Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-18 / 41. szám

I 1983. február 18. • PETŐFI NÉPE • S PRÁGAI VÉLEMÉNY %Szeretjük a színes magyar kultúrát” A kolléganőt, Vladimira - Vse- teckovát, csehszlovák társszer­kesztőségünk munkatársát leg­utóbbi prágai utamon ismertem meg. Tréfásan megkérdeztem tő­le, mit tud rólunk, mit tud a magyar kultúráról? Válasza frap­páns, meglepő volt. — A Magyar' 'Kultúráról. Az Óvárosban, a Rytirská utcában székel — mondta —, szép, törté­nelmi palotában. Ügy tudom, már harminc éve, s a< prágaiak nagyon kedvelik. Miután tisztáztuk a félreértést, érdeklődéssel hallgattam a cseh újságírónő tapasztalatait.' — A Magyar Kultúra gazdasá­gi. kulturális témájú előadásai mindig érdekesek. Sok szakem­ber jár el oda, akik azután to­vább terjesztik, amit láttak, hal­lottak. Tavaly nagy visszhangja volt egy előadásnak, amely a magyarországi ifjúsági klubok­ról szólt. Az idén én magam is kíváncsian várom, a többi kö-. zott, a magyar gazdaságirányítá­si rendszer és árrendszer ismer­tetését. Babits — csehül — És az irodalmunk? Az is el­jut a prágaiak szívéhez? — De még mennyire! Lesz egy irodalmi est Babits Mihály szü­letésének századik évfordulóján. De vajon tudnak-e arról Ma­gyarországon, hogy Babits első kötete a Levelek Iris koszorújá­ból 1909-ben már megjelent ná­lunk. Bizonyára nagy lesz az ér­deklődés a Magyar Kultúra áp­rilisi programjában szereplő, a Hasek-centenárium alkalmából rendezendő műsor iránt. Címe: „Svejk magyarországi utazásai”. Készülnek egy. Kadosa Pál szer­zői estre. De tudja-e, mit szeret­nek nálunk a legtöbben? A film­jeiket. És nemcsak azért, mert ol­vassuk, hogy az utóbbi időben egész sor jeles külföldi díjat nyertek, hanem mert vvalóban tetszenek. Őszinték és olyan gon­dokról szólnak, amelyeket mi is ismerünk. Több, mint tolmácsolás — A nyelvi nehézség nem okoz zavart? — No, hát azért tanulunk ma­gyarul — mondta Vladimira csip­kelődve —, legalább háromszá­zan évente. Én ugyan nem, de hát szerencsére a tolmácsolás nem megoldhatatlan, a nyelv va­lóban nem akadály. Az itteni Magyar Kultúra eljut vidékre is, főleg Csehországba. Évente meg­rendezik a Magyar Kultúra Nap­jait Ceské Budejovicében, Hra- dec Královában, Lounyban, Kar­lovy Vary-ban, Trebícben, Zsol­nán. Sőt, mi magunk is részt ve­szünk a magyar kultúra- terjesz­tésében. Szeptember óta létezik, éppen Ceské Budejovice modern lakótelepén egy új művelődési ház, amelynek az a neve: Ma­gyar—Csehszlovák Barátság Kul- túrház. Az a lényeg, hogy mind többen ismerjék meg nálunk a színes, különleges, izgalmas ma­gyar kultúrát. — S a fiatalok? — Van itt 'Prágában a Magyar Kultúrának egy üzlete, a belvá­rosban, a Národni trídán, ame­lyet talán a budapesti Kossuth Lajos utcához hasonlíthatnék. Ott hallottam nemrég, hogy évente tizenöt millióért árulnak magyar hanglemezt, könyvet, népművé­szeti tárgyakat. Évente nyolcvan- ezer hanglemezt adnak el. Rubik-kocka — Ki a sztár? — Biztosan az Illések és Koncz Zsuzsa. S ha már a népszerűség­ről van szó, hadd mondjam el, hogy mi, cseh nők, szeretjük a magyar kerámiát, s persze a hím­zett blúzokat, hogy el ne felejt­sem, még egy sztár: a Rubik- kocka. Sok tízezer prágai gyerek karácsonyfája alatt volt ott ta­valy! S még egy női titkot: na­gyon szeretjük — ötleteik miatt, bár szövegét nem értjük — a ma­gyar divatlapot. Én is sokszor megveszem magamnak. F. L. KÖTETEK A PINCÉBEN Könyvtár vagy raktár? A dunavecsei Vikár Béla Könyvtár az 1971-ben megszűnt járási intézmény jogutódja. Az egykori körzeti feladatokat is el­látó bázis több mint huszonötezer kötetet — ezen belül rendkívül gazdag kézikönyvtárat — vala­mint értékes folyóirat-gyűjte­ményt hagyott a nagyközségre. A településről elköltöző hiva­talok helyén, a tanács épületében kapott tágas, öt helyiségből álló otthont a községi bibliotéka. Az azóta eltelt, időben, az itt dolgozó szakemberek számtalan esetben bizonyították: jól sáfár­kodnak a kiemelkedően gazdag „örökséggel". A szorosan vett ol­vasószolgálati tevékenység mel­lett irodalom-népszerűsítő mun­kát is felvállaltak. Emlékköny­vük, illetvp a több tucat dedikált könyv ezeknek a rendezvények­nek az emlékét őrzi. 1973-ban egy országos pályázaton megszerezték a Petőfi Emlékkönyvtár címet. 1975-ben pedig lehetőség nyílt, hogy az intézmény irodalomtör­téneti gyűjteményét állandó kiál­lításon mutathassa be. Nincs hely az újnak Az eredményeket részletes ala­possággal . a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága jegyző­könyvei dokumentálják. Nyolc éve tűnt fel először egy beszá­molóban a „zsúfolttá kezd válni'*' kifejezés. Ezután évről évre mind nagyobb helyet kapott^ e panasz. Legutóbb — 1979-ben és 1982- ben — már olvasható a testület állásfoglalása is: „meg kell vizs­gálni a változtatás lehetőségeit”. Intézkedés azonban sokáig nem történt. A jelenlegi helyzetről Borbély János könyvtárvezető tá­jékoztatott: — Sajnos, nem volt elegendő pénzünk, így nem jöhetett létre az évtizedek óta várt komplex intézmény: művelődési ház és könyvtár együttese. Amíg a má­sik intézmény két éve újjáépült, korszerűsödött, mi itt maradtunk az addig felvetett problémával. Ilyen körülmények között nem lehet a hagyományoknak és ‘ az elvárásoknak megfelelő könyvtá­ri, közművelődési munkát végez­ni. A kézikönyvtári anyag a fo­to Borsos Miklós Petőfi-portré- ja is alig kapott helyet. # Szalai Péter tanácselnök. lyosón, zárt szekrényekben van elhelyezve. Az olvasóterem zsú­folt. Aránytalanul kevés könyvet tudtunk elhelyezni a szabad pol­cokon. Évekkel ezelőtt — a helyieken kívül — a környező községek ta­nulói is itt készültek a vizsga- időszakban, s nem volt ritka a tudományos munkákon nálunk dolgozó vendég sem. Sajnos, ma már erre nincs lehetőség! A könyvek kezelése igen körülmé­nyes, helyben olvasásra alig van lehetőség. Raktározunk a pincétől a pad­lásig mindenütt. Értékes folyó­iratok évfolyamai romlanak nyir­kos, párás környezetben. Egy-egy régebbi nyomtatványt csak na­pok múltán tudunk előkeresni. Sajnos, féltett kincsünk, az em­lékszoba is raktárrá vált. Most ha lenne elég pénzünk a könyv- beszerzésre, akkor sem tudnánk elkölteni — hiszen nincs hely az újnak. A könyvtárigazgató gondjait jól ismeri a beszélgetésnél jelen­levő tanácselnök, Szalai Péter, — Sajnos — mondja —, új könyvtár építésére a következő évtizedben nem lesz lehetősé­günk. Csak apróbb változtatások­kal segíthetünk a helyzeten. A könyvtár területén megszüntet­tük az igazgatói irodát és az em­lékszobát. A szakalkalmazottak dolgozószobáját egybe nyitjuk az olvasóteremmel, így legalábbis to Emlékszoba mint raktár. (A szerző felvételei) to Borbély János könyvtárigazgató az „értékmentés” ügyében tenni tudunk valamit. Szűkös költség- vetésünkből 1983-ban talán még néhány berendezési tárgyra is jut. Sokat segítene, ha az intéz­ményhez tartozó öt fiókkönyvtár — különböző munkahelyeken — állományát bővíteni tudnánk, bár a két fős személyzet így is képtelen mind az öt helyen helyt­állni. A könyvtári központ állás- foglalásai szerint pedig egy nagy­községben elég a két fő. Vannak tartalékok! Nem túl vigasztaló vélemé­nyek. Pedig érdemes lenne élni e nagyszerű lehetőséggel. A szomszédos falvakban sokkal sze­rényebb feltételeket kínálnak az olvasóknak, Dunaegyházán, Apos- tagon, Szalkszentmártonban és Tasson például szakképzetlen tiszteletdíjas könyvtárosok dol­goznak néhány ezres állományt kezelve, heti 6—8 órás nyitvatar- tással. Sokat változott a vidék, a falu az elmúlt néhány évtizedben: a nagyobb anyagi lehetőségek ha­tására sok-sok családnak van há­zi könyvtára. Ugyanakkor emel­kedett azoknak a száma, akik es­ti vagy levelező tagozaton tanul­nak tovább munka mellett. Ok azok, akiknek feltétlen szüksége­sek — hacsak ideiglenesen, al­kalomszerűen is — a falusi köny­vesboltokból hiányzó tudomá­nyos, illetve szakkönyvek. A i könyvtár-ügynek gyorsabban kel­lene követni a változásokat. A hálózat tapasztalatait, módszer­tani eredményeit felhasználva, az adottságoknak és az igények­nek megfelelően újra kellene mi­nősíteni az évtizedekkel ezelőtt besorolt intézményeket. Üj pozí­ciókat, differenciáltabb feladat- rendszert, változatosabb formá­kat kellene kikísérletezni, alkal­mazni. A mai könyv- és utazás­árak mellett nem mindegy, hogy egy-egy könyvért kell-e utazni, és ha igen, hová. A könyvtárközi kölcsönzés ugyanis lassú és körül­ményes. Nem szabad feledni, hogy az intézményeknek egyik alaptevékenysége az olvasószol­gálat. A dunavecsei Vikár Bélái Könyvtár jól mutatja: vannak tartalékok. Farkas P. József fiatalokról - fiataloknak AKTUÁLIS KÉPEK Versmondó verseny A hét végén a városi diák­napok kereté­ben rendezték meg a vers- és prózamondó versenyt a kecskeméti Út­törő- és Ifjúsá­gi Otthonban. A megyeszékhely középiskolásai közül huszon­két fiatalt lát­hatott a zsűri. A kérdés je­len pillanatban: ki jut tovább a megyei diákna­pokra? to Laczi Ildikó, a kereskedelmi szakközépiskola tanulója. u<xk 4uÁ ? AZ ÉN PORTRÉM A diáktanács elnöke A városi diáktanács a legutóbbi KISZ-kongresszus felhívására ala­kult meg Kecskeméten. Tagjai képviselik a város középiskolás KISZ-eseit. Elnökévé a kecskeméti ének— zenei gimnázium diákját. Kocsis Kornéliát választották meg. Nelli háta mögött már több mozgalmi év áll, hiszen régóta vezetőként tevékenykedik. Szervezőkészsége, vezetői tehetsége hamar felhívta rá a figyelmet. Másfél éve KISZ- titkár az iskolájában, s szeptem­berből dolgozik a diáktanács elnö­keként. . — Először beszélj a munkátok­ról! Mik voltak az első megbíza­tások? — Elsősorban rendezvényeket, programokat szervezünk Emellett kitüntetésre terjesztünk fel alap­szervezeteket, iskolákat, s ezeknek jogosságát mi vizsgáljuk meg elő­ször. Szeptemberben beindítottuk a tiniklubot, sajnos az érdeklődés jóval a várakozáson alul maradt. Megszerveztük a városi diáknapo­kat. — Az előbb említetted a tini- klubot, amely a megalakulása után az érdektelenség falába üt­között. Miben látod az okait en­nek a közömbösségnek? — Sajnos, az érdeklődés hiánya nagyon is jellemzi a fiatalokat. Mindenre közönyösen reagálnak (ha reagálnak!), s a vezető, a „hú­zó” emberek kitehetik a lelkűket, akkor sem mozdul a tömeg. A „visszahúzók” szavára inkább hallgatnak, mint rájuk. Az alap­szervezetek felülről várják a taná­csot, a segítséget, s ha ez megér­kezik, elutasítják. így kialakul az az örökös körforgás, aminek kö­vetkeztében a KISZ-esek szava egyre kevesebbet nyom a latban. A közönyösségen egyre nehezebb A megye .különböző települé­seiről származó régi ifjúságiklub- naplókat .gyűjtöttem egybe, hogy mozaikképként megpróbáljam felidézni a hatvanas, hetvenes évek ifjúságának életét, világ­látását, közösségi szokásait. A már sárguló lapokon újra és új­ra visszaköszönnek — hasonló beállítással ■== a falusi .beat- vagy más néven popzenekarokkal kap­csolatos bejegyzések. Ezek a tudósítások idézték elő gondola­taimat. A nagyobb városok után gyor­san terjedt a beatzenéi mozga­lom a kisebb településeken is. A KISZ és a művelődési otthoni hálózat karolta fel az irányzatot, mert a falusi ifjúság körében is rendkívül népszerűnek bizo­nyult. Már a hatvanas évek kö­zepén feltűntek az első amatőr popzenekarok: .barkácsolt hang­szerekkel,' erősítőkkel. A rádió szaporodó tánczenei műsorai se­gítséget adtak az ismeretszerzés- ' hez, a felkészüléshez. A szomba­ti, vasárnapi Ibálak, klubdálútá- nök kínálták a bemutatkozás le­hetőségét. Volt olyan, település, ahol több „banda” is alakult. A zeneoktató .munkaközösségek eminens hegedűsei, zongoristái, ■ engedve a népszerű gitár csábí­tásának, hűtlenné váltak hang­szereikhez és a komoly zenéhez. Atyai vágyak, álmodott karrie­rek tűntek a semmibe az „át-kos” zenei .mozgalom miatt. lesz segíteni, de ha mindenki ja­vítani akarna, megmondaná a vé­leményét, ötleteket adna, lehetne változtatni ezen a helyzeten. — Kérlek, beszélj magadról is. — Első osztálytól kezdve az ének—zenei iskolában tanulok, hét éven át zongoráztam Humán érdeklődésű vagyok, leginkább a művészet érdekel. Terveim között szerepel, hogy jelentkezem a Kép­zőművészeti Főiskolára. Nagyon szeretem a textil- és iparművé­szetet. — Rengeteg az elfoglaltságod. Hogyan tudsz mégis ilyen jól gaz­dálkodni az időddel? — Az egész hozzállás és termé­szetesen alkati adottságok kérdé­se. Szívesen csinálom! A mozgalomnak ilyen emberek, re van szüksége. Akik szívesen csinálják! Bodnár Edit Minden bántalomért, szitokért és mellőzésért kárpótolt a kultur- házakban, ifjúsági otthonokban és klubokban felcsendülő .muzsi­ka”. Rosszul szólt, de mégis job­ban lázba hozott, mint a mai sztereo, fcvadrofon-hifi disz­kók. A recsegő, sípoló erősítők, a gyatra gitárok, összetákolt „dobszerkók” zenebonája, a gyen­gén „koppintott” nóták az össze­tartozás, a közös együttlét, a fia­talos lendület zsoltárai voltak. Az igen eltérő színvonalú együt­tesek tagjai igazi sztárok voltak a faluban. A napközben szótlan asztalostanuló, az olajos ruhák­ban járó géplakatos „inas”, a matekból meghúzott gimnazista hangszerrel a kezében a színpa­don mindenért kárpótlást ka­pott. Sajnos a népművelők, a moz­galmi vezetők — számtalan fel­hívás ellenére — nem éreztek rá a mozgalomban rejlő óriási le­hetőségekre. A bálok hozták a bevételt, s így érdemes volt küz­deni a felszerelések korszerűsí­téséért és kérvényezni az esetle­ges tiltások visszavonását. A legtöbb helyen mást nem tettek. A mozgalom — egyre kbmtfortosabb körülmények kö­zött — csak pénzszerző forrás maradt, végül elmúlt... F. J. Bács-Kiskun megyében rövi­desen befejeződnek a Ki mit tud? területi döntői. A hat város­ból és a hozzájuk tartozó járá­sokból összesen 173-an jelentkez­tek a vetélkedőre. A szervezők ennél nagyobb érdeklődésre szá­mítottak. A versenyzők között a legtöbben — szám szerint 47-en — a bajaiak vannak utánuk sor­rendben Kecskemét, Kiskunhalas, Kalocsa, Kiskőrös és Kiskunfél­egyháza következik. Nem túl szerencsés, hogy aránytalanul sokan vállalkoztak vers- és prózamondásra. Mel­lettük azonban mindenütt akad­nak — ha kis számban is — hangszeres szólisták, néptánco­sok, bűvészek, könnyűzenei együt­tesek, énekesek és parodisták. Az utolsó területi válogató ver­senyt február 20-án Baján ren­dezik meg, ezt követően értesíti a zsűri a továbbjutókat, akik részt vesznek a megyei döntőn. Erre március 26-án kerül sor Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. —la— Hova menjek? A kecskeméti Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthon ajánl­ja: Február 23. 18 óra, klubterem: Pedagógus KISZ-klub. Általános vetélkedő az Óvónőképző Intézet KISZ-alapszervezetének szervezé­sében. Február 24. 18 óra, klubterem: Rocktörténeti sorozat, I. A szege­di Bonanza együttes előadása és koncertje. Műsoron: blues, ameri­kai négerek zenéje és country. Február 26. 18 óra, tükörterem: Otthon-pódium. Amatőr pop-jazz- rock együttesek bemutatója. GAMF, Kecskemét: Február 22. 19 óra, klub: Ró­meók és ... ? Zenés pamflet. Elő­adja a BME HOWA Színpada. Február 26. 19—24 óra, aula: Farsangi bál. A három kecskemé­ti felsőoktatási intézmény közös rendezvénye. Közreműködik a RE SHOW együttes. Két héttel ezelőtti rejtvénykér­désünk ügy látszik nehezebbnek bizonyult, mert kevés levelezőla­pot hozott a posta. A megoldás a következő: Magyarországon a Ber- gendy-együttes jelentetett meg dupla nagylemezt először, Hétfő címmel. P. Mobil-plakátot nyert: Kalo­csai Mariann (Kecskemét), Pop- zsebkönyvet kap: Szabó Erzsébet (Kecskemét). Újabb kérdésünk: — Mit jelent az EDDA-elneve- zés? A megfejtéseket a következő címre várjuk egy hétig: Petőfi Népe szerkesztősége, Saro(c)k- rejtvény, Kecskemét, Szabadság tér 1/a. 6001. összeállította: Borzák Tibor Poptörténelem — alulnézetben • Balra: — Mindjárt rajtunk a sor.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents