Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-15 / 62. szám

1983. március 13. • PETŐFI NEPE 9 S % A televíziós sorozatok szerepe a falu vizuális kultúrájának formálásában Rövidített részlet az MSZMP Bács-Klskun megyei Bi­zottság« Oktatási Igazgatóságának — a szocialista kultu­rális forradalom tapasztalataival, eredményeivel ét feladataival foglalkozó — tudományos Illésén elhangzott korreferátumból. A televízió — s ez már közhely minden eddiginél hatékonyabb tömegkomunikációs eszköz, s mivel a ma­gyar családok 91 százaléka rendelkezik készülékkel, azt is mondhatjuk, hogy a rádió mellett ~ á legdemokra­tikusabb kultúrát közvetítő eszköz. A készülék mint családtag Érdemes megnéznünk lakáson belüli elhelyezését! Általában középponti helyzetben van, ki­szorít más „rituális” tárgyakat. Meghatározza a többi tárgy he­lyét, helyzetét — szinte az egész lakást „köréje rendezik”. A televízióval való közvetlen, családias kapcsolat legjobb pél­dái a bemomdónőknek és más té­vés személyiségeknek írott nézői leverlek. Témáik, hangvételük alapján akár a családi levelezés körébe utalhatnánk őket. To- vábbmenve a televízió a gyer­mekes családokban gyakran ne­velési, fegyelmezési funkciót is betölt. (Mi't engedünk megnézni, mit nem, és .miért nem.) Nagyobb közösségekben A televíziózás korai időszaká­ban szomszédok, barátok gyűl­tek össze egy-egy készülék kö­rül. (Elképzelhető, hogy a színes készülékek — főleg vidéken — hasonló szerepet fognak betölte­ni.) A .televíziós műsorok ma is leggyakoribb témái a hivatali, baráti stb. beszélgetéseknek. Megtárgyalják a műsorok, fil­mek, tv-játékok cselekményét, a főszereplők emberi magatartá­sát, de terítékre kerülnek a hely­színek, a tv képernyőjén látott lakások, autók, tárgyak, kellé­kek is. A .televíziós hősök sok esetben példává magasztosulnak, és a tárgyaikhoz, kellékeikhez hason­ló • dolgok beszerzése sokak szá­mára „létfontosságúvá’’ ■ válik.“' Persze mindez nem baj abban az esetben., ha a vágyat ébresz­tő példák és dolgok valódi érté­ket képviselnek... Hatásmechanizmus Eddig általában a televízióról szóltunk. Most próbáljuk meg felvázolni egy .televíziós műfaj, a sorozat hatásmechanizmusát! Köztudott, hogy a (televíziós sorozatok befogadása eltér az egyéb műfajokétól. Általában a sorozathősök és -szituációk fo­kozottabb érdeklődést keltenek a nézőkben. Ez egyrészt annak kö­szönhető, hogy a figurák az is­métlődések, visszatérések során a nézők számára meghitt isme­rősökké válnak, környezetük pe­dig otthonos viliággá. (Ügy is fo­galmazhatnánk, hogy a soroza­tok az azonosságok ismétlésével növelik a nézők empátiáját.) Másrészt a provokatív dramatur­giának tudható be, amely szán­dékosan, befejezetlen, megoldat­lan epizódok sorával tartja fenn a nézői figyelmet — jó esetben — egy teljes sorozat időtartamá­ra. Harmadrészt a sorozatok szerzői .igen gyakran dolgoznak fel köznapi, sokakat érdeklő té­mákat jól ismert, hétköznapi helyzetekben. Mindezek segítségével a tele­víziós sorozatok olyan mély azonosulási érzést képesek ki­váltani a nézőből, amelyre — fel- tételezésem szerint — egyetlen más kommunikációs eszköz sem képes. Miért éppen a falu? Valóban, miért éppen falusi jkörnyez'etijen-1 vizsgáljuk “a “tele­víziós sorozaitoR^feéfépét?“ A- tal­i'äkoän f éföben1 'vái?y teljesen el­tűntek a korábbi közösségi idő­töltések, köznapi és ünnepi szo­kások, és nem alakultak ki he­lyettük újak. A falusi környezet­ben a televízió még mündig szin­te áz egyetlen hatékony ismeret­terjesztő és szórakoztató, életfor­mát és személyiséget alakító esz­köz. A falvakban csak nagyrit­kán láthatók színházi előadások, /nemigen rendeznek! hangverse­nyeket. Nem nézhetnek kiállítá­sokat, kevés a TIT-előadás, hiá­nyoznak a divatot — többé-ke- vésbé — követő, nagyobb áruvá­lasztékot kínáló áruházak. A televízió és kiváltképp a te­levíziós sorozatok, a korábbiak­ban felvázolt hatásmechanizmu­sa itt tehát fokozottabban érvé­nyesülhet. Továbbá fokozatosan érvénye­sül vidéken azért ds, mert a már korábban említett, példaképként kiválasztott hősöket, környeze­tüket, kellékeiket egy olyan tény­leges környezetből figyelik, amely az utóbbi évtizedek során évszázadok alatt kialakult tár­gyi világot veszített el. Sajnos, a gyönyörű népvisele­teket korántsem hasonló esztéti­kai értékű, „modem” ruhadara­bokra cserélték fel. Szűkebb és tágabb környezetükben nem tud­ják megőrizni a korábbi falu­képre jellemző kedvező" arányo­kat és a harmóniáit. Mit tehet a sorozat? A televízió, nevezetesen a te­levíziós sorozatok igen sokat se­gíthetnének a még meglevő ér­tékek megőrzésében, n,agy segít­séget nyújthatnának a falusi la­kosságnak környezete, életfor­mája .újjászervezésében. A televízió műsorát rendsze­resen figyelve megállapíthatjuk, hogy ez nem így történik. A megfelelő orientáltság, a tájéko­zottság hiányában a vidéki la­kosság azt vásárolja, ami a leg­egyszerűbb, ami egy karnyújtás­nyira van. Így kerülnek a népi építészet' *-“ femekéi: ■ helyébe- ■ rössz típustervek1 alapján zak, az anyagukban és megjele­nésükben természetes birtokha­tárok helyére kerítéscsodák, esz­tétikus és praktikus munkaru­hák hiányában a nőkre csúf „mackók”, a fiatalokra Roger Moore és Colombo képéivel dí­szített trikók. A szobák falára pedig maszek fröccsöntők „átfo­galmazta” iszonyú rajzfilmfigu­rák. A „fröccsöntők” ellen... ... a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műterme természete­sen filmekkel próbálkozik. A „háborúban" elsősorban a Ma­gyar népmeséket tartjuk szá­mottevő „harci sikernek”. A filmsorozat elkészítését mi javasoltuk a Magyar Televízió Illetékeseinek. A sorozatban a különféle tájegységekben gyűj­tött meséket eredeti formájuk­ban használtuk fel. Megőriztük az elbeszélésekben található szí­nes fordulatokat, és számos ecet­ben a narrátor szerepét népi me­semondó töltötte be. A különbö­ző tájakról származó mesék ar­ra is lehetőséget adtak, hogy be­mutassuk a tájegységre jellemző építő- és díszítőművészetet, nép­viseletet, öltözködési szokásokat. Elsősorban a gyerekek számá­ra készítettük ezeket a filmeket, az új generációnak, amely hét­köznapi környezetében már nem találkozhat a népi kultúra tár­gyaival, értékeivel. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy a felnőtt nézők körében is népszerű lett a sorozat. Taffán nem tűnik dicsekvés­nek, ha gondolataimat így zá­rom: úgy érzem, talán egy kis részt a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műterme is vállalt abból az óriási munkából, ame­lyet a falu vizuális kultúrájá­nak formálása jelent mindany- nyiunk számára. Mikulás Ferenc, a Pannónia Filmstúdió -^cecskaméfci műtermének vezetője Balázs József tánciskola (13.) — Ha megcsókolsz — sullosi- ta a fiú —, hozok lisztet is meg tarhonyát is ... Lili megkereste a fiú száját, nyelvével végigsimította, “meg­próbálta felnyitni az ajkát, de nem sikerült. — Mi van? 1— méltatlankodott, de aztán csak sikerült áttolni a nyelvét a fiú fogai közt, aki hagyta. Nem is sejtette, mit is kellene mosL csinálnia. .Egészen apró és meleg volt a nő nyelve. Egy idő múlva elhúzódott tőle a lány, az udvart bámulta. Az apja még mindig ott tánfergett, már csak gépiesen lépegetett, már1- nem kiabálta a vezénysza­vakat, igaz, abbamaradt a mesz- sziről jött dübörgés. — Nem tudom rávenni, hogy elmenjünk innen — suttogta Lili, és visszafordult a kiskapuhoz. Neviczky csak most fogta fel igazán, hogy mi is történt Vele: amiről csak éjszakánként, a me­szes fal felé fordulva álmodozott, meg amiről annyit beszélgettek a többi fiúval, megtörtént: a szájá­ban ott érzi Lili nedves ajkának nyomát, s eddig soha nem tapasz­talt kábulat zsibbasztotta el. A boldogság érzésé lehet ez, gondol­ta, a boldogságé, amiről annyit hallott már a filmekben, meg amiről annyit beszéltek a titok­ban rongyosra olvasott ponyvare­gényekben. Az elmúlt napokban olvasta azt, a regényt — vékony kis könyvecske volt, egy délutáni olvasmány —, amelyben egy gyö­nyörű maláj asszony (a világon egyes-egyedül ő tudott macskákat emberek elleni harcra betanítani, hatalma vólt még a vadmacská­kon is), annyira szerette a harcos fehér-embert, a paradicsommada­rat tanulmányozó hollandot, hogy a könyv végén a férfi el is vitte magával Hollandiába. Hollandia, Hollandia, ismételgette az asszony még álmában is, és oly sóvárogva gondolt Hollandiára, hogy Ne­viczky is egyre kíváncsibb lett erre az országra, és szívesen el­utazott volna ő maga is a maláj asszony álmainak a földjére. — Akkor várlak — térítette magához Lili hangja, kiérzett be­lőle az iménti kérés ismétlése is, hogy tojást, lisztet, egy kis sza­lonnát meg amit tud, szerezzen nekik. — Be kell vinnem őt a szobá­jába — tette még hozzá a lány, és elindult az apjához. A fiú még néhány kört írt le biciklijével a ház előtt, figyelte, hogy Lili betámogatja az öreget a házba. Könnyedén hajtotta a pedált. Repültek alatta a kerekek. A kihalt néma udvar előtt fordult még egyet-kettőt, aztá:' elindult haza. Annak a vasárnapnak 1 dél­előttjén amikorra a katolikusok— reformátusok futballmeccsét ki­tűzték, Libus Oszkár vezetésével néhány lelkes fiú főpróbát tartott. Azzal kezdték, hogy Bacsáki tisz­telendő úr engedélyével hatan be­öltöztek ministránsnak, s libasor­ban elindultak a futballpályára. Előttük Libus Oszkár lépkedett — igaz, most még csak civilben, de megígérte, hogy délután már, ahogyan az illik, fekete rövidnad­rágban — vagy klottgatyában — és valódi stoplis futballcipőben fogja őket vezetni. Körbesétálják majd a nyárfákkal körülültetett nagy futbállpályát (arra mindenki büszke volt, hogy méretei a Wemb­ley stadion méreteivel egyeztek meg; azóta tudták ezt ilyen biz­tosan, amióta a magyarok legyőz­ték az angolokat abban a híres stadionban). A próbán, amikor körbejárták a pályát, a középvo­nalhoz vezényelte őket Libus, a kezdőkörbe állította mind a hat ministránst. Elmagyarázta, hogy mögöttük a játékosok állnak, s ha megkezdődik a meccs, ők az ol­dalvonalhoz állnak. Már megbe­szélte a harangozóval is, hogy ak­kor fpg a sípjába fúni, ha ő meg- kondítja a harangot. Libus Oszkár úgy gondolta, ‘hogy minden eddigi ténykedését felül­múlja majd a katolikusok—re­formátusak meccs megrendezése. Azt is tervezte, hogy a búcsúkon használt hatalmas zászlókat és képeket kihozatja a templomból, mint ahogy azt a húsvéti nagy kórmenetnél is szokták vagy bú- zaszenteléskor, s hogy egy-két lo­bogót elkér majd a községházáról rs. amiket a pálya körül a fákra kötöznék ki. Állítólag Holocsák állomásfőnök az állomáson, a vá­róterem falára már kiragasztotta a mérkőzés időpontját. Éppen visszaérkeztek a futball- pályáról a templom elé, amikor Libus döbbenten állt meg, nem akart hinni a szemének: BacsákJi tisztelendő urat két férfi kísérte egy autóhoz, s az autó azonnal el­indult. Valaki odaszaladt Libus- hoz a “bámészkodók közül, sut­togva szemrehányást tett neki: „Valamilyen összeesküvés miatt letartóztatták a papot. De hogy nem tudtad te ezt, hogy nem mondtad meg?” Az embernek igaza volt, Libus jogosnak érez­te a kérdést, máskor előre meg­mondta, kit készülnek elvinni. Ilyenkor az illető elutazhatott, eltelt egy kis idő, míg visszajött. Addigra már elfelejtették keres­ni, nem jöttek újra érte. De most nem szóltak neki sem. Át­futott az ajgyán, hogy új embert hozhattak a rendőrségre, az ő emberét, aki eddig megbízható hírekkel ellátta, máshová küld­hették, elhelyezték a környékről vagy ő is lebukott. Nem lehetett mit tenni. Az ál­lítólagos összeesküvés miatt el­vitték a papot, de hogy ki ellen szőtt összeesküvést, azt nem tud­ta senki sem megmondani. Erre a falura is jutott minden évben egy, s ha már kimondták a szót: „összeesküvés”; nem is kéllett több magyarázat, éppen elég volt ahhoz, hogy el vigyenek valakit. Mint most is: Bacsáki tisztelendő úr összeesküvésben vett részt. Éppen elég ok árra, hogy elvi­gyék. Oly gyorsan, hogy a vasár­napi szentmisét már meg se tart­hassa. Egy összeesküvés miatt el­vitték a papunkat, mondták egy­másnak, a hívek és bólogattak. Az összeesküvést mindig is bün­tették, még a régi reakcióban is. Féltek a szótól, igencsak meg­gondolták, ha ki kellett monda­ni, olyan nehezen állt rá a nyel­vük, összefogtak a rendszer el­len, vagy lázítottak az állam el­len — mondták, de ez alatt per­sze a kimondhatatlan összeeskü­vés szót értették. Holocsák volt az, aki' meghonosította a kifeje­zést a faluban. Miközben a vo­natjegyeket kiadta az utasoknak, minduntalan visszatért rá: „Bár­mit csinálhatnak emberek, csak össze .ne esküdjenek.” Az utasok bólogattak, és nemcsak azért, mert Holocsákkal, az állomásfő­nökkel mindig is szívesen elbe­szélgettek, Jianem mert Holocsák valóban jót akart nekik. Bolon­dok .lennének összeesküdni. Most is, ni, fegyvereket keresnek a fa­luban, fegyveres összeesküvésről írnak az újságok. „A kútba dob­ták a fegyvereket V-ben”, ol­vasta Holocsák az újságban, s a .cikkben annyiszor emlegették az összeesküvést, hogy azt ő egy életre megjegyezte. A ministránsok beszaladtak a sekrestyébe, Libus a templom­kertben várakozott Kerczákkal és iNeviczkyvel. Nem tudták eldön­teni, hogy merre induljanak el, mert újabb idegenekkel megra­kott autó futott be a' faluba. A futballpályára már nem mehettek vissza, mert az arra kanyarodó útnál állt egy civil rendőr, aki Libusékat tartotta szemmel. Az idegenek kis csoportja pe­dig éppen a templomikért felé igyekezett. A két fiú felismerte azt a pus­kás embert, aki a tánciskolában a levegőbe lőtt, meg a szőlőben megfuttatta őket — bizonyosan ő volt az... A közeledő csoportot a puskás ember irányította, ő mu­tatott Libus felé. Ügy. állt a falu közepén; mint egy hadvezér, pa­rancsokat osztogatott, hogy ki merre menjen, és hói kezdje el a házkutatást. Libus mindezt jól látta. Előre tudta már: a vasár­nap délután azzal fog eltelni, hogy ezek az idegenek felkutat­ják az udvarokat, a kerteket, s azokat a gyanús portákat kere­sik fel, amelyeket a puskás em­ber kijelöl majd nekik. Valami nagy hiba történhetett, hogy őt erről nem értesítették, hogy erről nem tudott. Egyre keserűbben szemlélte a nagy mozgolódást: hiába kapott a faluban enniva­lót, szállást, szeretetet és jóindu­latot — éppen azért, mert annyi emberen segített — most mégis csalódnak' benne. „Csak szája volt nagy, és éppen a legnagyobb veszedelemben hagyta cserben a falut...” (Folytatjuk) ÉNEK-ZENEI ISKOLÁK • A Bartók jegyében szervezett 1981-es hangversenyen is sikerrel szerepelt a „nagykórus”. Karnagy: dr. Somogyvári Zoltánná I Kiállítás Dobó Irma tanár kerámia­szakkörének munkáiból. Kiskunfélegyháza Vidám furulyaszó köszöntötte 1958. május elsején a kiskunfél­egyházi felvonulókat. A tanév kezdetekor szervezett első helyi ének-zenei osztály jó ritmusér­zékű tanulói így bizonyították, hogy milyen sok népdalt tudnak, milyen gyorsan gyarapodtak ze­nei ismereteik. Komlós L"aszlóné tanította az éneket és a furu­lyát, az általános ismereteket pe­dig Erzsiké nénitől, azaz Kiss Anlalnétól sajátították el. A következő évben az I. számú leányiskolához került a Szemléz Sándor igazgató által alapított ének-zenei. Sokan jelentkeztek a jó hírű osztályokba. Sajnos, gyorsan kinőtték á kezdetben' is szűk, barátságtalan -helyiségeket. Amikor megkapták a Szabadság téri öreg iskolát, valamivel ked­vezőbb körülmények között dol­gozhattak, egészen addig, amíg 1969-ben életveszélyesnek nem nyilvánították a rozzant épületet. Üjubb megalkuvások, újabb ne­hézségek után 1973-ban az új, jól felszerelt Batthyány Lajos Általános Iskolában kapott ott­hont a magyar zened nevelés el­veit érvényesítő kiskunfélegyházi ének-zenéi tagozat. Mi sem bi­zonyítja jobban lelkesedésüket, dr. Somogyvári Zoltánné kar­nagy elhivatottságát, mint az, hogy ilyen gondok ellenére 1973- ban megkapták „Az éneklő if­júság mozgalom nagydíját”. A j utalomüdülés után Keszthelyen adott hangversenyüket a rádió egyenes adásban sugározta. Há­rom év múlva a debreceni nem­zetközi kórusversenyen is szere­pelhettek. Megállták a helyüket, ennek köszönhetően a követke­zőn is i részt vehettek. Kiemelke­dő munkájukkal elérték, hogy az iskola vegyeskarát az MSZMP Kiskunfélegyházi Városa Bizott­ságának hosszú távú közművelő­dési tervében a megkülönbözte­tett erkölcsi és anyagi támoga­tásra érdemes együttesek közé sorolták. Az iskola krónikájában nagy­szerű tanulmányi eredményekről is hírt kapunk. 1975 februárjá­ban — például — a városi mate­matikai versenyen Bartek Lehel bizonyult a legjobbnak. A követ­kező évben Gyarmati István. mint a helyi legjobb, nevezhetett a megyei versenyre. Csányi Má­ria történelemből, Tulkán György élővilágból és oroszból, Halász Gabriella, idén a kisdoboscsapat: Sebestény Péter, Bense Márta ért el első helyezést. A következetes, magas színvo­nalú esztétikai nevelést szolgál­ják rendszeres kiállításaik. Jeles művészek szívesen látogattak a Batthyány Lajos Ének-Zenei Ta­gozatos Általános Iskolába. A pajtások beszélgethettek Tóth (Menyhérttel, Kovács Ferenccel, az iskola épületét tervező Ko­rányi Józseffel, Fazekas István­nal, a Népművészet Ifjú Meste­rével. . Bense György igazgató, irányí­tásával a tantestület és a diá­kok igen szép programmal ké­szültek a Kodály-centenáriumra. Ma már a félegyházi kisdiákok is tudják, hogy 1933-ban a vá­rosukba látogató zeneszerző és Tóth Aladár milyen elismeréssel méltatta a népdalokat és Ko- dály-szerzeményeket dramatikus formában bemutató félegyházi kórus teljesítményét. A hagyo­mányok köteleznek, és mindenki elvárja tőlük a megfelelő szerep­lést. Jól sikerült dunapataji fel­lépésük, és bíznak abban, hogy az ének-zenei iskolák kecskeméti országos találkozóján is öregbít­hetik hírnevüket. Kerámiaszak)- körük szép plakettet készített az évforduló tiszteletére. A napok­ban Budapestre utazik kórusuk rádiófelvételre. Május 14-én ta­lálkoznak az iskola volt növen­dékek Természetesen hangver­senyt is rendeznek e szép alka­lomból. Arról sem feledkeznek meg, hogy ép testben szárnyal­hat a lélek. Az úttörőmozgalom harmincadik évfordulóján fel­avatott sportpályájukon készül­nek a versenyekre. Focicsapatuk tavaly megnyerte a helyi Pajtás Kupát, tavaszra is több mérkő­zést terveztek. A szülők, a diákok szeretik a többször átszervezett ének-zenei •tagozatot, a Batthyány-iskolát. A pedagógusok véleményét Kovács Katalin nyugalmazott tanítónő írta le a legtömörebben. Szép emlékezésében egy volt kartár­sát idézte: „Ezen a helyen csak teljes odaadással lehet dolgozni.” Heltai Nándor • Juhász Istvánná érdeklődéssel szemléli a készülő matematika­dolgozatokat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents