Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám

1983. január 7. • PETŐFI NÉPE <1 5 BOZSÓ ÉS KORA fiatalokról - fiataloknak T árlat tíz év után Csaknem másfél hónapig volt látható Bozsó János festőművész kiállítása Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban, s ez alatt 6343 látogatója volt a nagy termet betöltő tárlatnak. Az emlékkönyv lapjain rengeteg elismerő, s nem egy elragadta- tottságot kifejező mondat olvasható. Tetszett a közönségnek az egyszerűnek látszó piktúra, s mindenki számára ismerős témák Variációja, a képekről áradó természetközelség, a tárgyak szinte megfogható realitása, a fény és árnyék borongós játéka. 4M (Karáth Imre felvételei) Egy évtizede lesz nemsokára, hogy Bozsó — akkor a Katona József Múzeumiban — hasonlóan rangos gyűjteménnyel szerepelt városa előtt, szintén Pogány ö. Gábor, a kiváló művészettörté­nész volt a méltatója. Akkor is, most is erős hangsúlyt kapott a szakmai elismerésben a művész­nek az a tulajdonsága, amely az alföldi tájhoz való kötődésben, a született tehetséget kibontakozta­tó mesterségbeli tudásban, őszin­te líraiságban, az élményszérűség, közvetlenség megtartásában, egyéni festői látásmódban jut ki­fejezésre. Aláhúzva azt a közis­mert szabályt: a szellemi tevé­kenységben az egyszerűség fő­ként összpontosított figyelemmel, önkéntes fegyelemmel jöhet lét­re. Vagyis a művésf egyszerűsé­ge már annak a letisztult, sokáig érlelt kifejezési formának az eredménye, amely nem létezhet­ne következetes, állhatatos mun­ka és karakter nélkül. Mindezt figyelembevéve talán jobban feltárják lényegüket azok az „egyszerű” tárgyak, természe­ti képek is. amelyek oly sokféle árnyalattal, elmozdulással, az idő múlását is jelző visszatéréssel, a festő hangulatát, látásmódját ki­fejező színnel.).és fénytöréssel je­lennek meg Bozsó képein. Meg­ragadni a pillanatnyi látványban az általános — ha nem is az örök, de legalább a múló — emberit^ bizonyára ez a művész feladata. Azok a tanyák — élők és elha­gyatottak — a mi ismerőseink is, hányszor tűnnek elibénlc az or­szágút mentén vagy kissé távo­labb. Az árválkodó katlan mögött ott látjuk anyánkat, nagyanyán­kat, az ajtó melletti söprűt is fel­markolja tán még valaki. S úgy tűnik, hogy gyermekkorunkban mi játszottunk ott azon az árnyé­kos udvaron. Ismerősünk a napraforgó és az aranyeső, a Czollner téri kis- templom, a fehér felhők a kécs- kei határban, a kereszt az út mentén, a világító fényű ablak a vastagfalú parasztszobában, a düledező léckerítés, a bezárt aj­tó sötétbarna foltja, s az egyre jobban elhatalmasodó kék színek vígsága és szomorúsága, feketé­ig érő borulata. Hasonlítják Bozsót a nagy elő- dökhpz: Tornyaihoz, Mednyánsz- kyhoz, Koszta Józsefhez, Rud- nayval, Holló Lászlóval is rokon talán. Biztosan ismerte őket, el­időzött munkáik előtt. Aztán ki­ment a Tisza-partra. vagy meg­állt egy öreg tanyaház előtt, és festett, ahogy a szíve. érzése, ösztöne diktálta, senkit sem má­solva és utánozva, tgv lett végül- is a Duna—Tisza közének, a Kis­kunságnak, Kecskemétnek és környékének senkihez sem ha­sonlítható szuverén művésze. Az a Bozsó János, aki mellé­kesen és külön útjai során össze- hordta azokat a népművészeti kincseket, pusztulásból, külföld­re hordástól megmentett tárgya­kat, amelyek így együtt, a ran­gos kis múzeumban, a Klapka utcai házban, szintén megmutat­nak valamit egy érzékeny ember szellemi értékeiből, a néphez, szülőföldjéhez való ragaszkodásá­ból. Volt egy időszak, amikor egye­sek azt mondták; hogy a mű­gyűjtő Bozsó mintha háttérbe szorítaná a festőt. Való igaz, nem nyugodott addig, míg ezt a mű­vét is egésznek nem látta. De a kecskeméti tárlat mégiscsak azo­kat igazolta, a'kik egy gazdag életmű ígéretét látják a közel­múltban kitüntetett művész al­kotásaiban. Ígéretét, mivel Bo- *zsó János — a képek dátuma is igazolja — még teljes energiával dolgozik tovább. Meghazudtolva azokat, akik mostanában bizo­nyos születési évszámot is emle­gettek vele kapcsolatban. Nyil­ván azt vallja: a művész kora műveivel, műveiben mérhető ék érhető tetten leginkább. F. Tóth Pál AZ ISKOLA NAPJAINKBAN Legyen örömforrás! A társadalom érdeklődésének homlokterébe került napjaink magyar oktatásügye. Ehhez nagymértékben hozzájárultak a közelmúltban a párt Központi Bi­zottsága oktatáspolitikai állásfog­lalása alapján - lezajlott nevelő- testületi viták, a lapokban, fo­lyóiratokban megszaporodott ne­velési, oktatási információk, elemzések, de az iskolával köz­vetlen kapcsolatban levő szülői tapasztalatok is. Kétségtelen, hogy az elmúlt tíz évben — az 1972-es oktatáspoliti­kai párthatározat óta — elévül­hetetlen érdemei vannak a peda­gógusoknak ' és azoknak a szü­lőknek, iskolai szülői munkakö­zösségeknek, akik idejekorán be­látták: a felnövekvő nemzedék nevelésének ügye, az érettük ér­zett felelősség közös. Különösen jó dolog, hogy a társadalmi megítélés mérlegére tett magyar oktatásügyben ak­kor is az eredmények nyomnak többet a latban, amikor az utóbbi években — mindenki ál­tal ismert okok miatt — nem könnyű helyzetet él át az iskola. Számos kistelepülésen kellett tu­domásul venni az iskola'körzete- sítési döntéseket, amelyekről ese­tenként bebizonyosodott,; hogy túlzott üteműek és nem kellően átgondoltak voltak, Az általános iskola alsó tagozatát elérte a de­mográfiai hullámhegy „ s ez kü­lönösen a városokban, a nagyobb településeken jelent elhelyezési gondokat. Az új tantervi megva­lósítás során kitűnt, hogy több fontos kérdésben az elhatározá­sok korrekcióra szorulnak, mert sem a pedagógusok, sem a szü­lők nem tudtak teljesen azono­sulni a központi elképzelések va­lamennyi tartalmi és módszerta­ni követelményével. Az előbbiek belső vívódásaik és vitáik árán, az utóbbiak szem­léleti összeütközéseit közepette jutottak el arra a szintre, ahol ma vannak. Mindehhez társul az ötnapos tanítási hét, amelyet ta­nulók, szülők, pedagógusok öröm­mel és bizakodással, de ugyan­akkor kételyekkel vegyes aggoda­lommal is fogadtak. E gondok közepette az iskola ma is betölti társadalmi-történel­mi hivatását. Szerkezete, rendje megfelel a társadalmi, gazdasági berendezkedésünk fejlettségi fo­kának, a ma iskolája, a ma igé­nyeinek. Hisszük, hogy sokan őszintén szeretnék és lelkesen tá­mogatják a gondolatot: Legyen örömforrás az iskola! Legyen az tanárnak, diáknak, szülőnek egy­aránt. Mert nem természetes, hogy idő előtti fáradtság, idegesség vagy egykedvű pedagógiai ciniz­mus uralkodjék el nevelőtestü­leteken, hogy a sokféle közelítési szándék ellenére ne javuljon üte­mesebben a családok együttmű­ködési készség^, s ez állandó vé­dekezési reflexet váltson ki az Iskolából. Az sem természetes, hogy a tanulók magatartásának romlá­sát, nehezebben kezelhetőségü­ket pedagógiai istencsapásként fogadjuk el. Csak reálisan, in­dulatoktól mentesen lehet ma oktatásügyünket, az iskolák éle­tét, társadalmi környezetét ele­mezni, további feladatait kijelöl­ni. A pedagógusoknak akkor lesz örömforrás az iskola, ha tiszta alapképletek, világosan megfo­galmazott társadalmi igények,, át­gondolt és kipróbált tantervi követelmények, a sokat emlege­tett és várt módszertani szabad­ság birtokában tud dolgozni. Méghozzá nyugodt, biztonságot adó pedagógiai légkörben, olyan nevelőtestületben, amelyben a szakmai ambíció; a kollégális se­gítés, együttmunkálkodás és őszinteség szolgál alapul a tes­tületi egységhez. Nagyon lénye­ges eleme áz örömet adó peda­gógusi munkának az is, hogy ta­nítványaik — éppen a szülői ház­zal való szoros együttműködés jegyében — az életkoruknak megfelelő olyan neveltségi szin­tűek legyenek, amelyek elenged­hetetlen feltételei az emberi mércével mért pedagógiai mun­kának. Nem jó az, hogy ha a komiszkodókkal szembeni állan­dó fegyelmező indulatokban őr­lődnek fel a legjobb pedagógiai energiák. A tanulónak — őszintén hisz- szük — akkor lesz igazán öröm- forrás az iskola, ha az egyik ol­dalon maga mögött tudja a nyílt, érzelmekben gazdag családi hát­teret, a másikon a jó légkörű osztályközösséget, bizalmat elő- legző, munkáját elvégző és a ta­nulóktól is ejt elváró nevelőt, a tévedés szabadságát is jelentő iskolai munkát. Akkor lesz iga­zán öröm a gyermek számára az iskola, a személyiségét építő min­den tevékenység,' ha nem marad érzéketlen az emberi gesztusok­ra, ha megtanul befogadni, al­kalmazkodni, érdeklődését ki­elégíteni, a nehézségeket legyőzni. A szülőknek is legyen öröm­forrás az iskola. Ne jelent'sen a gyerek vágya és az iskola igé­nye teljesítheteflen kívánságlis­tát sem az év eleji bevásárlások során, sem évközben. Érezze a szülő, hogy az iskola felelős ne­velő-partnernek tekint! őt, akit nem kioktatni óhajt feladatairól, hanem akinek társadalmi és em­beri tapasztalatára építve, vele szorosan együttműködve, nézete­it egyeztetve készíti fel társa­dalmi feladataira a felnövekvő generációt. Az összes körülményt, jelenle­gi adottságot ismerve mondhat­juk: ha mindenki — tanár, diák, szülő — jobban akarja érezni magát az iskolában és környeze­tében, akkor az rajta múlik. Lega­lábbis nagyon sok múlik azon a szemléleten és magatartáson, aho­gyan ma az iskola ügyéhez köze­lítünk, ahogyan a nevelőmunká­ról vélekedünk. ahogyan az ügyet képviseljük, ahogyan tár­sadalmi szinten és a mindenna­pok pedagógiai gyakorlatában a ma iskolaügyét megvalósítjuk. —ly —r AKTUÁLIS KÉPEK Itt a vizsgaidőszak ... Kollok­vium, szigorlat, kinek, hogy du­kál: négy, öt, hat. Lázasan ké­szülsz, olvasod a jegyzeteket. Ta­nulsz. Aztán a vizsga reggelén összeszűkül a gyomrod. A tanár úr szobája előtt még belelapozol a könyvbe, s rájössz: mennyi min­dent át kellett volna még nézned! Nyílik a párnás ajtó Nincs visz- szaút! Tételt húzol... Ötös. (De csak a tétel száma.) Van egy kis időd: összeszeded magad. Sikerül, ni kell. Aztán elkezded .. Fele­leted kétesélyes. Jöhet a követ­kező erőpróba, vagy az uv. Persze mindez csak rajtad mú­lik .. • A vizsgáztató. • — Tanár úr! Átenged? KIÁLLÍTÁS Csak 16 éven felülieknek! Szinte mellbevág az ajtóra ra­gasztott felirat: Csak 16 éven fe­lülieknek! Már nyúlnék a szemé­lyi igazolványomért, de észbeka­pok. Nem is kérik, másrészt én örülnék a legjobban, ha valaki tinédzsernek nézne. Nem túlzók, ha azt írom, hogy kiállítástörté­nelmi pillanat részese vagyok, a többi látogatóval együtt: hiszen soha nem mutattak még be ná­lunk ilyesmit. Ráadásul a szeren­csétlen című — Szerelem és fele­lősség — tárlat szemléletbeli vál­tozást is jelez. A Fővárosi Egész­ségnevelő Intézet ugyanis a prü- dériát, a szexet tabunak tekintő nézeteket félretéve nyitott az őszinte, nyílt szexuális nevelés fe­lé. Tekintetem ide-oda szaladgál. Felváltva nézem az illusztráció­kat és a közönséget. Figyelem az arcokat, a reakciókat, azt, hogyan viselkednek a látogatók ezen a valóban szokatlan kiállításon. Né- hányan szemlesütve elhaladnak a tablók előtt, mások hosszasan szemlélődnek. Az ő bajuk, ha pornográfnak tekintik a képeket, de biztosra vehető, hogy a bemu­tatott anyag végére érve vélemé­nyük megváltozik, s nem csám­csognak majd legközelebb azon, ami természetes. A gondosan szer­kesztett anyag mondanivalója a * • párválasztástól, a szerelemtől, a családalapításig húzódik. Feltűnik, hogy egy középiskolai osztály érkezik. — Matek óra helyett jöttünk ide — mondja tanárnőjük. — Azt hiszem, a helyes szexuális szem­lélet nagyon fontos. Nem attól lesz valaki boldog az életben, ha tudja a matematikát. Remélem, ez a kiállítás legalább részben pó­tolj aí&ztj amit mi felnőtték gyak­ran- elmulasztunk. -— Ebben egyetértünk. A táblatöt innen már együtt nézzük tovább. Következik a fogamzásgátlás módjainak, eszközeinek, azok használatának bemutatása. Rit­kán látható színes fényképeken egy szülést is végigkövethetünk. Van még babaszerviz, a szexuali­tással foglalkozó szakkönyvárusí- tás, a helyszínről telefondoktor hívható. A siker óriási. Osztályok jön- nek-mennek, egy általános isko­lai igazgató külön engedélyt kért, hogy a 14 éves tanulóit elhozhas­sa. Megkapta. Mint ahogy zöld utat engedhetnének-e kiállításnak szerte az országban, művelődési házakban, ifjúsági klubokban, is­kolákban. Ez az óhaj tükröződik a vendégkönyvi bejegyzésekből is: „Már régen hiányzott ilyen típusú kiállítás, reméljük, ez csak a kez­det és az egész országban bemu­tatják.- De korhatár nélkül!” A másik véglet pedig: „Kérem, meg­döbbentett ez az őrület. Hogy itt miket mutogatnak? Mondhatom jól ellegelészhetnek itt a fiata­lok!” Egy 18 éves lány pedig a következőket írta: „De azért egy kicsit furcsa, hogy srácok is meg­nézhetik a kiállítást...” Hát, igen. Csontos Tibor l 1 —H"' ™ S_ saro(c)k • BEATLES-BLÖFF. „Nonstop happening”, ..Ilyen még nem volt!” — Szóltak a harangok a Budapest Sportcsarnok Beatles- hete előtt. Tényleg nem volt, de ne is legyen több. öt napig állt a Beatles-vásár (a Skála jó ízlésre nem valló, Beatles-emblémás tás­kákat, pólókat árult), dolgoztak a mozigépészek (kis- és nagyfilme­ket vetítettek a hajdani gombafe- jűek négyesfogatáról), és „muto­gatta magát” egy kiállítás is a kölni Beatles-múzeum anyagából. Két este pedig.a gyengécske Beat­les Revival Band restaurálta — de minek — az eredetiben jobb nótákat. Állítólag ennyi pénzért elhozhatták volna Manfred Mann együttesét... A kölni múzeum viszont érde­kes. Itt őrzik Paul McCartney ci­garettahamuját, Lennon lepedőit, és a világ legnagyobb, Beatles- ről szóló filmgyűjteményét. A fil­meknek örültünk. Tévés jogdíjuk ugyanis percenként 10—20 ezer dollárra rúg. New York, Bécs, Düsseldorf, München után itt volt a legnagyobb emlék-happening. A mi Beatles-képünk azonban nem ilyen. Húsz éve jelent meg az el­ső lemezük. De miért kellett ezt egy hétig ünnepelni? A magyar pop húsz éve még egy napot sem kapott. Pedig volt Illésünk. Met­rónk, Omegánk ... Soroljam? • SARO(C)K-REJTVÉNYÜ A Saro(c)k-ban mától poprejt­vény indul. Kéthetente felteszünk egy kérdést, amelyre a válaszokat egy hétig várjuk a következő cím­re: Petőfi Népe szerkesztősége, Saro(c)k-rejtvény, Kecskemét, Szabadság tér 1/a. A helyes meg­fejtők között popegyüttesek színes plakátjait és rockkönyveket sor­solunk ki. Első kérdésünk: — Melyik két Bács-Kiskun me­gyei város újhullámos zenekarát emlegetik országos szinten is? (Az együttesek neveit is kérjük!) Hova menjek? A KECSKEMÉTI CTTÖRÖ ÉS IFJŰSÁGI OTTHON AJÁNLJA: JANUÁR 11- én, 17 óra: Természetbarát klub. 12- én, 18 óra: Pedagógus KISZ- klub: Nyugat-Európa. Varjú Zol­tán élménybeszámolója. 13- án, 16 óra: Pályaválasztási fórum középiskolásoknak. 14- én, 19 óra: Sándor György humoralista műsora, Nézeteltérí­tés címmel. 19-én, 18 óra: Pedagógus KISZ- klub: Ballai József külpolitikai tájékoztatója. 21-én, 19 óra: Didergő királynői A KISZ KB Művészegyüttesének fellépése. Összeállította: Borzák Tibor • — Rezsőkéin, ne vedd a szívedre, hogy kirúgtak!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents