Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-22 / 94. szám
1983. április 22. • PETŐFI NÉPE © 5 PÁ RTPROP AG ANDISTÁK Van, aki az alapokkal ismerkedik; van, aki egyetemi doktori disszertációra készül. Az egyiknek munkájához kell, a másik érdeklődik. Akár így, akár úgy: társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában még kevésbé lehetünk meg a biztos elméleti alap nélkül, mint korábban. Természetesen nem csak az elméletet kell ismerni, jó, ha birtokában vagyunk a gyakorlati tapasztalatoknak is: népszerűén fogalmazott, és részkérdésekkel foglalkozó kiadványok segítik tájékozódásunkat. Meg: a pártpropagandisták. Vannak, akik a Kossuth könyveit ajánlják figyelmünkbe, mások előadásokat tartanak, és vannak, akiknek munkája szorosan kapcsolódik az agitációhoz: a katedráról, a könyvtárban dolgoznak. Ma Lenin születésnapja van. Hagyomány, hogy nemcsak-a marxizmus továbbfejlesztőjére, az első proletárállam vezetőjére emlékezünk, hanem ilyenkor köszöntjük a pártpropagandistákat is. írásaink két kiváló propagandista portréját vázolják fel. A néptanító Borbély János, a dunave- csei Vikár Béla Könyvtár igazgatója nem tudhat magáénak pedagógus ősöket. A napszámosok nyomorából menekülő szülei ipari munkásokként biztosították a család megélhetését. Mégis, eszmélődé- se első pillanataitól vonzódott a pedagógusi hiva. táshoz. Dunavecsén született, majd családjával Kispest-Vekerletelepre költözött. A munkáskörzet iskolájában szerezte alsófokú bizonyítványait. Édesapja betegsége és leszázalékolása miatt került haza ismét 1939-ben. Jó szándékú rokonok és ismerősök támogatásával végezte el a nagykőrösi tanítóképzőt 1944-ben. A következő évben belépett a pártba. Mint haladó gondolkodású fiatal pedagógus a demokratikus vecsei iskola egyik alapítója volt. Később megbízást kapott, hogy a községhez tartozó Feháregyháza-pusztán szervezze újra az oktatást. Itt bontakoztathatta ki igazán néptanítói tehetségét. A tanyai emberek orvosa, ügyvédje, bírója és „papja” volt egyszemélyben. Nehéz szívvel búcsúzott a tanyaközpont iskolájától amikor pártmegbízatásként. a dunatetétleni általános iskola igazgatását bízták rá. Itt, az egykori béresekből és uradalmi cselédekből álló faluközösséggel együtt két iskolát is épített. A délelőttf'ls délutáni oktató-nevelő rhúnka után, tőle, áz esti oktatás irányítójától, sok felnőtt is megtanulta a betűvetés tudományát. 1955-ben hazahívta a szülőfalu. Kérték, legyen az újonnan alakult járási könyvtár igazgatója. Akadt feladata bőven ebben a beosztásban is. — A népkönyvtári központ útmutatásai alapján, egy nyirkos, romos házban kezdtük a munkát — emlékezik. — Feladatunk volt a könyvek nyilvántartásba vétele, az olvasóközönség újraszervezése, valamint a szolgáltatások színvonalának fejlesztése. A könyvtárosi munka abban az időben még egybeolvadt a népművelőivel... — A nagyközség és a járás településeinek kulturális ellátása mellett a legszebb, legemlékezetesebb akciónk a külterületi ismeretterjesztés volt. Művelődési autónkkal hetente többször felkerestük a tanyaközpontokat. Mikla, Bodog-puszta, Nagykút, Járáshalom ma már csak gazdasági major. Akkor, százak éltek ott, kultúrára szomjas tanyasi lakosok. Komplex programjaink voltak. Ismeretterjesztő előadás, majd könyvesére, végül játékfilmvetítés. A szolgáltatások kényszerű megszüntetése után panaszlevelek mentek a minisztériumba, hogy induljon újra .. í... ! ., * A néptanító — aki az említettek mellett járási TIT-, illetve szakszervezeti titkár is volt — ma a nagyközség pártalapszervezetének titkára. Munkás életének summáját adva ezt mondta: — Tevékenységem lényege ugyanaz, mint 1945- ben volt. Sok irányzatot, újítást megértem már a pályán, de én ma is, mint mindig a párt politikájával tartott szoros kapcsolatot tartom a legfontosabbnak. Én erre tettem hitet. Éz segít, ez mutat Utat... —s —f „Valami mást is tenni kell” Feltűnő a szerénysége; nem szeret szerepelni. Csendesen dolgozni annál inkább. Miközben beszélgetünk az életéről, munkájáról, újra és újra a kollektívát említi; a közös cselekvést. Negyven éves, matematika-fizika szakos tanárnő a Kunszent- miklósi Általános Iskolában. Nagyba- racskán született, s a diploma megszerzése után kis kitérővel ebbe a rokonszenvesen fejlődő nagyközségbe jött családjával. 1969 óta tagja a pártnak. Egy ideig a szakszervezeti mozgalomban szorgoskodott. A nagyközségi párt-végrehajtóbizottság tagja, az agitációs és propaganda-munkabizottság vezetője. Nemegyszer elismerést érdemelt ki a pártirodalom terjesztéséért, s tavaly miniszteri kitüntetést kapott átlagon felüli áldozatos munkájáért. Mint 'mondja, öt-hat évvel ezelőtt véletlenül cseppent bele ebbe a számára megtisztelő munkakörbe. „Nehezen tudtam belelendülni, kezdetben jóformán azt sem tudtam, mire vállalkozom”. Így kezdi. de sietve hozzáteszi,, hogy szerencséje volt: olyan emberek vették körül, akikre mindenben számíthatott. Ez a családjára, az iskolára — ahol tanít naponta — és a tágabb kapcsolataira egyaránt érvényes megállapítás. Azután ezt az ellentmondásos mondattot hallom tőle: „Elégedetlen vagyok a munkámmal olykor. Am, ha egyik vagy másik területen eredmény születik, mindig örülök és megnyugszom". Közben beszélgetésünk során kirajzolódik előttem a kép a kunszentmiiklósi propagandamunkáról. Ebben a nagyközségben tizenhat alapszervezetben összesen hatszáz párttag van. Közülük általában harminc-negyvenen segítik a 'pártoktatást; vitaköröket vezetnek, alkalmanként különféle előadásokat tartanak, közreműködnek a szervezésben. Szorgalmazzák a Kossuth-kiadványok szélesebb 'körű terjesztését. Valamennyi alapszervezetben végeznek ilyen munkát. Erről ezt mondja: ,.Jó érzés tudni, hogy egyre inkább és egyre többen megértik: a politikai és pártirodalom nélkül nem lehetünk meg ma már. Nálunk a Temaforgnál, a VÁV-nál és a Sütőipari Vállalatinál átlagon felüli eredményt tudtak eddig felmutatni. S örömmel mondom, csak jót lehet mondani á pedagógus-alap- szervezetekröl if”. Bege Mártonná örömmel számol be arról, hogy sikeresen működik náluk — a járásban talán négyöt van ilyen — a propagandisták klubja. Ennek keretében viszont figyelmet érdemel az a módszertani csoport, amelynek egyik fő feladata a propagandisták felkészítése, segítése, a megfelelő és szükséges szemléltetőeszközök előteremtése stb. Erről önkritikusan így beszél: ,,Van még tennivalónk. A többi között a vállalati propagandatevékenységet kellene még hatékonyabbá tenni. Es gyakorlatiasabbá. Mozgósító hatását jobban előtérbe kellene helyezni. Ez egyik sürgető feladatunk". Dehát a gond — mint sokszor — itt is együtt jár az örömmel. Ez pedig az, hogy Kunszentmiklóson elmondhatják: sok első számú vezető vesz részt közvetlenül a tudatformálásban. Ezzel kapcsolatban viszont elmondja, hogy egyeseknek túlontúl nagy az elfoglaltságuk, sóik a mindenfajta megbízatásuk. Lám, erre is figyelni kell a propagandisták irányítójának. Megkérdeztem, hogy miért csinálja, hogy mit tart a legszebbnek ebben a pártmegbízatásban? így válaszol : ,.Szinte lehetetlen pontosan megmondani. Inkább érzi az ember. Nálunk a családban természetes, hogy valami mást is tesz az ember, mint amiért a fizetését kapja. Ez önmagában szerintem — nem csak nálunk — a gyerekekre is jó hatással van. És jó érzés, hogy azt hihetem: közös munkánk által, változik az emberek gondolkodása. Sokszor azt gondolom, hogy a régiek ténykedése napjainkban érezteti hatását, a mienk meg majd ezután... Talán éppen Kunszentmiklós várossá fejlődését is segítve ... GYERMEKÉVEK - GYERMEKÉLET Régi csapat új iskolában • A felső tagozatosok egyik csoportja a csapatfal előtt. A megyeszékhely legújabb iskolájába, az árpádvárosiba, az elmúlt ősszel költöztek be a gyerekek. Vándorlások, szűkös elhelyezések után' most élvezhetik az épület tágasságát, a technikai eszközök sokaságát. És azt, hogy létszámuk megkétszereződött. Jelenleg csaknem nyolcszázan járnak a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolába. Ott- jártamkor a felső tagozatosokról a fotószakkör tagjai felvételt készítettek, ezért mi is egyenruhában örökíthettük meg őket a csapatfal előtt. A csoportkép elkészülte után a Pajtásszobában (!) ültünk le beszélgetni, terveikről, örömeikről. — Nagyon jó, hogy új, szép és tágas iskolánk van. Van helyünk emlékezetes ünnepélyek megtartására — kezdte a beszámolót El-Salem Leila. — Legutóbb a Rákóczi-ünne- pélyt rendeztük meg, iskolánk névadójára emlékezve — folytatta Bán Sándor. — A komoly ünnepély végeztével a nagyszabású humoros vetélkedőnk is jól sikerült — emlékezett Nagy Andrea. — Az a legjobb nálunk, hogy csapatunk összetartó. A csapattanácsüléseken mindenki ott van, és * őszintén elmondja véleményét, kívánságát. Rendszeresen tartunk őrsi foglalkozásokat, megbeszéljük a soron következő feladatokat is —, folytatja Leila. — Együtt oldottuk meg például a tej- és kifliszállítást! Két társunk édesapja hozza naponta a tej-, illetve a sütőipari vállalattól, hogy annak is legyen uzsonnája, aki nem napközis —, közölte Almási Gyuri. — Számomra a legemlékezetesebb a jól sikerült farsangi karnevál volt! Tudjuk, hogy a szülői munkaközösség tagjai és tanáraik szervezték — mondta Sztrapák Anita. — ... És gyűjtöttünk 46 mázsa papírt is, hogy a MÉH-től kapott pénzen rajzászlókat vegyünk. De sajnos sehol nem kapunk, hiába Az elmúlt hetekben kértük azokat az úttörőcsapatokat, ahol újságot szerkesztenek: küldjenek egy példányt számunkra! Az első „fecske” megérkezett, mégpedig Dusnokról, az általános iskola hetedikes és nyolcadikos tanulói készítette ötletes újság a CSENGŐ. Tavaly döntöttek úgy, hogy újságot készítenek, magyartanáruk, dr. Bajusz Istvánná irányításával. A kéthavonként megjelenő lapot a helyi termelőszövetkezetben sokszorosítják száz példányban. Természetesen bárki írhat vagy beküldheti rajzát, ha az ifjú szerkesztők jónak találják, a következő lapszámban már közlik is. Az újságban ötletes írásokat, iskolai humort, jó verseket, Em- lékezőt — Afly Endrére és Móricz Zsigmoridra — öltözködési ötleteket, karikatúrákat találtunk. Köszönjük a Csengőt, és várjuk a többi úttörőújságot is! A lapból egy verset közlünk —, keressük a boltokban — folytatja Patkó Andrea. Veszelszki Ilonka hangjából őszinte öröm csendül ki, amikor elmondja: — Bronz oklevelet kapott énekkarunk az éneklő ifjúság napján! A sikerre valamennyien nagyon büszkék vagyunk! — Jó lenne egy iskolarádió! Tudjuk, hogy sok pénzbe kerülne, de mennyi ■mindent közölhetnénk késedelem nélkül a társainkkal. Csinálhatnánk a tanítás előtt 10 perces köszöntő-műsorokat is, zenével. Ez Kelemen Péter ötlete. — Igen, a rádió jó lenne ... megdicsérhetnénk azt, aki megérdemli, hogy mindenki tudjon róla! — mondta Gyöngyösi Erika. — És ki lenne érdemes a dicséretre? — A röplabdacsapat! Az asztaliteniszezők. Fest Edit, aki mesemondóversenyen első lett! — Terveitekről szeretnénk még hallani! Kádasi Lászlóné csapatvezetővel örömmel látjuk, hogy valamennyien felemelik a kezüket, válaszolni akarnak. — Nehéz lesz megválni ettől a szép, tiszta iskolától. Azt szeretnénk, ha egy nagyszabású tős- erdei kirándulással búcsúzhatnánk, mi nyolcadikosok... — ez Fülöp Gabi kívánsága. — ... és ott rendezünk egy igazi nagy számháborút —, mert már vagyunk hozzá elegen, —, fűzi a gondolatot tovább Leila. — Az ötödik cések szeretnének levelezni egy szimferopoli úttörőőrssel — hangzik a következő terv. (Erre minden megyénkben úttörőnek lehetősége van, ha ír a szovjet testvérváros úttörőházának címére. Biztosan számíthat válaszra!) — Iskolánk névadójára emlékeztünk áz elmúlt hetek során. Jó lenne ezt hagyománnyá tenni, minden esztendőben, esetleg kétévenként pályázatot kiírni a kisdobosok és úttörők számára, hogy valamennyien méltóan idézzük a fejedelem emlékét! — Erre Pólyák Tamás, az úttörőcsapat titkára gondolt. • A még festéktől illatos, csu- pa-üveg iskolában nyilvánvalóan gondosan tervezett, tartalmas mozgalmi munka folyik. A ki- robbanóan lelkesedő úttörők hagyományok teremtésén törik fejüket! S. K. Sí idftios £ 1*’ xsiniV Rejtvényfejtőknek 2 JT a K e 1 2 H 0 4 B a m h a ■ WKl a ■ a a "2 já B 3 B §2 □ Q i DB a i |k B U r i R H Az elmúlt héten helyes megfejtése: (A képen latható közölt rejtvény JUGOSZLÁVIA, betűk egyikéből kiindulva, minden másodikat érintve kaphattátok meg a helyes megfejtést.) A sok ügyes megfejtő közül a következők nyertek jutalomkönyvet: ifj. Forró István, Kunszentmiklós; Tóth István, Nyárlőrinc; Kovács Erzsébet, Kunfehértó; Szinay Katalin, Nemesnádudvar; Törteli Béla, Bocsa; Vlasies Mónika, Baja; For- czek Éva, Szánk; Farkas Ilona, Or- govány; Baksa Péter, Kiskunhalas; Kovács Andrea, Dunapataj. Ezen a héten keresgélő — című fejtörőnket közöljük. Az itt látható ábrák között találtok egyformát. Hányat? Melyik sorban hányadik ábrát? Erre a két kérdésre várjuk a válaszokat, április 30-ig. KÖZÖSSÉG A KÖZSÉGÉRT, KÖZSÉG A KÖZÖSSÉGÉRT Tízéves a solti szövetkezeti táncegyüttes 1973 áprilisában néhány lelkes solti fiatal tánccsopantot alakított. Sokan nem hitték, hogy életképes marad. Ügy vélték: a néptáncnak nincs hagyománya a községben, így gz csak rövid életű próbálkozás lehet. Nem lett igazuk! Az öntevékeny fiatalok rövidesen remek szakembert találtak — Wüntsch László koreográfus 'személyében —, aki vállalta az irányítást. A taglétszám szépen gyarapodott, és a kezdeti sikerek sem maradtak el. Ha csat az elmúlt tíz év fellépéseit sorolnánk föl, vagy azt, hány néző örülhetett, gyönyörködhetett előadásaiknak, nem mondanánk el mindent. Jóval többről van szó! Az együttes ma már • nemcsak „táncot” jelent a nagyközségben ... Fárasztó , olvasmányok a paragrafusok „tolvajnyelvén” megírt szérződésék. A solti szövetkezeti táncosok együttműködési megállapodása azonban nem ilyen. A nyolcoldalas dokumentum tizennégy szervezet, intézmény és gazdálkodó egység vállalását tartalmazza. Nemcsak pénzösszegekről esik szó benne. Minden aláíró a saját lehetőségeinek, profiljának megfelelően ad támogatást. A művelődési otthon helyet ad és szervezni segít. A rádióadó technikusai a hangosítást és a műszaki munkát végzik. Az általános iskola az utánpótlás kiválasztásában jeleskedik. Mások a ruhák mosását, varrását és javítását vállalták. Nemcsak helyi támogatóik vannak. A MÉSZÖV, a KISZÖV és a TESZÖV is hozzájárul a működtetéshez. A munkahelyek sem csak pénzt adnak, lehetővé teszik, hogy a táncosok és a zenészek akadály nélkül vehessenek részt a próbákon és a föllépéseken. A jubileumi gálaműsor főpróbája előtt a művelődési ház klubjában találkoztam néhány láncossal és a fenntartók képviselőivel. — Mit jelent számukra, hogy létezik ez az együttes? — kérdeztem. — A községben nincs más lehetőség értelmes közösségi időtöltésre — kezdte Vajda Judit óvónő. — Nem lehet sportolni, hiányoznak a kulturált szórakozóhelyek. Nemcsak „táncügyben” találkozunk!.. — Az alapítástól dolgozom a csoporttal — veszi át a szót Tóth- né Romsics Margit, virágbolti eladó. — Ügy megszerettem a közös munkát, hogy a házasságkötésem után sem hagytam abba. A tánc öröméért szeretek* idejönni. Molnár Tibor, a nagyközségi KISZ-bizottság titkára csak másfél éve tag. — Sok barátom járt táncolni. Mindig furcsálltám, hogy milyen fontosnak találják a próbákat és fellépéseket. Vonzott a családias légkör és a felkészülések izgalma. Itt végre cselekedni is lehet, nem csak „lötyögni”, min't a diszkóban... Kovács József a Solt—Harta és vidéke ÁFÉSZ, örsi Bálint a sollt Vegyesipari Szövetkezet elnöke a fenntartók nevében szóltak. — Hagyománya van község günkben az öntevékeny művészeti munkának — kezdte Kovács József. — A háború előtt dalárdánk, a hatvanas években színjátszóink és zenekarunk volt. Az emberektől tehát nem volt •idegen az ilyen jellegű tevékenység. — Kezdetben — mondja Őrsi Bálint — többen rákérdeztek a küldöttgyűlésen: „Minek pénzt kiadni táncra?” Amikor azonban sorra jöttek a szép eredmények, és dolgozóink közül is többen táncoltak és zenéltek a csoportba!^ már nem volt benéz megszerezni a tagság hozzájárulását a támogatáshoz. — Nálunk is voltak olyan problémák, amelyek bomlasztóan hatottak — mesélte már a próbát figyelve Nyúl Margit, az együttes alapítója és vezetője. — Ha az anyagiak rendeződtek, jöttek a személyi kérdések. A vezetőség mindent megtett, hogy a „csapat” együtt maradjon, és a színvonal ne essen vissza. Megrendültünk, amikor mesterünk, Wüntsch Lászlfó megvált tőlünk, de nem adtuk föl. Szerencsére találtunk egy lelkes koreográfust, dr. Kovács Lászlót, aki lelket öntött belénk, és., ma újra, teljes lendülettel dolgozhatunk. Reméljük, hogy a jubileumi rendezvénysorozat is a minőségi munka javára válik. A solti szövetkezeti táncegyüttes tízéves működése alatt száz- kilencvenhatszor 'lépett közönség elé. A minősítő versenyeken bronz- és ezüstfokozatot kapott. Képviselte a községet (és a magyar kultúrát Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Franciaországban. Kitartó munkájuk, művészeti teljesítményük sokban hozzájárult, hogy a nagyközség dolgozó kollektívái közelebb kerültek egymáshoz... Farkas P. József A „Csengő” — Dusnokról a szerző nevét sajnos, nem ismerjük.. .. Szerelem Tetszik nekem egy fiú Szépen énekel, barna a haja a tornasorban egymás mellett állunk. Sajnos, én nem tudok énekelni. Kockás kabátja van. * A múltkor megsimogattam a kabátot és belesúgtam, hogy szeretem Ot. Jó fiúszagú kabát volt. Álltam a fogas előtt Közben becsengettek és én elkéstem Azóta tudom, milyen a szerelem Néhány héttel ezelőtt döntöttek a kecskeméti Petőfi-iskolások arról, hogy csapatújságot készítenek! Most kaptuk az értesítést, hogy gyermeknapra megjelentetik az első példányt! Tiszteletreméltó céltudatosságukat dicséri,. hogy terveik kivitelezéséhez megtalálták segítőiket, ezekben a napokban döntenek. — minden raj. javaslatát várják! — a kiadvány elnevezését illetően, őszintén szurkolunk, hogy tervüket a kijfelölt határidőre kivitelezzék!
