Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-31 / 76. szám
1983. március 31. • PETŐFI NÉPE • 5 ELMÉLETI KONFERENCIÁK, ÉLETMŰ-KIADÁS, KIÁLLÍTÁSOK ARCOK ÉS VALLOMÁSOK Marx-év az NDK-ban A Német Demokratikus Köztársaságban a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága 1983-at Marx Károly évének nyilvánította. Az NDK-beli Újságíró Szövetség a közelmúltban nemzetközi találkozót rendezett a szocialista országok újságírói részére. A találkozó alkalmából részletes tájékoztatást nyújtottak a Marx-év rendezvényeiről, annak tervezett politikai tartalmáról. • A nemzetközi találkozó első színhelye Berliniben a Német Szocialista Egységpárt Marxizmus—Leninizmus intézete volt, ahol dr. Heinrich Gemkav professzor, az intézet igazgatója arról az elméleti tevékenységről adott tájékoztatást, amely Marx Károly tanításainak további széles körű megismertetését szolgálja, s amely Marx elméleti munkájának aktualitását kívánja igazolni. Ennek jegyében tervezik áprilisban egy nemzetközi elméleti tanácskozás megszervezését, újra kiadják Marx Károly életművét könyvalakban, ezek sorában több olyan levelét, amelyet eddig nem jelentettek meg sehol a világon. Mindemellett több népszerű kiadvány, emlékkiállítás mutatja majd be forradalmi tevékenységét. A berlini Humboldt-egyetem múzeumában, ahol e nemzetközileg is jelentős, nagy történelmi múlttal rendelkező egyetem hagyományait őrzik, kiemelkedő helyet adnak Marx Károly emlékének. Marx a tríeri gimnázium elvégzése után előbb a bonni, majd a berlini egyetemre iratkozott be, jogot tanúit, de legszívesebben a történelemmel és a filozófiával foglalkozott. Egyetemi tanulmányait 1841- ben Epikurosz filozófiájáról írott doktori disszertációjával fejezte be. Amikor Jénában jártunk, idegenvezetőnk büszkén hivatkozott arra, hogy jogi diplomáját ezen az egyetemen szerezte, disz- szentációját itt védte meg. A iHumto oldt-egyetem múzeumában egy vitrinben láthattuk a tanulmányi eredményeit megörökítő egykori osztályzóköny- vet, az ott töltött évekre emlékeztető arcképét, s a Kommunista Kiáltvány első kiadásának fakszimiléjét. Marx Károly soha nem járt az egykori Chemnitz városában, amely napjainkban a nevét viseli. Wolfgang Enders, a megyei pártbizottság első titkára elmondotta, hogy a várots forradalmi mozgalma dicső múltra tekint vissza, jelentős szerepe volt a 'Német Kommunista Párt megalakításában, s a Német Demokratikus Köztársaság megalakulása után országosan is kiemelkedő eredményekét értek el a népgazdaság fejlesztésében. Ezzel érdemelték ki, hogy harminc évvel ezelőtt felvehette a város Marx Károly nevét. • Marx Károly ifjúkori képe, a Kommunista Kiáltvány fakszimile kiadása a berlini Humboldt- egyetem múzeumában. ■KAM MARX • Kari Marx mellszobra Karl-Marx- Stadtban, a háttérben levő épület falán a világ különböző nyelvein a Kommunista Kiáltvány befejező sorai. Látogatásaink sorából emlí- tésreméltó az a tájékoztatás, amelyet a lipcsei Kari Marx Egyetem újságíró fakultásán Wanner Wittenbecher profesz- szortól, igazgatóitól kaptunk, ö arra hívta fel a figyelmet, hogy ebben az évben az újságírókép- zésben a szokásosnál nagyobb figyelmet fordítanak Marx Károly életművének megismertetésére a hallgatókkal, különösen a szakdolgozatok, a tudományos kutatások témaválasztásaiban. • A lipcsei Kari Marx Egyetem homlokzatán levő, Marxra, s a munkás- osztály összefogására emlékeztető dombormű. Marx Károly életműve, forradalmi tevékenysége a német nép történelmi hagyományainak fontos része. Tartalmában mélyen a nép, a haladás érdekeit szolgálta, s útmutatásainak, tanításainak megvalósítása napjainkban is ezt segíti elő. Ezért nemcsak a párt, a kommunisták ügye, hanem széles népi, nemzeti egység megvalósításának eszköze is, a lakosság minden rétegéhez el kívánja juttatni ezeket az eszméket. Mindez egyiben kapocs is egy másik fontos, idei évfordulóhoz. ötszáz évvel ezelőtt született Luther Márton, aki tevé- \ kenységével nagyban hozzájárult a német nyelv, a német kultúra . fejlesztéséhez. És éppen ennek az évfordulónak tervezett, nagy- ' szabású megemlékezései igazolják egy igen fontos népfrontpolitika' megvalósulását a Német Demokratikus Köztársaságban. Mitzki Ervin HÉTKÖZNAPOK ÉS CSODÁK „Ilyen öröm ért Dunapatajon”* Bő negyven esztendővel ezelőtt jártam először Dunapatajon szentmiklósi tanárként, mikor meginviitált bennünket Simon Ernő prédikátor Kodály-hang- versenyre. Nem. közönséges élményt nyújtott Tikász kántor vezetése alatt a pataji elemi iskola kórusa, a mester, Kodály Zoltán jelenléte feleségestől, a patajiak vendégszeretete, az asz- szonyok által nyitott tűzön, cserépfazekakban főzött lúdgégele- ves. Fölösleges részleteznem a pataji lakoma ünnepi fogásait, hisz úgyis Kodályék jelenléte az asztalfőn biztosította annak áhí- tatos hangulatát. Erre emlékeznek mindazok, akiknek megadatott a személyes ismeretség. Kisebb kirándulás kapcsán negyvenkét esztendő múltán szeretnék most érzékeltetni valamit a genius lódból, Pataj mai varázsából. Egykori tanítványom, kutatótársam, Pastyik István odaadása, hihetetlenül gazdag gyűjtői tevékenysége, eredményei kikényszerítik a szót belőlem. Az jutott eszembe, hogyan •vetette valaki átlátszó féltékenységgel Németh László szemére, amiért annyit foglalkozott Németh Lászlóval. Fölöttébb meggyőző volt aztán az Ésben közölt •magyarázat: éppen ideje, hogy szóljon róla valaki. Bár a világért nem rangsorolnám az író mellé pataji tanítványomat, Pastyik István barátomat, ha nem a forrásök tömkelegén, megszámlálhatatlan élményen, tapasztalaton, olvasmányon dúsítva sűrűsödtek volna műalkotásokká Németh László könyvei is. Érdemes és méltó hát 'foglalkoznunk az emberi művelődés történetét őrző helyi gyűjteményekkel, a mindenkori potenciális írói forrással. * Nemcsak a könyveknek, a kéziratoknak is megvan a maguk sorsa. A tudós kunszentmiklósi tanár-könyvtáros szép írása némi késéssel jutott szerkesztőségünkbe. Szívesen közöljük mégis, mert időszerűségéből mit- sem vesztett, mert közérdekűek információi, mert gyönyörűen bizonyítja: a jó tanár évtizedek messzeségéből is számon tartja tehetséges tanítványai példamutató vállalkozásait. Itt és most a pataji múzeummal. Hadd kérdezzem meg vele kapcsolatban: — 'Hány hazai községi gyűjtemény dicsekedhet külön tájházi gyűjteménnyel és ipartörténeti emlékházzal? — Hány községi ' fenntartó szerzett meg, restauráltatott, rendeztetett be kiállítás céljára iparművészek tervezte műemléki jellegű épületet? Pataj on ezt tették az elhagyott unitárius templommal, és nyertek a tetejébe gyönyörű előadótermet. — Hány magyarországi községünk dicsekedhet főhivatású múzeumigazgatóval ? Nos. ez utóbbi már évek ' óta invitált' beszélgetésre, 'látogatásra. Nehezen mozdulok ki hazulról, de már nem halogathattam tovább barátom látogatását. Igyekszem most tárgyilagos maradni a múlt nyári utamról szóló beszámolómban, mivel szeretnék pataji kirándulásra csábítani másokat is. Persze mindenki tudja, mennyire szubjektív az emberi ítélet, mihelyt elragadják érzései, kedvező benyomásai. így végeredményben pusztán a tolakodó érzelgősséget sikerült elkerülnöm, pataji beszámolóm tárgya egy érzelmes utazás. Még végleges elrendezést sem várhat a látogató a pataji hely- történeti gyűjteményben. Igaz, máshol is nehezen. Most készítik elő a kiállítótermet, de azért bizonyára megmutatja az igazgató minden érdeklődőnek a hihetetlenül gazdag kerámiagyüjte- ményt, annak folklorisztikai nevezetességű darabjait. Külön szakértelem nélkül megrajzolhatja így minden kíváncsi látogató a múzeumigazgató jellemző vonásait. Fáradhatatlan gyűjtői tevékenységét. Raktárába belépve először megnémul a hihetetlen gazdagság láttán, majd rögtön utána csodálkozó fölkiáltásait hallatja a mai formatervezett környezet valamennyi megszállottja, hisz azért értettek ám •terük kitöltéséhez a hajdani pataji fazekasok is. Mint ahogy érti mesterségét múzeumigazgatónk szintén. Korántsem erőszakos, nem nevezném rámenősnek sem, sokkal meggyőzőbb ilyesféle jellemzése: lelkes és szívós, láthatóan mindig eléri célját, sikerül neki minden, amit megálmodik a magyar közművelődés érdekében. Mint az újságban olvastam, azóta teljesen készen áll a ragyogóan restaurált unitárius templom kiállítások céljára. Nem hiányzik fölszereléséből a vadonatúj hangversenyzongora. Igényesnek bizonyul a pataji múzeumigazgató, mikor kellő időben fölkészül Kodály emlékének ünneplésére. Nem pusztán az orgonát és zongorát kezeli azonban avatatlan a hajdani pataji kántor fia, ennél meggyőzőbb szakértelemmel válogatta össze darabonként a gyűjtemény 1300 kötetes szakkönyvtárát. (Kíváncsi vagyok, akad-e vajon másik .példány megyei könyvtarainkban első hazai egyháztörténetünkből, Lampe zseniális plágiumából.) Mindezek ellenére föltehetően nem írtam volna meg cikkemet, ha pusztán csak szakembert ta-- lálok a pataji helytörténeti gyűjteményben 1982 augusztusában. Isten tudja csak, hány szakemberünk végzi munkáját manapság Magyarországon, ennél is nagyobb szerencsének tartom azonban, mikor emberbe botlik az ember. Ilyen öröm ért Dunapatajon. Az utcán egy idős asszonyt kérdeztem meg, merre találom a múzeum igazgatóját. Ö igazított el aztán a tanácsihoz, de szinte áldásként hangzott nénikém aja- kán az István barátom személyének szóló szeretet, emberségének tisztelete. Nagyon meghatott, 'hát még az, mikor megláttam a gyűjteményben a negyven-ötven 'citerát, a pataji nép ragaszkodásának kétségbevonhatatlan bizo- 'nyítékát. Ilyet bizony nem láthat mindenütt az ember, s erről már érdemes írni. A magamfajta .tanítóember örülni’ tudott minden sikeres nebulójának annak idején. Örüljön más is velem, mivel kitűnőre vizsgázott Pataj népe tanácsával, múzeumigazgatójával együtt. Illyés Bálint HETVENÉVES GYŰJTEMÉNY 9 A világ harmadik legnagyobb magán-lepkegyű jtjeményével rendelkezik a 80 éves Bazsilla László. Hetven éve gyűjti, cseréli, vásárolja a világ minden tájáról a pillangókat. Budapesti lakásában rendszeresen gondozza, válogatja, rendezi a természet színes ékszereit. GYORSÍRÓGÉP Bolgár műszaki szakemberek egy olyan gépet 'szerkesztettek, amely forradalmasíthatja a gyorsírást.1 A gyorsírógép billentyűzetét a zongorához hasonlóan két kézzel működtetik. A billentyűkön a két kéz egyidejűleg egész akkordok leütésére képest A szöveget a gép elektronikus berendezése szótagonként rögzíti. A gép jelenleg 16 nyelven használható, van két japán változata is. Már készül a gyorsírógép újabb változata, amelyhez szövegfeldolgozó szerkezetet is csatlakoztatnak. Ennek a szerkezetnek a segítségével képernyőn jelenik meg az elkészült és azon- nyomban javítható szöveg. Az új típusnál az ílrás gyorsasága a háromszorosára növekszik. Dr. Király László, a történettudományok kandidátusa 1932-ben született Cegléden. A középiskola elvégzése után a számviteli főiskolán szerzett diplomát. ITöbb mint negyedszázadon át a megyei tanácsnál dolgozott. Volt gyakornok, előadó, csoport- és osztályvezető. 4978-ban lett kandidátus. Disszertációjának elme: Az amerikai-utas és tőkés agrárfejlődés és a népi demokratikus agrárátalakulás Bács-Kiskunban. A (felesége könyvtáros, a fia okleveles közgazdász, a lánya kertész üzemmérnök, ö jelenleg a kecskeméti Kertészeti Főiskola tanszékvezetője 'és tudományos igazgatóhelyettese s — egyéb funkciói mellett — a TIT megyei szervezetének elnöke. — Kezdettől fogva mezőgazdász akart lenni? — Apám asztalos volt, ma nyugdíjas. így én az ötvenes években „egyéb” származású voltam. Azt hallottuk akkor: aki mezőgazdasági szakra megy, azt nem akadályozzák... — Könnyű gyermekkora volt? — Nem mondhatnám. Hisz toltam talicskát, söpröttem udvart, vizet hordtam. Apám mellett félig kitanultam az asztalosszakmát. A mi családunkban nem lehetett dolog nélkül élni. — És később? — Traktoros, majd munkaügyes, „irodás” lettem. Onnan mentem továbbtanulni a számviteli főiskolára. Amikor elvégeztem, a Bács-Kiskun megyei Tanács mezőgazdasági igazgatóságára kerültem. Akkor még így hívták az osztályt. A hősi korszakban kerékpárral jártam a határt Szép volt, minden egyes nap új élményt hozott. Sosem felejtem el azt az időszakot. Az az időszak valamiféle eljegyzés volt számomra a magyar mezőgazdasággal. — Eljegyzést mondott? — A mezőgazdaság az életem. Hogy időközben elköteleztem magam a pedagógiának s tanításnak? Ezzel még szorosabban kötődöm választott munkaterületemhez. Hiszen azok képzését végzem, segítem, akik a mező- gazdaság különböző irányító posztjaira kerülnek később. — Úgy tudom, hogy a mostani beosztásának — tudományos igazgatóhelyettes és tanszékvezető egyben — volt előzménye ... — Húsz év óta oktatok mellékállásban ebben az intézményben, sokáig úgymond „hobbim” volt a tanítás; ma már ez a hivatásom. — A több mint negyedszázados tanácsi munka befolyásolja-e a napi cselekvését? — Nagymértékben. Annak idején részt vettem az országos távlati fejlesztési tervek előkészítésében, kidolgozásában. És sqk-soi^ gyakorlati tapasztalatot szereztem. Széles körű kapcsolatrendszert sikerült kiépítenem. Mindez logikusan és érthetően segítségemre van a mai munkámban. — Térjünk vissza a régebbi beosztására. Sokáig az ország legnagyobb megyéjének a mezőgazdasági életét irányította, mint tanácsi osztályvezető. Utólag is eredményesnek ítéli meg a tevékenységét? — Nekem megadatott az, ami kevés embernek. Részese lehettem egyrészt az alapok lerakásának, másrészt a nagyszerű ötödik ötéves terv előkészítésének és megvalósításának. — Felettesei elismerték, kellőképpen értékelték a munkáját? — Egyértelműen: igen. Megkaptam a Munka Érdemrend ezüst és arany fokozatát, az Erdei Ferenc-díjat, a TOT-díjat és a Haza Szolgálatáért Érdemérmet. Többszörösen a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést. És sok egyéb elismerésben is volt már részem. Elégedett vagyok ilyen szempontból. t— És más vonatkozásban? ’— Bács-Kiskun megye kát és fél millió ember évi húsadagját, több mint hárommillió lakos zöldség-, és csaknem ötmillió ember évi borfogyasztását állította és állítja elő. Ezek a számok önmagukért beszélnek. Jómagam büszke vagyok rá, hogy egy ilyen nagy horderejű program eredményes megvalósítói közé sorolhatom magamat — Volt más sikerélménye is? — Hármat említhetek hirtelenjében. Amit kezdetben gyanakvással fogadtak sokan: segíthettem a mezőgazdasági kistermelés felvirágoztatását, összhangban a későbbi országos politikával. A másik: siettettük a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységét. S a harmadik: elősegítettük a tanyák praktikus, gyakorlati hasznosítását. — ön mindig gyakorlati ember volt Szervező, amolyan katalizátor iés organizátor. Ám közben szerteágazó tudományos„ elméleti és kutatómunkát is végzett. Hogyan tudta ezt /összeegyeztetni? — Bennem már fiatalon felmerült a kérdés jártomban-keltem- ben: miért jobb vagy rosszabb az egyik gazdaság, mint a másik? Kezdtem az összefüggéseket kutatni, feltárni. És azért foglalkoztam a történelmi témákkal, hogy a mindenkori jelent jobban megértsem. — Közben publikált is... — írtam a Magyar Mezőgazdaságba, a Forrásba, a Figyelőbe, a Gazdaság című folyóiratba. És tucatnyi tanulmánykötetbe. Néhány ilyet szerkesztettem is eddig. Általában évente négy-öt tanulmányt sikerült megírnom. — Kik voltak hatással munkájára? ? — Például dr. Dallos Ferenc, a megye egykori nagytekintélyű tanácselnöke. Neki rendkívül sokat köszönhetek. Segítette, biztatta, megértette a fiatalokat. Nagy hatással volt rám Erdei Ferenc és többek között Berend T. Iván akadémikus. Az ő széles látóköre lenyűgözően hat rám ma is. — Miért hagyta ott a tanácsot? — Sokáig úgymond két hajóban utaztam. Mint amolyan „tartományi szakminiszter”, a megye mezőgazdaságának egyik irányítója voltam. Másrészt, mint mondottam, két évtizedig tanítottam közben! Nos, nyílt egy lehetőség: megürült ez a kedvemre való állás, hát megpályáztam. Sikerült, és most szintén remekül érzem magam. — Nem sajnálja — ne sértődjön meg a kérdésért — a hatalmat? — Én korábban is vezetőtársaimnak el-elmondtam egy Fáy András által elbeszélt anekdotát, melynek lényege, hogy „vigyázz, nem az ürü után megy a falka, hanem a kolomp után”. — Vagyis? — A tisztség, a beosztás nem örökletes, nem hitbizomány. Tehát nem a személy a fontos, első- - sorban, hanem az eszme, a cél, amit képvisel valaki. Aki így nézi a dolgot, annak a számára a hatalom eleve nem lehet cél, csupán eszköz, és szolgálat. — Azt veszem ki a szavaiból, hogy szereti, amit csinál... — Nagyszerű dolog kiállni százhúsz olyan fiatal elé, aki semmiféle papírízű tekintélyt nem tisztel, csakis a tudást, az őszinte szót, az elkötelezettséget. — Miként ítéli meg a mezőgazdasági szakemberképzés helyzetét? — Minden’ ellenkező híreszteléssel szemben, szükség van és szükség lesz az újabb és újabb szakemberek munkába állítására. Legyünk őszinték: a mezőgazda- sági szövetkezetek egy részében a szakemberek végzettségi szintje ma még nem megfelelő. — Úgy ismerik önt, mint aki megszállott kulturális érdeklődésű szakember... — Hát ha azt vesszük, hogy immár huszonnyolc év óta ugyanazon a helyen ülök — mint bérletes — a színházban ... Meg, hogy ott vagyok a képzőművészeti tárlatokon, az irodalmi esteken, s hogy gyűjtöm a helytörténeti kiadványokat, érdekel a néprajz, a régészet... A csuda tudja: lehet, hogy megszállott vagyok. — Szeret utazni? — Az ember nem tud olyan sokáig élni, hogy ezt a kicsi országot igazán megismerje ... Hát még a nagyvilágot! Ezért utazom ... Ügy tudjuk, hogy meglehetősen sok az elfoglaltsága. — A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezete agrárgazdasági szakosztályának az elnöke vagyok. S a mezőgazdaságtörténeti szakosztálynak ugyancsak. Részt veszek a Hazafias Népfront és a megyei tanács egy-egy bizottságának munkájában, és tavaly óta elnöke vagyok a TIT megyei szervezetének. És részt veszek a Szegedi Akadémiai Bizottság munkájában is. — Talán felesleges ezek után a kérdés: milyen a közérzete? — Mit mondjak? Befogadtak, elfogadtak a főiskolán. Jó közösségben csakis jó közérzete lehet az embernek. — Mint kutató, történész, most - éppen mit csinál? — Tanulmányt írok a mezőgazdaság területi irányításának időszerű kérdéseiről. — És konkrétabban a jelenlegi munkahelyén? — A tantárgyi reform keretében a főiskolai képzés megújításán dolgozom, munkatársaimmal együtt. — S mint magánember? — Most tanulom a nagyapaszerepet. Nem kevés örömmel és izgalommal. Varga Mihály