Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-22 / 44. szám

/ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! tf MSZMP BÁCS-KISKUN H1GTD BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Budapestre érkezett a lengyel külügyminiszter Púja Frigyes külügyminiszter meghívására hétfőn hazánkba érkezett Stefan Olszowski, a Lengyel Népköztársaság külügy­minisztere. A lengyel diplomácia vezetőjét a Ferihegyi repülőtéren vendég­látója, Púja Frigyes fogadta. Je­len volt Garamvölgyi József, ha­zánk varsói, valamint Tadeusz Pietrzak, a Lengyel Népköztár­saság budapesti nagykövete. A megérkezést követően Ste­fan Olszowski megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét, majd késő délután a Külügymi­nisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—lengyel kül­ügyminiszteri tárgyalások. Este Púja Frigyes a Külügymi­nisztérium vendégházában dísz­vacsorát adott a lengyel diplo­mácia vezetőjének tiszteletére. (MTI) XXXVIII. évf. 44. szám Ára; 1,40 Ft 1983. február 22. kedd ? (oldaton °közö«ük.) életTajZát ® CSAKNEM TIZENKÉT MILLIÓ FORINTTAL OLCSÓBBAN Befejeződött a téli vásár A február hetedikén kezdődött téli vásár iránt minden reklámnál hatásosabban felkeltette az érdek­lődést az előző napon megyénkbe is elérkezett havazás Abban azonban, hogy a két hétig tartó engedményes vásár vége felé is élénk maradt a forgalom, nem­csak az időjárásnak, hanem a ke­reskedelemnek is része volt. Az idén ugyanis összességében ha­sonló értékű árut kínáltak olcsób­ban, mint tavaly, de elenyésző ki­vétellel valóban téli cikkeket, és minden korábbinál bőségesebb választékban. A Bács megyei Ruházati Keres­kedelmi Vállalatnál nem adtak például most árengedményt a fér­fiingekre, s a 63 bolt közül csak negyvenben tartottak téli vásárt. A mérleg mégis jobb az előző esz­tendőknél, a szombati zárásig csaknem 18 millió forint értékű áru kelt el. Kedvelt volt a vastag szövetanyag, a felső kötöttáru, a bőrkesztyű, a télikabát, s úgy­szólván minden melegebb holmi. Az átlagosan 35 százalékkal ol­csóbban kínált cikkek közül azon­ban semmi nem vetekedhetett a férfi-, női csizmák sikerével. Ezekből a lábbelikből 7 millió fo­rint értékű lelt gazdára. A kecskeméti és a kiskunfélegy­házi Centrum Áruházban a sertés­velúr kabátok szinte az első napon elfogytak. Az engedményes vásár második hetére már alig maradt a bakfis télikabátokból, kesztyűk­ből, a jersey- és szövetanyagokból. A női- és gyermekcsizmák sikere itt is osztatlan volt, a vártnál ke­vesebben érdeklődtek viszont a kötött sálak és sapkák iránt. A két áruház együttes forgalma csaknem ötmillió forintot tett ki, az engedményes vásárba bevont áruknak több mint nyolcvan szá­zaléka kelt el. ' Az Alföld Áruházat az idei téli vásáron minden eddiginél na­gyobb számú vevő ostromolta meg. Ez ugyan a közel négymillió forintos forgalom értékében nem nagyon tükröződik. Erre azonban számítottak, hiszen most a negy­ven százalékkal olcsóbban meg­vehető áruk voltak túlsúlyban. Korábban pedig a 30 százalékos árengedmény volt a jellemző. Egyébként a legkapósabbak itt is a bakfis télikabátok, gyermekci­pők, női csizmák voltak. Összegezve az eddigieket, az áruházak sikeresen zárták a téli vásárt, elégedettek az eredmény­nyel. Bizonyára a Bács megyei ve­vők is, nemcsak azért, mert a téli évszak a jelek szerint még nem ért véget, hanem azért is, mert a két hét alatt csaknem tizenkét millió forintot takarítottak meg az árengedmények révén. K. K. A KÍSÉRLET EDDIGI EREDMÉNYEI KITŰNŐEK Kötöttségek nélkül gazdálkodhat a BÁCSÉPSZER A Bács-Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat részese annak az országos kísérletnek, amelynek célja: kideríteni, hogyan „viselked­nek” a gazdálkodó egységek, ha föloldják kö­töttségeiket és saját hatáskörben dönthetnek az eredményességüket befolyásoló legfontosabb bel­ső lépéseiket illetően. Az első, tavalyi szakasz­ban a BÁCSÉPSZER jól élt a kapott lehetősé­gekkel, s kitűnő eredményeket mutatott fel. A tanácsi vállalat az új eszten­dő elején rendezvények sorát szenteli annak a célnak, hogy dolgozói megértsék, mit jelent a „szabad kéz”, s hogy csoportosan ;és egyénileg mindenki , magas- ifokiú tudatossággal végezze mun­káját. Tegnap Kecskeméten a vezetők gyűltek össze, hogy át­tekintsék a tavalyi eredménye­ket és az idei tennivalókat, ame­lyeket dr. Gátay Ferenc igazga­tó ismertetett. A tanácskozáson részt vett Sándor Béla, a me­gyei tanács ÉKV osztályának ve­zetője és Németh Ferenc, a kecs­keméti városi pártbizottság tit­kára. Az előadó elmondta többek közt, hogy 1982-ben a saját ter­melésük értéke nőtt 9 százalék­kal, s elérte a 405 millió forintot. Tavalyi munkájuk színvonalát fémjelzi az a nívódíj, amelyet a kecskeméti Űjkollégium felújítá­sáért kaptak. A hatékonyságot jelentős mértékben fokozták, s a nyereségük — 56 millió forint — több mint kétszerese lett az elő­irányzatnak. A kitűnő eredmény titka: a dolgozók, a kollektívák érdekeltsége a több és a jobb munkában. Tavaly önállóan gaz­dálkodhatott a vállalat a bértö­meggel. bérszínvonallal nem kel­lett számolnia, ilyen megkötés nem akadályozta a teljesítmé­nyek anyagi elismerésében. Et­től megsokszorozódott a közös­ség munkakedve. Az átlagjöve­delem 20,8 százalékkal nőtt ta­valy a BÁCSÉPSZER-nél. Mind­ezt külön adózástól mentesen, jó gazdálkodással tudták elérni. Minden kifizetett forintnak meg volt a mennyiségi, a minőségi, a hatékonyságbeli fedezete. A sikeres kezdet után az idén folytatódik a kísérlet, tovább tá- gasodik a vállalati mozgástér. Hagyományos értelemben vett tervet 1983-ra nem készítettek, csupán egy alsó követelmény­szintet határozott meg önmagá­nak a kollektíva. Az ösztönzési rendszert úgy alakítják, hogy a forgótőke forgási ideje 10 szá­zalékkal rövidüljön. A béreket átlágosan 6 százalékkal tervezik emelni, de ha a gazdaságosság az - elképzelések szerint alakul, a jö­vedelmek átlagosan 23—24 szá­zalékkal nőhetnek, miközben a differenciálás elvét alkalmazzák. Hogy ehhez a mozgóbéreket ki­fizethessék, 75—80 millió forint nyereséget kell elérni. A nyereség felhasználásáról, az alapok képzéséről maga dönt­het a vállalati közösség, s el­határozásait a kollektív szerző­désben kell rögzíteni. A törzs- gárdatagok ingyenes üdültetését tervezik többek között a saját üdülőjükben. (A negyvenszemé­lyes zalakarosi gyógyüdülőjüket a nyáron már igénybe vehetik, összesen 24 millió forint jut 1983-ban a munka- és életkörül­ményeket javító beruházásokra.) Ez az esztendő más tekintet­ben is a kísérletek éve a BÁCS- ÉPS2ER életében: lakásokat épí­tenek, amelyeket a cég maga ér­tékesít majd a lakosságnak. Kecskeméten már készül az első nyolc ilyen „árulakás”, amelye­ket csupán tisztes haszonnal szándékoznak eladni. (A saját dol­gozóknak 24 családi otthont hoz­nak tető alá.) Dr. Gátay Ferenc arról is be­számolt, hogy jól kezdődött szá­mukra 1983. Hetven százalékkal többet termeltek most az év ele­jén, mint tavaly, a termelékeny­ség pedig 76 százalékkal volt jobb. Igaz,, a jó star4 részben a kedvező időjárásnak köszönhető. A vállalat egyszámláján 25 mil­lió forint van, ugyanakkor banki hitelt még nem vettek igénybe. Ami az idei kiv’tc'ezési mun­kákat illeti, Kecskeméten kiemel­kedő feladat a 24 tantermes gyógypedagógiai intézet és kollé­gium építése. A Cifrapalota fel­újításit augusztus 20-ra vállal­ták. A Hórnyik János utcában tovább építik az üzletházat, s már az idén megkezdik az elő­készületeket a Katona József Színház nagyszabású rekonstruk­ciójához. A BÁCSÉPSZER-nek Kiskő­rösön, Kunszentmi'klóson, Kalo­csán taláLható építésvezetősége, s Tiszaalpáron egy ipari üzeme. A vállalat igazgatója a teljes ön­állósággal tevékenykedő kollek­tíváktól becsületes, jó munkát kér 1983-ban, amiben — a be­számoló utáni hozzászólásokra gondolva — bizonyára nem lesz hiány. G A vállalat egyik fontos idei feladata Kecskeméten a megyei kórház Izsáki úti épületeinek felújítása. A hétvége sportmérlege A megye élsportjában eseménydús hétvége volt. Legjobbjaink elsősorban b labdajátékokban szerez­tek örömet a sportág szurkolóinak. A bajai kosár­labdázók nagyszerű mérkőzésen győzték le a Kör­mend és a Zalaegerszeg csapatát. Vasárnap a Türr csarnokban ezer szurkoló ünnepelte a kék-sárgák sikerét. A kecskeméti Sportcsarnokban is zúgott a biztatás, felhangzott a vastaps. A női kosárlabdá­zók könnyedén nyertek a szerényebb képességű soproni vendégek ellen. A férfiaknak viszont na­gyon meg kellett küzdeni a győzelemért. Az Orosz­lány kemény ellenfél volt. A DUTÉP SC NB I-es női röplabdacsapata újabb bravúrról gondoskodott. Az elmúlt heti szombathe­lyi győzelem után ezúttal hazai pályán késztette megadásra a Székesfehérvári Volán együttesét. A 97 perces, ötjátszmás küzdelem a sport jó propa­gandája volt. Nem kevésbé számit annak a kecske­méti Havas Endre országos csúcsjavítása is a 60 méteres futásban, a Bp. Honvéd nemzetközi ver­senyén. Továbbjutási reményeket fűztünk a Bajai SK labdarúgóinak Magyar Népköztársasági Kupa-sze­repléséhez. A remény azonban a hosszabbításban szertefoszlott. A Sugovica-parti futballisták nem lesznek a legjobb tizenhat között. Vereséggel bú­csúztak élvonalbeli ökölvívóink is a ringből. A KSC a Bp. Honvédtói, a H. Kun Béla SE pedig az Újpesttől szenvedett vereséget.- Részletes beszámolóinkat lapunk 7. bldalán talál­hatják olvasóink. ZÖLDSÉG—GYÜMÖLCS-TERMELÉS Szerződéskötés után a Kecskeméti Konzervgyárban A konzervgyárak, közöttük a kecskeméti is a folyamatos ter­melés érdekében termékértékesí­tési szerződéseket köt a mező- gazdasági nagyüzemekkel. Ta­valy a gyár nyersanyagigénye több mint 72 ezer tonna zöldség és 12 ezer tonna gyümölcs volt. Ez nagyságrendben az idén is hasonlóan alakul. Az elmúlt esztendő néhány zöldségfajnak, például a zöldbor­sónak nem kedvezett. A termés- mennyiség hiányát más áruféle­ségekkel pótolták. A különféle paprikafajitákból a tervet csak­nem túlteljesítették. A borsóhoz hasonlóan kevesebb csemegeku­koricát dolgoztak fel. Ennél a fajtakörnél kedvezően indult az 1982-es év, de a földeken a gam- babetegségek „megszedték a vá­mot”. Régi gondja a kecskeméti üzemnek, hogy nem tudja meg- termeltetni a megyében a para­dicsomot. Negyvenezer tonnára lenne szükség, hogy ebből ivóiét, lecsóit, pürét és port készítsenek. Tízezer tonnát, tetemes szállítási költséggel, Csongrád megyéből „importáltak”. Hasonló a helyzet az uborkával. Termesztésére a háztájiban is alig vállalkoztak. Az egyik legtávolabbi megyéből, Győr-Sopronból érkezett az uborka Kecskemétre. A gyümölcsről elmondható, hogy elegendő meggyet, almát és körtét hoztak. A kajszinál már megszokott, hogy igényelné a gyár, de ennek a gyümölcsnek a termése függ leginkább az idő­járástól. ’ Az idei termeltetési szerződé­seket már megkötötték. E sze­rint több mint ötezer hektáron termelnek zöldséget, amit Kecs­keméten dolgoznak majd fel. Emellett tízezer tonna gyümöl­csöt várnak a gyárba. A szerződéses fegyelem javítá­sa érdekében kidolgoztak egy olyan új rendszert, amely anya­gilag is ösztönzi az okmányt alá­író feleket a vállalt kötelezettség maradéktalan betartására. A nagyüzemi zöldségtermesz­tés integrálását eredményezheti, hogy a felügyeleti szervtől, a Me­zőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumtól hatmillió forintos fejlesztésialap-támogatást kapott a kecskeméti gyár. Ezzel a pénz­zel a termelést bővíteni szándé­kozó partnereket segítik. Termé­szetes, hogy erre főleg azok szá­míthatnak, akik hosszú időre el­kötelezik magukat az üzem mel­lett. Az idén némileg emelkedtek a felvásárlási árak. Ezt a különbö­ző termékek között differenciál­tan osztották meg. A borsónál és a paradicsomnál például mint­egy 10 százalékkal növelték a felvásárlási árakat. A Kecskemé­ti Konzervgyár vezetői is tisztá­ban vannak azzal: ez az árvál­tozás nem fedezi a termelési költségek emelkedését. Viszont ígérik, pontos ütemezéssel, gyors ügyintézéssel segítik a termelő­ket, hogy minél jobb eredményt érjenek el. Cz. P. Havasi Ferenc Algériába utazott A Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) Párt Központi Bizottságá­nak meghívására hétfőn az Algé­riai Demokratikus és Népi Köz­társaságba utazott Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságé, nak tagja, a Központi Bizottság titkára. Kíséretében van Markő István, az MSZMP KB gazdaság- politikai osztályának helyettes ve­zetője és Nagy Gábor, a KB kül­ügyi osztályának helyettes veze­tője. Búcsúztatásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Abdelazi2 Kara, az Algériai Demokratikus él Népi Köztársaság budapesti nagy­követe. Jégeső-elhárítás Bács-Kiskunban is Tegnap délután Kiskőrösön a. városi-járási pártbizottság szék­házában Szakolczai Pál, a megyei pártbizottság titkára és Gerebe- nics Imre, az Állami Biztosító vezérigazgatója megbeszélést folytatott a Dél-Bács-Kiskun me­gyei jégeső-elihárító rendszer lét­rehozásáról. A tanácskozáson részt vettek az érintett gazdasá­gok, a tsz területi szövetségek képviselői. Megállapodtak ab­ban, hogy a 97 millió forintba kerülő elhárítórendszer beruhá­zási fédezetének rendezésére há­rom héten belül újabb megbe­szélést tartanak. Ugyanis az ösz- szeg 33 százalékát a védelmet él­vező gazdaságoknak kell viselni. A jégeső-elhárító rendszert 1984 májusában helyeznék szolgálat­ba. Mindennapi örömeink Figyeljék csak meg! Talál­kozik két ember, és \az érdek­lődés szokványos ezavai után csakhamar megtalálják la kö­zös témát: lpanaszkodnak. Baj van a munkahelyen; vagy a munka nem ízlik, vagy a fő­nök, i. vagy a munkatársak. Gond van \a családban, / nem akar tanulni a gyerek, nem lehet szerelőt kapni az elrom­lott vízcsaphoz, hetekig ) kell várni a kocsi javítására, nem lehet automata 1 mosógépet venni és ‘így tovább. (S ha már más panasz nem jut <az ember eszébe, szidja a televíziót, milyen rossz volt a műsor. Rászoktunk bizony a pa­naszkodásra. IS már észre se vesszük néha, hogy panaszko­dásunk csupa dicsekvés■, hi- \ szén panaszaink forrása a legtöbb esetben nem az élet primer jelenségeihez kapcso­lódik, hanem '.jobbára az álta­lunk hőn szeretett tárgyak­hoz. Arról meg különösen könnyen elfeledkezünk, hogy napról napra, óráról ‘ órára megjelennek életünkben apró, látszólag jelentéktelen, de mégis tartalmas, meleg, ked­ves örömök. Bizony, bizony, lassan alig vesszük '■ észre őket. 1 1 Mindezt egyik barátom jut­tatta az eszembe. Komoly, sú­lyos műtét iés ágyban töltött hosszú hetek után néhány nappal ezelőtt ment ki először az utcára, iMintha idegen vi­lágban járt volna — mesélte. Megállt az utcasarkon, nézte a várost. Iés rájött, hogy gyö­nyörű. És tetszettek neki a kirakatok, és örült az aprócs­ka hóesésnek, örült, ha vala­ki megismerte az utcán, és megkérdezte tőle: „Hogy vagy?" Még ha formális volt is a kérdés, még ha nem ta­kart is különösebben meleg érdeklődést, örült mégis, mert úgy érezte, hogy kötődik va­lakihez, valakikhez, vannak emberi kapcsolatai. Ö mond­ta: ,rájött, hogy mennyi cso­dálatos kis örömmel vannak tele a mi mindennapjaink. Betegség kellene hozzá tényleg, hogy észrevegyük? Tragédia, súlyos emberi hely­zet teremtené meg csakugyan a lehetőségét annak, t hogy merjünk örülni a bennünket körülvevő világ szépségeinek? Valami nehéznek, szomorú­nak — valóban súlyos gond­nak — kell bekövetkeznie ah­hoz, hogy saját életünk, cse­lekedeteink mögött i észreve­gyük a szépséget, az örülni- valót? Nem hiszem. Azt mondják, a jóhoz könnyű hozzászokni az embernek, a rosszat pedig sose lehet megszokni. Túlsá­gosan hozzászoktunk volna a jóhoz? iEz lenne panaszkodó szertartásainknak a forrása? Nem tudom. 'Csak szeretném hinni, hogy mi, egészséges, műtét nélkül utcán sétáló-ro- hanó emberek is képesek va­gyunk r észrevenni a minden­napok szépségeit, és képesek vagyunk ■ örülni is azoknak. Még akkor is, ha 'nem világ­rengető dolgokról van szó. Mindennapos panaszaink már megvannak. Mikor is­merjük fel — mert vannak — mindennapos örömeinket? Mikor merjük vállalni azokat igazán magunkénak? Nem le­het, nem szabad megengedni, hogy a panaszkodás keserű hullámai annyira belepjék figyelmünket, hogy eltűnjön a képességünk: ráérezni a mindennapok örömeire, tHogy is írta Illyés Gyula? „Ragyog­nak a tárgyak, nyald meg a ceruzád." 'Az irók-költők üze­nete mintha nekünk, hétköz­napi ' embereknek is szólna: vegyük észre a világban fel­ragyogó tárgyakat. — A „kis ,csodák”-at, aho­gyan egy 'másik költő, Garat 1 Gábor megfogalmazta. Ilyen kis csoda a létezés maga, tel­jességével, tartalmával, s igen: kudarcaival és keserű­ségeivel együtt. Hogy vannak a világban emberek, akik­kel közös a 'sorsunk, a ’gondo­latunk, az érzéseink, akikhez tartozhatunk, kapcsolódha­tunk. „... a legemberibb szükségletünk — a másik em­ber” — írta Marx, de ez ak­kor is igaz lenne, ha nem ő írta volna. És ilyen kis csoda, hogy mindennap, az élet min­den órájában tehetünk vala­mit, létrehozhatunk tárgya­kat, fogalmazhatunk gondo­latokat, s munkánknak lát­szata, eredménye van, ame­lyekkel mi magunk, a közös­ség is gazdagabbá válik. Barátommal még sokáig be­szélgettem a téli hidegben az utcasarkon. Nem merterri ne­ki mondani, most hát leírom: egy boldog emberrel beszél­gettem, aki fel tudta fedezni saját maga számára az őt kö­rülvevő világból az örömök forrásait. A. T. S.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents