Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET Átutazóban Kunszentmiklóson „...írni annyit tesz, mint ítélőszéket tartani mások felett...” A harmincas években többször fölkereste Nagy Lajos Apostagot, „a történet örök színterét". Gyer­mekkori úti élményei a hajóhoz fűződtek, ekkoriban azonban már gyakran utazik a közben meg­épített vasúton. „A fővárostól... nem egészen három óra alatt ér­hető el...” Apostag-Kiskunhalom vonattal, amely hozza „a szelle­mi táplálékot: a fővárosi lapo- Jtat" is a faluba. A vonat szintén része lesz történeteinek, nemcsak a Kiskunhalomban (1934), hanem A falu álarca (1937), a Három boltoskisasszony (1938) és a Fa­lu (1946) című regényeiben is. A „szárnyvonal” induló állomását,*' Kunszentmiklóst, pedig hol M- nek, hol T-nek, hol K-nak, a Kis­kunhalomban meg Kunszent- andrásnak nevezi. □ Mire van idő két vonat között, átutazóban? Besétálni a három kilométerre lévő faluba, körül­nézni, régi ismerősökét fölke­resni, beszélgetni is, ha az író reggel érkezik, és csak este uta­zik tovább. 1936 nyarán a Ma­gyarország hasábjain jelent meg Nagy Lajos „szociográfiai minia­tűrje", a Kun falu 1936-ban. A kun falu — Kunszentmiklós. Iz­galmas játék helybelieknek: vé­gigsétálni a falun az íróval a Szé­les utcától a községháza mellett, át a piacon a Gyene-papírkeres- kedésig és a Vojta-fotográfusig, aztán a Vásári utcában magaso­dó tágas, hatszobás villáig, a jó­nevű ügyvédismerŐ3 otthonáig. Nem kevésbé izgalmas azon­ban — és nemcsak helybelieknek — a táj, a környezet, a látvány közé szőtt reflexiók, a felszín alatti lényeg vallatása. „Találós­kérdés: érthető-e, vagy nem ért­hető, hogy élnek a faluban fel­nőtt, az intellektuális osztályhoz tartozó emberek, például közép­iskolai tanárok, akiik évenként ha egyszer utaznak föl Pestre?" — kérdezi ironikusan, miután rög­zítette: a távolság Pestig 61 kilo­méter, a menetidő egy óra har­mincnégy perc, a menetdíj 3,10 pengő. Később megjegyzi, hogy egy betelepült úriember szerint gőgösek a kunok, bár annak az úrnak tetszik ez a gőg. „Hát ne­kem még jobban tetszik — fűzi hozzá — nem is nevezem gőgnek, hanem önérzetnek, büszkeség­nek." Pontos írás a Kun falu..., nem lehet, nem szabad megsér­tődni miatta. Még azon sem, hogy már a második mondatá­ban kijelenti az író: ,,,.. . való­ságos mámor, amikor az ember este már utazhat vissza". Akkor persze ez az írás is kisebbfajta vihart kavart Kunszentmiklóson. Pedig csak az történt, hogy a valóság megszállottja ítélőszéket tartott — fölöttünk. ' .□ Tíz év — meg egy egész világ — süllyedt a múltba, mikor az Apostagra tartó író újra körülné­zett.' nálunk. 1946-ban jelent meg Falu című regénye, s a ^történet színtere megint a szülőfalu. Pásztor tanítónak Pestről kell 45 tavaszán leutaznia a faluba, új állomáshelyére. A közlekedés nem „békebeli”, mert Pásztor reggel ér T-be (Kunszentmiklós!), de csak este megy tovább a vici­nális a „szárnyvonalon”^ Pásztor begyalogol T-be. Az első kocs­mában a működő pártokról, a földosztásról, a károkról beszél a kocsmáros, meg hogy „ ... a hí­res birkatenyésztés, az sincs már, alig maradt birka”. Innen elsétál a falut átszelő ér fahídján egy Villaformájú házig, az a fürdővendéglő. (Mai helybe­lieknek: Nagy vendéglő, Bakér, Nagy híd, Tóth-kúria!) „Ronda egy falu ez, tessék el­hinni!" — panaszolja a vendég­lős, egy „kiugrott” színész. Van itt most egy színtársulat, este a Csárdáskirályné-t játszanák a Gazdakörben. Ot óra van, és még mindig nem kaptak egy zongorát kölcsön, pedig van a fa­luban vagy huszonöt. És még azt nem is tudják szegények, hogy itt éhezni fognak. Mert az itte­niektől enni nem kapnak, mert ezeknek nem kell a kultúra. „Ezek csak zabálni akarnak, a módosabbak meg flancolni. Pedig az istenit az anyjuknak, a könyv­ből meg a színházban szívhat­nának magukba egy kis ember­séget, meg valami illemet, meg hogy ml a modor”. KÖNYVESPOLC Varga Dávid: Az ország peremén Könyvkiadásunk furcsaságairól, gondjairól, a könyvek sorsáról so­kat írtak és még többet elmélked­tek, vitatkoztak. Így közhelynek hat, ha megjegyzem: nem biztos, hogy a látványosan beharango­zott, nagy ovációval fogadott mű­vek a legjobbak. Azt tudjuk, hogy a hazánk felfedezésére indított so­rozat elfáradt. A szociográfiák pe­dig egyre-másra születnek, annak ellenére, hogy egyesek a műfaj haláláról, mások időszerűtlenségé­ről beszélnek. Mit tesz a „Gyor­suló idő”-sorozat szerkesztője? Megjelentet egy jó szociográfiát, amely témáját, színvonalát tekint­ve abban a másik — rangosabb^?), látványosabból — sorozatban is helyet követel magának. Mert Varga Dávid könyve nem hibát­lan, de jó mű. „Az ország peremén" Körös- nagyharsányról szól. Ez a község — pillantsunk csak a térképre! — tényleg a határszélen van, de nemcsak ott, hanem a periférián is, mint még jó néhány települése hazánknak. Ha ’periférikus jelen­ség, akkor megérdemel-e egy kü­lön könyvet, lehet-e általános? Számokkal is bizonyítható, hogy igen. De az igazság tényei mellett az is fontos, hogy a könyv szerző­je szoclográfusként viselkedik ak­kor, amikor keresztmetszetet ad egy mai faluról. Vagyis ha kell kicsinyíti, ha kell nagyítja a té­nyeket, minden esetben újraérté­keli, felméri és az őket megillető helyre teszi azokat. Nem kereske- . dik olcsó hatásokkal, hanem mér- > legére helyezi társadalmának érté­keit. Az összefüggéseket, hatóerő­ket, jelenségeket együttesen igyek­szik vizsgálni, az időszerűt bele­komponálja a legszélesebb érte­lemben vett történelembe. A múltat, jelent, jövőt együtt látja és láttatja. Érzelmileg is van köze a periférián élőkhöz. Ez egyik nagy erénye, egyúttal hibá­ja is akkor, ha az érzelem pate- tikus felhangokat kap, úgy, mint a befejező két mondatnál: „A gondosan meszelt házfalak fé- nyes-fehérérufénylenek. Még őrzik a tűzhelyek melegét: ezer magyar családi fészkét a keleti perifé­rián”. Kór gyöngíteni az .érted g haragszom nem ellened indulatú, tényekre támaszkodó valóság-fel­mutatást ilyen mondatokkal. Varga Dávid látszólag túl kri­tikus, mert bizony többet szól a gondokról mint a fejlődés tényei-1 ről. Nem arról van szó, hogy a jót nem veszi észre, hanem arról, hogy a visszahúzó erőket ítéli el. Ez a bíoálat csak akkor lehet igaz, ha emberi és irodalmi hittel áll mögötte. Ennek az a feltétele, hogy a szociográfus 'feltétlenül az igazságot keresse, tehát ha még téved is, legyen jóhiszemű, mert ha véleménye valamiféle dicsér- getéssé vagy hajtóvadászattá fa­jul, akkor hibát követ el. Varga Dávid nem teszi ezt. Teljesíti a szociográfia egyik sajátos felada­tát; politizál. Ennek a könyvnek megvan az esélye, hogy a közvéleményen ke­resztül kifejtse hatását, fnert olyan kérdésekről szól, amelyek figye­lemre méltóak. Az ezernél alig több lakost számláló Körösnagy- harsány nem azok közé a falvak közé tartozik, ahol a látványos változás kézzel fogható, kitapint­ható. Itt késik a szocialista terme, lési viszonyok kedvező hatása. Né­pessége csökken, a fiatalok elkí­vánkoznak és el is mennek. A ve­zetők között a széthúzás munkál, nem a faluért cselekvés. Ez a megrekedt, visszafejlődő település nem általános a hazai térképen, de nem lehet nem figyelembe ven­ni. Az itt élők meg csak remélik ■— a régitől gyökeresen eltérő tár­sadalmi életet, az egyenlőtlensé­gek felszámolását, a kisebb közös­ségeken túlmutató emberi kapcso­latokat, a szocialista értékeket, életmódot. Még sok az álközéleti tevékenység. A csendesen folyó közéletben túlteng a formális elem. A közélettől való visszavo­nulást nemcsak a magánház épí­tése, hanem elsősorban a magán­élet aránytalan túltengése jelzi. Nem mindent tagadó szociográ­fia ez a könyv, hanem figyelmez­tető: „Kis falvaink — különösen a nagyobb vonzáskörzetet elvá­lasztó mezsgyéken meg a határ­vidékeken — megkülönböztető fi­gyelmet, jóval lelkiismeretesebb támogatást, féltő gondoskodást igényelnek” —, s ez nemcsak Kö- rösnagyharsány, hanem vala­mennyiünk érdeke. Komáromi Attila □ A mai krónikás az írásokon fölbuzdulva az élő Nagy Lajost keresné Kunszentmiklóson. Keve­sen emlékeznek rá. Meghallgat­ják' az írásokat, csóválják a fe­jűiket, hümmögnek az emberek: igen ... — mondják, talán... Túloz ..., bár a csuda tudja, van benne igazság ... Szóval nehezen halad a szem­besítés. Sikerül végre íöllelni egy emlékezni hajlandó tanút. Rózsi- ka, a nyugdíjas vegyésztechnikus, a „növendék lány” a Faluból, a színész-vendéglős lánya emléke­zik: „Igen, B-ék hozták át lelken­dezve, lobogtatva a könyvet a szomszédból, hogy látja Pista bá­tyám, magukat meg megírta a Nagy Lajos ebben a regényben, itt van az elején a fényképe is, megismeri? Apám valóban ráis­mert az emberére, gondosan, ala­posan átolvasta a rólunk szóló részeket. Aztán mondta, hogy járt ez az ember itt többször is, sokat kérdezgetett, beszéltette őt, pedig apám egyáltalán nem volt sokszavú ember. Nem sértő­dött meg, elismerte, hogy tény­leg ezeket a dolgokat mondta, ha nem is pont így, de a lényeg ez Volt.” Aztán elmondja még Rózsika. hogy ő bizony nem emlékszik az íróra, nem figyelte meg. Ha tud­ta volna, akkor biztos... Azóta viszont többször kereste ezt a részletet, de főleg a Kiskunha­lomban, azt hitte, abban szere­pelnek. Sajnos a szülei pár éve meghaltak, ők már nem segíthet­nek ... □ ­Nagy Lajos apostagi író. Meg pesti. Egyesek szerint — amolyan „kávéházi”. De szolnoki, győri, dunántúli, meg alföldi, és lám — kunszentmiklós! is. Magyar író, a magyar valóság gondos valla- tója és hű megszólaltatója, aki még átutazóban is mérlegel és ítél, fölráz és szembesülésre kész­tet. Balogh Mihály ZELEI MIKLÓS: Férfi ha táncol táncához brummog berekedve férfi ha táncol mint a medve ahelyett, hogy karmába kapva nyílt szívvel vérig magasztalna kedvezve kínjának á kényes ki kedvedtől csak kelevényes s lenne róla rajtad látlelet kék harapások szirmos sebek szád sarkában vér kiserkedne jajgatásod habokat vetne a sarkad szakadékot túrna életed is tán belehullna másképp gyáva gyenge a férfi előled nem tudhat kitérni állhatatlan akár a szikla eső az erejét elissza s fogjon ha kést akkor sem szabad hisz’ elpusztíthat de beleszakad s megpenészedik ha megkímél s fetrengek múlásunk szélinél. |j§j Rideg Sándor, az Indul a bakterház, a Sám­son, a Daruszegi vasárnapok, A Tükörszívű hu­szár Írója szegényparaszti sorban született 1903. február 12-én. Részt vett a munkásmozgalom­ban, több ízben' börtönbüntetést szenvedett. Első elbeszélései a Népszavában jelentek meg. Elbe­szélései, később regényei is, többnyire az ura­dalmi cselédség, a szegényparasztság sorsát áb­rázolják. Hősei szembeszállnak a nyomorító ha­talommal, fellázadnak; jellemük hajlíthatatlan, akár a népmesék hőseié. Aki személyesen bár csak egyszer is hallotta Rideg Sándort, tudja, hogy őmaga is éppen ilyen volt: keményszavú. de emberséges. Szatíra és népmeséi fantázia, groteszk és realitás olvad különös zamatú egy­séggé életművében. Most lenne nyolcvanéves. Az alábbi részlet talán legismertebb regényé­ből való. A furfangos pásztorfiú, Regős Bende­gúz álmát meséli el, aki éppen a szomszéd baktertől, Konc bácsitól tér haza. H azafelé menet elgondolkoz­tam a világ során. Tu­dom én jól, az a baja a világnak, hogy nem a tehénpászto­rok kormányozzák. Ha én vala­mikor miniszter leszek, min­dent visszájára fordítok. A csősztől elveszem a bunkósbotot, a revolvert szintén a saját dere­kamra kötöm. A pofonokat vég­leg eltiltom. Aki vét a tör­vény ellen, azt fölpofoztatom a bakterral. Az ország vá­szontarisznyá­jára lakatot tétetek, ne­hogy kilopják belőle a pénzt. Konc bácsi minisztertanár esős lesz a tu­dománya miatt. Ha pedig ő lesz a taná­csos, jó lett volna megkérdez­nem tőle, hogy mikor leszek mi­niszter, mert egyrészt az éppen nekem való hivatal, másrészt ■meg úgy se akarok sokáig itt­maradni ennél a bakternál. Ha én leszek a fő, nem lesz panasza a szegény embernek, mert még a Bundás kutyának is akkora pam- puskát juttatok, mint a két ök­löm. Törvénybe iktatom, _ hogy palacsintán köll élni a tehénpász­tornak. Sok mindent gondoltam ha­záig, és lefeküdtem az istálló­ágyra aludni. Hogy történt, hogy nem, eccer csak miniszter lettem. A kezem­ben bunkósbot volt, a dereka­mon meg a csősz hatlövetű re­volvere csüngött madzagon. Az­tán, hogy módfelett unatkoztam, kimentem a patak mellé lótetűt fogni. Éppen arra gondoltam, hogy a lótetű mennyire nem ha­sonlít rám, mikor a bakter el akart surranni mellettem köszö­nés nélkül. Mondom a bakter- nak: — Állj csak meg, te puruttya jószág... Talán bizony veréb van a baktersapka alatt, hogy nem tucc köszönni? Erre lekapta a sapkát. Mon­dom aztán neki: — Ugorj csak bele gyorsan a vízbe, oszt mosd meg a lábom, már vagy három hónap óta nem mostam. De a fájós bokámra vi­gyázz, mert ha meg találod nyomni, rögtön lecsukatlak. Nem mondom, megmosta. a lábom rendesen, szinte észre se vettem. — Megtörülheted — mondom — az inged aljába is, csak a tisztább felit fordítsad. Alig törüli meg a lábom, aszon- gya a bakter: — Nem vóna-e olyan jó a nagyságos kegyelmes úr, hogy biztosítaná egy rendelettel a kis nyugdíjamat, szeretném megkap­ni íönnakadás nélkül az állam- tul, harminc évi szolgálat után. Ügy elfutott a méreg, hogy csuda. Mondom aztán a pimasz­nak: — Minek nézed te a magas kormányt tulajdonképpen? Hat­ökörnek, mi ?! Rögtön nem tu­dom, mi lesz, ebadta kutya bak­teri Hogy jut ilyesmi eszedbe, mi?! Már — mondom — tömlöcbe csukatom a zsiványt, de amint jobban megnézem a fizimiská­ját, látom, hogy új ködmön van rajta. Mondom magamba: — ez a bitang, úgy látszik, tavaly is letagadta az egyenes adót, le ez, tisztára letagadta!... A madzagrul hamar leódtam a revolvert, és ráfogtam a bak- terra: — Föl a kezekkel! Fizesd ki az adót vagy lüvök!... De a bakter, hogy így meg úgy, ő mán kifizette, meg hogy elhozza nekem a nyugtákat. Várjak nyugodtan, mert ő be­csületes ember, meg így meg úgy... — Korábban kelj föl — mon­dom —, ha engem akarsz elbo- londítgni! Ide a tojás árát hir- 'telen, mert leütlek, mint a ku­tyát. Nehogy azt hidd, hogy a fazéksapkád miatt elengedem a fizetséget! De ő egyre esküdözött, hogy nincs egy krajcárja se, meg nem is lesz, mert rettentően ke­vés a fizetése", olyan szegény, hogy a csalággya minden szer­dán kint kódul a piacon, a fele­sége meg mán úgy zörög a szá- razságtul, mint a talicska... Erre kiforgattam az összes zsebeit. így tudódott ki, hogy a bakter hazudott. Az egyik pan­tallózsebbe találtam egy vado­natúj hatost. A hajam is az ég felé állt, annyira meglepődtem. Tudtam, hogy nagy zsivány, de ilyesmire nem voltam elkészül­ve. . — Ugye, hogy gazember vagy?! — mondom a bakternak. — Még­iscsak jól ismerlek én téged! Most aszonygya nekem ez a bakter, hogy ő azon a pénzen kukoricakását akart főzni, mert igen nagyon éhes, majd megva­kul egy kis kukoricakásáért. Há­rom napja színét se látta a ku- koricagölödinynek, pedig él-hal érte. — Figyelmeztetlek — mondom a bakternak —, hogy a ma­gas kormány­nyal szemben ne koministál- kodj, mert úgy váglak bagó­tartón, hogy lenyeled a ba­gólevet ... Az­tán, hogy két­szer-három- szor nyakcsi­gán tenyeröl- tem hátulról, a bakter letérgyelt előttem, aszongya, hogy ő egy nyomorult féreg, szegény meg szerencsét­len ... — No, látod, hogy észretértél — mondom a bakternak —,' így köllött vóna kezdened rögtön. A hatost kivételesen visszaadom, nehogy fölfordulj éhen, de a köd­mönt vesd le egy-kettőre, mert lefoglalom hátralékos adó miatt. Nincs olyan hideg, hogy lekop­na képedről a szőr. Vesd csak hirtelen! A ködmönt mán sehogy se akarta levetni a bakter, aszon­gya, hogy ír nekem levelet ' az árvízkára miatt, így hát kényte­len vótam erőszakkal levetkőz­tetni. A bakter persze még min­dig alkudozott velem, aszongya, szeretne belenyúlni a ködmön- zsebbe, benne felejtette a zseb­óráját. — Most mán le van foglalva — mondom —, meg aztán minek vóna neked az óra?... A magas kormánynak mégiscsak jobban köll tudni, hogy hányat ütött az óra, mint neked ... Evvel elbocsátottam a bakiért: — Vihet az ördög! — mond­tam neki. Amint a halmi határ felé né­zek, meglátom, hogy a Konc bá­csi lélekszakadva cipel egy óriá­si keresztet, éppen akkora ke­reszt volt a vállán, mint annak idején Krisztus Urunknak, mikor a pogányok fölkísérték a kálvá­riára. A Konc bácsi odahozta elém a keresztet, és azt mondta; — Kegyelmes .miniszter úr’. Itt van a becsület nagykeresztjBj az inárcskakucsi király küldte nagy­ságodnak, hogy akassza a nya­kába, és viselje minden alka­lommal ... RIDEG SÁNDOR: Indul a bakterház (Részlet) j Tavaszy Noémi Petőfi-illusztrációiból: 9 Anyáin tyúkja. 9 Reszket a bokor. 9 Megy a juhász szamáron (linómetszetek). (Nagy Lajos: A lázadó ember) NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT RIDEG SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents