Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám

1983. január 6. ® PETOn NÉPE • 3 HAZAI TÁJAKON Szilvásváráéi séták A cementgyáráról nevezetes, s nem éppen szívderítő látványt nyújtó Bélapátfalvától mindössze hét és fél kilométerre esik Szil­vásvárad/ valamint a Szalajka- völgy, amelynek sajátos természe­ti adottságaival, egyedi hangula­tával talán az ország egyetlen táj­egysége sem versenghet. Mielőtt körülnéznénk a község­ben, ismerkedjünk meg a falu történetének főbb fordulóival! A kedvező adottságok már az ősembert is letelepedésre sarkall­ták. Az istállóskői barlangot 1911- ben fedezte fel Roskó Pál répás­hutai erdőtiszt. Mivel nem volt szakember, Hildebrand Je­nő régészhez fordult, aki 1912- ben, 1913-ban, 1914-ben, 1916-ban, 1917-ben és 1925-ben ásatott itt. Tevékenységét folytatta Saád An­dor és Megai Géza, 1929-ben Ka- dic Ottokár, 1938-ban Győrffiné dr. Motte Mária, s 1947—48-ban dr. Vértes László, ö tárta fel, emelte ki a körülbelül 80 mázsás őskori tűzhelyet, amelyet. később a Nemzeti Múzeumba szállítottak. Gazdag leletanyagra bukkantak: találtak jégkorszaki tundra­szarvas-, barlangimedve-csontokat ősbölénymaradványokat, mam- mutagyarakat, paleolitkori kő- és csonteszközöket. Kimutatták, hogy kétféle népcsoport váltotta ezen a területen egymást. A legalsó szint korát 36 ezer évesnek minősítet­ték. A nevezetes barlang feltárását az nehezítette, hogy —, s erre utal a néphagyomány is — évszázado­kon át istállónak használták. Fé­nyes Elek, aki 1851-ben jelentette meg Magyarország geográfiai szó!- tára című művét, megjegyzi, hogy akár ezer sertés is elfért itt. A kutatók észlelték is a talaj boly- gatottságát, de sokáig arra gon­doltak, hogy az ide terelt állatok túrták fel a földet Mellesleg in­nen ered a 959 méter magas — ez a Bükk legmagasabb csúcsa — Istállóskő neve is, amely a hajda­ni barlang nyújtotta menedékre emlékeztet. Honfoglalóink felfedezték azo­kat a nagyszerű lehetőségeket, amelyeket a Bükk koronájának környéke kínált. Az 1200-as évek­ben a diósgyőri királyi várból sokszor járhattak Uppony, Dédes, Szilvás környékére vadászni. A XIV. században — erről okleve­lek tanúskodnak — Éleskő vára az ország urának birtoka lett, Ká­roly Róbert ugyanis Ernye bánt, a tulajdonost megfosztotta minden vagyonától. A nagyúr azért lett kegyvesztett, mert egyik leglelke­sebb híve volt a koronára pályá­zó Csák Máténak. Történeti feljegyzések említik, hogy Nagy Lajos szívesen vadá­szott erre. Érdekes: a nép emlé- zete megőrizte alakját, sőt legen­dát szőtt köréje. Azt tartja: a hal­dokló felséget 1282-ben innen vit­ték Nagyszombatra. A falut és környékét Zsigmond utólda, Albert, a Pálóczi család­nak adományozta A família ki­halása után a Perényiek követ­keztek. Máig is vitás a község nevének eredete. Először 1232-ben az egri egyházmegye pápai tizedlajstroma említi Warad-Warada—Wárad né­ven. Alig telik el fél évtized, s már így írják: Zylvaswarad. Többen úgy vélekednek, hogy valószínűleg a szilvatermesztésből keletkezett az elnevezés. Erre utal Fényes Elek is. A feltevés megle­hetősen tetszetős. Gál Gyula lel­kes helybeli pedagógus, helytörté­nész kéziratos művében vitába száll ezzel a nézettel. Köztudomá­sú, hogy 1790-ben vashámor mű­ködött itt, ahol Fazola Henrik fia szilíciumdús nyersvasat, azaz szil­vasat gyártott. Egyesek szerint el­képzelhető, hogy a Warad utótag­hoz így csatlakozott a szil-vas elő- név. Persze ezt is kétségbe lehet vonni, hiszen már 1332-ben Zyl- vaswaradként szerepel a telepü­lés a pápai tizedlajstromban. Ek­kor viszont híre-hamva se volt még a bükki vasgyártásnak. A leghitelesebbnek a harmadik változat tűnik. Eszerint a latin silva, azaz erdő szó származéka lenne a községnév. Ezt igazolja a terület jellege, s az is, hogy a ré­gészeti ásatások cölöpépítménye­• Szilvásvárad! képek. két hoztak felszínre a Szalajka- völgy kapujában. A várad-tag —, s ez hiteles érvelés — a Bükk- fennsík hajdani erősségeire, a le­gendák sorával övezett Gerenna és Éleskő várakra emlékeztet. Ezt a toldalékot a magyar királyi bel­ügyminiszter 1906-ban kelt ren­deleté csatolta ismét a Szilvás­névhez, azért mert a messzi Bara. nya megyében is található ilyen nevű község. S ha már itt tar­tunk, akkor ne feledkezzünk meg a néphit szüleményéről sem. Egy tetszetős, egy máig is kifejező tör­ténetet őriztek meg az egymást követő nemzedékek. Erdély égbe nyúló hegyei között létezett vala­ha egy kis eldugott hely, amelyet a vallási meggyőződésükhöz ma­kacsul ragaszkodó reformátusok laktak. Nyugalmukat felbolygatta a könyörületet nem ismerő ellen- reformáció, a klérus szüntelen zaklatása Addig állták a sarat, amíg ellenfeleik tűzcsóvát nem dobtak otthonaikra, el nem űzték őket megszokott környezetükből. A számkivetettek a Felvidék felé vették útjukat, itt letelepedtek, nemcsak keresték, hanem meg is találták az annyira óhajtott békét. Magukkal hozták természetesen sok száz kilométerre levő telepü­lésük nevét is __ A székelyföldi eredet alapja csupán az lehetett, hogy valóban éltek itt a XVII. századtól Erdély­ből menekült unitáriusok, őket idézik a ma is meglevő Orbán, Brassó, Kelemenszék, Küllőhegy földrajzi nevek. A Perényiek a Cuius regio, eius religió, azaz Akié a föld, azé a vallás elvét és gyakorlatát érvé­nyesítették, s parancsszóra refor­mátussá térítették a szilvásvára- diakat, akiknek'körében a pro­testantizmus hamarosan gyökeret is vert. 1666-tól a község tulajdonjogá­ban a Perényiek a Keglevich csa­láddal osztoztak, akik I. Lipót csá­szártól kapták adományként a te­lepülés felét. Ügyesen gazdálkod­tak, ennek, köszönhető, hogy idő­vel már mindent ők birtokoltak. P. I. Az egykori grófok kastélya ma SZOT-üdülő. ŰJ FORMÁK A KERESKEDELEMBEN Bács-Kiskunban is kedvezők a tapasztalatok. (Folytatás az 1. oldalról.) pontokban a vendéglátóhelyeken ajándéktárgyaikat, képeslapokat, hírlapokat is árusítanak. Javult az áruválaszték, a 'kisvendéglők­ben tájjellegű ételeket főznek; a zöldségüzletekiben saját készíté­sű savanyúságot árusítanak s rugalmasan állapítják meg a nyitvatartási. Gondot jelent vi­szont, hogy a kis lélekszámú te­lepüléseken — több mint 200 van beilőlüik a megyében — nincs kel­lő előrehaladás az üzletek szer­ződésbe adásánál. Az ok egyszerű: ezeknek a bol­toknak a többsége veszteséges. A lakosság áruellátását viszont fenn kell tartani, ezért más módszere­ket alkalmaznak a szövetkezeteik. Január 1-től az 500 lakosúnál ki-- sebb településeken bérpótlékot kaphatnak a kereskedelmi dolgo­zóik és a fogyasztási szövetkezetek élnek! is ezzel a lehetőséggel. Szé­les körben kívánják alkalmazni a költségtérítéses rendszert is, azaz a boltvezetők a felmerült . költ­ségek fedezetére megkapják az áfésztől a szükséges pénzeszközö­ket és azzal gazdálkodnak. Amennyiben csökkentik az ad­minisztrációs munkát, takaré­koskodnak a különféle eszközök­kel és anyagokkal, továbbá sajtit maguk'vállalják a szükséges ja­vításokat, a megmaradt pénzből növelhetik a bolt dolgozóinak jö­vedelmét. Mivel a szerződéses forma cSak a kis létszámú üzleteknél lehet megoldás, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium rendelete lehetővé tette — 1982-iben kísérleti jelleg­gel, az idén már általánosan —, hogy nagyobb önállóságot kapja­nak a közepes kategóriába tar­tozó — 10—50 dolgozót foglal­koztató — üzletek. Az úgyneve­zett jövedelemérde'keltségű üze­meltetési forma szoros elszámo­lású boltban, vendéglátóhelyen, önelszámoló egységben, önállóan gazdálkodó raktárban és lera­katnál vezethető be. Az egysége­ket a gazdálkodó szervezetek je­lölik ki, ám a dolgozók is kezde­ményezhetik a bevezetést. Vállal­kozhat az ilyen üzemeltetésre maga a vezető, vagy helyettesei­vel közösen, s kiterjeszthetik ezt a formát az egység valamennyi dolgozójára, az egész kollektívá­ra is. Az üzlet vezetője maga dönt az árubeszerzés forrásáról, a rendelés mennyiségéről, üte­mezéséről, és az értékesítés meg­szervezéséről. lebonyolításáról, továbbá a készlet- és eszközgaz­dálkodásról, esetenként az árak kialakításáról, a létszám-, bár- és költséggazdálkodás egyes kérdé­seiről. Hajdú, Bács és Fejér megyé­ben kedvező tapasztalatai van­nak a tavaly kísérleti „jelleggel alkalmazott új formának. Fejér megyében a megye iparcikk-ke­reskedelmi vállalata 1982 máso­dik felében öt boltban vezette be ezt a formát. A változások máris lemérhetek: a kísérleti üzletek- l ben több divatos, kedvelt cikk kapható. Az üzletek vezetői éltek a lehetőségekkel: több nagykeres­kedelmi vállalattól, sőt — külön engedéllyel — kisiparosoktól is vásároltak. Az üzlet választéká­nak javítására javaslatot tettek a hiányzó és a nagykereskedelem­ben nem is kapható áruk előál­lítására, gyártására. A vásárlói igényeknek megfelelően módosí­tották a nyitvatartási időt, s az ésszerűség határain belül csök­kentették a dolgozók létszámát. A visszamaradt bér egy részét a kollektíva munkájának jutal­mazására, ösztönzésére használ­ták fel. A többletnyereségen a vállalat és a kísérletező üzlet osztozott. Az új módszer érdekes­sége, hogy az árkockázati ala­pot beépítették az árrésbe, s az abból adódó megtakarítás is a baltiak jövedelmét növeli. A kereskedelmi vállalatok és a bolti kollektívák az idén az ország minden megyéjében élni akarnak az új lehetőséggel. Veszp­rém megye Vendéglátóipami Vál­lalata január 1-től hat város egy- egy nagy komplexumában vezette be a jövedelemérdekeltségű formát. Győr-Sopron megyében a nagyobb ABC-áruházak foko­zatosan önállósodnak. Győr leg­nagyobb élelmiszer-szaküzlete például — az 1300 négyzetméteres Verseny ABC-áruház — az év elejétől önálló bérgazdálkodási jogot és számos más hatáskört- kapott. A Győr-Sopron megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Válla­lat ez év elejétől önálló gazdáit kodási joggal ruházta fel a győri műszaki áruházat. Ugyanezt rö­videsen megkapja a soproni áru­ház, s még további 8—10 üzlet az év első felében. A Miskolci Élelmiszer-kiskereskedelmi Vál­lalat január 1-től 21 közepes és nagyobb üzletet adott át a bolti kollektívának jövedelemérdekelt­ségű üzemeltetésre, s a vállalat az év első felében további 29 üz­letben kívánja bevezetni ezt a rendszert. A fővárosiban eddig több mint ezer kisüzletet és vendéglátóhe­lyet adtak szerződésbe, Ezeket a budapestiek hamar megked­velték, mert bővebb lett az áru- választék, rugalmasabb a nyit- vatartás, udvariasabb a kiszolgá­lás. Sokat javíthatna azonban még a főváros ellátásán, ha na­gyobb lenne az érdeklődés az élelmiszerüzletek iránt, amelyek­ből a vártnál kevesebbet vettek eddig át szerződésbe. A jövede­lemérdekeltségű rendszer iránt főként az élelmiszerkereskedel­mi vállalatok, s a ruházati szak­ma érdeklődik. Az áruházakban, szállodákban, a 80—100 dolgozó­nál nagyobb létszámot foglalkoz­tató egységekben, központi rak­tárakban, termelő üzemekben és lerakatokban, szolgáltató egysé­geknél — amelyekből a főváros­ban az országos átlagnál jóval több akad — a teljes önelszá­molás 'bevezetését javasolja a minisztérium, illetve a nagyobb egységek leányvállalataként mű­ködhetnek. (MTI) JOGI TANÁCSOK A szülőtartásról A Családjogi törvény szerint, az a szülő (nagyszülő), aki nem tud­ja magát eltartani, és tartásira kötelezhető házastársa sincs, gyermekeitől (unokáitól) tartás­díjra jogosult. Mikor tekinthető a szülő tar­tásra rászorultnak? Eldöntésében az életkornak, a nyugdíjkorhatár betöltésének komoly szerepe le­het, de ez egymagában nem ala­pozza meg az igény jogosságát. A helyes döntéshez a vagyoni és a jövedelmi viszonyok tisztázása mellett minden esetben szüksé­ges a tartást igénylő egészségi állapotának, családi viszonyainak és életkörülményeinek alapos vizsgálata. Lehetséges, hogy a nyugdíjkor­határt betöltő szülő, aki több gyereket nevélt fel, és emiatt na­gyon törődött lett, maradék mun­kaerejének megfeszítésével még tudna némi jövedelemre szert tenni. A társadalmi közfelfogás szerint az azonban nem várható el tőle pusztán azért, hogy a gye­rekeit a tartás kötelezettsége alól mentesítse. Más a megítélése vi­szont annak a szülőnek, akik tes­ti-szellemi erejének birtokában van, de a nyugdíjkorhatár betöl­tését követően anyagilag gyerme­keire kíván hagyatkozni. A szülőtartási igény elbírálá­sánál a betegség, vagy á tartós egészségromlás miatt bekövetke­ző munkaképtelenséget, vagy munkaképesség-csökkenést or­vosszakértőnek kell tisztáznia. A rászorultság vizsgálatánál a tar­tást igénylő keresetén, illetve ke­resőképességén kívül vagyoni, jö­vedelmi viszonyait is figyelembe kell venni. Nem szorul ugyanis tartásra az a szülő, aki elégséges jövedelemmel, keresettel, nyug­díjjal ugyan nem rendelkezik, de olyan ingó vagy ingatlan vagyo­na van, amelynek értékesítése során komoly összeghez juthat­na. Az a szülő sem szorul gyer­meke eltartására, akinek megél­hetését tartási vagy öröklési szer­ződés megfelelően biztosítja. Ha a tartási szerződés megszűnt, vagy nem megfelelően fedezi a jogosült tartását, a teljes vagy részleges rászorultság megálla­pítható. A tartási kötelezettség alól a gyermek csak akkor mentesül, ha szülője annakidején a vele szem­ben fennálló tartási kötelezettsé­gét súlyosan megsértette. Példá­ul: nem gondozta, ápolta, el­hagyta, és úgy bízta az állam ggndijaira, hogy többé nem törő­dött vele. Ilyenkor a szülő ér­demtelenné válik a tartásra. Viszont nem lehet a szülői kö­telesség súlyos megsértésének te­kinteni például azt, hogyha a szülő az apaság (anyaság) meg­állapítása iránti perben védeke­zett, vagy csupán a megítélt, vagy felajánlott fartásdíjat fizet­te. Akkor sem válik később ér­demtelenné a tartásra, ha gyer­mekét annakidején anyagi ne­hézségei, kedvezőtlen életviszo­nyai miatt bízta maisok, vágy az állam gondozására, és közben ál­landóan tartotta vele a kapcsola­tot. Végül nézzük, ki kezdeményez­heti a szülőtartás díj megállapí­tását? Pert indíthat a szülő, a tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve és az ügyész, K. É Harminchárom év a pártapparátusban Nagyon régen ismerem, de amikor legutóbb felkerestem Lo­vász Dezsőnét Kecskeméten, a városi_ pártbizottságon, megle­pett fiatalságával, munkabírásá­val, őszinteségével, s nem utolsó­sorban szerénységével. Kedves volt, mint mindig, de nyomban a' lényegre tértéin,: hogyan lett a párt tagja, miképpen került az apparátusba? — Furcsa története van ennek — mondta mosolyogva. — Kis­kunhalas mellett, Bodoglár-pusz- tán egy tanyán éltek szüleim, cselédek voltak. Miagam is nagy­gazdánál, dolgoztam, de 1945-ben, amikor szüleim beléptek a kom­munista pártba, én is jelentkez­tem. Négy évig még a mezőgaz­daságban dolgoztam, pártmunka­ként bizalmi feladatot láttam el. A cseresznyefáról kerültem 1949- ben a községi elöljáróságra. A tréfát félretéve: éppen cseresz­nyét szledtünk, amikor felkértek, lennék-e közellátási előadó. Vál­laltam. Még fél év sem telt el, s a bajai járási pártbizottság tit­kára nekem szegezte a kérdést: dolgoznék-e a bizottságon? Nem sokáig gondolkodtam, ráálltam, azóta egészen nyugdíjazásomig vezettem a nyilvántartásokat, számoltam el a tagdíjakat... Abban az időben a bajai járás nagyon nagy volt Egyszál maga végezte az összes adminisztratív munkát A közigazgatási átszer­vezés már a megyei pártbizottsá­gon érte, ott kádernyilvántartó volt 1956-ig. — A nyolc általánossal nem sokra mentem volna — folytat­ta —, tanulnom kellett Jól em­lékszem, 1952-ben öthónapos párt- iSkolát végeztem, ott ismerked­tem meg a férjemmel. Két fiam született, akik ma már szakmun­kások. Nagyon szeretem a gyer­mekeket, s talán ez is ösztönzött arra, hogy elvégezzem a felsőfo­kú óvónőképzőt, bár ezt a hiva­tást, sajnos, nem gyakorolhat­tam. Talán az unokáknál rtajd hasznosítom a tudásomat. Régi sebeket nem szerettem volna felszaggatni, de az igazság­hoz tartozik, hogy két gyermekét egyedül nevelte, ugyanis 1972- ben elvált Nem vitás, alaposan meg kellett gondolnia, hová te­szi a pénzt, mert a fiúk nőttek, drágult a cipő, a ruha, több éle­lemre volt szükség. Mégsem pa­naszkodott soha. Pedig a városi pártbizottság nyilvántartójában akadt bőven munka, a fizetés pedig éppen hogy csak elég volt A gyermekek az iskolában, ő maga az esti egyetemen tanult. Visszatérve a munkára. — A nyilvántartóban dolgozni nem látványos munka, de lelki­ismeret kell hozzá. Látni a papí­rok, a könyvek mögött az embert, a kommunistát. Rengeteg elv­társat ismertem meg, sokat be­szélgettem velük, hiszen évente elő kellett venni a kartonokat, a változásokat átvezetni, egyeztet­ni. A gépi adatfeldolgozás 1971- ben megduplázta a munkát, ép­pen úgy, mint 1976-bán a tag- kfinyvcsere. Ez — talán .monda­nom sem kell — nehezen fért bele á nyolc órába, mindig töb­bet kellett bentmaradni. ' A munkatársak, akikkel éve­ket, évtizedeket dólgozott együtt, szerették, becsülték, éppen sze­rénységéért, szorgalmáért. Soha­sem kapott — ahogy ő fogalma­zott — elmarasztalást, de mun­káját elismerték A Munka Ér­demrend bronz fokozata, a Fel­szabadulási Jubileumi Emlék­érem, a Kiváló Pártmunkás ok­levél & a múlt év november 7-én a Munka Érdemrend arany foko­zata is ezt bizonyítja. — Nyugdíjas vagyok, s ha visszatekintek az elmúlt több minit harminchárom évre, úgy ér­zem, a szándék, a. szorgalom meg volt bennem. Sohasem vágytam magasabbra, nem kerestem a do­log könnyebbik végét, talán ezért vagyok elégedett önmagámmal. A munkát nem hagytam abba, segíteni akarok a fiataloknak, hi­szen jól bírom magam ... Az utolsó mondat önmagáért beszél: egy hivatást nem köny- nyű, nem is lehet — még nyugdí­jasként sem — abbahagyni! Gémes Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents