót jelentett a társadalmi mun­ka, lakosonként 1183 forintot. Azt hiszem, hogy ez is példázza a város üzemeinek, kollektíváinak szövetkezeteinek, s magának a lakosságnak a támogatását. A szocialista brigádok az iskolák, óvodák patronálásával az oktatá­si feltételek javításában partne­reink. — A társadalmi munkavégzés mellett, a lakosság városfejlesztő igyekezete megmutatkozik más­képp is? — A város lakossága óriási ér­deklődést mutat a földgázvezeték bővítése iránt. Ennek érdekében anyagi áldozatot is vállal. A földgázhálózat építése zömmel lakossági erőforrásokból' valósul meg. A végrehajtó bizottságunk úgy döntött, hogy amennyiben a költség lakásonként a tízezer fo­rintot meghaladja, úgy a többle­tet a tanács átvállalja. Az utóbbi időben igényként felmerült az önerős útépítés is. Ennek nagyon örülünk, mert megvalósítása se­gítené a város úthálózatának ki­építését. Tanácshatározatban rögzítettük, hogy az építtető ut­caközösségeket telkenként 2500 forinttal támogatja a tanács. A sajáterős járdaépítésre is biztosí­tunk tanácsi támogatást, de an­nak megvalósítási ütemével nem vagyunk elégedettek. Mindenek­előtt a szervezőmunkán kell ja­vítani. — Azt szeretném — mondotta végül Tánczos Sándor —, hogy a város polgáraival együtt gondol­kodva, naponta cselekedve fej­lesszük, szépítsük lakóhelyünket, figyelembe véve minden jószán­dékú javaslatot. Nagy Mária ÁPRILIS 29-TŐL MÁJUS 1-IG Lovasverseny Kiskunhalason az idén is megrendezik a hagyományos május elsejei lovasnapoka't. A XVII, C. S. I. nemzetközi lovasverseny április 29-én kezdődik és május elsején ér véget. A rangos vetélkedőn kilenc ország válogatott csa­pata méri össze ügyességét díjlovaglásban, díjugratásban, fogathajtásban. Az első napon a belföldi lo­vasok versenye nyitja a há­romnapos programot. Ezt majd a kettes fogatok díjhaj­tása, a csapatverseny első fordulója követi. A fináléra május l-én kerül sor, amikor az ünhepi díjkiosztás mellett csikósbemutató, lovastorna, székfoglaló lovasjáték, tűzka- rika-ugratás, kettes fogatok akadály hajtása nyújt látni­valót. • A közeljövőben befejeződik a Gőzön István Művelődési Közpot felújítása, és megszűnik a közművelődési intézmény kényszerű „al bérletezése”. Az épületben kap helyet a Csontváry Galéria is, mel a kortárs képzőművészet alkotásainak bemutatását hivatott szol gálni. (Kispéter Imre felvétele) A „kiváltani” kiváltása Egy divatos szóhasználatról Különböző értekezleteken, fórumokon, a rádióban és a te­levízióban is egyre többször hallani az ilyen és ehhez ha­sonló kifejezéseket: — A tüzelőolajat sikerült szénnel kiváltani. — Töreked­ni kell a drága energiahordo­zók olcsóbbal történő kiváltá­sára. — A hiánycikknek szá­mító tetőfedő cserepet palával szeretnék kiváltani. — Sikerült az import kiváltása stb. Ügy vélem, hogy a kivált ige használata, az idézett ese­tekben helytelen. Kiváltani ugyanis: zálogtárgyat, pogy- gyászt, munkakönyvét, rokon- szenvet vagy ellenszenvet le­het, továbbá hallunk és be­szélünk még — helyesen — undor, lelkesedés, csömör ki­váltásáról, de, hogy az olajat szénnel kell kiváltani — ez enyhén szólva érthetetlen. Érthetetlen, de nem vélet­len. A kiváltás a Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint egy építészeti szakszó is: valamely terhet hordó épületrésznek, tartószerkezetnek másik ha­sonlóval való helyettesítése. Az oszlop, a pillér kiváltása. Ha már egy szakszó — mo­dorosságból, fontoskodásból — belopakodik érvényességi körén túli területekre, akkor legalább ügyeljünk új helyén is az érthető megfelelőjének használatára. Feltéve, ha ta­lálunk ilyen szót. A kiváltás­sal szerencsénk van — talá­lunk. Divatos alkalmazási helyén helyettesítést jelent: cserepet palával, tüzelőolajat szénnel, a drágát olcsóval váltják fel. Akkor sem ki! T. L. A „hullámverés” áldásai „Demográfiai hullámverés, amely már a középiskolákat ostromolja...” — ezt a ször­nyűséges mondatot egy rádió­adásban hallottam nemrég, s nem is a nyelvi képtelenség miatt figyeltem föl rá, inkább a tartalmán gondolkoztam el. Mi az, hogy hullámverés, mi az, hogy ostromol? Olyan rossz dolog ez, hogy az ijedt vész- harangkongatás illik hozzá? Talán inkább örvendezni vol­na okunk miatta! Való igazi hogy mielőbb gondoskodni kell arról a kor­osztályról, amelyiket — meg­növekedett létszámban — ma még az általános iskolákban találunk, s maholnap közép- iskolások lesznek. Gondoskod­ni kell arról, hogy számará­nyuknak megfelelően és tudá­suk szintje szerint vegyék majd fel őket gimnáziumba, szakközépiskolába és a szak­munkásképzőbe. Ennek érde­kében már most meg kell ten­ni a szükséges lépéseket, ha kell, rendkívüli eszközöket is igénybe véve elfogadható fel­tételeket teremteni számukra, hogy tovább tanulhassanak — az ország, a népgazdaság szük­ségleteit is figyelembe véve. Mint ahogy az illetékes okta­tásügyi, tanácsi szervek fel is készültek ennek a feladatnak a megoldására, s remélhetőleg nem kell tartani majd a min­dent elsöprő „hullámveréstől”. Közben pedig arra is vigyáz­nunk kell, hogy ne sértsünk meg oktalan kifejezésekkel egy egész generációt. Eszembe jut egy régebbi anekdotába illő kis történet, ami a családomban fordult elő. Azt kérdezte serdülő lányom az asztalnál: — Ugye, én nem vagyok Ratkó-gyerek? Valahol az iskolában hallot­ta ezt a kifejezést, és szüksé­ge volt a meggyőző szavakra, hogy valóban akartuk a szüle­tését, s nem abortusztilalmak miatt jött a világra. El tudom képzelni annak a mostani gyermeknek a lelki­világát, aki azt hallja, olvas­sa, hogy ő valamiféle „demog­ráfiai hullámnak” a része, amely olyan sok gondot okoz a felnőtteknek, hogy még ost­rommal is felér a hatása. Ha­sonlót érezhetnek azok az öre­gek is, akiknek „túlzottan nö­vekvő” számarányáról "manap­ság szintén elég sok szó esik. De visszatérve a demográfiai „csúcs” gyermekeire: vajon tényleg olyan magas a létszá­muk? Vagy inkább arról be­szélhetünk, hogy a társadalom még egy nem is túlzottan nagy létszámú — bár az alacsony átlagot meghaladó — korosz­tályt sem tud megfelelő mél­tósággal fogadni, s a felnőtté válásáig biztonságosan elve­zetni? ■ Egyébként az a bizonyos „Ratkó-korosztály” — ami­kor az élveszületettek száma tíz éven át, 1956-ig bezárólag, elérte az országban a 180—200 ezret — most van a szülőkor­ban. Az ő gyermekeik „okoz­ták” 1974-től kezdve — az addigi 130—150 ezres létszám helyett — az évi 186, 194, 185, 177, 168 és 160 ezres évenkén­ti élveszületési számot De már 1980-ban mindössze 148 ezer 810 fő volt, majd egy év után hatezerrel tovább csök­kent. Nem kell tehát túlságo­san félni a „rohamtól”, mert ez — sajnos —, nem tart so­ká, sőt túlságosan is hamar véget ér. Hogy aztán majd akkor okozzon hasonló „gon­dokat” megint, amikor a mos­tani iskolás lép elő szülővé, vagyis az 1990-es évek köze­pétől. Közben pedig egy ha­talmas hullámvölgy valódi gondjait fogják érezni azok, akik tudják, mivel jár mind­ez a későbbiekben az üzemek, vállalatok tájékán. Ilyenféle meggondolásból is inkább örvendezni kellene — sajitóbaii rádióban nyilatkozók­nak, de a hivatalok, intézmé­nyek képviselőinek is — a ki­ugró létszám miatt. S meg­próbálni azért tenni valamit a népesség fogadásában, kö­rülményeinek javításában, hogy ezek a hullámhegyek és völgyek a demográfiában egy­re kisebb intenzitással köves­sék egymást, illetve kiegyen­lítődve szolgálják hazánk lé- lekszámának gyarapodását. Ami másként nejn képzelhető el, csak ha az egy-két gyer­mekest felváltaná a három-, esetleg négygyermekes eáalád- típus, amire ugye nem sok esélyünk lehet nnostanában. Ehhez ugyanis még" tágasabb lakás, még nagyobb családi pótlék kellene biztatásként, s fokozott gyermekszeretet, jövőbe vetett bizalom, talán jobb nemzetközi légkör is. De már az is nagy eredménynek számítana, ha a két gyerme­ket eltervezők nem mondaná­nak le könnyen a második gyermekről. Az általános csa­ládideál megváltozása bizo­nyos életmód-, életforma-, életcélváltozást is igényelne, vagyis a tudatosabb család­megtartást, a család felé for­dulást, minél kevesebb válást és könnyen felbomló házassá­got, amelyek magukban hord­ják a csökkenő gyermeklét­szám következményét. Addig is, hadd ostromolják azok ’ a népesebb korosztályok az iskolákat, csak arra vigyáz­zunk, hogy ott jól is érezzék magukat. F. Tóth Pál „Dunaszemesen megáll a hajó.,.” A dunavecsei hajóállomás kis forgalmú. Poros és kopott. A „Dömsöd” nevű hatvanszemélyes motorosnak Apostag és Dunaúj­város között ez az egyetlen meg­állója. Négyszer köt ki naponta. Kétszer-kétszer a végállomások felé haladva. Ez az a „Dunaszemesi hajóál­lomás”, amelyet Nagy Lajos oly sokat idézett írásaiban. Szereplő­it — Apostag (alias Kiskunhalom, Bacsó) lakóit — az ide érkező innét induló hajókihoz kísérte el. Egykori képét reggeli, délutáni és éjszakai állapotában is meg­örökítette. A legprecízebb mű­szaki meghatározásoknál is pon­tosabban írta le, jellemezte az utazókat és a hajókat. Kikötött itt akkoriban a „Lau­don” és a „Sophie”. Erre haladt el az Erzsébet királynő. Ez utób­bi Kisapostagnál aknától pusztult el, 1944-ben. Roncsai még ma is láthatók a baracsi .part mentén. Nemcsak az anyaggyűjtés miatt jött ki ide, a szülőfalutól két kilométerre. Maga is szívesen utazott hajón. Nem szerette a vasúti fülkék bezártságát, zsúfolt, szűk terét. A realista ábrázolásmód iskolája lehetne A környék ma is az ötven év­vel korábbi formáját idézi. A közvetlen szomszédságban működött gőzmalom ma takar­mánykeverő üzem. A tágas tér azonban ugyanolyan „homokpo­csolya”, amilyennek ő látta. A • Hivatal az állomásépületben nem működik. • Már csak 10—15 bérletesük van. PÉNZTÁP Új idők • Pénztár — négy év óta zárva. realista ábrázolásmód iskolája le­hetne, ahogyan leírja, amit itt látott. Írásai gazdag reflexiókkal adnak képet e sivár, puszta hely­ről. „A dunaszemesi hajóállomás esti képe — a Kiskunhalom így kezdett fejezetében az éjféli „ko­fa-hajó” érkezését-indulását írja le (F. P. J.) — néhány deszka­épület, a stég, faoszlopokon álló rövid deszkahíd, feketén ragyogó víz — a holldiat éppen felhő fedi el — itt-ott pislogó petróleum- lámpák. A fekete testű stégen, fehéres-szürke mázolt falházikó, lapos tetővel, kis ablakokkal. A parton tömzsi karók,' vastag lán­cok. Messzebb, fölfelé a vízen egy kikötött uszály-hajó, mely­nek úgy ragyog a lámpája, mint­ha új, ismeretlen csillag bukkant volna föl az északi ég alján. Tá­volabb el a parttól, sötétlő aká­cok, az emeletes Dunaszemesi gőzmalom.. Azóta eltelt fél évszázad. Sok minden megváltozott. A II. vi­lágháború után megszűnt a sze- mélyhajó-forgalom. A stéget felszedték. A bódékat elvitte az ár. Csak az ötvenes évek Végén in­dult újra az élet, a dunapentelei építkezések megkezdésekor. A környékbeli falvak lakói, akik nem tudtak már megélni a me­zőgazdaságból, átjártak az ipar­város építkezéseihez. Az első években zsúfolt buszokon, csóna­kon és — ha lehetett — a Duna jegén gyalog mentek munkába. Később a MAHART kishajójára­tot indított. Még a hatvanas években is olyan sok volt az ingázó, hogy a hajónak műszakkezdéskor és vé­gén kétszer kellett fordulni. Ma? A járat megszüntetését fontolgat­ják az illetékesek. Már csak tíz­tizenöt bérletesük van. Akik megélhetést és otthont ta­láltak az Aoélvaiosban, letele­pedtek. Többen pedig itthon ma­radnak. mert a megerősödő, ipa­rosodó mezőgazdasági nagyüze­mekbe:» is megtalálják a megél­hetést. A bérlet nélkül utazók rokonlátogatóba vagy bevásárol­ni mennek. Huszonötször Huszonötször említi, írja le ezt az állomást Nagy Lajos. Ritka pontja az országnak, amelyet ilyen gazdagon jellemeztek. Ma már olyan kihalt, mint egy vadnyugati csapszék az aranyláz után... Farkas P. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents