Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám

VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XXXVIII. cvf. 64. szám Ára: 1,40 Ft 1983. március 17. csütörtök Kádár János és Havasi Ferenc megbeszélése Alan Whittome-val Alan Whittome a Nemzetközi Valuta Alap (IMF) tanácsosa, az IMF európai - főosztályának igaz­gatója, aki a Magyar Nemzeti Bank maghíivására tartózkodik hazánkban, szerdán a KB székhá­zában találkozott Kádár Jánost sal, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának el­ső titkárával és megbeszélést folytatott Havasi Ferenccel, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával. A megbeszélésen, ame­lyen részt vett Fekete János, a Magyar Nemzeti Bank első elnök- helyettese is, eszmecserét foly­tattak a nemzetközi pénzügyi -'élet időszerű kérdéseiről, a ma­gyar népgazdaság helyzetéről, a gazdaságirányítási rendszerről, valamint Magyarország IMF- kapcsolatairól. (MTI) MEGÚJULÁS A BKR-NÉL ÜZEMI KONYHA FAJSZON A Azt remélik a fajszi Kék Duna Termelőszövetkezet tagjai, hogy az idén már tényleg elkészül a ré­gen várt üzemi konyha és étterem. Itt hatszáz adag meleg étel készülhet naponta. Már a belső szak­ipari munkák folynak, az épület elkészítését nagyobbrészt a gazdaság építőbrigádja végzi. Jobban kell szolgálni a szövetkezetek érdekeit Jubileumi esztendő az 1983-as a bajai termelési rendszernek. Azonban korántsem a vigada­lom, az ünneplés éve. Tíz év alatt fejlődött a rendszer, de ke­vesebbet annál, mint azt a part­nergazdaságai elvárták. Ennek egyik okaként említik a gesztor- gazdaságtól való függőségüket, amely aZ idén szűnt meg, ami­kor is közös vállalattá alakult a BKR. Az egy évtizedről csu­pán két számadatot: A rendszer ez idő alatt 208 millió forint nyereséget produ­kált, viszont műszáki fejlesztés­re, korszerűsítésre 30 millió „áramlott” vissza ... Az átszer­vezés utáni hónapok, most a le­hetőségek feltárásával, az újabb kapcsolatok kialakításával, a kö­zös vállalatok működtetésének megteremtésével telnek. Ennek jegyében tanácskoztak tegnap Bajáin a rendszer központjában annak a nyolc megyének tsz- szövetségi titkárai, főmunkafár- sai, amelyekben a BKR műkö­dik. Eddig 141 gazdaság kapcsoló­dott a rendszerhez, közülük 1:12 a tag. Az integrált terület meg­haladta a kétszázezer hektárt, a közös vagyonúik pedig a 36 millió forintot. Pénzügyi gaz­dálkodásuk még nem zökkenő­mentes. Nincsenek meg az önálló működéshez . szükséges feltételek. Ennek elsősorban ad­minisztratív okai vannak, az át­alakulás „gyermekbetegségei” ezek. Azonban munkájukat nem zavarja, és lehetőségük is van a fejlesztési, korszerűsítési elkép­zelések megvalósítására. A meg­újulási szándék nemcsak óhaj, hanem a gyakorlatban is több jele mutatkozik. A szolgáltatások, a gép- és eszközellátás, az alkatrészpótlás (Folytatás a 2. oldalon.) A fásítási hónap kezdetén Hazánk az | erdőkben sze- í gény országok közé tartozik, f Területének mindössze El |~ százalékát bo­rítja erdő, amelynek kedvezőtlen a területi meg­oszlása is. Bács-Kiskun megye — az alföldi me­gyékhez viszo- nyítvá — a 15 százalékos er­dősültségével az élen áll. míg ! például Békés megyé­ben az erdő­vel borított terület csu­pán^ 3,1 száza­lék. Nagyon sok írásos anyag bizonyítja, hogy a hon­foglalás ko­rában hatal-L más erdősé- . gek borítót- p ták hazánk egész terüle­téi. Az állat­tartással egy­re nagyobb területet kel­lett birtokba venni. A föld­művelés elő­retörésével is egyre fogyott az erdő. Ké­sőbb a fejlő­désnek indu­ló iparral, bányászattal megnőtt a faigény, amely az erdőterület további csökkenésével járt. Mér­hetetlen erdőpusztítást eredmé­nyezett népünk történetének va­lamennyi háborúja is. A tervszerű erdőgazdálkodás­ra csak a második világháború után kerülhetett sor. Az erdő- • vei borjtott terület hazánkban ekkor alig haladta meg a 1,2 szá­zalékot. Ahhoz, hogy a jelenle­gi erdőterületet elérjük, nagy erőfeszítésekre volt szükség. Egyebek között jelentős állami támogatással telepítették be a gyenge hamokterületek egy ré­szét,, s a városok körül is kiala­kulóban vannak az erdőik. Különösen megnőtt az utóbbi időben a városi zöldövezet je­lentősége, hovatovább „felada­ta” is. Ha osupán arra gondo­lunk, a, fák a közlekedéls okozta por, légszennyeződések leköté­sében milyen szerepet töltenek be, vagy milyen védelmet nyúj­tanak a zajártalom ellen, már­is úgy tűnik: nélkülözhetetlenek életünkben. S méginkább a.z, ha hozzátesszük: egy fa a vegetáci­ós idő alatt megtermeli egy em­ber egész évi oxigénszükségle­tét. A fáknak mikroklíma-módosí­tó hatása van. A nagy lombtö- megével egy-egy fa, meleg nyá­ri napon 80—100 liter vizét pá­rologtat. A fásított területen a légnedvesség 5—6 százalékkal magasabb, mint a kopár vidéke­ken. A párologtatás elősegíti a légmozgást, az épületek „liheg­te” forró levegő keveredik a nö­vénytől származó hűvösebb, pá- rásabb levegővel. S mindehhez imég hozzátesszük, az erdők esz­tétikai értékét, a pihenésben, ki- kapcsolódásban betöltött szere- ,pét... egyszóval az erdők, a fák életünk tartozékai, nélkülözhe­tetlen társaink. Fásítási hónap kezdődik már­cius 21-én, a tavasz első napján, amikor is nagyobb figyelem te­relődik a fákra. A tavaszi na­pokban fiatalok és időlsebbek gödröt ásnak, csemetéket helyez­nek el utak mentén, lakótelepek környékén, s a városszéli parla­gokon. A mostani lelkesedés né­hányszor elfelejtődik. Nevezete­sen az, hogy a növényeket óvni, védeni is kell, sőt ápolni is. Több országban már kísérletet tettek az élő fák értékének meg­állapítására. Sdkakat foglalkoz­tat, miként lehetne a fákat óv­ni a gallytördelőktől, az 'értel­metlen, indokolatlan fakivágá­soktól. A fák eszmei értékének megállapítása talán hazánkban is mérsékelhetné a napjainkban gyarapodó útmenti, lakóterületi fakivágásokat. Sz. A. DŰLŐÚT HELYÉN GABONAVETÉS Termőföld­hasznosítás az Izsáki Állami Gazdaságban A mai kertészeti és állattartó Izsáki Állami Gazdaság területén hajdan egyre-másra akadtak olyan szalagföldek, vízjárta mélyedések, amelyek megnehezítették a munka szervezését. Az 1960-as, majd az utána következő évtized ültetvénytelepíté­seit megelőző tereprendezéskor ezeket is elegyen­gették, tápanyaggal feltöltöttek, beültették és mű­velésbe fogták. Hasonlóképpen jártak el később, a gyepgazdál­kodásra alapozott állattartás megszervezése alkal- mlával, a rriestsrséges és természetes legelők táblá- sításakor. Felesleges mezsgyéket, sarokföldeket szüntettek meg és gyepesítettek. Az állami gazdasági lakásépítési akció meghir­detése után, Izsákon is sokan költöztek be a nagy­üzem külterületéről a községbe, s építettek a mun­kahelyük támogatásával családi otthont a belte­rületen. A lakatlanná vált tanyákat lebontották, az értékesebb épületanyagokat felhasználták, a tanyaudvarokat pedig felszántották és bevetették. Napjainkban is folytatódik a termőföld ésszerű hasznosításának ez a módja az állami gazdaság­ban. Tavaly saját erőből és állami támogatással tíz tanyahelyet szüntettek meg az izsáki határban a gazdaság területén, s vetették be gabonával. Erre a sorsra jutottak az olyan dűlőutak is, amelyekre már nem volt szükség, és a táblásítás miatt még ősszel felszántották. Összefüggő, nagy területek alakultak így ki, amelyre később ültetvény kerül. Egyelőre azonban búzát és árpát vetettek oda a gazdaság dolgozói, hogy addig se maradjon parla­gon, amíg a telepítés megkezdődik. A legutóbbi napokban fejezték be a tavaszi takarmány veté­sét az állami gazdaság dolgozói, egy hajdani dűlő- út helyén is. Innen nyáron még gabonát takaríta­nak be, s ősszel, majd tavasszal foglalja el a ka­lászosok helyét az újtelepítésű szőlő és a gyü­mölcsös. K. A. • Sörös József, az Izsáki Állami Gazdaság dolgo­zója tavasziárpa-vetőmaggal tölti meg a gépet. Ha eső éri, rövidesen kikel a gabona a felszántott dűlőút helyén. (Straszer András felvétele) 0^^ Mit akar a művész? önma­gát, élményeit alkotásokban I igyekszik kifejezni. Tehetsé­géhez és lehetőségeihez képest művdfcet (versekét, iregénye­ket, képeket, szobrokait stb.) akar létrehozni. A legnagyobb Í örömet minden bizonnyal az okozza számára, bárkiről is legyen szó, ha ismerik, értik, becsülik az elkészült munkáit. S nyilvánvalóan ez (megfordít­va is igaz: a legnagyobb kese­rűség, ha közömbösséget, ér­dektelenséget tapasztal maga körül. Napjainkban nálunk a jelek szerint ' nem 1 panaszkodhat­8 nak a művészek. Elismerés­ben, (támogatásban nincs hiány. Nézzük most'csupán a I Bács- fCiskun megyei példákat. Jó egy évtizede már, hogy évente kiosztják a megyei művészeti díjakat azoknak, akik azt al­kotói-közéleti tevékenységük­kel kiérdemelték. Ez a kitün­tetés rangot ad és további hasznos cselekvésre ösztönözi Értékes díjakkal biztatja jó munkára a szellemi élet ki­válóságait a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is, amikor minden év végén átadják az SZMT-dijakat. A megyei ta­nács a zavartalan alkotás elő­segítése érdekében ítéli oda az egy esztendőre szóló ösztön­■ díjakat, immár jónéhány év óta. Az alkotó — mint mondottuk — önmagát, élményeit, örö­meit és bánatait akarja kife­jezni művekben. S tegyük hoz­zá, hogy akarva-akaratlan va­lamiféleképpen vall minden művész a korról, a (társadalom­ról, amelyben él és dolgozik. Am nem elégíti ki, ha mindaz, amit létrehoz, a fiókban vagy a műteremben marad. Lehan­golja és kedvét szegi, ha má­sokhoz — sokakhoz — nem jutnak el a gondolatai, eszmét nemes törekvései. Nos, szűkebb hazánkban az igazi alkotó egyáltalán nem panaszkodhat. A napilap iro­dalmi-művészeti oldalán he­tente, a folyóirat hasábjain ha­vonta helyet kapnak az alko­tások. Mindkettő jó fórum a művészek számára. És időn­ként kiadványok is megjelen­hetnek a Forrás-könyvek so­rozatban. A vizuális kultúra fejlesztői ugyanakkor szerte a megyében kiállításokon ve­hetnek részt. Ma már a legki­sebb településeken és a mun­kahelyeken is találkozhatnak a közönséggel a grafikusok, fes­tők és szobrászok, s a fafara­gók, iparművészek is. Vala­mennyi műfaj képviselői. A közönség nemcsak a je­lenlétével, de a művek vásár­----“1 l asaval is kifejezésre juttatja érdeklődését,, elismerését. Ez fontos tényező az alkotók szá­mára. Nem kevésbé az, hogy a művészek várják és meg is kapják a hivatalos szervek tá­mogatását, mint már említet­tük. Hogy kik részesüljenek az ilyen — olykor nem csekély j mértékű — anyagi elismerés- j ben, annak az eldöntése nem ' kis felelősséggel jár. Ismétlődően felmerül a kér- 1 j dés: kiket támogassanak a ta- j nácsok, gazdaságok és más hivatalos szervek, intézmé- \ nyék? A válasz egyszerű. Az i igazi tehetségeket. Azokat a i nemes törekvésű alkotókat, J akiknek a szocialista társada- lom erősítésével, a fejlődés j gyorsításával, szellemi életünk i gyarapításával összefüggésben i van mondanivalójuk. Akiktől j — és ezt alkotásaik is bizo- I nyitják — nem idegen a mi I társadalmunk, sőt azt teljes 1 egészében a magukénak érzik, j Bács-Kiskunban a. példák I egész sorával lehetne bizonyt- | tani, hogy az úgymond hivat a- I los mecénások jó ügyet szol- j gáltak az elmúlt években. A ] Kerámi Stúdió a Kodály ' In- I tézet és a tűzzománc telep I nemzetközi sikerei bizonyít- 8 jók ezt többek között. S az is, I hogy egyes itt felfedezett, szű- 1 kebb hazánkban népszerűsített I és segített művész munkássá- I gára ma már szélesebb körben | is felfigyelnek. A művészetpár- I tolás igy hozza meg az idők I múlásával a gyümölcsét. Va- 1 laménnyiönk hasznára. V. M.

Next

/
Thumbnails
Contents