Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
MAGAZIN • Reagan és a népszerűség. A FELE sem TRÉFA... • A spanyol kihívás. ® Az USA és Latin-Amerika — „goriUa”-utánpót. lás. • Fegyver vagy kenyér. M iként az mostanában lenni szokott, a baljós sejtelmeik nemhogy beigazolódnak. hanem, a valósággal összevetve, utólag inkább csalóka reménynek bizonyulnak. Nem csodálkozott hát az a róka sem, akit a Nyulak Pacifikálását Végrehajtó Bizottság (a továbbiakban Ny. P. V. B.) küldött a nyúltáborba információszerzés végett. A nyulak vezérkara ugyanis végső döntésre szánta el magát: „Uraim! Felelj,ünik meg az ezredéves szólásnak, mely szerint: bátor, mint a nyúl. Ne tétovázzunk, ne késleltessük a totális offenzívat!” — pattant fel az egyik tábornok. A többiek helyeslőén makogtak és fenyegetően rázták hüvelyéből kirántott meztelen sárgarépájukat. A róka ezt hallván — mint az információk szabad áramStratégia lásának híve — visszaáramlott saját táborukba meghány- ni-vetni a követendő stratégiát. A Ny. P. V. B. csapatának szaktanácsadója a bagoly volt. (Szinte hihetetlen, hogy milyen különböző természetű állatok képesek alkalomadtán egy húron pendülni!). „— Hadd hivatkozzam a régi szólásra: nyilt és becsületes, mint a róka. Ehhez kell tartani magatokat. A dühödt nyúlhadat meg kell állítani, de semmi tőr, fondorlat, cselvetés ! Szemtől szembe, hogy méltók legyetek nevetekhez” — igyekezett a bagoly a hadműveleti tervezést a helyes irányba terelni, (ö már kinézte magának az ágat, ahonnan figyeli a látványosnak íéérike- ző csatát.), A rókák — Mi rókák tudjuk, mi a becsület! feb kiáltással — egyhangúlag, tartózkodás nélkül elfogadták az indítványt. így történt, hogy másnap hajnalban történelmi korokat idéző csata következtében lett vértől csatakos az erdő tisztása. Az események a papírformát igazolták. Miután a nyulak kivont sárgarépává'} nekirohantak a szépen felsorakozott rókaregimentnek, azok módszeresen és szőröstül-bőröstül felfalták ékét. (Csupán a sárgarépát köpték ki.). A tanulság egyszerű: hivatkozhatsz közmondásokra, lelkesülhetsz, kovácsolhatsz terveket — olyat még senki sem látott, hogy a nyúl ette volna meg a rókát. H. Z. SZAKÉRTŐI VÉLEMÉNY A KÖNNYEKRŐL A merényletek utáni csend Szinte nem múlik el nap, hogy a világ valamelyik részéről ne érkezne hír merényletekről. A televízió ne mutatna drámai képeket a robbantások, géppisztolysorozatok áldozatairól. De mi történik később, amikor a reflektor- fények kialszanak, és az áldozatok családjai magukra maradnak fájdalmukkal? A párizsi Le Monde írásában erre a kérdésre keresi a választ A párizsi Copernic utcai zsinagóga elleni 1980. október 3-i merénylet óta a francia állam — mintha szégyellné tehetetlenségét — kártérítést fizet az áldozatok_ nak. Erre semmiféle törvény nem kötelezte, azonban a jogászok előbányásztak egy paragrafust, amely szerint a közösségek' kártérítést adnak „a zavargások áldozatainak”. Az állam tehát fizet A köz- igazgatás a rá jellemző finomsággal értékeli a fájdalmat, szakértői véleményt mond a könnyekről — írja Daniel Schneider, a cikk szerzője. A 22 éves Philippe Bouissou például mótörtíérékpár- ján éppen a Copernic utcai zsinagóga előtt -haladt el a robbanás Dillanaitában. Néhány hónap, pal értelmetlen halála után szüleinek összesen 100 ezer frankot ajánlottak fel. Miután a szülők ezt úgy értelmezték, hogy így hallgatásukat akarják megvásárolni, a rendőrségi vizsgálat eredménytelenségének láttán, az ösz- szeget visszautasították, és pert indítottak, hogy felrázzák a köz. véleményt: egymillió frankot követeltek. Végül azonban belefáradtak a jogi csűrés-csavarásba, és kiegyeztek az adminisztrációval, 200 ezer frankban. Philippe menyasszonya 40 ezer frankot kapott. • Január elején Korzika szigetén, Ajaccióban, a Korzikai Forradalmi Brigád elnevezésű csoport, amely a sziget függetlenségéért küzd, felrobbantotta Peri város francia rendőrfőnökének kocsiját. Több más, különböző merényletek során elpusztult áldozat csa. ládtagjainak — az elszenvedett gazdasági és erkölcsi kár értékeként — 80 ezer*' fráhkötiiajáinlotIP fel a kormányzat, rejtély azonban, hogy alakult ki ugyanaz az összeg teljesen eltérő esetekben. Az sem ismeretes, milyen kritériumok alapján döntik el, ki kap kártérítést és ki nem. A belügyminiszter környezetéből származó vélemény szerint a döntő az, mennyire rázza meg egy-egy merénylet a közvéleményt. A kártérítést hat hónap múlva folyósították egy olyan esetben, amelyről sokat beszéltek — más, kevesebb reflektorfényt kapott merénylet áldozatának családtagjai viszont másfél évet várhattak. A családok, amelyeket villám, csapásként ér a tragédia, úgy érzik, hogy a haltóságok egyáltalán nem veszik figyelembe rendkívüli helyzetüket. Az áldozatok családjainak kérvényeket kell fogal- , mazmpk,whosszú kihallgMáspknak;,,. " ken' aláveibnjök magukat mintha ok lennének a bűnösök, sokszor kemény tárgyalásokat kell foly- taitniok a rendőrséggel azért is, hogy visszakapják szeretteik kedves tárgyait, öltözékét. A dráma napján mindig akad egy képviselő, egy polgármester, egy miniszter, aki biztosít: „ne nyugtalankodjon, mindent gyorsan elintézünk”. Aztán jön a csend. „Néha elolvassuk a sok szép. levelet, amelyet a merénylet után kaptunk —, mondják Philippe Bouissou szülei — és sírunk”. Pedig Franciaországban leg. alább kártalanítják az áldozatokat, a, családtagokat. Ez korántsem általános gyakorlat. . „Építkezzen egy szunnyadó tűzhányó lankáin!” ’ Ha önben nem szunnyad a vállalkozó kedv —; építkézzen egy szunnyadó tűzhányó lankáin íj Feltehetően így csalogathatják az érdeklődőket^ 1 a Vezúv környékén telket árusító ügynökök. Azt[j azonban nem reklámozzák, hogy a visszaélések, és megvesztegetés révén szerezhető parcellák | ára négyzetméterenként 30 dollárnak megfelelői! összeg. Az üzlet busás haszna a hírek szerint a< spekulánsoké. Az 1944 óta csöndes tűzhányó napjainkban nyugodt, békés képet mutat. A Nápolyból naponta ideérkező turisták ezreinek az idegenvezetők a klasszikus elbeszélők szavait idézik a régenvolt katasztrófák szörnyű nyomait bemutató körsétákon. Jó pénzért még „Pompeji pusztulásának óráiból származó kődarabhoz” is hozzájuthat a bámészkodó látogató, aki a történelmi idők emlékei mellett rácsodálkozhat a vulkán lejtőin napjainkban épülő luxusvillák százaira is. A tűzhányó környékén lévő 14 településnek ma 600 ezer lakója van. A legnagyobb presztízst természetesen a kráter közvetlen szomszédságában vásárolt telek jelenti. Az itt épülő fényűző paloták tulajdonosai dacolnak a tudósok aggályoskodó intelmeivel. Pedig a figyelmeztetés igen tekintélyes tudóstól szárma, zik. Paolo Gasparini, a Vezúv-megfigyelő állomás igazgatója a minap kijelentette: „ez a tűzhányó rendkívül veszedelmes. Bármely pillanatban kitörhet, ' de ennek időpontját lehetetlen meghatározni”. A vulkán közelében építkezők éppen az állandó feszültségre, a majdani „nagy élményre” áhítozva települnek ide. Mi tagadás, valóban nem mindennapos élmény a 700 méter átmérőjű. és 250 méter mély kráter szomszédságában lakni. Még akkor sem, ha az utóbbi évekre már megszűnt a gejzírek sistergése, és eltűnt a tájat titokzatos fátyolba burkoló, | innen-onnan felfelé le-jl begő füst. A most még illedel-l' mesen viselkedő vulkáni „hangulata” egyik perc;! ről a másikra megvál-| tozhat. A tudósok néma is a következő kitörésö napjának megjóslásával ! foglalkoznak, hanem a| föld külső kérgének elváltozásaival kapcso-| latos folyamatokat vizs-B gálják. A kitöréseket ál-n tálában földrengések | előzik meg, azonban! ezek nem mindig jelzik előre a készülő kataszt-n rófát. így volt ez 1631| decemberében is, ami- kor 17 napon át többi millió köbméter tüzesF láva ömlött ki a krá-fr térből. Akkor négyezer» embert pusztított el, és! 44 ezret tett hajlékfa-f lanná a kitörés. Francot Barberi, a pisai egye-j tem docense, aki egyí geodinamikai kutatási! program résztvevője,! azt állítja, hogy a 350 évvel ezelőttihez hason-1 ló, váratlan vulkánkitö-u rés bármikor bekövet-l kezhet. I A Vezúv-kutató állomási igazgatója sajnálattal! szólt arról, hogy a helyi! hatóságok teljesen kö-B zömbösek a környékre! leselkedő veszedelem! iránt. Nincs kiürítésig terv egy esetleges vül-l kánkitörés idejére, s alj pánikszerű menekülésll beláthatatlan következ-f| ményekkel járhat. L „Az igazság az — je-| gyezte meg Gasparini! igazgató —, hogy a te-| lekspekulációból a hírJJ hedt Camorra és a szeri vezett alvilág húz hasz-D not. Emiatt ezekbe a® ügyekbe senki sem akart! beavatkozni”. < II DIPLOMATA FORRÓ TEREPEN • ÍGY LÁTTA A BERLINI AMERIKAI NAGYKÖVET • A GYILKOSOK LELKIALKATA Cassandra professzor • „Hitler-ceremónla” a vezér őrjöngő dicsőítésére. 1 1937. június 23-án nyugtalan nemzetközi légkörben beszélgetett a náci Németország fővárosában Sir Neville Henderson, a chamberlaini „megbékélési, kiegyezési" politika meggyőződéses képviselője és William E. Dodd, aki már négy esztendeje képvi- sélte az Egyesült Államokat Berlinben. Megbukott Párizsban a népfrontprogramot hirdeTő szocialista Blum, a Szovjetunióban akkoriban esett a személyi kultusz áldozatául Tuhacsevszkij marsall és több- más politikus, katonatiszt. „Hitler elérkezettnek látta az időt, hogy rákényszerítse akaratát Európára”, olvasható a németországi amerikai nagykövet először 1941-ben kiadott, az említett eszmecseréről is 'BSszámoló naplójában. Bűnös engedékenység ; Goebbels propagandaminiszter gyújtogató beszédben támadta a Szovjetuniót, Angliát, Csehszlovákiát és Franciaországot. „Tudni akartam, hogy milyen álláspontot képvisel Henderson nagykövet.” Beszélgettek az angol- amerikai kereskedelmi együttműködésről, a vámtételekről. De szinte megdöbbenve jegyezte föl naplójában: „Minden témáról <}da lyukad ki, hogy Hitler Németországa megismétli Bismarck politikáját: be akarják kebelezni ^mindazokat az országokat, melyekben német származásúak élnek. Noha régóta sejtettem, hogy Henderson támogatja a németek annexiós politikáját, de nem gondoltam, hogy ennek indoklásában ilyen messzire megy... „Németországnak elsőbbsége van a Duna—Balkán térséghez, mert csak így uralhatja Európát. Angliának, az angol birodalomnak az Egyesült Államokkal közösen kell ellenőrizni a világtengereket... Én megkérdeztem: Henderson valóban saját kormányát képviseli? Mit csinál Anglia, ha Németország valamennyi államot bekebelez a Fekete-tengerig?” Pontosan érzékelte: milyen veszélyeket rejt az európai népek, a világbéke szempontjából bizonyos angol politikai köröknek az a törekvése, hogy kelet felé tereljék a német agressziót. Hatalmi harc késekkel 1934. június 30-an így észlelte Dodd professzor az Ernst Röhmöt, a náci rohamoszitagok parancsnokát és híveit elpusztító ,,'hosz- szú kések éjszakájának” berlini előkészületeit. „Ebédnél ültünk két óra tájban, amikor William (a követség egyik tisztviselője) közölte, hogy az utcákat lezárták és Röhmöt SA-törzskarával letartóztatták. Az a hír járja, hogy Münchenben erőszakos cselekmények voltak. Nyilvánvaló, hogy puccs vagy államcsíny vafi folyamatban. Rossz sejtelmekkel töltöttük el az estét. Rohm hivatalától ma kaptam egy udvarias értesítést, amelyben július 6-i ebéd- meghívásomat lemondja. Rossz egészségi állapotával mentette ki magát.” Másnap ezt jegyezte naplójába: „Noha az újságok csak nagyon keveset írnak, mégis megtudtam különböző forrásokból, hogy Hitler és Goebbels tegnap éjszaka 2 órakor Godesberg- ből Münchenbe utazott, és ott elrendelte az SA-osztagok két fő- parancsnokának a kivégzését. Hitler 6 órakor érkezett Wiessé- be, benyomultak Rohm parancsnok hálószobájába. Megparancsolta letartóztatását, kivégzését. Hitler további SA-főnökök kivégzését is elrendelte és déli fél 2 órakor tért vissza Berlinbe, ahol Göring már lefoglalta, a gazdag Rohm házát és elrendelte, hogy a lakásán öljék meg von Schleicher tábornokot. Bár az utcákon a nyugtalanságnak semmi jelét nem figyelhettük meg, minden otthonban a tömeggyilkosságról beszéltek. Európa veszélyben! Az amerikai nagykövet naponta tapasztalta a háborús előkészületeket. Jól tudta, hogy a híres autópálya-hálózattal a hadsereg gyors csapatmozdulatait teszik lehetővé. Magyarországról csak néhány szót ejt terjedelmes feljegyzéseiben. Tényszerűen közölte: az új magyar miniszterelnök berlini látogatása is bizonyítja, hogy igyekeznek erősíteni német kapcsolataikat. Minden hiába, állapítja meg 1938. szeptember 20-án, hazautazása előtt. „A világ nem tanult a világháborúból. Minden ország széttörte az 1919 és 1923 között kötött szerződéseket. Évről évre többet költenek fegyverkezésre. Egy új világháború előtt állunk? És egyetlen ipari, nagyhatalom kívülmaradhat-e a háborúból?” Dodd, aki látványosan elutasította a barna diktatúrát, aki nem dőlt be a német békeszólamoknak, újra és újra figyelmeztetett a náci előnyomulás veszélyeire. „Már jóval a nyugati hatalmak politikáját követő katasztrófa előtt látta, hogy a diplomáciának kérlelhetetlenül fizetni kell gyengeségéért", így jellemezte a Szovjetunióban kiadott, Az újkori diplomácia története című monográfia. Thomas Mann szerint azon kevés államférfiak egyike volt, akik korán szembeszálltak a nácizmus szörnyűségeivel. ■Már 1335. március 13-án így jellemezte a náci vezetőket: „(Mindannyian a gyilkosok lelki alkatát mutatják.” Ha tétlenül szemlélik a német fegyverkezést a demokratikus országok politikusai, akkor „e^y szép napon ezer robbanó- és gázbombákat hajigáló repülőgép dönti romba Európát”, írta 1934. augusztus 31-én. Hazánkban tudtommal nem adták ki „Cassandrá professzor” ■memoárjait, <a Diplomat auf heissem Boden-t. Ma is tanulságos olvasmány lenne. Heltai Nándor 9 A béke az élet színe. — A szicíliai békemenet emblémái a L’Unita különkiadásából.
