Petőfi Népe, 1983. február (38. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-15 / 38. szám
1983. február 15. • PETŐFI NÉPE • 5 A TANMESÉK TALÁN SZEBBEK, 1ÄÄ VA|&ÁG!& * 'A hajdan népszerű Diáklkaptár- mozgalom jó hagyományait felelevenítő Iskolaszövetkezetek létrejöttét általában mindenütt lelkesen üdvözlik. A kiskőrösi kertészeti szakközépiskolában tavaly júniusban megalakult ifjúsági szövetkezeti csoport hírére azonban elmaradt az ováció. „Elkapkodták a szervezést. Ahelyett, hogy megkedveltetinék, megutál- tatják a gyerekekkel a munkát, hiszen olyan feladatot kaptak, ami a tanterv szerint amúgy is kötelező! Tizenéves gyerekekkel nem szabad ekkora kockázátot vállalni!” A bíráló megjegyzések közül a legutóbbi a patronáló áfészt illette, amely bizalma 'jeléül csaknem kilencvenezer forintot előlegezett meg a szövetkező diákoknak. Izgalmas tanulmány És most, alig fél év múltán? Gyökeresen megváltozott a helyzet. Az eredmény az ügyet kezdettől fogva támogató felnőttek — köztük a pedagógusok — legmerészebb elképzeléseit is túlszárnyalta. A diákok elé pedig aligha került még olyan — csupa számadatokat tartalmazó — „olvasmány”, amelyet olyan izgalommal tanulmányoztak volna, mint az áfész könyvelői által készített mérleget. Vagyis az iskolaszövetkezet tagjai a hét hónap alatt. 275 ezer forint termelési értéket produkáltak. A költségek levonása után a tiszta nyereség 62 ezer forint. Személyes érdekeltség A tanulók közük a diák-elnök, Kristóf Irpre — szakmai gyakorlaton voltak, így velük nem tudtam beszélni. Az iskolaszövetkezet tanár-elnökét, Boros Oláh Györgyöt kérdeztem meg, mire fordítják a pénzt? — A nyereség hatvan százaléka j& kötelező fejlesztési alap — válaszolt. — Ebből most motoros permetezőgépet vásárolunk. Számításaink szerint körülbelül három esztendő múlva jutunk' oda, hogy kerti traktort is vehessünk. A részesedési alapot pedig — ez az idén 24 ezer forint — az -osztályok között osztjuk ftel? a' végzett munka arányában. Vagyis a tanulók érdekeltek abban, hogy minél többet és jobban dolgozzanak. — Igen ám, de tudomásom szerint a pénzt nem kapják kézhez, hanem kirándulásra fordítják, így miként érvényesül a személyes érdekeltség? — A nyereség kizárólag a tagok utazási költségét fedezi, a többieknek ki kell fizetniük. S mivel kötelező szakmai tanul- mányutaikra mennek, még a szülőknek sem közömbös, hogy a gyerekek tőlük kérik a rávalót, vagy „saját zsebükbe” nyúlnak. Iskolás zövetkezet Kiskőrösön hogy a kiskőrösi tanulók szőlő- szaporítóanyag előállítására fogtak össze. Igen, a piac! t Boros Oláh György, az iskolaszövetkezet tanár-elnöke. — Ez a kijelentése egy kicsit ellentmond azoknak a hiedelmeknek, miszerint Kiskőrösön és környékén gazdag emberek élnek. Számít itt három-négyszáz forint? — Először is, szegény család ebben a járásban is van. Tanulóink többsége viszont kollégista, vagyis nem idevaló. S akad olyan diákunk, sajnos, nem is egy, aki nak a hazautazás is gond. S végül: napjainkban is érvényes annak a tanmesének az igazsága, amelyik arról szól, hogy az ifjú elherdálta az ölébe csöppent vagyonit, de megbecsülte azokat a filléreket, amelyekért megdolgozott. Többszörös haszon Az iskolaszövetkezetek oktatást- nevelést segítő szerepéről mostanában sókan és sokat beszéltek. Arról is, hogy a patronáló szövetkezetnek „megtérül” a szervezésre fordított idő, energia. Hiszen a fiatalok megismerik a szövetkezeti mozgalmat, s ha más munkaterületre kerülnek is, többségük megtartja tagságát. (Ide kívánkozik még az a megjegyzés, hogy a tanulók az egyszeri 20 forintos részjegy befizetésével egyben az áfész tagjai is lesznek, s az ezzel járó jogokat az érettségi után sem vesztik el.) S bár tudjuk, a diákkaptárak- nak oroszlánrészük volt abban, hogy hazánkban meghonosodott a galamb- és nyúlitenyésztés, a mai iskolaszövetkezetek népgazdasági hasznáról szemérmesen hallgatunk. Ezt hangsúlyozandó, nem véletlenül hagytam utoljára magát a tevékenységet, azaz azt, Ha nem is olyan nagy meny- nyiségben, mint az ötödik ötéves tervi szőlőitelepítési program időszakában, a nagyüzemek hiába keresik a szaporítóanyagot. Pontosabban egyes fajtákat. Előállításával pedig saját maguk nem szívesen foglalkoznak, mert a munkák túlnyomó részét kézzel kell végezni. — Sok egyéb szempont mellett — magyarázza Boros Oláh György — a piaci igényeket is mérlegre tettük. Hiszen boltot nyitni értelmetlen lett volna, mert már van egy üzemi büfénk. Amikor a környékbeli állami gazdaságoktól érdeklődtünk, hogy mit lenne érdemes termelni, nemcsak tippet kaptunk, de megrendelést is nyomban. Tavaly 18 ezer darab első osztályú — s ez a gyerekek munkájának minőségét is jelzi! — gyökeres szőlő- vesszőt adtunk át nekik. Most, az áfész közvetítésével, a szakcso- ponti tagok fordultak hozzánk, ök másfajta szaporítóanyagokat is kérnek. — Az iskolaszövetkezet tevékenységének gazdasági hasznát aligha lehet kétségbevonni. De kérdés, hogy jó-e, ha a tanulóknak azt kell csinálniuk, amit a piaci feltételiek diktálnak, s nem cut, amihez kedvük lenne? — Ezek a gyerekek majdan egy- egy gazdaság szakemberei lesznek. Ránevelni, rászoktatni őket arra, hogy alkalmazkodni kell a piac igényeihez, ártalmas lenne? Ellenkezőleg! Éppen időszerű. — Akkor végezetül csak any- nyit: úgy hallottam, év végére majdnem minden tanulójuk tagja lesz a szövetkezetnek. Mert úgy érzik, hogy a tanárok elvárják tőlük? — Senkit sem kényszerítünk, ennek nem lenne értelme. A diákok viszont nagyon ügyesen befolyásolják a többieket. Például megszavazták, hogy a költségek terhére vásároljunk a KlSZ-szer- vezetnek és a sportköröknek játékokat, illetve sporteszközöket. Harmincötezer forintot fizettünk ki, de megérte. Sokan elszégyell- ték magukat, hogy használják, pedig nem dolgoztak meg érte. Vagy hatvanan jelentkeztek rövid idő alatt. S aki még húzódozott? A szétosztható nyereség hírére sietett megkérdezni: beléphet-e ő is ... Ennyi a kiskőrösi kertészeti szakközépiskola ifjúsági szövetkezeti csoportjának eddigi története. A tanmesék talán szebbek, de ez valóság. Tehát a példát lehet követni! Kovács Klára KIÁLLÍTÁS A SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUMBAN Szovjet képzőművészet a húszas években konstruktivizmusig és az újrealizmusig terjednek, nálunk e stílusirányzat a Nyolcak mozgalmából lendül az aktivizmusig. A húszas évek szovjet festészete a Nagy Október eseményeit vállalta, a forradalom mű_ vészete nemcsak a táblaképeken valósult meg, hanem a textiltervekben, a közérthető ROSZTA- plakátokban, a színpadtervekben is. E mozgalom csúcsa Tatlin III. Internacionálé emlékműterve, mely sajnos, nem valósult meg. A figuralitás igénye ebben az időben, a húszas évek elején nemcsak a szovjet-orosz művészetet jellemezte, hanem Picasso tevékenységét is. Az európai konstruktivizmus szelídült líraibbá, s ennek a Szovjetunióban társadalmi rendelés is alapul szolgált. A Kassák vezétte magyar akti- vizmus is átalakult Egry, Ber- náth Aurél összetett, látomásos realizmusában, Hincz Gyula konstruktivizmusa is megtört, nemcsak Rodscsenkóé. Átmenetileg a progresszió és a maradiság egyaránt a formák konzervatívabb csoportját fogadta el, s ennek a Budapesten bemutatott tárlatnak legfőbb mondanivalója, hogy a szovjet konstruktivizmus nem fejeződött be, ahogy a magyar sem, csak elkezdődött rendkívül bátran a húszas évek elején. Különös jelenség, hogy nemcsak elsőként követtük az 1919-es Tanács- köztársaság révén az orosz példát, hanem talán éppen ebből adódóan a húszas évek magyar és szovjet konstruktivizmusa áll a legköze_ lebb egymáshoz, a politikai konstelláció eltérése miatt elsősorban a formai elemekben. Mi magyarázza a szovjet-orosz konstruktivizmus mai hatását? fe Malevics: Pilóta. Mindenekelőtt az, hogy hirtelen és alaposan meggyorsította a fejlődést, új elemekkel gyarapította a realizmus formanyelvét, s valós értékei révén ez a minőség, ez az irány napjainkban is egyik lehetősége a képzőművészeti világnyelvnek. Űj kiindulást jelent, jelenthet, ezért nyilvánul meg iránta fokozott érdeklődés Párizsban, Budapesten, Moszkvában, Londonban, Berlinben. A már ismert és a festészet nyelvújításában komoly szerepet vállalt alkotók mellett felfedezhetünk érdemtelenül háttérben maradt festőket, például Popo- vát, Lebegyevet, A. Punyit, Sev- csenkót. L. M. i Kozlinszkij: Munkás. Egész februárban látható ez a nagyszabású összeállítás, mely gerincét alkotta az évekkel ezelőtt nagy sikerrel lezajlott Párizs—Moszkva kiállításnak. A válogatás a leningrádi Állami Orosz Múzeum modem anyagára épült. A kiállítás kapcsán párhuzamot vonhatunk a magyar és az orosz képzőművészet fejlődése között. Tatlin 1914-es tengerésze hasonló szellemben fogalmazódott, mint ahogy a Nyolcak festettek. A szellemiség és a szemlélet, a technika is tartalmaz hasonlóságot ekkor és később is. Tatlin, Rodscsenkó, Malevics törekvései a futurokubizmustól a 0 Tatlin: Tengerész. • Malevics: Szuprematizmus kontúrban. (Hauer Lajos reprodukciói) N ocsak, nocsak! — ütöttem föl a fejem, amikor egy minapi rádióinterjúbah fiatal esztergomi matematikatanár ifjonti hévvel rakosgatta sorra az asztrológia (csillagjóslás) áltudományos érveit annak „bizonyítására”, hogy a mostanában — szinte egyidőben s a világ különböző tájain (Prága, Itália, Budapest, Irak) — bekövetkezett ha- tos-ötös-négyes gyerekszüléseket az Uránusz és Mars együttállása egy világtengely mentén — „hozta létre”. Hogy jön a csizma az asztalra — hogy fér meg egy, a matematika tudományával foglalkozó, azt az ifjúságnak oktató tanár világszemléletében az asztrológia zavaros okoskodásainak egyvelege a matematika egzaktságával, pontosan meghatározott, objektív értékeléseivel? (Persze, mondhatná a fiatal tanár, hogy Kepler is értett a matematikához, mégis foglalkozott asztrológiával — csillagjóslással; igen ám, de nem hitt benne, s csak azért űzte, mert tudományából, az asztronómiából — csillagászatból — nem élt meg. Lásd: „Az ember (tragédiája” nyolcadik szín... S úgylehet, ha a matematikatudomány mai ismereteinek birtokában van, Kepler a jobb megélhetés kedvéért sem vállalt vólna csillag- jóslást, horoszkópkészítést.) Tanult interjúalanyunk szerint tehát a csillagok együttállásának köszönhetik világrajöttüket a félegyházi „ötösök"' is?... ö — a matematikus nem figyelt — vagy elengedte a füle mellett — például dr. Czeizel Endre orvos-genetikus ikejfszülésekkel összefüggő fejtegetéseit, tudományos megalapozottságú magyarázatait? Hiszen dr. Czeizel nem az „Ikervilág?” címmel megjelent (Élet és Irodalom 1983. február 4.) interjúban utalt először arra az orvosi tényre, hogy áz ikerszülések — így a közelmúltban bekövetkezettek is — sokszor a fogamzás- gátlással, a hormonális fogamzásgátlók szedésének felfüggesztésével s az'így vagy másként gátolt peteérés hormonális gyógyszerekkel való elősegítésével kapcsolatosak ... Mint az interjúból is kitetszik, a matematikának az „ikervilág” törvényszerűségeinek felfejtésében is szerepe van. Ám nagyon is „földi” tényekkel, adatokkal, nem pedig — enyhén szólva — „égi”, csillagközi álokoskodásokkal összefüggésben: Horoszkóp és varázsvessző... D e meghökkenésemet miért is kísérte a szubjektív „nocsak, nocsak!” megjegyzés? önkéntelen képzettársítás következménye az egész. Amikor Esztergom nevét meghallottam a rádióinterjúban, az áltudományos téma óhatatlanul is egy szintén áltudományos indíttatású élményemet juttatta eszembe. Az ötvenes-hatvanas évek fordulóján magam is dolgoztam Esztergomban. Akkoriban a Komárom megyei Dolgozók Lapja is foglalkozott egy áltudományos hóborttal, a Tatán eluralkodott ingázási lázzal. Az ingázók babonás hiedelme szerint a különleges selyemszálon függő rézkupak „megérzi” a szervek beteg működését és forgásával jelzi azt. Ugyancsak „megérzi” az inga a föld különböző kisugárzásait, a felszín alatt, a föld mélyében rejlő vizeket, anyagtömegeket. Persze, mint az ingázók állítják, közönséges idegzetű ember ne is próbálkozzék a földkisugárzás megérzésével, mert ehhez különleges adottságok kellenek. Az ingázás egy tőről fakad a varázsvesszős „kutatás” áltudományával, amely több százados múltra tekinthet vissza, és művelői nem egy világraszóló botrányt robbantottak ki. II. Vilmos német császár például 400 ezer márkát pazarolt Attila sírjának varázsvesszős módszerrel történő felkutatására. Tudvalevőleg a sír máig sincs meg. Hitler egyik vérebe, Hess — egy kis ausztriai falut szinte teljesen felásatott, mert a varázsvessző azon a helyen egy elsüllyedt templomot jelzett — tele kincsekkel. Mondani se kell, hogy semmit sem találtak. Nyugaton könyvtárakra menő irodalma van az ingázós (és varázsvesszős) áltudománynak, melyet korunkban az emberi szervezet vizsgálatára is akarnak alkalmazni. Jóllehet az általános orvostudomány sehol sem ismerte el az ingázás létjogosultságát, sőt annak tudományellenességét bizonyította be. Ennek ellenére több helyütt intenzíven "foglalkoznak vele ... Mint a varázsvesszőzéssel is. De mit csak Nyugaton! A Magyar Ifjúság egyik múltkori cikke is segít eloszlatni azok kételyeit, akik akár fenntartással is fogadnák a varázsvessző „igazmondását”. Utal arra a „tényre”, hogy varázsvesszős emberek mutattak ki nagyon erős földkisugárzást a nyugati sztrádák egyes pontjain, ahol addigelé megmagyarázhatatlanul sok volt a baleset. Jöttek a varázsvesszősök, „kutattak”, és győztek. Az erős kisugárzás vérnyomásemelkedést, látási zavarokat okoz a járművezetőknél, ez az oka minden bajnak — állapították meg. Illetékesek hisznek a varázsvesszőnek, s hajlanak arra, hogy ezután vesz- szős emberekkel jelöltetik ki új sztrádák helyét. D e közbevetőleg lássuk egykori élményemet. Volt szerencsém Esztergomban szemtől szembe látni annak az öreg doktornak (!) ingázó varázslatát, aki első és fő művelője volt Tatán eme áltudománynak. Képzeljenek maguk elé egy rózsaszín arcú, tajtékfehér szakállú, jóságos szemű, vékony bácsikát. Rendkívül rokonszenves halkszavúsága, békés, bölcs meghúzódása áhítatot, lenyűgöző tiszteletet keltett többségében idős vendéglátóiban. Befelé néző szemekkel ült az asztalfőn, és észre sem vettük, mikor vette elő zsebéből a szálon függő rézkupakot. Azt láttuk már, hogy a házigazda (még a Horthy-időben nyugdíjazott százados, akkor 1959-ben éjjeliőr) ágya végéhez tartotta az ingát, amely pár pillanat alatt ««apóra keringésbe kezdett. — 'Látjátok? Forgási iránya negatív. Itt ártalmas sugárzás van jelen. Nem érzed te rosszul mostanában magadat, Bébikém? (ez volt az agg katonatiszt beceneve, s akkortájt kétszer érte szélütés). A kérdés valósággal kinyilatkoztatásként érte bámulóit, hát még mikor közölte a „receptet”. — Merről van a fejed? Erről? No, akkor erre a külső ágylábra tégy egy közönséges vaskarikát. Tudod, az leblokkolja a rossz sugarakat. (A vaskarika azután ott volt „Bébi” bácsi ágya lábán, sőt attól kezdve hatalmas fémkarika csüngött Parkin- son-betegségben szenvedő szomszédja csillárján is. Előzőleg a derekán, nadrágja és inge között hordta jó darabig a szerencsétlen. Természetesen a leges- legszerényebb eredmény nélkül.) Majd illendőségből néhány szerény „műsorszám” következett. Hol ezt, hol amazat a barátját vette „vizsgálat” alá az agg orvos. Tartotta az ingát a veséjükhöz, szívükhöz, májukhoz, fejükhöz, s mikor a rézkupak keringeni kezdett, „diagnosztizált”: — Látod, látod? Neked kezdődő cukrod van. Vigyáznod kell. Aztán — szintén udvariasságból — sorrajárt az inga. Nekünk, fiatalabbaknak, krisztusi szemérme- tességgel adta át. Tudta előre, amivel mi is tisztában voltunk, hogy az inga a mi kezünkben nem mozdul az istennek se. Mit csinálhattunk volna, ha híjával vagyunk máig ,is célirányosan különleges adottságoknak. „Bébi” bácsi — az öreg ingázó hivő csodálója — egyebet is közölt a társasággal, amíg a doktor félre dolgát végezni kiment. — Rendkívüli ember. Az ingán kívül most már vesszőcskék is vannak a zsebében. Azokkal suhogtat. Így, a két ujja közé fogja a vesszőt. Azzal vizsgálja meg a sört is, amit a boltban vesz. Ha a vessző nagyon suhog, fel sem bontja az üveget. Az üzletben ki is cserélik neki. Ismerik, milyen „ritka képességű” ember... Mondhattuk mi, fiatalabbak „Bébi” bácsinak, hogy mindez csak babona, aminek csak a „technikája” változott az atomkorban; tartalmában ugyanaz, mint a primitív társadalmak idején. Jó szellem — rossz szellem, jó sugárzás — rossz sugárzás. A rossz szellemtől megvéd a fétis, a fadarab vagy a leölt állat bőre, amit a primitív ember a kalyiba ajtajára akaszt. A rossz sugárzást leblokkolja a vaskarika, melyet az ágy lábára vagy a derekára húz a babonás. Az ingázás, varázsvesszőzés: babona — tudományellenes, emberellenes. J ó,- hogy a tömegkommunkáció nem hagyta szó nélkül a napjainkban egyre-másra előbukkanó áltudományos megnyilatkozásokat. Ha fricska-terjedelemben is, reagáltak itt is, ott is a fiatal matematikatanár asztrológiai „tézis”-ére, az Ifjúsági Magazin UFO-s „ismeretterjesztésére” s a Magyar Ifjúság varázsvesszős „tájékoztatására”. Bárcsak bátrabban erősödne ez a tendencia; — az országos ideológiai tanácskozás hatására minden bizonnyal így lesz. 'És ehhez mintegy mottóként egy több mint kétezeréves üzenet Platóntól: „Ha az apák gyermekeiknek mindent megengednek, sőt egyenesen félnek tőlük; ha a fiák tapasztalatok nélkül akarnak cselekedni, miként apáik; ha nem hagynak maguknak mondani semmit, csak hogy önállónak látsszanak; ha a tanítók ahelyett, hogy tanítványaikat biztos kézzel a helyes útra vezetnék, félnek tőlük, aztán csodálkoznak, hogy a tanítványok lenézik őket; ha a tapasztalatlanok a tapasztalt idősebbekkel egyenrangúaknak tüntetik fel magukat, és szóban, tettben fellépnek ellenük, az öregek azonban a fiatalok kényekedvére adják magukat, és tetszeni próbálnak nekik azáltal, hogy elintézik illetlenségeiket, sőt ezekben részt vesznek, csakhogy ne tekintsék őket szeniliseknek és hatalomvágyóknak; ha az ilyen módon félrevezetett ifjúság haragvó lesz, ha csak a legkisebb kényszert is alkalmazzák velük szemben, azért mert senki sem tanította meg öjtet arra, hogy azokat a törvényeket, amelygk nélkül semmilyen közösség nem élhet, tisztelje, akkor már nagy óvatosság ajánlatos .. Hogy is szoktuk mondani? ... Ehhez nem szűk-* séges kommentár. Tóth István
