Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
1983. február 1. • PETŐFI NÉPE • % tKIMERÍTHETETLEN FORRÁSBÓL jgp Mit láthatunk a mozikban? » Mllene Demongeoi a Tamás bátya kunyhójából készült filmben. A világ filmmü- ! vészeiében sorra 1 készülnek az irodal- | mi műveket feldol- J gozó filmek. A világ- j irodalom kimeríthe- j tetlen forrás, és | nemcsak a klasszi- ! kus művek, hanem : a bestsellerek, lek- I tűrök, sőt a krimik j is sorra, filmvászon- I ra kerülnek. Kinek nem tarto- I zott kedvenc olvas- j mányai közé Kipling két hires regénye, A dzsungel könyve és a Riki-Ti- kl-Tévi? Ez utóbbi Í nyomán szovjet—indiai közös produkcióban forgatták az j azonos című filmet 1 egy megbénult kis- I fiú és egy kígyóölő I monguz barátságá- I ról. Felnőttekhez és J gyermekekhez egy- ] aránt szól egy má- ■ sik mű is, a Leszja I Ukrainka meséjé- I bői készült Erdei I dal. Egy szegény pásztorfiú és I egy tündér szerelméről szól, a hűség, a hűtlenség, a hiúság nagyon emberi problémáit tükrözi. Rendezője Jurij Iljenko, fősze- i replője Iván Mikolajcsuk. j Verne Gyula regényeit felso- I rolhatatlanul sok film dolgozza j fel a legkülönbözőbb országok- j oan. iMost csehszlovák stúdiók- | ban és csodálatos helyszíneken I készült a Várkastély a Kárpá- I tokban filmváltozata. A roman- j tikus történet bővelkedik rejté- I lyekben. Rendezője, Oldrich Lips- j ky nevét olyan alkotások fém- J jelzik, mint a Négy gyilkosság jelég lesz, kedvesem! és az Uraim, j megöltem Einsteint! A főszerep- hők között pedig bizonyára mindenki szívesen látja viszont a j Kórház a város szélén té.vésoro- ízat talán legkedvesebb, jó humo- jrú, emberséges orvosát, Strosma- jjer doktort, azaz 'Milos Koped- ikyt. A nagy magyar romantikus, Jókai sem hiányozhat természetesen a sorból. A televízióban már látott Névtelen vár a mozik műsorára kerül. Főszereplőid Konc?* Gábor, Pap Vera, Tordák Teri. A gyakran megfilmesített regények közé tartozik a Tamás bátya kunyhója is. Ezúttal több ország filmeseinek összefogásával, olasz vállalkozásban készült film, Radványi Géza irányításával. A főszerepet a fekete bőrű amerikai John iKitzmiller, az NSZK-beli O. W. Fischer és a francia Miiéne Demongeot játsz- sza. Filmcsemegének ígérkezik a Vérnász. A spanyolok készítették nagy írójuk, Garda Lorca művéből a nehezen meghatározható műfajú alkotást. Antonio Gades és világhírű társulata munkáját láthatjuk, ahogyan baletté formálják Lorca drámáját. Osztrovszkijnak a magyar színpadokról is ismert műve, a Bolond pénz az alapja az azonos című szovjet filmnek, amelyet a neves, rendező-színész, Jevgenyij Matvejev készített. A főszereplők között van Jelena Szolovej és Alekszandr Mihalkov. Kemény fába vágta a fejszéjét Ton O’Horgan amerikai rendező, amikor filmre vitte Ionesco Orr- szarvúját. Az eddigi hírek szerint a vállalkozás "jól sikerült, erőteljesen érzékelteti az író antifasiszta állásfoglalását. Ebben bizonyára jelentős részük van a kitűnő színészeknek: Zero Mostel- nek, Gene Wildernek és Karen Blacknek. A misztikus Arthur-legenda is celluloidszalagra került, mégpe- gdig ^éjatefg^ ofi 1 mbd), . Excalibur cTmmélr'iíetídézöjé ‘John Boor- lfiän, Ükirfek ’nevét a Csillagok háborúja tette ismertté főszereplője Nigel Terry. Jean Cocteau A kétfejű sas című regénye alapján készítette Michelangelo Antonioni Az oberwladi titok című filmdrámáját, amelynek központi figurája egy királynő, akit Monica Vitti személyesít meg. Partnerei: Paolo Bonacelli, Franco Branciaroli és Elisabetta Pozzi. E. M. MOSZKVAI ESTÉK A tudós Efrosz, a sziporkázó Ljubimov HATATAHKI Nem irigylem azt a moszkvai polgárt, vagy odalátogató idegent, akit színházbajárási mániával is megáldott az ég, s ráadásul határozott tervei vannak, hogy mit, hol, mikor akar látni. Néha a szerencse, biztosabban a protekció segít. Az ember valakinek a révén előbb-utóbb megismerkedik az egyik, már Bulgakov által is megénekelt — úgy látszik, halhatatlan — Adminisztrátorral, aki a pártfogóra való hivatkozás után kiadja a különben olcsó jegyet. Nekem szerencsém is volt, meg pártfogóm is akadt, és így harminc előadást láthattam fővárosi, leniingrádi és legkülönbözőbb nemzetiségi színházak előadásai-, ban. Moszkvában és más nagyvárosokban ugyanis ősz táján sok a vendégjáték. Láttam Alma Atá- ban működő koreai, ukrán; szibériai társulatokat is játszani. Az előadások színvonala közepes. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy fél évszázada még azt sem tudták, hogy eszik-e vagy isszák a színházat néhány vendégszereplő társulat székhelyén. Az általam látottak alapproblémája éppen abból fakadt, hogy Efrosz színháza, mint már számtalanszor megírták, a városközponttól nem messze, a Malaja Bronnaja utcában van. Innen kapta nevét is, melyet a színház- barátok csak vágyakozó sóhajjal együtt ejtenelT ki. Azt már talán kevesebbszer írták meg, leheti hogy nem is igazán fontos, mindenesetre meglepő, hogy Efrosz színházának nem maga Efrosz a főrendezője. (Egyébként a társulat két évvel ezelőtt Pesten is vendégszerepeit.) Efroszra jellemző, hogy gondolkodása, színpadi munkája megfejtendő tárgyául általaoan klasszikus drámát választ. Jelenleg repertoáron levő rendezései: Gogol: Háztűznéző, Turgenyev: Egy hónap falun, Mo- liére: Tartuffe (vendégrendezés a Művész Színházban), Csehov: Három nővér. De kiválóan ért Arbuzov és Rozov drámáinak ^objektívabb megfejtéséhez is. nem lévén saját, kialakult színházi és drámai hagyományuk, tehát színházi (színészi) és rendezői nyelvük, inkább az oroszból merítenek. Erre a hibás gyakorlatra cáfol rá világsikerével a grúz nyelvű Rusztaveli színház Tbilisziből. De maradjunk Moszkvánál. A színházi Moszkvát ma is valójában a két javakorabeli mester, A. Efrosz és J. Ljubimov előadásai fémjelzik. S a legnagyobb öröm, hogy nemcsak dicsőségük, de intellektuális produktumaik (rendezéseik) szintje, tehetsége sem fakul. Aki kiyáncsd arra. mennyire a dráma objektív formái felől indítja az elemzést, mennyire idegen tőle bármiféle művön kívüli ötlet beépítése vagy prekoncepció, mennyire nem tanulmány formában, stílusban fejti ki a drámákról, a szovjet irodalomtudomány berkeiben is méltán szá- montartott véleményét, az olvassa el egyik könyvének, a Szerelmem, a próbának a Népművelési Pro- pagandaircfcla kiadásában megp jelent magyar fordítását. Mivel nálunk is a ki tudja már hányadik Csehov-reneszánsz tetőz) érdemes talán megjegyezi niink, hogy Moszkvában is három színház játssza a Három nővért. Egyszerre megnézhető (lenne) Efrosz, Ljubimov és Galina Volcsek rendezése. Utóbbi a Szovremeny- nyik Színházban megy, és intellektuális és színházi jelentőségében messze alattá marad Efrosz és Ljubimov munkájának. Efrosz Három nővérét elsősorban társulata határozza meg. Színészválasztását, együttesépítését a jelenlegi magyar példák közül talán a kaposvári színház alkár tíz évvel ezelőtti. akár az átszervezések után átalakult jelenlegi modelljéhez hasonlíthatnám. Efrosznál is tehát elsősorban erős egyéniségek szigorú szakmai és etikai elveken szerveződött csapatával állunk szemben. Lényegében ugyanaz a tíz—tizenkét színész játszik minden általa rendezett előadásban/ E közösség erős szellemi érdekeltsége, s a minden konvencionális megoldást szép lassan kiszorító próbamunka* hozta létre századunk végének talán legtisztább Csehov-olvasatát. A modern Taganka J. Ljubimov viszont a legszi- porkázóbb. legmoszkvaibb, leg- ironikusabb, legbölcsebb, . leg- brechtizáltabb Csehov-show-t rendezte meg új, csupa üveg, csupa vörös tégla színházában, a Tagan- kán. A színház _szép, tágas nézőtere, modern, kényelmes bútorai, az ízléses előtér mind arról tanúskodik, hogy a világon sok helyütt vendégrendező Ljubimov igencsak körülnézett, mielőtt beleegyezését adta volna a felújításhoz, az új színpad megépítéséhez. Sok helyütt olvashatunk arról, hogy a színház egyik oldalfala felnyitható, s hogy ez. illetve a moszkvai utcán játszó katonazenekar is szerepet kap a Három nővérben. Ez a geg sem magában áll, az előadásEan az eddigi színházi nyelvek által kifejezhe- tetlenül hagyott, a Három nővért átszövő asszociációk megejtő tömegevei találkozunk. A formák nála nem pusztán intellektuális rendszerként, megtervezettként funkcionálnak, hanem rnínjtegy egymást átszőve, impresszionisz- tikusan meghagyva a nézőnek a ki- és bekapcsolódás, a ’megértés és a pusztán ráérzés dinamikáját. En még Csehov-előadáson ennyit nem röhögtem, amellett, hogy hűen a Taganka társulata által példaképül választott Brecht szelojidh&c G%i£r&(_ Ö&L&x. CneKTawib ■ 2-i aoRctsmhi leméhez a tragikus pillanatok és az átmenetek is nagyon kiélezettek voltak. Sajnos. Ljubimovék gazdag repertoárjából, melyben jelentős helyet foglalnak el a versösszeállítások, e kiváló Három nővéren kívül csak „szíh- házalapitó” előadásukat, Brecht: Szecsuáni jólélek-ét sikerült megnéznem. Mert ha a moszkvai színházak átlagába nehéz bejutni, akkor a Tagankára egyenest lehetetlen. Mindent tudó társulat Ljubimov most az orosz drámairodalom gyöngyszemének, Puskin: Borisz Godunov-jának megrendezésére készül táncolni, énekelni (s ami a fő), játszani tudó társulatával. Kívánjunk neki minden jót e Mejerholdot is foglalkoztat ó dráma sikeres színpadra állításához és reménykedjünk, hogy legalább a tv Világszínpadának adásában megnézhetünk majd néhány képsort, részletet az előadásból. Heltai Gyöngyi Vágyakozó sóhajjal ejtik ki a nevét MOCKOBCKMfl flPAMATHHECHHfl TWITP zrnon 6POHHO*i WSéKi'.v.v.v.v.v.v.v TÓTH ISTVÁN: A kis postakocsi 'foglalkozásom sok utazással jár. Munkahelyem központja is távol van lakóhelyemtől, ekképpen duplán kijut nekem az ingázásból. így huzamosabb időn át megesik, hogy hetenként csak egyszer találkozom a családdal — s benne a kisfiámmal. Nemegyszer megilletődve tapasztalom, mennyit nőtt, mint lett értelmesebb, hogyan jelentkeznek új vonások jellemében. Ez az ingázó-sors ritkábban emlegetett „szférája”’. Gondolhatják, mit meg nem tennék a gyerek kedvéért a szombat estéken, vasárnapokon. Megérthetik, hogy nem dorgálással, prédikálással töltöm az időt, bár- ahány csínytevéséről számol be a feleségem, nagymama vagy nagyapó. Játszunk, nyakunkba vesszük a várost vagy a határt, cserkészünk az erdőben, pecázunk a folyónál. Az az egy este és egy nap jórészben az enyém és a fiamé. Természetesen eleget rágom a fülét, legyen figyelmes az Iskolában, fogadjon szót otthon, tanuljon jobban, de látom, érzem, hogy a gyerek unja. Mondta is már: „Apuka, erről máskor is beszéltél, — tudom. Inkább azt meséld el, hogyan folyik fel a víz a víztoronyba ... Olyan keveset vagy itthon .. ." Igen, ezért várom olyan izgatottan a péntek estéket. Ilyenkot Sokáig olvasok lefekvés előtt — albérleti lakásomban —, hogy annál hamarabb eljöjjön a reggel. AA'íg távol vagyok, még á vo- naton is hazakészülök. Az ablakból lesem, miiyenek máshol á családias esték, a munka utáni órák. A házak, villák udvaros végükkel is fordulnak a vonat felé. Be lehet látni még a szobákba, konyhákba is. Itt vacsora, körül sürgölődik az asszony, lába alatt a gyerekek rajával. A férj virágtartót barkácsol a ház előtt, vagy kerítést fest. Amott egy első emeleti lakásban anyuka a kislányával bíbelődik — öltözteti. Apuka meg nyakkendőjét köti a nyitott ablak üvegtükrében. Emitt a verandán beszélgetnek, amott a baromfiban gyönyörködnek. Most egy konyhakertből integet a tovarobogó vonatra a ka- pálgató család, máskor egy vén diófa alól emelgeti üdvözlésre poharát valami borozó társaság. Községről községre hasonlóak az alkonyat képei. A babakocsit toló házaspár ugyanúgy fordul hátra minden helységben a vonatdübörgésre, mint ahogyan a kapuban tereferélő asszonyok is elküldik önkéntelen mosolyukat a más tájakra szaladó vonattal. Mire állomáshelyemre érek, villany ég mindenütt. Rendszerint jó népes vendéglőkben vacsorázom. Szeretem az embereket, s köztük nem érzem az egyedüllétet. Arcukról nekem is jut egy- egy derűs rezdülés, szemükből röpke vidám villanás, amit otthonról, a feleség, a szülő egy-két jó szavától, a gyerekek kedves csacskaságaiból hoztak el magukkal. Ügy érzem, én is csak épp eljöttem hazulról, s mire visszamegyek, a gyerek megint éhes le$z. Én is. Es „kitaláljuk”, hogy süssünk —! például hagymát, paprikás szaftban. Az még jobb lesz, mint a vacsora volt. Azután sétálgatok. Figyelem a gyereküket vezetgető házaspárokat. Azt képzelem, hogy otthon ugyanezt csinálom én is. Megállók mellettük a játékbolt kirakatánál, hallgatom az apróság türelmetlen sürgetését: „Ezt vedd meg, apuka. Nem, inkább amazt!” Akkor én is elhatározom, hogy szombaton pedig olyat veszek a fiamnak. Viszek is neki valamit minden szombaton. Becsapom magam, hogy ezzel tán pótolok valamit, egy kicsivel több szeretetet adok. Marad a gyereknél valami belőlem, ha el is kell jönnöm vasárnap éjjel. Tudom, ez csak önáltatás. Hétfőn még juttat valamit a játék a fiam eszébe a szombat estéből, vasárnapból, de kedden — szerdán pedig még jobban — már csak a következő játék vá- rása emlékezteti rám. Őszintén mondom, az már a gond, hogy mit vegyek még neki, amit eddig nem kapott. TJogyan, miből értené meg ő, hogy az apja egész gyerekkorában egy kisbiciklire várt? — Nyárról nyárra „híreskedett” kis cimboráinak, hogy — „Ne félj, apám hoz ám Pestről olyan kis- biciklit, hogy csak na!” Tehetett róla szegény apám, hogy sosem tudta teljesíteni kívánságomat? Hiszen nyár végi éjszakán legtöbbször olyan, de olyan óvatos-félénken kopogtatott az ablakon. Fel ne ébredjen a gyerek, ne tudja meg, hogy gyalog jött haza — .167 kilométert hagyva a háta mögött. Pedig én mindenről tudtam. Pedig milyen iszonyú várakozással vártam nyárról nyárra azt a kis- • biciklit. Hogy füleltem ezeken az éjszakákon, az ablakkocogtatás után: most nyitott kaput anyám, most jöttek be a konyhába, most! most! — hallom-e a kisbicikli pengését, amint leteszi apám a ruganyos kerekekre? De még parányi cirrenést, a csengő annyi kis cincogását sem hallottam, mint mikor két egyfilléres összecsendül. Nem ám, mert apám pénzt sem hozott, hiszen Pesten még nagyobb munkanélküliség volt, mint városunkban. Egy kívánságomat ugyan elértem. Egy évig laktunk Pesten, közelebbről a Valérián. Onnan gyalogoltam be hetenként egyszer-két- szer játszani az unokatestvéreimhez. A Boráros tér 6. alatt laktak. Emeletes házban. Szegények voltak ők is, csak hát nyolcéves fejjel mégsem néztem őket annak — a mi kátránypapír-tetős, faba- rakos létünket az ő emeletes házi viszonyukkal összevetve. Azt gondoltam, valami közük van a tulajdonához, pedig számtalanszor hallottam a nagynéni keser- gését: „Már nem lesz tovább könyörületes a háziúr”. melet-szomszédságukban laktak Törzsökék. Törzsök Bandi apja mérhetetlen magasságban élt felettünk: könyvelő volt a BANKBAN. Bandinak meg volt a sok játéka közt egy olyan, de olyan, hogy még ma, évtizedek múltán is meg-megdobban a szívem, ha rágondolok. Kis postakocsi. Akkurátus, pont olyan, mint a nagyok akkoriban, amilyen a mi városunkban is volt. Zöld, nemzetiszínű szegéllyel, magyar koronával. Tető az ülés felett, ajtaja hátul, mint 'az igazinak. Még a kocsis is olyan* volt a bakon, mint otthon Szarka bácsi. A ló meg előtte — az meg csupa csoda volt. Mikor húztuk a kocsit, úgy járt a lába, mint a valóságos lovacskának. Pedig pléhből volt az egész. Nahát én újgy megóhajtottam ezt a postakocsit, hogy majd megszakadt a szivem érte. Rosszul voltam, ha Törzsök Bandi durván lökdöste, mert — mint mondta — útálja már, olyan ócska. En meg jártam, jártam az uno- katestvéremékhez, csakhogy Tör- zsökéknél láthassam, foghassam a kiskocsit. Micsoda boldogság volt nyitogatni,’ csukogatni, belerakosgatni, tologázni, csettintget- ni a lovacskának, és érezni a kis játék éles bádogszagát. Egyszer, nagyremegve, megkérdeztem Bandit: „Nem adod el?” — Rám nézett, mintha mérlegelné, mekkora bolond vagyok, azután a gyerekek érzékenységével észrevehette rajtam, hogy a kocsiért mindenre képes vagyok. Fölényét élvezve válaszolta: — Két pengőért! Mit tudja az én kisfiam, mi volt akkor két pengő! Egy nyáron át cipeltem piaci kofák kosarait, rakosgattam batyujukat, áruikat a kocsikra, hogy hetipiaconként megkeressem a 20 filléremet. Egy pengő negyventől felfelé nagyon nehezen gyűlt, mert többször újra kellett kezdeni a spórolást. Abból is éltünk, mert apám akkor sem keresett. Pedig mennyit járt munka után! Mondom, nagyon szorított az idő s, mert készültünk vissza vidékre. En pedig össze akartam rakni a két pengőt. Esküszöm, akkornap hajnalban szöktem be Pestre, Törzsökékhez, mikor indultunk haza, a kis vidéki városba. ■\7égre enyém lett a kis pos- * takocsi. Nem lehet azt az örömet szóval kifejezni. A VILÁG volt vele az enyém. Mikor otthon minden pótyer- kát összecsomagoltunk, a kis postakocsinak nem jutott hely egyik pakkban sem. Könnyen összevisszagörbülhetett, nyomódhatott volna. En meg ki nem engedtem volna a kezemből, s végül mindenhonnan kimaradt. Bántam is én, legalább a kezemben vihettem. A Mária-Valériáról az úgynevezett Katonaréten vágtunk át a népligeti aluljáró felé. A nekem jutott csomag is olyan nehéz volt — szó szerint egész vagyonúnkat vittük magunkkal —, hogy ^ két kézzel kellett fognom a bőgj át, mert majd elrántott. A kis postakocsi-egyre jobban belehasitott a húsomba, hiszen kétségbeesetten Szorongattam, ragaszkodtam hozzá. El is ejtettem, s ilyenkor apám, szegény, mérges volt, mert mindnyájunknak meg kellett állnunk, lepakolnunk. Mikor már harmadszor esett ki kezemből a kiskocsi, véres volt a csomagot átfogó kendő bogja is, úgy belém vágott a lovacska karcsú pléhlába. Apám valósággal rfmánkodott. — Kisfiam, látod, nem bírod. Meg is vérezted magad, az hiányzik, hogy vérmérgezést kapj, elég bajunk van így is. Mi sem tudjuk hova tenni anyáddal. Rá se nézz! Jövök én még Pestre, ajjaj, menynyiszer jövök. Ássuk itt el egy lyukba a kis szekeret. Nem viszi azt el senki. Megtalálom. Na gyere, ehun a bicska, ássad! — Apám elfordult... Ma is érzem, milyen sósak voltaik a könnyek, míg ott, a Katonaréten elástam az én legnagyobb kincsemet.. Évtizedek múltak el. Egy- -*■' szer, ember koromban, kisettenkedtem arrafelé, mikor Pesten jártam. Szédültem. A világ, a tárgyak, a rét arányai megváltoztak. Még csak elképzelni sem tudtam, merre áshattam el a kis postakocsit valamikor. Annyi, de annyi új csapás vezetett a liget felé, annyi új ösvény keresztezte a régieket. Ma már csak vállalati autóból — ritkán vonatból — nézdegélek — arrafelé, ahol új nagy házak, a József Attila telep tömbjei temették be a régi utakat... V arácsonyra elemmel műkö- dő, távvezérlésű égszínkék autót vettem ajándékul nyolcéves kisfiamnak. Mikor nagy boldogan odaadom neki, szinte sértődötten, duzzogva tolja félre: „Mondtam, hogy lánctalpas traktort vegyél, aminek olyan átlátszó motorháza van, és ha jár, le-fel mozognak benne a hengerek. Ez nem kell!" Most mondjam azt neki, hogy — bezzeg...? Lehet, ha rendszeresen vele lehetnék, lánctalpas se kellene? Ügy lehet, a játék csak játék. A szeretet meg szeretet. Nagy választék - őszi vendégjátékok
