Petőfi Népe, 1983. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
Komputer a malomban Bács-KiSkun megyében a 70- es évek közepétől jelentős mértékben felfutott az állattenyésztés. Olyannyira, hogy a megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat saját készleteiből alig tudtak az állattartók táp- és takarmányigényét kielégíteni. Más megyékből kellett a hiányt pótolni. Ekkor merült fel az igény; a meglevő keverő- és tápgyártóüzemek mellett építeni kellene egy korszerű koncentrátumgyá- rat Kecskeméten. Ebben az üzemben magas fehérjetartalmú adalékokból és ásványi anyagokból kívánták előállítani a koncentrá- tumot. A beruházás az 1978-ban átadott húszezer tonnás betonsilók építésével kezdődött. A következő esztendőben megkezdték a gyár alapjainak lerakását, majd 1980-ban felépítették a hatezer tonnás fémsiló-komplexumot. Üzem a nádas helyén A Rendőrfaluban élő gyermekek legnagyobb bánatára a hetvenes évek közepétől a Halasi út túloldalán levő vizenyős, nádas területet hatalmas földmunkagépek vették birtokukba. Néhány év alatt megszűnt a békakoncert, s felépült hazánk egyik legkorszerűbb malomipari, üzeme. Az építést a BÁCSÉP végezte, a technológiai sor tervezését és kivitelezését mint fővállalkozó, az ÉLGÉP, az elektronikus vezérlés kialakítását pecíig a VILATI végezte. A koncentrátumgyár üzemszerűen 1982. szeptemberében kezdett termelni. A beruházás egyébként 240 millió forintba került, amit a vállalat saját fejlesztési alapjából, némi támogatással, kedvezményes hitellel, teremtett elő. Az üzem koncentrátumgyár- nak épült, jelenleg azonban, mivel most erre van igény, elsősorban tápot készít. Naponta 240 tonna tápot tudnak bármilyen recepttára szerint elkészíteni. Ami nagyságát tekintve, hazánkban egyedülálló. Intelligens gépek irányítása A teljesítmény mellett különleges az irányítás, vezérlés. A legintelligensebb berendezés az adatgyűjtő. Ez mikroprocesszorok segítségével felügyeli a „beosztottjait”, őrzi a memóriájában a recepteket, nyilvántartást vezet, s tudja a folyamatos üzemelés során is, hogy mi hol van. Két „segédje” közül az egyik egy METRIPOND műszer, amelyik a tápkészítés során adagol a különböző kamrákból, összemér és keresi az utat, amelyiken S Az üzem lelke az irányítóterem. <9 A gyorszsákoló rész az üzem „leggyengébb” pontja. (Straszer András felvételei) Ö Az alapanyagok ellenőrzése. Elektronikus levelezés Az Elektrik-Lorenz cég (NSZK) a távmásolásnak új rendszerét dolgozta ki. A feladó egy nyilvános, bárki által használható berendezésbe teszi levelének szövegét. Ez a betűket elektromos jelekké alakítja, s közvetlenül a posta elektronikus feldolgozó egységébe továbbítja. Onnan a jelek az érkezési postahivatalba futnak, s ott egy kiíró, készülék — immár újra betűkkel — kiírja a szöveget egy papírra, azt egy automata azonnal borítékolja, s így jut a kézbesítőhöz. a leendő végtermék a különböző technológiai szinteken áthaladva a tartálykocsikba, illetve a zsákotokhoz ér. Végezetül a számológép harmadik egysége a PLC — neve az angol Programable Logic Controll (programozható logikai vezérlés) rövidítéséből származik. Ez a berendezés végzi a szállítás irányítását, a különböző tartályokba juttatást, valamint szervezi a technológiai műveleteket. A régi malomipari dolgozó bizony elcsodálkozhat a vezérlőtermet látva. Több száz jelzőlámpa villog a műszerfalon. Egy- egy gombnyomással 92 darab komponenscellából tudnak a recepttára szerint alapanyagokat választva adagolni a két elektronikus tartálymérlegre. Ezek lelke az erőmérő cella, amelyik két ezrelékes pontossággal tudja az összemérést érzékelni. Egyébként erre egy számadat: egy harminc tonnás tétel gyártása során is csak kól'-három kilogrammos lehet az eltérés. Ez a múltban mintegy harmincszor nagyobb volt. Pedig akkor az összemérő figyelte a mérleg lapját. Gyakori volt, hogy magát' mentse, csak papíron korrigálta a tévedést... A technológiai soron mintegy háromszáz motor működik és összesen háromszázötven helyen lehet a gyártás során „beavatkozni”. Ahol szorít a cipő A jelenlegi üzem, ahogy a szakemberek jellemzik, a 70-es évek végének technikai szintjén készült. Viszont a kiszolgálás és a végtermék szállítása ettől jó néhány évtizeddel elmarad. Az alapanyag java része vagonban érkezik. Ezt általában összegyűjtve szokták a telep iparvágányára gurítani. De a rakodóhelyre csak hat vagon fér be. Ha ezt kirakodták, várni kell a mozdonyra, ami megmozgatja, átcsoportosítja a „gabonások” szerelvényét. Persze ez növeli a vagonállás költségét, nehezíti a folyamatos munka szervezését. A gyárnak ugyan van vagonmozgatója, csak a vágányzárat kellene távolabb vinni. Ezért folynak a tárgyalások a MÁV-nál. Érdekes, hogy a dolgozók idegenkednek ettől a korszerű üzemtől, mert ahogy mondják, az okos gép kivette kezükből a közvetlen döntés jogát. Nemhiába állítják ezt, hiszen az érzékeny műszerek az utasítás kiadása után a technológiában hátulról kezdve felépítik a műveletek menetét, és csak akkor indítják be az egyes szakaszokat, gépeket, ha minden út szabad és a berendezések hibátlanok. Cz. P. Kerékőr Egy új fajta tömítőfolyadék megakadályozza a gépkocsik gumidefektjeinél bekövetkező súlyos baleseteket. A „Tyre Guard” (kerékőr) nevű folyadékot a szelepen keresztül juttatják be a tömlőbe, vagy tömlő nélküli abroncs esetében az abroncsba. A folyadék ott a centrifugális erő következtében egyenletesen eloszlik, és folyékony állapotban marad. Ha azonban a tömlő (vagy az abroncs) kilyukad, a szer kiáramlik, és azonnal megszilárdul: ezzel megakadályozza a levegő további kiáramlását. A megszilárdult „dugó” sárga színe elárulja a lyuk helyét. Egy Lada személyautó tömlőjébe kb. negyed liter, egy nagyobb kamionkerékbe már 7,3 liter kell a szerből. A méhkirálynő „gátló anyaga”’ A méhkirálynő váladéka sterilizálja a dolgozó méheket — állapította meg egy angol tudós. A méhanya váladékának szagával ellenállhatatlan vonzó hatást gyakorol a fiatal dolgozókra, olyany- nyira, hogy testét, szőrzetét nyalogatják. Ennek azonban az a következménye, hogy petefészkük nem fejlődik ki. A méhkirálynő által termelt „gátló anyagot” sikerült alkohollal és acetonnal kivonni. Ha a dolgozók nem fogyasztanak elegendő mennyiséget a váladékból, akkor elhanyagolják a méhanya körüli teendőket. A dolgozók ezt a váladékot egymásnak át is adják, mégpedig két egyed között szájon keresztül történő élelemcsere útján. Hagyma és vérnyomás A hagyma házisze a magas vérnyomás ellen. Amerikai kutatóknak most sikerült kimutatniuk hagymakivonatban a vérnyomás- csökkentő prosztaglandint. Ez az első eset arra, hogy növényben prosztaglandint találtak. További vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy tisztázzák, mi a prosztaglan- din szerepe a hagymában. Arra is választ keresnek, hogy a hagymafogyasztás valójában csökkenti-e az emberben a vérnyomást? Azt azonban már tudják, hogy a hagymából kivont hatékony anyag a patkányok vérnyomását csökkenti. Mélykúti újítók Több újítást nyújtottak be az elmúlt észtén-' dőben a mélykúti Lenin Tsz műszaki ágazatának dolgozói. A nagyüzemi permetezőgépet úgy alakították át, hogy tökéletesebben szór, mint a gyári eredeti. A nö- vényvédő- szer-permet a gyümölcsfa lombkoro- náját teljesen beborítja. Módosították az E—516-os gabonakombájn termény- felhordó-lán- cát, valamint a tisztítószerkezetét. Ezzel csökkentették a hibaforrást és a szemveszteséget. Ugyancsak a gabonakombájn használhatóságát javítja Adelhardt Antalnak és társainak újítása, a hidraulikus szerkezet, amellyel a gumibetétes persely lehúzható. A javítás után újra felhasználható a vágó- szerkezet kaszafeje. Ezt eddig kénytelenek voltak másikkal pótolni. Képünkön Adelhardt Antal és újítótársa, Miskolczi Mihály a hidraulikus szerkezettel. Zerge és zergebojt <9 A zergebojtkészítés tudományának egyik utolsó ismerője a képen látható berchtesgadeni mester, aki éppen egy vadászöltözet-kiállításra készül. A zerge kizárólag a magas hegységekben él. Megtalálható Európában a Pireneusoktól a Kaukázusig. A szerencsés turista Magyarországhoz legközelebb a Magas-Tátrában találkozhat ezekkel a furcsa, kecskeszerű állatokkal. Téli szőrzete barnásfekete, a nyári pedig őzbarna színű. Mintha tudnák, hogy ők szigorúan védett állatok, tehát nem eshet bán- tódásuk és egy-egy ilyen találkozáskor nem is idegesek, inkább csak óvatosan oldalaznak el az ember közeléből, bámulatos akrobatamutatványokat végezve a sziklákon. A zergék szarva, amelyet a vadászok kampónak neveznek, igen sajátos alakú. Nem csupán a bakok, hanem a nőstények is viselik. Természetes körülmények között elérhetik a 20 éves kort is. Csapatokban élnek, 700—3500 méter magasságban lakják a hegyeket. Régebben a zergebakok nyakán ékeskedő szúrós sörtéből készült bojt fontos dísze, kiegészítője volt a vadászkalapnak. Összeállította: Czauner Péter c MARAFKÓ LÁSZLÓ: Fel győzelemre! Tiszteletem, Attalai úr, hány kocsija és hány felesége van a főorvos úrnak, mert igaz, nekünk is van egy, kettő, de természetesen kisebb, mint a harmadik padban ülő Attaláinak, a nagy Attalainak, matematika jeles, biológia jeles, modor jeles; á, szevasz öregfiú, drága Dzsamila, emlékszel, miért is neveztünk el Dzsamilának, mert én már nem, de sebaj, majd elmeséled három- százhuszonötödször is, mert az este még kétszer elfelejtjük, és a b. nejed őnagysága, gyengélkedett? nem tesz semmit, elvégre itt magunk között akarunk lenni, nemdebár, mindazonáltal fel a fejjel, mert közéig az osztályelső, a kis Weszelovszky, a huncut kis Weszelovszky, aki az ötéves találkozón még a sarokban gubbasztott, akkor még alig száradt meg a tinta a mérnöki diplomáján, s a diplomázóruháján kívül semmije sem volt, csak a sértett önérzete, hogy a vízvezetékszerelő Balog, a hülye Balog originál Trabanttal állított oda a . lakótelep sarkára biggyesztett, étteremnek nevezett hodály elé, mert időközben az ott állt ütött-kopott halászcsárdát, az érettségi bankett néhai helyszínét elsöpörték a bulldózerek, hja kérem, elszáll felettünk az idő vasfoga, miként azt Karinthy után szabadon Zebu tanár úr mondani szokta, számítva az abszolút biztos, tuti, tótziher röhögésre, melyben ott vibrált a feleltetés elmaradásának halvány reménye, de hol is van már Zebu tanár úr, a drága Zebu tanár úr, akinek épületes marhaságain csak sírva fakadni lehetett, de most mégis szívből jövően röhögünk, hát persze, Zebu tanár úr is kiköltözött oda, ahová a madár járni jár, de főként szárnya alá hajtott fejű galamb képében, gerliceként, gipszből kiöntve, mely nem repdes, csak lerakódik a műkőkeretre, keményen, vastagon; ej'h, de ne űzz tréfát velem, képzelet, anya, ne szoptass csecsemőt, szent dolgok ezek, melyek iehorgadnak megint; igyunk fiúk, igyunk azokra, kik nem lehetnek közöttünk, mert elszólította őket vad vérük lázas zubogása, mint Herpeszt, aki talán most az óceán túlnan felén sírva borul viasznosvászon keszkenőjére, mert hiányzunk neki, dehát a sors kifürkészhetetlen, hiszen ki gondolta volna a mindig jelentkező, hozzászóló,' felkínálkozó Herpeszről, hogy egy társasutazás vad érzelmi viharában fogja magát, s nem jelenik meg a repülőtéren a visszaútra gyülekező társak közt, kik kétségbeesetten szaladgálnak telefonálni a követségre mag mindenhová; nem volt szép tőled, kis Herpesz, lásd be, ez nem volt szép tőled, a közösség jó hírét rontani, ’ ifiért mindezt megtehetted volna egy egyéni utazás felelőtlenségre oly csábító magá- gányában is; óh, fiúk, nagyon szeretlek most titeket, elárulhatom, már neked is megbocsátottam Wedracht, mikor annál a dolgozatnál hangosan diktáltad füzetemből a megoldást Balognak, s a gyomorbajos Pencz, a matematikatanár azt hitte, én morgok, mormolok, s leteremtett, elvette a dolgozatomat, sóit, még egy intőt is kijárt, s Wéirácht, te akkor lapítottál, mint' ürü a fűben, még annyit sem nyögtél ki, hogy mondjuk nem a megoldást olvasod, hanem radírt kértél; de ki ül amott a szirttetőn, hogy is hívnak, pajtás, a jó istennek sem jut eszembe a neved, pedig velünk jártál, ne tagadd, velünk jártál, és biztosan karriert csináltál, ne tagadd, ne szerénykedj, ne szisszenj minden kis szilánkhoz, minimum osztályvezető vagy, ráhibáztam, vagy még több? főosztályvezető? juj, hadd ne folytassam, még több? még feljebb? még annál is? nem, az nemi lehetséges, jóságos ég, kik voltak közöttünk, ha ezt 'akkor, 20 éve tudjuk, nem igaz, kis Péter, akkor eleve nem pedálozunk, igaz, kis Páter, akkor majd marha lettél volna az érettségi írásbelin a diszkréten elforduló Loj- zi néni háta mögött fellökni a tápiára a kátismeretlenes másodfokú megoldását, ha ezt tudjuk, kis Páter, eleve lefekszünk a na- gyosöknak, a biztos befutóknak, hiszen akkor nekünk nincs keresnivalónk; de miért nem mondtá- tok, fiúk, miért nem, vagy legalább az ellenőrzőbe, a naplóba be kellett volna vezetni, hogy Sipos, á megvan, így hívnak, eszembe jutottál, szóval Síposnak reservé egy magas állás, Sipos még kis ember, de ő lesz a nagy ember, garancia harminc évre, szervizek a város minden pontján; nem, igazad van öreg, senkit n^m hibáztatok, nekem nem, én nem váltottam be, a hozzám fűzött, a belém helyezett, amit ti meg az elbocsátó szép üzenet is megelőlegezett, én nem tudtam élni a lehetőségekkel, melyekért csak le kellett volna hajolnom, csak egy kicsit hajolni, én csak egy feleség, meg három gyerek, egyik a másik után, először nem is a legfiatalabb, hanem a legöregebb, aztán meg a középső, s a végén a legfiatalabb, nekem még ez is csak így, ilyen sorrendben; hát igen, és a munkám is, nem teljesítettem ki benne a személyiségemet, nem találtam meg a számításomat, hogy milyen számításomat, hát ezt már csak így szokták a televízióban, de a ti számításotokat sem, mert ti arra számítottatok, hogy én is, sőt, én még inkább, hiszen már az osztályban is az első padban, és a Zebu is kedvelt, partnerének tekintett, s epre büszke voltam, vagyok; de aztán valami törés, igen, ez a jó kifejezés, • ezt így szokták, törés következett be a pályámon, ha szabad így kifejeznem és ne haragudjatok rám, én kérek bocsánatot, hogy így ízetlenül be sem tolakodom hozzátok, de higgyétek el, a jószándék vezetett, a régi társak, kik a harcban mindig győzelemről győzelemre, s újabb ádáz csaták várnak még rátok, melyekből — biztos vagyok benne — ismét ti kerültök ki diadalmasan, miként az hozzánk, pardon, hozzátok illik, hogy kitűzzétek az élet ormára a lobogót, melyen páros betűkkel áll, hogy INFARKTUS, s a mentők majd visszhangozzák, visszhangozzák kelettől nyugatig, s én pici ember meg csak ülök az orom tövében, és sírok, sírok, sírok, mint egy fekete zongora, s a sors meg játssza tovább az ő szimfóniáját; fizetek, főúr, akarom mondani, Gézám, volt két feles meg négy nagyíröccs, és már vár az én kis családom a meleg fészkébe, amelybe nem akarok belepiszkítani, mert nekem kell kitakarítani, kösz Gézukám, nem kérek vissza, ma vastag vagyak, mert megmentettem a fiúk elől, de azért fel hát a győzelemre, cimborák, de nélkülem, de nélkülem, de nélkülem.
