Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

I ■/ TOSCANINI A PSALMUS HUNGARICVS HANG VIHARÁBA N... Felejthetetlen zenei élmény volt ■ Budapesti Fővárosi Énekkar bécsi szereplése (•) Amarlka! saeelap Bartókról «a KodályróL 2 Musical Courier. Amerika laghntalmasabb zenemű vészét! orgánuma legutóbbi számában hosszasabbal foglalkozik a salzburgi zeneünnepéllyel. Sorravévc az egyes róaztveró nejnzetek zenijét, a magyar mu zsikának külön fejezetet szán* melynek már a cími la felkölti flgyelmilnkaL %Ko44ly • •. eseményt, - hangzik a lakonikua titnlu», jelezve azt a mély ha tást. melyet nagy zeneszerzőnk a salzburgi közön aégrg tett. Az érdeked kritikából, mely Becher zene A ZENE­SZERZŐ „Otthon fogja érezni magát nálam” ni, ahol ők elindultak. Mert ott tartunk, hogy anyanyelvűnket új­ra kell tanulnunk. Az „új” ma­gyar zene nem új, hanem — ré­gi. Az új magyar muzsika mind­azoknak a dallamoknak az ösz- szessége, melyek régen, évszáza­dokkal ezelőtt éltek és maradé­kokban élnek még ma is a nép között. Ezek a dallamok a mie­ink, ezeket meg kell fogni, meg kell őrizni... — Ha azt akarjuk, hogy fej­lődjék a magyar zenekultúra, ak­kor csak erre a talajra lehet ala­poznunk. A természetben nincs ugrás a természeti törvények be­tartása nélkül nincs fejlődés, és amint a .házat alulról felfelé kell építeni, éppúgy a zenekultúra alapjainak is a nép ösztönszerű zenei kifejezéseiben kell gyöke­reznie. Csak így lehet fokozato­san muzsikus anyagot teremteni, köréje a társadalom rétegeiből megértő, lelkesítő tábort tömörí­teni és elvetni a reménység mag- vát. hogy a következő generációk már fogékonnyá válnak a maga­sabb igényű muzsika iránt is. — Ennek a nevelő rendszernek legcélszerűbb módja az. amit Kecskeméten láttam: az ének. A legegyszerűbb hangszer a torok, torka van mindenkinek, az ének­ben nincs pénzkérdés, nincs hangszerköltség, nem kell hozzá semmi más, csak hozzáértő és jó tanító. S hogy csak ez az alulról kezdett nevelő szisztéma célrave­zető. azt bizonyítják a kecskeméti tények. Bizonyítja a zeneiskola fővárosi nívójú énekkara, amely egyenesen meglepett művészi tel­jesítményével és az a lelkes, nagyszámú közönség, amelyre a kecskeméti muzsika nem indoko­latlanul számíthat a jövőben is. Ha tehát ez lehetséges Kees-, keméten, bizonyos, hogy lehetsé­ges másutt is, mindenütt ahol képzett és buzgó emberek képvi­selik a hivatalos muzsika ügyét. Kecskeméten már látják a mó­dot és a helyes célt, csak az a fontos, hogy ezen az úton halad­junk tovább. S ha majd másutt is követik a példát, ha mindnyá­ján összefogunk, és csak ennek a magasabbrendű célnak rendel­jük alá .egész működésünket, ak­kor elmondhatjuk, hogy tőlünk telhetőén jól végeztük dolgun­kat és leraktuk a magyar zene fokozatos fejlődésének egészsé­ges alapjait. — Amit a kecskeméti zenéis­kola hangversenyén láttam, pél­dát mutató teljesítmény volt. Polgármester Űr! Engedje meg, hogy a Falu-Város kiállítás­nak városában való megrendezéséért a Magyar Művészeti Tanács nevében köszönetemet fejezzem ki. A Tanács azzal a szándékkal indította útnak a kiállítást, hogy a korszerű lakásépítés elveit mi­nél szélesebb körben ismertesse és kedveltesse meg. Polgármester Ür és munkatársai eredményes támogatása és lelkes munkája ko­moly segítséget jelentett számunkra. Polgármester Űr szíves köz­reműködését köszönve kérem, hogy tolmácsolja köszönetünket a rendezésben résztvevő valamennyi munkatársnak is. EMLÉKEZÉS EGY RÉG/ HANGVERSENYRE „Egybegyűjtötte az éneklő ifjúságot” • ünnepélyesen fogadták 1932-ben az ötvenéves Kodályt szülőváro­sában. j Tisztelettel Kodály Zoltán elnök összeállította: Ileltai Nándor Kodály anyai nagyapjának a neve először 1871. november 14- én jelent meg kecskeméti újság­ban: „A Nádor”-hoz címzett ká­véház, Kovács László úr színhá­zi helyiségének tőszomszédságá­ban új és az előzmények után mondhatni jó kézbe került. Ná­lunk kávéház eddigelé oly kényel­mesen és díszesen nem volt be­rendezve, mint e különben is szép helyet Jalovetzky (helyesen: Jaloveczky) Ferenc új bérlő is be­rendezte. A Kecskeméti Lapokban többször is találkozhatunk a bajai származású kocsmáros-ke- reakedő nevével. A régi színház mellett az akkori körülmények között kényelmes kávéházban hamar megismerkedett a jogaka­démiai tanárokkal, a város ér­telmiségével. Találkozhatott azzal a Fehér Péter tanárral, aki már 1870-ben felhívta a figyelmet „gyönyörű népdalainkra, a magyar népköl­tészet ez illatos vadrózsáira”. A dalárda elnökeként fájdalmasan korai halála miatt keveset tehe­tett az általa kimondott célok el­éréséért: „A dalárdák föladata: a népköltészet dalvirágait össze­gyűjteni, bokrétába kötni, s a dalművészet kertjébe átültetve, magyar népdalokká, magyar dal­művekké (operákká) fejleszteni. A dalárdák ügye tehát nemzeti és művészeti ügy.” Feltételezhető, hogy a demok­ratikus gondolkodású tanár, a Népkör vezetője vette rá Jalo- veczkyt, hogy vállalja el az egy­leti helyiségek bérletét. A Kecs­kemét, 1877. január 27-i száma szerint „Március 15-én a Népkör­ben 215—230-an lehettek. A mu­latságnak a pirkadó hajnal ve­tett véget, talán azért, hogy a hazamenők gondolkodhassanak azon. mikor hasad már a szabad­ság hajnala”. Jaloveczky Fehértemplomban is­merkedhetett meg Arendt Pauli­nával, akivel 1851. október 26-án Az alábbiakat a hajdani jeles zeneiskolai igazgató, Bodon Pál lánya, a Vásárhelyi Zoltán által irányított zeneiskolai kórus egyik tagja, dr. Móczár Pálné Bodon Sára őrizte meg emlékezetében. Az emlékezésben leírt eset az 1930. március 22-én megtartott Kodály-gyermekkaresthez kap­csolódott. A zeneszerző azonban azon a hangversenyen nem tu­dott megjelenni. Vásárhelyi Zol­tánhoz írott levelének utóiratá- bam — miután kilátásba helyez­te a következő tavaszra szemé­lyes kecskeméti látogatását — érdeklődött a karénekesek lét­száma felől. Bizonyára már ak­kor tervezte a jelen emlékezés­ben is említett emléklap kiosztá­sát. Kodály Zoltán azokban az években másfelé is ajándékozott a reprodukcióban itt is bemuta­tott, fotózással sokszorosított grafikából. Egy kecskeméti pél­dányt Spielmann Lipótné, a ze­neiskolai kar egyik hajdani tag­ja ajándékozta a Kodály Intézet gyűjteményének. Mellékletünk erről készült. I M. Sok Kodúly-kórusmű nagysi­kerű bemutatója után került sor arra az újabb hangversenyre, amelyen Kodály Zoltán is részt vett. Kora délután érkezett meg a Tanár Ür. s egybegyűjtötte az éneklő ifjúságot az Űjkollégium nagytermébe. Minden fiatalt meg­ajándékozott egy kis emléklappal, fekete tusrajzzal néhány ágon kedves kis madarak, s alatta a szöveg: ........Fiaim, csak énekeljetek!” To mpa Mihály versének idéze­te mellett ott volt valamennyi lapon a számunkra oly becses aláírás. Nemsokára gyülekezni kez­dett a közönség, megtöltve a dísz­termet. A siker hatalmas volt, a Tanár Urat nagy kérésekkel si­került "kétszer feltapsolni a pó­diumra. Mindenki boldog és meg­elégedett volt, csak másnap az is­kolában derült ki, hogy az „Ének­lő Ifjúság” tagjai „éneklő ajku­kat" hang helyett csak suttogás- —ca tudták nyitni feleléskor ... Dr. Móczárné Bodon Sára * Kodály Zoltán 1882—1982 Az elnök köszöneté SZÜLEI „Itt láttam meg édesanyád” ott kötött házasságot. A dessaui hercegségből a mai Bánát terüle­tére vándorolt Arendt család több tagja élt a 6000 lakosú ha­tárőrvárosban. Paulina gyermeküket — Ko­dály édesanyját *— 1857. április 5-én keresztelték meg. Kodály 'Frigyes, Kodály 'Ferdi- nánd lovassági tiszt és a csehor­szági illetőségű Hel Magdolna gyereke Győrben érettségizett. Először 1971-ben — tehát a Jalo­veczky családdal egyidőben — került Kecskemétre. „Itt láttam meg édesanyádat”, mondta Kodály Frigyes, amikor érettségizi* fiának bemutatta szü­lővárosát. Később így emlékezett vissza erre a pillanatra a már világhírű zeneszerző: „Ha sem­mi egyéb, az az érzés, amely e pillanatban atyámat el­foghatta. kecs­kemétivé tesz engemet. Dan­te érezhetett így, amikor művéhez inspi­rációt kapott". Kodály Frigyes és Jaloveczky Paulina 1879. június 4-én háza­sodott össze Kecskeméten. Mind­ketten a vasútnál dolgoztak. Ott­honukban szívesen látott vendé­gek voltak azok az ifjú zenészek, akik szívesen rögtönöztek egy kis házi muzsikálást a zeneked­velő családnál. Itt Kecskeméten, a vasútállo­más azóta többször átalakított épületében született Kodály Zol­tán 4882. december 16-án. Az ak­koriban dúló nagy vörhenyjár- vány miatt féltették szülei, de szerencsésen átvészelte a nehéz időket az apróság... Édesapja 1926-ban, édesanyja 1935. május 7-én hunyt el. H. N. Még behallatszott csendes éj­szakákon az ágyúszó a főváros­ba, amikor 1945 februárjában Ko­dály elvállalta a hét művészeti ágat átfogó Művészeti Tanács el­nökségét. Tisztségét jó ügyek tá­mogatására használta föl. Kideríthetetlen, hogy a Kecske­méti Lapokban megjelent leve­let maga fogalmazta-e, vagy csak aláírta az ügydarabot, mert az eredeti példány hiányzik a levél­tárból. Feltehetően kiselejtezték, mint — például — Móricz Zsig- mondét. Így is érdekes dokumentum, mert jelzi, hogy a felszabadulást követő években Kodály szívesen dolgozott a lakosság általános kulturális fölemeléséért. Kodály Zoltán nevét kecske­méti újságban először 1923-ban írták de. Négy év múlva jelent meg az első, életrajzát röviden ismertető cikk. Interjút először Homoki József készített vele. Az 1930. július 15-i beszélgetést jú­lius 18-i számában közölte a Kecskeméti Lapok. Némi rövidítéssel publikáljuk az Egyórás beszélgetés Kodály Zoltánnal című interjút, amely Budapesten, a Völgy utca 9—ll­es számú „kis villában” készült. — Otthon fogja érezni magát nálam. Látja, kecskeméti bor van az asztalon ... A kecskeméti „Leányka” ara­nya csillog előttem a pohárban. Köröskörül nagy-nagy csend a mesés park ölén. A múzsák tisz­ta, termékeny csendje ez a ma­gasztos némaság. A földi lárma el sem juthat ide, ahol a költő lelke egy egészen más világban jár ... Kodály Zoltán elgondolkozva beszél az „új” magyar zenéről, el­felejtett anyanyelvűnkről, a ma­gyar muzsika feladatáról, kecske­méti impresszióiról, a végighall­gatott hangversenyről, a minta­szerű kecskeméti zeneiskoláról és annak fővárosi színvonalú ének­karáról: — Kecskeméti impresszióim­ról csak igazán szépen tudok nyi­latkozni. Mondhatom, egyenesen mintaszerű az, amit Bodon Pál húszéves és Vásárhelyi Zoltánék rövid pár éves munkájának ered­ményeként ész­leltem. Pél­dát mutató ügyszeretet és minden elis­merést kiér­demlő hozzá­értés, felké­szültség tud csak ilyet produkálni. — Akik ezt ott csinálják, ki­váló muzsikusok. Szinte ritkaság az, iha egy-egy jó muzsikus nem átall vidéken dolgozni. Furcsa dolog ez, de nálunk már így van. Kecskemétnek emellett az a sze­rencséje is megvan, hogy egyszer­re két elsőrangú zenészhez ju­tott a Vásárhelyi-pár személyé­ben. olyan muzsikusokhoz, akik bármelyik nagy városban meg­állnák 'helyüket és akiktől egy Bodon 'Pál jobbján még nagyon sokat várok. — Mert ott, Kecskeméten, na­gyon szerencsés ponton fogták meg a magyar .muzsika kiterjesz­tésének lényegét. Csak abban az irányban szabad és lehet halad-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents