Petőfi Népe, 1983. március (38. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-02 / 51. szám
\ / FALUGYŰLÉS JÁNOSHALMÁN „Együtt lélegzik a nagyközség” Jánoshalmán hétfőn 5 órára hirdették a falugyűlés kezdetét. Az impozáns sportcsarnokban az ülőhelyeket a jelzett időpontra elfoglalták. Túlzás lenne azt állítani: gombostűt leejteni nem lehetett, de a későn érkezők már csak az előcsarnokból nyújtogathatták a nyakukat. A meghívóban feltüntetett napirendi pontok összeállításával bizonyítottak a nagyközségi tanács vezetői. Jól ismerik a gondokat, problémákat, amelyek érdeklik a lakosságot. A megnyitó után Harczi János tanácselnök beszámolt az elmúlt esztendőben elvégzett feladatokról. Jánoshalmán jó évet zártak a szövetkezetek. A kisgazdaságokban tevékenykedők is többet dolgozták. Huszonhat százalékkal . magasabb jövedelemre tették szert, mint 1981-ben. Természetesen vannak olyan ágazatok, ahol nem ilyen derűs a kép. A szolgáltatók nem álltak- a „helyzet" magaslatán, ’ valamint az egyes mezőgazdasági ágazatokban kevesebb jövedelemre tehettek szert. Például a tejelő szarvas- marha-, a juhtartás és a zöldség- gyümölcs-termelés nem hozott annyi jövedelmet, mint az előző években. Ezek természetesen nem helyi sajátosságok, a gondok megoldása aligha várható csak a jánoshalmi tanácstól, örvendetes viszont, hogy a lakosság anyagi hozzájárulásával összegyűlt az a 9 millió forint, amivel megkezd- , hetik a gáz bevezetését a községbe. A tanácselnök külön kitért a kiskereskedelmi ellátásra: — Meg kell oldani végre a zavartalan vásárlási feltételeket. Sajnos az elmúlt évben is gyakran találkoztunk az „áruátvétel miatt zárva” vagy a „leltár miatt zárva” táblákkal — mondta. ■— Mivel mind’ egy községben lakunk, együtt lélegezve kell a feladatokat elvégezni. A végrehajtó bizottság titkára Mtfcó Sándor, a lakásellátás és -építés feladatairól beszélt. Talán a legnagyobb érdeklődés Császár Árpádnak, a ZÖLDÉRT- kirendeltség vezetőjének előadását előzte meg. A jobb ellátás, és a zavarmentes áruátvétel érdekében a megyei vállalat nagyobb önállóságra ad lehetőséget egyes kirendeltségeinek, így a jánoshalminak is. A minőségi áru azonban továbbra is feltétele az eredményes kereskedelmi tevékenységnek. Ezért megnövekedett feladat hárul a kistermelőkre és a felvásárlókra. Bizonyára kedvez a kerttulajdonosoknak, hogy az átvevőhelyek megváltozott nyitvatartási rendben — jobban alkalmazkodva a termelők igényéhez — üzemelnek majd. Szakcsoporti rendszerben, bővítve a szolgáltatásokat, segítik az eredményes gazdálkodást. Ezt követően Suba Sándor, növényvédelmi felügyelő — kihasználva a lehetőséget, hogy összejött a falu — a szakembereket is 4) A sportcsarnokban jöttek össze falugyűlésre Jánoshalmán. kielégítő előadást tartott a paradicsompaprika növényvédelmi munkáiról. Ehhez a témakörhöz kapcsolódva dr. Csorba Imre, a Vetőmagtermeltető Vállalat szentesi állomásának kutatója a pritaminpaprika termesztéséhez adott hasznos tanácsokat, felhívva a figyelmet: — Hozzánk bárki, bármikor jöhet, szívesen adunk tanácsot... Erre bizony szükség is van, ahogy ez később a kérdésekből ki is derült. A hozzászólások sorát Tasko- vics Mihály kezdte. A fiatalok kulturált szórakozásának hiányosságairól beszélt. Szóvá tette azt is, hogy gyakran Halasra, Bajára, vagy Szegedre kell eljárni vásárolni, ami a mai benzinárak, utazási költségek mellett nem olcsó mulatság. — Elkelne már Jánoshalmán is egy áruház — mondta. A válaszból kiderül, hogy a szórakozás érdekében kompromisszumokat kell kötni, mert egyes felkapott együttesek „állandó kíséretének” tevékenysége gyakran ' nemkívánatos mellékzöngéje a rendezvénynek. Hetente szerveznek ugyan vetélkedőket, diszkókat, ezeket viszont'csak egyes csoportok látogatják. A most dere- sedő hajúak fiatalabb korukban, •néhány évtizede ugyanúgy eljártak Borotára, Rémre, Csávolyra, mint napjaink tizenévesei. Kovács Gábor, a helyi áfész vezetője a feltett kérdésre válaszolt. — Az áruház építését tervezzük. Sajnos három-négy éven belül, pénz híján, itt még nem. vásárolhatnak a jánoshalmiak. Először a műszaki bolt korszerűsítését végezzük el, csak ezután kerülhet sor az áruház felépítésére. Ozorák Istvánná és Kancsár Máté, a növényvédelmi szakembertől várt tanácsot. Hatékonyabb szereket és jó, használható védekezési módokat sürgettek. Reméljük, hogy a ZÖLDÉRT kezdeményezése segít orvosolni a bajt: a közeli napokban felmérik az igényeket és a „szerlistát” ösz- szeállítva megrendeltetik a szűk- • séges mennyiséget az áfész-szel. Boskovics Máté, a tsz-autóbu- szok jobb kihasználását javasolta. Ezzel — mint később megtudtuk — nyitott kapukat döngetett, hiszen alig néhány napja erről tárgyalt a községi szövetkezeti tanács. A jövőben, főleg a tanyán élők számíthatnak majd erre az új szolgáltatásra. A községi, helyi közlekedésbe bevonják az eddig csak részben kihasznált autóbuszokat. Zárszavában Harczi János elmondta, hogy a kevés kérdés tulajdonképpen a tanácsi dolgozók és a községben lakók jó munkáját dicséri, más szavakkal: kevés az olyan probléma, amelyik a hatékony munkát és a jó. közérzet kialakulását gátolná. Czauner Péter MINDIG ADOTT KENYERET Kis falu, nagy buzgalom „Ám ők több sérelemmel a szívükben, a kedvüket és a vir szonyulásukat rontó sok momentum után, szinte csakazért- is-hangulatban tömörülnek a helyi, közös célok köré.” — A lakóhelyük fejlesztése érdekében minden áldozatra kész falusiakról állapította ezt meg Lázár István, a Valóság februári számában. A Területfejlesztésünk és a falu önkormányzata című írás egyebek mellett arra keresi a választ: mi a magyarázata annak, hogy a vidéken — főként pedig az aprófalvakban — élők szinte mindenkinél jobban mozgósíthatók a közösen elvégzendő feladatok megvalósítására? Hasonló kíváncsiságok munkáltak bennem is, amikor elvegyültem a falugyűlés kezdetét váró bácsszőlősiek között. — Mióta él-a faluban? — szólítottam meg például Galántai Ernőt, a helyi termelőszövetkezet nyugdíjasát, aki a brigádvezetőségtől az elnöki tisztig jó néhány poszton teljesített szolgálatot. A válasza tömör kis falutörténetnek is felfogható: — ötvenkilencben építettem itt házat, amikor az iskola és a templom mellé művelődési házat is kapott Bácsszőlős. A környező tanyákon élők — velem együtt — akkor kezdték belátni: csak lesz falu ebből a tucatnyi családot számláló tanyaközpontból. És ezzel egyidőben azt is, hogy villany nélkül úgy sincs jövője a tanyának E felismerés megfontolt ütemére azért jellemző, hogy a faluhoz tartozó háromszáz lakásnak több mint a kétharmada még mindig a külterületen fekszik. Ez a kétségkívül ritka jelenség kiegészül egy másikkal; a helyi termelőszövetkezet nemrégiben alakított (és mindössze tízegynéhány embert foglalkoztától öntőműhelyén kívül semmilyen ipari munkára . nincs lehetőségük az itt élőknek — mégis, egy kézen meg tudják számolni, hogy hányán járnak el a közeli Bácsalmás, vagy Baja üzemeibe. Hogy miért nem keresték másutt a .boldogulást, még a legnehezebb időkben sem? — Galántai Ernőnek van válasza erre is: — Ez a föld mindig adott kenyeret az itt élőknek. Aki dolgozott, az meg tudott élni. Én például, amikor beléptem a közösbe, a leadott öt holdam helyett ezen a négyszáz négyszögölnyi kis ház- telken kezdtem el gazdálkodni. Ráálltam a gyógynövények és virágmagok termesztésére és volt olyan év, hogy hetven-, sőt, nyolcvanezer forintot is árultam belőlük. Nem hiszem, hogy lett volna gyár, ahol többet fizettek volna nekem. Most pedig, hogy nyugdíjas vagyok, sertésekkel biztosítom magamat —, valamit mindig csinálok, mert én a munkához szoktam, egész életemben. Nem a másokkal szembeszegülő dacot — inkább a maga erejében bízó öntudatot éreztem ki e szavakból. Ezen a hangon sorolták a körénk gyülekezők, hogy mi mindent valósítottak jmeg önerőből: a törpe vízmű építésekor a falu lakói maguk ásták ki a vízvezeték-hálózat lefektetéséhez szükséges árkokat, részt vettek a művelődési ház felújításában, parkot varázsoltak a tanács épülete elé és pancsolómedencét az óvoda udvarába. Az már csak utólag derül ki — oly természetesnek tartják —, hogy az utcai járdákat, vízelvezető árkokat maguk a lakók tartják (példásan!) karban. — Most ismét szeretnénk tovább lépni — szól közbe Mondo- vics Mihály tanár — saját konyhát építünk a napközinkbe. Felvetődött, hogy áruljunk úgynevezett téglajegyeket, így az is hozzájárulhat a mielőbbi megvalósításhoz, aki fizikai munkát nem tud vállalni. De elvetettük ezt a javaslatot, mert ilyen ember szinte nincs is a faluban. S, hogy miként vigyáznak a kö. zösen teremtett értékekre? — Erre jellemző válasz talán az a néhány mondat, amelyet dr. Újlaki Eszter vb-titkár diktált a jegyzet- füzetbe: — Az elmúlt évben összesen tizenhat szabálysértési eljárást kellett foganatosítanunk. Ebből egy becsületsértés volt, a többi olyan, mint például a lakcímbejelentési kötelezettség elmulasztása. Hogy itt bárki ellopott, vagy megrongált volna valamit?! — Nem, ilyesmivel én még Bácsszőlősön nem találkoztam ... K. J. 198). március 2. • PETŐFI NEPE • 3 Harmincöt éves az MHSZ Harmincöt esztendővel ezelőtt, 1948. február 29-én alakult meg a Magyar Szabadságharcos Szövetség, az MHSZ jogelődje. Nem egészen három év telt el még akkor a világ eddigi legszörnyűbb háborúja óta, de a történelmi felelősség, a munkásosztály érdekeinek' szolgálata szükségszerűen megkívánta a demokratikus haza megvédelmezé- sének kiszélesítését a dolgozó nép, az ifjúság körében. A Magyar Szabadságharcos Szövetség felhívása, amely Kossuth és Petőfi szellemében fogant, a magyar . ifjúságot hívta táborába, azokhoz szólt, akik munkájukkal közreműködnek a haza felvirágoztatásában. Célként a) következőket fogalmazták meg: tagjait népünk szabadságharcainak szellemében nevelik, hogy alkalmassá váljanak a népi demokrácia továbbfejlesztésére és védelmére. Kecskeméten az MHSZ-asoport 1948 közepe táján alakult meg, s 1950-ben, amikor létrejött Bács-Kiskun megye, megszervezték a megyei vezetőséget, illetve a szervezeteket. Az elmúlt harmincöt esztendő alatt a szövetség együtt fejlődött a társadalommal. Váltdzott, fejlődött és megszilárdult szervezeti felépítése, vezetési rendszere, kialakult a feladatok végrehajtásának hármas követelménye: érvényesült a párt vezető szerepe, a tagság tudatosan tevékenykedik, az aktivisták lelkiismeretes munkát végeznek. A szövetség fejlődésében igen jelentős az a másfél évtized, amely 1967 óta telt el. Pár- fűnk Politikai Bizottságának 1967 júniusi határozata új megvilágításban fogalmazta meg a szövetséd jellegét, meghatározta új típusú szervezeti felépítését. Az MHSZ-klubok ma már behálózzák megyénk városait, falvait, valamennyi ezer lé- lekszám fölötti települését. A szövetségnek etek a sejtjei jelen vannak a gazdasági egységekben, az intézményekben, az alsó- és középfokú tanintézetekben. Ezt tükrözi: 1982-ben a megyében 197 klubban 320 szakosztály működött, s nem kevesebb, mint 15 ezer fiatal találta meg érdeklődésének megfelelő elfoglaltságát. Az MHSZ feladatai egyértelműek: vegye ki részét a lakosság, különösen az ifjúság honvédelmi hazafias és internacionalista nevelésében, hajtsa végre a honvédelmi törvényben foglalt reá háruló honvédelmi oktatási feladatokat, vezesse, szervezze a honvédelmi sportágakat, a tömeg- és a minőségi sportokban egyaránt. A szövetség kiemelkedő szerepet tölt be az eszmei, politikai nevelésben. Ezt jól mutatják az elmúlt évhez kapcsolódó adatok is. Több mint 1300 honvédelmi tárgyú előadást, félezernél több filmvetítést, száznál több laktajiyalátoga- tást, 230 technikai bemutatót, s 500 honvédelmi napot szerveztek, amelyeken a résztvevők száma megközelítette a félmilliót. Az MHSZ fennállása óta erddményesen fejlődött a honvédelmi és a technikai tömegsport-rendszer, s a megyében 1982-ben a Honvédelmi Kupa egy-egy fordulójában több mint 43 ezren, ai összetett honvédelmi verseny egy- egy fordulójában több mint 65 ezren vettek részt. Az elmúlt négy év során a rádiós versenyeken több mint 15 ezren, a modellező versenyeken 122 ezren, a könnyűbúvárversenyeken pedig 2500-an küzdöttek a legjobb helyezésekért. Az MHSZ jelentős számú minőségi sportolót is nevelt. A megyében éli igazolt sportoló közül 313-an szereztek minősítést lövész, könnyűbúvár, modellező, rádiós, repülő, ejtőernyős sportágakban. Az elmúlt évben 19 számban országos bajnokságot nyertek, s nem kevesebb, mint 124 T—IV. helyezést szereztek, nemzetközi versenyeken pedig 128 alkalommal az I—VI. helyen végeztek. A Magyar Honvédelmi Szövetségben most emlékeznek fennállásuk 35. évfordulójára. Nem véletlen, hogy nem az ünnep szót használtuk, mert a születésnap azt kívánja: az MHSZ valamennyi tagja, aktivistája emelje magasabbra a mércét, töltse meg tartalommal a meglévő kereteket. A hazafias honvédelmi nevelés szolgálatában színvonalasabban végzett, hatékonyabb munkáival megtermett gyümölcs legyen az ajándék ezen az évfordulón. Gémes Gábor JOGI TANÁCSOK Gondoskodás a csökkent munkaképességűekről Azokról a dolgozókról, akik egészségi állapotuk miatt a csökkent munkaképességűek számára fenntartott munkahelyeken sem foglalkoztathatók, és betanítás vagy szakképzés által sem lehet részükre ésszerű foglalkoztatást biztosítani, pénzbeli segélyezés útján gondoskodnak. Itt már idősebb emberekről van szó, akik öregségi, vagy rokkantsági nyugdíjra azonban még nem jogosultak. Ennek a pénzbeli gondoskodásnak három formája van: átmeneti segély; rendszeres szociális járadék; rendszeres szociális segély. VETÉLKEDŐ Mit tudnak a félegyháziak Móráról? 8 A bíráló bizottság: Fazekas István múzeumigaz. gató, Péter László irodalomtörténészi Fekete János helytörténész. Dr. Péter László, a jeles irodalomtörténész, elégedetten összegezte vasárnap délben Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc emlékverseny tanulságait. A zsűri elnökeként méltán dicsérte a három kategóriában versengő huszonhárom csapatot. Valamennyien készültek az immár hagyományos vetélkedőre. A kis- és nagydiákdk, a szocialista brigádtagok többsége jó néhány Móra-elbeszélést, riportot, mesét olvasott, de minden csoportban akadt valaki, a nehezebb, alapos hely- és irodalomtörténeti ismereteket feltételező kérdések megválaszolására. Főként az általános iskolások ügyeskedtek. Ismét ímegállták a helyüket a szocialista brigádok. Külön dicséretet érdemelnek a környező községekből benevezett pajtások. Az egyik ötödikes kunszállási kislány — például — árnyalt, okos válaszait az érdeklődő pedagógusok egyaránt a legnagyobb elismeréssel említették. „A mi Móránk” címmel valamennyi csapat saját elképzelése szerint szerkesztett műsort mutatott be. Egyik-másik összeállítás még a színpadon is megállná a helyét. Íme, a legjobbak. Az általános iskolai csapatok közül a Móra Ferencről elnevezett bizonyult1 a legjobbnak. Második a Dózsa György, a harmadik a 'Petőfi Sándor Általános Iskola. Kicsivel több érdeklődést, nagyobb lelkesedést várt a bíráló bizottság, a rendező művelődési központ a középiskolásoktól. A közepes mezőnyből kiemelkedett a Móra Ferenc Gimnázium csapata. A további sorrend: 'a Petőfi Sándor Gépészeti Szak- középiskola, a Kállai Éva Közgazdasági Szakközépiskola. A szocialista brigádok közül az OTP Móra Ferenc brigádja ismételt: legutóbb is ők bizonyultak I legjobbnak. Az Alföldi Cipőgyár Várnai Zseni brigádja lelt a második, a Szabó Ervin brigádja a harmadik. 1 H. N. © Toldi Gyöngyi, Fekete Zoltán, Kohaj. da Csaba, a Móra Ferenc Általános Is. kola tanulói ügyesen adtak elő a Móra Malvinka című jelenetét. Átmeneti segélyre az a nem rehabilitálható csökkent munkaképességű dolgozó jogosult; akinek munkaviszonyát (ipari szövetkezeti tagsági viszonyát, bedolgozói jogviszonyát) megszüntették, és legalább az öregségi nyugdíjhoz szükséges minimális szolgálati időt megszerezte (ez 1990-ig 10 év); az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt még nem értef el, de öt év múlva eléri (tehát legalább 50 éves nő és- 55 éves férfi jöhet számításba); és munkaképesség-csökkenése eléri az 50 százalékot. Ezeknek -a feltételeknek az együttes fennállása szükséges. Itt arról van szó, hogy ha valaki az öregségi nyugdíj elérése előtt 5 évvel nehéz helyzetbe kerül, nem marad ellátatlan. Ha változatlanok a körülményei, akkor az átmeneti segélynek mintegy folytatása a nyugdíj. (Ami általában megszabott összegű lesz.) Csak akkor vonják meg az átmeneti segélyt, ha valakinek romlik vagy javul az állapota. Ha romlik, mondjuk 67 százalékig, akkor rokkantnyugdí- jat kap, ha javul, akkor megvonják a segélyt, munkát kell vállalnia. Ha valakinek nincs meg a 10 év szolgálati ideje, vagy az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt öt éven belül nem éri el, nem átmeneti segélyt, hanem úgynevezett rendszeres szociális járadékot kap. Természetesen ebben az esetben is el kell érnie a munkaképesség-csökkenésének az 50 százalékot. Az átmeneti segély, illetve a szociális járadék megállapítását a munkáltatónak kell kezdeményeznie még a munkaviszony fennállása alatt, ha a dolgozót a maga hatáskörében nem tudja rehabilitálni. A nyugdíjmegállapító szerv felé adatokat kell közölnie, ugyanakkor, a kérelmet a dolgozó lakóhelye szerinti egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervnek is meg kell küldenie. Ha a vállalat elmulasztja ezt a kötelezettségét, a dolgozó is kérheti a tanácstól a segély vagy járadék megállapítását. Azok az idős emberek, akik életkoruk és egészségi állapotuk miatt már képtelenek szolgálati időt szerezni, hogy legalább a minimális nyugdíjat megszerezzék, rendszeres szociális segélyt igényelhetnek a tanácstól. De csak akkor, ha létfenntartásukról nem tudnak gondoskodni, és tartásra kötelezhető hozzátartozójuk ninés. A segélyezésnek ez a formája a nyugdíjkorhatárt betöltött ellátatlan emberekről gondoskodik. K. É.
