Petőfi Népe, 1983. április (38. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-17 / 90. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A* MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. évi. 90. szám Ára: 1,40 Ft 1983. április 11. vasárnap Ülést tart a megyei tanács Bács-Kiskun megye Tanácsa április 20-án, szerdán Kecskemé­ten a tanács székházéban tartja soron következő ülését. A végre­hajtó bizottság a következő na­pirendi pontok megtárgyalását javasolja a testületnek: — Tájékoztató a végrehajtóibi­zottság két tanácsülés között vég­zett tevékenységéről és a fonto­sabb tárgyalások eredményéről. — Előterjesztés a tanácstagok munkájával összefüggő tapaszta­latokról. — Jelentés a megyei tanács számvizsgáló bizottságának mun­kájáról. — Előterjesztés a megyei népi ellenőrzési bizottság 1983. évi ellenőrzési tervéről. — Különfélék; interpellációk. Előkészület a kukorica vetésére A mezőgazdasági dolgozóknak is sok bosszúságot okozott eddig április. Senkinek sem könnyű alkalmazkodnia a változékony időjáráshoz, amiben bővelkedett a tavasz. Az eső, a fagy, a szél­vihar, a homokverés eléggé hát­ráltatja munkájukat. A cukorré­pa magja legnagyobbrészt a földben pihen, a kukorica veté­sével sem lehet már sokáig vára­kozni. Az elfogadható termésho­zamnak ugyanis a vetési idő he­lyes megválasztása, megtartása az egyik feltétele. Napközben azonban legfeljebb öt-hat fokra emelkedik a talaj hőmérséklete, és éjszakára a fagypont alá süllyed. A kukorica magja elég érzékeny, a tartósan tízfokos, vagy annál magasabb hőmérsékletet kedveli. A helvé- ciai ás a városföldi határban, a Petőfi Tsz gazdái a könnyebben melegedő homokon megtartották a vetési próbát. Ez nagyobbára csak műszaki előkészületnek szá­mított, mert teljes ü térin ben a jövő hét elején látnak hozzá. Az előző években mindig a korábbi vetésű kukoricájuk hozta a leg­jobb termést, sőt, 1982-ben a hat tonnát meghaladó átlagot is. Ta­valy jóval kedvezőbb önköltség­gel termesztette a Petőfi Tsz a tengerit, a jó ' talajmunkában, tápanyag-ellátásban, a megfelelő minőségű vetőmagban, s a nö­vénytermesztési dolgozók szak­értelmében bízva, a helvéciai szövetkezet az idén növeli a ku­korica vetésterületét. A városföldi Dózsa Tsz évente másfél ezer hektáron termeszt tengerit, s az idén, a tavalyi ho­zamokat jóval meghaladó átla­gokra törekszik. A gondos mű­szaki és szervezeti előkészület után, a jövő héten kezdi a vetést. Sajnos, a hazai gyárak a gyom­irtó, talajfertőtlenítő vegyszert csak késve tudják szállítani, az IKR közös vállalat segítségével, most a helyettesítő vegyszer be­szerzésén fáradoznak, hogy ápri­lis végére mégiscsak földbe ke­rülhessen a kukorica magja. A Bácskában és a Duna mellé­kén a termelőszövetkezetek öt százalékkal növelik a kukorica vetésterületét, főként a tömegta­karmány és a cukorrépa, vala­mint a szója rovására. A feldol­gozóipar újból csökkentette a szója felvásárlási árát, és több gazdaság ilyen feltételek között már nem tartja jövedelmezőnek ezt az ágazatot. A cukorrépa vetésterületének mérsékelt süllyedése érthető. A cukor világpiaci ára nem magas. Néhány gazdaság szűkebb ha­zánkban is felhagyott a termesz­téssel. A Mátra-vidéki és a Szol­noki Cukorgyár legfőbb partne­rei azonban változatlanul kitar­tottak a cukorrépa mellett, hi­szen az jól beilleszkedik a ter­melési szerkezetükbe. Néhány éve éppen ezért költöttek sok millió forintot a cukorrépa-ágazat mű­szaki fejlesztésére. Jó példa erre a Kiskunságban a félegyházi Vö­rös Csillag, a páLmonostorai Ke­leti Fény, a Bácskában és a Du­na mellékén a kisszállási, a fel- sőszentiváni, a hartai téesz, a ka­locsai és az állampusztai gazda­ság. (Folytatás a 2. oldalon.) Csecsemőotthonok A színház nem létezhet közönség nélkül (5. oldal) Mit terveznek az új évadra, mit tesznek újabb közönségréte­gek érdeklődésének a fölkeltéséért, milyen előadásokkal „tájol­nak” kérdezte munkatársunk Hernádi Gyulát és Jancsó Miklóst. Válaszaik lapunk ötödik oldalán olvashatók. Straszer András — a főrendezőt, az igazgatót és a művészeti vezetőt megörökítő — felvétele az új szerződtetéseket véglegesítő munkamegbeszélé­sen készült. (3. oldal) Hajlamosak vagyunk az ál­talánosításra, s ha nagy rit­kán a csecsemőotthonok kis lakóira terelődik a beszélge­tés, máris kicsúszik a szánkon a szó: szerencsétlen kis árvák. Bár jóllehet, a csecsemők és a kisgyermekek egészséges fej­lődésének alapja a meghitt családi környezet, s jó lenne, ha mindegyiküknek része le­hetne az anyai gondoskodás, a szülői szeretet ezernyi meg­nyilvánulásában, sok kisgyer­meknek nem jut ez osztály­részül. Azok a csecsemők, akiknek szülei valamilyen oknál fogva nem alkalmasak, vagy nem képesek a gyermeknevelésre, állami gondozásba kerülnek. Bács-Kiskun megyében három csecsemőotthonban (a két kecskemétiben és a tiszakécs- keiben) gondozzák a kis em­berpalántákat hároméves ko­rukig, megadva nekik min­dent, ami pótolhatja az édes­anyát, a családot. Egy-egy csoportban 8—10 gyermekkel foglalkozik négy állandó gondozónő. Ez fontos, hiszen a gyerekeknek kötődni kell valakihez. így egy gondo­zónőnek két-bárom ,saját gyereke” van, akikkel kiemel­ten foglalkozik, ő fürdeti, öl­tözteti őket, viszi sétálni, va­lóban úgy, mintha az övé vol­na ... A kicsinyek hároméves ko­rukban hagyják el a cse­csemőotthont. Az intézeti vé­dőnő fő feladata, hogy a gye­rekek további sorsát rendezze. Szerencsés esetben hazame­hetnek, visszakerülnek a csa­ládba. Ha erre nincs mód, jó­indulatú nevelőszülőket keres a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet. Es a többiek? Méhesi Éva képriportja a csecsemőotthonok kis lakóinak életét mutatja be. A derűs gyermekarcok, az egészséges, jól fejlett babák tanúságot tesznek a gondozónők heroi­kus munkájáról. De a kérdő­jelek megmaradnak az ember­ben. Hogyan alakul a továb­biakban az életük? Tudományos tanácskozás Szegeden Nagy Lajosról Tegnap délelőtt a szegedi ta­nács dísztermében, Nagy Lajos Kossuth-díjas író születésének századik évfordulója alkalmá­ból tudományos ülésszakot ren­dezett a Magyar Tudományos Akadémia nyelv- és irodalomtu­dományok osztálya, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, va­lamint a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Csongrád megyei szervezete. Az emlékülés helyé­nek kijelölésénél meghatározó volt, hogy a rendezők pénteken, Juhász Gyula születésének cente­náriumán egésznapos felolvasó ülést szerveztek a Tisza-parti vá­rosban. Wéber Antal irodalomtör­ténész, a tudományos ülés­szak elnöke bevezetőjében részletesen szólt a Nagy La- jos-életmű jelentőségéről, a „kérlelhetetlen igazmondó” különös világáról, világlátá­sáról, amelyet egy életre megsebzett a „megalázó szár­mazás” tudata, és az ezzel já­ró megaláztatások. „Ez a lel­kűiét tette alkalmassá arra — mondotta az elnök —, hogy ráérezzen kora társa­dalma kisemmizett, szegény, boldogtalan rétegeinek prob­lémáira, gondjaira. Zsenia­litása lehetővé tette, hogy írásaiban ezt a világot a pol­gári irodalom közönségéhez is eljuttathassa. Az irodalomtörténeti tár­saság titkára részletesen szólt a Nagy Lajos-kutatás prob­lémáiról, hiányosságairól, melyeknek csak részbeni pót­lása ez az ülés. Az elnöki be­vezető után három előadás hangzott el. Illés László tu­dományos intézeti osztályve­zető „Nagy Lajos, a szocia­lista iró”, Tarján Tamás kri­tikus „Szatíra és humor Nagy Lajos műveiben” címmel ad­tak számot kutatásaikról. Jókai Anna, a mai pályatárs az alkotóművész szempontjá­ból elemezte az életművet. A programsort, melyen jelen voltak az apostagi Nagy Lajos Emlékbizottság képviselői is — vita zárta. Heten kértek és kaptak szót. A kétnapos vándorgyűlés délután a huszadik századi drámáról rendezett kerekasz- tal-beszélgetéssel zárult. F. P. J. Találkozók a barátság jegyében A népek közötti barátság talán legfontosabb köteléke egymás életének megismerése. A törté­nelem, a művészet, a gazdaság, a múlt és jelen tanulmányozása, a mindennapokba való bepillantás. A Hazafias Népfront megyei bi­zottsága, a vendéglátó három vá­ros: Kecskemét, Kiskunfélegy­háza és Kiskunhalas, a három község: Mélykút, Orgovány és Pálmonostora lakossága, vezetői valamint a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házának vendégségbe érkező • képviselői éppen e célból rendezik meg kö­zösen a magyar—szovjet barát­sági napokat. A keddtől péntekig tartó me­gyei eseménysorozat Kecskemé­ten, az MMG Automatika Mű­vek gyárában tartandó barátsági gyűléssel kezdődik. Este Orgová- nyon rendeznek barátsági gyű­lést. Szerdán a HNF megyei bizott­ságának székházában, valamint az . MSZMP Oktatási Igazgatósá- • gán az SZKP külpolitikájáról tar­tanak előadást. Csütörtökön Kis­kunfélegyházán a 608. számú Ipa­ri Szakmunkásképző Intézetben ifjúsági fórumot rendeznek a szovjet fiatalok életéről, majd Pálmonostorán lesz barátsági gyűlés. A zárónapon a halasi kórház­ban kerül sor barátsági gyűlésre, Mélykúton a Szovjetunió béke­politikáját ismertető nagygyűlés­sel fejeződik be az eseménysora- zatrv- '■ r Nagy jelentőségű eseménye volt belpolitikai életünknek a Központi Bizottság e héten le­zajlott ülése, amelyen mérleg­re tette a XII. kongresszus óta végzett munkát, és meghatá­rozta 'O párt további jelada­tait. Nagy várakozás előzte meg az ülést, és közvélemé­nyünk megkülönböztetett fi­gyelemmel tanulmányozza az ott eljogadott, teljes egészében nyilvánosságra hozott doku­mentumot. Nem új módszere pártunknak a két kongresz- szus közötti, félidősnek neve­zett számvetés. Ennek a mos- , taninak az előmunkálatai is hosszú hónapokra nyúlnak vissza. A budapesti és a me­gyei pártbizottságok, a köz­ponti, állami és társadalmi szervek, a legfontosabb tömeg­szervezetek, s oly jelentős in­tézmények, mint a Magyar Tudományos Akadémia segí­tették a Központi Bizottságot a kiérlelt és megalapozott ál­láspont kialakításában, a fel­adatok lehető legpontosabb meghatározásában. A határozat lényegét, sum­máját dióhéjban összefoglalva, azt mondhatjuk: a XII. párt- kongresszuson kitűzött irány­vonal jó, helyes, időtálló. Ak­kor is, ha az azóta eltelt há­rom év alatt az „útviszonyok” tovább romlottak, illetve ne­hezebbeknek bizonyultak, mint amilyeneknek előre lát­ni lehetett. Ennek ellenére nem kellett megváltoztatni, módosítani az irányt. Nem kellett lemondani a XII. kong­resszus egyetlen lényeges cél­kitűzéséről sem. Ezeket lénye­gében sikerült eddig is elér­nünk, ha nem is minden pon­ton, és korántsem teljes mér­tékben. Megvan a reális lehe­tősége annak is, hogy a hátra­levő két esztendőben meg tudjuk valósítani mind a kongresszus határozatait, mind a VI. ötéves terv főbb elő­irányzatait. Az kell hozzá, hogy még teljesebben kihasz­náljuk a szocialista társadal­mi rend szüntelen megújulá­sának képességét. Miközben még jobban dolgozzunk, még sokkal nagyobb fizikai és szellemi erőfeszítéseket te­gyünk. Tehát: megnövekedett és növekvő nehézségek köze­pette is, változatlan irányban, sokkal hatékonyabb munká­val! Népgazdasági gondjaink rendkívül nagyok, a vártnál is súlyosabbak. De épp ezért számít óriási eredménynek, hogy sikerült fenntartani az ország nemzetközi fizetési ké­pességét; az eladósodási folya­mat lassult és megállt. Sajnos, ezt az önmagában igen nagy eredményt nagyobbrészt nem munkánk hatékonyságának javításával sikerült elérnünk. Mindebben csak szerény, kez­deti eredményeket könyvelhe­tünk el. A kongresszus hatá­rozatának megfelelően eddig sikerült megőriznünk társa­dalmi méretekben az életszín­vonalat. Az első két évben, ha csak kis mértékben is, három százalékkal, de növekedett az egy főre jutó reáljövedelem. Az idén valamelyest csökken­ni fog. Am az egész öt eszten­dőt tekintve — ha sikerült munkánkat lényegesen haté­konyabbá tennünk — elérhet­jük az eredeti célt, a szinten tartást. Továbbra is ez áll pártunk és kormányzatunk tö­rekvésének középpontjában. Sokrétű, bonyolult feladató, kát ír elő a Központi Bizott­ság a kommunisták, a párt- szervezetek számára. Erősít­sék eszmei—politikai, szerve­zeti, és kivált cselekvési egy­ségüket; álljanak ki határo­zottabban politikánk védel­mében és megvalósításáért; bátorítsák mindenütt az új, előrevivő kezdeményezéseket. Nem felszólító, hanem ki­jelentő módban fogalmazott mondattal zárul a határozat: „Pártunk politikájára, népünk összefogására, a szocialista rendszer megújuló képességé­re építve megoldjuk az előt­tünk álló bonyolult feladato­kat, megvalósítjuk a XII. kongresszus határozatait, és előbbre jutunk a szocializmus építésének útján”; Ez a kijelentő mód erői és magabiztosságot sugároz, cse­lekvésre sarkall. Koncz István LITERES PALACKOK Február óta li­teres palackot is töltenek Tisza- kécskén a Buda­pesti Likőripa­ri Vállalat Üdí­tő- és Szeszesital- Gyárában. E hé­ten 125 ezer literes üveget töltöttek meg Sztár és Co­ca Cola készítmé­nyekkel, míg két- decis palackot — 800 ezret. • Gondosan kijavított műszaki eszközökkel készült fel a vetésre a városföldi Dózsa Tsz. Változatlan irányban

Next

/
Thumbnails
Contents