Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-04 / 29. szám

1983. február 4. » PETŐFI NÉPE ft S Tudás és szabadság skolások számára nyi­tott — úgymond — sza­badidő-klubból adott riportot a rádió. A kezdemé­nyező, még pontosabban szól­va „ötletgazda", ennélfogva alapítóként is tisztelhető ta­nárnő sugárzó örömmel be­szélt az okos kísérlet eddigi sikeres tapasztalatairól. Hogy általános és középiskolások egyaránt milyen szívesen töl­tik itt, tapintatos 'felügyelet mellett szabadidejüket. Hogy­ne, hiszen a sokféle játék, be­rendezés, technikai ) szerkezet egyaránt kínál egyszerű vagy bonyolultabb készséget kívá­nó elfoglaltságot a gyerekek­nek. Olcsó „beléptidíj" elle­nében, amit az éppen pénz nélküli kisdiák „hozom"-ra is kölcsönkaphat. Ha jól emlék- szem, sok más színes, érdekes velejáró mellett bizonyos szo­lid feltételek is „szabályozzák" a látogathatóságot; no nem kell „tanfelügyelő bácsis” szi­gorra gondolni. Csupán arról van szó, hogy a tanulás elha­nyagolásában nem nézik el a „parttalanságot". No de ezúttal a vezető ta­nárnő egyik, minden bizony­nyal örömében, és kis ven­dégei javára, eltúlzott meg­állapítására szeretnék utalni. Arra, amikor szinte lelkes büszkeséggel jegyezte meg, hogy a hét—nyolc éves kis­diákok majdcsaknem azonnal bánni tudnak a modern tech­nikai berendezésekkel. Egy­két ránézés, mozdulat-imitá­ció, és már rá is jöttek, mely gombokat kell megnyomni, hol lehet bekapcsolni, őszintén bevallotta a tanárnő, hogy ő még nem ismeri ki magát ezeken a szerkentyűkön. Hát 'igen. A mai úgyneve­zett kisiskolások a technika elsajátításának, a természet, a világ megismerésének útjára már olyan fogalmak birtoká­ban indulnak, melyekről az összes megelőző vnemzedékek egyáltalán nem, vagy a mo­dern kor emberei közül is csak a tudomány magasabb szintjén állók tudtak. Hogy csak a kozmikus sebességet, súlytalanságot, ürrandevút említsük. Amikor a mai glsőosztályos ábrándos negyedóráiban raké­tát rajzol, a legmagátólérte- tődőbben cirkalmazza űrha­jója alá a földgolyót, ö már hatéves korára megtanulta, hogy a Föld gömbölyű. Látta az űr-televíziós felvételekről, képes újságokban közölt mű­szaki rajzokról, elmagyaráz- tatta magának — és még ki tudná, milyen úton-módon ju­tott úgyszólván játszva olyan tudás birtokába, amelyet ta­lán még szülei is izzadva sze­reztek meg annakidején — az iskola felsőbb osztályaiban. Ha aztán egyik-másik nagy­mama — a jövő nemzedék lelkiüdvét féltő buzgalmában a felhők felett röpködő an­gyalkákról kezd sejtelmesen suttogni, könnyen megkapja a nebulótól: „Jaj de kishuta tetszik lenni, Tyitov is, Glenn is megmondta, hogy semmifé­le angyallal nem találkozott odafent." zabadság. Csak az isko­lai értelemben vett szabadság is összeha­sonlíthatatlanul más a mai első osztályos szemében, mint volt — mondjuk .— a mosta­ni jó középkorúak, pláne idő­sebbek számára annak idején. Megdöbbenten kerekítené okos szemét a tanítóra a mai elsős, ha az azt kívánná, hogy elöl vagy hátul karbatett kéz­zel ülje végig' az órákat. Szélsőséges mivoltukban is kedves esetek jelzik, miként él w szabadság természetes „felfogása" már a hatévesek ösztönében is. Nagy tudású lélekbúvárok bizonyára le tudnák vezetni, miként függ össze a mai gye­rekek sokszor szemtelenségnek ható magabiztossága, szabad­ság-értelmezése — sok egyéb között — például a játszva fölszedett technikai tájéko­zottságukkal s ebből fakadó könnyed készségükkel... Pláne, ha felnőtt környezetük­ben, horribile dictu iskolai ne­velőik, oktatóik körében az ellenkezőjét tapasztalják! em hiszem, hogy „vélet­lenül" ugrott be — „tudatom mezejébe" —, amikor az országos ideo­lógiai értekezletről sugárzott tévé-szemelvények között egy tudós hozzászólását hallgat­tam. A felnőtteknek adresszál- va, a technikai, tudományos érdeklődés kitágításának fon­tosságát hangsúlyozta. S ar­ról is szuggesztív derűlátás­sal szólt, hogy az ifjúság olyan friss rétegeinél, mint a mai hét—nyolc esztendősök, meg­lepő a tudományos-technikai ismeretek iránti érdeklődés, s ami vele jár, a készség alkal­mazásukra. Hogy „kisújjukban van", mi jellemző egy Lada, Wartburg, avagy Porsche mo­torszerkezetére ... Szóval — s ez a természet rendje — az ifjúság kezdi jobban érezfli a „kor szellemét", mint né­mely felnőttek. Tóth István Türelemüvegek a Naiv Múzeumban Izgalmas, ritka élményt nyújtó kiállítást láthatnak a kecskemé­tiek a Magyar Naiv Művészek Múzeumában. A tárlókban — ma már ritkaságszámba menő far­májú és nagyságú — üvegek, bennük jeleneteket ábrázoló alko­tások, fából, papírból, szárazvi. ragból. Első pillantásra felötlik a nézőben a kérdés: hogy lelhetett az üveg szájánál jóval nagyobb méretű figurákat behelyezni a palackokba, és stabilan elrendez­ni. Akármilyen földöntúli va­rázslatnak is tűnnek, emberi kéz művei. Türelemüvegek. Elkészí­tésükhöz — erre utal elnevezésük is — fantasztikus türelemre, ügyességre, gazdag alkotó fantá. ziára van szükség. Nyugat-Európában már a XVI. században közkedvelt szobadísz volt a fekvő üvegbe épített hajó, Németföldön pedig a játékkészí­tés egyik ágának számított. A legrégibb magyarországi emlékek a XVIII. századból származnak. A türelemüvegen kívül másfajta elnevezésekkel is találkozhatunk, így a türelemmunkával, rabmun­kával, vagy a bányászpalackkal. A görömbölyi Dulai család pedig — akikről a múzeumi katalógus részletesen is szól — üvegbe való portékának nevezi. A bányászpalackokat idős, nyugdíjas bányászok .készítették, az öreg matrózokhoz hasonlóan, régi munkahelyüket örökítették meg bennük. Ezek az üvegek ki­vétel nélkül a történeti Magyar- ország északi bányavidékeiről, Selmecbányáról, Bakabányáról valók, áhol a kitermelés akkor­tájt igen magas szinten folyt. A palackokat a bányához hasonlóan több „emeletre” osztották az al­kotók. Az al&ó szinteken a külön­féle munkafolyamaitok elevened­tek fel, legfelül pedig gyakran a bányaigazgatóság vagy a bíróság tagjai jelennek meg. A jelenetso­rok, a szerszámok, az emelőszer­kezetek aprólékos kidolgozása a munka alapos ismeretéről tanús­kodik. A bányászat mellett a leggya­koribbak a vallási témák: a kál­vária, Krisztus ^íratása, az oltár, előtte miséző pappal, vagy a kín. zatás. Érdekes, hogy ennél a cso­portnál nem az emberi alakokon van a hangsúly, hanem sokkal inkább a kínszenvedés eszközein. 1932-ben például egy Szarvaskő környéki juhász így fogott mun­kája történetének elbeszéléséhez: „Ebbe a kis üvegbe például 36 darab előre megfaragott fát rak­tam bele. Belőlük 9 darab esik a feszületre, 14 a megfeszítés és kínzás szerszámaira (szegek, dár­dák, fűrész, kalapács, fogó, bot, létra, ásó, bánd, korbács), kettő Krisztus koporsójára, kettő a ka­kasra.. kettő a galambokra.” A végén — a nem mindennapi mun­kára utalva — így fejezte bemon- dókáját: „De az biztos, hogy .a Krisztus kínszenvedésének üveg­be rakása maga is kínszenvedés” — olvashatjuk a katalógusban. A vallási témájú türelemüvegek egyenlő rangban voltak a búcsú­járó helyekről származó kegytár­gyakkal és gyakran a gyerekek vallási nevelésének szemléltető eszközeiként szolgáltak. A kiállítás egyik tárlójában lát­ható néhány primitív szerszám is — drótkampó, pálcika, hosszú csipesz, egy képsorozaton pedig a türelemüveg-készités fázisait kí­sérhetjük végig. A türelemüivegekről jó időre megfeledkeztünk, gyűjtésük sem könnyű. Ezért nem érdemes (ezt a ritka alkalmat elszalasztani, amikor az ország múzeumaiból és a magángyűjteményekből kölcsön vett tárgyaik önálló kiállításon szerepelnek. A türelemüivegek rengetegében való eligazodáshoz remek segítséget nyújt, az egyes palackok izgalmas történetével is fűszerezett múzeumi katalógus. Kormos Emese Orgona­hangverseny Házi hangversenyen, á Fő­városi Művészi Kézműves Vál­lalat orgonakészítő üzemében avatta fel Lehotka Gábor or­gonaművész azt a kétmanuálos, ötregiszteres, 260 sípos barokk jellegű orgonát, amelyet a frankfurti nemzetközi hang­szerkiállításra gyártottak. fiatalokról - fiataloknak AZ ÉN PORTRÉM Az ordasi KISZ-titkár , Az uszódi Egyetértés Tsz orda­si üzemegységéhez berobog egy fiatalember. Lelkes, rögtönzött beszámolóját nem lehet figyelmen kívül hagyni. Csupa temperamen­tum. Gyorsibeszédűsége határo­zottsággal párosul. Látszik rajta: valami állandóan hajtja. Beszél, getésre invitálom. — Tavaly választottak meg községi KISZ-titkárnak. Az ak­cióprogramot teljesítettük, talán többet is. Gyorsan peregnek a na­pok, valami mindig történik. Itt lehet számítani a fiatalokra. Jön- nek, ha sportról, kulturális ren­dezvényről, vagy társadalmi munkáról van szó. „Elhintem”, elterjed, hogy mit. szeretnék, s máris terítjük a járdán a salakot, ássuk a fáknak az árkot vagy rúgjuk a labdát. A KISZ-tagok száma huszonnégy. Úgy tűnik, az utánpótlással sem lesz baj, mert a helyi általános iskola hetedik és nyolcaidik osztályos tanulói mindig önként jelentkeznek: hol, mit segíthetnek. Ez persze kölcsö­nös ... — Tizenkilenc éves vagyok. Milyen az idősekkel való kapcso­latom? Úgy hiszem, ha megadjuk a tiszteletet, nem lehet generá­ciós probléma. Sokszor számunk­ra apróságnak tűnő dolgokon mú­lik a megértés. Példát is mond­jak? Nemrégen valakinek a kályháját hazavittük a * boltból, másnak kihordtuk a tüzelőjét. Ezek a tettek egy kisközségben fontosak. Hatszázan élünk Orda­son. Mi lenne, ha kis ügyekben sem tartanánk össze? Szabó Zsolt az ólyan fiatalok közé tartozik, aki mindig olyas­valamit akar. amivel a közösségi életet előbbre viheti. Életfelfogá­sa szimpatikus. Munkahelyén, az uszódi Egyetértés Tsz-ben — ahol múlt év szeptembere óta a nö­vénytermesztésben brigádvezető — bizonyára megtalálja majd számítását és vezetői is elisme­rik ... P. S. Milyen a karrier? Szépen be- íuitőtt pálya, egyre ívelő népsze­rűség, csillogás a csúcsponton. Tehetséggel, maradandó értéket adó produktummal fűszerezve. Nem mindeneinek adatik meg. A filmkarrier sem. Évente fedeznek fel a rendezők olyan gyerekeket, akiknék fontos szerepük van do­kumentum- vagy játékfilmjük­ben. Rátalálnak egy-egy „kiscsil­lagra”. A filmvilágba csöppent gyereket lámpáik világítják, neves színészek ■ forognak körülötte. Né­hány hónap feszített tempó, s az egész ország előtt megjelenhet a filmvásznon. A gyerekszereplők más világot élnek ilyenkor, a tanulás, az is­kola rovására. Később van mit pótolniuk, hiszen a filmezésre nem hivatkozhatnak. Vagy mégis? S akkor „felsőbb osztályba léphet­nek”. De mgddig bírják a megter­helést? (Hír)neves (kis)-táncdal - énekesnö nyilatkozik: már nem tudja elviselni, hogy a nénik és a bácsik este tízkor faggatják a televízióban.. Kár, hogy a szü­Karrier lei elviselik! Kóstolgatja a sikert, bodorítják a haját, festik a szá­ját. Hétévesen! Megkérdőjelezhe­tő: kell-e, szabad-e ezt erőltetni? És aztán, évek múltán rányit- ják-e az ajtót? Tudnak-e a ren­dezők, a tanárok, esetleg, más illetékesek arróll, hogyan alakult „csillaguk” sorsa? Emeletes ház­ban, vagy roskadozó „házikóban” hajtja álomra a fejét? Elvégez­te-e az iskolát? Megtalálta-e a helyét az életben, ha már nem vár több filmszerepre? Kérdések követik egymást. Igaz. a filmesek nem sokat tehetnek felfedezett­jeidért, körülményeik javítása ér­dekében. Inkább meg kellene ha­tározottan mondaniuk: ennyi és, annyi időre foglalkoztatjuk (mond­juk a szóbanforgó film elkészül­téig), s utána folytassa megszo­kott életét. S ha a sorsa mellék- vágányra jut, vajon ki hibáztat­ható? A család, az iskola, a „film­ipar”, vagy más illetékesek? A „csillag” tehetséges, fantáziát látnak benne a rendezők: külö­nösebb nehézség nélkül bekerül a színitanodába. Tehát: színész le­hetne). De félév után megelégel mindent. Elvonul. Dacos. Rájött valamire? Hamis ez a világ szá­mára? Időközben felcseperedik a gye­rek. Hogyan alakul az élete? Ki­marad a középiskolából, nem bír­ja a tempót. Elvonul. Sírdogál ott­hon. összegubancolódott az élete. Hallani sem akar filmezésről, ke­rüli az újságírókat, a fotósokat. Miért is háborgatják őt?! Persze nem minden gyereksztár gondol­kodik így, s nem mindegyik élete fullad kudarcba. "• A filmek peregnek a moziban, aztán újra dobozba kerülnek. Le­futnak a műsorról —, s elfeledjük a szereplőket. Kár, hogy elfeledjük ... (—bor—) CIKKÜNK NYOMÁN Lesz-e kiállítás Kecskeméten? Január 7-én a Fiaitalokról — Faltaitoknak összeállításunkban közöltük Csontos Tibor írását, Csak 16 éven felülieknek! címmél. A cikkben a Budapest Kiállító- teremben bemutatott Szerelem és felelősség elnevezésű tárlatról írt a szerző. Ezt 'követően napokig csörgött a telefon szerkesztősé­günkben: sokain érdeklődtek, hogy Kecskeméten miérlt nem láthatják ezt az értékes kiállítás anyagot. Gikünk nyomán felvettem a kapcsolatot az illetékesekkel. El­sőként a Bácsi-Kiskun megyei KÖJÁL egészségnevelési osztályá­nál érdeklődtem: támogatják-e az ötlétet, hogy Kecskemétre lehoz­zák a kiállításit. Már gondoltak erre, s a válaszuk: igen. Az SZMT Művelődési Központ is benne lenne a dologban, kiállító- teremmel segítene. (Az Erdei Fe­renc Művelődési Központ azért nem jöhet számításba', mert ott már a jövő évi tárlatokat terve­zik.) Kerestem dr. Rágyoni 'Attilát,' a Fővárosi Egészségnevelési Intézet igazgatóját. Elmondta, hogy a Sze­relem és felelősség kiállításanya­ga jelenleg raktáron van. Már-_ dúsban újból láthatják a buda­pestiek. Nem tervezik, hogy az oi^zág más tájain is bemutatják. De ha Kecskeméten ekkora az érdeklődés, nincs akadálya, hogy a hírős városban is közszemlére bocsássák az anyagot. Csupán 25x7 méteres teremre lenne szükség, az üzemeltetés és a szállítás költsé­geit a kecskeméti vállalkozóknak kellene állniuk. A szakemberek­ről, a kiállítás berendezéséről a Fővárosi Egészségnevelési Intézet gondoskodna, s két-három hétre mindez 80 ezer (!) forintba ke­rülne. Ettől kezdve megállt a „szerve­zés”. Bizony sok az előbb említett összeg. S bizony, álmunkban sem mertünk arra gondolni, hogy a fővárosi intézet üzleti útra tereli egy ilyen közérdekű felvilágosító kiállítás utaztatását. —k —r Jégsuli Gyerek gyerek hátán. Kisebbek, nagyobbak egyaránt. Ha nincs is tél, a jégsport iránti igény azért bennünk van. Van aki az első lépé­seket teszi a csúszós pályán, mások rutinosan húzzák a csíkot. Bu­dapesten a városligeti -műjégpályán csaknem 600 gyerek jár rendsze­resen a jégsuliba. Jakabházt László vezetésével hetente háromszor vesznek részt edzésen. Kecskeméten, a széchenyivárosi jégpályán mikor csúszhatunk? Majd, ha fagy! ft FONOGRÁF, Ezúttal nem a zenekarról, hanem az azonos ne­vű újságról lesz szó, ami egyéb­ként előbb létezett, mint a hazai popmanézsból csendben kihátrált Fonográf együttes. Kilenc száma jelent meg, az utolsó éppen tíz éve. A közelmúltban ismét nap- ’ világot látott a Fonográf három­száz példányban. Az 1969 és 1973 között működő Illés-klub ugyanis megelevenedett egy estére. Az eredeti helyszínen, a Fővárosi Művelődési. Házban összejöttek az Illés muzsikusai, a hajdani klub­tagok, hogy felidézzék az egyik hazai rocklegenda fejezetét. Az emlékszám összeállítást közöl a régi cikkekből, A koncert című filmről megjelent hazai és külföl­di visszhangokból, interjúban mu­tatja be a Verkli együttest és filmrendezőket, rajongókat kér­dez Hrról, mit jelentett nekik az Illés. íme, egy kis ízelítő a mon­tázsból: „Kedves Illés-klub! Nem tudod valahogyan meggyőzni a szüléimét, hogy ne legyenek ilyen maradlak? Teljesen tönkreteszik az életem. Bízom bennetek. L. M. n. osztályos tanuló.” Vajon melyik mai együttes klubjának lehetne hasonló tartal­mú levelet címezni? S ARO (C) K-RE JT VÉN Y Az előző rejtvény helyes meg­fejtése: Ringó Starr, a Beatles együttes tagja járt Budapesten, a Hotel Interkontinentalban, Eliza­beth Taylor születésnapi ünnep­ségén. P. Mobil-plakátot nyert Dobozy Zsolt kiskőrösi megfej­tőnk, Ki kicsoda a külföldi rock zenében? című kiadványt pedig Gyenes Ferencnek küldünk Kis­kunfélegyházára. Ojabb kérdésünk: — Melyik együttesnek jelent meg itthon elsőként dupla nagy­lemeze, s ml volt a címe? A megfejtéseket egy hétig vár­juk a következő címre: Petőfi Né­pe szerkesztősége, Saro(c)k-rejt- vény Kecskemét, Szabadság tér 1/a, 6001. Összeállította: Borzák Tibor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents