Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-19 / 42. szám
Méretellenőrzés lézerrel • A vizsgálat során az első lépés a programkiválasztás. A számítógép kérdez, Hódi István mérőtechnikus válaszol. A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárának legnevezetesebb terméke a golyósorsó. Ez az alkatrész az egyik legfontosabb eleme a korszerű, számjegyvezérlésű szerszámgépeknek, megmunkáló központoknak. A golyósorsó mozgatja a szánt, amelyre a forgácsolást végző szerszámokat rögzítették. Nyilvánvaló, hogy ezek a gépek csak akkor képesek a tőlük elvárt rendkívül pontos munkavégzésre, ha részegységeik illesztése kifogástalan. Így hát a golyósorsóval szemben igen magasak a minőségi követelmények. Állandó klíma Golyósorsót készíteni következésképpen nem egyszerű feladat. (Magyarországon korábban Csepelen is megpróbálkoztak vele, ám a problémát megoldani maradéktalanul először Kecskeméten sikerült.) De nem gyerekjáték a minőség, a méretpontosság ellenőrzése sem. Aki golyósorsót kíván eladni a világpiacon, annak garantálnia kell a pontosságot, a kiváló minőséget. A gyárnak létérdeke, hogy csak hibátlan terméket szállítson megrendelőinek. Agárdi János, a SZIM kecskeméti gyárának meo-csoportveze- töje a téma egyik legavatottabb ismerője. A minőségellenőrzés technikájának és módszereinek kialakításában, fejlesztésében maga is közreműködött. — A golyósorsó méretpontossága alapvető követelmény. A menetemelkedés eltérései 300 milliméteren belül nem haladhatják meg a 10 mikrométert. Ez a megkötés méréstechnikai problémák egész sorát veti föl. Így van az, hogy a SZIM go- lyósorsógyártó üzemébe belépő látogatót télen, nyáron azonos hőmérséklet, változatlan klíma fogadja. Olyan pontos munka folyik itt, amely már egy-két fokos • hőmársékleteltérés esetén sem ugyanazt az eredményt adja. Ingázó orsók — Az acélok hötágulása egy méter hosszra számítva hőmérsékleti fokonként 11,5 mikrométer. Ha nem azonos hőmérsékleten történne a gyártás, illetve a mérés, lehetetlenné válna a méretpontosság ellenőrzésé. Az állandó klíma csak az egyike a szükséges feltételeknek. A méréshez különleges technika is szükséges. A kecskeméti gyárban a francia SORO-cég CVB 4000 típusú lézeres menetemelkedésmérő gépe segítségével végzik munkájukat a minőségellenörök. De nem mindig volt ez így. — Ez a gép 1980 októbere1 óta működik nálunk, korábban Budapesten, az Országos Mérésügyi Hivatal laboratóriumában ellenőriztük az elkészült munkadarabokat. Ott egy 3000 milliméteres univerzális Zeiss hosszméft Ezután következik a profilérzékelő optika beállítása. Az operátor munkáját ennél a műveletnél is elektronika segíti. (Mé- hesi Éva felvételei) rőgép állt a rendelkezésünkre, amellyel egy méternyi golyósorsó végigmérése 4—6 órát,-az adatok feldolgozása újabb 2—3 órát vett igénybe. Egy idő után a SZIM Fejlesztő Intézettel közösen módosítottuk az eljárást: az optikai mérőrendszer helyett lézer interferométert kezdtünk alkalmazni, ami egynegyedével csökkentette az időráfordításokat. Ám még így is hosszadalmas volt a vizsgálat és a golyósorsókat fel kellett szállítani Budapestre. Számítógép segítségével A vállalat 1978 őszén kezdett tárgyalni a SORO-céggel, s 1979 decemberében megkötötték a szerződést. A franciák vállalták, hogy olyan berendezést készítőnek, amelyik a golyósorsót külön és anyával együtt is képes ellenőrizni, mégfelel a pontossági követelményeknek, automatikus hőmérsékletmérő és kompenzáló berendezéssel van ellátva és számítógépes adatfeldolgozással dolgozik. — A SQRO magas színvonalon oldotta meg ezt a feladatot. A gép gránit talapzaton nyugszik, a 3000 milliméter hosszú sík felületek megmunkálása 5 mikrométeren belüli pontosságú. A mérőszán légpárnás, a profil érzékelése két fqtodetektor segítségével optikusán történik. A gép a programnak megfelelően elfordítja az orsót, mire az amerikai gyártmányú központi számítóegység lehívja a hosszirányú elmozdulást mérő lézer interferométer elektronikájának az aktuális értéket. A számítóegység azonnal kompenzálja a szögelfordulást szabályozó kódoló berendezés maximálisan két szögmásodpercnyi pontatlanságát, továbbá a hőmérséklet tizedfoknyi változásából adódó eltéréseket. A gép az orsó egy körülfordu- lása alatt 64 ponton képes méréseket végezni. Többnyire elég azonban a körülfordulásönkénti egy mérés. Ilyenkor egy méternyi orsó ellenőrzése négy percet vesz igénybe. A csoportvezetőn kívül öt mérőtechnikus kezeli az angol nyelvre „hallgató” gépet. A program kiválasztásakor a gép kérdez, az operátor válaszol. A vizsgálat eredményeként a kinyomtatón megjelenik a méreteltéréseket mikrométerben rögzítő számsor, a rajzológép pedig elkészíti az ellenőrzött golyósorsó méretpontosságának diagramját. Agárdi János elmondta, hogy tervezik a rendszer kibővítését, szeretnék azt alkalmassá tenni hosszú távú statisztikák, törzs- könyvek készítésére is. A szükséges mágneslemezes adattárolók beszerzéséről, illetve a rendszerhez illesztéséről megbeszélések folynak a SORO-céggel és az MTA Központi Fizikai Kutató Intézetével. S. B. Gyorsan járó daruóriás A gumikerekes önjáró alvázra szerelt gémes darut, amely üzemszerűen részt vehet a közúti forgalomban is, ma már külön névvel illetik, autódarunak hívják. Jelentősége egyre növekszik az építőiparban, a bányászatban, a kikötői anyagmozgatásban, a különféle szerelő munkáknál. Távollevő munkahelyeket is gyorsan elér. Ha a gém körbefordítható, illetve a tehemyomaték nagyobb, az alvázból kihajtható vagy kihúzható karok végein levő csavaros tappancsok a talajra támaszkodva biztosítják a jármű állékonyságát és tehermentesítik a futóművet A letalpalt autódaru nem tud helyet váltóztatni, tehát helyhez kötött emelőgépnek tekinthető. Letalpalás nélkül —, ha a gémet az alváztengely irányába állítják, és az engedélyezett legnagyobb teherbírásnak körülbelül 20 százalékáig terhelik — helyet is változtathat. Az autódarut alacsony és magas szerelésű változatban gyártják; teherbírása szerint pedig van kis és nagy teherbírású autódaru. Képünkön egy nagy teherbírású nyugatnémet gyártmányú autódaru-óriást láthatunk. Nyolc tengelyen gördül a 94 tonna önsúlyú mostrum, méghozzá nem is lassan, ha kell, óránként 60 kilométeres sebességgel. Teherbírása 140 tonna. Az ötrészes, acélból készült teleszkópos kinyúlókar 20 csúszótesten siklik, amelyek öntött po- liamidból készülnek. Ez a műanyag ugyanolyan terhelést bír el, mint az acél, de a súlya annak csupán egyhatoda. A kitámasztólábak hidraulikusan működnek, s a vezetőfülkéből vezérelhetők. MTESZ-rendezvények Február 21-től 25-ig A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Bács-Kiskun megyei Szervezetének tagegyesületei a jövő héten az alábbi rendezvényeket tartják Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házában. Február 22-én a Magyar Élelmiszeripari Tudományos Egyesületben Kézdy Pál, a Gabona Tröszt minőségellenőrzési osztályának vezetője A keveréktakarmányok minőségének biztosítása a gabonaiparban címmel tart előadást. Az Építőipari Tudományos Egyesületben Orosz Egon, a BÁCSTERV tervezője Lengyelország építészetéről mond élménybeszámolót. Február 24-én a Magyar Agrártudományi Egyesület agrár- gazdasági kérdésekről rendez ankétot. Ugyancsak csütörtökön kétnapos tanácskozás kezdődik a Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesületben az élelmiszergépgyártás országos fejlesztési gondjainak megoldásáról. Február 25-én ünnepi taggyűlést tart a Híradástechnikai Tudományos Egyesület, fennállásának 10. évfordulója alkalmából. Az év autója Az Audi—100 lett az év autója 1982-ben. Sokkal több új követelménynek kellett megfelelnie, mint a korábbi évek legjobb autóinak. Az olajválság, a környezetvédelem, a gazdasági pangás következtében megcsappant fogyasztói kereslet — vagy az óvatosabb vásárlás — mind új elvárásokat támaszt, Egy autóipari szakértő mondotta: az a modell nyeri a megtisztelő címet, amely „megfelelő autó a megfelelő időben...” Nem csupán műszaki kérdések döntenek. A vizsgáló bizottság például előírja: a gépkocsit legkevesebb öt vezető autópiacon kell árusítani, hogy mérhetővé váljon: mit ér az adott ország pénzében. A leglényegesebb szempont azonban — manapság — a takarékosság. Legyen az autó bármilyen szempontból gazdaságos üzemelésű, esélyessé léphet elő. Az Audi—100 ebben is kiváló: kategóriájában messze a legjobban „takarékoskodik” az üzemanyaggal. Nagy távolságokon és „autópálya-sebesség” mellett veri társait. A Stern nyugatnémet magazin tesztvizsgáján az Audi 75 lóerős változata Hamburgtól Budapestig futott, s a mérések szerint átlagosan 6,1 liter benzint fogyasztott 100 kilométerenként. Benzinbefecskendezéses, 136 lóerős testvére egy másik próba alkalmával 106 kilométeres átlagsebesség mellett 100 kilométerenként 7,1 litert használt fel. Igaznak bizonyult, amit a gyár állított: ezer kilométert lehet vele tankolás .nélkül utazni. Másként fogalmazva: ha valaki színültig tölti a 80 literes tankot, átutazhat vele- majd minden európai országon úgy, hogy közben nem kell benzinért fizetnie. Ez pedig nem éppen utolsó szempont... K. G. Szerelés a felhők felett A Kaukázus’ hegységben, mintegy 3 ezer méter tengerszint feletti magasságban sikeresen véget ért egy bonyolult kísérlet. Az ogyesszai szakemberek által kidolgozott technológia alapján gyorsan és megbízhatóan felállították az ingűn vízerőműt és a sztavropoli regionális erőműt összekötő áramvezeték első táim- püléreit. Nagy teljesítményű helikopterek segítségével egy speciális felszerelésekből és berendezésekből álló komplexum lényegesen meggyorsította és veszélytelenné tette ezeket a munkákat. Gépi kezek — az úgynevezett manipulátorok — megszüntetik a levegőbe emelt soktonnás konstrukciók hintázását, precízen feladják és a .szükséges helyen rögzítik őket. Minden pillér szereléséhez ötödannyi időre van szükség, mint a hagyományos technológia alkalmazása esetén. Az új módszer felhasználható tévóközvetítő-állomások és különféle támpillérek létesítésénél olyan körülmények között, amikor a hagyományos emelőgépek nem alkalmazhatók. Összeállította: Sitkéi Béla Az öreg sírásó Csendes eső mosta t tisztára a száraz tél porával belepett utcákat. Vasárnap délután volt. Az egész város szundikált. Szinte hallani lehetett az eltelt emberek elégedett szuszogását. A némaságot egy-egy autó vízfröccsentő zaja törte meg, hogy utána még érzékelhetőbb legyen az utcák üressége. A fák is némán sorakoztak aszfaltágyaikban. Csupasz ágaikat fényesre lakkozta az eső. Úgy tűnt, mintha mindegyik az ég felé fohászkodna, kinyújtott sovány karokkal életért könyörögve. A Városszéli házak ázottan bújtak össze. Falaikra tépett gallért rajzolt a decemberi eső. Céltalanul ballagtam. Tetszett a város jóllakott csendje. Az sem zavart, ha egy-egy esőcsepp hidegen gördült le a nyakamon, hogy valahol a lapockám táján szívódjon fel. A betonút véget ért. A sárban hatalmas lábnyomokat koptattak a sűrű esőcseppek. Ügy követtem őket, mintha valami titok megfejtése előtt állnék. A lábnyomok átvezettek a keréknyomoktól szabdalt ysáros kocsiúton és egy kocsmaajtónál értek véget. A ferdén lógó cégtáblán megfakultak a betűk. Ajtaja megereszkedett, az egyik üvegkocka helyén furnérlemez védte a széltől a bentlevőket. Olyan volt, mint a félszemű kalóz fején a kötés. Sok éve már, hogy nem voltam ilyen kocsmában. Önkéntelenül a zsebembe nyúltam, nehogy pénz nélkül térjek be. Aztán pontosan a lábnyomokba lépve elindultam. A lötyögő kilincs nehezen nyitotta a makacsul ellenálló ajtót'. A kocsmában kellemes volt. A meleg, a padló olajos szaga összekeveredett a pálinkaszaggal, és mint a bárányfelhő, úgy úszott a kék cigarettafüst különböző magasságban. Az unott kocsmárostól nagyfröccsöt kértem. Vörös kezeivel gyakorlott mozdulattal mérte ki, aztán pohárral a kezemben körülnéztem. A kis helyiségben mindössze két asztal volt. A két asztalnál három embér. Előttük borospohár. Hallgattak. Egykedvűen néz- téz egymást, ázott gúnyájukat nem vetették le. Az egyiknek a lábán — aki egyedül ült —. ormótlan nagy sáros csizma volt. Az én emberem — gondoltam, akit követtem ide, ebbe a rozzant kocsmába. Nem tudom, mi késztetett rá, de az asztalához ültem. öreg ember volt. Fején kopott fekete tányérsapka. Nagy volt rá, vagy az évek során kitágult? Mert egészen a füléig esett, eltakarva homlokát. Sűrű szemöldöke, lógó bajusza sárgára őszült. Színtelen szemei nyugodtan nézték a. világot arcának megkövült ráncaiból... — Pocsék idő van — mondtam köszönés helyett. Az öreg kedvesen rábólintott' és kezébe vette borospoharát. Néztem a kezét. Szikkadt bőrén az erek vastag kék zsinór gyanánt dagadtak ki, csomóba kötve egymás kereszteződését. Ujjai vastagok voltak, körmei feketén berepedezettek. Tenyerén a bőr olyan kérges volt, hogy ujjait csak behajlítva tudta tartani, mintha szerszámot fogna a kezében. Ázott szagú fekete posztóköpeny volt rajta, olyan anyagból, mint a sapkája. Még egyszer bólintott, és csak annyit mondott: Pocsék. Hallgattunk. Próbáltam magamban elképzelni az öregember életét. Mindig mások cselédje volt — gondoltam — és kutatva néztem arcának mély ráncait. Az öreg kitalálta gondolatomat. Levette sapkáját, óvatosan az asztalra tette és csak ennyit mondott. — Sírásó vagyok. Bólogattam, és elnéztem nagy csontos homlokát, amelyet ugyanúgy felszántottak az évek, mint az arca többi részét. — Fontos szakma —, válaszoltam meggyőződéssel. Az öreg hálásan nézett rám. Láthatóan jólesett az elismerés. — A .fontos az, hogy az ember szeresse a munkáját —, folytatta magyarázva. Én szeretem a munkám. Persze, jó föld van itt a temetőben és fejével kifelé intett a kocsmából. Az ásó úgy megy bele, mint kés a vajba, csak érteni kell hozzá. — Én megtanultam a szakmám. Az apám is sírásó volt. Itt születtem a temetőben, hetven éve. Akkor a házunk csupasz föld közepén állt, azóta körbefogták a sírok. Mind én ástam. Nekem nem kell colstok, centire stimmel a sírgödör. A fala olyan egyenes, mintha zsinór mellett ástam volna. Jó a szemem. Jó érzékem van a sírásáshoz. Aztán megint elhallgatott. Várta, hogy én beszéljek. .Ittam egy kortyot és folytattam a beszélgetést. — A temetőben minden más — mondtam elgondolkozva, még a természet is. Ha a böjti szelek elfújják a téli felhőket az égről, a tavaszi napsugár koszorúba hervadt virágokat melenget. A temetőbe ijedten lép be a tavasz. Hozott virágokat talál a komoran zöldellő bokrok alatt. Még a fű zöldje is sötétébb, mint a réteken. Az orgona az ágán rozsdásodik meg anélkül, hogy bárki díszítené vele a szobáját. Néztem az öreg arcát, de közömbös maradt. Én tovább beszéltem. A nyár forró sóhajjal ül a lombokra és leheletével a földek felől finom porral hinti be a fuldokló növényzetet. A kősírok szinte áttüzesednek. .Én azj őszt szeretem. Ősszel a levelek fáradtan hajtják fejüket az ágakra, szomorúan készülnek a távozásra. Megfigyeltem számtalanszor. Nem egyszerre hullanak le. Először elfonnyadnak,- szélük felperdül, mintha szomjúság gyötörné őket, aztán egy hűvös hajnalon meleg takaróként terítik be a didergő sírokat. Vannak lombok, amelyek pompázva várják a halált. Zöld ruhájukat egy reggelre levetik és mint a bohócok, mindenféle színt öltenek. Az egyik halványsárga, a másik tűzpiros, ezerféle árnyalattal. A gyengülő napfény kíméletesen csókol a földre egyet-egyet közülük, de nincs menekvés. Az október végi eső szöges korbácsként veri le mind az örök kor- hadásba. Halottak napján a vi- tustáncot járó gyertyfények lángjánál már üres ágak között vergődnek a vadgerlék. Télen der- medtebb a dermedés, a hideg hidegebb és szemfedőnek tűnik a fehér hótakaró. Nem hallatszik itt más csak a búcsúztató, meg az itt tanyázó varjak riasitó károgóba. Az ember nagy tragédiája, hogy elkerülhetetlen halálának biztos tudatával éti le az életét. Mégis kiszakadt lélekkel áll a végtisztességnél. Ul> az öregember a koporsó végénél, kezében gyűri telesírt zsebkendőjét, időnként bélejajgat, beletemeti reszkető fejét, ingatja, nem hiszi el, hogy örökre elment élete párja. Aztán elméláz, szipog egy kicsit, kis időre megcsendesül. Gondolatai messze a múltban járnak. Síró szája mintha mosolyra fordulna. Vajon mire gondol? Mert minden lehet egy ember életében, de párja, igazi párja csak egy. Gondolataik ilyenkor évtizedeket röpülnek át. Aztán tántorgó totyogással kísérik el a távozót az éhes sírgödörig. Sok temetésen voltam már. Mindegyik szívet, lelket szaggató. De nincs kegyetlenebb a szülői fájdalomnál. Az élet örök törvénye a halál. iDe miért éli meg a szülő gyermeke halálát. Láttam kis öreg parasztasszonyt, aki csókjaival melengétte országos hírű fia koporsóját, és soha nem fogja megérteni a rettenetes öncselekmény indokát... A halál törvényében nincs rend. Kíméletlenül, és sokszor vértel- metlenül pusztítja el áldozatát. Vidáman száguld az országutakon, az ember önkezábe adja gyilkos eszközét, és elragadja azt is, aki iszonyatos lelkierővel küzd az életéért. Nincs tekintettel a hátramaradottakra, boldog, még sok szépre vágyó házasságokat tör ketté, kérdőjeleket rajzol könny nélkül ácsorgó gyermekek arcára, és reménytelenséget a korai özvegyekére ... Hallgat az öreg, értetlenül néz rám seszínű szemével. Kiiszom a borom, ő is. Aztán megszólal. — Én mégis azt mondom, jó szakma ez. Mindig ván munka, meg az ember friss levegőn van. Rábólintok., — Igaz. Aztán behúzott nyakkal kilépek a sűrűsödő esőbe. Arvay Árpád
