Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-26 / 48. szám

TUDOMÁNY I TECHNIKA [ A SZEGEDI GABONATERMESZTÉSI KUTATÓ INTÉZET Ahol nemcsak kalászt, sikert is aratnak A lustán hömpölygő Tisza partján, Szegeden patinás épület ad otthont a hazai gabonakutatas egyik fellegvárának. A kalászos- és a kukorlcatermelésttnk az elmúlt néhány évtizedben hatalmasat fejlődött — a termésátlagokat tekintve a világ élvonalába került. Ez a siker a szakirodalom szerint harmadrészben a kutatásnak köszönhető. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a tudományos munka jól épült be az innovációs folyamatba. A majd hatvanesztendős múltra visszatekintő GKI számos fajta és hibrid előállításával és honosításával vívta ki a hazai és a külföldi szakemberek elisme­rését. A biológiai alapok Az utóbbi Időszakban, amikor a közvélemény egyre szélesebb kör­ben tájékozódik bizonyos fogal­mak jelentéséről, aligha kell bő­vebben magyarázni, mit jelent a korszerű biológiai alapok elter­jesztése. Az okozat a búza példá­ján könnyen felismerhető: a ter­mésátlagok folyamatosan emel­kednek. A nagyüzemi gazdálkodás előnyeit kihasználva számos régi, „jól bevált" fajtától kellett bú­csút venni. HelyUkre újabb, bő termést érlelő, magas fehérjetar­talmú, jó télállá, a gombabetegsé­geknek ellenálló fajták kerültek. Ilyen többek között — a szegedi intézet nevére utaló GK-jelű — Szeged, Csongor, Boglár, Tiszatáj vagy a tavaly elismert Ságvári. majdnem 15 százalékáról takarí­Termésüket már 1982-ben az ország őszibúza-vetésterületének majdnem 15 százalékáról takarí­tották be. Még újdonságnak számít ha­zánkban a mediterrán vidéken már ismert durum — makaróni — búza. Ennek, a száraztészta­gyártáshoz jó minőségű alapanya­got szolgáltató fajtakörnek a ne­mesítésével itt is próbálkoztak. Ügy tűnik, sikerrel, men a hét­éves munka eredményeként az or­szágban az idén már 12 ezer hek­tárról takarítják be a GK Basa és a GK Minaret fajták termését. A Békéscsabai Konzervgyár durum búzából készített spagetti- és ma­karónitésztája már megjelent a piacon és tetszést aratott a házi­asszonyok körében. Import szója helyett hazai kukorica A kukoricanemesítés hosszú tá­vú célja, hogy az érési időtől is függő 7—12 tonnás hektáronkénti termésátlagot a jövőben tovább növeljék. Az ezredforduló, táján remélhető, hogy 16—20 tonnás termésátlagokkal számolhatunk. Ennél a fajnál a fő kutatási bázis Szeged. De vizsgálják a növényt, különösen a korai érésű változa­tait, a FAO 200-as, 300-as körbe tartozó hibrideket, a Szombathely melletti állomáson, Táplánszent- kereszten is. Itt az NDK-beli bernburgl gabonatermesztési ku­tatóintézettel közösen előállított BEKE-jelű hibrideket tesztelik, A táplánszentkereszti állomás ég­hajlati adottságai hasonlóak a partnerországéval. Egyébként a BEKE-vetőmag főleg az NDK-ban, a Szovjetunióban és Lengyelor­szágban talál vevőre. További nemesítési cél: a minél • Az intézet Henssler-típusú négyhajós klimaházában egész évben nyarat tudnak „varázsolni”. Ez megkönnyíti a kukorlcanemesitők munkáját is, hiszen egy naptári esztendő alatt két, szerencsés esetben három generáció Is felnevelhető. (Straszer András felvételei) * Az 1924 óta működő Intézet napjainkban az eredmények elterjesztése céljából több mint száz mezőgazdasági nagyüzemmel, termelési rend­szerrel és agrár­ipari egyesü­léssel tart kapcsolatot. Az Itt nemesített fajtákat, hibri­deket Magyar- országon és külföldön több mint két­millió hektáron termesztik. jobb szárszilárdság-, a kiváló ta­karmánybiológiai érték elérése. Kívánatos az OPAQUE-hlbridek nemesítését jobban szorgalmazni. Ez a hibridcsoport ugyanis olyan nyersfehérjéket és eszenciális aminósavakat tartalmaz, amelye­ket eddig főleg a külföldről szár­mazó anyagokkal juttattak a ta­karmánykeverékekbe. Külföldi elismerés első hazai íöldimogyorófajta je­lenleg vizsgázik. Ha beváltja a hozzá fűzött reményeket, akkor az édességipar Magyarországon ter­melt földimogyoróból készítheti majd különböző áruféleségeit. Ha­sonló kutatásokat folytattak a sü­tőtökkel is. Úgy tűnik, sikerült olyan fajtát előállítani, amelyet igényel a Békéscsabai Konzerv­gyár a népszerű ivóié, és a Kecs­keméti Konzervgyár a bébiételek készítéséhez. A sorban az olajnövények kö­vetkeznek. A legjelentősebb a napraforgó. Hazánkban a hatva­nas években kezdődött a nagy olajtartalmú növények nemesíté­se. Előtte a legelterjedtebb ma­gyar fajta a Mezőhegyesi cirmos volt. Ekkor jelent meg a szovjet krasznodari intézet napraforgója, a VNIIMK—6540. Mielőtt a kül­földi hibridek elterjedtek, ezt a Szegeden honosított fajtát vetet­ték az ország napraforgó-terüle­tének 80 százalékán. Termelését ekkor erre alapozta a Bácsalmási — a legnagyobb hazai „naprafor­gós” — Állami Gazdaság is. A hetvenes évek közepétől rukkol­tak elő Szegeden a GK—70-essel, amelyik méltán állja a versenyt a külföldi fajtákkal. A hazai, a szegedi hibridnapra- forgó-nemesítés néhány esztendő alatt behozta a lemaradást. 1982- ben már 13 saját és általuk hono­sított hibriddel rendelkeztek. Ez­zel megteremtődött egyfajta ver­seny feltétele. A gazdaságok már válogathatnak a Bácsalmási Álla­mi Gazdaságból és a Gabonamag­tól beszerezhető külföldi és hazai hibridek vetőmagjából. A napraforgó-termesztés nagyjai közé sorolható Franciaországban is sikerült más egy hasonló tevé­kenységet folytató intézettel közö­sen megismertetni a szegedi CI- TOSOL-hibrideket, amelyek nagy sikert arattak. Az egyéb olajnövények közül kiváló eredményt értek el a rep­ce-, és a lenfajták előállításában. Különlegességnek számít, hogy az Számít a jó kapcsolat Méltán állítják, hogy a tudo­mány nem ismer országhatárokat, de azt is: sok múlik a kapcsolato­kon. Másként nehezen lehetne megmagyarázni, hogy miért-Ma­gyarország és a GKI az egyetlen, teljes értékű partnere a jó hírű amerikai vetőmagelőállító cégnek, a PIONEER-nek. Jelenleg a vilá­gon 45 millió hektáron vetnek csillaggal jelölt —, mert így jelö­lik a PIONEER-hibrideket — hib­ridkukorica-vetőmagot. Nemcsak a hazai adaptációra, honosításra kötöttek szerződést, hanem a kutatási alapanyagok, a vonalak kölcsönös cseréjére is. így a szegedi kutatók és az ország de. vizamentesen jut hozzá a legkor­szerűbbnek'számító külföldi alap­anyagokhoz, ami munkájukat je­lentősen segíti. Hasonló a már említett francia kapcsolat is. Honosítani vagy nemesíteni kell-e? Szegeden eldöntötték a kutatás örök kérdését Ilyenkor a felelősség Óriási, hiszen választani kell: a külföldi, esetleg a hazaival egyenértékű termékeket — tehát vetőmagot — elfogadjuk, fizetünk érte vagy mintegy versenyben ve­lük. — ahogy a GKI-ban teszik — közösen előállítják? A jó alkalmazkodást, az ered­ményes munkát számítások is bi­zonyítják. A nemesítési és a ho­noQÍfóci nrrfff.áq jnir>Hor\ /SUVeS forintjára 37 forint 30 fillér érté­kű terméstöbblet jut. Cz. P. MTESZ-rendezvények Február 28—március 4. között A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Bács-Kiskun megyei tagegyesületei a jövő héten az alábbi ren­dezvényeket tartják Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában: Február 28-án: A MTESZ Bács-Kiskun megyei Szervezete a tagegyesületek titkárai részvételével rendez tanácskozást. Ugyanezen a napon a Magyar Agrártudományi Egyesület nyugdíjas agrárklubjában a nyugati országokban szerzett ter­mesztési tapasztalatokról tartanak beszámolót. A Gépipari Tudományos Egyesület szervezésében február 28- án háromhetes ipari olaj- és gázégő-kezelői, karbantartói tan­folyam kezdődik. A sugárzó fűtés a levegőt nem melegíti, csak a sugárzás útjába eső tárgyat vagy testet hevíti, A hagyományos fűtés viszont a fű­tőtesten keresztűláramló levegőt melegíti (Ilyen a hagyományos radiátor Is). Az embernek a su­gárzó fűtés a kellemesebb. Így már sokfelé fűtenek padlókat, ol­dalfalakat, mennyezeteket. Ki­próbált változata az Ipari csar­nokokban használatos sugárzó er­nyő: több négyzetméteres nagy­ságú acéliLapban keringő forró gőz biztosítja az energiát. Tulaj­donképpen a sugárzó fűtés elő­nyeit hasznosítják az egyre In­kább terjedő lapradiátorok Is. De még kétsoros lapradiátor esetén is kedvezőbb a sugárzásos hő hányada — azonos fűtövíz-hő­mérsékletet feltételezve — a bordás radiátorhoz képest, Egy angol szabadalom alapján egyes helyiségek falait úgyneve­zett fűtőelemekkel permetezik, vagy festik be. A speciális anyagi az áramkörbe kapcsolva melegít. 1 azonban sohasem annyira forró- ^ ra, hogy bárki ne tudná nyugod­tan kézzel megérinteni. A hőt. sugárzó különleges festékbevona-f tot alumtnlumfólla-szalagok kö-, tik össze a villamos vezetékkel.'' E megoldásnál egy helyiségben : elég egy fűtött fal. Ma már a ta­pétafűtés is kezd elterjedni. El- { lenállásokkal átszőtt tapétát ra­gasztanak a falakra, vagy a mennyezetire. A fűtésnek ez a módja gazdaságos, higiénikus, a tapéta könnyen tisztítható, le­mosható. 9 Az üvegszálas műanyag lapnak a szoba belseje felé eső oldalára vékony grafitréteget visznek fel, amit azután szigetelőréteggel vonnak be. Az elektromos hálózatra kapcsolva kellemes meleget áraszt az el­lenállás-fűtésű könnyű és tetszetős lapradiátor. ALGATERMESZTÉS Az algák legtöbbje vízben élő ala- csonyrendű növény. Számos fajuk mindössze egyetlen sejtből áll, és óriási tömegben elszaporodik. Az utób­bi évtizedekben az egész világon In­tenzív kísérletek folytak annak érde­kében, hogy a gyorsan szaporodó élő­lényeket az ember közvetve, vagy köz­vetlenül hasznosítsa — takarmánynak vagy tápláléknak. Valóban reménnyel kecsegtet egyes édesvízi algák tömegtermesztése, mert tápértékük nagy és testük Je­lentős mennyiségű fehérjét tartalmaz. Egysejtű algákból készült lisztnek a fele fehérje, ami azért nagy szó, mert például a lucerna fehérjetartalma csak 20 százalék (pedig a takarmánynövé­nyek közül ez tartalmazza a legtöbb fehérjét). E nagy különbségiek az az oka, hogy a fehérjék elsősorban az élő sejtek protoplazmájában találha­tók, a soksejtű szárazföldi növények testének Jelentős része azonban el­halt sejtekből áll. Az eddigi tapasztalatok szerint tö­megtenyésztésre a körülbelül 14 ooo algafaj közül csupán az egysejtű Chlo­rella és Scenedesmus nemzetség egyes fajai alkalmasak. L ugosiné ezüst-piros-szürke mintás pongyolában, ké­nyelmesen belesüppedve a kopottas fotelba — hímez. A kis asztali lámpa hangulatos, diszkrét fényében erősen őszülő haja szőkének látszik. Szelíd, majdcsaknem gyámoltalan arca fonnyadt már, és szeme is bá­gyadt. — Jaj, alig várom már, hogy ezt a kelim-hímzést befejezzem — ejti türelmetlenül kézimunká­ját az ölébe, s fejét ingatva pa­naszolja szomszédasszonyának, Kopácsinénak. — Unom, unom. Ha elkészül, utána jó darabig nem csinálom... Jó lesz oda a rekamié fölé, ugye? Kopácsi né eddig kicsit ünnepé­lyes szótlansággal ült a másik fo­telban. A kérdésre hirtelen — és olyan készséggel reagál, amiből látszik, hogy nagyon messze jár­tak gondolatai. — Gyönyörű, drágám. Nahát ez a rozsdabarna alap, a fekete abszt­rakt minták — citromsárga sze­géllyel, hát valami bomba!... Biztosan Irénke tervezte, neki van ilyen jó ízlése ... Kedve­sem ... éppen kérdezni akartam már. Elhelyezkedett a kislány? Lugosiné felvidul. Kezének lel­kes mozdulatai, melyekkel sza­vait kíséri, kifejezik anyai bol­dogságát. — Nagyon jó helye van. Igaz, .kintebb esik az intézet a város­tól, de neki nem számít. Az igaz­gatója dicséri, olyan szeretettel él hivatásának ... Szegény kislfí­nyom ... Most talán az első csa­lódás keserűségét is azzal igyek­szik felejteni, hogy a gyereke­ket halmozza el gondoskodásával. Kapácsiné kissé töprengő arc- kifejezéssel veti közbe — olyan hangsúllyal, amiből más irányú folytatást lehet sejteni. — Milyen helyes nagylány. Nem is jól mondom — hölgy lett be­lőle ... Lugosiné menten csatlakozik. — Bár mint anya, elfogult le­hetek, mégis azt mondom, na­gyon jól jár vele, aki feleségül veszi ... Sajnos, egyhamar nem tud hinni a férfiaknak... A szomszédasszony úgy tesz, mintha még nem hallott volna az esetről. — Hogyan? ... Hát a Bobák fiú már nem? ... Az édesanya arcán felerősödik a narancsvörös lámpabúrától is kapott pirosság. Zavartan félre­teszi a kelimet, de szinte azon nyomban megint kézbeveszi. — Ugye, csodálkozik. Higgye el, mi sem tudunk napirendre térni fölötte ... Pedig mennyi ideig járt a lányommal. Másfél évig mindennapos volt nálunk. Aztán egyszerre mintha mindent elvág­tak volna; elmaradt... Tudja, a fiút nem hibáztatom. Hacsak any_ nyiban nem, hogy gyenge akara­tú ... Azt tesz, amit az anyja be­beszél neki. Most, hogy bíró lesz a Péter, mi rangon aluliak lettünk a mamájának. Azért keverte a bajt... Engem nem vinne rá a lelkem, hogy én döntsék a gyere­kem helyett. Tanácsot adok', vé­leményt mondok, de azt már rá­bízom, kinek lesz a felesége. Tudjuk, miért történt így. Bo- bálc Peti anyja valami jobb házból való feleséget akar a fiának. Olyat, aki többet visz magával, mint a mi kislányunk. Nem tudom, miért kevés neki az én lányom? Csöppet sem alább- való a fiánál. Az én Irénkémnek is szép diplomája van... Az em­ber nem gondolná, hogy még mindig vannak ilyen primitív lelkek, mint az az asszony. Ugyan, minek tartja magát? Mintha ő különb házból ment volna férj­hez. Mi volt az ő apja? Ügyes, jó üzleti szimatú kisiparos, aki úgy megszedte magát, hogy még zongorát is vettek. Flancos-ran­gos húzás volt ez a múltban... No, persze így se kapkodtak a felkapaszkodott iparos lányá­ért... Kopácsiné ártatlanul jegyzi meg. — A végén mégis csak jó par­tit fogtak ki. Diplomás ember lett a férje, s annak révén ő doktor Bobák Károlyné. Lugosiné érzékenyen válaszol. — Kérdezze meg a férjét, dok­tor Bobákat, mondja el őszintén, hogy sütötték ki azt a házassá­got? ... Mikor a kőműves meste­rék megvették a zongorát, a lá­nyukat gimnáziumba adták. Nagy szó volt ez akkoriban. Szinte ki­váltságnak számított, ha négy-öt lányt felvettek egy-egy osztályba a huszonöt—harminc fiú közé. Persze, jobbára az úgynevezett úri középosztálybeliek, nagygaz­dák, vagy feltört kereskedők, ipa­rosok lánykáit. . Nos, Jolánkának — a mostani doktornénak — nehezen ment a der-die-das, meg a latin gramma­tika, s azt a szegény sorsú, jóeszu Bobák Kdrcsit fogadták fel mel­lé házitanítónak, korrepetitor, nak... Aztán nem is engedték el többé. Magukhoz édesgették, még az egyetemi tanulmányait is ők finanszírozták végig, mert más­képp nem vonult volna ki a fiú, hiszen öregedő szüleit is istápol- ni kellett... Így aztán „férjül vették” a végén. De nézze meg azt a szegény embert. Soha nem látja mosolyog­ni. Zárkózott, kedélytelen ... Kopácsiné alig várja, hogy szó­hoz juthasson, Kiderül, hogy eb­ben a kérdésben ő sem kevésbé informált. Hja, kisvárosban ne­héz „titokra zárni” emberek sor­sát. — Az már, igaz, látja. Aligha volt boldog az az ember házas­életében ... Kőműves apósáék kanfáros, gangos háza udvarláb- szomszéd volt a miénkkel. Evek során sok minden „átszűrődött” hozzánk is a civódásokból. Em­lékszem, négy-ötéves házasok le­hettek még, amikor doktor Bo­bák válni akart Jolánkától. Nem bírta már a kicsinyes macerákat. Hogy egy új öltönyt, nyakkendőt mindig ilyen kiséröszöveggel ado­mányozott neki a gőgös após; „Ne mondják, hogy nem adok meg mindent a vömnek. Ebben bátran flangérozhatsz, divatos, elegáns, senki meg nem monda­ná, honnan jöttél..." Szóval, mikor Karcsi mégis ott akarta hagyni a lányukat, Főző pallér nagy patáliát csapott a ve­randán: ,„A koszból emeltünk ki, a nyomorból csöppentél abba a jómódba, amit én teremtettem meg a lányomnak, akit most há­látlanul elhagynál... Mert a mi váltunkon doktor úr lettél, és minden fittyfenéért megsértődsz? Mert még enni se tudtál illedel­mesen, mikor befészkelted magad a mi tisztes családunkba, s fi­gyelmeztettünk, ne szürcsöl) any- nyira, hogy az anyád még a vá­ros szélén is meghallja. Még ne­ked derogált, ha rád szóltunk, — ne cigarettázz annyit, mert már mindenbe beleette magát a füst­szag ... Ahhoz meg csak jogom volt a saját házamban, hogy ami­kor kártyázni hívtad meg a ha­verjaidat, udvariasan, finoman megkértem a broncsot ■— szóra­kozzatok talán valamelyik nyil­vános helyen... Diák korod óta a tenyerünkön hordtunk, min­dent nekünk köszönhetsz, és most szednéd a betyárbútort, he?! Vol­na képed ellökni magadtól Jo-. lánkát, aki a ti magzatotokat, hordja a hasában?!..." Verselt, verselt az após, a veje meg csak hallgatta *- szinte kö­zömbösen — egészen az utolsó mondatig. Akkor fakadt ki kese-., rűen: „Látja, ezt is magától kel­lett megtudnom — most. Jolán miért hallgatta el? ,.." No, a gyerekkel végképp meg-i fogták Bobákot. Lugosiné egész idő alatt úgy hallgatta szomszédasszonyát; hogy apró biccentgetésekkel je­lezte — igen, ezt pontosan tudják ők is, meg bizonyára mások isi' nem kevesen. Fásultan, színtelen hangon, s gondolataiban a jelen­be visszatérve mondta. — Hallottuk már másoktól, hogy Péter lépten-nyomon han-' goztatja: a kislányunkat most is, épp úgy szereti. Csak hát... Ügy látszik, az anyja őt is oly a n bol­doggá fogja tenni, mint az ap­ját ... — Ha olyan pupák-Bobák, meg[ alkuvó lesz, mint az apja volt, megérdemli majd a sorsát! — tesz pontot az „l”-re Kopácsiné, Tóth István Kísért a múlt Meleg festék, tapéta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents