Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-16 / 39. szám
1983. február M. m PETŐFI NÉPE • 3 BÍRSÁG, RÁFIZETÉS, LÁTHATATLAN SZÉPSÉGHIBA Harminchárom állami lakás Bácsalmáson 1982. április ... ... december. Bácsalmáson február végén harminchárom család költözik állami lakásba. A minden igényt kielégítő, szemre is tetszetős épületek a faluközjsont új díszei. Hogy mégsem Kizárólag az öröm hangján számolunk be az eseményről, annak jó oka az, hogy á háttérben az 1975-ben (!) zárult IV. ötéves tervidőszakból áthúzódó építkezés, „lemondott” tanácselnök, mára elhibázottnak tűnő ipar- telepítési koncépció, majdnem egymillió forintos gazdasági bírság húzódik — s ezzel korántsem merül ki a bácsalmási közhangulatot csaknem egy évtizede mérgező ügyből leszűrhető tanulságok sora. Olykor a cikk megszületésének körülményei is jellemzik magát a témát; nos, ez a beszámoló tavaly április óta íródik ... Krónika Az V. ötéves tervoiklust 15 .állami lakás adóssággal kezdte a nagyközség. A hiány 1980 végére .negyvennel nőét. A helyzetet súlyosbította, hogy 60 OTP-lakás sem készült el. ; , Harmickét állami lakás építésére a helyi költségvetési üzem ikapott megbízást — akkor, amikor már veszett fejsze nyele volt az .egész: az ötéves terv utolsó esztendejében. ;i Tizenhat állami lakás (és az alattuk lévő szolgáltató egységek: .rádió-televízió szerviz, ruhatisztító stb.) építésére — nehézségek árán — a jánoshalmi Bácska Épí- -tő és Ipari Szövetkezettel állapodtak meg. n — A tanács akkori vezetői nem ;a dolog súlyának megfelelően i foglalkoztak a kérdéssel — mond- sja Albert István, a nagyközségi .pártbizottság titkára. — Pár hónappal a kínkeservesen tető alá .hozott szerződés megkötése után egyszerűen visszavonták a megbízást a jánoshalmiaktól. A Bácskának úgy kellett ez az építkezés, mint üveges tótnak a hanyattesés. Régesrég lekötötték kapacitásukat, amikor többszöri koordinációs tárgyalás hatására — saját feltételeikhez végsőkig ragaszkodva — hajlandónak mutatkoztak felvonulni. Ez azonban csak az igazság egyik fele. A másik az, hogy néhány <,éve éppen a lakásépítési feladatok jobb ellátására kaptak több millió forintos megyei támogatást. Erre a megjegyzésre per- i sze az a válasz Jánoshalmáról, hogy ők (Kecskemét, Marx téri társasházak) meg is tették a magukét. Tavaly május 4-i beszélgetésünkön Herédi Kálmán, a Bácska elnöke egyéb kifogásokat Is felsorolt. — Átlagon felüli, különleges ^épület a bácsalmási. Ez seregnyi /előre nem látható gondot okozott. A tervező — nem mellesleg: itudtunkkal ez az első ekkora jelentőségű munkája — olyan vizesblokkot tervezett, amit az országban nem gyártanak. A tervek elkészítése óta megváltozott a villamossági szabvány, de ezt szintén nem vette figyelembe. Fialla Ferenc, a Bácska főépítésvezetője annyiszor panaszko- i dott, ahányszor csak találkoztunk: — Amikor elkezdtük a munkát, azt ígérték: emberrel segítenek. Hát nem tették... Nem tette hozzá: ez a Bácskán is múlott. A Bácsalmási Vegyes és Építő Ipari Szövetkezet vállalta a villanyszerelést, abban az esetben, ha meghatározott időP pontban hozzáfoghat a munkához (később ugyanis' már nem volt szabad kapacitása). A jános- halmiak jócskán késtek, ezért a bácsalmásiak nem tudtak segíte- imiü b;igémvas A Bácska egyszer 900 ezer forintot „bukott” az építkezésen — ennyi volt a határidő be nem tartásáért kiszabott gazdasági bírság. (Az elnöknek ez személy szerint sem eshetett jól, öt számjegyű summától ütötte el — eny- •nyivel lett kevesebb éves prémiuma). Másodszor: 1 millió 100 ezer forintot fizettek rá a beruházásra. Tudnivaló: az állami célcsoportos építkezés maximált áras — ezeket a díjakat pedig hosszú évekkel ezelőtt állapították meg. Albert István, a bácsalmási nagyközségi pártbizottság titkára sem ekkor, sem máskor nem vitatta a jogos panaszokat. Kérdés persze, hogy mit tekinthetünk jogosnak. — Ha határidőre átadják az épületet, egy fillér gazdasági bírságot sem kellett volna fizetniük — véli. — Ami pedig az egyéb ráfizetéseket illeti; ezeket ők okozták maguknak. Csak egy példa: arról értesítették „a beruházót, hogy bizonyos anyagokat csak teherautón tudnak ideszállítani, ezért egymillióval nőnek a költségek. Természetesen ezt nem engedélyezhettük: állami építkezés, eleve kevés pénz, amiből nem lehet ilyesmit fedezni, különösen, ha megfelelő szervezéssel megoldható — meg is oldották — a vasúti szállítás. Az ebben a cikkben — a terjedelmi korlátok miatt — csak vázolt helyzet tavaly gyökeresen megváltozott. Ennek alapjául egyebek között a régi tanácselnök távozása szolgált, ezután új lappal Indult az építkezés. A párt- bizottság — bár nem az ő feladata — kéthetente hívta össze az illetékes vezetőket, ennek köszönhető, hogy december 21-én megtarthatták a műszaki átadást. Tanulságok Itt tehát az ideje a tanulságok levonásának. Ezek sorát a bácsalmási ipartelepítés elhibázott koncepciója nyitja, hiszen, ha van megfelelően felkészült építőipari szervezet, a hercehurca el sem kezdődik. A helyi kapacitás bővítése (megteremtése) elengedhetetlen, még akkor is, ha ez a lépés 5—6 millió forintba — teherautók, daruk árába — kerül. Volna elég szakember: a legfrissebb kimutatások 247 építőipari képzettségű dolgozóról tudnak. Lenne igény is, hiszen tervolklusonként 300 millió forintot fordítanak beruházásra Bácsalmáson és környékén (ehhez viszonyítva az állóeszközfejlesztésre szánt 5—6 millió igazán nem sok). Nem utolsó a zsebbe vágó szempont: a helyi kapacitás jóval olcsóbb, mint amit kívülről hoznak. A DUTÉP hajlandónak mutatkozik 24 lakást blokkos technológiával felépíteni az OTP- nek. Helyi fiókjának vezetője, Csovcsics Antii Iné halkabbra fogja a szavát, amikor az 55—70 négyzetméteres, olajkályha-fű- tésű lakások hozzávetőleges árát közli: a Bácsalmáson megszokott 350—400 ezer forint helyett ezek a 600—800 ezer forinthoz lesznek közelebb. Ebből a pénzből — saját erőre támaszkodva, kalákában — dupla ekkora, kertes családi házat lehet építeni. Nem mondja, de érzem, hogy még így is szerencsésnek érzik magukat, hogy szóba állt velük a DUTÉP — tudniillik 30 további lakás építését, amire szintén megvan a pénz, nem vállalta. Nem véletlen tehát, hogy TIT-előadáson tájékoztatták az érdeklődőket a kölcsönfelvételi lehetőségekről. Kővári Péter tanácselnöknek is fáj a feje: 33 új telekkel utcát nyitnak, lehetetlennek tartja, hogy egy nem is túl jó helyen fekvő házhelyért 100 ezret kelljen fizetni. Kérdés, kapnak-e támogatást, hogy 70—80 ezerért adhassák. Változtatna a bácsalmásiak — meg a hasonló helyzetbe jutott községek — gondján, ha'időről időre az értékének megfelelően igazítanák az állami beruházásokon végzett munkák árát. 1983- ban egyenesen nevetséges 7 forintot fizetni 1 négyzetméter PVC-padló ragasztásáért. Érthető, ha erre nincs vállalkozó: ezen csak veszíteni lehet, keresni, nyerni nem. Ma még illúziónak hat, de a beruházási lehetőségek szűkülésével a nagyvállalatoknak is meg kell barátkozniuk a gondolattal: versenytárgyaláson nyerjék el, vívják ki a kivitelezés jogát. Világos, hogy a legolcsóbb, a legtöbb szolgáltatást ígérő_ vállalkozó írhatná alá a szerződést. Információink szerint a DUTÉP éppenséggel igényelné a versenytárgyalásokat — ha volna aki versenyeztetné, ha volnának partnerek. Bácsalmás nagyon megszenvedett a most átadott lakóépületekért. A többi között azzal is, hogy kimaradt a VI. ötéves tervi cél- csoportos összegből. Ezért aztán — bár a központot igazán impozánsan díszítik az egyedi terv alapján készült emeletes házak — aki rójuk néz, biztos észrevesz rajtuk láthatatlan szépséghibát is. Lezárult a falu közhangulatát hosszú időn át borzoló ügy — annyiban legalábbis, hogy 33 állami lakásra jogosult családot névjegyzékre vettek (csak zárójelben: időközben kétszeresére nőtt az otthonra várók száma). Felejtsük él a bácsalmási históriát? Épp tanulságai miatt tartsuk fejben, hogy hasonló eset véletlenül se fordulhasson elő.’ Ballal József A z előadó jegyzet nélkül talán egy óra hosszáig beszélt, tájékoztatta hallgatóit a jelen gazdasági helyzetről, az eredményekről és gondokról. Kevés általánosságot mondott, akkor is mindig elnézést kért, nem szereti a sablonokat, de vannak dolgok, amiket nem lehet másként kifejezni, csakhogy megszoktuk, közgazdasági vagy más szakmai szóval. Sok kézzelfogható, könnyen érthető példát is sorolt a megváltozott szemléletre elég érzékletesen, ilyenformán: Manapság a terv- készítés előtt nemcsak az agrármérnök megy ki a határba szemügyre venni a termelési feltételeket, megvizsgálni a föld minőségét, de ott van a főkönyvelő is, és számol, mennyibe kerül a gyomirtó-, a növényvédő szer. a szántás- vetés-betakarítás energiaköltsége, s ha az jön ki, hogy ráfizetés lesz, akkor megváltozik a terv. Majd azt fejtegette, hogy pár üzem drágán termel, de nélkülözhetetlen a terméke. Hogy mi a teendő? Nagyobb önállóság, érdekeltség, szocialista vállalkozó kedv ... Sokáig azt hittük, hogy a fejlődést a termelés felfutása, a növekedés és a mennyiség^ jelenti, pedig fejlődés a minőség javulása, az eladhatóság fokozása, a belső érték növekedése, a ráfordítás csökkenése is. A terméktömeg még nem áru, ha raktáron hever, csak amikor értékesíteni tudjuk és jól. A kilátásokról beszélt, várható ellentmondásokról 1983- ban is felhalmozódott készletekről, a nyugati piacon jelentkező árubőségről, s ennek nyomán keletkezett elzárkózásról. A szükséges, ésszerű kockázatvállalásról, s arról, hogy a jó döntést is magyarázni kell, mert nincs "olyan intézkedés, ami mindenkinek egyformán hasznos. Arányérzékkel kell tervezni, s legyen tervszerű keretek közt az a munka is, amihez nem az állam adja a pénzt, tehát a társadalmi tevékenység, a helyi erőforrások összessége. A megyei népfrontbízottság ülésén hangzott el a tájékoztató, amiről az időzavarral küzdő újságíró csak röviden és vázlatosan tudott beszámolni. Nehéz azt is egy szűkszavú tudósításban érzékeltetni, amit hírlapi nyelven így szoktak kifejezni: „élénk vita bontakozott ki”. Mert mostanában egészen más a légköre az ilyen tanácskozásoknak is, mint korábban. Egyre kevesebb az előre leírt, kigondolt és felolvasott szöveg, s egyre több az előadó szavaira közvetlenül reagáló véleménymondás, feltéve természetesen, hogy valóban vitára ingerlő és gondolatébresztő volt az előadás. Itt nem kellett szóra buzdítani a résztvevőket. Lehet, hogy ebben az első felszólalás is közrejátszott. Kezembe került a minapaNóg- rád megyei Karancs Tsz meghívója, amely zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésre invitál. Az első, ami szembeötlött: szép, ízléses nyomtatvány. A háromlap- nyira összehajtogatott leporelló-' szerű meghívó tartalma az, amely különösképpen megragadott. Ugyanis nemcsak arról tájékoztat, hogy mikor, hol lesz az esemény, hanem röviden informál is a gazdaság elmúlt évi munkájáról. Egyebek között összehasonlító számadatokat közöl a szövetkezet elmúlt kétévi terveiről, eredményeiről, az ágazatok teljesítményeiről és idei céljairól. Még olyan „belső” dolgokat is leírtak, mint a nyugdíjba vonultak és felvett tagok nevét, kik, milyen kitüntetést kaptak, s hol voltak üdülni a tsz-gazdák. Szóval tetszett a meghívó és elgondolkodtatott : miért csinálták (megéri-e), és az is; Bács-Kiskun- ban van-e erre példa? Az utóbbival kezdem. Van példa. Ha formájában és tartalmában nem is teljesen egyező, alkalmi kiadványt készít évente a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz. Az idén először a mélykúti Lenin Tsz is jól szerkesztett, szemléletes, huszonnégy oldalas füzetet mellékelt a zár- számadási meghívóhoz. Eddig több hasonló nem került a kezembe. Mivel már a századik zárszámadási meghívót is megkaptam, nagyobb kockázat nélkül mondhatom, egyáltalán nem általános, inkább mint „fehér hollót” kell tekinteni a tartalmában gazdag, sokrétűen informáló meghívót. Az általánosabb forma — megoldás? — az, hogy egy—két stencilezett, Vitázó légkörben Heten kértek szót, köztük három asszony, mindhárman magabiztosan, megfontoltan és mégis őszinte hevülettel az egyéni és közösségi érdekek összefüggéseit tárták fel. Azért emelem ki őket a többi közül, mert még ma is él olyan hiedelem, hogy a nők a közéletben félénkebbek, bátortalanabbak, de azt hiszem, ezzel a nézettel véglegesen le kell számolni. Az igaz, hogy nem szeretik a mellébeszélést, s amit mondanak, rendszerint lé- nyegretörő. Neveket is írhatnék, de nem jegyzőkönyvet közlök, csak jelzek egy örvendetes tendenciát: a demokratikus állampolgári öntudat jelenlétét, ennek természetessé váló közhangulatát, úgy is, mint közösségi alapállást. Nő volt az elsőnek szólaló, vitázó, kérdező is. A felelősség kérdését feszegette. Korábbi hibákról, a gazdasági folyamatok „lefékeződéséről” beszélnek mostanában különböző fórumokon a szakemberek, de akik ilyen jól látják és látták a folyamatokat, elmondták-e idejekorán valahol az őszinte véleményüket? Halasi Kötöttárugyár — felkapott sajtótéma volt sokáig, tényleg elhibázott döntés hozta létre? Vontak-e már nálunk valakit felelősségre hibás népgazdasági döntésért? Van-e értelme a javaslatoknak, érdemes-e szólni valamiért, eljut-e az illetékesekhez? — ilyen és ehhez hasonló kérdések feszültek a töprengve elmondott meditációban. Nem volt könnyű dolga az előadónak, aki újra példákkal igazolta: a döntéshozatal előtti véleménykérés, megalapozás ma már bevett gyakorlata az irányító munkának. De még ez sem óv meg bennünket a — külső tényezőkkel is terhelt — konfliktusoktól, amelyek feloldása a feladatunk, s amelyért a felelősséget is vállalni kell. A vélemények elkerülnek a megfelelő szintre, s a terv egyáltalán nem dogma, helyileg is, országosan is az igények és lehetőségek szabják meg a tennivalókat. Tehát van értelme a vitának, a véleménymondásnak'. Persze, mai szemmel nem lehet nézni korábbi tévedéseket, csak történetiségükben, az adott időszak és körülmények ismeretében. így a halasi beruházás is meg volt alapozva — olasz megrendelés stb. —- az akkori körülmények alapján. De a körülmények változtak, s most ehhez kell igazítani mielőbb a gazdálkodást. A megyei ipartelepítés — ez köztudott — elsősorban számokkal teli lapot tesznek a meghívó mellé, amit egyébként a tsz-tagok is megkapnak. „Flanc” vajon a karancsiak meghívója, ami 1500 példányban készült? Ügy érzem, egyáltalán nem az. Kifejezi a tagság iránti megbecsülést. A tájékoztatással, a belső ügyek nyilvánosságra hozásával demokratikus fórumot is teremt. Lehetőséget a gazdasági munka értékelésére, még mielőtt a zárszámadón szóban, részletesen megismernék a részvevők. Azt gondolom, megéri az ilyen szerény, sok információt tartalmazó kiadvány a velejáró munkát. A következő években — minden bizonnyal — igénylik is a tsz- gazdák. Az ok: közgyűlés helyett küldöttgyűlés előtt ismerteti az elnök a gazdasági évet, vagyis sokkal kevesebben hallgatják a zárszámadást, mint eddig. Noha ezt megelőzik munkahelyi tanácskozások, mégis úgy érezheti néhány tag, kívülebb került onnét, ahol a „nagy dolgokat” vitatják, és kevesebbet tud meg gazdaságáról mint eddig. Ezt a hangulatot, a megszokott nagy zárszámadó közgyűlések elmaradását, ellensúlyozni lehet egy jól szerkesztett, a karancsiakéhoz hasonló tájékoztatóval. És még valamit: dokumentum és emlék is egyben, a nyomtatásban kiadott, gazdasági évet bemutató és értékelő összeállítás. Rövidsége lehetővé teszi, hogy sokan elolvassák, nemcsak ezekben a napokban, hanem a későbbi években is, amikor jó, vagy éppen nehéz évek emlékeit idézik. Csabai István a foglalkoztatás teljesebbé té- : tele miatt jött létre a maga idejében. Ma már mások a követelmények e téren is. — A külföldi piac igényeit, vagy ennek csökkenését előbb kellene jelezni, hogy a termelőket ne érje veszteség és J csalódás, mint például a félegyházi retektermelőket az idei szezon előtt — hangzott i az újabb felszólalás. Mindjárt a másik, egy tiszakécskei asz- , sfony szavai: — Több tájékoztatást kérünk arról, hogy mit termeljen a parasztság. Ne fordulhasson elő, hogy a felszeletelt paprikát a szemétgödörbe kelljen önteni, mert nem veszik át. Sok támogatást kapnak a termelők, de gond az eladás, nagyobb figyelmet kellene fordítani a szerződés- kötésekre. Tolmácsolta még sokak nevében: akadozik a cserépellátás, s ez lefékezi az építkezést. Nem volt ez panasznap, mert amit szóvátettek, okosan, összefüggéseibe ágyazva mondták el, nem feledve az örömteli dolgokat sem. — Büszke vagyok arra, hogy a mező- gazdaságban dolgozom, mert munkánk is nagymértékben hozzájárult a nagy terméshez, nemcsak a jó időjárás — jegyezte meg a keceli szakszövetkezet népfront testületi tagja, aki az alföldi borok jó híre érdekében a tárolótér építést szorgalmazta, hogy ne kelljen mindjárt szüret után eladni a termést. Valaki felvetette: az integrátor, a feldolgozó kész tények elé állítja a termelőt. Inkább fizeti a büntetőkamatot, mintsem hitelt vegyen föl a bankból. Az- ám, a hitel! A gázprogram Bácsalmás térségében akadozik pénz hiányában, illetve a gazdaságok saját zsebből fizetnek. A társadalmi munka szinte példa nélküli, de az üzemek hozzájárulása még nagyon csekély — tisztelet a kivételnek. Az előadó nem akart mindent tudó bölcsnek látszani, aki gyógyírt és orvosságot adhat minden bajra, hiszen nem is ezt várták, akik felszólaltak. — Nem tudok okosabb megjegyzéseket tenni, mint amik elhangzottak. Mi is így érvelünk más fórumokon, tárgyalásokon, ahogy itt elmondották. A tájékoztató — amit a napirend megjelölt — így lett két- és többoldalú. Aki szólt, tájékoztatott, nem „lefelé”, vagy „felfelé”, hanem csak egymást tájékoztatták, véleményeket, nézeteket, esetenként egyet nem értést is közvetítve. S ez az eszmecsere a bevezetővel és szünettel együtt, alig ölelt fel két és fél óra hosszát. Talán ez is szolgálhat némi tanulságul. F. Tóth Pál HUSZÖNÖTÖDIR ÉVÁD Elkészült a Dóm téri műsornaptár A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatóságán elkészült az idei nyári évad müsoraaptára. Július 22. és augusztus 21. kózött hat bemutató tizenöt előadását tartják meg. A nyitóelőadáson, július 22-én Madách Imre drámai költeményét, Az ember tragédiáját tekinthetik meg a nézők; ez a mü július 30-án és augusztus 6-án kerül még színre. Az idei szegedi nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestjének két programját július 23-án és 24-én tartják a Dóm téren. Erkel Ferenc: Hunyadi László című operája július 29-én, 31-én, augusztus S-én és 7-én szerepel a műsoron. Adam: Giselle című balettjét augusztus 12-én és 13-án a leningrádi Kirov Színház művészeinek előadásában tekinthetik meg a nézők. A leningrá- diak augusztus 14-én egész estét betöltő balettösszeállítással is bemutatkoznak a játékokon. Az évad befejező előadásán, augusztus 19-én, 20-án és 21-én Kodály Zoltán: Háry János című daljátéka szerepel a programon. A Szegedi Szabadtéri Játékok 1959- ben történt felújítása óta az idei évad lesz a huszonötödik. A játékok felújítása óta tartott 382 Dóm téri előadást 1 millió 940 ezer néző tekintette meg; minden valószínűség szerint az idei évadban köszönthetik a kétmilliomodik látogatót is. Minden évben — így az idén is — tucatnyi képzőművészeti és más kiállítás nyílik Szegeden, kamarazenekarok koncertjei, orgonahangversenyek, könnyűzenei műsorok színesítik a szegedi nyári programot. A Tisza partjára látogató turistáknak jó szórakozást, kellemes pihenést ígérnek a folyóparti strandok, a gyógyhatású termálvízzel töltött úszómedencék, a hajókirándulások. A szegedi halászcsárdák és éttermek várják az ízes ételek kedvelőit. Az idegenvezetők is felkészültek, hogy a játékok előadásaira érkező hazai és külföldi vendégeknek bemutassák a város műemlékeit és más nevezetességeit. NAPKÖZBEN: A meghívó haszna
