Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-18 / 65. szám

4 • PETŐFI NÉPE tt 1983. március 18.-.--a*..*-.' . *AAímvWa* 1AJA A termőkorú őszibarack métszése Elégedettek a partnerek Sikerrel zárta első esztendejét a lajosmizsei kisszövetkezet Napjainkban is tartó, régen kezdődött viita folyik az ősziba­rack Tegke dvezőbb vmets zés i idő­pontjának eldöntéséről. A ta­pasztalatoktól függetlenül jó né­hány kertben még mindig nem metszették meg a fákat, ezért ezt a munkát a jövőben kell el­végezni. Egyes kutatók vélemé­nye szerint az egész évi legjobb fejlődést a vegetáció megindulá­sától a virágzás kezdetéig vég­zett metszés serkenti a legjob­ban. Ijeginkálbb a kétvesszős vagy váltómetSizé9nek is nevezett módszer terjedt el. finnek alap­szabálya: a folyó évi termést és a jövő év növedékét külön, illet­ve ugarcsapon kell megtermel­ni. A klasszikus módon értelme­zett munka elvégzése után a fá­kon a meghagyott képletek öt­ven százaléka a termővessző, a többi pedig kétrügyes ugar. A következő esztendőben a termő­vesszőket tőből le kell vágni, az ugarcsapokon fejlődött két vesz- sző közül az egyiket, lehetőleg a felsőt, termővesszőnek, az alsót szintén kétrügyes ugarnak kell visszametszeni. Ezt a rendszert a gyakorlat­iban szinte sosem találjuk meg, t Példa a tipikus „kevert” metszésre. Ha a nyíllal jelzett helyen elvágták volna a gallyat, akkor beszélhetnénk a kétvesszős — ter- mővesszős és ugarcsapos — megoldásról. imivel keveredik az egyvesszős metszéssel. Ez azért is szüksé­ges:, mert az ugarcsapok rend­szerint nem váltják be a hozzá­juk fűzött reményt, vagyis nem hoznak két vesszőt. Továbbá általános metszési hiba az is, hogy ugarnak azokat a gyenge vesszőket hagyják meg, amelyek termővesszőnek alkal­matlan ők. Összefoglalva megállapítható az is, hogy az Alföildön a klasz- szikus ugarcsapos metszést, csak egyes ágakon, kiegészítőként ér­demes alkalmazni. Favédelem tavasszal Az új telepítések fái védelmet kívánnak már közvetlenül a te­lepítésüket követően. Elsősorban a rágcsálók kártételét kell meg­akadályozni. A kószapoeok körülrágja a fia­tal fák föld alatti törzsrészeit, ék alakban elvékonyítva, a gyö­kereket pedig teljesen átrághat­ja, ugyanígy „bánik el” a szőlő­csemetékkel. A mezei pockok té­len a gyümölcstermő, és egyéb fiatal fák kérgét megrághatják. A kötések alá bújva lerághatják a szalmával, kukoricaszárral be­kötött fács'kák kérgét is. A leg­általánosabban az Arvalin né­ven kapható cinkfoszfidos gabo­nával irthatők a pockok. Ez a haszonállatainkra is életveszélyes lehet, ezért egy eternit-, vagy műanyag csodarab, lyukas láda, felfordított és kissé alátámasz­tott cserép vagy egyéb edény, esetleg más alkalmatosság nyújt­hat biztonságot az állatoknak. Fokozott fontosságú az elővi­gyázatosság az újabb és még ha­tásosabbnak ígérkező, de mér­gezőbb kiumarin hatóanyagú csalétkeknél, mint a Racumin. és a Pat-min alkalmazásaikor. Ezek lassan, de biztosan ölő mérgek. Az egyéb kártevők, illetve va­dak közül a nyulak a legvesze­delmesebbek, amelyek elegendő más zöldtákarminy hiányában megrágják a különféle cserjék és fiatal fák kérgét. A facseme­ték, szőlőcsemeték kérgét rend­szerint körben lerágják. Ilyen­kor az egyéves csemetéket ki is kell cserélni. A kót-három éves vagy annál idősebb károsított fák pedig legfeljebb az áthida­lásnak nevezett' oltásmóddal, esetleg alanycsemeték melléül­tetésével és beoltásával menthe­tők meg. A rágott részeket seb- tapaszként használható oltóvi­asszal, méginká'bb Santár SM, vagy más alkalmas sebfedővel mielőbb be kell kenni. iMivel tavasszal is számítha­tunk károsításukra, gondoskod­junk a bekerítetlen területen le­vő fiatal fák és szőlők védelmé­ről. Ennek legegyszerűbb és ré­gi módja a bekötözés naprafor­gószánnal vagy tüskés gallyak felhasználásával. Ehhez műanyag fóliadarabokat is szoktak hasz­nálni, de alattuk bepállhat a törzs. Ezét;t lehet jobb, a leve­gőzést nem gától műanyagháló­darabokkal megoldott takarás. A legújabbak, a már nálunk is beszerezhető törzsvédők, más néven nyúlná csőik. Bánmilyen is a kialakításuk, kétségtelenül drágábbak, mint a hulladékpa- ipínból, nyesedékgallyakból vagy irhásra nem használható drótda­rabokból készített szokásos törzs- védők, de felhelyezésük és meg­őrzésük sokkal kevesebb kézi­munkát kíván. Élettartamuk is ■hosszú. Több éven át is fenn- 'hagyhatók a törzseken. A rendkívüli téli időjárás mi­att igen körültekintően kell a télvégi lemosóberendezésekhez kiválasztani az egyes készítmé­nyeket. Elsősorban növénykímé­lő szereket javasolunk. Ilyen az Ágról, a bordóilé, valamint a mészkénilé. A csonthéjasoknál vigyázni kell a „sángaméreggel”, ■mert ezelk a készítmények a már majdnem pattan rügyeket lepergetheti. Az enyhe tél kedvezett a le- vél let veknek, a takácsatkáknak, az aknázómolynak, de nem gyé- irítette a kórokozók áttelelő kép­leteit sem. Ellenük két-három százalékos Ágról permetezését javasoljuk rügypattanáskor, il­letve a zöldbimbós állapotban. iAz almástenmésűeknél a perzse­lés veszélye nélkül még „egér­füles” állapotban is használhat­juk a szert kétszázialékos tö­ménységben. Azokon a területe­ken, ahol nem sikerült időiben elvégezni a lemosó permetezést, a hagyományos technológiáktól eltérően a virágzásig vagy utána, permetezzünk egyszer-kétszer Bi 58 EC-vel, Ghinoin-Fundazol 50 WP-vel, valamint Zineb-bel. A növényvédelmi munkák so­rán figyeljünk az óvórendszabá­lyok és a munkaegészségügyi várakozási idő betartására. GALAMBFAJTÁINK: Román Kopasznyakú Keringő Régóta szeretjük a galambokat. Nemhiába terjedtek el a megszólítá­sok: édes galambom, kedves tubi- cánp. stb. Aki valaha ezeket kitalál­ta, valószínű nem a Román Kopasz­nyakú Keringőt nézte közben. Pedig az értékes tenyésztői munkát bizo­nyító galamb ,.előállítása” hosszú évekig tartott. A bizarr formájú ko­pasznyakú leginkább a szomszédos Romániában terjedt el és színében a Bukaresti Ciung Keringőhöz hasonlít. Eltérően a hazai keringő fajtáinktól, meglehetősen mély állású összbenyo­mást kelt szemlélőjében. A kopasz nyak bőre ráncos, hússzínű vagy bar­na lehet. Tollazata általában vörös színű, de lehet barnás is. A hímek­nél az evezők és a farok világos vég- ződésüek, kevés fekete „spriccelés- sel”. Felvételünk egy jászberényi ga­lambtenyésztő szép madaráról ké­szült. Újraéled egy elfelejtett módszer Napjaink korszerűnek számí­tó Uvegházaiban és fóliasátraiban gyakran olaj- és gázkazánokkal fűtenek, legújabban jó néhányan visszatértek — az áremelkedések miatt — a szénhez. Sokan elfelejtették már az egykori parasztházaknál kiválóan hasznosított olcsó fűtőanyagot: a kukoricaszárat és az egyéb ég­hető hulladékot. A tyukodi ter­melőszövetkezetben olyan kály­hákat készítenek a lakatosüzem­ben, amelyek karbantartása és kezelése igen egyszerű. A fűtő­anyag pedig lehet a gyümölcsö­sökből származó fanyesedék, fa­forgács, fűrészpor, vagy bármi más, ami ég. A kályhához tarto­zó tartályban egyszerre 250< kilo1- gramm fahulladékot lehet elhe­lyezni, amely azután „automati­kusan” hullik az égéstérbe. Egyelőre két változatban készí­tik a kályhát, az egyikre rá le­het kapcsolni a közpantifűtés-há- lózatot, a másiknál viszont egy ventillátorral felszerelt berende­zés a fóliasátor légterét melegíti. Valószínű a kazán gyors elterjedé­sét segíti az olcsó fűtőanyag, va­lamint: az ára nem haladja meg a 30 ezer forintot. Egyszerűbben érthetőbb Ritkán vállalkozik egy lap ar­ra, hogy egy másikban megjelent hirdetést magyarázzon. A Nép- szabadság vasárnapi (március 13-i) számában a tizedik oldalon közzétett „ÁHT-tájékoztatót” ol­vasva mégis úgy gondolom, cél­szerű egyszerűbben érthetőbbé alakítani az ott megjelenteket. Ugyanis nemcsak tollforgatók ol­vassák. A majd negyedoldalt be­töltő reklám — többek között — tudatja a vemhes kocasüldőt le- adókkal: „Az állatforgalmi és húsipari vállalatok és húskombinátok a május 31-ig átadott, kéthónapos vemhes kocasüldökért időszaki felárat fizetnek a termelőknek. Ha a termelők a szerződésben május 31-ig vállalt mennyiséget legalább 20°/a-kal túlteljesítik, akkor a január 1-e és május 31-e között átadott teljes mennyiség után minden ikocasüldőért 300 forint időszaki felárat kapnak. Ha a túlteljesítés mértéke nem haladja meg a 20%-ot, akkor a túlteljesítés minden darabja után 600 forintos időszaki felár jár." Vagyis, aki például 100 sertés leadására vállalkozott és hússzal többet juttat a vállalathoz, az (120X300=) 36 ezer forint idő­szaki felárat kap. Aki viszont en­nél kevesebbet, mondjuk csak 15->tel teljesíti túl a szerződést, az (15X600=) 9 ezer forint időszaki felárral növelheti a bevételét. Mint már hangsúlyoztam, nem célom reklámszöveg-szerzői ba­bérokra pályázni, de különösen ilyen fontos kistermelői tevékeny­ség szervezésekor — nehogy a félreértés legyen a vállalkozás akadálya — jó lenne szem előtt tartani: néha egyszerűbben ért­hetőbb ... összeállította: Czauner Péter Egy évvel ezelőtt alakult meg Lajosmizsén tizenöt taggal az Elektromos Fém- és Lég­technikái Kisszövetkezet. Akkortájt sokat be­széltek már az egyszerűbb gazdasági szerve­zetek létrehozásának lehetőségeiről, valójá­ban azonban senki sem értette még ponto­san, miről is van szó. Maguk az alapító tagok is így voltak, mégis úgy gondolták, hogy ha ez a párt XII. kongresszusának ajánlásai kö­zött is szerepelt, akkor nem lehet rossz. A fontos az, hogy keresetükhöz becsületes munkával jussanak. Hogyan sikerült a vál­lalkozás? — erről beszélgettünk Králik Mi­hály elnökkel. — Nemrég tartottuk idei első közgyűlésünket, amelyen ered­ményeinket vettük számba. Sok előre nem látott kezdeti nehéz­séget kellett leküzdenünk, s ma már elmondhatom, hogy si­kerrel. Árbevételünk 7,64 millió forint vodt, ami a tervezettnek 98 százaléka. A mérleg szerinti nyereségünk csaknem eléri a 2 . millió forintot, tekintetbe kell venni azonban, hogy jórészt anyagmentes termelési ■ értéket produkáltunk. Tagságunk úgy értékelte, hogy ez nem rossz eredmény tíz hó­nap alatt. Mindezt az alapozta meg, hogy már a megalakulás­kor félévi kapacitásunkra elő­rendelés volt. A felsölajosi Al­mavirág Mezőgazdasági Szak- szövetkezet villanyhálózatának felújításával, az MiMG kecske­méti Vezérléstechnikai Gyára a 'központi elektromos elosztó be­rendezés elkészítésével és sze­relésével, a helyi Népfront Ter­melőszövetkezet a különböző be­ruházási munkáinak kivitelezé­sében való részvétellel bízott meg bennünket. S ezután is egy- re-másra jöttek a megrendelé­sek. Több helyen bérmunkát vé­geztünk, mert pénzügyi forrá­saink az anyagbeszerzést nem tették lehetővé. — Egy ilyen kisszövetkezetben lényegesen kevesebb az admi­nisztrációs munkaerő, csaknem mindenki termelőmunkát végez. Hogyan alákuVtak végül is a ke­resetek? — A havi átlagkereset 8716 fo­rint volt az elmúlt évben a mér­leg adatai szerint. Emellett 3500 forint óv végi osztalékot fizet­tünk. Itt szeretném megemlíte­ni, hagy tavaly 356 ezer forintot állóeszköz-vásárlásra is fordítot­tunk. Vásároltunk egy NYSA mikróbuszt, amellyel vidéki mun- kahelyeinkire szállítjuk dolgozó­inkat, valamint egytonnás ZUK teherszállító járművet anyagbe­szerzésre. Három telephelyet alakítottunk ki. Az egyiket, ahol az iroda is van. Sajnos, telefont még nem kaptunk, pedig tavaly, év elején kértük a postától. En- .nek hiánya a legkellemetlenebb, nagyon akadályozza a munkán­kat. Azután van egy villanysze­relő műhelyünk, központi rak­tárral, a lakatosműhelyt Dedig egy garázsból alakítottuk ki. — Hogyan érvényesül egy ilyen kisszövetkezetben az üze­mi demokrácia, milyenek az idei kilátások? — Nálunk igen élénk szerve­zeti élet folyik. Negyedévenként tartunk közgyűlést, amelyen ér­tékeljük a munkát és meghatá­rozzuk a következő háromhavi föladatokat. Ezek a közgyűlések igen aktívak, szinte mindenki felszólal, javaslatot tesz. Sőt azonnal döntés is születik. Izgal­Käs: FHTr ÍlfeÍÉlS|f~ Pf" LíshH iiaiBsiwrl»•niMaiae , uW’jKiipöns müwmym m • Bujdosó Gá­bor lakatos hű­tőházi fagyasz­tó polckocsit készít argon védőgázos he­gesztéssel. k'eméti gyárának új, tiszaalpári telepén elektromos szereléseket végzünk,' a hernádi Március lő. Termelőszövetkezet baromfite­lepére! nagyobb ' mennyiségű alomrácsot/ alumínium tojófész­ket készítünk, a Dél-magyaror­szági Áramszolgáltató Vállalat légvezetéki hálózati vezérlőbe­rendezések felszerelését rendel­te meg. Jelenleg tárgyalásokat folytattunk az MMG Automatika Művek bicskei gyárrészlege elektromos szerelésének elvégzé­séről. Természetesen szívesén állunk a lakosság rendelkezésére villany- és légvezeték-szerelés^ sei, s egyéb munkákkal. Tavaly 120 ezer forintos ilyen jellegű igényt, elégítettünk ki — mon­dotta befejezésül az elnök. N. O. • A lajosmi- zsel új ABC- áruház erős­áramú kapcso- lóberendezésén — amelyet ugyancsak a kisszövetkezet készített — műszeres vizs­gálatot végez Járomi Róbert felülvizsgáló és Nagy Szabó Zoltán műve­zető. más volt a legutóbbi közgyűlés, amelyen az idei tervet tárgyal­tuk meg. Érré az évre 11,9 mil­lió forintos árbevételt irányoz­tunk elő és 1,2 millió forintos ■nyereséget. A szövetkezet álló­eszköz-fejlesztésére 1 millió fo­rintot tervezünk fordítani, osz­talékra pedig a tavalyinak két­szeresét. 135 ezer forintot. — Megalapozottak ezek a ter­vek eddigi megrendeléseik alap­ján? — Azok a vállalatok, szövet­kezetek. amelyek tavaly velünk dolgoztattak, elégedettek mun­kánk minőségével és azzal is, hogy a határidőket betartottuk. Ezek most ismét nagyobb meg­rendelésekkel láttak el bennün­ket. Az első félévre már van ele­gendő munkánkrAz MMG kecs­Balázs József tánciskola (16.) A terem bejáratánál ott ült Ottilia asszony, s a mozi jegy­pénztárosával együtt adta el a kékszínű belépőket. Kerczáknak és Neviczkynek nem kellett fizet­nie, mert ők rendezték át a ter­met. Amint tehették, a zenekar­hoz húzódtak, Libushoz, akinek minden mozdulatát lesték, s aki­nek megjegyezték a szokásait, a szavait is. Mindenáron, minden­képpen a közelében akartak élni, olyanok akartak lenni, mint a sza­xofonos, akiről azt hitték, hogy úgy ismerik, mint egymást, pedig mindennap, minden este újabb és újabb oldaláról mutatkozott be nekik. A szaxofonosnak titkai, kü­lönleges ügyei voltak, amelyeket alig értettek, de ez nem fékezhet­te rajongásukat. Lehet, hogy kiis- merhetetlensége miatt szerették ennyire —, ha csak az utcán vé­gigment, a lépései, a tekintete is különbözött a többiekétől. Úgy csúsztatta például a zsebébe a ke­zét, mint senki más: a vállát be­húzta, a könyökét kifórdította, s mind a két kezét eltüntette a zse­bében, közben a legdivatosabb slágert fütyülte. De még a kuglit is úgy dobta a kocsmaudvaron, hogy egyik keze a zsebében volt, s minden dobás után végiggereb­lyézte a haját kis fésűjével. Most pedig elkiáltotta magát: „Tűz!” — és ez azt jelentette, hogy a banán-dalt fogja játszani. Jöjj hát, gyere hát, itt a banán, Jöjj hát, gyere hát, édes babám! Holocsák egy húsz év körüli lányt kért fel, A terem közepéig vitte, nem volt még ott senki raj­tuk kívül. A lány rakottszoknyát és fehér blúzt hordott. Holocsák úgy döntött, hogy mégsem táncol tányérsapkában. Vissza is ment hát ahhoz az asztalhoz, ahol a lány szülei ültek, flegmán az asz­talra lökte I sapkáját, majd apró fésűvel — miként azt Libustól látta — a haját is megigazította, Nagyon jól tudta, hogy most min­denki őket fogja figyelni, s azt az új táncot, a rockot fogja járni, amit Libus tanított neki. Azzal is tisztában volt, hogy ezt a falu­ban, a környékén senki sem tudja még, Libus sem igazán, mert ő csak a külföldi rádiót hallgatta, s az után próbálkozott a tánccal, ami persze a körülményekhez ké­pest mégiscsak tiszteletre méltó és dicséretes igyekezet volt. Libus el­ismeréssel beszélt Holocsák tánc­tudásáról, mondván „negyven év felé ez már olyan teljesítmény, amit még Amerikában is megcso­dálnának”. Libus megismételte a banán­dalt, Holocsák átfogta táncosa de­rekát. Először csak egyhelyben, majd maga körül rángatta a lányt, aki szívesen tanult tőle, hallotta, hogy milyen kitűnő táncos. Gyor­san meg is tanplt pár lépést, pár figurát. A lábfejét úgy mozgatta, mintha maga a|á akarná gyűrni, mégis sikerült a talpán folytatnia a csúszkálást, majd utánozta az állomásfőnök különös mozdulatát is, aki egyik lábát felemelte a földről, a térdét jobbra-balra len­dítette, aztán gyors ritmushan le­vágta a betonra,; hogy újra ott pattogjon, § .őt hói magához rán­totta, hol ellökte, mintha célba- dobná, de az utolsó pillanatban mégiscsak elkapta', és visszarán­totta magáhqz Ilyenkor a lány meg-megbotlott, de gyorsan visz- szatalált a ritmusba, összeszorí­totta az ajkát, hogy erőfeszítését, akarását ország-világ előtt kinyil­vánítsa. Együtt ugrált Holocsák- kal, a blufca felcsúszott' a hátán, összegyűrődött, de nem törődött ezzel sem, mert sikerült együtt­pattognia partnerével, körbe-kör-{ be, majd egyhelyben taposta a betont — már úgy tűnt, elég ez az egy tánc, és meg is tanulta a roc­kot. — JÓ érős karja van, kihúzna véle — így mondta „véle” — egy diófát is a földbőt... — nevetett a lány, mert elzsibbadt a dereka Holocsák kemény szorításában, de hagyta, mert ez az új tánc, amit

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents