Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-04 / 53. szám

1083. március i. • PETŐFI NÉPE • 5 A lakótelepi könyvtárban Kecskemét egyik legkorszerűbb közművelődési intézmé­nye a Katona József megyei' Könyvtár széchenyivárosi fiók­ja. Három éve nyitotta ki kapuját a Széchenyi-sétányon, a szolgáltatóház első emeletén. S hogy mit nyújt lakótelepi lá­togatóinak? Ezt kérdeztem Szeberényi Gyuláné módszertani csoportvezetőtől. — Mivel ez egy fiókintézmény, az átlagos olvasói igényeket igyekszünk kielégíteni — kezdi válaszát. — Ezen azt értem, hogy tőként a legkeresettebb szépiro­dalmi és ismeretterjesztő - mű­veket szerezzük be. Ezen belül is fontos feladatunk a gyermek­könyvek számának növelése, hi­szen olvasóink hatvan százaléka tizennégy évesnél fiatalabb. Ol­vasót érmünkben minden jelen­tős hazai napilap és folyóirat megtalálható — hatvanféle. • Le­meztárunkat is folyamatosan gya­rapítjuk. — Miért kellenek a hangleme­zek? — Jól felszerelt zenei stúdiónk van és úgy tervezzük, hogy áp­rilistól bővítjük szolgáltatásain­kat. Elsősorban a komoly zene kedvelői használhatják, de a korlátozott számú irodalmi és könnyűzenei felvételek Is hall- tgathaták majd. Zenei beállított­ságú. a felnőttklub- is, amely kéthetente, hétfő esténként, vár­ja az érdeklődőket. Vezetője Honti György zeneiskolai tanár. Csak ízelítő a programból: volt Kodályt, Gershwint, a Strauss családot bemutató esténk, és sor kerül Mendelssohn* Dvorák mű­veinek ismertetésére. Szeretnénk ha az ingyenes előadásokra több zenebarát jönne el. — Gyerekklubjuk viszont köz­kedvelt. — Rendszeresen jár ide 15—20 ötödik és hatodik osztályos ta­nuló a környékbeli iskolákból. Ez a létszám egy-egy foglalko­zásra megfelelő. De mindig lát­ni új arcokat is,, hiszen, a köl­csönzési időben sok diák benéz, s akinek kedve van, itt marad. Hogy mivel lehet becsalogatni 'őket? Erről Szolláth Katalin földrajz—rajz szakos tanárnőt, klubvezetőt faggatom, két film­vetítés között. Mielőtt azonban válaszolna, feladatot ad a gye­rekeknek: — Az előbb látott Eg­ri csillagokkal kapcsolatos élmé­nyeiteket .rajzoljátok le. De ne kapkodjátok el, gondoljátok vé­gig: ml az, ami felkeltette a fi­gyelmeteket. Aki pedig végképp elakad, a múlt alkalommal meg­beszélt népművészeti motívu­mokból is választhat. — Foglalkozásaink — fordul hozzám — bár tematikusán állí­tom össze őket, kötetlenek. Az adott, vagy éppen felmerülő kér­désekre adják meg a választ. Mindig mást veszünk elő, hol egy kis zene, egy kis irodalom, hol képzőművészet, népművészet egészíti ki fő törekvésüket, a könyvek megszerettetését, a könyvtárhasználat gyakorlását. — De nemcsak a gyerekklub tagjai igazodnak el egyre jobban a könyvek között — veszi át a szót Szeberényiné. — A közeli iskolákból is rendszeresen járnak ide csoportok. A közeljövőben megvalósítható terveikről ezt mondja a könyv­tár vezetője: 8 Egy új beiratkozó Kaldenek- ker Erika könyvtárosnál. • A fiókkönyvtár stúdióberen. dezésének „keverőpultja”. — Szeretnénk, ha ezt a mint­egy húszezer kötetet több közép- iskolás és felnőtt forgatná, s na­gyobb számban olvasnának hely­ben is. Ugyanis a beiratkozott tagok száma még csak kétezer. Célunk továbbá, hogy helyet ad­junk a városrész lakosságát ér­deklő egyéb kulturális rendez­vényeknek is. H. E. gyig. Azon itúl csak azért nem jáilt a zenekarával és legfőbb mindenesével, Haklival, mert le­zárta előtte az utat az országha­tár. A legkevésbé Libus Oszkárt is­merték, nem ltudta senki, hon­nan került erre a vidékre, hol az egyik, hol a másik faluban bukkant fel: leginkább az utca­sarkokon ácsorgutt, a templom­kertekben üldögélt, gyakorlato­zott! a tűzoltókkal, néha-néha szerényen kuglizott a kocsmák udvarán. A kívülálló azt hihette, hogy Libus mindenkiről mindent tud, de őt igazán senki sem is­merte. Ugyan hallottak valamit arról, hogy valamelyik őse erre­felé élt, de senki sem mert vol­na megesküdni rá. A . hittanóráról Neviczky a tánciskolába sietett, hogy minél hamarabb megmutathassa Kar- czáknak az új labdát. Kerczák bent ült a teremben, pár lépésre Libusék zenekarától, éppen a nyitott ablak alaittt; a lábát ma­ga alá húzta, mert csupasz talpát már elzsibbasztotta a hideg be­ton. A zenekar éppen a banán­dalt játszotta. Libus hol énekelt, hol szaxofonozott. Neviczky észrevétlenül leült Kerczák mellé, s várt, hogy hadd fejezze csak he a szaxofonos a számot... Nagyon jól tudta mind a két fiú, hogy a banán-dal Li­bus szerzeménye: Jöjj hát, gyere hát itt a banán. Jöjj hát, gyere hát édes babám! A banán megjött már Afrikából A szívem a tied, a csókom a tied Klsnaményból! 'Libus többnyire egyedül éne­kelt és játszott, a Vak Légiós és a dobos ugyan néha-néha segí­tett neki, de csak pillanatokig tudták követni a szaxofonos rit­musait. Túlságosan gyorsnak tar­tották, a hegedűs meg olyasfélét dünnyögött, hogy ha ennyire rángatnia kell a vonóját, tönkre­teszi a hegedűjét. De nem volt mit tenni, játszani kellett, mert Ottilia asszony megkövetelte, s Llbussal együtt úgy ítélte meg ő is, hogy ezt az új táncot, a rockot, ha nem is hallottak még róla so­hasem errefelé, nemsokára tán­colni fogja mindenki. Ahogy iLibus befejezte a banán­dalt, a Vak Légiós következett. Rekedten, rettenetes erőfeszítés­sel énekéit, mintha elfogyott vol­na körülötte a levegő, meg szűk lett volna a tér körülötte. For­dult minden irányba, harapta a levegőt, mert láthatóan lég­szomjjal küszködött, ám amit el­kezdett, ha nagy nehézségek árán is, de befejezte. Néha ugyan ösz- szekeverte a szöveget, de ha szól­tak neki, bólintott, mintha mi sem történt volna, és rögtön eszé­be jutott a helyes folytatás. Csak meg ne szólalj, szoríts magadhoz némán. Csak meg ne szólalj, mosolyt fakasztva nézz rám... Ez a tangó volt a kedvence. Neviczky emlékezett azokra a bálokra is, amikor a Vak Légiós­nak odakiáltották: „A dalos ma­dárkát!” Dalos madárka a szerelem, Itt van a fészke a szívemen. Ennyire emlékezett Neviczky, erre a két mondatra. A Vak Lé­giós, ha kellett, reggelig is fújta a dalos madárka strófáit, de ő is, miként Neviczky rossz emléke­zete, mindig visszatért erre a két sorra. A Vak Légiós előadását a do­bos szakította félbe, mert nem tudta eldönteni, hogy keringőt vagy tangót játsszon-e. A Vak Légiós legyintett, „teljesen mind­egy, és énekelt tovább, majd csak előadása végén jegyezte meg: — Sose legyél zavarba... Ez régi Igazság a zenékarban... Min­dig döntsd el, hogy milyen rit­must akarsz, miféle táncot, tan­gót, keringőt? Ha már tudnak rá táncolni, nagy baj nem lehet.., Ezért kapjuk azt a pár fillért, hogy táncolhasson a nép... A dobosnak nem volt ellenve­tése. így folytatták hát a játékot, mert a tánciskolának már vége volt, csak páran maradtak még a nagy teremben, hogy Libusék próbáját végignézzék. Kerczák észrevette Neviczky ölében a labdát, de nem kérde­zősködött, hogy honnan szerezte. Fontosabb volt most neki, hogy intsen a szemével: a feje fölött ott áll egy ember az ablakban. Neviczky óvatosan felnézett. Ka­lapban, vadászpuskával a vállán ott bámult egy idegen ember, merev, vigyázzállásban szem. lélte a zenekar próbáját. Fensőbb- séges lenézéssel így szemlélheti a teremtő a bűnös embereket. (Folytatjuk.) fiatalokról - fiataloknak EGY SOROZAT ELÉ A zt hiszem, az olvasó iránti tisztelet is így kívánja, az újságíró számára pedig megkönnyebbülés, ha gyorsan túljut a nehezén, tehát jobb az elején megmondani: ebben a most induló sorozatban főleg po­litikáról lesz szó. Ami a fiatalo­kat állítólag egyáltalán nem ér­dekli, különben Is annyit halla­nak róla, hogy már a könyökü­kön jön ki, s mellesleg (majd ké­sőbb kiderül, mennyire nem mel­lékes ez a szempont!) a rengeteg magyarázat ellenére nem is ér­tik. Mert azt hovatovább a kisis­kolás is kívülről fújja, hogy min­den bajok forrása az energiahor­dozók árának emelkedése volt, hogy gazdasági nehézségeinkből hatékonyabb, jobb minőségű munkával, az export fokozásával tudunk kilábalni... De! Egy se­reg kérdés máris megfogalmazó­dik, és ki ad azokra választ? A továbbtanulóknak a pedagógusok vagy a tankönyvek — talán. (A nagy esküt erre sem tenném le.) A már munkába állók viszont legfeljebb az újabb kérdéseket hallják, a nehézségek tömkele­gét, az elégedetlenséget itt is, ott is, meg a napról napra kiterme­lődő elméleteket. Amelyek „meg­cáfolhatatlan” érvekkel támaszt­ják alá nézeteiket. Bizonyíték­ként összehasonlítják a nyugati Kérdések és válaszok életszínvonalat a mienkkel, az ottani másodpercnyire pontos szervezettséget a nálunk levő szervezetlenséggel, az Importból származó pulóvert a hazai gyár­ból kikerült, méretben is elfuse­rált kacattal. Folytathatnánk a sort, s vak­nak vagy ostobának kellene an­nak lennie, aki a felvonultatott példákra azt mondja: ez mind hazugság. Hiszen tudjuk, Igaz. De másféle összehasonlítások, másféle példák, azaz ellenérvek nincsenek? Természetesen van­nak. Mintha kicsit már mindenki sokallaná a szöveget: többet, job­ban kell dolgozni! De hol, ho­gyan, mennyit? Mert kezdenek kételyeink támadni. Abban is, hogy amit teszünk, valóban ke­vés. Mert lépten-nyomon tapasz­taljuk, hogy az emberek nagy része tlzennégy-tizenhat órát haj­szolja magát. Tudjuk, persze — munkaidőn túl. Miért? Az újra és újra felvetődő kérdések össze­függnek vajon a szocialista rend­szer eszméjével és gyakorlatá­val? Hol és miben keressük a problémák okait, mert egyre vi­lágosabb, hogy nem tehetjük csak a külső körülményeket fe­lelőssé. De ha ml is felelősek vagyunk, ha hibáztunk valamiben, ki és mit tehet a megoldásért? Egyáltalán beleszólhat-e az egyén a társa­dalom életébe, befolyásolhatja-e a fejlődést? A válaszokat nem kívánjuk senki helyett megadni, s főként nem a fonákságokat megmagyarázni. Ezzel szemben segíteni az összefüggések felis­merésében (ígérem, a lehető leg­rövidebb történelmi leckékkel), a fogalmak tisztázásában, példák­kal szemléltetve, hogy a gyakor­latban miként (vagy miért nem) érvényesül az ideológia, igen, ezt szeretnénk ... Kovács Klára * A fenti Iriit Eszme és valósit cí­mű sorozatunk bevezetőjének szán­juk. Mint ebbOl is kiderül, a fiatalo­kat, titeket, minket érintfl problémák is szóba kerülnek — némi történelmi lecke keretében. Egyúttal vitára la serkentünk benneteket. A legérdeke­sebb hozzászólások helyet kapnak a rovatban. Mérnökök, technikusok FALUN ÉLNI... Valamikor régen, összegyűltek a falubeliek, a fonóban. Szóra­koztak, nótáztak, viccelődtek, szóval jól eltöltötték az estét. Közben peregtek az orsók... Egyszerre dolgoztak és kikapcso­lódtak. Haladt a kor: jöttek a bálák, sramlizenével, majd beat­zenekarokkal. A mai hétvégék azonban már diszkó nélkül el sem képzelhetőik. Írhatnám azt is, hogy a tizen-, huszonévesek csak erre tévednek be a kultúr- házba. A népművelőknek nincs köny- nyű dolguk. Panaszkodnak me­gyénk néhány községében is: programjaik az érdektelenség fa­lába ütköznek. Egyszer-kétszer megpróbálják becsalogatni a fiatalokat, de ha közönyösséget látnak, megtorpannak. Minek gyötörjék magukat? Kinek csi­nálják a műsort? Nézzük a lehetőségeket. Kul- túrház, könyvtár, mozi, sportkör, KISZ. A diszkó a legvonzóbb, mint megtudtam. Sajnos. Kassza­siker még: Ho£i, Kabos, Koós Já­nos. A színház messze van, leg­feljebb a tsz-ek szerveznek „ki­rándulást” Kecskemétre a Kato­na József Színházba. De ez sem „érd meg”, mert az IBUSZ-on ke­resztül kell igényelni autóbuszt és ez további költségeket jelenít. A falvak közelében levő nagyobb városok kulturális kínálata sem túlságosan vonzó. Jó ha napi két buszjáratot elcsíphetnek az igényesebb előadásra vágyók — reggel és vissza este. Nem érnek rá művelődni az ifjabbak? Vagy igény sincs? Fon­tosabb a gazdálkodás, a földmű­velés, az állattartás, a házépítés? Erre megy el az energiájuk? Fá­radtan zuhannak a tv elé, leg­feljebb az Onedint nézik meg. Ez a legkényelmesebb. Moziba is ritkán jutnak el. Néhány könyvespolcot láttam — falusi házakban. Igazolni vél­tem a Stúdió ’83 múltkori felmé­rését, ami egy átlagos magyar család könyvtárát vette nagyító alá. Ifjúsági regények, Berkesi, egy-két szak- és tankönyv (!)_ so­rakozott' a szekrényben. Néhol lexikont is észrevettem. Apropó! Könyvtár. A települé­sek ifjabb lakosságának többsé­ge tagja a községi bibliotékának. Kisebb-nagyobb rendszeresség­gel eljárnak, kölcsönöznek. De olvasnak is? Ez kinyomozhatat­lan. A sport sem mindenhol nép­szerű, a KISZ-szervezet meg nem elég aktív. Nem az a gond, hogy nem mozdulnak meg a fiatalok, ha a községért kell tenniük va­lamit. Hanem: nincs idejük a KlSZ-gyű- lésekre. Sok tehetsé­ges diák to­vábbtanul, el­jár a közsé­gekből. Ingáz­nak a környe­ző városokba, vagy kollégi­umban laknak. Van aki egye­temre, főisko­lára is éljut. S diplomával a kézben va. jón vissza- megy-e szülő­falujába? Az esetek több­ségében nem. Pedig segítik a pályakezdő­ket, a fizetés­re nem pa­naszkodhat­nak, ezen kí­vül földet kapnak és a letelepedésnek sincs akadálya: telket kaphat, nak olcsón. Mégis vonzóbb ma már a város... Azért falun sem állhat meg az élet. Ha vannak művelődési lehe. tőségek, ld kell használni azokat Ha nincsenek igények, fel kell szí­tani az érdeklődést. Az „én” formálásával, az „én” érdekében:.. B. T. REJTVÉNY Legutóbbi kérdésünkre a helyes válasz a következő: Az Edda elnevezés az óizlan­di balladagyűjtemény női alakjának nevét jelenti. A megfejtők közül a kecske­méti Tóth Évának küldünk P. Mobil-plakátot, Lukács Józsefnek Kiskunmajsára Ki kicsoda a külföldi rockzené­ben? című könyvet postá­zunk. Következő kérdésünk: — Ki készítette Magyarorszá­gon az első élő koncertalbu­mot? A megfejtéseket a Pe­s=: —p-L­Pq7SARO(C)K tőfi Népe címére küldjétek be (Kecskemét, Szabadság tér 1/a. 6001). A borítékra írjátok rá: Saro(c)k-réjt- vény. A technikumot, amelyikbe an­nak idején jár,tarn, így emleget­ték: „az ország első középiskolá­ja”. Az „első” itit nem időrendi­séget jelentett, hanem minősé­get: rangot, amelyet más tekin­télyes középiskoláik tanárai és diákjai természetesen vitattak. Elsők voltunk-e, vagy sem, nem tudom, de tény, hogy a Minisz­tertanács és a SZOT Munka Vö­rös Zászló Érdemrenddel kitün­tetett Intézményben nagy volt a szigorúság és magasak a követel­ményeik. A technikumokat tíz évvel eze­lőtt megszüntették, az én egyko­ri középiskolámból főiskola lett. Ám alig telttel néhány év, előbb csak szórványosan, majd egyre erőteljesehben kapott'lábra a nézet: ez bizony hiba volt. A szervezettségében, technológiá­jában kisebb-nagyobb megtor­panásokkal, de végül is viszony­lag gyorsan fejlődő termelés nem nélkülözheti a középfokú vég­zettségű, rátermett szakembere­ket Ahol a szakmunkásképesítés és -tudás kevés, a mérnöki isme­ret viszont fölöslegesen sok, oda kell a technikus. A technikumokat tehát újra megszervezik, immár 5 eszten­dő lesz a tanulmányi idő. No és mérnökök? Ök meddig tanul­nak? Mondjuk úgy: sokáig. Az üzemmérnöki diploma megszer­zéséhez nappali tagozaton há­rom, az „okleveles” gépészmér­nök, villamosmérnök stb. kép­zettséget igazoló okmány elnye­réséhez általában öt esztendő szükséges. Esti, levelezőtagozaton ennél több. És ezzel vége? Nem valószínű. Még a „csak ezen túl legyek!” felkiáltással nekirugasz­kodó államvizsgázók többsége is ráébred — általában néhány munkában eltöltött év után —, hogy érdemes felfrissíteni, bő­víteni ismereteit. Ismerek üzemmérnököt, aki immár harmadszor veselkedik neki, hogy felvételt nyerjen a Marx Károly Közgazdaságtudo­mányi Egyetemre. Eddig mindig azzal utasították el: jelenleg be­osztása nem indokolja, hogy az egyetem hallgatója legyen. Az illető művezető, de nem akar a nyugdíjig az maradni. Egy másik fiatal villamosmérnöki diplo- mávail a zsebében vállalt állást az egyik vidéki gyáregységben. Abban az üzemben rajta kívül csak az igazgatónak volt hason­ló végzettsége. Valószínűleg pá­lyafutása végéig jól profitált vol­na abban a környezetben a „si­ma” d&p&omáiból is. S most még­is tanul, Íme, az érem egyik oldala. A másik: hogyan hasznosítják a vállalatok a fiatal műszakiak felkészültségét? A Magyar Táv­irati Iroda munkatársa nemrég interjút készített dr. Tóth Já­nossal, a Műszaki Tudományos Egyesületeik Szövetségének fő­titkárával, aki az erre vonatkozó kérdésre így válaszom: — Én a legnagyobb problémát abban látom, hogy nem használ­juk ki kellőképpen műszaki szak­embereink felkészültségét és ké­pességeit. Olyan társadalmi és munkahelyi légkör kialakításá­ra van szükség, amely jobban kedvez az újat akaró fiatalok­nak. Sitkéi Béla Összeállította: Borzák Tibor. • FIATAL ÉRTELMISÉGI FALUN: — Tanár úr, nem tud egy )ó disznótápszert ajánlani?) (Szűcs Édua karikatúrája)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents