Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-09 / 33. szám

Huszonöt éves a népi ellenőrzés 1983. február 9. «9 PETŐFI NÉPE • 3 A TAVASZI NEVELŐTESfÜLETI ÉRTEKEZLETEK NAPIRENDJÉN: Szülők és pedagógusok Amikor a negyedszázaddal ez­előtt létrehozott népi ellenőrzés gazdag és eredményes tevékeny­ségét tekintjük át, feltétlenül'em- lékeztetnünk kell a huszonöt év gazdasági, társadalmi, politikai és. kulturális eredményeire is. Természetesen nem azért, mint­ha a megvalósított tervek, az el­ért célok csakis az ellenőrzés érr demei volnának, de nem vitatha­tó, hogy közvetett módon min­denképpen hozzájárulja népi. el­lenőrzés szervezete is a fejlődés­hez — a maga sajátos eszközeivel. A népi ellenőrzés társadalom- politikai jelentőségét mutatja, hogy a néphatalom, a szocialista demokrácia fejlesztésének jegyé­ben született, s működésének minden fontos állomása a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt iránymutatásán, határozatán nyugszik. A létrehozásáról szóló 1957. évi politikai bizottsági ha­tározat olyan történelmi körül­mények között született, amikor fegyveres harcban megtört az el­lenforradalom, s amikor eltökélt szándék volt arra, hogy a múlt hibái többé ne ismétlődjenek meg. A Politikai Bizottság már em­lített határozata kifejezi, hogy egy szocialista állam tartósan nem nélkülözheti az általános ha­táskörű és általános feladatokkal rendelkező ellenőrző szerv létét. Szól arról is, hogy a szervezet felépítését és működési elveit úgy kell kialakítani, hogy viszonylag kis létszámú függetlenített appa­rátus mellett maguk a dolgozók vegyenek részt szervezetten az ellenőrzésben. Ennek megfelelően „népi ellenőrzés” legyen a neve. Betölti hivatását A Politikai Bizottság határoza­ta után az országgyűlés az 1957. évi' VII. törvénnyel létrehozta a népi ellenőrzést. Fő feladatait úgy határozta meg, hogy azok át­fogják a társadalmi, állami, a gazdasági élet egészét, előtérbe állítva — az akkori viszonyoknak megfelelően — az állami, az ál­lampolgári fegyelem megszilár­dítását, a társadalmi tulajdon vé­delmét, a bürokratizmus és a be­osztással való visszaélés elleni harcot. Az Elnöki Tanács 1958. febru­ár 3-án választotta meg a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bizottsá­got, majd alig két hónap alatt a helyi' tanácsok is megválasztot­ták a területi bizottságokat. Ez­zel a népi ellenőrzés megkezdte működését. Később, 1964-ben — hat év munkáját értékelve — a Politikai Bizottság kiemelte, hogy tovább kell erősíteni a népi ellenőrzés társadalmi jellegét, ugyanakkor jobban érvényt kell szerezni az állami fegyelemnek, erősíteni kell a népi ellenőrzés állami jellegét is. Rendszeresen helyet kell kap­nia az ellenőrzésben a lakosság széles rétegei életkörülményeivel közvetlenül kapcsolatos vizsgála­toknak. Ennek megfelelően rangsorolja tehát az 1962. évi. 12. számú tör­vényerejű rendelet a népi ellenőr­zés feladatkörét. A gazdasági, társadalmi és politikai élet azon­ban tovább fejlődött, s ezzel a fejlődéssel lépést kellett tartania az ellenőrzési munkamódszerek fejlődésének is. A gazdaságirá­nyítás 1968. évi reformjával egy- időben, a fejlődés követelményei­nek megfelelően került sor a né­pi ellenőrzés működésének mó­dosítására, amely a jelenleg is hatályban lévő 1968. évi V. tör­vényben öltött testet. A törvény előtérbe állította a gazdaságpoli­tikai és a társadalompolitikai döntések előkészítését és végre­hajtását segítő ellenőrzéseket, va­lamint a lakosság árukkal, ^szo­ciális és kulturális szolgáltatá­sokkal történő ellátásának rend­szeres vizsgálatát, fenntartva ter­mészetesen a népi ellenőrzés egyéb feladatait is. Az 1970-es évek végén a Poli­tikai Bizottság komplexen átte­kintette az állami ellenőrzést és megállapította, hogy betölti hiva­tását, de társadalmi fejlődésünk szükségessé teszi, hogy az állami ellenőrzés egésze, azon belül a népi ellenőrzés is fokozza munká­jának hatékonyságát. Ezt követően a kormány új, egységes rendeletben szabályozta az ellenőrzés általános és ágaza­ti feladatait, új motívumokkal gazdagította eszköztárát. Mun­kánkban előtérbe került az átfo­gó, több népgazdasági ágat érin­tő társadalmi kérdések komplex vizsgálata. Kitűnik az elmondottakból, hogy a népi ellenőrzés legfontösabb feladata mindig és minden terü­leten a párt iránymutatásai alapján kialakított középtávú népgazdasági fejlesztési tervek megvalósításának hatékony segí­tése és ellenőrzése. A segítést és az ellenőrzést ebben a munká­ban aligha lehet szétválasztani, sőt talán éppen itt kell hangsú­lyozni az összefüggést, a kölcsö­nösséget. A dolgozók bevonásával A népi ellenőrzésről szólva gyakorta elhangzik az a közhely- szerű igazság, hogy célja elsősor­ban nem a „leleplezés”, a min­den áron való hibakeresés, ha­nem a segítségnyújtás, a gazdál­kodás elfogadott és kipróbált jó módszereinek ajánlása és ter­jesztése, s ezeken túl, illetve ezek­kel egyidőben az is, hogy hasznos mederbe szorítson olyan folya­matokat, amelyek előnyösen szol­gálják a jobb minőséget, a széle­sebb áruválasztékot, a teljesebb körű ellátást, a jogszerű munkát, a demokratizmust. Tömören fo­galmazva ez azt jelenti, hogy a népi ellenőrzés — szorosan együtt­működve a belső ellenőrzéssel, sőt olykor talán annak ellenére is — védelmezze a népgazdaság, a termelőegység, s adott esetben az egyén olyan érdekeit, amelyek összhangban vannak a kollektív érdekekkel. Mindezt sajátos szer­vezettel oldja meg, ahogyan az 1968. évi V. törvény alkotója fo­galmaz: „a dolgozó nép széles ré­tegeinek ... közvetlen bevonásá­val ...” Bács-Kiskunban például ez azt jelenti, hogy az egyre nagyobb és bonyolultabb követelményeket támasztó munkát kétezer, szak­mailag, politikailag jól felkészült népi ellenőr végzi. Olyan embe­rek, akik ismerik a megye sajá­tosságait, szívesen vállalják ä tár­sadalmi megbízatást, önzetlenül és nagy ügyszeretettel dolgoznak az ellenőrzési követelmények megvalósításán. Vállalnak olyan feladatokat is, amelyekre az ál­lampolgárok közérdekű bejelen­tései hívják fel a figyelmet. Ellenőrzési terveik kialakítása­kor szorosan kapcsolódnak az or­szágos és megyei feladatokhoz. Azokat ismerve határozzák meg saját vizsgálataikat, az képezi — a közérdekű bejelentésekkel együtt — munkájuk alapját. A tapasztalatok hasznosítása A népi ellenőrzés munkájára is jellemző az a fejlődés, amely az egész népgazdaságban végbement és folytatódik. Az első évtizedben például a megyében is főleg az egyéneket, vagy kisebb közössé­geket ért sérelmeket, a társadal­mi tulajdon megkárosítását je­lezték, majd később, de különö­sen az utóbbi 4—5 évben a na­gyobb közösségeket sértő maga­tartásokat jelzik. így például a munka szervezetlenségére, a bel­ső ellenőrzés hiányosságaira, a gondatlanságra, a túlzott költeke­zésre hívják fel a figyelmet. Nem volt ritka az sem, hogy maguk a gazdálkodó szervek vezetői kér­ték a népi ellenőrök segítségét — minden esetben megalapozottan —, ha a hatáskörüket meghaladó területekről érték őket kedvezőt­len magatartások. Alapvető feladata volt és ma­radt a megyei NEB-nek, hogy a vizsgálatok megállapításait hasz­nosítsa, az előremutató jelensé­gek a fejlődést szolgálják. E2ért a.vizsgált egységeket — az úgyne­vezett realizálás során — a mun­ka megjavítására ösztönözte. Több mint 3500 termelő, gazdál­kodó, forgalmazó egység vizsgála­ta során csaknem 6 ezer realizá­ló intézkedés történt Bács-Kis- kunban az utóbbi öt esztendőben. Ezeknek a realizálásoknak — a munka javítására történő felhí­vásoknak — mintegy húsz száza­léka jogszabálysértés megszün­tetésére, fegyelmi, kártérítési el­járás megindítására, szabálysér­tési és egyéb eljárás megindítá­sára irányult. A népi ellenőrzési bizottságok ilyen felhívásaira a vizsgált szervek vezetői — né­hány kivételtől eltekintve — meg­felelően intézkedtek. Ha ez mégsem történt meg, a bizottságok igyekeztek következe­tesen érvényt szerezni a törvényi előírásoknak. Természetesen szük­ség esetén élnek a jogi lehetőség­gel is, a személyi felelősség fel­vetésével együtt. A jogi realizá­láson kívül a vizsgálatok haszno­sításának a tömegkapcsolatok' szélesítésének, ápolásának rendkí­vül fontos területe a társadalmi realizálás. Különböző üzemi, szö­vetkezeti, tanácsi és társadalmi szervezeti fórumok igénybevételé­vel máshol nem pótolható lehető­séget teremtünk a vizsgálatok megismerésére, eredményeinek széles körű hasznosítására. A társadalmi realizálásnak, a tömegkapcsolatoknak ma már kialakult módja, hogy egyes vizs­gálatok előtt kikérjük az adott területen dolgozók véleményét, másrészt a vizsgálatok befejezé­sekor a tapasztalatainkat, ja­vaslatainkat ismertetjük a dol­gozó kollektívák előitt. Hatásos segítség Ezeken a fórumokon éves szin­ten 6—8 ezren vesznek részt. Számos hozzászólás, javaslat, kri­tikai észrevétel segíti a fejlődést, a munka megjavítását és gazda­gítja egyben a népi ellenőrzés módszertanát is. így ezek a kol­lektívák, ha közvetlenül nem is, de közvetve részt vesznek vizs­gálatainkban. Munkájukhoz sok és ' hasznos segítséget kapnak a népi ellenőr­zési bizottságok a párt- és taná­csi szervektől, a tömegszerveze­tektől is. A pártszervek minde­nütt figyelmet fordítanak a népi ellenőrzés pártirányítására, segí­tésére. A személyes munkakap­csolatokon túl rendszeresen be­számolunk az illetékes párt-vég­rehajtóbizottság előtt. Az ellen­őrzési terveinket a pártbizottsá­gokkal együtt alakítjuk ki, így kapcsolódunk a párt gazdaságpo­litikai, társadalompolitikai felada­tainak eredményes megvalósítá­sához. A népi ellenőrzés munkájának legfontosabb feladatait — más szervekhez hasonlóan — á XII. pártkongresszus határozata és a VI. ötéves terv célkitűzései hatá­rozzák meg. Előtérbe kerüli az átfogó, nagyobb társadalmi kér­dések vizsgálata. így a fő figyel­met mindenekelőtt a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének javí­tásával, a népgazdaság különböző ágazataiban az integrált gazdál­kodásra való áttéréssel, a telepü­lésfejlesztéssel, a lakásellátással, a lakosság életkörülményeivel közvetlen kapcsolatban álló egész­ségügyi, szociális, kulturális ellá­tással összefüggő kérdésekre for­dítjuk. . Vizsgálatainkkal, a jó tapasz­talatok hasznosítása révén min­den erönkkel igyekszünk elősegí­teni társadalmi fejlődésünket, a tervek sikeres megvalósítását. Miklós Zoltán, a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke kapcsolata A család, valamint az óvoda és az iskola kapcsolatát vitatják meg áprilisban az oktatási intéz­mények hagyományos nevelőtes­tületi értekezletein. A témát 15 évvel ezelőtt tárgyalták a testü­letek, s újbóli felvetését az indo­kolja, hogy az utóbbi időben szü­lők és pedagógusok kapcsolatá­ban új elemek sokasága jelent meg. A Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának pedagógiai mun­kabizottsága a közelmúltban át­tekintette a <15 esztendő tapasz­talatát, s megállapította, hogy a család és az óvodák, iskolák együttműködése még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy a tanárok, gondozónők és a szülők nem látják be: a gyermek neveléséért egyaránt felelősek. Az alapvető benyomások termé­szetesen otthon érik a gyereke­ket, de a pedagógusokon is mú­lik, hogy ezeket az élményeket miképpen dolgozzák fel. Az óvo­dások, a tanulók személyisége csak akkor fejlődhet harmoniku­san, ha az otthoni és az iskolai hatások felerősítik, s nem kiolt­ják egymást. A nevelői értekezleten olyan módszerek kidolgozására nyílik majd lehetőség .— állapította meg a munkabizottság — ame­lyek hozzájárulhatnak a szülők és a pedagógusok közötti félre­értések megszüntetéséhez. A je­lenlegi helyzetet ugyanis gyakor­ta a bizalmatlanság jellemzi: az oktatási intézmény meggyőződés­sel vallja, hogy a negatív benyo­mások elsősorban az iskola és az óvoda falain kívül érik a gyere­keket, határozottan állítva, hogy az óvoda, az iskola mindenkor a jót és a haladót képviseli. A csa­lád szerint gyakran a mondottak­nak éppen az ellenkezője igaz. Egyetértés nélkül nem lehet to­vábblépni, hangsúlyozták az esz­mecsere résztvevői, hozzátéve, hogy ez az előrelépés csak akkor valósulhat meg, ha a szülők és a pedagógusok alaposabban megis­merik egymást. El kell érni, hogy az intézmények nyitottabbakká váljanak, megteremtsék az is­merkedés fórumait, amelyeken lehetőség nyílik a nevelési prog­ram megismertetésére, a kötet­len beszélgetésre, a vélemények, eltérő álláspontok közelítésére. Az is fontos — hangzott el a munkabizottsági ülésen —, hogy a nevelői értekezleten olyan té­mákat ajánljanak közös megvi­tatásra, amelyek csakugyan igényt tarthatnak a szülők ér­deklődésére, és ne a már eldön­tött kérdésekről folytassanak meddő eszmecserét. Megkönnyí­tené a kapcsolat elmélyítését, ha az óvoda és az iskola előre tisz­tázná: mely területeken számít a család megértésére, segítségére. Szükséges elemezni a család- látogatások tapasztalatait is: meg kell vonni mérlegüket, s ahol szükséges, változtatni lebonyolí­tásuk mikéntjén. Az is tisztázan­dó, hogy a szülők mit várnak a pedagógustól, miben tartanak igényt a szakavatott tanácsra. A pedagógiai munkabizottság ülésén rámutattak: a szülői ház és az oktatási intézmények kö­zötti kapcsolat elmélyítésében hasznosan működhetnének közre a népfrontbizottságok. Hozzájá­rulhatnak az egyenrangú viszony kiépítéséhez, például úgy is, hogy szerepet vállalnak a szülői mun­kaközösség vezetőjének felkészí­tésében, az óvodavezetők és az iskolaigazgatók szemléletének alakításában. Rusztikus bútorok Pécsről A pécsi Fa­ipari Szövet­kezet 80 millió forint értékben ex­portál búto­rokat az idén. Az első exportprogram egy rusztikus, faragott díszítéssel ellátott bútor­család készí­tése 31 millió forint értékben. Ennek első darabjait, a háromajtós konyhai szek­rényeket a na­pokban szállít­ják az NSZK-ba. APRÓ DOLGOK Jön a díjbeszedő A postás nálunk csak egy- szer csenget. Mert okos ember. Mindig kiírja a lépcsőház be­járatánál, hogy az esti órák­ban pontosan mikor szedi össze a televízió-előfizetési dí­jakat. A házban lakó nyugdí­jasok is tudják — a társada­lombiztosítási igazgatóság ha­vi menetrendje szerint —, hogy mely napon érkezik a pénz, nem kell feleslegesen várakozniuk. Nagyjából ki le­het számítani a gáz- és a villanyszámla díjbeszedőinek érkezését is, bár ez utóbbi in­kább csak bedobálja a levél- szekrényekbe a cédulát, hogy itt járt, s a lakók fáradjanak az irodába, ha nem akarják kellemetlen helyzetbe hozni magukat. Saját tapasztalatból tudom, hogy olyankor is ládá­ba dobott cédulát találtam, amikor pedig egész nap oda­haza tartózkodtam, tehát hoz­zánk biztosan nem csöngetett be a pénzbeszedő. Neki való­színűleg így volt kényelme­sebb. Erről jut eszembe, hogy akad inár olyan város hazánk­ban, ahol társultak ezek a vállalatok, s közös díjbesze­dőt alkalmaznak. Hát ez, per­sze, túlságosan komplikált lehet. Onnan gondolom, hogy ilyesmit mifelénk még meg sem kíséreltek. Hogyisne, hogy vesződni kelljen a pénzek szétválogatásával?! Válogatós szemetesek A szomszédék tapétáztattak. Onnan tudom, hogy egy reg­gel, amikor a három szemetes edény — városi nyelven: a kuka — ki volt téve a ház elé kiürítés céljából, mellettük, szépen, gondosan fóliazsákba csomagolva a régi tapéta pa- pírmaradványai is ott várták sorsukat. Rendes ember a szomszéd, nem gyömöszölte bele a szemetes edényekbe a zsáknyi vastag papírt, hanem csak oda készítette, gondolva: a szemétszállítók majd módját ejtik az elszállításának, illet­ve elégetésének. Hát tévedett. A szemetesek jöttek, a három műanyag tartályt kiürítették, aztán mentek tovább a dol­gukra, a tapétacsomagot ott­hagyták. Hja kérem, a profil, az pro­fil... Hogy mivel nem bosz- szantják a dolgozó embereket mostanában? Egy kis hó A február mégis csak meg­emberelte magát, jóvátette, amit elmulasztott december éa január, hozott egy kis telet, havat, bár a hó hamarosan ol­vadni kezdett, ez azonban nem szegte kedvét a késő estig utcán futkosó gyermekeknek. Kapirgálták össze a havat, dobálták a kevéske hógolyót, bukfenceztek, örültek a várat­lan ajándéknak. Egy apuka két kisgyermekét szánkáztatta keservesen, hiszen alig csú­szott a szánkó a locspocsbán. Két hölgy álldogált az áru­ház kirakata előtt, a drága bundát nézegették. — Potom huszonnégyezer! — mondta fanyarul az egyik. — Ugyan, kinek kell ez már? — így a másik, s men­tek tovább a szálldogáló hó­esésben. T. P. A citerás KEDVEZŐBB SZERVEZETI FORMA A MINŐSÉGI FEJLESZTÉSHEZ Állattenyésztő vállalatok alakultak Az idén új irányítási rendet alakítottak ki az állattenyésztés­ben; a Minisztertanács korábbi határozatára hat önálló állatte­nyésztő vállalat alakult, ezenkívül közös vállalatot, továbbá köz­ponti intézetet hoztak létre. Az országot átfogó korábbi intéz­ményi rendszer megszűnt, és ennek helyébe lépett a korszerűbb irányítási forma. A megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőségekből, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség területi kirendeltségeiből, az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség teljesítményvizsgáló állomásaiból és a mesterséges termékenyítő főállomásokból működési terület szerint alakultak meg a válla­latok gödöllői, debreceni, kecskeméti, székesfehérvári, szombat- helyi és szekszárdi székhellyel. idős korában is több hang­szeren játszik a 87 éves Hideg Imre.- Saját készítésű citeráin, tekerőlantjain, gordonkáin a múlt század dalait szólaltatja meg. A kecskeméti zenész az első világháború alatt a fron­ton kezdett hangszereket készí­teni. Otthonában 'több tucatnyi értékes pengető és ütőhang­szert őriz. A MÉM irányítása és felügyele­te alatt működő vállalatok mind a nagyüzemekben, mind a kisgaz­daságokban kizárólag szolgáltatá­si feladatokat látnak él. A válla­latok végzik — valamennyi állat­fajra kiterjedően — a törzsköny­vezést, valamint az ehhez kapcso­lódó tenyésztési-termelési adat­gyűjtést és -feldolgozást. Szerve­zik a tenyész apaállatok nevelte­tését, és ellátják az ezzel kapcso­latos szakmai feladatokat. Az új szervezetek forgalmazzák a mes­terséges termékenyítéshez szüksé­ges anyagokat, és az üzemi igé­nyektől függően a termékenyítésre is vállalkoznak, továbbá szaporo­dásbiológiai szervezési és szakmai megbízatásoknak is eleget tesz­nek, összefüggésben az állatállo­mány egyre nagyobb genetikai ér­tékével. Egyúttal gondoskodnak a rájuk bízott minősített és őshonos fajták fenntartásáról, termelőké­pességük állandó fejlesztéséről. A vállalatok tevékenységi köré­ből adódik, hogy munkájuk jelen­tős része — törzskönyvezés, törzs­tenyésztés és termékenyítés — meglehetősen helyhez kötött, ezért minden megyében állomásokat tartanak fenn, ahol gondoskodnak a gazdaságokkal való szoros kap­csolatok fenntartásáról, és ezek fejlesztéséről. Az állattenyésztő vállalatok budapesti székhelyű közös vállalatot alapítottak a vál­lalatok gazdaságos működését elő­segítő műszaki fejlesztési, kuta­tási és speciális tenyésztésszerve­zési, valamint a forgalmazási fel­adatok ellátására. A tenyésztél szervezésével és az ipari takarmánygyártás ellen­őrzésével kapcsolatos hatósági feladatokat az Országos Takarmá­nyozási és Állattenyésztési Fel­ügyelőségből, az Országos Lóte­nyésztési Felügyelőségből és az Országos Mezőgazdasági Fajtakí­sérleti Intézet állattenyésztési osztályából alakult Állattenyész­tési és Takarmányozási Minősítő Intézet látja el. Az intézet felada­ta: egyfelől szavatolnia kell a törzskönyvi és teljesítményvizsgá­lati adatok valódiságát, hitelessé­gét, másrészt el kell látnia az ipari takarmánygyártás állami fel­ügyeletét. Az intézet hitelesíti a törzskönyvezési és teljesítmény­vizsgálati eredményeket is. Az állattenyésztési intézmények ha­tósági feladataiból ezentúl néhá­nyat a megyei állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások látnak el; így például kistenyész- tők szarvasmarha-támogatási ké­relmének elbírálását és a támoga­tás folyósítását Az új szervezeti forma kedve­zőbb keretet nyújt az állattenyész­tés minőségi fejlesztéséhez, az új fajták, hibridek „előállításához” és a meglevő fajták termelőképes­ségének növeléséhez. A szerveze­tek a vállalati önállóságból adó­dóan a korábbinál rugalmasab­ban alkalmazkodhatnak a mező- gazdasági nagyüzemek igényei­hez. Így például szolgáltatásaikat teljes körűvé tehetik — az állat- tenyésztés egész folyamatára ki­terjeszthetik —, és egyúttal ga­ranciákat is nyújthatnak. Közös kockázatot is vállalhatnak, segítve ezzel is a mezőgazdasági nagy­üzemek szakmai munkáját., (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents