Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-10 / 58. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1083. március 10. TÁVOL EGYMÁSTÓL, AZONOS CÉLÉRT Üzemmérnökségi szocialista brigádvezetők A közutakon közlekedők talán nem is sejtik, mennyi figyelem, törődés, munka van abban, hogy télen vagy nyáron eljussunk járművel egyik városból a másikba. Az utak állapotának megóvása, tartozékainak rendbentartása, festése, hótól, víztől való mentesítése számtalan feladatot ró a KPM Közúti Igazgatóság üzemmérnökségein dolgozó útőrökre, festőkre, ácsokra, lakatosokra, autószerelőkre, akik már régen szocialista brigádokba szerveződtek. Közülük kerestünk fel néhányat, beszélgettünk munkájukról, segítőkészségükről, a közös gondokról, a brigádéletről. 0 Simlacsek Imre. Baja, üzemmérnökség. A műhely, ahol Simlacsek Imre, a Nagy István (festőművész) nevét viselő, háromszoros aranykoszorús brigád vezetője lakatosiként dolgozik, saját alkotásuk, de nemcsak ez, hanem a nemrégiben elkészült szociális létesítmény is. Hegesztés közben zavartuk meg, de nem bánta, szívesen beszélt á brigádról. — Hat éve alakítottuk meg a brigádot, amelybe lakatosok, ácsbk, szerelők tartoznak. Munkánk nem látványos, mert a gépek javítását végezzük. Télen a hóié csorog a nyakunkba, nyáron a forró bitumen, de itt nem lehet várakozni. A gépeknek menniük kell, mert ha nem, akkor baj van. Á gépek állaga nem a legmegfelelőbb, ezért sűrűn rájuk kerül a sor. Amikor a társadalmi munkáról beszélt,. elővette a brigádnaplót, de ki sem nyitotta, mert nem volt rá szüksége. — Segítettük a rokkantakat. Felújítottunk sportlétesítményeket, a múlt évben a bajai városi tanács úttörőtáborába mi készítettük a játékokat. Egymást is támogatjuk. Amikor az egyik autószerelő házat épített, közösen mentünk el betonozni, vizet, fűtést szerelni. Ha a munkában együtt vagyunk, miért ne lennénk együtt máshol is. Látogatjuk egymás családját, s figyelemmel kísérjük, ha valaki beteg vagy éppen más gondja van. A brigád egyébként a legjobb újító kollektíva, a múlt évben négy újításukat fogadták el és vezették be. Ók gondolták ki és valósították meg az energiatakarékos bitumenszórót. ' A kiskunhalasi üzemmérnökség Majakovszkij nevét viselő szocialista brigádja vezetőjét, Túri Kiss Józsefet a gépszínben találtuk meg, éppen egy hóekét javított. Ök is, akárcsak bajai társaik, háromszor szerezték meg az aranykoszorús címet. — Tizenhatan vagyunk a brigádban, gépkocsivezetők, szerelők, de soha nem nézzük, hogy a munka a szakmához tartozik vagy sem. Ha szükség van rá, kátyúzunk, szórjuk a bitument, s ha kell, munkaidő után is kijavítjuk a gépeket. Célunk, hogy ne legyen gépál'lás, a tervet tel0 Túri Kiss József. jesítsük ... Társadalmi munka? Akad bőven. Az alsóvárosi iskolában sportpályát építettünk, a csipkeházi óvoda játékparkját átfestettük, a kiskunmajsai diákotthon sportpályáján alapot készítettünk, és sorolhatnám tovább. A közös szórakozásnak egyetlen akadálya van: sok a bejáró, de a sportban, a tekében verhetetlenek. Igaz, évente egyszer Kunfehértón együtt van a brigád családostól, ahol vidáman, önfeledten szórakozhatnak. Fontosnak tartják a tanulást, hiszen a gépkocsivezetők kivétel nélkül megszerezték a magasabb képesítést, s a többiek is szaktanfolyamot végeztek. — Brigádvezetőként, KISZ- titkárként is szervezem a közös munkát. Bérkiegészítésként sokan bérelnek szőlőt, és segítünk egymásnak a metszésben, a szüretelésben. Az ősszel egyik társunk megbetegedett, s a brigád szedte le a szőlőt, így a családnak nem volt anyagi hátránya. fiatal emberek, mégis vállalkoznak társadalmi munkára. A kiskőrösi óvodában ők építették a sportpályát, s önként ajánlottak fel kommunista szombatot, aszfaltozást. S ha valaki, a brigádból segítségre szorul, mindenki szívesen ragad lapátot, kőműves- kanalát, ácsszekercét, vagy hordja a betont. Nagy családként, egymást megbecsülve, segítve dolgoznak, élnek együtt. Három üzemmérnökség, három szocialista brigád. Kilométerék választják el őket egymástól, mégis sok a közös vonás bennük: egyek a munkában, az emberségben, a tanulásban, a munkaszeretetben, a társadalomért érzett felelősségben. Koruk, szaktudásuk, vérmérsékletük, felkészültségük más és más. Be céljuk azonos: úgy dolgozni, élni, alkotni, hogy az példamutató legyen: ne csak a ma, hanem a holnap emberének is. Gémes Gábor Ez évi vállalásaik is hasonlóak, s ami a döntő, ezeket végre is hajtják. A kiskőrösi üzemmérnökségre Vincze János útőr, a négyszeres aranykoszorús MacAdam szocialista brigád vezetője melegedni tér be. Szerény; kevés szavú ember. — Húsz éve dolgozom az üzem- mérnökségen. Jó a fizetés, s az se mindegy, hogy ruhát, tüzelőt kapok. A brigád?... Jól összeforrott, útőrökből és gépkocsivezetőkből szerveződött. Azt az üzemmérnökség vezetőjétől hallottuk, hogy igen kimagasló eredményeket értek el az útfenntartásban, kátyúzásban, hiszen az éves tervet 92 százalékos önköltség mellett 104,5 százalékra teljesítették. Az üzemmérnökség hat brigádja közül ez a „csapat” minden munkában részt vesz, legyen1 az útépítés, -javítás vagy-szépítés. S bár a MacAdam brigád tagjai már nem • Vincze János. Hulladékból építőanyag MÁSOKAT IS VESZÉLYBE SODORHATNAK V asúti berendezések rongálói Mindenkit felháborítanak azok az esetek, amikor felelőtlen emberek megrongálják, vagy el tulaj, donítják a közösséget szolgáló berendezéseket, tárgyakat. A vasutasok a megmondhatói, hogy évente milyen nagy kárt okoznak a vandál rongálók, akik nem kímélik a vasúti kocsikat, az állomások helyiségeit, sőt még a vasúti pályát és annak berendezéseit sem. Legutóbb, tavaly november 27-én írtunk e lap hasábjain arról, hogy miként tették tönkre Kiskunfélegyháza Gépállomás vasúti megállóhely szép kivitelű utasváróját. Sajnos, most újabb rongálásról számolhatunk be. Hónapok óta a Kiskunfélegyházától kilenc kilométerre levő Kunszállás vasúti megállóhely lett a pusztítás célpontja. Az elmúlt év augusztusában ismeretlen személyek megrongálták a megállóhely fénycsővilá- gítású névfeliratát, ellopták a berendezést működtető transzformátort. A helyreállítást követően novemberben ismét megjelentek a kétes egyének. Ezúttal „alaposabb” munkát végeztek. A váróhelyiség falán alumínium tokban elhelyezett elosztóegységből kiszerelték és elvitték a fogyasztásmérőt, a kapcsolóórát, a mágneskapcsolót a különböző megszakítókat, ezzel lehetetlenné tették az egész megállóhely villa- mosenergia-ellátását. Megrongálták továbbá a fénycsöves világító lámpatesteket és az utas W. C.-t is. Ezzel becsületes embereket sodortak veszélybe, hiszen elgondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha valaki megfogja a feszültség alatt levő villamos berendezések szabadon lógó vezetékeit, vagy ha a vonatról le-, illetve felszálló utasok megbotlanak a sötétben. A vasút mindkét esetben jelentős — mintegy 25 ezer forintos — költséggel helyreállította a rongálást, bízva abban, hogy az többé nem ismétlődik meg. A „megújult” állomás csak januárig bírta ki, ekkor egyik éjszaka ismét „látogatók” érkeztek. Ezúttal megint a kapcsolóórára volt szükségük, de. magukkal vittek a peron világítására szolgáló, öt és fél méter magas lámpaoszlopon levő armatúrákból két darabot. A vasút mi mást tehetett: leszerelte a fénycsöves állomásnév- feliratot, helyette a megállóhely névtábláját megvilágította, a peronon levő világítótestek számát csökkentette, s a többi kárt helyreállította. Az említett eset is jól példázza, hogy van még tennivalónk a társadalmi tulajdon védelmében. Szükséges, hogy jobban ügyeljünk a közösség tulajdonára, s ne engedjük. hogy egy—két felelőtlen ember tönkretegye mások munkáját. Gellért József Sok szó esik manapság a takarékosságról. Arról, hogy a spórolást meg kell tanulni a gazdálkodás minden szintjén és területén, az újabb eredmények elérése érdekében. Ez persze nem új követelmény mindenki számára, mert vannak már üzemek, gazdaságok szép számmal, amelyek rég ezt az utat járják, több-kevesebb sikerrel. Ezek közé tartozik a kecskeméti Városi Tanács Építési .Költségvetési Üzeme is, mely tervszerűen csinál értéket másodlagos — bontott — anyagokból. — Mióta is? — kérdezem Erdős Lászlótól, az üzem útépítési részlegvezetőjétől. — Több mint húsz éve, a társadalmi összefogással támogatott, nagyszabású útépítési program óta. Akkoir kezdtük el a bontott anyagok beágyazását a kisforgalmú utak alapjaiba, hogy ily módon csökkentsük a költséget. — Hová, mit tudnak felhasználni? — Mint említettem, főként útalapokba régi téglákat, betontörmelékeket, bitumendarabokat. Az utóbbiak egy részét — ha például nem keveredett kőtörmelékkel — újra felolvasztjuk, regeneráljuk, és burkolat lesz belőle. Ez is takarékoskodás, hiszen ennek az anyagnak az ára csaknem háromszorosára nőtt az utóbbi öt évben,. A régi kőburkolatú utak bontott anyagát másutt pótlásokra, a keramitburkolatok selejt- jeit sétányok szegélyezésére használjuk fel. Ez azért is indokolt, mert ilyenekhez ma már nem lehet hozzájutni. — Honnan szerzik be mindezt? — A magunk és mások bontásaiból. Nagyon oda kell figyelni a lehetőségekre, mert a legtöbb esetben viszik a szemétbe ezeket. Nálunk építőanyag lesz belőlük. — Másak miért nem hasznosítják? — A vállalatoknak ezzel csökkenne a termelési értékük, s a tervezők sem kalkulálnak be ilyesmit. Nálunk más a helyzet: kötelességünknek érezzük, hogy miinél olcsóbban dolgozzunk a tanácsnak. - . — Mostanában hány utat építenek részben értéktelenné vált, elhagyott anyagokból? — Tavaly például kilenc útszakasz készült így. Az idén harminckilenc megrendelésünk van útépítésre, illetve környezetrendezésre, s ez arra ad lehetőséget, hogy huszonnyolc helyen építsünk be kisebb-nagyobb mennyiségű hulladékot. — Értéktelenábbek az ilyen létesítményeik? — Nem, de ehhez hozzá kell tenni ismételten, hogy csak a kisforgalmú mellékutak készülnek így, s .tökéletesen megfelelnek a célnak, a követelménynek. — Mennyivel, csökkennek a költségek? — Harminc—harmincöt százalékkal. — Van erre még nagyobb lehetőség? — Lenne, ha például az út-, park- és játszótértervezők, valamint a bontásokat végzők is, érdekeltséget látnának benne. Rapi Miklós PRAVDA-CIKK A TESTVÉRMEGYÉKRÖL Krími hatások, közvetlen kapcsolatok A moszkvai Pravda ez év február 7-i száma — területi tudósítói tollából — külön cikket szentelt a testvérmegyei kapcsolatoknak. Az alábbiakban a cikk legfontosabb részelt közöljük.- Ugyanazok a szélességi körök szelik át láthatatlanul Krímet, Felső-Balkánt és a Duna völgyét. ■Ugyanolyan gabonafélék és gyümölcsök teremnek rónáikon és kertjeikben a gazdag napsütés hatására, szőlőskertjei egyformán borostyán- és rubinmezőhöz hasonlatosak ősszel a látóhatár széléig. , A mezőgazdasági kultúrák krímiben képe majdhogynem teljesen megegyezik a balkánival és a Duna mentivel. Erről gondoskodott a természet. Ehhez azonban az ember is hozzájárult a maga obulusával... _A szocializmus a Krím, a Balkán és a Duna közötti távolságokat lerövidítette. A Szovjetunió, Magyarország, Bulgária és a többi baráti ország mezőgazdasági dolgozóinak törekvései, gondjai, érdekei közösek. Egyikük tapasztalata nagy szolgálatára van a másiknak is, a nagy távolság ellenére. □ □ □ Kecskemét városában, amely az Alföld Duna,—Tisza közi részén helyezkedik el, a főtéren egy irányjelző oszlop emelkedik, amely az ország jelentősebb helységeinek irányát mutatja. A helységnevekből álló nemzeti csokorban egy külföldi virág is virít: Szimferopol, odáig 1250 kilométer a távolság ... Krím terület székhelyén pedig a Moszkva térrel és a Kijevi utcával szomszédságban a Kecskeméti utcát találjuk. ■ A szovjet és a magyar-város 22 évvel ezelőtt fogadták egymást testvérvárosul. A megyék — melyeknek székhelyei e városok — ugyancsak testvérmegyékké lettek. A két megye dolgozói évről évre mélyítik kölcsönös kapcsolataikat a társadalmi, gazdasági és kulturális élet minden területén. Kapcsolataik leghatéko- hyátíb fórmájaá azreg^esülésakféBt vállalatok^ kolhozok: és ,szövetke^ 'zetek,’ szóvfíozök és állami gazdaságok közötti közvetlen kapcsolat. □ □ A szimferopoli járás Zsdánov kolhoza és a BácsJKisku,n megyei hartai Lenin Termelőszövetkezet között másfél évtizedes a kapcsolat. Mindkét gazdaság több ágazató, magas jövedelemmel rendelkező. A kolhoz és a termelőszövetkezet kétévenként megújítja barátsági és együttműködési szerződését. Ez a hivatalos dokumentum tartalmazza a rendszeres gazdasági információ- cserét, amely mindenekelőtt a tudomány és a technika eredményeinek termelésben való meghonosítását, a nemesítői (tenyésztői) tevékenységben a legbiztatóbb fajták és hibridék, újítások kiválasztását érinti. ^.Szerződésbe foglalják természetesen a kollektívák által elfogadott szocialista fcötelezettség- vállalásokat is. Ezek teljesítésének ellenőrzése együttesen történik. A kolhoz és a termelőszövetkezet között rendszeres az alapjában véve szakemberekből álló, kis létszámú — valutamentes alapon történő — delegációcsere. Az utazások ideje őszre esik, amikor összegezik az eredményéket. — A testvérgazdaság tapasztalatainak tanulmányozásában és itteni alkalmazásában van együttműködésünk magva — mondotta a Zsdánov kolhoz elnökhelyettese, V. P. Bjelij. — A kialakult közvetlen kapcsolat lehetővé teszi, hogy teljes közelségben megismerjük a magyarországi gyakorlatot, ők pedig a miénket, kölcsönözve egymástól azt a hasznosat, ami van az egyiknek és nincs a másikrfak.* Másképpen mondva: cserélni úgy, hogy mindkét fél gazdagodjék. A Zsdánov kolhoz magyarországi barátaitól átvette a napraforgó-, a csöveskukorica-termesz- tés technológiáját, a vöröshagyma és néhány más zöldségféle minimális kézi munkát igénylő termesztési módszerét, a kiegyen- súlyozott ta'karmánytermesztési rendszert. Az itteni zöldségtermesztőknél az a mondás járja: „a hagymaültetésbe beleizzadsz, a szeletelést megsiratod”. A hagyma- gyomlálási időszakot már kiiktatták a naptárból: az ártalmatlan herbicidek az éles bárdnál jobban elmetszik a gyomok gyökereit. A magyarországi tapasztalat alkalmazásával a kolhoz 50 hektáros hagymaterületén évente 11 és fél ezer rubel a megtakarítás. Jelentősen növelte a har- tai Lenin Termelőszövetkezet is a szójabab és a takarmányrépa termesztésének hatásfokát a krími tapasztalat átvételével. □ □ □ Gazdag és a félsziget határain messze túl híres a Szimferopol- hoz közeleső „Vinográdnij” szov- hoz-üzem. A G. N. Avraamov igazgató és lelkes csoportja által negyedszázaddal ezelőtt, a pusztaságban létrehozott gazdaság máig hatalmas agráripari komplexummá változott. Sok külföldi szakember látogatja ezt a gazdaságot, hogy megismerje az intenzív termelési módszereket. Szemmel át nem fogható a termő gyümölcsös területe. Három éve a szovhoz áttért a magas- művelésű rendszerre, és a fiatal szőlőtáblákról hektáronként 100— 120 mázsa termést szüretelnek. A borászati üzem egy szezonban több mint 30 ezer tonna terméket dolgoz fel, és hamarosan a termelés megduplázódik. A gazdaság központi majorjában a nyereségből 2600 lakóház és más kulturális-szolgáltató létesítmény épült fel. A „Vinográdnij” szov- hoznak a Helvéciái Állami Gazdasággal van testvéri kapcsolata. A „Vinográdnij” szovhoz dolgozói néhány munkaszervezési módszert is kölcsönvettek barátaiktól. A Helvéciái Állami Gazdaság a kissé savanykás borok előállításának technológiáját is átadta krími barátainak. Újdonságokkal telt kosarat vittek magukkal a magyarok is innen. Különösen megtetszett nekik a szovhoz népegyeteme a mezőgazdasági, közgazdasági és borászati fakultásokkal, valamint a tudományos munkaszérvezés tanácsé és ■ a tudományos-technikai információk irodája. n □ □ Huszonöt krími kolhoznak és szovhoznak van közvetlen fejlődő kapcsolata magyarországi és bulgáriai testvérgazdasággal. Ehhez a számhoz még hozzá kell tenni a mintegy tíz mezőgazda- sági tudományos kutatóintézetet, az élelmiszer-feldolgozó és konzervipari vállalatot. — A Krím terület együttműködése Bács-Kiskun és Rusze megyével — mondotta a velünk folytatott beszélgetés során az Ukrán Kommunista Párt Krím területi Bizottságának első titkára, V. Sz. Makarenko — az egész terület pártszerveinek szívügyévé lett. A közvetlen kapcsolatok nagy eredménye különösképpen észrevehető a mezőgazdaságban. Ügy tekintjük mindezt, mint az élelmiszerprogram fontos tartalékát. A testvéri együttműködés kérdéseinek megvilágítása s. Krimsz- kaja Pravda oldalain állandó jellegű, csakúgy, mint a városi és járási újságokban, s a tömegtájékoztatás más eszközei által. A területi pártbizottság kezdeményezésére az elmúlt év decemberében Szimferopolban tudományos-gyakorlati konferenciát szerveztünk a tapasztalatok hasznosításának kérdéseiről', amelynek munkájában magyar és bolgár szakemberek is részt vettek. A közvetlen kapcsolatok szervezetileg egyre tervszerűbbekké válnak. A pártbizottságok a testvérmegyék által alkalmazott állattenyésztési és növénytermesztési haladó technológiák, tapasztalatok tanulmányozására összpontosítják figyelmüket. Krímben nagy érdeklődést vált. ki az agráripari integráció magyarországi gyakorlata, valamint a ter- melőszövétikezetek és kisegítő gazdaságok kölcsönös viszonyának rendszere. Megegyezés történt a dolgozók, szakembercsoportok cseDelátogatására, a fejlett munkamódszerek kölcsönös tanulmányozására. A testvéri tapasztalatok nagy • értékű magvai termékeny talajba hullanak. A. Bogma és V. Zsuravszkij a Pravda Krím területi különtudósítói (Fordította: Bársony Ferenc) i
