Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxxviii. évi. 60. szám Ára: 1,40 Ft 1983. március 12. szombat Marjai József hazaérkezett Londonból Marjai József miniszterelnökhelyettes pénteken délelőtt Londonban. a brit gyáriparosok szövetsége (3BI) székházéban ke- rekasztal-beszélgetést folytatott a CBI-nak a magyar gazdasági és üzleti kapcsolatokban érdekelt tagjaival. 'Korábban, a hivatalos látogatás programjának megfelelően, a magyar kormány elnökhelyettese ellátogatott a Lloyd’s of London biztosítótársasághoz és felkereste az értéktőzsdét. Végül találkozott és beszélgetett vezétő angol köz- gazdasági újságírókkal is. 1 A pénteki kerekasztal-konfe- renciával Marjai József ötnapos, hivatalok nagy-britanrilai látogatása befejeződött A távozó vendéget a Heathrow-i repülőtéren sir John Stow, a külügyminiszter személyes képviselője búcsúztatta. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken kora délután visszaérkezett Budapestre. Célok, tervek a megye üzemeiben Az idei esztendő a vártnál valamivel kedvezőbb kilátásokkal kezdődött Bács-Kiskun megye iparában. Ennek elsősorban az az oka, hogy a vállalatok — az elmúlt évi nehezebb gazdasági körülmények között — jóval nagyobb figyelmet fordítottak piackutatásra, igyekeztek jó áruval, pontosabb szállítással megtartani megrendelőiket, s jobban alkalmazkodni a változó igényekhez. Ezt tapasztaltuk a felkeresett három üzemben is. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában sem kell .attól tartani a dolgozóknak, hogy 1983-ban nem lesz elegendő munkájuk. Tavalyi árbevételük 595 millió forint volt, erre az évre 650 milliót tervezték. A' megrendelők által jelzett igény azonban máris meghaladja a 680 millió forintot. Amennyiben tehát szervezettén. jó\ dolgozik a gyár kollektívája, s túl is teljesíti \éves előirányzatát, tekintő- J lyes «nyereségre tehet szert. Annál is inkább, mert a szerződések több mint kétharmad részéi külföldi .megrendelőkkel kötötték. Mintegy 300*_miUi)ó forint értékű terméket — ipari , csarnokokat, hűtőházakat — a Szovjetunióba szállítanak. Ugyanakkor a nem rubelelszámolású piacokra ,— elsősorban Észak- Afrikába — az 1982. évi 110 millióval szemben, ebben az évben 160 millió forintért gyártanak ás szerelnek raktárcsarnokokat,« s egyéb tároló létesítményeiket. Ez egyben azt jelenti, hogy az üzem kollektívája a dollárelszámolású piacon is meg tudta vetni a lábát. Bár a hazai beruházások alaposan lecsökkentek, a kecskeméti gyári/ belföldi — körülbelül 1 220 millió forint értékű — megrendelései még mindig tekintélyesnek mondhatók. Acélszerkezeteket szállít jjöbbdk között a Paksi Atomerőmű második ütemének építéséhez. Ennél is nagyobb munka az ország legújabb nagyberuházásánál, a dunaújvárosi kokszolómű építésénél , vár az üzemre. Ide az épület váz- szerkezetéit, technológiai, berendezések tartószerkezeteit, acél- szerkezeti pódiumokat készítenek. Szép feladatnak ígérkezik a Szegedi Nemzeti Színház rekonstrukciója, amelyhez a belső acélszerkezeteket, a zsinórpad- íásty és nyílászáró szerkezeteket állítják elő Kecskeméten. A Magyar Állami Operaház felújításához tűzbiztos nyílászárókat, az új Budapesti Vértrahszfúziós Állomás építéséhez ugyancsak acélszerkezetéket gyártanak. Észak-Afrikaba készülő csarnokszerkezetet hegesztőnek a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában. (Straszer András felvétele) A megye másik Fémmunkásgyárában, a kiskunhalasiban — ahol tavaly igen nehéz évet zártak — az idén már jobb kilátá- so’kkal kezdték az esztendőt, i Kifejlesztett új termékeiket sikerült megismertetni és elfogadtatni a beruházókkal. Az év eddig eltelt két hónapjában folyamatosan gyártottak a budapesti lakásépítkezésekre, s a László Kórház felújításához is acélszer- kezeteket. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat nagyobb mennyiségű, úgynevezett modern barakkot rendelt az üzemtől. Emellett növekvő meny- nyiségben van kilátás a Fillod- technológiával készülő építési .panelek értékesítésére is. Dr. Judák Imre igazgató, a napokban megtartott szocialista brigádvezetői tanácskozáson többek között arról beszélt, hogy az idén 322 millió forint értékű megrendelésnek kell eleget tenni, a tavalyi 277 milliós árbevétellel szemben. Mindezt természetesen hatékonyabb munkával, á nyereség növelésével. yA Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának idei célkitűzése 325 millió forintos termelési érték elérése. Ez csaknem 10 százalékkal nagyobb a tavalyi produktumnál. Az üzem legismertebb termékei a közúti járműfékek, amelyeket ugyan hazai megrendelésre gyárt,« de ezek tekintélyes mennyiségben közvetett úton kerülnek exportra. Legfőbb partnerei — az IKARUS Gyár és a RÁBA Művek — ugyanis közismerten nagy külföldi megrendeléseknek tesznek eleget. Ezek mellett^ pedig a MOGÜRT vesz át jelentősebb tételeket a közúti fékekből, üzemfenntartási célokra. Ez a cég látja el a külföldi IKARUS- és RÁBA-gyártmányú járműveket vásárló ügyfeleket pótszerelvényekkel. A járműfékek megrendelői közé tartozik még Bulgária és Lengyelország. A kecskeméti gyár másik igen fontos terméke a golyósorsó. Ebből 60 millió forint értékben szándékozik az idén készíteni. A gyártókapacitás 75 százalékát már lekötötte a hazai gépipar, amely egyébként csak tőkés importból tudná a golyósorsót beszerezni, tehát a kecskeméti gyárnak ez a tevékenysége deviza-megtakarítást jelent a népgazdaságnak. Jelenleg a golyósorsó nyugati exportjáról is folynak tárgyalások, s a még megrendeléssel ki nem töltött kapacitást ezzel szeretnék kitölteni. N. O. A SZOVJETUNIÓ, AZ NDK, ALGERIA, IRAK, TANZÁNIA A KECSKEMÉTI TÖVÁLL MEGRENDELŐI KÖZÖTT Különjutalom a pontos szállításért „ Jeles tanulókból lesznek kitűnő mesterekVy 3. oldal (9 Három idősebb és egy pályája kezdetén levő szabómesterhez tértünk be fotóriporterünkkel. Solt- vadkerti, kiskőrösi és fü- lopszállási műhelylátogatásunk alkalmával megismertük a férfiszabók kóra reggel kezdődő munkás hétköznapjait. A mezőgazdasági szövetkezetek erő- és munkagépeinek rendszeres karbantartására, másfél évtizede alapította a kecskeméti Tö- VÁLL-t a helvéciai Petőfi Tsz, meg a vele szomszédos gazdaság. Az 1970-ben önálló közös vállalattá átalakult társulás, később az AGROKER Vállalat és a KPM Közúti Igazgatóság gépeit is javította. Bérmunkában pedig a' kiskunfélegyházi Vegyipari Gépgyárnak, .a. gyöngyösvisontai Gagarin Hőerőműnek is készített lakatosipari terméket. Ma négy részlege ipűködik a kecskeméti TÖVÁLL-nak, s a Mindszenti úti telephelyén felépített szerelőcsarnok szociális létesítménnyel együtt, alkalmas muhkakörülményeket teremtett a kö;zös vállalót dolgozóinak. Kő-, rösfalvi András igazgató a legsikeresebb esztendők egyikének tekinti az 1982-est, amikor is a TÖVÁLL 43 millió 433 ezer ’ for- rintos árbevételt és 9,5 milliós nyereséget könyvelhetett el. Ez utóbbi összegnek a 40 százalékát osztalékként átadta az alapító helvéciai Petőfi Tsz-nek ás a ja- kabszállási Népfront Szakszövetkezetnek. A közös vállalat termelőrészlegei közül 1982-ben a lakatosipari teljesített a legtöbbet, 28,1 milliós árbevételre tett szert. A műszerészek 10,4 milliót hoztak össze igényes munkájukkal. Az építőipariak 4,3 millió értékű munkát végeztek, a szállítási részleg pedig 600 ezer forintot érő külső fuvarozással zárta az előző évet. A közös vállalat valamennyi saját szállítási munkáját is elvégezték, ,ami külön szép teljesítmény. I i VETIK Á PARAJT ÉS A KAPROT A legutóbbi évtizedben vált a Kiskunság igen jelentős zöldségtermesztő gazdaságává a szabad- szállási Lenini Tsz. Zellert és petrezselyemzöldet, parajt, póréhagymát, kaprot, fűszer- és étkezési paprikát élelmiszeripari feldolgozásra is vet a szövetkezet. A levélzöldet túlnyomórészt szárítmányként, külföldön .értékesítik. A tavasz közeledtével, ezen a héten megkezdték a paraj vetését, s péntekén egy hat .hektáros táblán a karpormagot is földbe tették a Szövetkezet dolgozói: Dömötör István traktoros, G. Kiss Mihály munkaigépkezelő. (Méhesi Éva felvétele) ÉVTIZEDES MUNKA EREDMÉNYEKÉNT Megkétszereződött a kukorica termelése a Bácskában és a Duna mellékén Ä mennyiség mellett nem hanyagolható el a jövedelmezőség A széltépázta Felsőszentivá- non a helyi -termelőszövetkezet központjában csütörtökön délután a Bácskai és1 a Duna melléki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének termelési koordinációs, valamint a terv- és közgazdasági bizottságának tagjai gyűltek össze. Míg ezekben a napokban a megye középső és északi részén sivatagi hangulatot felidéző homok- és porfelle- gék kavarogtak, addig a kötöt- tebb talajú Bácskában csak a most éledező fák koronáit rázta a szél. Ez a kötöttebb. jobb minőségű talaj a kukoricának kedvező -tavalyi -. időjárás segítségével jó terméssel hálálta meg a szakemberek fáradozásait. Az összevont bizottsági ülés egyik napirendi pontja éppen 1982. kukoricatermésének értékelése volt. Csató Zsigmond, a TESZÖV főmunkatársa elemezte a térség szövetkezeteinek kukoricater- melését. Az első és legfontosabb, hogy 1970 óta megduplázódott a mennyiség és az átlagtermés is Az ötvenkilenc mezőgazdasági szövetkezetben 42 ezer 833 hektáron termelt kukorica termésátlaga csaknem száz kilóval túllépte a nyolc tonnát. A közös gazdaságokban a szakemberek jó úton haladnak. Bizonyítja ezt az is, hogy bővült az úgynevezett középérésű —: FAO 300— 400-as — gyors vízleadású hibridek köre. A magas termés érdekében a tíz évvel ezelőttinél lényegesen több műtrágyát is használtak a talajerő visszapótlásához. Hektáronként átlagosan az elmúlt esztendőben 490 kilogramm vegyes hatóanyaggal segítették a növény fejlődését. Jól hasznosították a termelési rendszerek technológiáit is. Tavaly — mint mindig — a legnehezebb a csapadék pótlása volt. Bár az időjárás kedvezett a kukoricának, hiszen a kevés eső pont akkor '.zúdult a tájra, amikor a növény leginkább igényelte. Emellett gondként jelentkezett a gépek, eszközök hiánya, illetve magas ára. A hozzászólásokból kiderült, hogy a legjobb eredményt nemcsak a félmillió forintot érő vetőgéptől, de a lényegesen — több mint tízszer — olcsóbb román SPC—6-ostól is várhatjuk. Igaz, a 41 ezer 200 forintba kerülő gép jó talajelőkészítést igényel. Sok nagyüzem a legfontosabbnak nem a mindenáron való termésátlag-növelést tűzte ki célul, hanem a megfelelő jövedelmezőség elérését. Ezért előfordultak olyan eseteik is, hogy egy-egy gazdaság termésátlaga ugyan elmaradt a nyolc tonnától, a feszes technológia betartása mellett mégis nagyobb jövedelemre tehetett szert a kúkoricaága- zatban, mint a nála lényegesen nagyobb termést elérő. A bizottság tagjainak észrevételeivel kiegészített, majd' harminc oldalas összehasonlító táblázatgyűjteményt a TESZÖV munkatársai a közeljövőben elküldik nemcsak az első számú szövetkezeti vezetőknek, hanem a termesztő szakembereknek is., Cz. P. Messze elkalandozott az egyik tanácsülés a fő kérdés: a költségvetési gazdálkodás és az ezzel összefüggő hatékony- sági tényezők megvitatása után. Az elnökhelyettes, az időszerű testnevelési feladatokról szólva, javasolta a tanácstagságnak és általa a lakosoknak: mozogjanak többet és rendszeresebben! Felkapták erre a fejüket jó néhányon. Amikor pedig a tanácselnök-helyettes így érvelt: „Higgyék el, megéri!”, a pénzügyi szakemberek elkezdtek számolgatni. „Sok köz- és magánkiadást lefaraghatnánk, ha mindenki egészségesen élne, többet mozogna. Kevesebb pénzre lenne szükség a kórházak, és más. egészségügyi intézmények fenntartására. Kevesebbet és ritkábban kellene költeni gyógyszerekre. A táppénz nem vinne el milliárdokat az államkasszából. És talán kevesebb kávéval, alkoholos itallal beérné a lakosság, mint most. Érdekes javaslat. Lehetne ezzel kezdeni valamit." Az ajánlást tevő tanácsi vezető, úgy is, mint közéleti ember, és> úgy is, mint városlakó 1 hívta föl ezután a figyelmet életünk már-már önpusztító jelenségeire. Egynémely házipatikában annyi a pirula, « különféle tabletta, írjirit régen egy fqlusi gyógyszertárban., Vannak, akik mesterséges hatóanyagokat szednek, hogy természetes étvágyukat visszaszerezzék. Mások duplára duplát isznak, miközben\ a cigaretta- , füsttől sárgálló levegőben, kocsmák mélyén, vagy eszpresszókban veszítenek életerejükből, méretlenül és mértéken felül. Kinél és hol íródik végül is az életmódbeli torzulás a veszteség számlájára? Az egyénnél, a családban, és nem utolsósorban a napi munkában, amely előbb-utóbb nyűggé válik a kiegyensúlyozatlan életvitel következtében. Növekszenek a követelmények az élet fminden területén, a tudás hatalom — időtálló igazság ez napjainkban is. És az sem vesztett időszerűségéből, hogy a gondolkodó, a cselekvőképes ember tehet legtöbbet a társadalomért. Mégis, mit látunk? Pocakosodó emberek mind népesebb csoportját. Kövérkéssé, sőt kövérré for- mátlanított iskolás és óvodás fiúkat, lányokat, akiknek az életben épp jt legfontosabból jut a legkevesebb:’ a természet adta mozgásformákból és az ezzel együttjáró egészséges életmódból. A szuszogó gyermek és felnőtt — a túltáplált- sággal és a mozgásszegénységgel növelt terhével — kilépett a szokványos orvosi (megfigyelési) esetek köréből. Társadalmi jelenséggé lett. Egypárszor újságírói és fotóriportert csemegének számított, amikor országút mentén baktató iskolásokkal találkoztunk. Kocsinkból kiszálltunk, hogy beszélgethessünk ezekkel a gyerekekkel. Honnan jönr nek? Hová tartanak? És merre? ... Ha zord idő volt, magunk mellé vettünk néhányat, hogy legalább az iskolához 'elágazó útig elvigyük őket. Sajnálkoztunk rajtuk. „Szegény gyerekek! Csak így, gyalog .. Aztán, mikor elmentünk egy- egy tanyasi iskolába, azon örvendenünk: „Ennyi ' egész-l ges, életvidám gyerek! Szép arcúak és jó tartásnak!" | Nem voltak — már akkor sem — ők annyira „szegé-lB nyék”. Ha ismerték is a nát- a hát, csak hírből. A természet fi erőitől — a friss levegőtől, a g napfénytől és kergetőzés köz- gj ben az erdő és a gyep illatától — felvértezve, kitűnően érezték és érzik magukat ma is ... míg városi kortársaik legtöbbje, szabad idejében tíztizenegy órát tölt négy fal között. Hasonlóképpen a felnőttek, akik közül soknak a téli ,^zárszámadás”: öt-hat kilogramm felesleges testsúly! Életmódunk — s nem véletlen, hogy egy város tanácsülésén foglalkoztak ezzel — mész- sze elmarad a kívánalmaktól. Hogy miért, ezek után világos. A hét 168 órájából a városlakók zöme semmit sem, vagy csak alig-alig áldoz valameny- nyit egészsége karbantartására, testi képességei fejlesztésére. Magyarán: elhanyagolja a legfőbbet, a munka-, a termelőerejét. Ott tartunk, hogy az egyik művelődési ház művészeti osztálya hathetes közérzetjavító tanfólyamot hirdetett meg, gyengélkedő jelentkezők részére. A széltől cserzett arcú, pirospozsgás, kis tanyasi gyerekeket látva magam előtt, újra a tanácsülésen hallottak jutnak az eszembe: „Sok köz- és magánkiadást lefaraghatnánk, ha mindenki egészségesen élne. Többet mozogna." Messze elkalandozott a tanácsülés a fő kérdéstől, amikor a gazdálkodási hatékonyság után — kiterjesztve most már ezt az általános emberi munkára — az időszerű testneveléssel foglalkozott? Nem! Közel járt a hatékonyság egyik fontos elemének, az önma gunkban rejlő tartalékok feltárásához. Kohl Antal (Folytatás a 2. oldalon.)
