Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-11 / 59. szám

1983. március 11. • PETŐFI NÉPE • 5 BÁCS-KISKUNBÓL INDULT A zenehirdető Lukin László karmester, zenetanár. Szü­letett Baján, 1926. január 30. Tanulmányai: 1944—48 Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola, karnagyképző (Bárdos Lajos), 1948— 1949 -ugyanott énektanárképző (Ádám Je­nő). 1952-től Fazekas Mihály fővárosi gya­korló általános iskola és gimnázium gyakor­ló iskolai vezető tanára. (Kivonat a Ki ki­csoda a. zeneművészetben című lexikonból.) Régóta készültem erre az interjúra, de Lukin László hol Békéscsabán, hol Szegeden szerepelt if­júsági koncerten, hol a rádiónál akadt elfoglaltsága. Végül is a kecskeméti Kodály Intézetben találkoz­tunk: Több előadást tartott á magyar zenei neve­lésről. — Édesapja bajai illetőségű? —_ Egy politikusról 1950 táján sokak számára is­merős községben született, Adán. Szerb származású szülei — a kor szokása szerint — kiadták német szóra egy bánáti sváb családhoz. A középiskola alsó osztályaiba Szabadkán járt. Itt ismerkedett meg a sváb nemzetiségű Dobler Margittal, édesanyámmal. A muzikális kislány ott képesítőzött, apám a bajai 'tanítóképzőben, a nagy kisugárzású mintaintézet­ben, amely híres volt élénk sportéletéről. Élmény Volt látni, amint a jövendő tanítók fúvószenekaruk kíséretében Patak utcai sporttelepükre vonultak épp az év végi tornaünnepélyre. Évtizedekig tanított apám a hajdani polgári iskolában, amelyben há­romnyelvűség uralkodott. Amikor svábul szólalt meg. az osztály egy részéneik psillant föl a szeme, 'ha bunyevácul, akkor mások lelkesedtek. Mindnyá­jan szívesen hallgatták a magyar szót. Apámat sok­féle tehetséggel áldotta meg a sors. Kitűnően raj- v.olt például. Egy csokorra való-portrét elküldött Lyka Károlynak, aki meleg szavakkal méltatta és azt javasolta, hogy tanuljon tovább. — Szívesen hallanánk gyermekkori emlékeiről. — Siklósról Bajára kerülve rövid ideig a Tóth Kálmán utcai 1. számú szűik lakásban élt családunk. Én Tóhegyi doktor kis szülőotthonában, a Rövid Utca 3-ban születtem. Egészen kicsi voltam, amikor szü­leim nagy erőfeszítéssel, rokoni kölcsönökkel és ke­zességvállalásokkal szép, ötszobás családi házat épít­tettek a Zombor utca 3-ban. Baja akkoriban kedvelt építésze, ha jól emlékszem Spitznagel nevű mérnök •tervezte. (Később Szögesre magyarosítottak.) A ven­dégszobát villámgyorsan kiadtuk diákoknak, mert kellett a pénz a törlesztésihez. Állandóan két-három polgárista lakott nálunk. Szüleik biztosak voltak ab­ban. hogy apám. mint jó tanár, nemcsak tanulásu­kat, hanem viselkedésüket is ellenőrzi, s ebben nem •is csalatkoztak. Hálából, tiszteletük jeléül gyakran meghívtak bennünket jelentősebb családi esemény­re. búcsúba. Kocsit küldtek értünk, így lötyögtünk 'Hercegszántóra, Csávolyra. Csátaljára. Érdékesnek, rokonszenvesnek tűnt számomra a nekem addig ide­gen világ sajátos szertartásaival, öltözékeivel, szo­kásaival. Semmiféle- sovinizmust, vagy irredentiz­must nem éreztem, amí,g később Hitlerék propagan­dájának hatására a Volksbund nem zavarta meg a kedélyeket. — Azt mondják, ,hogy az első 1500 nap után a kamaszkor formálja leginkább az embert. Miként gondol vissza 'középiskolás éveire? Termékeny kap­tár volt az iskola, netán időpocsékoló, adottságokat [ionnyasztó kényszer? — 1936-ban írattak be a bajai III. Béla, Gimná­ziumba. Kiváló iskola volt a maga idejében, úgy tudom, ma is az. A bejáratnál tiszteletet parancsolt a hősök és a hajdan ott tanító Babits Mihály em­léktáblája. Főként a humán tárgyak érdekeltek. Ked­veltem a latint, a németet, a franciát. Éber Sán­dor irányította a figyelmemet a képzőművészetre. Nemcsak rajzolni tanított bennünket, hanem diaké­pes előadásokon ismertette a híres múzeumokat, műgyűjteményeket. Mindig meglátogatom, amikor hazamegyek. — Mikor, miért ‘határozta el, hogy zenei pályát választ? — Zongorázni Recska Margit magán-zeneiskolá­jában tanultam. Eljártam a bajai koncertekre és utána Éberéklhez. Itt minden vendégművész meg­fordult. A kor sok kitűnőségét meghívta a Liszt Ferenc Kör. Ádám Jenő és Bárdos Ferenc ajánlá­sára került a fiatal Bálint Ferenc gimnáziumunkba, ö vezetett be az összhangzattan alapjaiba. A leány- tanítóképzőiben is foglalkoztatták a kitűnő karve­zetőt, aki mellesleg nagyszerű orgonista, remek brá-. ■csás volt. A leánylkónus-sal Budapesten előadták Ko­dály Bünikösdölő-jét. Azt írta róluk az Énekszó, hogy ez volt az utóibbi évek legszebb Pünkösdölő- je. — Tudtommal ma is őrzi a középiskolásként Ko­dálytól kapott idedikációt. — Azt a figyelmességet köszönte meg néhány ked­ves szóval; hogy elküldtem az újságunkban róla megjelent vezércikkemet. A főiskolán kiváló tanít­ványaitól, a zened ismeretterjesztés nagymestereitől tanulhattam. Ádám Jenő népdal-félórái. Bárdos La­jos elemzései nagy hatással voltak rám. Diplomás­ként a Budapesti Kórushoz, Forrai Miklós mellé ke-. Tültem másodkarnagynak. 1954 táján már hivatalo­san is az Országos Filharmónia szolgálatába szegőd­tem. Iskolai munkám mellett értékes zeneművek népszerűsítésével is foglalkoztam. Tapasztalataimat 'később a rádióban, majd a televízióban is haszno­síthattam. — Bajai ismerősökkel találkozik-e néha-néha? — Többekkel, gyakran, örömmel. A festőművész Udvardi Erzsébet fivére gyerekkori barátom, most a rádió- és televízió-zenekar szólistája. (Apáink egy iskolában dolgoztak, mi az elemiben és a gimná­ziumban padtársak voltunk.) A kitűnő memóriájú Mezei Ottóról sem sejtettük, hogy művészettörté­nészként, bizonyítja tehetségét.. Ügy hajlottam, hogy Makai László kitűnően igazgatja a halasi kórházat. Mohayné Katandcs Mária karnagy régi bajai család sarja. Egy évvel járt felettem Rapcsányi László, ket­tővel Gajdócsi István. — Szó se <esett dalszövegeiről, fordításairól, ta­nulmányairól, felnőttkori Kodály-emlékeiröl, máris elfogyott ia kiszabott hely. .Búcsúzóul mi mást kér­dezhetnék: a költő szavaival szólván, „az elillant évek szölőhegyé"-röl visszapillantva milyennek lát­ja szülővárosát. — Kedves hangulatú kisvárosnak érzem mind­máig. Baja neve mindig a Sugovicát idézi számom­ra. a téli korcsolyázásokat, a nyári fürdéseket. Tet­szett, hogy a város akkori vezetői benső barátság­ban éltek a kultúrával. A tudtommal ma is élő Ben- jhardt Sándor polgármester szívesen beült a vonós­négyesbe második hegedűt játszani. Emlékezetem szerint nagyon összetartó város volt Baja. Tudtom­mal ma is sok lokálpatrióta szorgoskodik szépítésén, gyarapításán, örömmel megyek haza, ha hívnak, ha munkám odaszólít. Heltai Nándor GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Készülnek a FIN ünnepségsorozatra • A kiskunfélegyházi Dózsa György utcai iskola úttörőinek legutóbbi emlékezetes csapatünnepélye a Kodály-centenárium jegyében zajlott. labdát. Kis idő múltán Lili be­várta és megkérdezte tőle: — Te sem hallottál az eltévedt tankról? — Tankról? — lepődött meg Kerczák felkapva a labdát. , — A barátod sem hallott r&la — legyintett Lili Neviczkyre. — Pedig erről beszélnek. Van, aki éjfélkor látta. Átússza á Szamost. Utat vág magának az erdőn. A Nyírségben kóborol. Nappalra ak­kora lyukat vág magának ,a ho­mokba, hogy elbújhat benne. Van, aki csak a lánctalpak nyomát lát­ta, a homok elnyeli a hangját, ezért aztán olyan, mint egy óriási kísértet. — Még nem hallottunk róla, de majd megkérdezzük Libust — csóválta meg a fejét Neviczky. — öt kérdezitek meg? Amikor ő maga is hetekre elbújik, hogy akkor jöjjön elő, amikor senki sem számít rá. Még az apám sem tudja, merre jár. Azt' beszélik ró­la, hogy figyelmeztette a paraszto­kat, ha el akarták őket vinni. Va­lamikor, pár éve, de nem tudja azt senki sem biztosan. Mert hon­nan tudhatta volna, hogy kitakar­nak elvinni! Egy rossz zenész! Ha pedig, no igen, ha pedig tudta, ak­kor együtt dolgozott ő is azok­kal ... — Lili hangjából fűtött a gyűlölet. — És az apám —, de ezt már csak magának mondta — egy ilyen ismeretlen emberben bízik, egy szélhámos Penészben. Elfélej- ti, hogyan kerültünk ide. — Hogyan? — érdeklődött Ne­viczky. — Szénásvagonban. Csak jött a vonat, aztán itt letettek bennün­ket ... Ezt ti úgysem értitek — halkította le a hangját Lili. — Nem nagyon — értett egyet mind a két fiú. — Sem ezt nem értjük, sem a tankot. Egy tank nem tévedhet el... — A tank? — ütötte fel a fejét Lili is, mintha csak most hallottá volna először. Kerczák egyre feltűnőbben pis­logott körbe. A tankot kereste, hátha itt bukkan fel mellettük. Átvillant az agyán az is, hogy amikor a szőlőben jártak, elme­hettek akár az eltévedt tank mel­lett is, ahonnan nagyon jól lát­hatták az ő kis lopásaikat. De csak egy pillahatig gondolt erre, aztán ki is nevette saját magát, hogy ilyen hihetetlen hírt egy pil­lanatig is komolyan vett. — A tank? — ismételte Lili. — Nem látta azt még senki, csak kitalálták. Rémhir, hazugság — Egy tank nem tévedhet el, csak úgy — hitetlenkedett Ne­viczky is. — Hát akkor minek beszélünk róla? — rántott egyet a vállán Li­li. — De azért elég érdekes dolog lenne — játszadozott a gondolat­tal Kerczák. Ilyesmi még úgysem történt a világon. Hogy eltéved­jen egy tank! — Nem téved az el — próbálta józanul a dolgokat megítélni Ne­viczky, — De lehet, hogy nem is tank az, egészen más, mondjuk, pél­dául ... — Lilinek nem jutott eszébe semmi. — Például? — ismételték a fiúk, teert Lili elgondolkodva nézte az eget, s ebből arra következtettek, hogy valami fontos közölnivalója lenne, de hirtelenjében elfelejtet­te. Illedelmesen várták, hogy eszébe jusson az az egészen más dolog, ami nem tank, egyáltalán nem az, de akkor micsoda? Mivel lehet összetéveszteni egy .tankot? Mire hasonlít? — Az apám ezredes volt a há­borúban, a háború már befejező­dött .. — És? — a két fiú nem értette, hova akar kilyukadni. — ö hisz benne — folytatta Lili úgy, mintha ez lenne az utolsó ér­ve a tank mellett. — Ha ezredes volt az apád, ak­kor ő csak tudja — hagyta rá Kerczák. De Lili már nem törődött Ker­czák megjegyzésével, és azzal, hogy Neviczky arcán ott ült a meggyőződés, elhiszi az eltévedt tankot. ' — Mennem kell! Beregszász fe­lől jön a felhő, ilyenkor biztos, hogy eső lesz. Megfigyeltem már, ha Beregszász felől ilyen fekete­ség közeledik a Tiszá felé, akkor esővel jön az éjszaka .. A fiúk is belenyugodtak, hogy elmaradt a gyakorlás a folyótor­kolatnál, a vízzel körülvett kis szigeten. Előttük ugyan még a megszokottnál is élesebb fények világítják meg a kökénybokrokat, a kőriseket,, s messzebb pedig a magányos fűzfákat, de a vizek fö­lött, éppen ahova igyekeztek vol­na, tompán dörgött az ég — mint­ha üres vashordókat görgetnének valamelyik távoli vasúti rámpán. Az ég alján tűzből font kötelek kígyóztak át, s az egyre közeledő, fel-fellobbanó villámok sürget­ték őket: sietniük kell, ha az eső . elől haza akarnak érni. (Folytatjuk) Kiskunfélegyháza hatodik, legújabb iskolájába járnak más­fél esztendeje a kilenc iskolából érkezett pajtások, a Dózsa György utcai napfényes, tágas és tiszta épületbe, állandóan dél­előtt. Háromszázhetvenöten van­nak, jönnek a környékbeli ut­cákból éppen úgy, mint - a kör­nyékbeli. tanyákról autóbusszal. Hetedikesekkel, nyolcadiko­sokkal arról beszélgetünk, ho­gyan, miként készülnek a For­radalmi Ifjúsági Napok méltó megünneplésére, náluk, a Már- tonffy Ernő úttörőcsapatnál. — őrsvezető vagyok kisdobo­soknál — kezdi a sort Farkas Mária. — Igyekeztem a foglal­kozásokon erről olvasni a kicsik­nek. Nálunk egyébként ünnepé­lyes csapatösszejövetel lesz már­cius 15-én, az aulában. Nagyon emlékezetesek, szépek, ötletesek az ünnepélyeink. — Mi a FIN-nel kapcsolatos énekeket tanultunk az elsősök­kel — fűzi tovább Bense Kriszta. — Meghívtuk az egyik osztály­társunk nővérét. Pintér Ildikót, aki középiskolás — mondja Juhász Mihály — és klubfoglad- kozás keretében beszélt nekünk a Magyar Tanácsköztársaságról, jelentőségéről és április 4-ről is... Pallagi Judit és Varga Éva egy szép hagyományra emléke­zik: március 21-én valamennyi raj elmegy a Kiskun Múzeumba, az emléktábla előtt virágot- he­lyez el. Lovász Enikő közös ko­szorúzásra készül a többiekkel a csapatnévadó előtt is tiszteleg­ve. . Beszélgetésünk színhelyéről a csapat vezetőjét, Hevér Tibornét elhívják — magunk maradunk. Arra szeretnék választ kapni, hogy milyennek látják az itt fo­lyó mozgalmi munkát, hiszen valamennyiüknek van összeha­sonlítási alapjuk. — Nagyon szeretünk ide jár­ni — mondja Szigeti Hajnal. — Azért, mert úgy érzem, igazi közösség vagyunk ... — Naponta jövök az iskolába Haleszből, autóbusszal. Itt azonnal befogadtak — mondja Molnár Ilonka. — Igaz, szigo­rúan tanítanak, de minden ta­HÍREINK A j-ivö h?t v?g?n. március 19. és 20-an, Lajosmizsén rendezik meg a Tudományos Technikai Úttörőszemle megyei vetélkedőiét, mintegy három­százharminc pajtás részvételével. Va­lamennyi járási ás városi vetélkedő első helyezett csoportját —. illetve matematikából az első három helye­zettet — várják a nagy „mérkőzés­re". A kétnapos eseménysorozat szer­vezői szabadidős programokról is gon­doskodtak: lesz lovasbemutató, film­vetítés ás diszkó is. Az első helyezé­seket elértek névsorát természetesen közölni fogjuk. A MÉH TRÖSZT az elmúlt tanév­ben nagyszabású hasznosanyag-gyüj- tési versenyt szervezett. Három me­gye — Bács-Kiskun, Békés ás Csong- rád — úttörői csaknem 4 millió fo­rint (!) értékű papírt, rongyot és fé­meket adtak át a telepeken. A versenyben megyénk. csapatai szépen szerepeltek! A páhi úttörőcsa­pat tagjai a IV. kategóriában — is- kolalátszám szerint — országos első helyen végeztek! Munkájukat 6 ezer forinttal jutalmazták. Második helyen a helvéciai központi iskola diákjai vé­geztek, az V. látszámkategóriában pe­dig a méntelekiek lettek negyedikek. Pénz-, illetve külön jutalmat kaptak kimagasló tevékenységükért! SITKÉI BÉLA: Bocskaland Bánatos a medve, morgós a kedve, mert a bocsa az a csacsi nem jött meg az este. Ha tudná a medve útnak eredve hol leli meg csacsi bocsát táncra kerekedne. Ámde másnap alkonyaira előkerült a kis bamba. Vége búnak, vége bajnak! Csattognak a medvetalpak. Tánc, tánc, medvetánc, bocs lábára kurta lánc! néninktől külön segítséget is kaphatunk ... — Amikor elkészült az isko­la, a szüléink is segítettek a bú­torokat elrendezni, takarítani. És mondták, hogy nagyon be­csüljük meg ezt a szép iskolát — szól Hegyi Sándor, majd hoz­záteszi: — Szeretek ide járni, mert itt nagyszerű kémiaórák vannak. — Nagyon jó a viszony a ta­nárok és a diákok között — fűzi a gondolatot tovább Retkes Edit. — De nem kell félreérteni, nem „haverkodunk”, és ismer­jük a határokat is, de nem fé­lünk a tanárainktól, és az na­gyon jó! Mondjuk el az I-ldikó nénit! — biztatják egymást! — Ildikó néni, Seresné Tóth Ildikó tanárnő, egy esztendővel ezelőtt férjhezment. Raja azz-gl lepte meg, hogy sorfalat állt esküvőjén. Most ugyanígy men­ték ‘ el kislánya névadójára, őszinte örömére. — Az elmúlt napokban rende­zett vetélkedőn a Társadalom- kutatók ,kategóriában a mi tár­saink győztek — mondják egy­Szente Krisztina kecskeméti úttörő a leninvárosi iskolából küldte tudósítását, egy jól sike­rült őrsi foglalkozásról. „A hatodik osztályosok egyik őrse bemutató foglalkozást tar­tott az elmúlt napokban. A sok új ötlet, amit ezen az eseményen felvonultattak, valamennyi részt­vevőnek nagyon tetszett! ■ A kisdobosok énekkara a helyi Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet közgyűlésén lé­pett fel, és megérdemelt sikert aratott! A farsangi mulatságot az idén is megtartottuk, valameny- nyien nagyon jól éreztük magun­kat.” A kecskeméti II. Rákóczi Fe­renc úttörőcsapat tanácstitkára, Pólyák Ferenc, az úttörőházban továbbképző tanfolyamon vett részt. Élményeiről ad hírt leve­lében. „Örültem, hogy járhattam a tanfolyamra, mert sok új isme­retet szerezhettem. Nagyon jónak Az elmúlt héten közölt fejtö­rő helyes megfejtését az alábbi képen láthatjátok. A következő tíz pajtás nyert könyvjutalmat: Andrási Márti, Kiskörös; Halász Éva, Izsák; Zsem béri János, Nyárlőrlnc; Virág Enikő, Baja: Kökény Anita, Kecskemét; Gól László, Ágasegyháza; Priger György, Kaskantyú; Szendrei Ágnes, Gara; Novák Zoltán, Ti- szaalpár; Szász Tibor, Kunszál­lás. Reméljük, hogy a most közölt szerre. — Tessék leírni a nevü­ket! íme: Gulyás Judit, Latkóczi Mónika és Mészáros László eb­ből a közösségből indulhat a megyei vetélkedőre! — Az is sokat jelent- szá­munkra, hogy a Petőfi Tsz-szei jó a kapcsolatunk — szögezi le Patyi Edit. — Hozzájuk járunk szilvát szedni, ünnepélyeken sze­repelni, tőlük kapunk autóbuszt, ha kirándulunk. — És nyáron hova mentek? Egy pillanatnyi csend után egyszerre kapom a büszkén csengő választ: — Kemencére! Nekünk önálló táborhelyünk van! És kirándul­ni is megyünk, legutóbb Nagy­kőrösön voltunk, az Arany Já­nos Múzeumban ... Búcsúzóul Vőneki Ottó igaz­gatóval megnézzük a leendő sportudvar helyét. A tervek szerint két esztendő alatt építik fel. Jó társadalmi kapcsolataik­ban, szüléikben, és természete­sen nevelőtestületükben bízva, akár a megnyitó időpontját is kitűzhetik! TUDÓSÍTÓINK jelentik REJTVÉNYFEJTŐKNEK tartom, hogy más csapatok éle­tével, a náluk folyó rendezvé­nyek megszervezésével is meg­ismerkedhettem. Mindenki el­mondhatta a problémáját, és va­lamennyien törtük a fejünket a megoldáson, ami végül mindig meglett! összeállítottunk külön­féle programokat, és csapatunk­nál ki is próbáltuk ... sikerrel! Az viszont nem tetszett, hogy sok csapattól nem jött el senki a foglalkozásra. Pedig minden tanácstitkárra ráfér egy kis „to­vábbképzés”. Én jól hasznosítom a tanultakat.” Karneváli beszámolót küldött Braunitzer Klári, a kecskeméti Buday Dezső Általános Iskolá­ból. Mint írja, valamennyien nagyszerűen szórakoztak a jel­mezes felvonuláson, a fánk- evési versenyen, léggömbfújá­son, seprűtáncon. A szülők fi­nom süteményeket hoztak, együtt táncoltak tanárok, szülőik, gye­rekek. fejtörő is hasonló sikert arat, sok jó megfejtést kapunk! Az ábra fehér köreibe írjatok szá­mokat, hogy a már beírt szá­mokkal együtt a vízszintes, füg­gőleges -és átlós sorok számai­nak összege egyforma eredmé­nyű .legyen. Beküldendő: a ka­pott eredmény. (Segítség: az összeg kétjegyű szám!) A megfejtéseket a szokott mó­don, levelezőlapon kérjük szer­kesztőségünk címére . küldeni (Petőfi Népe Szerkesztőség, Kecskemét 6001. Pf. 76.) március 21-ig. A levelezőlap címoldalá­ra most is írjátok fel: Űttörő- rejtvény! A helyes megfejtést beküldők között tíz könyvet sorsolunk ki! s

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents