Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-08 / 32. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1983. február 8. 0 Beszélgetés ebédszünetben. A képen a dédunoka, a kis Csepregi László is (átható, aki gyakran jár át a dédihez, özvegy Borsodi Józsefnéhez. Szövetkezeti nemzedékek A Felsőszentiváni Termelőszö­vetkezetben — a község két ré­gebbi közös gazdaságának egye­sülésekor ugyanis a helység ne­vét vette fel a mezőgazdasági nagyüzem — arról beszélgetünk Stefánovics Jánossal, hogy mi­lyen sokat változott a világ az utóbbi évtizedekben, ö csak tudja, hiszen az édesapja a moz­galom alapítótagja volt, már 1951-ben belépett a közösbe. □ □ I — Én a gépállomáson kezdtem az első körmös-traktorokkal. Azok bizony kirázták az ember lelkét is. Sokáig szenvedtünk velük. Aztán jöttek a jobb gépek. A termelőszövetkezetbe 1954-ben léptem be. Ha egy új gépet kap­tunk, igyekeztem mindig kihar­colni, hogy én vezethessem. Most gépkocsivezető vagyok, a Ladát nemrég egy Niva terepjáróra cse­réltük ki. Nagyon élvezem ezt az autót. Dél van. Stefánovics János családlátogatásra invitál. Ilyen­kor együtt vannak a szülők és a gyerekek. □ □ □ Valóban otthon találjuk a né­pes családot. A dédit, a feleség édesanyját, Stefánovics János feleségét, aki nemrég ment nyug­díjba a szövetkezetből, meg a gyerekeket. Ifjú Stefánovics Já­nos az általános iskola elvégzése után mint ipari tanuló, a szövet­kezet segítségével tanult tovább, jelenleg a közös gazdaság élelmi­szerboltjában eladó. A gazdaság a tetszetős üzlet megnyitásával jelentősen hozzá­járult a lakosság jobb ellátásá­hoz. János jól érzi magát itthon. Tréfásan megjegyzi: — Azt a kenyeret is árulom, amelyet Pista öcsém süt. A kö­zösnek ugyanis vagy egy pék­üzeme is, itt pedig a másik Ste­fánovics fiú dolgozik. Szintén örül annak, hogy nem kell eljár­nia a községből máshová dol­gozni. Átjöttek a szomszédból Csep­regi Lászlóék is. Stefánovics Ró­zsa férje villanyszerelő a szakosí­tott szarvasmarha-telepen, ő is ipari tanuló volt a szövetkezet­ben és így szerezte a szakmát. Házat vettek, nem panaszkodnak, szépen gyarapodnak a közösben. Elégedett a gépkocsivezető és fe­lesége is, íbiszen a régi házhoz minden évben tudtak egy-egy új helyiséget „ragasztani”. A lakást szépen berendezték. .Elmondják azt is, hogy a közös jövedelmén kívül a háztáji is szé­pen hoz, jól kiegészíti a gazda­ságban szerzett keresetet. □ □ □ Ma már egyre kevesebben jár­nak el Felsőszentivánról a 'köze­li Bajára dolgozni. A szövetkezet erősödése, fejlődése, a kereseti lehetőségek bővülése itt tartja az ifjabb nemzedéket is. Kedves vendéglátóink példája is jól bizonyítja ezt. . K. S. 0 Az új szovjet terepjáró gépkocsi, a N*va, ame­lyet Stefánovics János vezet. WmF­Vajon mi lesz az ebéd? Az idén már exportra termel az új félegyházi baromfivágó Előrelátás? Megérzés? Kényszer? Ma már ezekre a kérdésekre nehéz lenne válaszolni, hi­szen jó tíz esztendő telt el azóta, hogy a kiskun­félegyházi áfész vezetősége úgy döntött, elkez­dik a baromfifeldolgozást. A miért akkor — s ez ma is igaz — a következő volt: a libahizla­lást a város közvetlen környékén kistermelők végzik, s a szállítás nemcsak csökkenti az élő áru súlyát, tönkreteszi a májat, de megdrágítja a feldolgozást, sőt minőségi vitákat is okoz. A döntés helyességét akkor sem, ma sem vitatja senki, de az akkori feldolgozási feltételek eny­hén szólva kezdetlegesek voltak. A libákat kézi munkával forrázták, kopasztották, dolgozták fel. A tenyésztési kedv, a jó árak ezért arra ösztö­nözték az áfészt, hogy 1975-ben modernizálja az Üzemet. Húszmillió forintos programot dolgoz­tak ki, s ebből 1978-ban felépUlt a hatvanvago- nos hűtőtároló hatmillióért. — Az évek teltek, s éppen ami­kor felépült a hűtőtároló, szüksé­gessé vált a korábban beszerzett feldolgozó gépsor felújítása — mondta Tóthné dr. Sinkó Erzsé­bet, az áfész igazgatósági elnöke. — Erre azért is számítottunk, mert a korábbi már nem felelt meg a higiéniai követelmények­nek. Új programot dolgoztunk ki 1979-ben, negyvenmilliósat, amelynek fele bankhitel, a másik fele pedig MÉSZÖV- és SZÖVOSZ- támogatásból származott volna. Sajnos, a támogatást nem kaptuk meg, s ezért már a következő év­ben égett a talaj a talpunk alatt. Nem csoda, hiszen öt éve Nyugat­ra exportáltunk, szerződések vol­tak a birtokunkban, s közben at­tól rettegtünk, mikor zárják be az üzemet, mert képtelenek vol­tunk biztosítani a magas fokú hi­giéniai előírásokat. — Éppen ezért ebben az évben újabb programot készítettünk — kapcsolódott a beszélgetésbe Ná- dasdi József, a pártalap szervezet titkára. — Ez már hetvenmillióba került, amelyhez 78-milliós bank­hitellel, illetve MÉSZÖV-, SZÖ- VOSZ-hozzájárulással számol­tunk. Pénz azonban nem volt, így a SZÖVOSZ leállította a beruhá­zási elképzelést. S amire számí­tottunk, az bekövetkezett. Az üze­met kizárták a nyugati exportból. Nemcsak magunkért, de a te­nyésztőkért, a kínálkozó' üzleti le­hetőségek megragadásáért kiáltot­tunk segítségért! — Ez a segélykiáltás éppen a huszonnegyedik órában talált meghallgatásra — folytatta az el­nökasszony. — Megkaptuk a bank­hitelt, a támogatást, s nyomban gyorsítani akartuk az üzem építé­sét. A SZÖVTERV 1980 januárjá­ban átadta az alapozási terveket, s decemberre már készen álltak az alapok. Közben az épület- és a technológiai tervezés folytatódott, s a teljesen kész üzem határidőre, 1983. január 31-re elkészült. Ezt az építőipari szövetkezet megfe­szített munkájának köszönhetjük. A szociális létesítmények még nem készültek el, de augusztus 20-án már azt is birtokba vehetik dolgozóink. — Erre az új létesítményre pontosan illik a név: exportüzem — mondta lelkesen a párttitkár. — Hízott- és soványlibát, pe­csenyekacsát és libát, s más ba­O Tóthnc dr. Sinkó Erzsébet O Nádasdi József romfit tudunk feldolgozni a leg­szigorúbb higiéniai követelmé­nyeknek megfelelően A feldolgo­zó légkpndicionált, s amit lehetett, automatizáltunk. — A teljes termelés esetében — tért vissza az elnökasszony ismét a számokhoz — évi 200 milliós értéket állíthatunk elő, amelynek 85 százaléka nyugati exportra kerül. Ezek közül főleg a libamáj, a bontatlan és a darabolt áru, ami több mint 4,2 millió dollárt jelent a népgazdaságnak. Ebben az évben csupán 70—80 milliós értékkel számolunk, ám az üzem alkalmas —, s ebben van a nagy jelentősége — 70 és 250 millió fo­rint között kifejezetten piacra, megrendelésre, a‘ 'kívánságoknak" megfelelően termelni... ‘Ném lehet vitás, érdemes' volt több mint 100 millió forintot köl­teni, kölcsönözni a kiskunfélegy­házi áfésznek, hogy létrehozza a baromfifeldolgozó üzemét. A múlt évben 117 ezer dollár több­letbevételt vállaltak, s ezt is öt százalékkal teljesítették túl. Ez évi tervük 63 millió forint, 1,6 millió dollár. A lehetőség most már adott, amelyet igyekeznek kihasználni, mégpedig olyan mó­don, hogy nem a termelési érté­ket, hanem a dollárkitermelést — éppen a minőséggel — kívánják növelni. A biztosíték? Az új üzem, a jól kiválasztott vezetők, az a nyolcvantagú, összekovácsolódott kollektíva, akik bizonyítani akar­nak, s az a több mint kétezer kis­termelő, akiknek a libatenyésztés, -hizlalás, -tartás jövedelmező. S a pártalapszervezet, amely a ve­zetőkkel együtt korábban részt vállalt a tervek elfogadtatásában, érvelt, eljárt felsőbb pártszerve­zeteknél, de ott volt az építkezés­nél, s most, az üzemi próbákon. Korábban is, de most is, minden lehetőséget megragadnak, hogy meggyőzéssel segítsenek a veze­tőknek. S éppen a bizonyítás miatt hozták létre az új üzemben a ti­zenkét tagú pártcsoportot, tették feladatukká a kommunistáknak a ' jó'fríínőségért, a nagyőÖfi'Sófl'ár- v bevételért kifejtett politikai rpun- kát,Ta gyors információt.' írásunk elején feltett három kérdésre most már könnyű egyér­telmű választ adni: a hagyomá­nyos libatartásból, termelési kedv­ből származó kényszer, a külföldi piacon való maradás lehetőségé­nek távlatai, a népgazdasági elvá­rások teljesítése állította válaszút elé az áfész vezetőit. Azok végül is — nehéz és kemény munkával, szilárd akarattal — a hélyes, az egyetlen járhatót választották. Gémes Gábor Őszintén, kritikusan A szakszervezetek fő funk­ciói közé tartozik a nevelés és a szervezés. A gyakorlatban a nevelő munka egyik fontos módszere a tagság politikai képzése és a tisztségviselők fo­lyamatos oktatása. Ez nem könnyű feladat az ipari üze­mekben sem, de különösen ne­héz a mezőgazdaságban. A kampánymunkák, a nagy tá­volságok megnehezítik az ok­tatást. A mezőgazdaság sajá­tosságai miatt lerövidül az oktatásra rendelkezésre álló idő is. Mindezek alaposabb szervező-, előkészítő munkát igényelnek a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetétől, az üzemek szakszervezeti bizottságaitól, az irányító propagandistáktól. A sikerésebb oktatási év előkészítésére a MEDOSZ me­gyei bizottsága konferenciát rendezett az alapszervezetek propagandistái részére. Ezen értékelték az elmúlt év ta­pasztalatait és megvitatták, meghatározták a tennivalókat. Az idén mintegy kétezren vesznek részt mezőgazdasági Üzemekben, vállalatoknál szak- szervezeti oktatásban. A to­vábbképzés a SZOT Titkársá­gának irányelvei alapján ke­retjellegű, ami azt jelenti, hogy a központi témák mellett az alapszervezetek önállóan dönt­hetnek arról, hogy melyik idő­szakban, milyen helyi gondo­kat vitatnak meg. Fontos feladat a tagság po­litikai képzése is. Mindent összevetve, olyan ismeretanya­got kell adnunk a dolgozók- 1 nak, amely szilárd alap a mun­kahelyen felvetődő kérdések­hez történő hozzászólásokhoz, véleménynyilvánításhoz. Na­gyon fontos, hogy a figyelem mindinkább a gazdálkodás hatékonyságát fokozó tevé­kenységre, annak helyi konk­rét feladataira irányuljon. Igazítsuk az oktatást a napi élethez. Mindig a soron kö­vetkező feladatok alapos meg­vitatása a legfontosabb. Ilyen például a munkahelyi demok­rácia továbbfejlesztése, amely­ről nemrég a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége határo­zatot hozott. Az egyre szigo­rúbb gazdasági feltételek mi­att az együttes cselekvés és gondolkodás rendkívül fontos. A vezetők vonják be a dolgo­zókat közös gondjaik megol­dásába. Bátrabban vegyék igénybe segítségüket a terve­zésben. A cselekvésre kész, gondol­kodó embereknek adjunk le­hetőséget arra, hogy vélemé­nyüket kinyilvánítsák. A mi­nőség, hatékonyság, takaré­kosság ne csak szólam legyen, hanem napi gyakorlat. Ha sikerül fokozni a dolgo­zók aktivitását a mindennapi élet különböző területein, ez­zel erősítjük a tömegkapcsola­tokat és növeljük szakszerve­zeti munkánk erejét. Célunk, hogy az oktatás is az üzemi demokrácia fórum- rendszerévé váljon. Ez azt je­lenti, hogy a dolgozók egy adott témáról elmondhatják őszintén, kritikusan vélemé­nyüket. Ezzel megvalósulhat az oktatás, tájékoztatás egy­sége, amely egyik alaptörek­vésünk. A képzést vezető pro­pagandistáknak felelősségtel­jes feladata, hogy az elhang­zott jelzéseket, véleményeket összegyűjtsék, s továbbítsák a testületekhez, így a dolgozók jogos igényei, véleménye eljut az illetékesekhez. Mezei Zoltán MEDOSZ-titkárhelyettes Kedvező időjárás — zavartalan építkezés Lajosmizse fejlesztéséből, kom­munális igényeinek kielégítésé­ből -jelentős részt vállal a nagy­községi tanács építési és költ­ségvetési üzeme. A tizenöt szak­ma 100 képviselőjét foglalkozta­tó kollektíva megvalósítja évről évre a fejlesztési keretből törté­nő beruházásokat, iskolák, intéz­mények tatarozását, felújítását ' végzi, szabad kapacitását felhasz­nálva pedig bérmunkát is vállal. Ratkai István üzemvezető kérdé­seinkre válaszolva elmondta, hogy a tervezett feladatokat elvégezve, a múlt évben 18 millió forint ér­tékű munkát végeztek. Ezek kö­zül igen jelentős volt például a járási szociális otthon -régi szár­nyának, valamint az egészségház­nak a felújítása. — Milyen tervekkel kezdték ezt az évet? — Nagyközségünk fejlődésében jelentős esztendőnek ígérkezik 1983. Az Észak-Bács-Kiskun me­gyei Vízmű Vállalat — mint ge­nerálkivitelező — tavaly hozzá­látott egy 16 millió forintos be­ruházás — a jelenlegi igények­nek megfelelő és később tovább bővíthető szennyvíztelep építésé­hez. A kedvező időjárás szinte za­vartalan munkalehetőséget bizto­sít s üzemünk dolgozói várható­an áprilisban megkezdhetik a te­lep felépítményeinek, kezelőépü­letének az- építését. Másik nagy feladatunk a fővá­rosi Politúr Ipari Szövetkezet la- josmizsei telepének bővítése 10 millió forint értékben. A múlt év második felében láttunk hozzá egy 550 négyzetméteres alapterü­letű csarnok építéséhez. Itt is za­vartalan á munka, a program sze­rint még az első félévben átadjuk a megrendelőnek. Ugyancsak jól haladunk a MÁV-állomáson né­hány épület teljes felújításával. — Ha ezeket befejezik? — Nem fogunk unatkozni. Vár­hatóan márciusban már megkezd­jük egy OiTP-beruházás — 34 la­kásos ház — építését. A 20 mil­lió forintos épület földszintjén három bolt is lesz. A második félév elején ugyancsak OTP-be- ruházásban 16 lakásos házat épí­tünk, ennek a földszintjén is lesz két üzlethelyiség. Megkezdődött Lajosmizsén is a gázprogram megvalósítása. Ha rpajd eléri a nagyközséget a gáz­vezeték, mi is részt vállalunk a fogyasztók bekapcsolásában. — Az üzem fejlődik-e? — Dolgozóink szociális körül­ményeit a múlt évben sikerült javítani. Létrehoztunk egy új, az igényeknek megfelelő étkezdét, melegítő-konyhát, valamint öltö­ző-zuhanyzót, és felújítottuk a klubhelyiséget. Az idén szeretnénk a munka- körülményeken is javítani Je­lenleg egy szemétgyűjtő kocsink megfelelő terv szerint a nagyköz­ség területén 700 edény tartalmát szállítja el. Szeretnénk beszerez­ni egy másik gyűjtőikocsit s ugyancsak tervezzük egy kis és egy nagyobb tehergépkocsi vá­sárlását. y — Egyéb idei feladatok? — Január 1-től új tevékenysé­günk az ingatlanok kezelése. A nagyközség 61 állami lakása ke­rült hozzánk s már el is végez­tük ezek teljes felmérését. Most folyik a > lakbérek megállapítása és ezeket március 31-ig hozzuk a lakók tudomására. I) Jó ütemben halad a Politúr Ipari Szövetkezet lajosmizse! te­lepén az . új csarnok építése. (Opauszky László felvétele) (Méhest Éva (elvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents