Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-15 / 62. szám
IMS. március IS. • PETŐFI NÉPE • 3 Marci bácsi a születésnapját tartja. Ez okból több csomag Negro cukorlkát hozott magával, s mindenkit megkínál. Kísértetiesen hasonlít ez a gesztus az óvodákban, bölcsődékben elharapódzott szokáshoz, de mint mondani szokták, az öregség a második gyermekkor ... S Marci bácsi, a katy mári öregek napközi otthonának „ünnepeltje” eképpen valamiféle újkori hagyományt ápol. Tizenvalahányan üldögélnek a fotelekben, a dohányzóasztalok mellett. Lábukon papucs, vastag zokni, mert a „kiváltott” olajkályhák helyébe állított elektromos kandalló nem győzi a vastag falak nyirkosságát ellensúlyozni. A hűs levegőben pedig mozgás nélkül — mit tagadjuk, kellemetlen az üldpgélés. özv. Pap Györgyné mégis szorgalmasan kerekítheti a borsócakkot az unokájának 6zánt párnahuzatra, a többiek beszélgetéssel próbálják elütni a kellemetlenséget. A közös lottószelvény kitöltése esemény. A remény melegét, — buszt veszünk belőle, ha megütjük! — péntektől péntekig hozzá lehet kalkulálni a + 15 fokhoz. Lassan két évtizede, hogy az öregek napközi .otthona fo^adjajaz idős embereket. Iharos Fejencnjj mind a kezdetektől az „övéi között él”. Ennyi év után talán felelős véleményt is mondhat, van-e értelme ennek az intézménynek? — Az embereken múlik. Ha jól összejön a társaság, megvan az egyetértés, akkor tartalmasán múlnak a napok. Megpróbálok mindenkivel szót érteni. De volt már olyan, hogy arra gondoltam, kikérem a munkaxonyvem. Es altkor az jutott az eszembe, hogy egyszer én is megöregszem ... Lábadt Erzsi néni most Jugoszláviában van, temetésen. De ha itt tartózkodik, akkor nótázás szokott kerekedni. Jönnek az iskolások is, műsorral, őrölünk minden vendégnek... * * * „Az 1982-es évben nagyobb felújítási munkákat végeztünk az öregek Napközi Otthonánál. Végleges helyére, a régi gyógyszer- tár épületébe került áz otthon. A megyei tanács és a járási hivatal 300 ezer forinttal járult hozzá az átalakításhoz, jelentős társadalmi munkát vállaltak a szocialista brigádok. Mamuzsity An- talné, Béke utca 16. sz. alatti lakos 10 ezer forint adománnyal nyújtott ehhez segítséget.” (Idézet a falugyűlésen elhangzott beszámolóból.) ♦ * * Háromnyelvű felirat a közintézmények bejáratánál. Háromnyelvű, tagozatos általános iskolai oktatás. A gyerekek száma évről évre csökken, a megcsappant létszámú tanulócsoportoknak ri- sdeg.hodály- a szab vány méretű ''Tö'fft% rJffinfVA z fe «te fftdy h á k nem 'képMtliMilJ’g* méregét adni. A központi fűtés kiépítése jóval meghaladija a tanácsi költségvetés tehetségét”. — Mit lehetne tenni? — töpreng Pál László tanácselnök. Már arra is gondoltunk, mi lenne, ha mindenki havi fizetésének egy százalékát rászánná az iskola fű• A szíve katymári! Ismerve a községet, lakóival is hadakozik — érdekükben — Pilcsuk Sán- dorné. tésének korszerűsítésére? Hiszen a katymáriak nem fukarkodnak, ha a közösség dolgainak előre- lendítéséről van szó. Tavaly a lakosság, a községben működő üzemek, intézmények dolgozói, a szocialista brigádok, majd 3,3 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek! Talán, ha sikerülne ennek a lehetőségnek a pénzügyi kidolgozása ... * * * Nincs derűsebb helyzetben a község művelődési háza sem! Az épület jobbára egy kísértetkas- télyt fonmáz, semmint vonzó környezetet a közösségi élet kiterjesztésére. Dacára a mostoha körülménynek a Bunyevác Kulturális Kör műsorai mindig népes résztvevősereggel zajlanak. A fiatalok hagyományápolásának megyehatáron is túljutott a híre, a pünkösdi népszokások felelevenítésével már a tévé nyilvánosságáig is eljutottak a katymári iskolások. A község' könyvtára a beiratkozott olvasók és a kötetszám alapján „átlagos”, de a kölcsönzött kötetek számában már nem! Duplája került a könyveknek az olvasókhoz tavaly is, mint a megyei átlag. A könyvtár sanyarú helyzetén az idénre tervezett belső átalakítás, teljes felújítás segít. * * * Pilcsuk Sándornéval, a községi pártvezetőség titkárával öröm szót váltani. Határozott, talpraesett, „Ikatymári-Szívű”, noha ma- darasi származású. Így a két veI Pál László tanácselnök nem híve a kitaposott utakon járásnak. (Straszer András felvételei) télkedő község olykor elkendőzött indulatainak okával is tisztában van. Ha csak rajta múlna, hogy 'a Csipkerózsika-álmából éhredő Katymárt végképp kipenderítse a pihenő nyoszolyából! — Épülnek a házaik — mondja —, de a megrendelőnek még.mindig csak az az igénye, hogy magasabb legyen, mint a szomszédé, vagy nagyabb, mint a Madarason látott. S ha kész a ház, a teljes berendezéssel, maradnak továbbra is a szurgyikban. (A melléképületben. A szerk.) Miért nem lehet eljutni addig, hogy amiért megdolgoztak, azt már élvezni, használni is tudják? « * * * Katymár aligha nevezhető szegény településnek. A szorgos munka nyomán — a termelőszövetkezeten keresztül — hétezernél töhb vágósertést, másfélszáz szarvasmarhát adtak el. A tápboltnak a forgalma meghaladta a kétmilliót. Gyülekeznek a bankók a takarékszövetkezetben és az ÖTP-hen, a betétállomány elérte a 40 millió forintot. Mégis úgy tűnik, hogy a község fejlődésének előrelendítésé- ben szorosabb összefogással lehetne látványosabb eredményeket elérni. Mint ahogy ezt a falugyűlés egyik felszólalója mondta — a környező községek gázbevezetési programját talán kissé irigyelve : — Vigyázzunk, nehogy utoljára ébredjünk fel!... Nagy Mária * # ft Napközi foglalatosság, amint gyermekkorukban megtanulták.- sohase maradjon üresen a kezed!... NAPKÖZBEN: Tudakoz vány Ez az eset is úgy kezdődött, ahogyan naponta ezer és ezer hasonló kezdődik a megyében, az országban, de hogy mégis ügy lett belőle az talán a véletlennel is magyarázható. Fuszkó Lajosné, Mélykút, Magyar utca 30. szám alatti lakos leült az asztalhoz, és levelet írt Borotára, az 1. kerülőt 7. szám alatt lakó ismerősének, Sas Pongrácnénak. Miután elkészült az írással, borítékot vett elő, szabályosan megcímezte, nem felejtette el az irányítószámokat sem feltüntetni. Ezt követően elballagott a poőtára és expressz- ajáhilott küldeményként feladta a levelet. Sürgős volt, .ezért választotta a nem éppen olcsó módot. Ki is fizetgjt 14 forintot. Mindez 1983. január 21-én törtéht. Fuszkó Lajosné várt. Eltelt egy hét, majd egy mási|k hét, de a címzett nem válaszolt. A feladó gyanakodni kezdett és ismerősök útján megtudta, hogy a címzett nem is kapta meg a levelet, így tehát nincs mire válaszolni. Mivel a borítékban nem pótolható okirat volt, kénytelen-kelletlen a feladó bement a mélykúti postahivatalba, s előadta panaszát. Készségesen fogadták, s adtak neki egy Tudakozvány elnevezésű űrlapot, hpgy. töltse, ki, mert csak ennek kitöltése után tudnak az üggyel foglalkozni, csakis így nézhetnek utána az eltűnt 'levélnek. Mellesleg a Tudakozványért további két forintot kellett fizetnie. A nyomaveszett levél eddig tehát 16 forintjába került. A Tudakozvány több részből áll. Az elsőt az tölti ki, aki keresi a küldeményt. F-uszkó- né kitöltötte: ragszám 4593; a burkolat leírása: szatoványmé- retű postai boríték; a lezárás módja: saját enyvezéssel stb. Ez a kitöltés február 10-én történt, s az ember az!t gondolja, hölgy ezek után fogtak hozzá a levél kereséséhez, de a második részben, amit a küldemény rendeltetési hivatala tölt ki, az áll, hogy oda (mármint Borotára) 1983. február 8-án érkezett a Tudakozvány. Tehát két nappal korábban semmint a feladó kitöltötte volna. Borotán azt igazolták, hogy oda a levél nem érkezett meg. A Tudakozvány megjárta Budapestet is, nevezetesen a 70-es postahivatalt, ahová az elkallódott leveleket irányítják. Ott pecsétet ütöttek a Tudukozványra február 17—i keltezéssel, mondván, hogy oda nem érkezett a levél, a küldemények között nem fordul elő. Örök rejtély marad azonban, hogy egy hónapig hol kóborolt, vagy hol „pihent” a levél, amelynek végső sorsáról a következőkben tudósít a Tudakozvány: Igazolom, hogy a tudakolt küldeményt az arra jogosultnak 1983, II. 19-én 07.40-kor kézbesítettük. Átvette Sas Pongráoné. S most újra egy meglepetés: a borotai postahivatal bélyegzője, amelyen 1983. február 9-ét olvasatja a „tudakolt”. Mélykút és Borota légvonalban kb. 15 kilométer. Nem légvonalban, mondjuk húsz. EZt a távolságot gyalog néhány félóra alatt meg lehet tenni. Persze a levelek nem légvonalban mennek, hiszen a •borítékon még Blaja feliratú pecsét is szerepel I. .22-i dátummal. Tudjuk, hogy nem ez a jellemző a postára, de ha évente csupán néhány ilyen történik, az érintetteknek túl sok. —dorgál— Közterületek védtelenül? Legázolt pánkok, letördelt díszfák és cserjék, megrongált személyautók, játszóterek, erőszakkal bevert buszmegálló-üvegfalak jelzik hol itt, hol ott: élnek és virulnak a garázda elemek. S többségük — figyelmet érdemlő, szomorú tény — a fiatalok, a fiatalabb korosztályok közül kerül ki csakúgy, mint a munkakerülők és egyáltalán a bűncselekmények jj| bizonyos fajtáit elkövetők jelentős hányada is. Nem firtatnám most, mások után sokadszor a közterületek rongálásának „örök” problémáját, nem rágnám tovább a sajtó által velejéig lerágott csontot, ha nem juttatták volna eszembe a témát a minap egy jelentős fórumon, az országgyűlési képviselők Báos-Kiskun megyei csoportjának az ülésén. Általában a bűnözésről volt ugyanis szó, s annak hátterével kapcsolatban a következő mélyértelmű, kemény megfogalmazások hangzottak el egyebek között: ,,Az állampolgári fegyelemre való nevelésre sokkal nagyobb gondot kellene fordítani az iskolákban, a munkahelyeken, a társadalmi és tömegszervezetekben”. „Áz iskoláknak jóval több Időt kellene szentelniük az erkölcsi nevelésre”. „Baj van a munka becsületével, s ebben ludas — nem is kis részben — a családi környezet, s okai ennek a meglevő társadalmi ellentmondások is”. A közterületek rongálói — e „kis” bűntettek elkövetői — is nyilvánvalóan olyan környezetekből kerülnek ki, ahol táptalajra találnak — együttesen hathatnak — a még kialakulatlan személyiségekre a fenti tényezők. Riportot érdemelne — a város társadalmának a figyelemfelhívására — az a pusztítás,- mely csak Kecskeméten tapasztalható az utóbbi időben. Nagy város, ahol több a céltalanul bolyongó utcai ember — intézhetné el e sorok írója ennyivel a dolgot. Am nem teheti, mert gyakorta tapasztalja, hogy a .kisebb városokban, sőt, a községekben is gátlástalanul ügyködnek a beteges hajlamú pusztítók. Kalocsán például a Művelődési és Ifjúsági Ház gyönyörű barokk palotája melletti autóbuszmegálló üvegfala volt útjában valakinek. Erőszakkal kiverték azt. Több faluban, hétvégi üdülőhelyein tették tönkre a drága pénzért — társadalmi segítséggel — készült köztéri létesítményeket. Hallani is rossz volt azt a hírt, hogy Baján a közelmúltban, egy sikeres futballmeccs után, az örömükben nekivadult szurkolók — mindenen átgázolva — letaposták az úttörőház parkját, beverték az intézmény ablakait. Ezernyi példát sorolhatnánk a fékevesztettségre, a fenegyerdkségre. Az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés: Közterületeink teljesen védtelenek a gátlástalanokkal szemben? A látszat ez, a valóság azonban egészen más. Védtelenek annyiban, hogy nem vigyáz i- mert nem vigyázhat — minden park- ra-bokorra rendőr vagy parkőr. Védettek viszont a törvény által, mely egyre szigorúbban bünteti a köztulajdon rongálóit. Közülük azonban sóknak sikerül illegalitásban maradnia, így nem tudnak velük szemben eljárni a hatóságok. Ellenük nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség, elsősorban azért, hogy megelőzzük a rombolásokat, s azért is, hogy eredményesebben segítsük az elkövetők leleplezését. Ha azonban jól végiggondoljuk a dolgot, azt kell mondani, hogy még előbb el kell kezdeni a megelőzést. Iskolás korban az állam- polgári fegyelemre, a munka megbecsülésére való eredményesebb. neveléssel, mint azt a . képviselőcsoport ülésén is hangoztatták, hogy sokkal kevesebben legyenek, akik fittyet hánynak a rendre. Akkor talán nem tűnik majd úgy, mintha védtelenek fennének közterületeink. Rapi Miklós OMHftÉMNig! Marx és Engels magyarul Színvonalas füzettel lepte meg a Kossuth Könyvkiadó olvasóit. A szépen nyomott prospektus — amint a címlap is elárulja — Marx halálának századik évfordulójára készült. Közli Marx és •Engels művei sorozat köteteinek rövid ismertetői mellett a kiadónál az elmúlt huszonöt évben megjelent műveket, valamint a Marx életét, munkásságát bemutató könyvek bibliográfiáját. Talán csak kevesen .tudják, hogy a Karl. Marx és Friedrich Engels művei sorozatban 47 kötet jelent meg, átlag hat—'hétszáz oldalnyi terjedelemmel. Felöleli ez a sorozat a két nagy tudós teoretikus szinte teljes életművét, filozófiai, politikai gaz- daságtani kutatásait, a kortársakkal folytatott vitáit, a tudományos munkásságukat összegező nagy műveket, a klasszikussá vált alkotásokat, mint „A kommunista párt kiáltványa”, „A tőke”, a népszerű nevén ismertté vált „Anti-dühring” vagy a „Természet dialektikája" című munkákat. Tartalmazza a két nagy szerző levelezését, cikkeit, amelyek egyúttal megmutatják a marxista elmélet kialakulásának útját, tökéletesedését, a munkásmozgalomra gyakorolt hatását is. Külön figyelmet érdemelnek a tematikus gyűjtemények. Csak néhányat említve: Marx és Engels Magyar Országról; A magyar szabadságharcról; Művészetről, irodalomról; A nemzeti kérdésről; A vallásról stb. A politikai irodalomban járatlanabb olvasó számára is érdekesek a Marx életéről, tevékenységéről szóló könyveik, mint például: Kortársunk Marx, A fiatal Marx, Marx élete dokumentumokban, s a miniatűr könyvek, amelyek a gyűjtőknek is örömet szereznek. A kiadó ajánlásának jó bevezetője Marx német érettségi dolgozatából kiemelt részlet, amelyben az ifjú elmélkedik a pályaválasztásról ilyenformán: „Ha csak önmaga számára munkálkodik, lehet ugyan híres tudós, nagy bölcs, kitűnő költő, de tökéletes, igazán nagy ember soha.” S ide illik az idézett Lenin- mondat is: „A mi tanításunk — mondotta Engels magáról és barátjáról — nem dogma, hanem a cselekvés vezérfonala ... Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, a marxizmust egyoldalúvá, torzzá, holttá tesszük, kiöljük elemen lelkét, megingdtjuk legmélyebb elméleti alapját — a dialektikát, a< sokoldalú és ellenbmaridáisok- kal teli történelmi fejlődés tanát, megbontjuk a korszak meghatározott gydkatlati feladataival való kapcsolatát, melyek minden új történelmi fqrdulat- nál megváltozhatnak.” Az útbaigazító füzet — tájékoztató jellegével' — kedvet teremt ahhoz, hogy újra a kezünkbe vegyük a nagy szerzők egy- egy művét,, amelyek gondolkodni tanítanaik a bonyolult és nehéz körülmények között,-1 megvilágítják a társadalmi folyamatok lényegét. T. P. KÖZSÉG A SZURGYIKBAN ? A háromnyelvű Katymár
