Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám

1913. február 1«. • PETŐFI NÉPE • 5

Történelmi krónika

Kádár János gyűjteményes kötetéről

'Párt, szakszervezetek, szocializmus. Ez a címe a Kádár János válogatott beszédeit és felszólalásait tartalmazó gyűjteményes kötetnek, amely az 1982- es esztendő utolsó napjaiban jelent meg.

Huszonöt év terméséből válogattak a kötet szerkesztői. Huszonöt olyan esztendőéből, amely ma már történelmi jelentőségű.

Az első felszólalás az újjá- szervezett párt ideiglenes Központi Bizottságának első titkárá- • tói, akkor még egyben a forradalmi munkás—paraszt kormány elnökétől, 1957 januárjából való. Abból az időből, amikor a néphatalom hű fiai olyan hősies, nagy erőfeszítést igénylő forradalmi tettet hajtottak végre, amellyel sikerült úrrá lenni az 1958-os fegyveres ellenforradalmon, s újra elindítani hazánkat a szocializmus útján.

Sok megtévesztett ember volt ez időszakban hazánkban aki nehezen tudott eligazodni az eseményeken. A tisztánlátáshoz nagy segítséget adtak Kádár János szavai: „Követeléseket összeállítani a világ legkönnyebb dolga. Csak egy nagyon kicsi szakszervezeti jártasság kell hozzá, hogy egy hatalmas költségvetés-listát ösz- sze lehessen állítani. A követelések realizálása, a megvalósítása már egy kicsit nehezebb ... Lépjünk sztrájkba! Sztrájkba lépni lehet... Volt itt olyan sztrájk, amelyet a világ soha nem látott: összkomfortos sztrájk, házhoz- szállított ellátással... Ha ezt kapitalista országban csinálják, úgy hívják, hogy politikai sztrájk, harc a hatalomért. Ha a proletárdiktatúrában csinálnak ilyesmit, akkor is ugyanaz a tartalma: politikai harc, harc a hatalomért, de akkor a munkásosztály hatalma ellen..."

A .megtévedt emberek bizalmatlanságának a falát — olyanokét is, akik részt vettek a különböző sztrájkokban — az új forradalmi vezetés nyílt, őszinte szóval hamar áttörte. Ügyannyira, 'hogy 1957. május 1-én a budapesti dolgozók Hősök téri nagygyűlésén a párt első titkára már azt mondhatta: „A magyar nép- nék — az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával — sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás—paraszt állama a Magyar Népköztársaságé!... A munkáshatalom erős... Az ellen- forradalom tüzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt...”

Ugyanebben a beszédében már azt is kijelenthette: „...nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyreállítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került”.

Annak, hogy az élet viszonylag rövid idő alatt rendes kerékvágásba került hazánkban — mint az Kádár János akkori szavaiból is megállapítható — sok összetevője volt. Olyan történelmi tanulságokat hordoznak ezek a tapasztalatok, amelyeket napjaink politikai munkájában is érvényesítenünk kell.

'Munkásosztályunknak, pártunknak az elmúlt negyedszázad alatt sok olyan segítője volt, amelynek a jobb munkát köszönhette. Például a szakszervezetek vezette szocialista munkaverseny és brigádmozgalom. E verseny álladóan ható és jelentős tényezője volt és ma is az gazdasági építőmunkánknak, a szocialista viszonyok fejlesztésének. Mozgósító erővel hatott az ötéves tervek teljesítésére, a legfontosabb gazdaságpolitikai célok megvalósításának széles körű társadalmi bázisát jelentette.

Számos területen érzékelhető eredményeket hozott a minőség és a hatékonyság jelentőségének felismerése, a versenyszervező munka színvonalának az emelésével számottevő anyag- és energiamegtakarítást lehetett elérni. A munkaverseny-mozgalom — mindenekelőtt a szocialistabri- gád-mozgalom — kedvezően befolyásolja a szocialista tudat és magatartás erősödését, a közéle- tiséget, a munkásműveltség színvonalának emelését. A szocialis- tabrigád-mozgalom napjainkban a társadalmi, gazdasági fejlődés meghatározó tényezőjévé vált, és amint azt Kádár János 1977 áprilisában, a szoclalistabrigád- mozgalom V. országos tanácskozásán kijelentette:

„E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem — ki merem jelenteni! — valóságos népmozgalommá vált. ... a dolgozóknak mintegy fele ma már szocialistabrigád-tag. Jelenleg szinte minden állami és szövetkezeti munkaterületen dolgoznak szocialista brigádok ... Nagyszerű,-nagyon jó, hogy így, van. Nő- ■íra&sÜfal a2t,ar^hy rpinél tovább! iNem kell felni attól, nŐgy túl sokan leszünk.”

A szocialista munkaversenynek, a szocialistabrigád-mozga- lomnak, az egész tevékenységünknek erőt ad az a tudat, hogy fejlődésünk 26 esztendeje töretlen, népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével történelmi jelentőségű vívmányokat hozott létre. Olyan pártunk van, amely „ ... saját magára kötelezőnek tartotta és tartja, hogy elméleti és gyakorlati munkájában mindenkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxizmus—leni- nizmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját munkás- osztályunk és népünk történelmi

KÁDÁR JÁNOS

PÁRT,

SZAKSZERVEZETEK,

SZOCIALIZMUS

tapasztalatait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tanulni a testvérpártoktól, különösen nagy jelentőségűnek tartjuk a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait" — mondotta Kádár János, a KMP megalakulásának 80. évfordulóján rendezett ünnepi ülésen.

Pártunk országépítő munkájában nincs egyedül. Harcostársként pártunk mellett áll hazánk

4,5 millió szervezett dolgozója, akik a különböző szakszervezetekben képviselik és segítik megvalósítani a párt elképzeléseit. Ügy, ahogyan pártunk vezetője 1980 decemberében a szakszervezetek XXIV. kongresszusán elhangzott felszólalásában hangsúlyozta: „Magyarországon a szak- szervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat még a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártjának. Mi, kommunisták, mindig támaszkodtunk a szakszervezetekre mind a munkásosztály történelmi céljaiért folyó harcban, mind a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelemben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos, nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be.”

Kádár János beszédeinek és cikkeinek új gyűjteménye átfogó képet ad ezeknek a funkcióknak a gyakorlati érvényesüléséről, a párt és a szakszervezetek közötti egészséges együttműködés, politikai munkamegosztás fejlődéséről, a párt eszmei irányításával munkálkodó, de önállóan cselekvő szakszervezetek társadalmi súlyának, közéleti szerepének növekedéséről. A kötet történelmi hitelű krónikája az MSZMP harcainak, népünk negyedszázados szocialista építő munkájának, alkotó küzdelmeinek.

F. L.

A KÖZMŰVELŐDÉS SZOLGÁLATÁBAN

Bárdos Ferenc művészeti előadó

A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Ház művészeti előadója most éppen harmincéves. Az érettségi bizonyítvány, majd az üzemmérnöki diploma megszerzése után — kis kitérővel — a Kecskeméti Konzervgyár függet- lenitett közművelődési előadója volt. 1974 óta él Kecskeméten.

— ön megszállott népművelő. Mióta az? És miért?

— Már gimnazista koromban klubot, diákszínpadot szerveztem. Es sportoltam rendszeresen. Ez is egyfajta — nem is akármilyen '— közösségi tevékenység. Atlétikában egy időben a magyar válogatott keret tagja voltam. Később iskolai lapot szerkesztettem, majd azt a megtisztelő feladatot kaptam, hogy részt vehettem a közművelődési törvény előkészületi munkálataiban, a KISZ KB megbízásából.

— Ügy tudjuk, hogy az ifjúsági mozgalomban egészen fiatal kora óta részt vesz. Így van ez?

— A már említettek mellett alkalmam van közreműködni a városi és megyei közművelődési bizottságban. Az előbbinek az elnöke vagyok. Konkrétabban a kérdésre ez a válaszom: a közösségi ember csakis mozgalmi ember lehet. Én annak tartom magam.

— Dolgozott évekig gyárban, munkások között. Milyen tapasztalatai vannak?

— Szerintem minden hivatásos népművelőt, közművelődési szakembert arra kellene — ha nem is kényszeríteni, de legalább rábeszélni —, hogy az első időben valamilyen munkahelyen fejtsék ki tevékenységüket.

— Mi volt a legfőbb tapasztalata eddig?

— Hogy mennyire sokféle igényt kell kielégíteni egy adott üzemben, gazdaságban, vállalatnál.

— Sikereket is elkönyvelhetett önmagának az elmúlt években?

— Külön nem tudnék példát mondani, összességében érzem eredményesnek a munkámat. Az, hogy az általam irányított klub kiváló címet kapott, a kedvenc színjátszó csoportom bronz fokozatot ért el, s hogy a filmklubunk sikeres volt, ez mind örömet jelentett.

— ön a munkahelyén szorgalmazta a kiállításokat? Mit mondana erről?

— Űgynevezett „szagos tárlatokat” szerveztünk munkatársaimmal. iNem kell valami különös dologra gondolni. Arról van szó, hogy étkezési idő alatt a gyári ebédlőben nyitottunk meg képzőművészeti kiállításokat. Hogy néhányat említsek: Bodri Ferenc, Weintrager Adolf, Borbély Ferenc, Nagy Kristóf és Tö- rőcsik Jolán mutatkozhatott be a gyár dolgozói előtt.

—■ Néhány hónap óta Bács- Kiskun egyik legújabb és legszebb intézményében dolgozik. Nehéz, szép, érdekes ez a munkakör?

— Szép, ez a legfontosabb. Két nagyon nehéznek tűnő gond mutatkozik meg naponta. Az egyik, hogy a könnyű műfajok mellett elfogadtassuk a színvonalasabb, nemesebb veretű rendezvényeket, műsorokat, programokat is. Másik: ismerjük a középkorosztály differenciált igényeit.

— Mit tart a módszerről, a feladatok elvégzésének sajátosságairól?

— A legfontosabb: emberközelbe kerülni. A másik: könnyedén kell dolgozni, ha úgy tetszik, játékosan. Szem előtt kell tartani a sokféleséget, a kisközösségi igényeket.

— Évekig gyári közösségben munkálkodott. Szívesen jött el onnan?

— Sajnáltam otthagyni azokat, akiknek érdekében tehettem valamit. Hogyne, hiszen tudtunk együtt szép dolgokat csinálni.

— Jelenleg mi a legfőbb feladata a Szalvai Mihály Üttörő- és Ifjúsági Házban?

— Az ifjúsági részlegben dolgozom. A művészeti nevelés a legfőbb területem. Színházi, irodalmi, képzőművészeti stb. témákra gondolok.

— Mint több éves tapasztalattal rendelkező közművelődési szakember, mit tart a legfontosabbnak a hivatásával kapcsolatban?

— Az emberiességet, az emberközeliséget, a jó közérzet elősegítését, a közösségi élet gazdagítását. Varga Mihály

HONISMERET - HELYTÖRTÉNET

Bácsszentgyörgy históriája - dióhéjban

E parányi község hat évszázados létének az a titka, hogy a Duna és a Kígyós árterületének rejtekében, s ugyanakkor országos utak 'mentén feküdt. Már a rómaiak kereskedelmi útja Szeged, Madaras és Dunaszekcső között, itt a löszhátság szélén vezetett. Szentgyörgy mindenkor megőrzött neve is önállóságát hirdeti.

A Zichy-okmánytár tanúsága szerint 1391-ben egy birtokvita alkalmából szerepel Mező-Szent- györgy neve. 1519-ig háromszor Szentgyörgy, kétszer pedig Ba- racska-Szentgyörgy néven fordult elő, Szent Györgynek szentelt temploma nyomán. Tekintélyére az 1520—22-es Bodrog megyei tlzedlajstrom utal, amely szerint a kalocsai érseknek járó egy egész terület dézsmáját itt gyűjtötte össze Cirjék plébános Kövér György bíró szérűjén.

1614-ben itt is meghirdették a Bakócz-féle keresztes hadjáratot, s az alig pár kilométerre lévő hájszentlőrlnci prépostnál megindult a toborzás. Nem a nép hibája, hogy az egybesereglettek a pérpostságot perzselték fel. Szentgyörgyöt a mohácsi vész tette pusztává. Életképességét azonban az is bizonyítja, hogy Cothmann Antal, Mária Terézia főtanácsadója, aki Kovács mérnökkel végigjárta az elpusztult Bácskát, e helységet felvette az újratelepítendő kamarai puszták jegyzékébe, mint Baracska éléskamráját.

Az 1772-es baracskai úrbéri rendezés után Gyúrity puszta Baracskához tartozott. A török hódoltság idején betelepült szer- bek a magyar helynevet Buricira változtatták. 1904-től György- puszta, 1947-ben, a községgé alakuláskor pedig felújították a középkori Szentgyörgyöt kiegészítve a Bács megkülönböztető névelemmel.

Az egyházi ügyeket rendező II. József 1785-ben jelentést kért BaracskáróL A helyi plébános szerint 1399 lélek lakott a faluban, s az ő gondozása alá tartozott a mintegy másfél órányira lévő 103 lelkes Gyúrity puszta is.

A település egy vendégfogadóból és hét házból állt, valószínű ez

idő tájt létesítették a kőfallal kö9 A helytörténeti kiállítás délszláv anyagának egy része.

rülvett kincstári csárdát is a Baja—zombori út szélén. 1787- ben arra utasította a császár Bács-Bodrog megyét, hogy Ba- racskán segédlelkészt alkalmazzon, Gyúrityot pedig lehetőleg más, közelebbi egyházhoz csatolja. Gyúrity azonban nem szakadt el Baracskától.

Egy emberöltővel később nagyjából hasonló volt a helyzet. Vég Imre plébános 1819-es jelentése szerint Baracskának nincs filiá- ja, viszont idetartozik Gyúrity- puszta, ahol téli időben csak az állatok góndozói maradtak és az egészen elesett szegény családok.

Érdekes, hogy 1884-ben Baracska, amikor a Pesthy Hely- névtárhoz adatokat szolgáltatott, saját dűlői között írta az itteni Mézes, Tiszta-Kotyó, N agy daru- delelő dűlőket, Gyúrityot meg épp csak a végén említette: „Oly puszta, ahol a baracskaiaknak a telekhez tartozó földjei nagyré- szint vannak”. Gara község is Baracska-szállásoknak nevezte. Pedig a tények és a nevek is madárban, halban, termésben rendkívül gazdag vidékre utaltak.

Megváltozott a helyzet 1885 után: a kincstár leadta Nagyrétet, ez közelebb van Baracskához, mint Gyúrity, így sokan eladták itteni elsőrendű földjeiket

és megkezdődött a visszaszárma- zás. Neszét vették ennek a környék falvainak lakói: németek, bunyevácok és magyarok, Szani- tics, Gákova, Krusevlya, Szent- iván, Rigicza, Gara, Szántóvá és Madaras is itt vásárolt földet. A község önállóságra törekedett. Baracska 1892-ben megvette iskolának a kincstári csárdát. A tanterem és a felszerelés hiányos volt (a teremben lévő banyakemencét szalmával fűtötték), de a gyúrityiaknak felbecsülhetetlen értéket jelentett. Az első tanító Szilágyi László volt.

Az újabb vívmány a községi temető volt. A területet 1897. november 6-án megvették Gyet- vai Pál baracskai (gyúritypusz- tai) lakostól, de temetkezésre még nagyon sokáig kellett várnia a híveknek. Az érseki hivatal végül — a györgypusztai hívek hosszas zaklatása után — értesítette a nagybaracskai plébánia- hivatalt, hogy hozzájárul a temető felszenteléséhez, ha gondoskodnak a fuvarról, keresztet állítanak, körülárkolják, fásítják és leteszik a keresztalapítványt. Az 1905. február 25-én kelt keresztalapítványi levél tanúsága szerint a györgypusztai hívek a nagybaracskai római katolikus templom pénztárába 48 koronát fizettek be. Az 1905-ben állított fakereszt elkorhadt, Müller Antal györgypusztai lakos saját költségén 1939-ben újat állíttatott A györgypusztai állami és egyházi anyakönyvezés Baracs- káról 1905-ben Regőcére, 1921- ben pedig Garára került.

A helység történetében nevezetes az 1947-es évszám is, március 1-én az 5589/alisp. 380/1946. számú rendelet értelmében a község önállósult. Harminc évvel később Gara községgel került társközségi viszonyba.

A község hagyományokban gazdag múltjára tisztelettel emlékezik a lakosság. 1977-ben létrejött a mintegy kétszáz darab tárgyi emlékből álló helytörténeti gyűjtemény — a vendégkönyvben orosz, német, szerb-horvát, angol és finn nyelvű bejegyzéssel is találkozhat a látogató.

9 Egyre gazdagabb a konyhai felszerelés is.

Zengő István

FILMJEGYZET

Egy zsaru bőréért

Kesernyésen recsegő, „fekete hang”, amely egy furcsa, szomorkás dalt énekel, két gyors pisztolylövés, két csontrepesztő ütés vagy éppen két szelíd csók között. Egy kesernyésen recsegő, „fekete hang”, amit nehéz elfelejteni. Kevésbé mondható ez el magáról a filmről, amelynek kísérőzenéjéül szolgál.

Ügy tűnik, a franciák világhírű filmsztárja, a maholnap ötvenéves Alain Delon, nincs híján a vállalkozó kedvnek. Űj, az Egy zsaru bőréért című krimijének ugyanis nem csak főszereplője, de rendezője, producere, forgalmazója sőt a forgatókönyv írásából is kivette a részét (Christopher Frank oldalán).

A történet, sok tekintetben, szokványos krimi. De- lont most ismét a „jobbik” oldalon, zsaruként láthatjuk. Pontosabban: egy zsaruból lett magánnyomozóként, aki-ugyebár rendelkezik mindazokkal a jól Ismert kellékekkel — revolver, kitűnő reflexek, gyors észjárás, jó szimat, haláltmegvető bátorság és szép titkárnő (Anne Parrillaud) —, amelyek egy ilyen veszedelmes szakmához szükségesek. A bonyodalmak ott kezdődnek, hogy egy napon betoppan a magánhekus apró irodájába egy nénike. Eltűnt a lánya. Egy huszonnyolcéves, születésétől fogva vak, fekete hajú, csinos teremtés. Az exzsaru nekilát a lány felkutatásának, s egyre váratlanabb meglepetések érik.

Rosszarcú, banditakülsejű alakok törnek rá, sőt egy rendőr is megpróbálja eltenni láb alól. Védekezik. Keze hihetetlenül gyors, mint a legendás westernhősöké, s nem remeg, ha meg kell húzni a ravaszt. Összetört arcok, bezúzott koponyák, golyószaggatta sebek... Felgyorsulnak az események, s a vak leány ügye olyan rohamléptekkel bonyolódik, hogy már-már követhetetlen a néző számára. Kol- laboránsok, kábítószeres genszterek, korrupt rendőrök, ravaszkodó, sunyi felügyelők... Az exzsaru két

tűz közé kerül, s valamennyi „kellékére” szüksége van, hogy kivágja magát a bajból.

Alain Delon, a korát meghazudtolóan még ma is szépfiús fazonú, francia „fenegyerek” új krimije érdekes, izgalmas, szórakoztató, néhány helyen sajátosan cinikus, fanyar humorral megtűzdelve. Egy látványosan, aprólékos gonddal kivitelezett, szokványos krimi. Semmi több. Persze sokkal többet nem is vár el e műfajtól a mozinéző. Jegyet vált, beül a nézőtérre, másfél órán át izgul, el-elborzhd, olykor esetleg felkacag, azután hamarosan elfelejti az egészet. Elfelejti, mert az élmények, amelyeket az effajta filmtől kaphat (bármennyire fordulatos, izgalmas), ahhoz kevesek, felületesek, hogy esztétikailag, lélektanilag, esetleg politikailag valami „nyomot" hagyjanak.- Ám másfél órán ót szórakozhatunk, kikapcsolódhatunk, s ez is valami. (Különösen ha arra gondolunk, hogy mennyi unalmas, ötlettelen, olykor silány, együgyű krimi került a mozivásznakra az elmúlt években, amelyek még annak a jogos elvárásnak sem feleltek meg, hogy szórakoztassanak.)

Az új Delon-film egyik kellemes meglepetése; a kísérőzenéje. Egy kesernyésen recsegő, „fekete hang”, egy furcsa, szomorkás dalt énekel...

Koloh Elek