Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-20 / 92. szám

1983. április 20. • PETŐFI NEPE • 3 A BAJAI BOLTVEZETŐK ÉS A KÖJÁL EGY ESZTENDŐVEL A CIKK UTÁN Egyik fél kezében sincs ütőkártya! A városi piac, valamint a tanács által a kistermelők számára kijelölt utcai elárusító- helyek mellett Baján tavaly 12 ZÖLDÉRT- szaküzlet, 9 magánkereskedői, 4 áfész-, 2 termelői és 2 élelmiszerbolt forgalmazott zöldséget, gyümölcsöt. Ám sem e számszerű adatok, sem a zöldség—gyümölcs-ellátást megfelelőnek, kiegyensúlyozottnak minősítő hivatalos értékelések nem nyugtatták meg azokat, akik hiába keresték a burgonyát, paprikát, paradicsomot (és így tovább) a közelükben lévő üzletben. Márpedig azokból volt több, ahol hiába keresték — például a BEK Vállalat 54 bajai üzlete közül mind­össze kettő a kivétel —, mivel ezekben a KÖJÁL nem engedélyezte az úgynevezett földesáru értékesítését. Á boltvezetők sze­rint azért, mert a helyi közegészségügyi ál­lomás követelményei irreálisak, a másik fél szerint viszont azért, mert az idevonatkozó előírásokat az üzletek sokféle, alapvető fel­tétel hiányában képtelenek betartani. Kinek van igaza? Csaknem pontosan egy eszten­deje annak, hogy a fenti kérdé­sekre választ keresve írtam a bajai éleLmiszer-Uzletek sajátos problémáiról, amelyek a zöldség- gyümölcs-árusítás tiltásában csúcsosodtak. Mi történt azóta? Ezt megtuda­kolni látogattam el újra Bajára, először a Bács-Kiskun megyei Élelmiszer-kereskedelmi Válla­lat ottani kirendeltségére. Az utcai árusítás félmegoldás! — Változás? — kérdez vissza Mészáros Jenő ki rendeltség veze­tő. — Fogadjuk el annak, ponto­sabban eredménynek, hogy a KÖJÁL-laJ kölcsönösen próbáljuk az összetűzéseket elkerülni, örü­lünk annak, hogy a zöldség, gyü­mölcs utcai árusítására enge­délyt kaptunk, s bizonyára ta­pasztalta, élünk is vele. És bele­nyugszunk abba, hogy erre csak tavasztól őszig, jó időben van le­hetőségünk.' A KÖJÁL, pedig szemet huny afölött, hogy a meg­maradt földesárut éjszakára be­visszük a raktárba, ugyanazok közé az élelmiszerek közé, ame­lyek mellől nappal ki van tilt­va ... — Emellett a KÖJÁL másik feltételének a teljesítésére — folytatja a kirendeltségvezető —, a folyó víz bevezetésére, változat­lanul hatalmas összegeket köl­tünk. Már a múltkor is szó esett arról, hogy csak az engedély 30 ezer forintba kerül boltonként, és akkor még semmit nem csinál­tunk. Arról nem beszélve, hogy üzleteink többségét béreljük, a vízbekötéshez a tulajdonosok ab­ban a reményben, hogy megsza­badulnak tőlünk, .nem akarnak hozzájárulni. Majd itt a követke­ző gond: a szennyvizet hova ve­zessük el? Kötetnyi iratcsomót rak elém Mészáros Jenő. Az idei vízbekö­tési kérelmekről, levelezésekről szólókat. Aztán egy másikat is kivesz: a KÖJÁL-dossziét. Ha­sonlóan vaskos. — Jóformán egy percnyi időm nem jut a fő feladatra, a keres­kedelmi ellátást ténylegesen érin­tő tennivalókra, mert ügyiratok­kal kell foglalkozni... — Ha a KÖJÁL, mint mondta, megértő, belátó a sajátos bajai körülményeket is mérlegeli, ak­kor miért e rengeteg büntetés? — kérdezem, belelapozva az ira­tokba. — Lejárt szavatossági ide­jű áru, piszok — olvasom az in­dokolásokat —, ez mégis csak a dolgozóktól függ! — Sajnos, igen! S ezekkel a megállapításokkal nem lehet vi­tába szállni. Mert amíg ilyen óriási munkaerőhiány van ná­lunk, s kénytelenek vagyunk szakképzetleneket foglalkoztatni, addig a KÖJÁL kezében mindig lesz ütőkártya. A miénkben vi­szont semmi nincs. Még az sem, hogy felmondunk a dolgozónk­nak. Hiszen ki marad az egysze­mélyes boltban? Egyáltalán eny- nyiért ki lesz ma kereskedő? Tessék, nézze meg a tavalyi mun.kabérkimutatást! Nézem. Egy most felszabadult segéd alapbére: 1600 forint. az egyik legnagyohb forgalmú bolt vezetőjének fizetése 3300 forint. Ehhez jön még átlagosan 5—600 forint jutalék. — Ez utóbbit — mondja a ki­rendeltségvezető — elvileg lehet­ne emelni. De hogyan? Hiszen például a húsiboltban nem árul­hatunk töltelékárut, az élelmi­szerüzletben még nylonzacskóba csomagolva sem vágott baromfit. Felesleges tovább sorolni, mi mindent nem engedélyez a KÖ­JÁL. Példák, ellenpéldák A Közegészségügyi és Járvány­ügyi Állomás bajai kirendeltsé­gének vezetője, dr. Ványa Katalin beszélgetésünk elején nyomban arra kér, fényképezőgéppel kí­sérjem végig őket egy napi el­lenőrzésükön. Akkor meggyőződ­hetek arról, amit most mond. Mert könnyű a KÖJÁL-t az el­látást akadályozó bűnbaknak ki­kiáltani, de ők kire hárítják to­vább a felelősséget, ha egyszer tömeges fertőzés fordul elő? — Ami kész csoda, hogy még nem történt meg. Itt van például a tej — kezdi az érvelést. — Ren­geteg pénzt költenek a tejüzemek arra, hogy higiénikusan, hűtve jusson el ez a fontos élelmiszer a fogyasztókhoz. A fejéstől a szál­lításig, csomagolásig nincs is gond. Amikor a boltba kerül, már igen. Kicsi a raktár, kicsi a hűtő­tér ... Vagy ott a kenyér, a kon­téneres szállítással. A cseppnyi üzletekbe viszont a konténer nem fér be, a kenyér ott áll az utcán, lepi a por ... — Rémtörténetek sokaságát le­hetne mesélni — folytatja dr. Ványa Katalin kis töprengés után —, de ellenkező példák is vannak. Az Újvárosiban — ez is BÉK-bolt — van egy kis üzlet, néhány dolgozóval. A lehetősé­geiken felül próbálkoznak, példá­ul előre csomagolják az árut. Persze, tudjuk, hogy az élelmi­szer-kereskedelem — különösen Baján — nincs könnyű helyzet­ben. De kérdezem, ennek a KÖ­JÁL az oka? Mi megpróbáljuk megérteni a BÉK és az áfész problémáit, de ideje lenne már ezekre másoknak is odafigyelni! Például az alacsony keresetekre! Emiatt kénytelen a kereskedelem szakképzetleneket alkalmazni, akik a legelemibb közegészség- ügyi előírásokat sem ismerik. Mi­re valamit megtanulnának, ők is odébbállnak. Vagy itt a másik el­lentmondás. Az élelmiszerboltok azért sírnak, hogy zöldséget, gyü­mölcsöt 'árusítfh^ssanak, a ,Zt)L- DÉRT-üzletek meg fordítvafc a tej, kenyér forgalmazásától re­mélik a hasznot. Más az árrés itt, és más ott? A problémák tömke­legét kellene megoldani, mert így a KÖJÁL dolgozói is csak őrlődnek, vitáznak. Nekünk ugyanis a közegészségügyi rendel­kezések betartatása a kötelessé­günk! •Egyetértünk dr. Ványa Kata­linnal. Hiszen úgy tűnik, kölcsö­nös kompromisszum, megértés már van a felek között, ez azon­ban a gyökeres változáshoz — a BÉK kétségtelen erőfeszítései mellett is! — sajnos, kevés... Kovács Klára MEGJEGYEZZÜK Kertészek vagy fakitermelők? A kertészkedő emberek általá­ban úgy vélekednek, hogy a ter­mést már virágkorában óvni kell, és a rügyet fakasztott gyümölcsfát vétek kivágni. Ehhez az Íratlan szabályhoz sajnos, nem mindenki tartja magát. A lajosmizsei tanyacsárdához nem messze, tövestől kiforgatott gyümölcsfák egy csoportja talál­ható a kertben. Az ágakon még rajta van a friss hajtás, a kifakadt virágrügy. Ezek az almafák nem elemi kárnak estek áldozatul. Az 1982-ben még termést hozott húsvéti rozmaring-ültetvényt ha­tósági hozzájárulással szüntette meg a szövetkezet. Termékszerke­zetet váltott, és az igen gazdaság­talanul termeszthető almafajta helyére majd kajszit, meggyet, pzilvát telepít. Csak hát alaposan elkésett a fakitermeléssel, mert elég sokáig eltartott a földcsere a Helvéciái Állami Gazdaság, a ko­rábbi tulajdonos, és az új birto­kos, a kecskeméti Kossuth Tsz kö­zött. Áz állami gazdaság a szövetke­zetnek a belsőnyíri központjához jó húsz kilométerre fekvő balló- szögi területéért, a Kláber- telepet és a Lajosmizsei 90 hektáros almáskertjét adta cseré­be. A húsz esztendeje telepített gyümölcsösben több almafajta ta­lálható, amelyet a Kossuth Tsz hasznosítani is képes, de a 17 hek­táros húsvéti rozmaringgal i már nem tudott mit kezdeni. A fajta- és termékszerkezet-vál­tás természetes, szükségszerű fo­lyamat. A mezőgazdasági termény, termék versenyképességét fokoz­hatja, és az itthoni, valamint a külpiaci értékesithetőségét növeli az ilyen váltás. Mindezek ellené­re a virágba borult, s az idén még termést ígérő gyümölcsöst ilyen­kor már bűn kivágni. Ha éppen most akadt hozzá gép és MÉM- engedély, akkor sem szabad azt hübelebaiázs módjára csinálni. Mérlegelni kellene a körülménye­ket. Ha virágot hoz a fa, elemi dolog a termést bevárni. A gazda­ságtalanná vált ültetvények kivá­gásának ugyanis, megvan a maga ideje. Mennyivel biztatóbb lenne a kép most itt a nemzetközi főút­vonal mentén, a turistatérképeken is feltüntetett lajosmizsei Tanya­múzeum és Tanyacsárda közelé­ben, ha a kitermelt gyümölcsfa­tömeg helyett üdezöld kalászos vetés fogadná az arrajárókat. A gabona még a szélvihar kártéte­leitől is óvná a talajt, s az egész környéket. Egyáltalán a Tanyamúzeum és a Tanyacsárda környékét minden természetellenes beavatkozástól sokkal inkább óvni kellene, hi­szen igen látogatott hely. Tavaly több tízezer külföldi és hazai ven­dég töltött ott kellemes órákat, íz­lelte az ételeket, italokat, s gyö­nyörködött a környezetben. A Tanyacsárda 1982-ben két nemzetközi díjat is kapott. Az egyiket a gasztronómiai újságírók nemzetközi szövetségétől, a mási­kat, az Ordo Verde-díjat (Zöld Rendjel) a spanyol vendéglátók szövetségétől, s ez utóbbi egyetlen az égész országban. Odaítélésekor a kiszolgáláson, a vendéglátáson kívül a csárda egész környezetét fegyelembe vették a díj átadói. K. A. 0 Nem elemi kárnak estek áldozatul: kitermeltek virágzás, rügy' fakadás idején. SZOVJET PILLANATKÉPEK II. A TASZSZ-ról jelentjük Találomra | fölütöm a Nép­szava valame­lyik számát. jj Azért nem a m Népszabad, ságot említem, mert arról szé­lesebb körben ismeretes, hogy hozzáférhető Moszkvá. ban. De meg lehet vásárol­ni a Magyar Szakszerve­zetek Közpon- Jp ti orgánumát Lv is, az Üj Tü­körrel, a Nők Lapjával vagy a Film—Színház—Muzsikával egye­temben. Igaz, nincsenek ott min­den utcai hírlappavilonban, de eljutnak azokhoz, akik keresik. Szóval, kezemben az újság, és a 3. oldal külföldi híradásai között kétszer is föltűnik a TASZSZ. Címbetűi jelzik a fontosságát an. nak, amit közread a békét komo­lyan veszélyeztető washingtoni fegyverkezési politikáról. Má­sutt szerényen, ahogy az MTI rö­vidítése szokott megjelenni, zá­rójelben tűnik föl ismét a hír- ügynökség neve a genfi tárgya­lások egyik üléséről tudósítva. Ügy is mondhatnánk, hogy a TASZSZ a szovjet MTI. Az ösz- szevont betűszó annyit tesz: Te- legrafnoe Agensztvo Szovjetsz- kogo Szojuza. Vagyis a Szovjet­unió Távirati Irodája, közismert nevén a TASZSZ — a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett műkö­dő hivatalos hírügynökség. Az innen továbbított jelentések, ér­tékelések és állásfoglalások egy­ben fontos dokumentumok. Elő­segítik a tömegméretű tájékozó­dást, ugyanakkor a külpolitikai szakértők vizsgálódásaihoz is alapot adnak a világ sok pont­ján. Mi az, ami megkülönbözteti másoktól? Először is: a földgolyó szocialista nagyhatalmának köz­leményeiről van szó. Ez a széles kapcsolatokkal rendelkező tá­jékoztató és információs intéz­mény sokoldalú lehetőségeket teremtett például a hírek össze­gyűjtésére. Lehetetlen nem gondolni erre, amikor belép az ember a távira­ti iroda központi székházába. A nyolcemeletes modern épület Moszkva történelmi belvárosá­ban, a Tverszkij bulvár sarkán magasodik. A világ több mint száz országából saját tudósítók küldik az értesüléseiket ide, hogy bekerüljenek a rádió és televízió műsoraiba, elfoglalják helyüket az ólom'betűs vagy fényszedésű újsághasábokon. Működik a tájé­koztatás a szocialista és nyugati országok között is. Mindazt, amit a Szovjetunió életéről továbbít a TASZSZ, a szövetségi távirati irodákban, autonóm köztársaságokban, me­gyékben dolgozó munkatársai ír­ják és fényképezik Leningrádtól Vlagyivosztokig. A házigazdák egyikétől megkapom az intéz­mény belső lapját, a Taszszovec legfrissebb számát. A fontos fel­adatok között szerepel annak nyomon követése, hogy miként igyekeznek minél jobban meg­felelni az SZKP Központi Bizott­sága novemberi határozatának. A Fotókrónika szerkesztősége például ilyen témákról készít kü­• A világ egyik legnagyobb és 'legtekintélyesebb távirati irodájának, a TASZSZ-nak emblémája. t Bal oldali képünkön: Vi- deoton-készülék segíti a gyors és pontos munkát. 9 Lenn: a TASZSZ központi épülete. lönböző felvételeket, összeállí­tásokat a központi, ágazati és he­lyi lapoknak: a novemberi plé- num határozatai az életben, az élelmezési program az egész nép ügye stb. Megannyi témát ad az előirányzott gazdasági fejlődés, a tudományos-technikai haladás, a termelékenység növelése, a mi­nőség, a munkafegyelem javítá- 'sa. A képekre és információkra négyezer újság fizet elő. A la­pok sok millió példányban viszik tovább a híreket, koi-nmentáro* kát. Egy nagy országban a gon­dok is nagyobbak. Maga a továb­bítás sem olyan egyszerű az olva­sókig, nézőkig, vagy hallgatókig, mint ahogy első pillanatra lát­szik. Kopognak a telexgépek, segít a rádiós és műholdas közvetítés. Egyidejűleg veszik az adást Lvov­ban, Rigában, Szimferopolban és Petropavlovszkban. Az egyik he­lyen délután van, másutt viszont már új nap kezdődik. Itt csupán közeleg a lapzárta, ott már a ro­tációs sokszorosítógépet is el­hagyta az újság. Itt a szerkesz­tők. ott meg a kézbesítők dolgoz­nak. Kelet felé haladva tíz idő­zóna váltja egymást, ami nem kis nehézséget okoz az infor­mációellátásban. Döntő tehát a szervezettség, gyorsaság. A TASZSZ éjjel-nap­pal dolgozik, az ügyelet mindig elérhető, és nincs szünnap. Az intézmény munkatársai gyak­ran a kiemelkedő döntések hely­színén készítik anyagaikat, hogy minél hamarabb teljesíthesse rendeltetését a hír. Ez — a hite­lességgel együtt — magától érte­tődő követelmény mindazokban a szerkesztőségekben, rovatok­ban, ahol feldolgozzák a társadat, mi, politikai, gazdasági, tudo­mányos, kulturális, a bel- és kül­földi információkat. Csöngenek a telefonok, az író­asztalokon jegyzetek, sorról sor­ra ugranak a telexgépek. Akár­csak másutt. Vannak dolgok, ame­lyek hozzátartoznak a tudósítói munkához, amíg csak újságírás és -szerkesztés létezik a világon. Ügy tűnik, hogy az örökéletűnek hitt telexgépek nem ilyenek: az információs forradalom technikai változásokat is követel. Progra­mozott számítógépes munkára tér át a szovjet távirati iroda. A Taszszovec arról ír, hogy foko­zottabban hasznosítják az auto­matizál ás előnyeit. Megkezdődött a fölkészülés az intenzív oktatási részlegben. A jól fölszerelt helyi­ségekben nemcsak idegen nyel­veket lehet tanulni. Vannak, akik éppen az úgynevezett display- rendszerhez kapcsolódó elektro­nikus hírfogadással, szerkesz­téssel és -továbbítással ismer­kednek. A TASZSZ szakemberei az MTl-nél is tanulmányozták ezt a megoldást. Egyelőre a több mint húszszemélyes sport- és in­formációs szerkesztőségben lehet látni az írógépet helyettesítő, a Videoton által is gyártott készü­lékeket. A szovjet újságírók és szerkesztők elégedetten beszél­nek róluk. Aztán az általánosabb elektronikus korszerűsítésről esik szó, amit — miután eltervez­ték — minden bizonnyal meg fognak valósítani. Méghozzá rö­videsen. Halász Ferenc Bővülő export — kis tételekből A hazai külkereskedelmi vál­lalatok a múlt esztendőben több százmillió dolláros for­galmat bonyolítottak le kisebb tételek szállításával. Ez elsősor­ban azért előnyös, mert az ilyen export gazdaságossága az átla­gosnál kedvezőbb, és közvetve segíti a nagy tételű export bőví­tését is. Ugyanakkor tény, hogy a kisebb mennyiségek kivitelének előkészítése, szervezése és lebo­nyolítása az átlagosnál munka? igényesebb. A múlt esztendőben a külkereskedelmi vállalatok pél­dául az egyenként hatmillió fo­rintnál kisebb értékű üzletköté­sekkel együttesen mintegy nyolc- száz-féle aprócikket exportáltak, amelyet több min( hétszáz hazai termelő állított elő. Több külkereskedelmi j válla­latnál alakult olyan részleg, amely elsősorban az aprócikkek termel­tetésének szervezésével és lebo­nyolításával foglalkozik. A TAN- NIMPEX új vállalkozási osztálya például a belföldi kapacitások fel­tárása mellett a kis cikkek kivi- tetéhez a piacot is kutatja. Az INTERCOOPERATION szakmai tanácsadással segíti a hazai kis­vállalkozókat, hogy gazdaságosan exportálható termékeik eljut­hassanak a külpiacokra. Az IN- TERAG kezdeményezésére tizen­nyolc termelőszövetkezet rész­vételével Intercoop iroda alakult, amely szintén új exportcikkek gyártásának szervezésével fog­lalkozik. A KONSUMEX által alapított öt árucsere-forgalmi társaságban 232 tagvállalat vesz részt. Elsősorban a határmenti szabad termelői kapacitásokat hasznosítják, növelve a szomszé­dos országokba irányuló expor­tot. A külkereskedelmi vállalatok fejlesztési alap átadásával is tá­mogatják a termelők exportfej­lesztési elképzelésének megva­lósítását. A HUNGAROTEX 11 szövetkezetnek harmincnégymil­lió forintot, a TECBNOIMPEX egy kisvállalatnak kilencmillió forintot, a METRIMPEX 5 vál­lalatnak. illetve szövetkezetnek huszonegymillió forintot adott át a kis tételű exportálható cikkek gyártásának fejlesztésére. A Külkereskedelmi Miniszté­rium a párhuzamos exportjog ki- terjesztésével is támogatja a ki­vitel bővítését. Jelenleg a szak- külkereskedelmi vállalatok több­sége foglalkozhat olyan kis meny­nyiségűnek számító termékek külföldi értékesítésével is, ame­lyek közvetlenül nem tartoznak a profiljukba. A gépipari szak- külkereskedelmi vállalatok pél­dául bármilyen gépipari termé­ket értékesíthetnek külföldön. A többi ágazatban a minisztérium a múlt esztendőben mintegy 200 párhuzamos exportjogot adott ki, és ezt a gyakorlatot az idén is tovább folytatja. A Külkereskedelmi Miniszté­rium még a múlt esztendőben megkezdte megyei hálózatának kiépítését. Jelenleg négy megyé­ben — Vas. Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyében — dolgoz­nak a minisztérium kiküldöttei, akik sorra látogatják a vállalato­kat, szövetkezeteket, s feltérké­pezik azokat a termékeket, ame­lyek exportjára lehetőség kínál­kozik. Gondoskodnak arról is, hogy a termelők megtalálják a megfelelő külkereskedelmi vál­lalatot, a továbbiakban pedig figyelemmel kísérik egy-egy üz­let megvalósítását is. A minisz­térium az elkövetkezőkben to­vább bővíti megbízotti hálózatát, az év végéig még több megyében megkezdik tevékenységüket a megbízottak. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents