Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-17 / 64. szám
1983. március 17. fi* PETŐFI NÉPE <é 5 Szőnyegszövők Dunavecsén Kun- Sebestyén Géza irányításával folyik a munka a dunavecsei műhelyben. Két év óta folyik Dunavecisén egy olyan kísérlet, amely lényegében arra a tapasztalatra épíit, hogy a nők nagyrésze szívesen tölti idejét kézimunkázás- sal: varr, horgol, vagy köt. Ezt a népszerű — általában otthon és egyedül művelt — szabadidős tevékenységet a művelődési ház szervezett, közösségi, ismeretterjesztő programiként hívta életre. Találtak olyan szakembert is, alki tudásával és az oktatás területén szerzett ismereteivel alkalmas a kísérleti közösség megszervezésére, irányítására. Kun- Sebestyén Géza textilművész, a BUiDAPRINT dunavecsei konfekciógyárának igazgatója, a meg- Ibízást követően, speciális tematikát állított össze a textilműhely munkájához. Nem jelentett túl sok gondot az eszközök beszerzése sem, mivel egy ötletes szerkezettel — falra szerelt szöges lédkeretekkel — helyettesíteni tudták a költséges és sok helyet foglaló hagyományos szövőszékeket. A művelődési ház egyik apró helyiségében így egyszerre harmincán ismerkedhetnék a különböző technikákkal. Jelenleg ifjúsági és felnőttcso- port működik. A gyerekek foglalkozási anyaga a hatodik,-hetedik és nyolcadik osztályos rajzra épül, így többek között az alapanyagok jellegzetességeit, a szerkezet felületalkotó hatását, a forma esztétikumát és a színek rendszerezését, gyakorlati alkalmazását felölelő témakörökhöz kapcsolódik. — A szőnyeg- és faliképszövő szakkör a legnépszerűbb — mondja Kun-Seibestyén Géza. Emellett szép eredménnyel dicsekedhetnek azok a lányok és asszonyok is, akik Molnár Gyu- láné szabómester irányításával a szabás-varrás tanfolyamon tevékenykednek. Természetesen, nem csupán a technikával ismerkednék az érdeklődők. Művészettörténeti, esztétikai és a lakáskultúrával kapcsolatos témák is terítékre kerülnek. A hallgatóiknak például diapozitív- sorozaton mutatunk be régebben épült és berendezett, illetve imái lakásokat. Ezeken vizsgáljuk a textíliák szerepét a belső térben. Miilyen a szövött szőnyeg stílbútorral és hogyan mutat modern berendezési tárgyakkal, vagy miként használhatók fel a keleti csomózott szőnyegek, illetve a subák. (Külön kell szólni a közösség- formálásról. A korábban egyedül kézimunkázó, varrogató, otthonülő asszonyok kirándulásokat szerveznek, közös névnapokat, ünnepségeket tartanak. Többször voltak színházban és lelkesen készülnek májusi kiállításukra. Tavaly az évad végén a tagok bejelentették; szeretnének nyáron is foglalkozásokra járni. Ezt meg is szerveztük. A kísérlet irányítói részletes módszertani leírást készítettek, amely a Bács-Kis'kun megyei Tanács közművelődési pályázatán nívódíjat nyert. A dolgozat a közeljövőben nyomtatásban is megjelenik, a Petőfi Sándor Művelődési Ház második módszertani füzeteként. Ádám István Idegennyelv-tanulás — moziban! Lehet, hogy a cím egy kicsit meghökkentőnek tűnik. Ha nyelvtanulásról van szó, akkor általában mindenkinek az iskola (ma már olykor az óvoda), a TIT, a művelődési ház, az üzemi tanfolyam ugrik be. Na, de a mozi...? Lapunk hasábjain már több ízben foglalkoztunk a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat remek kezdeményezésével. A nyelvtanulásra ösztönző, megszívlelendő tanácsok mellé állt a cég és saját eszközével — a fiLmmel — az ügyön munkálkodók táborába szegődött. A megye három helységében — Kecskeméten, Baján és Nemesnádudvaron — 1981 őszétől idegennyelvű, nem szinkronizált filmeket vetítenek. Kecskeméten a Stúdiómozi ad otthont a programnak, heti egy alkalommal. Orosz, angol és német nyelvű .filmek közül válogathat a közönség. Az eddigi tapasztalatok szeript a Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban készült filmek vonzzák a legtöbb nézőt, nemegyszer előfordult például, hogy egy- egy angol tagozatos osztálynak külön előadást is tartottak. Minőségileg különböző a bajai program, mivel itt klubszerűén, szervezett közönség előtt folyik a vetítés. A nézők zöme a Frankel Leó német nyelvű gimnázium hallgatói közül kerül ki, az alkotásokat is a középiskolás korosztály igényei szerint válogatják. A nemesnádudvari moziban ugyancsak az érdeklődők összetétele alapján, leginkább korhatár nélküli NDK-beli filmeket játszanak. A vetítések rendkívül népszerűek: a nemzetiség lakta területek lakói szívesen nézik az anyanyelvükön megszólaló filmeket és a szórakozva tanulás során talán, a fiatalabb nemzedék is kevesebbet felejt. Az idegen nyelvű mozi nézőinek javát Kecskeméten a „tanulók” teszik ki, illetve azok, akik már korábban megszerzett ismereteiket akarják nap* ra kész állapotban megőrizni. Hasznos a kezdőknek, mert szokják az idegen nyelv dallamát, s még az sem tragédia, ha nem értenek minden szót, hiszen a filmek feliratosak. A haladók nyereségnek könyvelhetik el, ha emlékezetükben csak néhány olyan köznapi beszédfordulat ragad meg, amely ne adj’ isten, kimaradt a nyelvkönyvekből. A forgatókönyvírók ugyanis a legritkább esetben írnak olyan emelkedett stílusú dialógusokat, mint amilyenekkel a könyvekben találkozhatunk. De kanyarodjunk vissza a moziüzemi vállalathoz. Tiszteletre méltó jó szándékuk olykor akadályba ütközik: kevés a nem szinkronizált film, mivel többségüket a televízió is megvásárolja és - előre szinkronizáltatja. Legnagyobb hiányuk a szovjet filmekből van, de már gondot okozott az angol nyelvű műsor összeállítása is. Eredetileg csak brit angol nyelven megszólaló filmeket akartak műsorra tűzni, de a celluloid szalagoknak egyszer „vége szakadt” és így azóta az ínyenc közönség már az amerikai angol furcsaságaiból is ízelítőt kaphatott. Az eddigi sikereken felbuzdulva a moziüzem az év második felétől bővíti szolgáltatását. Csatlakozik az idegen nyelvű filmeket játszó filmszínházak sorához a kiskunfélegyházi, a kalocsai és a kiskőrösi mozi. Mindhárom nyelvet felkínálják a közönségnek, s majd ha eldől mire van igény, úgy alakítják a műsort. Az összeállításnál gondolni fognak a kiskőrösi és környékbeli nemzetiségekre, és úgy tervezik, a bajai programot is tovább bővítik szerb- horvát nyelvű előadásokkal. A vállalat eddig elsősorban a MOKÉP által forgalmazott kortárs filmekből válogatott, a kínálat bővítése érdekében azonban a Filmtudományi Intézet birtokában lévő archív filmeket is célba veszik. Szintén elképzeléseik között szerepel az óvodai nyelvoktatás patronálása, amelyhez a gazdag rajzfilmállamány adná az alapot. A technikában már nem, de a moziban még a jövő zenéje a videózás. A televíziós filmek kazettás forgalmazása sokat lendítene az idegen nyelvű mozin is. Ehhez persze még igencsak hiányoznak a műszaki feltételek, nem beszélve a video körül bonyolódó jogi vitákról. Tévedés lenne azt hinni, hogy a moziüzemi vállalatot az anyagi haszon reménye ösztönözte a nyelvtanulók támogatására. A nyereséget nem a cég, hanem a látogatók könyvelhetik el maguknak ... H. K. E. FELHÍVÁS Ősi diákvárosok találkozója Ősi diákvárosok lakói találkoznak szeptember 9—11-én, Debrecenben. A KISZ Központi Bizottsága, a KISZ Debreceni Városi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium és az Állami Ifjúsági Bizottság felhi. vassal fordult Sárospatak, Pápa, Esztergom, Pécs, Sopron, Kecskemét és Debrecen fiataljaihoz, KISZ-szervezeteihez: küldjenek képviselőket a seregszemlére. Alkalmat teremtenek így arra, hogy a hagyományokkal rendelkező régi diákvárosok mai képviselői felelevenítsék, s bemutassák egymásnak az egy—egy városban, iskolában, bosszú évtizedeken, esetleg évszázadokon át öröklődött, formálódott szokásokat, tradíciókat. Az összegyűjtött tárgyi emlékekből kiállítást rendeznek, az írásos pályaművekből kiadványt jelentetnek meg. A pályázatokat június 15-ig kell el. juttatni Debrecenbe. További információkat a KISZ Kecskeméti városi Bizottságán kap. hatnak az érdeklődők. Az elején kezdem a dolgokat Beszélgetés Ruszt Józseffel • — Többen figyelemmel kísértük utadat Kecskemétről Budapestrei, majd Szegedre és most Zalaegerszegre. Szamos munkádat láttuk Kecskemétről történt távozásod óta színpadon vagy televízióban ... mit csinálsz most? — Színházat! — Ez nem válasz! — Nagy betűvel Színházat! — Persze, úgy iiitam, de Kecskeméten, Budapesten, Szegeden is nagy betűvel írt Színházat csináltál.* — Most azonban olyan területre jöttem, ahol még se színházépület, se színész, színházi apparátus, se közönség nincs ... ezért mondom, hogy itt aztán csakugyan Színházat csinálok. — Nem kötekedni akarok, de negyvenöt éves vagy! Ahogy mondani szokás, pályád zenitjén állsz, Jászai-díjjal, Érdemes művész kitüntetéssel a hátad mögött... Szóval: van neked erre időd?! — Már csak erre van időm. Hogy pontos legyek: ami időm van, azt erre szántam. Véleményem szerint mindeddig egy teljes rendezői kép, abszolút kiteljesülés nem jött létre. Most társaimmal együtt erre tehetünk kísérletet Zalaegerszegen. Mire legyen időm, ha nem erre? — Rendben. De elég tekintélyes művész vagy ahhoz, hogy jószerével bárhol dolgozhass ... — Amit az előbb a teljességről mondtam, az látszólag optimális helyzetben lévő színházakra vonatkozott, ahol — úgymond — minden biztosított. Ha ott nem ment, amit akartam, megpróbálom ott, ahol még semmi sincs. Eddig valamiből mást csináltam. Most elölről, az elején kezdem a dolgokat— A színházi közvélemény ezt amolyan NB lll-as törekvésnek is felfoghatja! — Nem számít, minthogy az NB I-et sem becsülöm. — Elindultatok hát egy járatlan úton. Hol tartotok? — A színházépület a következő évadban megnyílik. — De már játszotok. — Rendszeresen, és nem is egy helyen. Csináltunk egy úgynevezett előévadot. Eddig öt bemutatót tartottunk, s az ifjú nemzedék számára létrehoztuk az általunk „Beavató színház”-nak nevezett formát. Folyik a társulat építése, a közönségnevelés. Mire a színház megnyitja kapuit már kész társulatot, kész produkciókat és remélhetőleg érdeklődő közönséget fogadhat. — A „Beavató színház" a kecskeméti „Iskolaszínház” utódja? — Olyasmi. Már Kecskeméten vallottam, hogy egy vidéki színházat — hát még egy új színházat! — a fiatal nemzedékhez kell kötni, hogy egyszer majd értő és felnőtt közönségünk legyen. — Egyetértünk. Szeretnénk is, ha Kecskeméten szintén bemutatnátok a „Beavató színház" produkcióit. — Ez meghívás? — Igen. — Elfogadjuk, hiszen az ötlet szülőhazája hív bennünket. Bemutatjuk a Rómeó és Júliát... — Köszönjük, ezzel azonban még nincs vége ... ' — Hagy érted? — A Bartók zenéjére rendezett Csodálatos mandarint is látni akarjuk! — Az fesztiváldarabnak készült. — Tudjuk, s azt is, hogy az Arezzó ’82 Színházi Fesztiválon több díjat nyert: a mozgásszínház kategória első diját, valamennyi kategóriában a legjobb rendezés, a legjobb férfialakítás, a legjobb női alakítás, sőt a legjobb díszlet díját is! De a sikeren kívül más okunk is van a darab meghívására: kecskeméti gyökerekéit vélünk felfedezni benne. — Valóban, utolsó kecskeméti rendezésemben, a Periclesben a Mandarin sok jegye már megtalálható volt. Ha úgy tetszik, a Pericles — mondandóm szempontjából — a Mandarin őse. Elemek s részletek tekintetében persze több kecskeméti munkáimat is megemlíthetném. — Mi ez a néma darab? Táncszínház? Mozgásszínház? Pantomim ...? — Színház, nagy betűvel. Nem műfaj, hanem a téma érdekel benne. Régóta foglalkoztat és sokat is kínlódtam vele. Kerestem azt a színdarabot, ahol a férfi van megírva, a férfi drámája. Végül ezt Bartók Csodálatos mandarinjában találtam meg. — Rendezésed során mindig volt néhány szavas, a dolgok lényegét kifejező instrukciód. Itt mi volt ez az alapinstrukció? — Ezt a művet Bartók írta és nem Bartókné! — Mikor láthatjuk Kecskeméten? — Arezzóban és azóta is jönnek a meghívások Ottawába, Firenzébe, Torontóba ... — Ne folytasd! írd az első sorba Kecskemétet, mert lehetnek nagyobb, szebb városok, de itt találsz általad is nevelt közönséget, amely ezt az előadást bizonyosan „olvasni" tudja. — Legyen! — Akkor hát: Viszlát Kecskeméten! S. G. x,x*Xt,X*X*X,X*X*:*X*Xtt*!vX#óXívXvXvXv»:X!X:ys:*!o!*w*x*:*:*:»:,:*X^<*!*N:»ssx*:*:*:«Xo: MNMMMMMNNHHHNMNNHMMtfMHMMHMI Balázs József tánciskola (15.) — Szigorú utasításunk van! — Erősítette meg egy kis sovány civil rendőr is, aki először nem akart hinni a szemének, csak topogott a palánk előtt, hol az egyik, hol a másik zsebébe nyúl- kált, mintha elfelejtette volna, hol tartja a revolverét. Mindenki azt górészálat leste. Libus oda akart menni a palánkhoz, hogy megnézze, ki célozgat a puskás emberre, de az egyik civil rendőr megfogta a vállát. — Ne menjen, oda, majd mi elbánunk velük! Magának egyébként is mellettünk a helye! — és a belső zsebéből előhúzta egészen kicsi, fekete pisztolyát. Az események irányítását mégis a puskás ember vette át, végtére is ő isimeri itt legjobban a terepet, egy ideig itt élt a faluban. Egyéhként is úgy érezte, hogy sok elszámolnivalójá akadt az utóbibi időben a faluval, most itt az alkalom, hogy törlesszen. — Van ezeknek még pisztolyuk is — jegyezte meg, s Libus tudta, hogy most az egyszer igazat mond. Néhány ember leszerelte kerékpárjáról az első féket, a belül lyukas alumíniumru- dat eldarabolta, rádrótozta a pisztoly alakúra farigcsált deszkára, naajd addig szűkítgette, alakítgatta az arasznyi fémcsövet, hogy a töltényt beillesztve egy tompára kalapált szöggel ki- lőhette. A szöget befőttes gumi lendítette a tölténynek, a golyókéit pedig a. céllövőversenyekről lopták. Erről a pisztolyról tudhatott meg valamit a puskás ember. A nagy izgalomban úgy látszik arra gondolt, hogy míg valaki górészállal ijesztgeti a palánk mögül, a cinkosa a speciális pisztollyal rájuk lőhet. A rendőrök apránként szemügyre vették a környéket. Libus elkiáitotita magát: — Tűnj el! — Talán sejtette, hogy ki húzódhat meg a kerítésnél, ki '> viccelhet a három civilruhással meg a puskás emberrel. Ennyien maradtak csak, összesen négyen, a többiek apránként továbbindultak a szomszéd falvakba. A palánk mögül mégsem tágítottak, újra és újra megrázta valaki a vékony kis górészálat, mintha egy géppisztoly lenne, és sorozatosait adna le. Leghamarabb a puskás embernek fogyott el a türelme: kétszer egymásután rálőtt a palánkra, oda, ahol a bujkáló embert sejtette. A vékony napraforgószál leesett a palánk elé. — Adja meg magát! — kiáltott a puskás ember. Lassan két apró kéz jelent meg a korhadt palánkon, még lassabban előtűnt az arc is: egy kisgyerek ijesztgette az egyenruhásokat meg a puskás embert. — A kislábujjam — nyögte a gyerek, de már akkor fenn ült a palánkon, és onnan nézte a sokaságot. — Szaladj az anyjáért! — szólt odá Libus a szamárkordé mellett várakozó sokaságból valakinek. — Átment Namét$yba a misére, mert Bacsáki tisztelendő urat elvitték ezek — mutatott a rendőrökre. ' A gyerek közben lecsúszott a palánkról, leült az árokszélre, tapogatta véres lábujját. — Küldjék vissza Bacsáki tisztelendő urat, mert rossz vége lesz! — morogtak az emberek. A rendőrök a puskás ember köré hátráltak, hagyták, hogy a kisfiú lábát Libus lemossa, majd zsebkendőjével bekötözze, végül feltegye a szamárkordéra a Vak Légiós mellé. — Elvisszük az orvoshoz — mondta. A rendőrök eloldalogtak, némán beszálltak a fekete kocsiba, és elhajtottak a faluból. A puskás ember azonban nem ment velük: megkereste a templomkert kerítéséhez támasztott biciklijét, és elindult vele valamerre a tanyák felé, ki a homokra, arra, amerre az eltévedt tankot oly sokan látták. — Akkor meglesz a bál — motyogta a Vak Légiós Libusnak, aki nem ült fel a kordéra, csak ment mellette, miközben az őket kísérő emberek arcát fürkészte. Izgatottan tárgyalták a történteket, a rendőrökről folyt a szó, meg arról, hogy a kisfiút agyon is lőhették volna. Mégis, azoh csodálkoztak a legjobban, hogy a négy rendőr ilyen hamar itthagyta őket. Régebben az egész falut falhoz állították volna, ha valaki osak egy ujjal, nem egy górészállal fenyegette volna őket. Időközben Holocsák is utolérte a szamárkordét. Megragadta Libus vállát úgy lépett le a bicikliről. — Ha nem jön az a fiú — mutatott Kerczákra —, elfogtak volna mindnyájunkat. — Halkabban — csitította körülipislogva Libus. . — Máskor ne dugdossál nekem semmit sem a szállásomon — törölte meg izzadó homlokát Holocsák. — Azt az egy ládát holnap elhozom — nyugtatgatta Libus. — A bál után — tette hozzá még a nyomaték kedvéért. De hogy mi lehetett abban a ládában, a két fiú, aki mindent pontosan hallott, még találgatni sem tudta. Bakii, a dobos és a Vak Légiós, akik dicsérték Libus bátorságát, nem törődtek a ládával és a feldúlt, ideges Holocsákkal, „a báli, komám, a bál”, ismételgették félajzva, míg zötyö- gött velük a kordé. A Vak Légiós már hegedült is, de énekelni azért senkinek sem volt kedve. A katolikusok és reformátusok meccsét nem tartották meg, de a bált — este hét órai kezdettel — megrendezték. Az új ember, 'a tamgóihiainmomkás nem volt sehol, de egy másik zenészt mégiscsak hoztak, azaz — mint az később kiderült — a Vak Légiós közbenjárásával a zenekarba fogadtak egy bőgőst. Libusnak nem volt ellene kifogása, nagyvonalúan kezelte az ügyet, megértette, miért harcolt annyira a hegedűs a tangóharmonikás ellen. Ha a harmonikás állt válna közéjük, a bőgős maradt volna ki. Így aztán a Vak Légiós addig mesterkedett, amíg ő győzött, a bőgős ott támaszkodott a falnál, a dobos mögött. Ám alighogy elkezdték a bált, a dobos arra kérte a bőgőst, hogy álljon messzebb tőle, mert így képtelen a ritmust tartani, arról nem is beszélve, hogy jobban is figyelhetne, mert csak rángatja, tépdesi azt a pár koszos húrt, de nem képes követni Libus utasításait. A Vak Légiós észrevette a zavart, a bőgőst pár szóval kioktatta, hogyan is játsszon, hogyan kövesse őket, aztán maga mellé állította, mondván: a hegedű, meg a bőgő olyan mint az édestestvérek, ők nem fogják egymást zavarni. Az első szünetben a dobos megkérdezte a Vak Légióst: — Honnan szerezted a bőgőst? — Évekig távol volt — legyintett, és próbált kitérni a válasz elől a Vak Légiós. Haklit ez nem érdekelte, mert úgy ítélte meg: „Ha távol volt, ha nem, bőgőzni, azt nem tud.” De csak nem tágított: — Ki ez az ember? A rokonod? Az apád? Nem volt mit tenni, a Vak Légiósnak válaszolni kellett: — Az apám... — Akkor jó — nyugodott meg a dobos. Nem foglalkozott többet a bőgőssel. Ha a Vak Légiós apja bőgőzni akar, nem küldhetik el, meg különben is, majd csak belejön előbb-utóbb. 0 sem tudott már az első napon dobolni, pár hónapja támadt csak az az ötlete is, hogy színezze a dob hangját, különösen, hogy tehénláncot tekerjen rá. Hogy cintányért is szerezzen, az csak a közelmúltban jutott eszébe, aztán egy aktatáska tojásért a debreceni vasutastól megvette a használt cintányért. Most már komplett felszerelése van. Türelemre van szükség mindenhez, s bizakodott: a Vak Légiósra való tekintettel Libusnak és Ottilia asszonynak is lesz elegendő türelme kivárni, hogy a bőgős belejöjjön a játékba. A mulatság megfelelően indult. A tágas betonpadlós teremben, Libus kérésére, Kerczák és Neviczky a fal hosszába állította az asztalokat meg a székeket. Vékony csíkokra vágott színes krepp-papírt lógattak le a mennyezetről, a papírt a tanácsházáról kérték kölcsön. (Folytatjuk)
