Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-27 / 22. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1»83. január tt. Alma LERÁGOTT csontnak tűnik tna már az almáról írni. La­punkban mindenről szóltunk, ami ősztől e témában a gondokat okozta, szaporította. Hogy most visszatérek az almára, annak in­dítéka kettős. A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter nem­rég volt sajtótájékoztatóján kije­lentette: az egymillió tonna kö­rüli almatermés külföldön elad­hatatlan; meg kell találni a piac és a termelés összhangját; a te­rületet nem érdemes növelni a kevésbé hatékony, a nem export minőséget adó ültetvényeket1 ki kell vágni. Feléből-nagyjából egyet lehet érteni a megállapítással. Miért nem teljesen? Mert eladható az alma, vagyis az a mennyiség, amit az ország exportra tud ter­melni, csak nem jonatánból. Külkereskedelmi vállalatoktól tudom, hogy vevők lennének a közel-keleti és még több más or­szágból, a nem tradicionális im­portőrök, ha más fajtát tudnánk adni. De nincs. Mert a telepíté­sek idején nem kaptak az üze­mek új, a mai piaci igényeket is kielégíteni tudó, korszerű alma­fajtákat. Ügy hiszem tehát, a mennyi­ségre szükség van, csak más mi­nőségbe!' Vagyis a gondolkodás előterébe ne az export árualap csökkentése kerüljön, hanem a minőségjavítás, azaz a kivágott almaültetvények helyén ismét, de már piacképes almafajtát ül­tessenek. Ha nem így lesz, s ne­tán a művelési ág is változik, az a faiskolák, a szaporítóanyag- termelés agyonvágását eredmé­nyezi. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek. Drágán fizetünk az elhamarkodottságért. SZÖVAL SZÜKSÉG VAN az árualapra almából is, de az már hiú ábránd, hogy egymillió ton­na eladható két-három hónap alatt. Tehát tárolni kell az árut, hogy az értékesítés időben szét­húzható, s így egyenletes legyen. Sőt, a tél végi eladás magasabb ára többletbevételt eredményez, még úgy is, ha hozzászámítjuk a tárolás költségeit. Bács-Kiskun megyében gondolkódnak azon, hogy a szövetkezetek pénzügyi hozzájárulásával épüljön hűtőtá­roló. Remélhetőleg a MÉM ezt nemcsak szóval támogatja majd. A másik indokom: a most is Jjlyó; .almafeldolgozás mellett > is csekély mennyiségű a szénsav- mentes almagyümölcslé. -Mindig lesz olyan alma, ami nem piac­képes: lehullott, jégvert stb. Azonban ez is érték, amelyről lemondani nem lehet. Másrészt a termés mennyisége — jórészt az időjárás miatt — évről évre ingadozik. Túl kell lépni azon a szemléleten, hogy az is baj, ha a vártnál több a termés. Mert a többlet is értékesíthető, bár nem gyümölcsként, hanem feldolgoz­va. Amivel ez elérhető, vagyis feldolgozható, erre mondjuk: pufferkapacitás. Az almából al­kohol és sűrítmény készíthető. ÁLLJUNK MEG egy kis gon­dolattársításra a feldolgozóka­pacitás ürügyén. Lapunkból is tudhatják olvasóink, hogy a bur­gonya ugyancsak a „hol kevés — hol sok” hintában vergődik. Van­nak mezőgazdasági üzemek, ame­lyek egyik évben ráfizettek a többlettermésre, mert eladhatat­lan készletek gyülemlettek föl. Aztán több gazdaság nem ter­melte a burgonyát — behozatal- fa szorultunk. De ha lett volna feldolgozó, ahol a burgonyából alkoholt főznek? A válasz: le le­hetett volna „vezetni" a termést. Mi több, népgazdasági haszonnal, ugyanis az ország évente jelen­tős mennyiségű alkoholt impor­tál! 'Ez nem valamiféle új talál­mány. Régebben minden na­gyobb burgonyatermeld gazda­ságnak volt ilyen kisüzeme — itt a megyében is — amit egyik évben használtak, s volt úgy, hogy két évig sem. Visszatérek az almafeldolgo­záshoz. Ugyanis a sűrítmény nem fogyasztható végtermék. Alap­anyag az üdítő italnak, a gyü­mölcsbornak ‘ és -pezsgőnek, va­lamint az ecetgyártásnak. A sű­rítmény és a belőle előállított késztermékek viszont már nem­csak itthon, de külpiacon is jól értékesíthetőek. A mostani be- ruházásszűke időszakban kon­vertálható (több piacon és for­mában eladható) exportárualap­bővítő hitelt adnak ilyen feldol­gozó létesítéséhez. S ez jó dolog. Megragadta a lehetőséget többek között a kecskeméti Magyar— Szovjet Barátság Tsz és a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság is. A Kecskemét—Szikrai Állami Gaz­daságban pedig már kiváló mi­nőségű szénsavmentes üdítőt ké­szítenek almasűrítményből. A termékek javarésze külföldre ke­rül. Érdemes-e nekiesni és kivágni az almaültetvényeket, amikor a termésből ennyi mindent lehet készíteni? Az okos gazda nem nyúl fűrészért, hanem a tavaszi fagyok után dönt, hogy léalmát, vagy árugyümölcsöt termeszt-e. Akkor ugyanis már jó közelítés­ben megmondható, hogy kicsi vagy nagy lesz az évi almater­més. S ha még informálódik az európai országok almaültetvé­nyeinek helyzetéről is... Szóval, ha nagy termés ígérkezik, akkor lének való almát termel, úgy, hogy a ráfordítás költségét jócs­kán csökkenti: tíz helyett há­romszor permetez növényvédő szert, igénytelen (esetleg rázás­sal)' szedést és nagy konténerek­be gyűjtést rendel el stb. Így te­szi jövedelmezővé, az olcsó ér­tékesítés figyelembevételével a termelést. Mindehhez természe­tesed az is hozzátartozik, hogy még érdemes néhány feldolgozót építeni a megyében. Ha pedig almahiányos évnek nézünk elé­be. azzal a gondossággal óvják és szedessék az üzemek a termést, mint eddig. Akkor nem lesz gond az exportárualappal. De a lehullott, vagy minőségben nem megfelelő almát ekkor is fel kell dolgozni... S MÉG VALAMIT: a kivágá­sok miatti tiltakozásom nem el­lentétes azzal, amit a miniszter mondott. Hiszen valamennyien egyetértünk abban, hogy az ala­csony hatékonyságú ültetvénye­ket fel kell számolni. Csak' ' ne egyszerre! .Ne legyen kivágási dömping! És főleg ne pániksze­rűen meneküljenek az üzemek az almától, egy rossz év után. Ez ugyanis a ló túlsó oldala. Csabai István Miről írnak az üzemi lapok? A legfrisebb vállalati, termelőszövetkezeti lapok mindegyike cikket közöl arról, hogy milyen ered­ményeket ért el az üzem, a gazdaság 1982-ben, melyek voltak a legégetőbb gondok, és miféle fel­adatok várnak a közösségre az idén. E számveté­sek mellett a legfontosabb írások a beszámoló párt- taggyűlések tapasztalatairól, az ott született hatá­rozatokról szálnak. Belelapozva az üzemi újságokba, további érdekes hírekkel, tudósításokkal találkoz­hat az olvasó. Hazánkban elsőként AHOSSZOHEGVI AlLAMI OAZDASAO ÜZEMI IANA V. r> i..l> „i. I. v/jui ______________ Ara: ÍJ* — FI * IHltt ili-i-tmlx-r V II. évi. IC. mám _______________Ar» I FI_________________________________IMjt.'december A munkaközösség az alábbi módszerrel dolgozott. A kutatás kezdetekor elemezték a munkaügyi ada­tokat, feltárták a fluktuáció irányát és nagyságát. Ezt követően kérdőíves felmérést készítettek 600 dol­gozó bevonásával. Vizsgálták a dolgozók közérzetét, a munkahellyel szembeni elvárásaikat. A kérdő­íveket kitöltők egy részével azután személyesen is elbeszélgettek, úgynevezett mélyinterjút készítettek. Az adatok összegyűjtése és feldolgozása után a szo­ciológusok tanulmányt készítettek a vizsgálat ta­pasztalatairól. A vállalat vezetősége máris intézkedett a javasla­tok megvalósítására. Sikeres újítók A magyar mezőgazdasági üzemek közül elsőként a Hosszúhegyi Állami Gazdaság nyerte el a Cent- rál Internacionál Bank exportfejlesztő beruházáso­kat támogató hitelét — adja hírül az Üzemi Sajtó, a gazdaság lapja. A világszínvonalat képviselő NSZK-beli Seitz-cég palackozó gépsorát vásárolta meg az állami gazdaság, s tavaly augusztusban meg­kezdték egy új csarnok építését is. A Szegedi Tervező Vállalat rövid idő alatt fel­építhető, korszerű csarnokot tervezett. Az AGRO- KOMPLEX rendszerű, faszerkezetes épületet az ál­lami gazdaság szakemberei állították fel. Az épít­kezés decemberben befejeződött, jelenleg a gépek és berendezések szerelése folyik. Márciusban teljes ka­pacitással elkezdik az új üzemben a borok és pezs­gők palackozását. Szociológusok a gyárban A Finomposztó Híradó cikke így kezdődik: „Az utóbbi néhány évben népgazdaságunk egészére jel­lemzővé vált a munkaerőmozgás növekedése, élén­külése. Ez vállalati szinten is jelentős veszteségek forrása. Ezért határozott úgy a vezetőség, hogy megpróbálja felkutatni a munkaerőmozgás válla­laton belüli okait, s igyekszik a rendelkezésre álló eszközökkel azokat megszüntetni, de legalábbis mér­sékelni.” A vizsgálat elvégzésére az ERGONORG gazdasági munkaközösség vállalkozott. Tevékenységük során feltárták a fluktuációt kiváltó feszültséggócokat és javaslatokat tettek az észlelt hiányosságok megszün­tetésére. A Kecske­méti Konzerv­gyárban, mint sok helyütt má­sutt, újítási hónapot tar­tottak októ­berben — tud­tuk meg a gyá­ri Híradóból. Az év végéig lezajlott az érté­kelés és a leg­eredménye­sebb újítókat i felhívásnak megfelelően pénzjutalom­ban részesítet­ték. Íme a mér-' leg. Október­ben 24 újítási javaslatot nap­lóztak a konzervgyárban, s ez éppen a kétszerese a havi átlagos „termésnek”. Az újítási verseny első helyezettje Fekete Antalné műszaki rajzoló és Kiss Antal talk-csoportvezető lett, második díjat Bohács József művezető, Bállá József csoportvezető és Tor­mási Károly műszerész kapott. A> harmadik helye­zettek: Erdei Sándor villanyszerelő csoportvezető és Tóth József lakatos. S. B. NEM CSAK EGY FELADATRA , „ ' ; m- v,t . :?iv--.■■■'■ h iy.\íi >iK)8i>jiirtX»Se'- ”3795.01 * % ^ ^ •.•*' ■>***'*’«-* ” . ■ A termelőszövetkezetek kézfogása A gépmesternő Elmondta: Bednárik Pálné, a Petőfi Nyomda gépmesternője Lejegyezte: Opauszky László Jelenkorunk egyre nehezebbé váló gazdasági körülményei kö­zött a szigorodó feltételeket diktáló közgazdasági környezetben mind nagyobb a jelentősége és a haszna az agrárüzemek össze­fogásának. Az együttműködésnek már hagyományai vannak és a módjai is különfélék. Régebben — némi túlzással — alkalmi, csak egy-egy nagyobb feladatra koncentrálódó volt az összefo­gás, ám az utóbbi esztendőkben országszerte kialakultak azok a formák, amelyek rendszeressé — az egyes üzemi terveket alapul véve — általában is tervszerűvé tették- a mozgalmat. — Már általános iskolás korom­ban nagyon érdekelt, hogy vajon hogyan készülnek a könyvek, új­ságok. Amikor elérkezett a pálya- választás ideje, eszembe sem ju­tott, hogy társnőimhez hasonlóan fodrász, varrónő, vagy más le­gyek; gondolkodás nélkül jelent­keztem nyomdásznak. Itt, Kecs­keméten a Kéttemplom-közben léptem át először a nyomda kü­szöbét, 1955. augusztus 8-án. Nagy szorgalommal láttam a ta­nuláshoz, minden érdekelt, ami a szakmával kapcsolatos. Sokat kö­szönhetek Sebők Miska bácsinak, aki szakoktatóként nagy szeretet­tel foglalkozott velem és a többi fiatallal. Az elméleti tárgyakat Mátis Kálmán tanította, ezek is nagyon érdekeltek. Igyekezetem­nek meg is lett a jutalma, 1957 de­cemberében átvehettem a szak­munkás-bizonyítványt, felnőtt let­tem. f Szakmai pályafutásom során már több beosztást is betöltöttem. ■Voltam berakónő, raktáros, minő­ségi ellenőr, majd amikor a nyom­da gépparkja egy új magasfényű fóliázó géppel bővült, kéthónapos fővárosi tanfolyam után én lettem a kezelője. Egy év múlva a géppel én tartottam bemutatót a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron. Köz­ben egy másik hasonló gép is ér­kezett, s én tanítottam be keze­lőit. Amikor 1971-ben létrehozták az ofszet géptermet, mostani műve­zetőm, Fodor Kornél javaslatára és irányításával újra hozzáláttam i tanuláshoz. Nagy érdeklődéssel, szívesen ismerkedtem á szükséges tudnivalókkal és 1972-ben sikeres szakmai különbözeti vizsgával megszereztem a gépmesteri képe­sítést. Hát, ennyi az egész. Azóta íj: gépmesterként dolgozom, s ha még egyszer és tízszer kellene vá­lasztani szakmát, megint nyom­dász lennék. A magánéletem? A szabad időm? Mint másnak, nekem is volt sok örömöm és bánatom. Itt ismertem meg a férjem, aki nyomdász családból származott, jelenleg is három hozzátartozója dolgozik itt rajtam kívül. Sajnos, ő súlyos betegség után 1974-ben örökre itthagyott... Nem mentem férjhez, nem Is megyek, de azért nem vagyok egyedül. Kialakult a baráti köröm, együtt járunk moziba, kirándulni, s különböző közös programokat szervezünk. Van egy Zsigulim, s amikor lehet, barátnőimmel, bará­taimmal járjuk az országot. Szü­leim nyugdíjasok, édesanyám var­rónő volt, édesapám kőműves, ve­lük is sok időt töltök. Jól érzem-e magam? Igen, jól. Munkatársaim, főnökeim megbe­csülnek. Második éve szakszerve­zeti főbizalmi vagyok társaim akaratából. Azt hiszem eddig nem csalódtak bennem. Az évek során már négyszer kaptam kiváló dol­gozó kitüntetést, a múlt év ápri­lis 4-én pedig a Munka Érdem­rend bronz fokozatát. Hogy mit tartok legfontosabb­nak az életben? A békét, szerete- tet és a megértést. Aki ezek szel­lemében él, megtalálja helyét a világban... Hitelt ad a tsz-ek közös bankja Bács-Kiskunban a gazdaságok két, vagy többoldalú kapcsolatai mellett például közös támogatási alapot (iKTA) hoztak létre. A tsz-ek olyan pénzügyi bázist ala­kítottak ki, amelyből szükség ese­tén segítséget,'a fejlesztéshez, -a beruházásaikhoz hosszabb-rövi- debb lejáratú hitelt nyújthatnak egymásnak. Munkájuk fontossá­gát igazodandó: az elmúlt évek­ben csaknem 200 kölcsönkérelem­mel foglalkoztak. Az alakuláskor negyvenegyen voltak, de az ötlet hasznát látva, azóta megduplázó­dott a tagszövetkezetek száma. önkéntes a belépés, a részvétel, a szervezet felépítése és műkö­dése demokratikus. A lényegi kérdésekről — az egyéni és közös érdekeket szem előtt tartva — küldöttértekezleten döntenek. Le­hetővé vált az is, hogy az átmene­ti pénzzavarok áthidalására köl- csönszerződést kössenek a tagok. Az elmúlt ötéves tervidőszakban 53 tagszövetkezet részesült vala­milyen hitelben. Az odaítélt ösz- szeg együttvéve meghaladta a 240 millió forintot. Kértek, s kaptak a közös gazdaságok pénzt fejlesz-' tésre, alkalmasint á veszteség vagy az alapbiány fedezésére, be­ruházásokra. A KTA .támogatá­sával épült terménytároló és lu­cernaszárító, magtár és szarvas­marhatelep, hidroforhoz; szol­gálati lakás és orvosi rendelő a tsz-ekben. Sok helyütt segítettek egymáson gépek vásárlásakor, a meliorációs munkák megindítá­sánál, az öntözéses zöldségter­mesztés kialakításakor és a mel­léküzemági épületek létesítésé­ben. Olyan befektetések ezek, amelyeket a szövetkezetek egye­dül, önerőből nem tudtak -volna megvalósítani. [Ugyanakkor a KTA ma már nemcsak gazdasá­gi, hanem társadalmi intézmény is. Jó iskolája a közös gondolko­dásnak. A kiskörzeti rendszer vizsgája Hozhatunk példákat a nagyobb eredményeket adó együttes cse­lekvésre áz ország más vidékei­ről is: Borsodból, Csongrádból, Vasból. A szövetkezetek Vas me­gyében éppúgy, mint másutt, kü­lönféle adotitságúa'k. Ez egyrészt a földek elhelyezkedéséből, mi- nőségéből, az alkalmazott tech­nológiák színvonalából, másrészt pedig a terrtielés szervezettségéből és hatékonyságából fakad. Néha azonban a jó gondolatnak maga a természet vonja meg a határait. Például akkor, ha valamely mun­kai gépesítése — a területek nagy­sága, vagy a domborzati viszo­nyok miatt — egy-egy szövetke­zetben nem teremthet a ráfordí­tással arányos nyereséget. Többek között ezért volt figyelemre métl- tó a vasi tsz-e'k kezdeményezése az úgynevezett kiskörzeti rend­szernek a kialakítására. | Airra törekedték, hogy a gazda­ságok minél szorosabban dolgoz­zanak együtt. Ez az egyik módja a szakmai tapasztalatok, a szel­lemi értékek .kihasználásának, gyors forgásának, továbbításának, az állandó megújulásnak is. A megyében tíz kisikörzetet szervez­tek. Általában öt-hat gazdaság tartozik mindegyikhez — s meg­tartva önállóságukat — összesen átlag 15 ezer hektáron munkál­kodjak. A szövetkezetek a műszaki fej­lesztés során ügyelnek arra — különösen költséges gépek vásár­lásakor —, hogy ne legyenek kör­zetükben fölösleges párhuzamos­ságok, hogy ésszerűen tervezzék meg a gépi kapacitást. Ugyanak­kor a már meglevő eszközök jobb, intenzívebb alkalmazását is fel­adatul tűzték. Hasonló a helyzet a telepi berendezések és a szál­lító járművek esetében is. A be­szerzésnél nem négy-öt kocsi jár­ja az országot, sokszor üresen fut­va, emésztve az üzemanyagot, ha­nem összehangolják a fuvarokat. Különösen jól vizsgáztak a kis- körzetek tavaly ősszel, amikor ár pusztította a határt Vas megyé­ben. Odaveszett a beérett ter­mény, a ^kukorica, a napraf orgó, a takarmánynövények jó része, szántatlanul, vetetlenül maradtak sok helyütt a táblák. Az egymást segítő akarat azonban csökken­tette a veszteségeket, az aktuális tennivalók végzésében a komisz idő okpzta lemaradást. Géppel, eszközökkel, emberekkel vontak hidat a szövetkezetek maguk kö­zé. Kölcsönös előnyökért Az árvízi példa , persze szélső­séges, hiszen ilyenkor íratlan.tör­vény az önfeláldozó segítség. De ha az élet visszatér a szokott medrébe, már más normák jjH- nak ismét érvényre. Ekkor mar az egymást segítést hallva senki sem gondolhat a belső üzemi ér­dekeket, a gazdasági kívánalma­kat mellőző önzetlenségre. Ilyen rendszerben ugyanis hiába a jó- szándék, a támogatás akarata, ailigha valószínű, hogy valódi hasznot hozó lesz a vállalkozás. Más szóval a nagyüzemek ösz- szefogása, a tervek, a célok meg­valósítására csak akkor válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha az egyes üzemek — a maguk sa­játos adottságait, lehetőségeit ■maximálisan kihasználva — külön-külön is mindent elkövet­lek a belső tartalékok mozgósí­tásáért. ,Ha így tesznek, egyértelműek az előnyök: az agrárüzemek kéz­fogása szinte mindenütt az ered­mények, a jövedelmezőség növe­léséhez, a termelési biztonság fo­kozódásához, a gazdálkodás ész- szerűsödéséhez vezet. D. L.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents