Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-13 / 10. szám
Iv83. január 13. • PETŐFI NEPE • i KÖNYVESPOLC Kertbarátok kedvére ELŐSZÖR CSAK A BÁB SZÓLALT MEG OROSZUL... Forradalom utcai nyelv-forradalom Mit látsz a képen? Tizenegynéhány nagycsoportos óvodás üli körbe Éva nénit, az óvónőt. Előkerül egy kis kosár — olyan mint a mesebeli Piroskáé — tele játékpénzzel; egy asztalra — a „pultra” — pedig kipakolják 3 'portékát: medvebocsot, rókát, helikoptert, almát és virágot ábrázoló képeket. Magasba lendülnek a kezek, mindenkinek piros a füle az izgalomtól. — Kati, te leszel a boltos, Péter pedig a vevő! — választ az óvó néni és elkezdődik a játék. — Jó napot kívánok. — Jó napot kívánok, mit parancsol? — Kérek egy rókát. — Tessék. — Köszönöm, viszontlátásra. — Viszontlátásra. A „vevőt” Éva néni 'egy mágneses táblánál Várja: — Ki vásárolt? — kérdezi. — A kislány — hangzik a válasz és az ennek megfelelő kép kerül a táblára. — Mit vásárolt? — Rókát. — Kinek? — A nagymamának. A kislány rókát vásárolt a nagymamának. A csoport kórusban ismétli a mondatot. Mindenki sorra kerül, mire a boltos túlad a készleten. Később kört alakítanak, középen aranyszínű napkoronával a fején egy szöszi kisfiú. 'Körjátékot játszanak. A foglalkozás ' után az egyik apróság o beavatottak titokzatosságával meséli, miről is szólt a játék. Hogy mi szükség volt a magyarázatra? Csupán annyi, hogy az elmúlt félórában egyetlen magyar szó sem hangzott el a kecskeméti Forradalom utcai óvoda termében: a gyerekek és Éva néni oroszul beszélgettek. Nem' mindenáron! Jutii ,j jv/.é ** Áb&T'Lájosné, a vezető óVónő*: — Két évvel ezelőtt az egyik középső csoport szülői értekezletén tájékoztattuk a szülőket arról, hogy a TIT szervezésében oroszul tanulhatnak a gyerekek. Önkéntes jelentkezés alapján mintegy tizenöt óvodást írattak be a tanfolyamra. Hetenként két félórás foglalkozást tartottunk. A nagycsoportban az iskolára való felkészítés a legfontosabb feladatunk, a napi két — matematika és környezetismeret — foglalkozás melett most heti három oroszra jut időnk. Rendkívül hasznosnak tartom ezt, de nem mindenáron akarunk nyelvet tanítani, hanem a ránk bízott gyerekek érdekeit szem előtt tartva. Az óvodák túlzsúfoltak — mi is 40—45 fős csoportokkal dolgozunk —, és a személyi feltételek sem mindenütt megfelelőek. A nyelvtanulás mindenki által ismert hasznán kívül azt tapasztaltuk, hogy az idegen hangok képzése igen jó hatással van a beszédhibával küszködő gyerekekre. Négy—ihat éves korban a hangapparátus még rugalmas, mozgásban van, így könnyen alkalmazkodik az orosz nyelv hangzásához. Ügy tervezzük, jövőre a középsőben ismét megszervezünk egy csoportot. Natasa ajándékot ad Veresné Mező Éva óvónő: — Nem mindegy, hogy ki tanítja az óvodásokat. Az a legszerencsésebb, ha saját óvónőjük vezeti a foglalkozásokat, akihez a legközelebb állnak, aki érzelmileg is hat rájuk, mivel ez a kötődés erősen befolyásolhatja, motiválhatja a tanulást. Az is fontos, hogy az „órák” vonzó környezetben, derűs légkörben folyjanak. Rengeteg eszközt használok, a szemléletesség átfogja a nyelvoktatás egész folyamatát. Az anyagot a Kecskeméti Óvónőképző Intézet adja, itt kapom a módszertani felkészítést is. Az első néhány foglalkozást arra használtam, hogy a gyerekekben rokonszenvet ébresszek az orosz nyelv 'iránt; Átlapoztunk néhány albumot, meséltem nekik a Szpv- jetunióról, az ott élő gyerekekről, zenét hallgattunk. Megismerkedtek Natasával, a bábbal, kezdetben ugyanis csak 6 beszélt oroszul. Ma már csupán az a szerepe, hogy jutalmazza a szép teljesítményt nyújtó gyerekeket. Magyar szó nemigen hangzik el, mivel megértik az oroszt is. Először a környezetükben lévő játékok, majd a testrészek nevét tanulták meg, azután a szobaberendezést. később sorra térültek a család tagjai, a szokásos, mindennapi cselekvések, egyes és többes szám harmadik személyben és felszólító módban. A gyerekek — persze ösztönösen — helyesen használják a megfelelő nyelvtani alakokat. Múlt év végén rendeztünk a szülőknek egy bemutatót, mondhatom, szép sikerünk volt. Kár lenne abbahagyni Szász Antálné, a Kecskeméti Óvónőképző Intézet adjunktusa: — A foglalkozásokon folyó nyelvi nevelést dr. Lengyel Zsolt A nyelvoktatás alfabázisa című könyve alapján tervezzük, amely gyakorlati tapasztalatokra épül, és az életkori sajátosságok ismeretében készült. Csak olyan szavak szerepelnek például áz anyagban, amelyek anyanyelvi megfelelőjét a gyermekek ismerik. A foglalkozások egyébként az óvodai nevelési program környezetismereti feladattervéhez Igazodnak. Az orosz szavak hangzása érdekes, felkelti a gyerekek kíváncsiságát. Ez azért lényeges, mert Őket még leginkább a kíváncsiság motiválja, nem pedig az, hogy megtanuljanak egy világnyelvet. A didaktikai alapelvek közül a szemléletesség átfogja a nyelvtanítás egész folyamatát, az új szavak ismertetésétől ezek alkalmazásáig. A másik fontos dolog a tevékenységközpontúság. A gyerekeknek mindig alkalmat kell adni a beszéd és a mozgás összekapcsolására. Mindenki tudja, hogy a gyermek fő eleme a játék. A játékosság a nyelvtanulás során legtöbb esetben a cselekvéssel egybekötött helyzet- és szerepjátékokban, vagy éppen a mozgá- sos játékokban jut érvényre. Az eddigiekből is egyértelmű, hogy az óvodai nyelvoktató munkát leghatékonyabban az óvónő végezheti. Nem elég a megfelelő orosz nyelvi felkészültség, ismerni kell a gyermeki pszichikum sajátosságait is,-s ezeknek megfelelő módszerekkel kell tanítani. Az 1981—82-es tanévtől a másodéves hallgatók tudományos diákkörön ismerkedhetnek az óvodai orosznyelv-oktatás módszereivel, elméleti kérdéseivel és nyelvi anyagával. Ez a lehetőség nagy érdeklődést váltott ki a hallgatók körében, mivel a jó felkészültségű jelölteknek így alkalmuk adódik, hogy nyelvtudásukat később hasznosítsák az óvodai gyakorlati munkában. A nagycsoportosok szeptembertől iskolába mennek — többségük a szomszédos Forradalom utcaiba. Ilyen szép eredmény után a nyelvtanulást kár lenne félbehagyniuk. Mi szakköri keretet javasolnánk a folytatáshoz. Már csak vállalkozó kedvű pedagógus kellene ... ! Kormos Emese Sokan és sokszor leírták, hogy a mai — főként városi-nagyvárosi — ember időnként menekül a természetbe. A hobbizás rendkívüli elterjedése ennek a törekvésnek az egyik megnyilvánulása; éppen úgy, minit a széles körben elterjedt turizmus. Természetkö- zelben lenni a többi között a felüdülést, a jó közérzetet jelenti. Meg természetesen azt is — a kertbarátokra gondolva — hogy ez a szenvedély a társadalom számára rendkívül hasznos. Nos, ezt a napjainkban oly jellemző népi méretű kedvtelést, illetve annak fontosságát ismerték fel a Népművelési Propaganda Irodában, amikor elhatározták: megszólaltatják egy szép kötetben a magyar köitőketi — klasszikusokat és modemeket, régieket és maiakat —, hogy ezzel is segítsék a kertbarátkörök mozgalmát. Megjelentettek egy könyvet, amelynek A kert öröme címet adták. Ebben összesen száz- egy vers található, az alábbi csoportosításban: vallomások a kert_ ről; virágok; fák, füvek; és az évszakok. Az volt a legfőbb cél, hogy a kertszerető kisközösségeknek még inkább kedvet adjanak sajátos szabadidő-elfoglaltságukhoz, még inkább megszerettessék velük a természeteit, valamint műsoros rendezvényeikhez segítséget adjanak a körtettel. Amint a szerkesztő, Széphalminé Szeghy Éva írja: „Szeretnénk belopni a kertbarátok életébe a művészetek nyújtotta élményt. A szép szó va_ Az Erdei Ferenc Művelődési Központ műszaki és természettudományi stúdiója Jakabszálláson mutatta be idei első vándorkiállítását. A környezet- és természet- védelem fontos problémáival foglalkozó „Az élet bolygója” című összeállítás január 17-től 24-ig Tiszaalpáron, majd a hó végéig Lakiteleken tekinthető meg. Februárban előbb Tiszakécskére, majd Lászlóialvára Vándoroltatják a dia. és hanganyaggal kiegészített kiállítást. A ladánybeneiek február 21-től 28-ig nézhetik meg. rácsával, a költészet segítségével, ami azt jelenti, hogy más szemmel is — a költők sajátos látásával és láttatni tudásával, továbbgondolkodásra ösztönzésével — látják majd a kertben féltőn nevelt növények szépségét, csodálatos változatosságát.” Vallanak a költők önmagukról, természettel, kapcsolatos élményeikről. Arany János kertészkedik „mélán, nyugodtan”, Fazekas Mihály dicséri a plántákat, „kiket magam vetettem”, s Illyés Gyula szerint a mandulafa „csillagot gyümölcsöz”. S írnak a lírikusok vadvizés távaszokról, füty_ työs szelekről, csendértő gyümölcsökről, az emberarcú fákról, valamint az évszakok vonulásáról, sajátos színeiről, és a mindenfajta virágokról, füvekről és fákról. Mennyi szer etetet, ragaszkodást és meghittséget árulnak el ezek a költemények. „Az ember nyugodtan ülhet a kertben” — írja Vas István. „Együtt ülök a füvekkel, fákkal”, mondja Váci Mihály. Ezt a kötődést húzzák alá a metaforák is: a kert „gyermekkori emlékek erdeje”; a fák „költők, szavak nélkül is”; a hó „légies szakái” stb. Az külön figyelmet érdemel, hogy egyes költők mennyire megidézik a gyermekkorukat a kertekkel kapcsolatos verseikben. Külön öröm, hogy három megyénkben költő — Buda Ferenc, Kiss Benedek és Kovács István — versei is helyet kanták a szép és tartalmas antológiában. Varga Mihály A nyárlőrinciek „Fizikai jelenségek” című vándorkiállításon ismerkedhetnek meg elektrotechnikai újdonságokkal. A működő fénytelefon, a radiométer, a feszültségoptikai berendezés feltehetően sok érdeklődőt vonz. „A fizikai jelenségek” a továbbiakban Lakiteleken, Tiszaalpáron, Bugacon, Orgoványon, Izsákon is alkalmat ad a modern fizika iránti érdeklődés felkeltésére. Természettudományos hetek a kecskeméti járásban Kitüntetett pedagógus házaspár Országos Babits Mihály SZAKMÁKRÓL ŐSZINTÉN Mesterségünk • Lovas kocsin a riporterek. (Csermák András felvétele) Ünnepi ülésre invitálta a meghívó Kiskőrös város Tanácsának honleányait és 'honatyáit. És valóban érződött a gyülekezés perceiben is, hogy Petőfi szülőhelyén a szilveszteri készülődés hangulatát mindig áthatja a költő iránt érzett, sehol másutt nem tapasztalható tisztelet, szeretet. Szavakba formálni ugyan kevesen tudnák azt az érzést: mit jelent Petőfi Sándor szülőhelyén élni, dolgozni, cselekedni, mindig szem előtt tartva a közélet dolgainak intézésében is a mércét: méltóvá válni a zarándokhellyé lett település legújabb történelmének formálásához. Mind nagyobb a forgalom a járási hivatal tanácstermének előterében, s alig találtunk egy csendesebb zugot, hogy Polgár Ferenccel és feleségével szót válthassunk. Arról kérdeztem őket. miként kerültek Kiskőrösre — ahová —, 28 évi áldozatos munka után már nyugodtan mondhatni: hazaérkeztek. Polgámé válaszolt: — Ütjaink sokféléi indultak, míg a közbenső állomásokat elhagyva Félegyházán egy tanfolyamon nem találkoztunk össze. Ä megismerkedésünket házasság követte. Még Bócsán is tanítottam egy rövid ideig, majd megkaptam az állásomat Emlékszem, gyalog indultam Sol.tvadkertröl, s noha senki sem ismert, amerre mentem, mindenki köszöntött. Ennek már 28 éve... Mindig megbecsültek bennünket, s az emberektől- sohasem tapasztaltam mást, mint jóindulatot, őszinteséget. Egyenes jel- leműek az iittlakók... A tanítás mindennapi' feladatai mellett fölneveltünk négy gyereket, a nagyfiúnk híradástechnikai műszerész, ikerfiaink most katonák, és a lányunk népművelő Budapesten. Most már csak alsó tagozatosok tanulnak az iskolánkban, a felsősök a városba járnak. Télen van is hátránya ennek ... Működik a könyvtárunk — ezt férjem vezeti. 1600 kötetnyi könyv közül válogathat 65 környékbeli olvasónk ..: A beszélgetés fonalát a tanácsülés megnyitásának közelgő pillanata szakítja félbe. A Polgár házaspárt a „díszhelyre” kalauzolják. Mindketten a Kiskőrös városért kitüntetést vették át az ünnepség záróaktusaként. N. M. és prózamondó verseny A költő születésének 100. évfordulója alkalmából' a Művelődési Minisztérium, a Népművelési Intézet, a KISZ KB, a Magyar Rádió, a Tolna megyei Tanács és az Erdei Ferenc Művelődési Központ meghirdeti az országos Babits Mihály vers. és prózamondói versenyt. Jelentkezhet minden olyan 14. életévét betöltött előadó, akinek nincs hivatásos előadó- művészi működési engedélye, nem tagja színháznak, vagy színházi stúdiónak, s nem nyert felvételt (előfelvételi) a Szín- művészeti Főiskolára. A verseny felfutásos rendszerű. A megyei elődöntők után a középdöntőt a rádió közvetíti az ország hat különböző városából, majd az országos döntőt a rádió és a televízió. Jelentkezni az Erdei Ferenc Művelődési Központban - lehet. (Kecskemét, Május 1. tér 1.) Határidő: 1983. január 31. A megyei elődöntőre jutói versmondótól a zsűri összesen 12 mű ismeretét kéri számon. Ebből hat Babits-vers vagy -próza (műfordítás is lehet), a másik hat a Nyugat-nemzedék költőinek verse lehet, illetve a nyugatosoktól napjainkig tfer- jedő magyar költészet egy-egy darabja. Az egyes művek el- hangzási Időtartama nem haladhatja meg az öt percet. A megyei elődöntők, valamint a budapesti összevont kerületi elődöntők április 15-e és május 20-a között zajlanak le. Nyáron rendezik a középdöntőbe jutott versmondók táborát. A középdöntők szeptember közepétől október végéig zajlanak. A- döntőre 1983 no- ■ vemberében kerül sor. címere Előhang egy rádiós sorozathoz Néhány kíváncsiskodó gyerek „vándorbotot", azaz mikrofont vett a kezébe, s elindult, hogy mesterségekkel, szakmákkal, foglalkozásokkal ismerkedjen. Őt megye kilenc gyárában, üzemében, gazdaságában kérdezősködtek afelől, hogy milyen is az a munka, amelyet az ott dolgozók csinálnak, miért csinálják, hogyan kerültek oda, miként élnek, miféle érdekességeket tudhat meg tőlük egy válaszút előtt álló kamasz. A gyermekriporterek ott jártak, ahol a leghangosabb a gépek zaja, ahol piszkos lesz a munkás keze, ahol felelősségteljesen kell dönteni. Meggyőző volt, amit hallottak, mert az emberek nemcsak arról beszéltek, hogy milyen szép az a szakma, amelyet művelnek, hanem arról is, hogy miért nehéz a munkájuk,- mi szerez nekik gyönyörűséget és mi okoz gyötrelmet. Az öt kíváncsi gyerek a Magyar Rádió Ifjúsági Osztálya és az Országos Pedagógiai Intézet Pályaválasztási Tanácsadó Osztálya által készített Mesterségünk címere című rádiós magazinsorozatnak az alkalmi riportere volt, azé a pályaválasztási műsoré, amelyet januárban sugároz a Kossuth Rádió. Az adások harminc-harminc percében szakmunkástanulók, szakmunkások, technikusok, mérnökök, termelés- irányítók az életükről, munkájukról, mindennapjaikról beszélnek. A sorozatot alkotói nemcsak a közvetlenül pályaválasztás előtt állóknak javasolják. Ajánlják az általános iskola felső tagozatos tanulóinak is, azoknak, akik most ismerkednek a munka világával. A műsorok öt szakmacsoporttal ismertetik meg a rádióhallgatókat: a szállodaiparral, a kereskedelemmel, az üvegiparral, a fa- és bútoriparral, és az erdőgazdálkodással. Az Erdei szakmák, erdei emberek című műsorban, a Gemen- ci Állami Erdő- és Vadgazdaság vendégei voltunk. Már előre örültünk a kellemes erdei sétának, a futó őzek és szarvasok látványának, a vaddisznók csör- tetésének. Kerestük a nagy romantikát, azt, amit minden kívülálló „belát” a vadász-szakmába. Mi másért lenne a vadászvadtenyésztő szakmunkásképző intézetekben tizenöt—húszszoros a túljelentkezés; az erdészeti szakközépiskolások körében is a fokozott érdeklődés? Madártávlatból úgy látszik, hogy az erdőben dolgozó emberek munkája inkább szép, mint' nehéz és felelősségteljes. Pedig ez korántsincs így! Valószínű, hogy összetévesztjük a vadászó embert a hivatásos vadásszal. Az előbbi — valamelyik vadásztársaság tagja — ünnepnapokon, szabad idejében kikapcsolódás, felüdülés, sportolás, trófeaszer- zés céljából vág neki az erdőnek. Az utóbbi feladata ellenben az, hogy nevelje, gondozza, védje — egyidejűleg létszám és minőségi követelményekre figyelemmel — szabályozza a vadállományt. 0 a felelős a téli etetésért, a takarmány megtermeltetéséért, a kártevők pusztításáért. Részt vesz a vadászatok szervezésében, lebonyolításában. Ott él az erdőben, szolgálati helyén ünnepnap, hétköznap egyaránt. Az erdő, a vadászat és vadgazdálkodás sok-sok tudást, figyelmet, szervezőképességet, lemondást követel a vadásztól, erdésztől. Ennél a gazdaságnál az erdészeti szakközépiskola befejezését követően is hosszú még a kötelező ismeretszerzési időszak. A fiatal pályakezdőnek jó néhány évig gyakornokként kell dolgoznia a kerületvezető vadász, erdész mellett, mire önálló feladatot kaphat, s ez így van rendjén. Az erdő és a benne élő vad nemzeti kincs. Ápolása, gondozása, szakszerű kezelése, fejlesztése hosszú évek tapasztalatával felvértezett szakembereket kíván. Erről győződtek meg a kis riporterek, 5- ezt az élményüket szeretnék megosztani hallgatóikkal január 28-án. A többi, említett szakmáról pedig a műsorfüzetekben jelzett időpontban hallhatnak. Szabó Mária • Uzsonnaosztás a nagyszünetben, az erdőtelki iskolában.
