Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-02 / 51. szám

1983. március 2. • PETŐFI NÉPE • 5 ÉPÜL A MŰVELŐDÉS KÖZPONTJA Hercegszántói híradás Háromezer lakost számláló község a megye és az országha­tár mellett. Lakói kétnyelvűek, szinte mindenki anyanyelvi fo­kon beszél magyarul és szerb, horvátul. Néhány esztendeje a hajdani vasútállomás épületét felújították, itt helyezték el a község híres szülöttének, Szúr- esik Jánosnak festményeit, fő­ként az Itt élt és élő emberekről készült portréit, zsánérképelt. A községben sok az új, helyen­ként még vakolatlan, de már te- tőtérbeépltéssel készült ház, lát­ható bizonyságául annak, hogy szorgalmasak és takarékosak a hercegszántólak. □ □ □ A tanácsházán Mitos András vb-tltkár napfényes szobájában nyugtázza észrevételeinket, majd a község legújabb, megvalósuló­ban levő beruházásáról szól. — Az elmúlt esztendőkben egy­re Inkább nyilvánvaló lett, — mondja —, hogy az Itt élőknek túl nagy a csaknem ötszáz sze­mélyt befogadó mozi. Igaz, ko­rábban erre szükség volt, — de a televízió áldásai nálunk sokszo­rosan érvényesülnek, hiszen négy műsor közül választhatjuk ki a legjobban tetszőt... A jelenlegi mozi pedig sókkal alkalmasabb lesz a termelőszövetkezet üzemi étkezdéjének, Illetve a nálunk szokásos két-háromezer szemé­lyes lakodalmak színhelyének. — A hetvenes évek végén — fűzi tovább a gondolatot Molito- risz Károly, a Megyei Moziüzemi Vállalat osztályvezetője, — a her­cegszántói tanács vezetői megke­restek bennünket azzal a konk­rét kéréssel, hogy korszerű mozit akarnak építeni, a Kossuth utcá. ban, egy művelődési központ ré­szeként, ehhez kérik a segítsé­günket. — Már az Is nagyon tetszett — vallja be Molltorlsz Károly —, hogy egy helyen lehetünk a könyvtárral és a művelődési ház­zal! Megszületett az írásos meg­állapodás, elkészültek a tervek, most pedig javában folyik a munka. Pillanatnyilag az akusz­tikai burkolást készíti a dávodi és a helyt tanács építőbrigádja. iHa elkészül, a megye legkorsze­rűbb filmszínházai között tarthat­juk majd számon, — hiszen csu­pán a Csehszlovákiában készült iklnotechnlkal berendezés értéke <1 millió forint! □ □ □ Az építkezés színhelyét palló­kon tudjuk megközelíteni, a be­járat homlokzatán levő Szurcsik- alkotást is ponyva fedi miég.-(A művész ezt, valamint az előcsar­nokban levő két freskót ajándék­ként készítette.) A mozlteremben serény, munka folyik, a sötétbar­nára pácolt falapokat szerelik. A dekoratív burkolat mintegy 60 • A her­cegszántói kisgaléria, előtte Panna néni, a gondnok. (Szabó Ferenc felvételei) ezer forint értékű, és kiváló hang­zási viszonyokat teremt majd az új filmszínházban. — Mennyibe kerül ennek a központnak az építése? — kérde­zem a tanácstitkártól. — A teljes költségvetés 6 mil­lió forint. Nyilvánvalóan kér­nünk kellett a hercegszántóiak segítségét is. Falugyűléseken hir­dettük: hozzájárulást kiérünk, öt­száz forintot attól, aki fontosnak tartja, aki magáénak érzi ezt az építkezést. Az lttlakóktól 240 ezer forint, a helyi termelőszövetke­zettől 300 ezer forint érkezett. És gyorsan hadd tegyem hozzá: a mozi kinoteohnl'kal berendezése egy, a széksor pedig másfél mil­lió forintot ér! A mozi egyébként 170 szemé­lyes lesz, ami lényegesen kisebb mint a régi, de sokszorosan kor­szerűbb. Különösen büszkék va­gyunk a fűtés megoldására, ami annyira újszerű, hogy elkészülté­ig nem Is dicsekszünk vele. Sze­retnénk az esztendő első felében, kora nyáron használatba venni az egész épületet, hogy teljesítse hármas funkcióját: a művelődési ház értékes rendezvényeivel, a tízezer kötetes könyvtár csaknem ezer olvasójával, és a mozival, amihez hasonló — úgy hisszük — nincs a megyében! □ O □ — A hercegszántói kisgalériát tavasztól folyamatosan látogatják a Bajáról érkező turisták, a gond­nok, Panna néni igaz örömére, hiszen a művész személyes felké­résére vállalta el tisztét. Neveze­tes a község sokác tánccsoportja, itt van a megye szerb-horvát ta­gozatú általános iskolája és diák­otthona, — már csak egy falu­múzeum hiányzik! — De már nem sokáig — mo­solyog Mitos András. A falumú­zeumot a kisgaléria tövében szeretnénk kialakítani. A tárgya, kát már gyűjtjük, van szakértő támogatónk, Szurcsikné Sárkány Anna gobellnművész személyé­ben. Reménykedünk, hogy meg­nyitjuk azt is. S. K. HONISMERET - HELYTÖRTÉNET Iskolaalapítás Peszér Adacson A történelmi múltban tájékozódva, megkülön­böztetett figyelem illeti azokat az eseményeiket és jelenségeket, amelyek valaminek az elindítói vol­tak vagy folyamatot kezditek el. Hasonló érdeklődést vált ki az első iskola létesítése, tanulókkal való el« i ső benépesítése. Nem .túl gazdag forrásanyagból tá­jékozódhat a kutató. Ami mégis előkerül, igen be­cses kultúrtörténeti érték. A Peszér Adacs pusztai Iskola alapításának ere­deti okmánya egyike azoknak a dokumentumoknak, amelyek révén bepillantást nyerhetünk az 1800-as évek második felének oktatásügyébe. A mai Bács- Klakun megye északnyugati táját kilenc nagybir­tokos — közöttük a monarchia császári családja — birtokolta, Személyesen vagy képviseletükben meg­jelentek „1873. évi július hó 6-án a Peszérl vadász­iakban tartott értekezletl jegyzőkönyv, és ennek fonalán a magas cs. királyi uralkodó család javai­nak Igazgatóságától leérkezett 1873. évi július hó 16-án kelt 2694. számú elhatározása alapján, hogy a kis közösséggé alakult Peszér Adacs pusztákon közös községi iskolát létesítsenek. Ezt kényszerítő­én indokolta, hogy a pusztákon sok 6—12 éves gyer­meket tartottak számon. Az ő oktatásuk, nevelésük nem volt megoldott A helyi elöljáróság pontosan összeírta a beiskolázásra váró tanulókat, „Alsó Adacson 4 fiú 6 leány Pereg r. 4 fiú 2 leány Kis és Dámány 14 fiú 10 leány felső és közép 9 fiú 12 leány Alsó Peszéren 23 fiú 23 leány közép Peszéren 21 fiú 18 leány felső Peszéren 4 fiú 1 leány Frigyes Peszéren 4 fiú 1 leány Összesen: 83 fiú 73 leány = 156 találta­tik.” Az alapítók figyelembe vették a pusztákon el­szórtan élő családokat és ezér.t ennek megfelelően tervezték meg az oktatás1 formáját is: ,/... miután a puszták egyik a másikától távol esnek és ez ok­ból az oktatás egy központi helyen ki nem vihető, ezért okvetlen szükséges, hogy az oktatás két taní­tó által több helyéken, tehát ambulandó gyakorol­tassák.” Megállapították a leendő két tanító fizetését — ami a kor gyakorlatához viszonyítva nem volt ki­rívóan alacsony — egyben a váltakozó helyeken való oktatás feltételeiről is gondoskodtak. „Minthogy az oktatás ambulandó gyakoroltató minden tanító lótartás fejében évenként 80 Ft. ál­talányt a községi pénztárból húz.” Az alkalmazott tanítókat Ideiglenesen a peszérl kastélyban helyezték, szállásolták el, s ugyanitt alakították ki az első iskolaszoibát. A földbirtoko­sok, Illetve a „haszonbérlők azonban hajlandók, az oktatásra szükséges helyiséget minden pusztán az oktatás Idejére készen tartani.” Az Iskolaalapítók szerződését olvasgatva megállapíthatjuk, hogy igen alapos és körültekintő munkát végeztek. 19. század közepén még működő vándortanítók közel sem élvezték a Duna-Tisza más vidékein hasonló bánásmódot. Itt Peszér Adacson a készpénzben tör­ténő fizetésen kívül a tanítók földhasználatban ré. szesültek és kapták a téli tüzelőanyagot Is. „Továb­bi visszavonásig az iskola fűtésre 3 öl vegyes botfát és minden tanítónak egyenként 3 öl vegyes botfát az uradalom fizetés nélkül ád, azonban a község köteles a fahordást teljesíteni és a favágási költsé­get az uradalmi pénztárnak visszatéríteni.” A működő iskolaszóbák felszereléséről, berende­zéséről is az alapítók gondoskodnak. Biztosítják a kisebb javításokat, a felújítási munkák elvégzését. .^Nagyobb költségek viselését az alóllrottak magok­ra nem vállalhatván, azokra nézve a magas kor­mány hozzájárulását igénybe venni kérik. Kelt Peszér Adacson 1874. évii február hó 31-én.” A Pest megyei tankerületi Iskolatanács még ez év júniusában az iskolaalapítást megerősíti, s ezt követően ősszel megkezdődhetett az oktatás a pusz­tákon. R. S. va'JCC'MO wmmmmmmmmmmmm Kecskeméti utcák, terek, városok Igaza van Eperjessy KálmánnakI „Az utcanevek nemcsak a Jelenlegi városkép megértéséhez szolgál­nak felvilágosítással, hanem feltárják a múlt egy-egy mozzanatát, a helyrajzi változásokat, a lakosság települését, foglalkozását, nemze­tiségén vallási, társadalmi tagolódását: rezonálnak az országos és he­lyi politikai eseményekre; megismertetik a nép lelkivilágát, tradí­cióit, vezetőinek gondolkodását." Tévednénk, ha csupán a két évtizede kibontakozó helytörté­neti érdeklődésnek tulajdoníta­nék, hogy a magyar városok sor­ra kiadják a történeti, földrajzi elemzésekkel gazdagított utca­név-magyarázatokat. , A szegedi Péter László alapos munkája és a kiskunfélegyházi Fekete János településfejlődési fejezettel ki­egészített könyve 1974-ben került az olvasókhoz. A Zalaegerszeg utcanevei hét éve készült el. Deb­recenben — tudtommal — most kerül a nyomdába a dr. Nábrá- di Mihály irányításával össze­állított, a nyelvészeti, néprajzi emlékeket is földolgozó, hason­ló célú kötet Győrben Tomaj Ferenc vállalta a nem könnyű feladatot. Kutatásait az Arrabo- na múzeumi évkönyv — 1967-től (Várostörténet az utcanevekben.) 1974-ig — 10 folytatásban közöl­te. Régi szándékomat a városi ta­nács 'buzdítása érlelte négy esz­tendeje elhatározássá: megpró­bálom feldolgozni a kecskeméti utcanévadás történetét, elemzem a városrendezési terveket, igyek­szem összefoglalni az egyes ut­cákra, terekre vonatkozó ismere­teket. Szép föladat a névadási szokások sajátosságainak, az or­szágos és helyi jellegzetességek­nek a bemutatása. Munkámban fölhívtam a figyelmet az adott utcához kapcsolódó fontosabb eseményekre; az ott található építészeti, munkásmozgalmi, mű­vészeti emlékekre és egykori je­les lakókra. A Petőfi Népe természetesen csak rövidített részleteket kö­zölhet a sokszáz lapos tanulmány­ból. Bízzunk abban, hogy bajad kiskunhalasi és másutt élő olva­sóink Is érdeklődéssel fogadják a havonta kétszer háromszor je­lentkező sorozatot, hiszen közös a sorsunk, hasonlóak történelmi tapasztalataink/ számukra is ta­nulságosak a sikerült vagy ba­log névadások. A település jellegével és a név­adási szokásokkal magyarázható hogy — például — Zalaegersze­gen és Kiskunfélegyházán nincs sétány, sor, fasor, körút. Kecske­mét térképén hiába keresnénk sugárutat, udvart, rakpartot, par­tot, utcája megjelölést. Győrben ninas fasor, de van domb, szer és nyilván a középkori beépítés miatt sok — 26 — a köz. Fölfe­dezhetünk Debrecenben vásárte­ret, zugot, hátat, de nincs kör­út. A miskolci kapu, kolónia, ol. dal megnevezés hiányzik az it­teni hivatalos közigazgatási meg­nevezések közül, mint- a Békés­csabán használatos sikátor, kert, szőlő, lakótelep elnevezés, de a tiszántúli megye székhelyén nincs sétány, park, fasor, körút. Heltal Nándor Balázs József tánciskola (2.)De aztán nem mozdult semmi. Az imént, ahogy végigtekintett a dombokon felívelő szőlőtáblákon, egy pillanatig rejtélyes, sohasem észlelt mámort érzett. Ugyan lopni jöttek, de a lopásra való készülődés izgalma sem tudta ki­szorítani a hirtelen jött felisme­rést, hogy a szőlősorok és a gyü­mölcsfák csak látszólag magányo­sak, hisz a keskeny homokutak- kal szabdalt tájban láthatatlan áramlással kapaszkodnak egy­másba, az énekesmadarak hang­ja a fák leveleinek a zizegésével olvad egybe, s messze, az ég al­ját beborító akácerdő meg a dombra telepített szőlőtáblák köz­ti mélyedésben a levegő színes remegésén szédült meg a tekin­tete. Délibáb lehet, futott át raj­ta, az apja sokszor mutatott neki ilyet, amikor kijártak a tanyára. De most nincs otthon az apja, el­ment a betonúira kubikolni, rit­kán jön haza, ezért járkálhatnak ilyen szabadon a határban, a te­metőben, meg ahol úgy gondolják, hogy találnak Valami elemelhe- tőt... Közben Kerczák is gyanút fo­gott,. mozdulatlanná dermedt, és úgy meresztgette szemét a kútra meg a diófára. Csak nagysokára intett Nevlczkynek, hogy ő nem lát semmit. De azért csak várt, nem moz­dult. Egy varjú repült át a fejük fe­lett, és hangtalanul emelkedett mind magasabbra. A falu felé tá­volodott, miközben az ég éles fé­nyei megcsillogtatták fekete szár­nyát. A máskor oly természetes, mindennapi látvány' most bor­zongatóan hatott — talán a varjú is azért hagyta ott a szőlőt, a fá­kat, mert észrevett valakit vagy valamit, míg ők a lomboktól nem látnak semmit. Egyszerre mozdultak: odalép­tek a kúthoz, felhúzták a vödröt. •Hatalmas dinnye emelkedett ki belőle, egy pillanatig megbabo­názva bámulták nagy sárga folt­ját, aztán Kerczák 'alácsúsztatta a tenyerét, a szokásos kellemes hűvösség végigfutott a karján, egészen a nyakáig — már az elő­ző napokon is hasonlót érzett, amíg kiemelte a vödörből. •Egymásra nevettek. — Álljatok meg, tolvajok! A diófa tetejéről kiáltott le va­laki. Egy idegen férfi lehet, mert még sohasem hallották a hangját. — Álljatok meg, vagy rátok lö­vök! ­Kerczák eldobta a dinnyét, még hallották, hogy nyekken egyet az árokban, aztán futásnak eredtek. S amint éppen ott rohantak át, ahol az előbb várakoztak, dörre­nést hállottak. A falevelek ugyan­úgy csipogtak felettük, ahogy azt sok háborús filmből Ismerték. Már a kukoricásban csörtettek, amikor Kerczáknak volt annyi bátorsága, hogy megszólaljon. — A marhának vadászpuskája van — lihegte. — Ugráljunk jobbra-balra, ne­hogy eltaláljon — adta a taná­csot Nevlczky, hirtelen eszébe ju­tott a hadifogságból visszatért torna- és fizikatanára, aki több­ször is elmondta nekik, hogyan menekült meg a háborúban. Clkkcakkban futott, bár az igaz. Sághoz hozzátartozik, hogy még így is légnyomást kapott valami­lyen gránáttól. „De akkor is, egy valamirevaló magyar katona vagy azonnal lehasal, vagy olyan kiszámíthatatlanul fut, mint egy macska. Sajnos, egyetlen hadve­zérnek sem jutott még eszébe, hogy a macskák futását tanul­mányozza. Mert ha egy macska elkezd futni, pláne egy' kutya előtt, nincs az a mesterlövész, aki eltalálná... A légnyomás az más, az ellen nem lehet védekez­ni” — oktatta az embereket a ha­zatért hadifogoly. A kukoricásban a sor közben csak nyílegyenesen futhattak, s közben azon törték a fejüket, ho­gyan tudnák minél előbb, minél rövidebb úton elérni a falut. Jól ismerték a határt, az utak- tól messze, kukoricáson, erdőn át menekültek, nehogy találkozza­nak valakivel. Így talán nem ke­rülhet eléjük az a vadászpuskás idegen sem, nem kerülhet eléjük, mert nem tudja, merre is Utál­hatná meg őket. Élttől féltek a legjobban: ha az Idegen valami­lyen agyafúrt ötlettel megelőzné őket, hiszen akkor újra rájuk lő­ne, s ők nyomtalanul elveszné­nek az üres határban. Hiába tá­volodtak már jó messzire a sző­lőtől, úgy érezték mind a ketten, hogy ott lohol a sarkukban az idegen. Az ördög lehet az a férfi, még gyorsabban is futhat, mint ők, és egyszer csak eléjük top­pan. A derékig érő csalánodban a pókháló az arcukba ragadt, be­hunyt szemmel, négykézlábra ereszkedve, s a fájdalomról nem tudva és nem törődve semmivel, csak azzal, hogy minél messzebb, minél távolabb kerüljenek attól a helytől, ahol rájuk lőttek, hol az egyik, hol a másik fiú futott elöl. Meztelen talpuk kisebese­dett, az ágak összekarmolták az arcukat, a szemükbe csapódtak. Rohantak, hogy minél előbb el­érjék a faluba vezető utat, a pla­tánokat, a szélső házakat. Tud­ták mindketten,'hogy a platánok alatt kell majd elválniuk. Ma már nem láthatják őket együtt. Végre eljutottak a falu széléig, a platánok alatt végigzuhantak a füvön. Mellettük az országúton szekerek zörögtek, de sem arra, sem a szőlő felé nem figyeltek. Még égette a levegő a torkukat, de a félelem lassan elcsitult ben­nük: itt már biztonságban van­nak, nem messze a falu, itt már úgy elbújhatnak, hogy senki sem találja meg őket. Megegyeztek, hogy Kerczák tánciskolába megy, Neviczky meg hittanórára. Eszükbe jutott, hogy a tánciskola és a hittanóra egy- időben van: Bacsáki tisztelendő úr hetente egyszer a templom­ban tart hitoktatást, azt pusmog­ják róla, hogy engedélye sincs rá, de az elődje oly mértékben el­hanyagolta a hitoktatást, hogy kötelességének érezte, pótolnia kell a hiányosságokat. Bacsáki tisztelendő úr nemrég került a faluba, s az első ténykedése az volt, hogy megkereste a katolikus szülőket, engedjék meg, hogy a templomban nyári hitoktatást tartson a gyerekeknek. Neviczky azt találta a legjobb megoldásnak, ha most elmegy a templomba, végigüli a hittanórát, hogy aztán este újra találkozzon a barátjával, Kerczákkal. A templomban vagy öten le­hettek, amikor Neviczky belépett az ajtón, Bacsáki tisztelendő úr még nem kezdte el az órát. Ne­viczky leült az első padba, már csak egy hosszú lóca választotta el a gyóntatófülkétől. A lócán szoktak ülni azok a fiatalok, akik a vasárnapi nagymiséken gyón­tak és áldoztak. Ez így alakult ki még a régi időkben, s Bacsáki sem akart ezen változtatni. Az oltár fölött pirosló Mária-kép dőlt előre, kétoldalt pedig egy- egy szobor nézett a hívekre, Ne­viczky az egyikről tudta, hogy Szent Antal, de hogy a másik szo­bor kit ábrázol, arról sejtelme sem volt. Talán egyszer megkér­dezi Bacsáki tisztelendő úrtól, ha éppen lesz elég bátorsága hozzá, és nem felejti el. Még nem isme­ri eléggé ezt az új papot, csak annyit tud róla, hogy a hegyek­ből, a nagyon magas hegyekből jött ide, a sok nehéz gyaloglással megerőltette a szívét, ezért szu­szog mindig olyan hangosan a miséken meg a nyári külön hit­tanórákon is. A nagymiséken ő szokott ministrálni, s a papnak, ha elkezdi a hosszú latin imákat — „mert Imádkozás lehet az, ml más lenne”, tűnődött ministrálás közben Neviczky — többször meg kellett állnia, s közelről úgy tűnt, hogy többször is mélyeket lélegzik, mielőtt újra rászánná magát az éneklésre, azazhogy a dallamos, fülbemászó ima foly­tatására. Voltak hosszú sorok, amiket kívülről tudott már ő is, ilyenkor alig várta, hogy odaér­jen a pap, hogy együtt folytassák az éneket. Igaz, csak magában mondta a szöveget, de ez is tet­szett neki — sohasem hitte vol­na, hogy ennyi idegen szót meg tud jegyezni. i Bacsáki tisztelendő úr kezében egy karos kosarat lóbálva lépett a sekrestyéből az oltár elé, majd megállt Neviczky előtt az első padnál. A kosarat fehér abrosz- szal takarta le. Intett Neviczky- nek, hogy számolja meg, hányán vannak, ő addig várt. Bal kezét az abroszon tartotta, s mereven a kaput bámulta. Talán várt va­lakit, vagy észrevett valamit? (Folytatjuk.) • A mozi teremben mir a barnára pácolt falburkoló, tot kénitlk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents