Petőfi Népe, 1982. december (37. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-10 / 290. szám

1982. december 10. ® PETŐFI NÉPE • 5 KÖNYV EGY SZAKSZÖVETKEZETRŐL Két évtized a homokon A napokban hagyta el a nyom­dát a kecskeméti Alföld Mező- gazdasági Szakszövetkezetről ké­szült kiadvány, amely a Két év­tized a homokon címet viseli. Felépítettségében, tartalmában eltér a hasonló alkalmakra író­dott jubileumi krónikáktól. A Két évtized a homokon az Alföld Szakszövetkezet múltjáról, jelené­ről és jövőjéről szól ugyan, ám nem csupán arról. Az áttekintés igényével mutatja be azt a tár­sadalmi-gazdasági környeze­tet, amelyben megszületett, majd megizmosodott hazánkban „egy új — s azóta sok szempontból életképesnek bizonyult — me­zőgazdasági szervezési—szerke­zeti—gazdasági—termelési for­ma, a szakszövetkezet”. A történeti áttekintés mindösz- sze 22 oldalt kapott, történései alig több mint egy oldalt. S a szakszövetkezet eddigi „történel­me” mégis plasztikus hitelesség­gel rajzolódik ki az olvasó előtt. Portrékon, párbeszédeken, gm- beri sorsokon keresztül! Megszólalnak az egykori alapí­tótagok: a hetvenhat éves Bodor Imre bácsi, Tóth Istvánná, Ma­riska néni és a többiek. Dolguk­ról, sorsukról beszélnek a jelen­legi vezetők, beosztottak, társa­dalmi tisztségviselők. Tudósítá­sokat olvashatunk a munkahe­lyekről, és tájékoztatást kapunk a tagokról és az alkalmazottak­ról való szociális gondoskodás­ról. a kulturális életről. Kirajzo­lódik dr. Domokos Zoltán elnök portréja, aki kandidátusi érteke­zésének ezt a címet adta: „A szakszövetkezetek jellemzői és fejlődésük tendenciái a szocia­lista mezőgazdaságban”. A krónikaírás nem veszélyte­len műfaj. Akarva-akaratlanul is kegyes szebbítésre, jobbításra csábítja az óvatlan szerzőt. Rapi Miklós, Szabó Pál Miklós és Var­ga Mihály ellenálltak a kísértés­nek , mindvégig tárgyilagosak maradtak. Pedig az Alföld Szak- szövetkezet esetében, ahol egy hektár földre az elmúlt évben több mint 380 ezer forint nettó árbevétel jutott, igazán nincs ok fukarkodni az elismeréssel. Ám a könyv éppen visszafogottan tárgyilagos hangvétele révén tud­ja hitelesen ábrázolni egy szak- szövetkezet és azon túl az egész szakszövetkezeti mozgalom hely­zetét; eredményeit és gondjait is. A Két évtized a homokon-hoz dr. Romány Pál írt előszót. „So­kan nem értik külföldi érdeklő­dők, barátaink köréből sem — néha itthon sem —, hogy mi is a szakszövetkezet. Fontos pedig tudni, hiszen a Duna—Tisza kö­zén számos, jól működő ilyen tí­pusú mezőgazdasági szervezet található, és különösen a kerté­szeti termelésben ígéretes ezek­nek a jövője is. Ugyanakkor ért­hető a tájékozatlanság, mert nem könnyű összefoglalni, megjelölni e szövetkezeti forma sajátossá­gait. Ügy gondolom, ez a könyv is. amely elé ez a néhány soros ajánlás került, jó szolgálatot te­het majd ebben” — írja a me­gyei pártbizottság első titkára. A fotókat Pásztor Zoltán ké­szítette. Sitkéi Béla A kecskeméti Patikamúzeum Magánügynek tűnő közléssel kezdem: az elmúlt nyáron a Dunántúlon barangolván láttam mind a négy Patikamúzeumot: a sopronit, a győrit, a kő­szegit és a székesfehérvárit. Mind a négy helyen kalauzom is volt, azonos büszkeséggel mondták, hogy a múzeum a város egyik nevezetessége! De hiszen nekünk is van ilyen! — villant át rajtam, magam is láttam régebben. A kérdést mindezek után a gyűjtemény életre- hívójának, gondozójának, Lóránd Nándornak te­szem fel: miért nem látható a kecskeméti, tudo­másom szerint nemzetközileg is elismert gyógysze- részettörténeti szakgyűjtemény? — Sokan kérdezték ezt már tőlem az elmúlt más­fél évtized alatt, de erre a kérdésre egyértelmű választ adni én sem tudok. A tárgyak — köztük számos ritkaság, sőt, egyedi darab — raktárban állnak. Az anyag feldolgozása így is folyamatos. Vannak ,remények, biztatások, de a végleges hely- lyel, vagy megnyitás időpontjával kapcsolatban semmit nem tudok mondani. Azt viszont gyorsan hozzáteszem, hogy van még egy, hasonló gondokkal küzdő gyűjteményvezető a városban: dr. Réthy Aladár nyugalmazott főorvos orvostörténeti tárgyakból álló gyűjteménye. Az is raktárban áll. Nevezzenek lokálpatriótának, válla­lóm, de hiszek abban, hogy a város gazdagabb lenne, ha megnyitnánk — akár közösen — a kul­túrtörténeti állandó kiállítást! — Láttam, néhány tárgyat a Szabadság téri gyógyszertár kirakatában .x . — Igen! És most ide térnek be a környéken par­kírozó autóbuszok utasai érdeklődni: hol látható az egész gyűjtemény? Kollegáim pedig kénytelenek elutasító választ adni. hiszen a gyűjtemény jelenleg ládákban van . .. De beszéljünk inkább arról, hogy öröm is ért bennünket: 'Kalocsáról visszakerült hozzánk váro­sunk második patikájának, a Mátyás király nevét viselő patikának a bútora. A századfordulón ké­szült, neoreneszánsz és eklektikus stílusjegyeket vi­tt Méltó helyen van a hajdani Mátyás király pati­ka bútora. Kecskeméten a Czollner téri patikát rendezték be vele. selő bútor méltó környezetbe az árnyas Czollner téren megnyílt patikában kapott helyet, és megfe­lelően illeszkedik a békés hangulatú városképbe. A régi Kecskemét egykori terjeszkedésének érde­kében ugyanis már '1778-ban lezárták a Czollner téri, mintegy két és fél hold területű, már akkor is réginek ismert temetőt, és helyét lassanként be­építettek. Ám az ide vezető utcát ma is Ötemető utcának nevezik. Az új patika az orvosi rendelő tövében kapott helyet, és úgy hiszem, előbb-utóbb városunk érde­kes színfoltja lesz. — És ezzel a gyógyszerész-történész lemondott a Patikamúzeum létesítéséről és megnyitásáról? — Nem ... semmiképpen. Én bízom abban, hogy mielőbb jut hely a gyűjteménynek is, hiszen akár­csak bármelyik múzeum, ez is valamennyiünk szellemi épülését szolgálná. Az pedig, hogy mi, kis­kunságiak büszkék is lehetnénk rá — mint az első Dunántúlon kívüli Patikamúzeumra — ez csak te­tézné a végleges helyre kerülés örömét, indokát. S. K. na kőolajat és 160 milliárd köb­méter földgázt termelnek ki. Az OSZSZSZK-ban, Novoszi- birszk mellett épült fel az a tu­dósváros, amely ma a világ egyik legnagyobb tudományos központ­ja. A Káma folyó partján léte­sült gyár pedig évente 150 ezer teherautót ad az országnak. A KAMAZ gépkocsik ma pótolha­tatlanok a termésbetakarításnál, az ipari és építőipari szállítások­nál. Az évszázad vasútvonala, a 3200 kilométer hosszú Bajkál— Amur vasúti fővonal is az OSZSZSZK területén épül. Orosz­országban van Földünk legtisz­tább és legmélyebb vizű tava, az 1620 méter mély Bajkál-tó. A köztársasághoz tartozik a nem fekete földű övezet, ahol 61 millió ember él, a lakosság 43,7 száza­léka. Az övezet 11 ezer 400 ipari üzeme adja a köztársaság ipari termelésének csaknem a felét. 1476 város és ipari központ ta­lálható itt, köztük olyan hatal­masak, mint Moszkva, Leningrád, Gorkij, Szverdlovszk és mások. A XI. ötéves tervben az öve­zet talajjavítási munkálataira 6 milliárd rubelt fordítanak. A ter­vek szerint 1.4 millió hektár mű­velhető területet adnak át me­zőgazdasági hasznosításra, 360 ezer hektárnyi területen építenek öntözőrendszereket. Századunk elején Oroszország­ban négy emberből három anal­fabéta volt, ma viszont a tudo­mányos fejlődését tekintve a vi­lágon az egyik első helyet fog­lalja el. Az az ország, amely év­• Leningrád látképe az új Moszk­va Szállóval. századokig csupán szőrmét, lent, kendert adott el, ma teherjáró hajókat, légibuszokat, elektroni­kus műszereket exportál. Így pél­dául a félévszázados Kuznyecki Kohászati Kombinát 200 acél­márkát és 500 különféle profilú és méretű hengerelt árut állít elő, ötezer szovjet vállalatnak szállítja, 37 országba exportálja termékeit. Évente több mint 20 ezer tonna sínt szállít a Bajkál— Amur vasútvonal építőinek. Hat évtized alatt az OSZSZSZK az egyik legfejlettebb ipari or­szággá vált. és a Szovjetunió többi köztársaságával együtt meg­nyitott^ a világűrbe vezető utat. GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET Itt a HA—8 KVO jelentkezik... • Szepesi János cs Nagy János együtt keresnek kapcsolatot a világ rádióamatőreivel. Hívójclükre, a HA—8KVO-ra már sok száz vételt igazoló lapot kaptak a gátéri iskola rövidhullámú úttörő Rh-adóállo- mása címére. A gátéri Dobó István úttörő- csapat tagjai érdekes szakkörre járhatnak: rövidhullámú rádiós szakkörük van! A hét esztendeje működő szakkört Hever Gáspár tanár vezeti, olyan sikerrel, hogy tanítványai pályaválasztását is nagyban befolyásolja. — Mit jelent neked, hogy rá­diózol — teszem fel a kérdést a nyolcadikos Nagy Jánosnak, aki számos versenyen vett részt, leg­utóbb első lett a Lenin ifjú távi- rásza elnevezésű versenyen, négy megye legjobbjai között. — Először a morzét szerettem meg, amikor pedig magam is kapcsolatot tudtam teremteni, úgy éreztem, kinyílt előttem a vi­lág. Hiszen az úgynevezett álta­lános hívójelemre bárki válaszol­hatott. aki ugyancsak kapcsola­tot keresett egy másik rádióssal. Amikor pedig megjött az első „visszaigazoló”-lap, nagyon örül­tem, tudtam, életem összefonódik a rádiózással... — Hova készülsz továbbtanulni? — Elektroműszerész szeretnék lenni! — Számodra mi a legérdeke­sebb a szakkörben? — a kérdés a hatodikos Kurucz Erikáé. — A szerelést nyomban meg­kedveltem, egy éve már morzéz- ni is tanulok! Ónodi Attila ugyancsak hato­dikos, a morzézás jól megy neki! — Eredményeinket folyamato­san mérjük. Jelenleg percenként 60 jelet tudók adni, és 50-et venni! Nézzük meg együtt a szakkör műhelyét, ahol a tagok heten­ként egy alkalommal összejön­nek, hogy Hevér Gáspár irányí­tásával gyakorolják a morzézást, a rövidhullámú rádiózáshoz szükséges tudnivalókat. Itt van­nak az MHSZ félegyházi rádiós­klubjától kapott műszerek, a he­lyi termelőszövetkezet segítségé­vel vásárolt eszközök. Nagy János és a már szak­középiskolás Szepesi János ülhet az adókészülékhez, adják az úgy­nevezett QSO-szöveget, az ál­talános hívójel után. Csakhamar befut az első válasz. Jugoszláviából jelentkezik a YU—5 KPU jelű rádiós. Közli, hogy a vétel nagyon rossz, bár neki dipól antennája van. Bú-^ csúzik is hamar, ígéri, hogy kül­di a vételt igazoló lapot. A második rádiós Bulgáriából, Elena városból, Mitkó. Hívójele: LZ—2 KAE. Kiválóan veszi a Gátérről érkező jeleket, köszöni a hívást, érdeklődik a rádiós­munkát annyira befolyásoló idő­járás után és búcsúzik. Pillanatokon belül a harmadik amatőrrel is sikerül kapcsolatot teremteni. Angliából, Plymouth- ból küldi a morzejeleket Fred, aki nyomban közli, hogy a vétel rossz, a szigetek felett magas a páratartalom. ígéri, hogy küldi a vételt igazoló lapot... A sort folytathatnánk, bizo­nyára folyamatosan akadna be­szélgetőpartner, olyan is. aki már régi ismerőse a gátérieknek. A szakkör tagjai ebben az esz­tendőben hozzávetőlegesen más­fél ezer vételt igazoló lapot kap­tak, többet Dél-Afrikábói. Távol- Keletről és az Amerikai Egyesült Államokból. Búcsúzóul jó vételt, jó légköri viszonyokat, sok új rádiós bará­tot kívánunk valamennyiüknek! HÍREINK A Jót, s jól — jelmondat szel­lemében tevékenykednek az idén a kecskeméti Damjanich János úttörőcsapat tagjai. (Halasi úti általános iskola). Az emlékeze­tesen szép Csapatzászló-ünnepély után októberben a nyolcadiko­sok Budapesten a Planetárium­ban és a Szépművészeti Múzeum­ban jártak. A hatodikosok és he­tedikesek ugyancsak Budapestre mentek, múzeumba, állatkertbe, valamint a Vidám Parkba. Az ötödikesek most készülnek Kis­kőrösre, a Petőfi-emlékházba, a kisdobosok pedig folyamatosan látogatják a helyi múzeumokat. November végén nagyszabású hasznosanyaegyűjtő versenyt tar­tottak, a MÉH-től kapott pénzt táborozásra fordítják. December­ben megkezdték a rajtitkárok be« számolóinak meghallgatását. Ed­dig a hatodikos Almási Kati be­számolóját ítélték a legjobbnak, ami nem véletlen a lelkiismere­tes, szorgalmas, sokoldalú kö­zösségi munkában mindig élen­járó úttörőtől, — olvastuk Ko­vács Ildikó levelében. □ □ □ Kétszer is köszöntötték a köz­ség nyugdíjasait Tasson —, írja Gáspár Rita rajtudósító. Elő­ször a termelőszövetkezetben, az­után a helyi nyugdíjasklubban. Ritáék szavaltak, énekelitek, tán­coltak —, sok-sok tapsot kaptak, örömmel, a jól végzett munka tudatával mentek haza. □ □ □ Két megyénkben úttörő sikere. Az elmúlt napokban Leninváros- ban rendezték meg a zeneisko­lák növendékeinek II. országos fafúvósversenyét. A mezőny igen­csak erős volt, hiszen minden megyéből csak a legjobbak ve­hettek részt rajta. A kiskőrösi Állami Zeneiskola növendéke, Szabó Bálint a^ klarinétosok II. korcsoportjában az első, a kecs­keméti Ének-Zenei Általános Is­kola 8 b-s úttörője, Ittzés Ger­gely a fuvolisták H. korcsoport­jában a II. helyen végzett. Mind­kettőjüknek és tanáraiknak gra­tulálunk ! □ □ □ ÚTTÖRÖKARÁCSONY! — de­cember 23-án, Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Köz­pontban, a Katona József Szín­házban, a Szórakaténusz-játék- házban, az Űttörő- és Ifjúsági Házban 10 órától 15,30—ig ötszáz kisdobos és úttörő részére ren­dezik meg az úttörőkarácsonyt. Belépés jó tanuló és kiváló moz­galmi munkát végző kisdobosok­nak és úttörőknek! □ □ □ Holnap, december 11-én, Kis­kunhalason rendezik meg a Tú­lit Péter nemzetközi kisdobos- és úttörő-tornászversenyt. De­cember 18-án, szombaton Kecs­keméten a Sportcsarnokban ke­rül sor a 18. téli úttörőolimpia cselgáncsdöntőjére. □ □ n Valamennyi úttörőcsapatnál, úttörőházban készül a téli szün­idei program. Kérünk bennete­ket, hogy figyeljétek a Petőfi Népe híradásait, mert folyama­tosan közöljük a vakáció hasznos és érdekes eltöltésének lehető­ségeit számotokra. □ □ □ A megyei könyvtár és a megyei útörőelnökség rendezésében Kecs­keméten, a széchenyivárosi könyvtárban az elmúlt napokban mesemondó-, illetve orosz- és an­gol nyelvből fordító versenyt rendeztek. A népes mezőnyből a bíráló bizottság tagjai a követ­kezőket jutalmazták könyvvel és nyelvi szaktáborral (1983 nyarán): A mesemondó kisdobosok ver­senyén kiemelt első helyen vég­zett a nyárlőrinci Felföldi Zol­tán, első helyen a szabadszállási Borók Péter. Második helyre ke­rült a kiskőrösi Szokodi Anikó és a kecskeméti Kele Anikó. A kalocsai Sáfrán Anita harmadik lett. Az úttörők közül a kiemelt el­ső hely a kecskeméti Szokolai Pétert, az első hely pedig Országh Zsoltot ilette meg. Kovács Zol­tán kecskeméti és Csvila István kiskőrösi úttörők második, Gyé­rítésé Beáta halasi úttörő pedig harmadik helyen végzett. A közönségdíjat Szokolai Pé­ter, illetve Felföldi Zoltán kapta. A műfordítók népes táborából az orosz versfordítók közül tá­bort és kiemelt könyvjutalmat kapott Csuthi Éva. Lakatos Zsolt és Hohn Mónika kecskeméti ver­senyző. Az orosz mesefordítók közül a legjobbak voltak: Tus Flóra, keceli, Pettkó-Szantner Judit ba­jai és Sípos Dóra lajosmizsei út­törő, valamMit öt társuk, akik kiemelkedtek a mezőnyből. Az angol mesefordítók közül a kecskeméti Széki Mirella és Medgyesi Gabriella1, a soltvad- kerti Kővárfi Edit és a kecske­méti Horváth Tímea nyert köny­vet és táborozást. Rejtvény fej tőknek Az elmúlt héten közölt rejt­vényt sokan fejtették meg és küldték be a: Kellemes kará­csonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk! — mondatot cí­münkre. A helyes megfejtéseket beküldők között a következőknek kedvezett a szerencse, ők nyer­tek. Az emblémás trikót KATUS TIBOR kunfehértavi (Kölcsey u. 7.) pajtás kapta. Könyvet nyert: Kis Valéria!. Lajosmizse; Nagy László, Fülöpszállás; Balogh Klá­ra, Tiszakécske; Ötvös Hajnalka, Szeremle; Tóth Judit. Szánk; Zahorecz Mónika, Kecel; Németh Mónika. Kiskunhalas; Szabó Já­nos. Nyárlőrinc: Varga Éva, Kecskemét: Balázs Csilla. Páhi. N K Ö K ú Z T A T P B A R E E R J T R V / 0 / A R G A / A M / E P G E 0 á R Ü L Ezen a héten Titkosírás el­nevezésű rejtvényt közlünk ré­szetekre. A mellékelt ábrák alapján keressétek meg a titkos­írás kulcsát, fejtsétek meg az el­rejtett mondatot. Megfejtésül a mondatot, a mű címét és szerző­jének nevét kérjük beküldeni szerkesztőségünk címére — Pe­tőfi Népe szerkesztősége, Kecs­kemét. Pf.: 76, 60001 — levele­zőlapon, amelynek a címoldalá­ra most is írjátok rá: Úttörői rejtvény. A beküldési határidő: december 20. A helyes megfejtők között tíz darab könyvet sorso­lunk ki, postázunk címükre. * összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents