Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-08 / 32. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1983. február 8. 0 Beszélgetés ebédszünetben. A képen a dédunoka, a kis Csepregi László is (átható, aki gyakran jár át a dédihez, özvegy Borsodi Józsefnéhez. Szövetkezeti nemzedékek A Felsőszentiváni Termelőszövetkezetben — a község két régebbi közös gazdaságának egyesülésekor ugyanis a helység nevét vette fel a mezőgazdasági nagyüzem — arról beszélgetünk Stefánovics Jánossal, hogy milyen sokat változott a világ az utóbbi évtizedekben, ö csak tudja, hiszen az édesapja a mozgalom alapítótagja volt, már 1951-ben belépett a közösbe. □ □ I — Én a gépállomáson kezdtem az első körmös-traktorokkal. Azok bizony kirázták az ember lelkét is. Sokáig szenvedtünk velük. Aztán jöttek a jobb gépek. A termelőszövetkezetbe 1954-ben léptem be. Ha egy új gépet kaptunk, igyekeztem mindig kiharcolni, hogy én vezethessem. Most gépkocsivezető vagyok, a Ladát nemrég egy Niva terepjáróra cseréltük ki. Nagyon élvezem ezt az autót. Dél van. Stefánovics János családlátogatásra invitál. Ilyenkor együtt vannak a szülők és a gyerekek. □ □ □ Valóban otthon találjuk a népes családot. A dédit, a feleség édesanyját, Stefánovics János feleségét, aki nemrég ment nyugdíjba a szövetkezetből, meg a gyerekeket. Ifjú Stefánovics János az általános iskola elvégzése után mint ipari tanuló, a szövetkezet segítségével tanult tovább, jelenleg a közös gazdaság élelmiszerboltjában eladó. A gazdaság a tetszetős üzlet megnyitásával jelentősen hozzájárult a lakosság jobb ellátásához. János jól érzi magát itthon. Tréfásan megjegyzi: — Azt a kenyeret is árulom, amelyet Pista öcsém süt. A közösnek ugyanis vagy egy péküzeme is, itt pedig a másik Stefánovics fiú dolgozik. Szintén örül annak, hogy nem kell eljárnia a községből máshová dolgozni. Átjöttek a szomszédból Csepregi Lászlóék is. Stefánovics Rózsa férje villanyszerelő a szakosított szarvasmarha-telepen, ő is ipari tanuló volt a szövetkezetben és így szerezte a szakmát. Házat vettek, nem panaszkodnak, szépen gyarapodnak a közösben. Elégedett a gépkocsivezető és felesége is, íbiszen a régi házhoz minden évben tudtak egy-egy új helyiséget „ragasztani”. A lakást szépen berendezték. .Elmondják azt is, hogy a közös jövedelmén kívül a háztáji is szépen hoz, jól kiegészíti a gazdaságban szerzett keresetet. □ □ □ Ma már egyre kevesebben járnak el Felsőszentivánról a 'közeli Bajára dolgozni. A szövetkezet erősödése, fejlődése, a kereseti lehetőségek bővülése itt tartja az ifjabb nemzedéket is. Kedves vendéglátóink példája is jól bizonyítja ezt. . K. S. 0 Az új szovjet terepjáró gépkocsi, a N*va, amelyet Stefánovics János vezet. WmFVajon mi lesz az ebéd? Az idén már exportra termel az új félegyházi baromfivágó Előrelátás? Megérzés? Kényszer? Ma már ezekre a kérdésekre nehéz lenne válaszolni, hiszen jó tíz esztendő telt el azóta, hogy a kiskunfélegyházi áfész vezetősége úgy döntött, elkezdik a baromfifeldolgozást. A miért akkor — s ez ma is igaz — a következő volt: a libahizlalást a város közvetlen környékén kistermelők végzik, s a szállítás nemcsak csökkenti az élő áru súlyát, tönkreteszi a májat, de megdrágítja a feldolgozást, sőt minőségi vitákat is okoz. A döntés helyességét akkor sem, ma sem vitatja senki, de az akkori feldolgozási feltételek enyhén szólva kezdetlegesek voltak. A libákat kézi munkával forrázták, kopasztották, dolgozták fel. A tenyésztési kedv, a jó árak ezért arra ösztönözték az áfészt, hogy 1975-ben modernizálja az Üzemet. Húszmillió forintos programot dolgoztak ki, s ebből 1978-ban felépUlt a hatvanvago- nos hűtőtároló hatmillióért. — Az évek teltek, s éppen amikor felépült a hűtőtároló, szükségessé vált a korábban beszerzett feldolgozó gépsor felújítása — mondta Tóthné dr. Sinkó Erzsébet, az áfész igazgatósági elnöke. — Erre azért is számítottunk, mert a korábbi már nem felelt meg a higiéniai követelményeknek. Új programot dolgoztunk ki 1979-ben, negyvenmilliósat, amelynek fele bankhitel, a másik fele pedig MÉSZÖV- és SZÖVOSZ- támogatásból származott volna. Sajnos, a támogatást nem kaptuk meg, s ezért már a következő évben égett a talaj a talpunk alatt. Nem csoda, hiszen öt éve Nyugatra exportáltunk, szerződések voltak a birtokunkban, s közben attól rettegtünk, mikor zárják be az üzemet, mert képtelenek voltunk biztosítani a magas fokú higiéniai előírásokat. — Éppen ezért ebben az évben újabb programot készítettünk — kapcsolódott a beszélgetésbe Ná- dasdi József, a pártalap szervezet titkára. — Ez már hetvenmillióba került, amelyhez 78-milliós bankhitellel, illetve MÉSZÖV-, SZÖ- VOSZ-hozzájárulással számoltunk. Pénz azonban nem volt, így a SZÖVOSZ leállította a beruházási elképzelést. S amire számítottunk, az bekövetkezett. Az üzemet kizárták a nyugati exportból. Nemcsak magunkért, de a tenyésztőkért, a kínálkozó' üzleti lehetőségek megragadásáért kiáltottunk segítségért! — Ez a segélykiáltás éppen a huszonnegyedik órában talált meghallgatásra — folytatta az elnökasszony. — Megkaptuk a bankhitelt, a támogatást, s nyomban gyorsítani akartuk az üzem építését. A SZÖVTERV 1980 januárjában átadta az alapozási terveket, s decemberre már készen álltak az alapok. Közben az épület- és a technológiai tervezés folytatódott, s a teljesen kész üzem határidőre, 1983. január 31-re elkészült. Ezt az építőipari szövetkezet megfeszített munkájának köszönhetjük. A szociális létesítmények még nem készültek el, de augusztus 20-án már azt is birtokba vehetik dolgozóink. — Erre az új létesítményre pontosan illik a név: exportüzem — mondta lelkesen a párttitkár. — Hízott- és soványlibát, pecsenyekacsát és libát, s más baO Tóthnc dr. Sinkó Erzsébet O Nádasdi József romfit tudunk feldolgozni a legszigorúbb higiéniai követelményeknek megfelelően A feldolgozó légkpndicionált, s amit lehetett, automatizáltunk. — A teljes termelés esetében — tért vissza az elnökasszony ismét a számokhoz — évi 200 milliós értéket állíthatunk elő, amelynek 85 százaléka nyugati exportra kerül. Ezek közül főleg a libamáj, a bontatlan és a darabolt áru, ami több mint 4,2 millió dollárt jelent a népgazdaságnak. Ebben az évben csupán 70—80 milliós értékkel számolunk, ám az üzem alkalmas —, s ebben van a nagy jelentősége — 70 és 250 millió forint között kifejezetten piacra, megrendelésre, a‘ 'kívánságoknak" megfelelően termelni... ‘Ném lehet vitás, érdemes' volt több mint 100 millió forintot költeni, kölcsönözni a kiskunfélegyházi áfésznek, hogy létrehozza a baromfifeldolgozó üzemét. A múlt évben 117 ezer dollár többletbevételt vállaltak, s ezt is öt százalékkal teljesítették túl. Ez évi tervük 63 millió forint, 1,6 millió dollár. A lehetőség most már adott, amelyet igyekeznek kihasználni, mégpedig olyan módon, hogy nem a termelési értéket, hanem a dollárkitermelést — éppen a minőséggel — kívánják növelni. A biztosíték? Az új üzem, a jól kiválasztott vezetők, az a nyolcvantagú, összekovácsolódott kollektíva, akik bizonyítani akarnak, s az a több mint kétezer kistermelő, akiknek a libatenyésztés, -hizlalás, -tartás jövedelmező. S a pártalapszervezet, amely a vezetőkkel együtt korábban részt vállalt a tervek elfogadtatásában, érvelt, eljárt felsőbb pártszervezeteknél, de ott volt az építkezésnél, s most, az üzemi próbákon. Korábban is, de most is, minden lehetőséget megragadnak, hogy meggyőzéssel segítsenek a vezetőknek. S éppen a bizonyítás miatt hozták létre az új üzemben a tizenkét tagú pártcsoportot, tették feladatukká a kommunistáknak a ' jó'fríínőségért, a nagyőÖfi'Sófl'ár- v bevételért kifejtett politikai rpun- kát,Ta gyors információt.' írásunk elején feltett három kérdésre most már könnyű egyértelmű választ adni: a hagyományos libatartásból, termelési kedvből származó kényszer, a külföldi piacon való maradás lehetőségének távlatai, a népgazdasági elvárások teljesítése állította válaszút elé az áfész vezetőit. Azok végül is — nehéz és kemény munkával, szilárd akarattal — a hélyes, az egyetlen járhatót választották. Gémes Gábor Őszintén, kritikusan A szakszervezetek fő funkciói közé tartozik a nevelés és a szervezés. A gyakorlatban a nevelő munka egyik fontos módszere a tagság politikai képzése és a tisztségviselők folyamatos oktatása. Ez nem könnyű feladat az ipari üzemekben sem, de különösen nehéz a mezőgazdaságban. A kampánymunkák, a nagy távolságok megnehezítik az oktatást. A mezőgazdaság sajátosságai miatt lerövidül az oktatásra rendelkezésre álló idő is. Mindezek alaposabb szervező-, előkészítő munkát igényelnek a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetétől, az üzemek szakszervezeti bizottságaitól, az irányító propagandistáktól. A sikerésebb oktatási év előkészítésére a MEDOSZ megyei bizottsága konferenciát rendezett az alapszervezetek propagandistái részére. Ezen értékelték az elmúlt év tapasztalatait és megvitatták, meghatározták a tennivalókat. Az idén mintegy kétezren vesznek részt mezőgazdasági Üzemekben, vállalatoknál szak- szervezeti oktatásban. A továbbképzés a SZOT Titkárságának irányelvei alapján keretjellegű, ami azt jelenti, hogy a központi témák mellett az alapszervezetek önállóan dönthetnek arról, hogy melyik időszakban, milyen helyi gondokat vitatnak meg. Fontos feladat a tagság politikai képzése is. Mindent összevetve, olyan ismeretanyagot kell adnunk a dolgozók- 1 nak, amely szilárd alap a munkahelyen felvetődő kérdésekhez történő hozzászólásokhoz, véleménynyilvánításhoz. Nagyon fontos, hogy a figyelem mindinkább a gazdálkodás hatékonyságát fokozó tevékenységre, annak helyi konkrét feladataira irányuljon. Igazítsuk az oktatást a napi élethez. Mindig a soron következő feladatok alapos megvitatása a legfontosabb. Ilyen például a munkahelyi demokrácia továbbfejlesztése, amelyről nemrég a Minisztertanács és a SZOT Elnöksége határozatot hozott. Az egyre szigorúbb gazdasági feltételek miatt az együttes cselekvés és gondolkodás rendkívül fontos. A vezetők vonják be a dolgozókat közös gondjaik megoldásába. Bátrabban vegyék igénybe segítségüket a tervezésben. A cselekvésre kész, gondolkodó embereknek adjunk lehetőséget arra, hogy véleményüket kinyilvánítsák. A minőség, hatékonyság, takarékosság ne csak szólam legyen, hanem napi gyakorlat. Ha sikerül fokozni a dolgozók aktivitását a mindennapi élet különböző területein, ezzel erősítjük a tömegkapcsolatokat és növeljük szakszervezeti munkánk erejét. Célunk, hogy az oktatás is az üzemi demokrácia fórum- rendszerévé váljon. Ez azt jelenti, hogy a dolgozók egy adott témáról elmondhatják őszintén, kritikusan véleményüket. Ezzel megvalósulhat az oktatás, tájékoztatás egysége, amely egyik alaptörekvésünk. A képzést vezető propagandistáknak felelősségteljes feladata, hogy az elhangzott jelzéseket, véleményeket összegyűjtsék, s továbbítsák a testületekhez, így a dolgozók jogos igényei, véleménye eljut az illetékesekhez. Mezei Zoltán MEDOSZ-titkárhelyettes Kedvező időjárás — zavartalan építkezés Lajosmizse fejlesztéséből, kommunális igényeinek kielégítéséből -jelentős részt vállal a nagyközségi tanács építési és költségvetési üzeme. A tizenöt szakma 100 képviselőjét foglalkoztató kollektíva megvalósítja évről évre a fejlesztési keretből történő beruházásokat, iskolák, intézmények tatarozását, felújítását ' végzi, szabad kapacitását felhasználva pedig bérmunkát is vállal. Ratkai István üzemvezető kérdéseinkre válaszolva elmondta, hogy a tervezett feladatokat elvégezve, a múlt évben 18 millió forint értékű munkát végeztek. Ezek közül igen jelentős volt például a járási szociális otthon -régi szárnyának, valamint az egészségháznak a felújítása. — Milyen tervekkel kezdték ezt az évet? — Nagyközségünk fejlődésében jelentős esztendőnek ígérkezik 1983. Az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat — mint generálkivitelező — tavaly hozzálátott egy 16 millió forintos beruházás — a jelenlegi igényeknek megfelelő és később tovább bővíthető szennyvíztelep építéséhez. A kedvező időjárás szinte zavartalan munkalehetőséget biztosít s üzemünk dolgozói várhatóan áprilisban megkezdhetik a telep felépítményeinek, kezelőépületének az- építését. Másik nagy feladatunk a fővárosi Politúr Ipari Szövetkezet la- josmizsei telepének bővítése 10 millió forint értékben. A múlt év második felében láttunk hozzá egy 550 négyzetméteres alapterületű csarnok építéséhez. Itt is zavartalan á munka, a program szerint még az első félévben átadjuk a megrendelőnek. Ugyancsak jól haladunk a MÁV-állomáson néhány épület teljes felújításával. — Ha ezeket befejezik? — Nem fogunk unatkozni. Várhatóan márciusban már megkezdjük egy OiTP-beruházás — 34 lakásos ház — építését. A 20 millió forintos épület földszintjén három bolt is lesz. A második félév elején ugyancsak OTP-be- ruházásban 16 lakásos házat építünk, ennek a földszintjén is lesz két üzlethelyiség. Megkezdődött Lajosmizsén is a gázprogram megvalósítása. Ha rpajd eléri a nagyközséget a gázvezeték, mi is részt vállalunk a fogyasztók bekapcsolásában. — Az üzem fejlődik-e? — Dolgozóink szociális körülményeit a múlt évben sikerült javítani. Létrehoztunk egy új, az igényeknek megfelelő étkezdét, melegítő-konyhát, valamint öltöző-zuhanyzót, és felújítottuk a klubhelyiséget. Az idén szeretnénk a munka- körülményeken is javítani Jelenleg egy szemétgyűjtő kocsink megfelelő terv szerint a nagyközség területén 700 edény tartalmát szállítja el. Szeretnénk beszerezni egy másik gyűjtőikocsit s ugyancsak tervezzük egy kis és egy nagyobb tehergépkocsi vásárlását. y — Egyéb idei feladatok? — Január 1-től új tevékenységünk az ingatlanok kezelése. A nagyközség 61 állami lakása került hozzánk s már el is végeztük ezek teljes felmérését. Most folyik a > lakbérek megállapítása és ezeket március 31-ig hozzuk a lakók tudomására. I) Jó ütemben halad a Politúr Ipari Szövetkezet lajosmizse! telepén az . új csarnok építése. (Opauszky László felvétele) (Méhest Éva (elvételei)
